Szemenye

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1985. október
Adatközlők:	(1.) Özv. Novák Józsefné Bársony Anna, 1914. Szemenye, Fő u. 70.
	(2.) Özv. Borsi Jánosné Bencsics Anna, 1911. Szemenye, Fő u. 5. (3.) Márkus Istvánné Májer Mária, 1908. Szemenye, Béke u. 4. (4.) Márkus István, 1898. Szemenye, Béke u. 4. (5.) Borsics István, 1938. Szemenye, Fő u. 141. (6.) Borsics Istvánné Márkus Anna, 1946. Szemenye, Fő u. 141. (7.) Kránicz Antal, 1898. Szemenye, József A. u. 2. (8.) Auer Mihály, 1902. Szemenye, Fő u. 46. (9.) Auer József, 1927. Szemenye, Fő u. 46. (10.) Auer Józsefné Németh Ilona, 1934. Szemenye, Fő u. 46. (11.) Auer Antal, 1899. Szemenye, Fő u. 144. (12.) Rosta István, 1901. Szemenye, Fő u. 74. (13.) Rosta Istvánné Simon Teréz, 1903. Szemenye, Fő u. 74. (14.) Horváth Vince, 1924. Szemenye, Fő u. 21. (15.) Papp Tibor, 1942. Szemenye, Szabadság u. 1. (16.) Horváth Lajos, 1909. Szemenye, Hunyadi u. 10.
Gyűjtötte:	Hajba Sándor
Wiki feldolgozás:	Tihanyi Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Szemenye
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Az ősi Szemenye 1000 előtti 760 óta létezik. (7) Legrégibb a hamuházi rész. A falu keleti részét az I. világháború után építették. (4,5,8,9,11)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Papp, Bársony, Kránitz. (2,4) Léránt, Auer. (7)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak róla. (4,7,11)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

1906 körül sokan kimentek Amerikába. Volt, aki pár hold földre, házravalót összegyűjtött, s hazajött. (4,7,8)

1930-ban Nagylengyelbe, Újudvarra kb. 8 család költözött. Földparcellázás volt ott. (3,4,7,8) 1946-ban kb. 10 család költözött Rábafüzesre, az üresen maradt sváb házakba. Két család később visszajött. (3,4,7,8,9,14)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Építkezés szempontjából Szemenye, Egervölgy és Bejcgyertyános azonos építkezési módban. (14) A szemenyiek és az egervölgyiek egyformán szorgalmas, dolgos emberek. (12,16)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Hegyhátiak egészen Sótonyig. (2,3,4,5,6,7,8,9,10,11) Hegyhátiak Sárvárig. Káld, Hosszúpereszteg, Bérbaltavár, Gersekarát, Zala megye határáig, de a körmendi járásnak is nagy része Hegyhát. Sőt Zala megyébe is átnyúlik ez a hegyháti terület. (14)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Rábán fölüliek: Rum, Balozsameggyes, Ikervár. (4,5) Rábán túliak, Rum, Püspökmolnári, Ikervár. (14) Göcsejiek messzi Zalában. (2,14) Cser, Cserhát: pl. Kanota-puszta. (12)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Szemenye: szegény falu, ősrégi település. „Itt van a söprűgyár.” Ugyanis a szegény summások, 6 hónapos nyári munkából hazatérve nyirfaseprűket kötöttek, s azt szekerekkel szállították eladni az egész Rábán fölüli vidékre, hogy pénzhez jussanak. (8,9,14)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Szemenyiek: laskások (szemenyiek válasza: „Csak laska legyen, ha zsír nincs is benn”). Csipkerekiek: rétesesek: „Csipkerekbe elégett a riétes viége.” (A szemenyiek í-ző kiejtésssel, a csipkerekiek pedig nyújtott ié diftongussal beszélnek.) Egervölgy: „Ősszel gazdag Egervölgy, tavasszal meg szegín Nímetfalu.” Kámiakra: „Kám lapba van, (völgyben) minden bolond abba van.” (3,4,5,6) A kámiak lusta népek. (12) „A csipkerekiek tököt lőttek nyúl helett, abbú lett a tökös rétes.” „Laskások” szó eredete: régen, amikor a férfiak uradalmakba jártak dolgozni, az asszonyok annyi laskát raktak a tarisznyájukba, hogy egész héten át azt ették. (14)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Igen. Leginkább Egervölgyről, aztán Csipkerekből, Alsóújlakról. Rábán fölülről, Kámból nem (a kámiak lenézték a szegény szemenyeieket). (2,3,4,5,6,8)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vasvárra Mihály vásár, szeptember 29., Rumba Lajos király vásárra augusztus 25., Teréz vásár október 15., Sárvárra Simon-Júdás vásárra október 30., Csipkerekbe február 13.

b) Piacra:

Vasvárra minden szerdán nagy disznópiac, fapiac, majorság, tejtermék, gabonapiac.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A szomszéd falvakba: Egervölgyre, szeptember 29. (Szent Mihály búcsú), Alsóújlakra Péter-Pálkor június 29., Oszkóba Szent Györgykor április 24., Csipkerekbe július 26. Anna búcsú, Kámba Szentháromságkor májusban.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Kis-Cellbe (Celldömölk) Pünkösdkor proseccióval 1952-ig, Sümegre Nagyasszonykor augusztus 15., Vasvárra Mária neve napján szeptember 12. (1,2,8,10)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summás munkára: Vas megyébe: Csajta, Bogát, Vát, Acsád, Bakófa, Szentkirály uradalmaiba, Bögötére. Komárom megyébe: Bicskére, Veszprém megyébe Ötvösre, sőt Fejér megyébe is. Cséplőmunkára: évente legalább 10 brigád ment, elsősorban a Sorok-mentére. Gyanógeregye, Gutaháza, Nemesrempehollós helységekbe. Cselédnek nagygazdákhoz néhány fiatal kocsisnak, uradalmakba kommenciós cselédnek nem. Szolgálni, cselédlánynak nagyon sokan. Elsősorban Budapestre. Sokan ott is maradtak, férjhez mentek, letelepedtek. Szombathelyre kevesebben. (3,4,5,6,8,9,10,11)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jöttek, Szemenye szegény község volt, nagybirtok itt nem volt. Rossz kavicsos talaja alig termett valamit. (2,4,7,8,11)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Egyéb használati tárgyakat csak saját vagy ismerőseik számára készítettek, eladásra nem.

a) kocsikasokat

Nem.

b) vesszőkosarakat

Nem.

c) szalmafonatú edényeket

Nem.

d) szövőbordát

Nem.

e) favillát

Nem.

f) fagereblyét

Nem.

g) faboronát

Nem.

h) egyebet?

Nyirfasöprűt nagy mennyiségben készítettek, s lószekérrel hordták. Szombathely-Kapuvár-Répcelak-Zalaszentgrót-Bérbaltavár körzeten belül. Néha 3 napba telt egy fuvar. Hordták 1960-ig. Jó seprűkötők voltak: Auer Mihály, Horváth József, Vámos János, Borsics Pál, Papp Ferenc. Szemenyében van a söprűgyár – mondták. (8,9,10,14)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sümegi cserépedényeket. Vásárban Vasváron, de néha szekéren jöttek, s árusították. (1,2) Az Őrségből is jöttek, szekérrel hozták, eladni. (14)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Meszesek Sümeg környékéről. Most is járnak. Fazekasok Sümegről, 1945 óta nem járnak. Tüzkő- és sacharin árusok Ausztriából csempészték a felszabadulás előtt. Gyuszi bácsi is hordott Vasvárról. (2) Gerencsérek Sümegről. Itt az utcán ki is rakodtak, és lehetett válogatni. (13) Az Őrségből is jöttek. Rongyos zsidók, tollas zsidók jöttek, vettek, cseréltek pl. játékért. Paprikások egy csehi emberre emlékszik, nevét nem tudja. (14) Tikászok Tamás tikász Bécsbe szállította a tojást, baromfit. (13) Sermon Lajos tikász, Csipkerek, Erdélyi Gábor tikász, Egervölgy. Pék Vasvárról pékinasok kerékpáron hátikosárban zsemlét, kiflit, a 40-es évekig. (14)

b) Honnan jöttek?

Sümegről, Vasvárról, Őrségből, Csipkerekről, Egervölgyből.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Meszesek, fazekasok, rongyos zsidók, tollas zsidók, paprikások, tikászok, pékinasok.

d) Mit árultak?

Meszet, kerámia edényeket, tűzkövet, sacharint, rongyot, tollat, paprikát, baromfit, tojást, zsemlét, kiflit.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Szemenyieknek a kámi, szemenyei hegyben szintén házasság utáni örökségként. Nem jelentős. (2,8,9,11)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Régen más falusiaknak itt nem volt, ma házasság utáni örökségként van néhány kámi, egervölgyi lakosnak. (2,8,9)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A mai tetemtőtől nem messze, a Fő u. 137. sz. telken, Joó László tulajdonában lévő területet „töröktemető”-nek nevezik.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Csontok, koponyák, haj került onnan elő. Tárgyakról nem tudnak. (4,5,8,12) Máig megmaradt monda: „Katica, Marika, gyertek elő, ementek má a törökök! Előgyüttek, s a törökök lemetéték a mellüket, vagy rabszijra hurcuták őket.” (3,6)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem volt. Nem tudnak róla. (8,9,10) Vendel napján nem fogták be állataikat. Fogadalom volt, a szent Vendel iránti tiszteletből. (12)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Nem, faboronát használtak, egyet. (4,8,11)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Általában kézzel.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A gépi vetés nehezen terjedt. A II. világháború előtt mindössze 6 vetőgép volt a faluban. (4,8) Tréfa, beszélgetés: „– Szemenye szegín kössíg, keveset terem itt a főd. – Nem így van, iszen sok embernek terem egy vagon gabonája.” Elszármazott szemenyei ember mondta, amikor hazajött: „Szemenyeiek kötínbü (kötényből) vetnek.” (4,11)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Gereblyés csapót régóta. Ez volt a legelterjedtebb. De a villás és a kajmókos is előfordult. (2,4,8,11) Majori béresgazda mondása: „Akkor van jó termés, amikor egy vágás egy marok, két vágás egy kéve.” (4,11)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, általános volt. Lukas kötőfának nevezték. (2,4,8,11)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kéve egy kereszt. 4-5-6 keresztet raktak össze egy kepébe. Többet nem, nehogy villámcsapás esetén nagy legyen a kár. (3,4,8,10)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe meghatározatlan szám kereszt egymáshoz kapcsolva. A termésmennyiség meghatározója mindig a keresztek száma volt. (4,8,11)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

150 cm. (4,8,11)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó cséplőcsapat járt, részesmunkások. (2,3,4,8,9)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Kizárólag nyárssal, régóta. Elevátor csak uradalmakban volt. (2,4,8,11) Csak a század elején hordták villával, a kézzel hajtott cséplő mellől. (3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1945-ig termeltek, azután már nem. Hajdinaprószáról, hajdinapogácsáról hallottak, de többet nem tudnak róla. (9,10)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

1920 körül kezdődött, de csak 1950 óta vált általánossá. Ma már csak a kis kertekben „likónak” (kapával vágnak fészket a burgonyának). (6,8,10)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Rendre vágták a füvet, szükség esetén szétszórták kaszával a vastag rendeket. Annyiszor forgatták, ahányszor kellett. Ha megszáradt, összegereblyézték, boglyákba rakták. Ha nem száradt meg teljesen, akkor petrencékbe rakták. Egy boglyányi széna lehetett 4-6-8-10 petrence is. A következő napokon – az időjárástól függően – a petrencéket szétszórták boglyahelybe, és ismét forgatták, többször is, ha kellett. Amikor úgy megszáradt, hogy boglyába lehetett rakni, összerakták, s mielőbb vitték haza. Szénát állványon nem, de lucernát szárítottak a kertekben. (4,8,9,11)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Fűhordó ruhával, burittóval is, de leggyakrabban bakszekéren. (Más vidéken talán targonca.) (4,8,9,11)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

az iga felső fája vagy vonó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg, rúdszeg, vonószeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

nyakszeg, igaszeg (4,8,11,16)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, sőt hordanak ma is.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Használták, hordták, aki csak tehette.

c) Melyik évszakban?

Használták, hordták száraz időben, ősztől tavaszig az erdőkből.(2,8,9)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, alkalmaztak, mert dombos vidéken szükség volt rá. (11,14,16) A rajzok nyaklószíjak, azokat is ismerik, de ritkán alkalmazzák. (11,16)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: munkaeszköz. Ló-, tehén- vagy ökrösszekér, aszerint, milyen állat számára készíteték. Kocsi: parádéra, vásárokra. Finomabb kidolgozás. Csak ló után. 3 volt a faluban. (4,7,8,11)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Általános és régóta használatos a nyújtott hosszú szekér. Hossza: 400-450 cm, de a TSZ-ben 500 cm hosszút is használnak. (4,7,8,9) Vendégoldalt régebben nem ismerték, az utóbbi években azonban előfordult. (8,9)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől lánccal kötötték le, hátul rudazókötéllel, más eszköz nincs. (4,7,8,9)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Volt, van is, az első enyhén ívelt, 40-50 cm közötti, a hátsó 80-90 cm közötti magassággal. Itt srágnak nevezik. Nagyon elterjedet itt az ún. suberos szekér, amely deszkaoldalas elől, hátul suberral függőlegesen lezárt szekér. Mindkét suber kissé ívelt alakú. Hátránya az, hogy a sok deszka miatt nehéz. (8,12,16)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Fele-fele arányban használtak kocsikast és subert (a szekérkas neve itt kocsikas).

b) Használtak-e kettőt is?

Volt első, hátsó, sőt végigkocsikas (egészkocsikas) is. (7,8,9,11)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Igen. Amelyik marhának gyenge volt a körme, hamar lesántult. Azt tavasztól őszig megpatkoltatták, amikor kellett. (8,9,10,12,14)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (3,4,8,10)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na! Na, ne-e!

b) terelik jobbra

Jobbra: Hik! Hi! Hikk, ne!

c) és balra

Balra: Hakk! Hakk-hakk! Hakk, nejde! Hakk, nejde ne!

Becce kisborjú, még nincs neve. Kisborjú tereléskor mondják: Becce, ne! Becce, ne-ne! (4,8,10)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Koca, koc-koc, koc! Kocane, ne-e! Kocám, ne-ne! Malacnak: Coca, ne-ne! Picim, ne! (3,8,10,13)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Ne, ne, nee! Pitye, ne, ne-e! Tyutyóm, nee! Csibéknek: Pipi ne, pipi, pipi! (2,3,10,13)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Csöpi, le! (A kutya nevéhez a „le” hívószót kapcsolják. Lion! (vadászkutya, elég csak a nevét mondani.) (12,13)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kézi mozgatású kendervágót, utána finomításra tilalót, ezt is kézzel mozgatták, végül „gyaratót (gereben) a fésüléshez”. (3,6,8,10)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Talán a ferde rokkát, de bizonytalanok a válaszok. (2,8,13,14)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

n.a.

a) Hogy hívták ezeket?

n.a.

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

Itt volt mindig a falu. Legrégibb része a Hamuházi rész. Később terjeszkedett a Marton erdész házig. A kultúrház táján 1910-ben még hercegi major volt. A falu keleti részének helyén erdő volt. Ezt kiirtották, s az évszázad elején házhelyeknek kiparcellázták. (4,7)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Több boronaház volt, még a század elején. Az utolsókat 1920-30 között bontották le. Ezenkívül voltak ún. „föcskerakások”. Ezeket szalmás sárral rakták karók közé kb. 50 cm széles falat raktak belőle. 1930-ig ezek is eltűntek (elégtek a gyakori tűzesetek következtében). (3,4,8)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A szabad kéményt lebontották, a konyhát lepadlásolták. A kéményt a szoba fala mellé rakták. A füstös konyha padlásdeszkáit legyalulták, a füstös részt felfelé fordították és lepadlásolás után lesározták (pelyvás sárral letapasztották) a padláson. 1939-en égett le az utolsó szabadkéményes ház a faluban. 10 ház égett egyszerre. (3,4,7,8,9) Ezekbe a deszkákba nem esik bele a szú. (8,9)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Mindegyik helyiségnek külön bejárata volt a ternác-ból. Valamennyi ajtó befelé nyílt. (4,8) Kifelé a ternácra is nyíltak ajtók. (11,14)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt keresztmesteregerendás ház, nem is kevés. De volt hosszában elhelyezett mestergerenda is. Attól függött, milyen hosszú gerendát tudtak beszerezni az építkezéskor. (3,4,8) A keresztmestergerenda tartotta a koszorúfákat, a tetőzet alapját, hogy a tetőzet szét ne nyomja a falakat. Ezért volt belőlük sok. (14)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Az 1900-as évek elején már általánosan rakott sparhelteket használtak. Ezeket 1930 körül kiszorította a csikósparhelt. Azokat viszont az asztali tűzhely váltotta fel. Mellette az 1970-es évektől rohamosan terjedt a gáztűzhely használata propán-bután gázpalackkal. (2,3,8,10,14)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

1945 előtt szinte kizárólag egysoros házak voltak a faluban, kontyolt tetővel. Tűzfalas (vagy oromzatos) házat alig építettek. Görbe vagy hajtott ház alig volt egy-kettő, 1945-től 1960-ig vegyes építettek tömésből egysoros és hajtott házakat. A tömésfalu házakat 1960 táján kezdték felváltani a téglából épített kockaházak, sátortetővel. Ez azonban nem vált általánossá, mert alig épültek házak ebben az időben. Csak 1980 táján indult meg a lakásépítkezés, a mai, kontyolt- ill. nyeregtetős, általában tetőtér beépítéses házakkal. (14)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem tudnak. A szobákban szemes kályhák (cserépkályha) voltak, azokat fűtötték a konyhából. (2,8,12,13,14)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

a) Náluk, a hercegi majorban, a század elején még a konyha padlószintjén volt a kemence ajtaja. Le kellett menni, hogy fűthessenek, berakjanak vagy kiszedjenek belőle valamit. (2) b) Régen kb. 30 cm-es padkára. c) A szabadkéményes házak eltűnése után a konyha közepéről a szoba felőli sarokba építették a kemencét, katlant, föléje a füstölőt. A kemencepadka itt már 50 cm, vagy magasabb is volt. (8,10)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Volt a falu régebbi részén néhány torkospajta, de már a 20-as években eltűntek. (Leégtek vagy lebontották őket.) Ma már csak téglalap alaprajzú pajtákat találunk. (5,7,8,9,14)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Kétágú ún. fütővilla volt. Egyik ágát a fazék fülébe akasztották, a másikat a fazék oldalához szorították, úgy húzták ki a fazekat. (2,3,8,10)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Törköly között nem. Savanyítják a répát, s a leszelt répa közé tesznek egész répát is. Vannak, akik a savanyított káposzta közé tesznek egész répát.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Egész káposztafejet nem, de egész káposztaleveleket igen (töltött-káposztának). (3,6,10)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

1970-ig sütöttek. (3,6,9,10)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A vesszőíves és más rajzúakat ismerik, használták, a csillagos rajzút nem. (2,4,9)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, voltak. Faabroncsolásúak is. Az abroncs tölgyfahusángból volt. (3,6,8)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A kb. 1 méter magas kölestörő mozsárra senki sem emlékezik. Csak a kisebb, kb. 30 cm magas, konyhában használt ún. sótörőmozsárra emlékeznek. Egy-kettő itt-ott még akad. Ennek ütője áttört nyelű volt, vagy hasonló, de használták töréshez a sodrófát és a kisfejszenyelet is. (1,2,3,10,13)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinakására, hajdinapogácsára emlékeznek, de inkább csak hallottak róluk, készítését nem tudják. Köleskása is volt, de arra sem emlékeznek. (1,2,3,8,9,13,14)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Karácsonyra: pusztakalácsot (három ágból fonott, hosszú kalács, töltetlen, azért puszta). Húvétra: kuglisütőbe (kuglófsütő) sütött kerek kalácsot (töltetlen). Lakodalomra: a pusztakalácsot kockára vágták, szalvétába takarták, s azt dobálták templomi esküvőre menet a nézők közé. Régen badácskórót (életfa) is készítettek, s a násznagyok vitték a lakodalmi menetbe. Néha 5-6 násznagy is volt, mindegyik badácskóróval. A nyers tésztába mártott ágacskát zsírban pirosra sütötték, alul szalagokkal kötötték át. Ez volt a badácskóró vagy életfa. (1,2,8)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

1920 után terjedt el. Hozzávalók 2 személyre: 1 nagy fej vöröshagyma, 15 db paprika, 5-6 db paradicsom, só, zsír. Mostanában bővül tejföllel, esetleg tojással. (1,13,14) Ahány ház, vagy ízlés, annyiképpen változik az arány.

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Paradicsomot kb. 1920-tól fokozatosan. Addig csak eltették télire levesnek, szósznak (befőzték). Paprikát az I. világháború előtt is termesztettek, de inkább fűszeres paprikát. A csemegepaprika csak később, a 30-as években terjedt el nyers fogyasztásra. (1,10,13,14)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Kukorica lisztből tejjel kidagasztották, azt sütötték meg kuglófba és odatették a kisjézusnak megszegve, a karácsonyfa alá, az ünnepi asztalra. Kést tettek melléje, meg egy kaszakövet (ha megkenték a karácsonyi kaszakővel a kibicsaklott lábat, meggyógyult) és szénát a szamárnak. Míg esznek a vendégek: a kisjézus, Szűz Mária és Szent József, addig a szamár is tudjon enni. Másnap reggel felosztották a gyerekek között a kisjézus-hagyta kalácsot, ami nagyon ízlett nekik. (12,13) A század elején volt, de fiatalabbak már nem emlékeznek erre a szokásra.

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Igen, viseltek a 30-as évek végéig. (1,3,4) A II. világháborúig ünnepre is hordták. (4,11) A Sorokmentén, Dömötöriben 1958-ban még hordták a bőgatyát, ünnepre. Látta. (5)

b) Hány szélből készült?

Egyik-egyik szára másfél-másfél szélből volt. Dal a vászongatyáról: „Az én gatyám vászon, nincs is adósságom. Az adós, az adós, akinek a gatyája gyócs.” (3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Idősebb asszonyok még most is hordanak. (1,3,13)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Asszonyok nem szőttek, csak a férfiak. Az asszonyok csak besegítettek a munkába. 1960 óta egyáltalán nem szőnek. (1,8,9)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem tudnak ilyesmiről. (1,2,3) A II. világháború előtt még megvolt az a szokás. Kontyban hordták az asszonyok a hajukat, s arra kendőt kötöttek. Csak mulatságba mentek hajadonfőtt, szépen megfésülködve, tolató fésűvel a hajukban. A II. világháború után elterjedtek a különböző frizurák, s ezekre ma már nem tettek kendőt. (12,13)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Igen, még ma is vannak. (1,2,3,6,10)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Farsangon legtöbbször, aztán húsvéttól nyár elejéig és szüret után.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nagyböjtben (hamvazószerdától húsvétig) és adventben (december) soha nem tartottak esküvőt. (1,3,4,8)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap (1,2,3,4), szombaton is (12,13)

b) 1930 körül:

szombat (1,6,14,15)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Mindig a lányos háznál.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Főétkezés a vacsora volt. (1,2,3,4,6)

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

n.a.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Egyre gyakrabban a környékbeli éttermekbe vagy eszpresszókba (Rum, Vasvár, Sárvár) vagy a helyi kultúrházban. Otthon a háznál már ritkán tartják. (1,2,3,6,10)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

1970 óta.

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Vőfények.

b) 1930 körül:

Lakodalomba a jegyespár személyesen, csak a hivatalos esketésre díszes, nyomtatott meghívót küldenek, egyszer hívnak a lakodalom előtt 2-3-4 héttel. (1,2,6,10)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Szándékosan nem törtek semmit. (1,2,6,10)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

n.a.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

n.a.

d)Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Valószínűleg már az I. világháború előtt is, de utána 1970-ig búcsúkat, bálokat a rumi és a balozsai cigányzenészek muzsikáltak végig. Leghíresebb közülük a Hódosi bandája volt Balozsameggyesről.

b) Milyen hangszereken játszottak?

Prímás, kontrás, pikulás, bőgős és a cimbalmos. Hangszereik: 2 hegedű, pikula, nagybőgő, cimbalom.

Kisebb lakodalmakban harmonika-, sőt citerazene is volt.

1950-től Nagy Kálmán gombos harmonikával és társa, Németh József pikulával sok-sok lakodalmat végigzenéltek. Egervölgyi zenészek voltak. 1968-ban váltotta fel őket Máté Ferenc egervölgyi és Papp Tibor szemenyei zenészek duója, gombos harmonika és dob együtt. Jelenleg is közkedvelt zenészek, többszáz lakodalmat végigzenéltek már. A régi hagyományt tartják (csárdást, keringőt, foxot, tangót, csa-csa-csát és rock and rollt játszanak). 1975 körül divatba jöttek búcsúkon, bálokon (Pardon! Buli-nak mondják a fiatalok.) a beat együttesek. A hangerő fantasztikusan felerősödött, fülsiketítő, az illemszabályok, pl. felkérés táncra, a világ páros táncai, a fiatalok közti meghitt harmónia hiányzik, kiveszőfélben van. Gyakrabban szereplő beat zenekarok: a zalavégi Merkur és a zalaegerszegi Delta együttes. (1,5,12,15)

c) Hány főből állott a zenekar?

5 tagú zenekar volt.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

n.a.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Ma is élő népszokás, bár ma kevesebb a lucázó gyerek, mint régen. December 13-án, Luca napján hajnalban, s a reggeli órákban

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

8-14 év közötti fiúk járnak párosával, beszólva a házakhoz: „Szabad-e lucázni?” kérdéssel. Ha szabad, akkor az ajtó elé letesznek egy csutak szalmát, rátérdelnek és elmondják a Lucanapi jókívánságokat, azaz a lucázás szövegét: „Luca, Luca, kitty-kotty,

Tojjanak a tiktyok, ülőssek legyenek,

Ollan hosszi kóbásszuk legyen, mind a falu hossza.

Luca, Luca, kitty-kotty,

Annyi zsírgyok legyen, mind a kútba a víz,

Annyi tojássok legyen, mind az égen a csillag.

Luca, Luca, kitty-kotty,

Kiétek lányának akkora valoga legyen, mind a kemence szája

Luca, Luca, kitty-kotty

Kiétek lányának akkora fogai legyenek, mind a taróhúzó grábla fogai.

Luca, Luca, kitty-kotty.

Felszéjek, furújuk u megállon a nyelibe, mind az én pöcsöm a helibe!” (12,13)

Másik:

„Luca, Luca, kitty-kotty

Tojjanak a tiktyok-luggyok, ülőssek legyenek.

Annyi csirkéjük legyen, mind az égen a csillag.

Annyi tojások legyen, mind a földön a gövécs.

Luca, Luca, kitty-kotty

Annyi zsírgyok legyen, mind a kútba ja víz.

Ollan hosszi kalbásszok legyen, egyiket a Dománé foggya,

Másikat meg a Verebes.

Luca, Luca, kitty-kotty,

Ollan vastag szalonnájok legyen, mind a mestergerenda.

Luca, Luca, kitty-kotty,

Kiétek lányának akkora valaga legyen, mind a kemence szája

Luca, Luca, kitty-kotty,

Kiétek lányának akkora csöcsei legyenek, mind a bugyogó korsó.

Luca, Luca, kitty-kotty,

Kiétek lányának akkora fogai legyenek, mint a taróhúzó grábla.

Luca, Luca, kitty-kotty.” (4)

Luca napi szokás: „A szomszéd kertjéből a kerítés alatt átkaparták a földet, hogy tyúkok át ne menjenek a szomszédba tojni.” (1,13)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Legények regöltek, december 26-án, István napján.

b) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

Legények.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

„Ej, tököm, rejtevényem, ej, rege rejtem.

Azt is megengedte az a nagy Úristen

Adjon az Úristen ennek a gazdának

Egy hold földön 100 kereszt búzát,

Hej, rege, rejtem,

Azt is megengedte az a nagy Úristen.

Adjon az Isten egy tőke szőlőn 100 liter bort,

Hej, tököm, rejtevényem, ej, rege, rejtem,

Azt is megengedte az a nagy Úristen.

Adjon az Isten ennek az asszonynak egy tyúk alatt 100 csirke fiat,

Hej, tököm, rejtevényem, ej, rege, rejtem,

Azt is megengedte az a nagy Úristen

Adjon az Isten ennek a gazdának egy tehén alatt 3 borjú fiat,

Hej, tököm, rejtevényem, ej, rege, rejtem,

Azt is megengedte az a nagy Úristen.

Adjon az Isten ennek az asszonynak egy tyúk alatt annyi tojást,

Mint amennyi „gövécs” (kavics) van a földön,

Hej, tököm, rejtevényem, ej, rege, rejtem,

Azt is megengedte az a nagy Úristen.” (3,4)

Még él a szokás, az István és Jánosnapi köszöntéshez tartozik. A 12. adatközlőt tavaly m ég így köszöntötték a névnapján:

„Ej, rege, rejtem

Azt is megengedte az a nagy Úristen.

Adjon az Úristen ennek a gazdának

1 hold földön 100 mázsa búzát,

Ej, rege, rejtem.

Adjon az Úristen ennek a gazdának

1 tehén alatt 2 borja fiat,

1 disznó alatt 10-15 malacot,

Ej, rege, rejtem

Ezt is megengedte az a nagy Úristen.

Adjon az Úristen ennek a gazdának

50 akó bort, akkora hordót,

hogy ’lajtérgyán mennyen fö rá, ú kezgye meg’.

Bort, búzát, barackot, kurta farkú malacot,

Szekerembe kereket, hordómba feneket,

Hadd ihassunk eleget az új esztendőben.

Dícsértessék a Jézus Krisztus.” (12,13)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

%-ban nem mérhető. 4-5-nél több nem igen volt. (1,2,12,13)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Nem emlékeznek olyanra. (1,12,13)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a.

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

Pünkösdi búcsúkor.

b) miért,

Az öröm kifejezése volt. (1,12,13)

c) kik végezték?

A Kis-Cellből (Celldömölk) este sötétedés után hazaérkező búcsújárók előtt a legények a falu előtti erdőszélen botra fűzött nyírfakéreglapocskákat gyújtottak meg, tűzkarikákat csóváltak velük, majd a magasba hajították.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

A lakodalom utáni reggelen a lakodalmas ház előtt vagy az udvaron történő tűzrakás, amit átugrálnak, körültáncolnak. Éjféli misére menet Egervölgyig a mezei úton (miseúton) inkább a fiatal legények. Szalmába csavart nyírfaseprűt gyújtottak meg, azt vitték, az világította meg nekik az utat. (12,13)

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

Fiatal legények.

d) Meddig élt ez a szokás?

1945 után terjedt el, s máig él egyre erősödve.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Volt december 6-án Mikulás-napi szokás, de nem jóságos Mikulás, hanem ijesztegető Krampuszok jártak, rongyos, kifordított kabátban, bekormozott arccal, nagy furkósbottal. Ijesztegették a gyerekeket, lányokat: „Ha rossz leszel, elvisz a Krampusz!” Ez a szokás kb. 1945-ig élt. (1,12,13,14) Kb. 1960 óta jár a jóságos, kenderszakállas, bajuszos, kucsmás Mikulás, kifordított prémeskabátban, láncos bottal és ajándékot hoz (valamely ismerős vagy rokon). Eleinte alma, dió, aszalt körte, aszalt szilva, kockacukor volt az ajándék, csak később, az utóbbi évtizedben lett cukorka, csokoládé. (1,6,13,14)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Angyal, 2 pásztor, öreg pásztor. Külön nevük nem volt. (12,13,14)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt minden állatok védőszentjeként tisztelik. A község temploma és búcsúja is az ő nevéhez fűződik. (1,3,4,12,13) Szent Györgyöt az ártó szellemek elleni védelmezőként tisztelték. Április 24-e estéjén minden ajtóra: lakás- és istállóajtóra, sőt az ólak és tyúkház ajtajára is „boszorkánytüskét” (csipkerózsabokor legtüskésebb ágait) ratak, „hogy a boszorkányok, lúdvércek meg ne nyomják őket Szent György éjjelén”. (3,4,12,13) Szent Vendel napján nem fogtak be az emberek. Fogadalom volt. (12,13)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Elvisz a Krampusz, a kéményseprő, a cigány! Gyün a mumus! (1,3,4) Gyün a kémensöprő, kankus, cigán, zsákba tesz! (12,13)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem ismerik a szokást. (1,3,4)

Éjféli mise előtti könyörgéskor (plébánia nem lévén, Egervölgyre mentek éjféli misére)

b) Mikor, hol, miért?

Szemenyében a legények dobálták a kórusból le, a lányok közé a diót. Ki haragból, ki szerelemből. A II. világháborúig élt a szokás. (12,13)

c) Írjuk le tömören a szokást?

Szemenyében a legények dobálták a kórusból le, a lányok közé a diót. Ki haragból, ki szerelemből.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Egy ember újhold vasárnapján szántott, azért szívta fel a Hold. (1) Tuskót hasogatott egy ember. Fölszívta a szivárvány, s a Holdra tette, mivel újhold vasárnap fát vágott. (3,4) Mert egy ember Újhold vasárnapján fát vágott, felszippantotta a Hold. (12,13)[[Kategória:Acsád][[Kategória:Sótony]