Vasboldogasszony

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1992. szeptember
Adatközlők:	(1.)Mazzag Gyuláné, 1916.
	(2.)Balogh István, 1910.
	(3.)Dévényi Bálint, 1912.
	(4.)Dévényi Bálintné, 1915
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Zajkás Bernadett
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Vasboldogasszony
weboldal:	http://www.vasboldogasszony.koznet.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Azt tartják, hogy a Dormán és a Bános család telepedett le legelőször a faluban. 5 közös kút volt a faluban. (1,2,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Régi családok: Dormán, Bános (ezek a legrégibbek), Gothár. Szintén régiek, de betelepültek: Mazzag (Gősfáról), Mátyás (Gősfáról), Kaczor, Juhász (Nagykutasról), Bangó (Bocföldéről), Hideg (Dénesfáról). (1,2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A majorokból sok cseléd költözött be a faluba 1945 után. A Csenget-, Angela- és László-majorban lakók házhelyet kaptak a faluban. (1,2,3,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt kitelepülés. Fiatalok mentek el a városokba. (1,2,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Gősfát, Egervárt és Lakhegyet nevezik meg egyértelműen. (3) Ide sorolja Zalaszentlőrincet is „a rokonság révén”. (1,2,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem sorolják magukat tájegységhez. (1,2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem említenek szomszédos tájegységet. (1,2,3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Egerváron lakott a Solymossy báró. Győrváron csata volt. (1,2,3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Az itteniekre azt mondták „Gyurák”-ok. A zalaszentlőrinciek voltak a lédeciek, akik az erdőben keresztül vitték a létrát. A pácsonyiak felhúzták a bikát a templomtoronyba: „Már kanyarintott egyet a nyelvével.” (1,2,3,4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

„Inkább elmentek vidékre a régiek.” Gazdag volt a falu, gazdag lányt akartak. Nem ritka, hogy nagyobb távolságból is kerülnek a faluba, pl. Petőmihályfáról, Oszkóból, Döbörhegyről, Hegyhátszentpéterről. Ezek inkább szórványosak, mint gyakoriak. Igen gyakori a házasság Gősfával, Egervárral, Győrvárral, már ritkább Zalaszentlőrinccel, Pálival. (1,2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Zalaegerszegre, Vasvárra jártak rendszeresen. Régen az utóbbihoz tartoztak, így ez volt gyakoribb. Állatvásárra Sümegre mentek.

b) Piacra:

Zalaegerszegre sokan jártak piacozni. Fejkosárban vitték az eladnivalót, gyümölcsöt, hízott libát, kacsát, tejhasznot.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

„Kinek merre volt rokona.” Egervárra (november 25. Katalin), Gősfára (Szent Márton), Lakhegy (Áldozó Csütörtök), Zalaszentlőrinc (Lőrinc).

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

„Szentes búcsúba” Vasvárra mentek Mária nevenapján, Sümegre is ekkor, Búcsúszentlászlóra, ritkán Pusztacsatárra. Elsőt leszámítva egyénileg mentek. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A majorokba jártak, főleg a „bevándoroltak”. A régi gazdák nem jártak máshova, ők inkább egymáshoz jártak részibe. Hónapos munkákra a Solymossy báró birtokaira jártak. A Tasziló-, Angela-, Puzsér majorokat említik. 15-20 kaszás is volt a faluból. A faluból is volt 6 hónapos summás, de ez nagyon szórványos volt. (1,2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Cselédek voltak a nagygazdáknál. Több gazdának is volt cselédje. Lakóhelyüket nem tudják, de említik Nagykutast és az Alföldet. (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

A maguk számára kötöttek kosarat, zsombort, eladásra nem. A régi öregek jobban foglalkoztak vele. (1,2,3,4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Kirakodóvásáron vették Zalaegerszegen, Vasváron. Piacon vették. Oszkóitól vették (nem ott gyártott valószínűleg). (1,2,3,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Cserépedény árusok, köszörűsök,szitát, rostát, karkosarat árultak, a batyusok ruhát.

b) Honnan jöttek?

Győrvári cigányok,Oszkóiak árultak cserépedényt,Meszet városból

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Cserépedény árusok, köszörűsök, cigányok, batyusok

d) Mit árultak?

szitát, rostát, karkosarat,ruhát, cserépedényt

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A régi gazdáknak volt mindnek szőlője a határban. Gősfán is van az ittenieknek, és a vasboldogasszonyi határban gősfaiaknak. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A gősfaiaknak. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A templom körül volt régen a temető. Egyébről nem tudnak. (1,3,4)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Flórián: a mező védőszentje, jégeső ellen. Antal: tűz ellen. Vendel: dögvész ellen. (Flóriánt és Antalt valószínűleg keverhetik, mert a válaszok bizonytalanok.) (1,3,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Egyes faboronát is használtak de kétlevelű boronát használtak, hármast pedig magtakarónak. (1,3,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

általános

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

általános

Ebben az időben kezdtek gépeket venni, ügynökök járták a falut. Ekkor még szinte mindenki kézzel vetett. (2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Hajmókot használtak, „barics”-nak mondák. Két ága is volt. (1,3,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt rajta nyílás, nem lehetett beledugni a sarlót. (1,3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kévéből rakták a keresztet búzából és rozsból, de 17-es kereszt is volt, ezekből a gabonákból. 13-as volt az árpa és a zab. (1,2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

21-esekben számolták a kepét, pl. négy 21-es, öt 21-es, stb. A kepébe nem meghatározott számú kereszt ment. Azt tartották számon, hogy a földön hány kereszt termett. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

160 cm, magasabb, mint az ember. (1) 2 m. (3,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Részes munkások voltak, akiket a géptulajdonos fogadott fel. (1,2,3,4) A II. világháború után kölcsönmunkában is csépeltek. (1) Mind a kettő fajta volt, mert több gép volt a faluban. (3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. (1,2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Erre nem szoktak termelni. A II.világháború után kötelezően termeltek egy-két évig. (1) Kis területeken régen termeltek, 200-300 ölön. (2) Ritkán termeltek, kis területen a 40-es évekig. (3,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Kb. 10 éve ültetik eke után. Előtte csak lyukra ültették. (1) A II. világháború után ültetik az eke után. (2) Nem terjedt el eke után később sem, mert így mélyre került volna a krumpli. (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Renden száradt majd két nap múlva lehetett forgatni, a 3. nap pedig gyűjteni. Petrencébe vagy boglyába rakták. A kicsit hívják petrencének, a nagyobb kupacot boglyának. (1,2,3,4) Régen volt, aki petrencefával összehordta. (1) Akkor hordták össze petrencefával a petrencéket, ha posványos volt a rét és nem lehetett belemenni szekérrel. (3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával. Sok helyen a pajtában volt. (1,2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igafölső(1,2)vonó (3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg(1,2)rúdszeg(3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg(1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Használtak, amikor kevés volt a szalma. Az erdőn csaritot gereblyéztek, szekérrel hozták haza.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Főleg nyár elején, amikor elfogyott a szalma, levélhulláskor ritkán és kevesen. (1,2,3,4)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Szügybe akasztott tartólánc volt. (1,3,4)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Kocsi: lószekér, sárgakocsi, parádéskocsi. Szekér: ökrös vagy marha szekér. (1,3,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszúszekeret használtak, 4-5 m volt. Ha apró volt a széna vendégoldalt is használtak. (1,3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudazókötéllel szorították le. (1,3,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A „srág” enyhén hajtott volt. Elől-hátul használták. (1,3,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Régen a faluban is kötöttek kocsikast. Két fajtája volt: 1. Feles kocsikas: Az eleje be volt fonva, a hátulja nem, kettő érte végig a kocsi oldalát. Ha egyet használtak, azt a kocsi elejébe tették. 2. Végigérte a kocsi oldalát, az eleje és a hátulja is be volt fonva. (1,3,4)

b) Használtak-e kettőt is?

igen

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amikor levásott a körme, megpatkolták az ökröket és a teheneket is.Az Első lábat vasalták. (1,3,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,3,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

A nevén

b) terelik jobbra

Nejde! (1,2,3)

c) és balra

Hikk! (1) Hu-meg! (2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coci ne-ne. Gyere cocám. Coca-ne. Kucu-ne. (1,2,3,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Nee-nee-nee. Pityém-ne-ne. Pityém-ne, pityém-ne. Pipipipi. (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevén hívták. Hívó szó: Esz-le. (1,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót és tilót használtak. Előbbin „öregelték meg”. Mindkettő kézzel mozgatós volt. (1,2,3,4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A rokkánál a „tengely” vízszintesen volt. (1,3,4)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Mindig a mostani helyén volt a falu. (1,3,4)

a) Hogy hívták ezeket?

n.a.

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n.a.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Volt boronaház a faluban. Az utolsó kettőt a 70-es években bontották le, mindkettőt végig lakták. Egyik a zalaegerszegi skanzenbe került (Gothár István és Hideg József volt a két gazda). Sövényházak is voltak, mórsárral vágták be őket. (1,3,4) A 20-as években mindkét fajta ház jelentős részét elbontották. (1) A 30-as években bontották le őket. (3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Füstöskonyhás házak voltak régen. Az ő idejében már minden házon mászókémény volt. A mászókéményt a sarokba építették a konyha felől. (1) Nem sikerült tisztázni volt-e szabadkéményes ház a faluban.

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Boronaházaknál minden ajtó a pitvarra nyílt, amelyet fa láb tartott. Később a „folosó”-s házaknál innen nyílt. Olyan házat is említenek, amelyikben a szoba a konyháról nyílt. A kamra ilyen esetben sem nyílt a konyháról. (1,3,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt kereszt-mestergerenda. Földfalú háznál is. (1) Földfalú háznál már nem jellemző, csak ott volt, ahol nagy volt a szoba. (3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az 50-60-as évekig volt még rakott sparhelt a faluban. 1873-ban és 1877-ben születtek a szülei, az összekerülésük után épült a házuk és abban a házban volt falas sporhelt. (1) A 40-es években dobálták ki őket. (3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 50-60-as években sok ház épült a faluban. Akkor már sátortetős házak épültek. A 20-as évek óta egysoros ház nem épült. (Ma már nincs egysoros ház a faluban.) (1,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Kívül fűtős cserépkályhával és öntött vaskályhával fűtötték a szobát. Kemencéről nem tudnak. (1,3,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemence szája egy méter magasan kezdődött, de nem volt padkára rakva. A kemence tetejére építették a húsfüstölőt, így kívülről nézve úgy tűnt, hogy a kemence a plafonig ér. (1,3,4)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Különálló pajták voltak a kertben. Egy pajtafia volt, de ez nem látszott, mert belülről volt elkülönítve mórsáros fallal. (1) Egy vagy két pajtafia volt. (3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A kemencét már csak kenyérsütésre és gyümölcsaszalásra használták. Nem tud kiszedő villáról. (1) A füstöskonyháknál volt, de már nem emlékeznek rá, hogy milyen volt. (3,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

n.a.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

n.a.

A kerékrépát és a káposztát is hordóban savanyították leszelve vagy legyalulva. A répát kézzel tömték, egyébként ugyanúgy savanyították, mint a káposztát. Egész fej répát homokba tettek, a káposztát pedig a pincébe rakták le fejben. Hordóba nem került fej. (1,3,4)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-es években, amíg a TSZ nem jött. (1) A 60-as évek elején. (3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Vesszőíves fajta kenyértartó volt a faluban. Olyan is volt, amely „egyszintes”. (1,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő a faluban, de az ő idejükben a csarnokban már volt „szeparátor”, így háznál már ritkán és keveset köpültek. Erre a célra megfelelt már a tejesfazék is. (1,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem tud törőről. (1) Volt törő. (rajz) (3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából disznóöléskor hurkát töltöttek. Hajdinakását és köleskását említenek. „Úgy kell megfőzni, mint a rizst”, abált lében főzték. (1,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Hármasan fonott hosszú kalácsot. Kuglit (ez töltött). A perecet kettesre fonták körbe. Babákat is készítettek (ez is töltött). (1,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Régóta készül lecsó. A paprika több benne, mint a paradicsom. Valaki tejfölt tesz rá a végén, ezt krumplihoz eszik. A tojásos lecsóba nem tesznek paradicsomot. (1,3,4)