Sárfimizdó

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1987. július
Adatközlők:
(1.)	Büki Károlyné Tompa Margit, 1911. Sárfimizdó, Kossuth L. u. 29.
(2.)	Büki József, 1922. Sárfimizdó, Kossuth L. u. 27.
(3.)	Német lajosné, 1907. Sárfimizdó, Kossuth L. u. 99.
(4.)	Kulcsár Péterné Joó Anna, 1918. Sárfimizdó, Kossuth L. u. 105.
(5.)	Luka Dezső, 1913. Sárfimizdó, Kossuth L. u. 79.
Gyűjtötte:	Paál Zsuzsanna
Wiki feldolgozás:	Tar Virág
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Először itt hat ház volt. Sár vize itt eredt a Teleki lapban, erről kapta a nevét, Zicki grófoké volt. Hegybíró és kaloda is volt itt. Szegény község, savanyú „főd”, keveset termő. (1) Sárfümizdió, valamikor régen dióból és mézből kellett leadni az adót. Sárföldből lett „füd”, majd „fü”, majd „fi”. (2) Kecskeháti dülő és Sárvizi malom volt itt legelőször. (3) Sárföld-mézadó volt a régi neve, mert mézzel adóztak. 15 ház volt itt. Büdöskút-lapra, a hegy és a falu között volt ez, bugyigában hordták fel az emberek innen akkor a vizet. Az állatok ott ittak váluból. (5)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Alasztics, Gervalics, Simony, Sipos – nemes családok voltak. Kenesei, Magasi, Nagy, Rákos, Kónya, Balázs, Német, Horvát, Büki, Palkó, Balog. Nagygazdákhoz cselédcsaládok jöttek, s letelepedtek. Pl. Farkas, Gici. Nem tudják honnan jöttek. Simonyék meggazdagodása: zsidóktól vettek birtokokat kenyérért, nem pénzért. (1,2,3,4,5) „Akkor lesz jó világ, ha a péz börbő lesz.” (5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Főleg cselédek átmenetileg munkára, mások nem. Néhány családot a nagygazdák hoztak munkára és letelepítették őket. (1,2,4,5) Égett ház helyét vették meg. (3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt mozgás. Csak egy-két család. Néhányan Amerikába. (1,2,3,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Gersekarát, mert ott volt a jegyzőség, Sárfimizdón csak bíró volt. (1,2) Halastó is szegény volt, azok itt arattak, kapáltak, mert itt sok volt a gazda. (3,4) Épületek szempontjából Halastó hasonló. (5)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Hegyhátba tartoznak. (1,2,3,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Valamikor Sálban, Halastón jó szövők voltak. (1,2) Telekesnél a Vízvári malom. (3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Gyerekkorukban: „Karátföldiek vattok, partok alatt laktok, egy apátok, egy anyátok.” Gerseiekről (Gersekarát): „Heten vattok, mint a gersei ördögök.” – mert a gerseiek nagyon verekedők voltak. (1,2) A csúfoló továbbfejlesztése: „Kilencen vannak a gersei ördögök, mert egy loptak, egyet meg csináltak.” (3) Azon a bizonyos verekedésen, mikor a gerseiek a sárfimizdaiakkal összeverekedtek: „egy lapát ütést én is kaptam.” „Vaspöriek keresztbe viszik a létrát az erdőben.” „Vaspörben eltévedt a tyukász, vége lett az útnak, egy pajtába kötött ki, nem tudott továbbmenni.” (5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Böröndről hét-nyolcra emlékszik. Gersekarátról három-négyre emlékszik, ezeket emelte ki. Halastóról négy-öt, de ezeket minden adatközlő csak másodlagosan említi meg. (1,2,3,4,5) A 3. adatközlő Zalaháshányról való ide jött férjhez. Egyre gyakoribban házasodnak más faluból. (5)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Gersekarátiak csépelni és harmadában kapálni jöttek Sárfimizdóra. (1,2) Simony (125 hold föld) és Alasztics (100 hold) nagygazdákhoz csépelni heten-nyolcan is jöttek vendek. (3,4) A virilistához meg a nagyobb gazdákhoz jöttek sokan, maradtak is itt közülük: Giciék, Farkasék. (5)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Minden eszközt maguk készítettek, nem vásárolták, nem adták el.(1,2) Mindent maguk készítettek (még tudott olyan fonott edényt, kosarat mutatni, amelyet a férje vagy az apja készített). (3,4)

a) kocsikasokat

Nem.

b) vesszőkosarakat

Nem.

c) szalmafonatú edényeket

Nem.

d) szövőbordát

Nem.

e) favillát

Nem.

f) fagereblyét

Nem.

g) faboronát

Nem.

h) egyebet?

Nem.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Boronát a karádfürdői bognártól vásároltak, ekét Körmendről, akárcsak a favillát, kötelet (marhának), estrángot is. Bizonyos eszközöket Vasváron is vásároltak a vásár alkalmával (nem tudta részletezni). (1,2)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Magyarszombatfáról, Őrségből, Göcsejből, Zalalövőtől délre. Vándorárus hordta szekéren. Tófejről is vándorárus hozta. (1,2,3,4,5)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Mikor jött a tikász, ezt mondta: „Lotte-lobi-májkovi-kakasa-bilice-assza-gasparice-pisence”. (5) „Paprikát Szegedrü.” – hátán hozta. Üveges, bádogos Körmendről, meg innen-onnan. Magyarszombatfáról cserepet hoztak. (1,2) Bálizsok, akik olaszok voltak, telázsit hoztak a hátukon, s abból méterruhát árultak. (Egy bálizst leütöttek a ruhájáért egyszer, de a tolvaj meglett.) Az erdélyiek és cigányok ruhával házaltak, néha még ma is jönnek. Köszörűs, edényfoltozó cigányok Körmendről jöttek. (3,4)

b) Honnan jöttek?

Paprikát Szegedrü; üveges, bádogos Körmendről; Magyarszombatfáról cserepet; köszörűs, edényfoltozó cigányok Körmendről; bálizsok olaszok voltak.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

tikász, üveges, bádogos, bálizsok, köszörűs, edényfoltozó.

d) Mit árultak?

Paprikát, cserepet, méterruhát, ruhát,

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

1929-ben az iskolakápolnát „Jézus szive” szoborral szentelték fel. Június 29-ét követő vasárnapon ünneplik. Ez a búcsú napja. (1,2,3,4,5)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használata általános volt. „Gyöngébb fogatosok 2 levelűt, nagyobb gazdák három levelűt használtak. (1,2,3,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A kézi vetés általánosabb volt. (1,2,3,4,5)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A nagyobb gazdák: Boros, Simony, Alasztics, Büki géppel, akinek nem volt tehetsége, az kézzel vetett.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Főleg villásat használtak, de előfordult b), c) is. Mindig ezt használták. (1,2,3,4,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen. (1,2,3,4,5)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 (de néha 17) kévét raktak egy keresztbe. A terméstől függően 5-12 keresztet raktak össze és ez volt egy kepe. Inkább rövid kepéket raktak, hogy villámcsapás esetén kevesebb égjen el. A legfölső kéve volt a „pap”. (1,2,3,4,5)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szót használják. Ld. II.5. Nem kepében, hanem keresztben határozták meg a termést. (1,2,3,4,5)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A látott csépnyél hossza 160 cm, hadaró 90 cm volt. Kettő ilyet láttam. (3,4,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A géptulajdonos állandó csapatot állított össze, többnyire falubreliekből. (1,2,3,4,5)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Mindig és mindenki nyársat használt. A munkát csak jó időben végezték. (1,2,3,4,5)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1940 óta nem termelnek, az 50-es években teljesen megszűnt. (1,2,3,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 40-es években kezdődött, a 60-as évektől általános lett. (1,2,3,4,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Rendre kaszálás után szétterítették, megforgatták, ha eső nem esett, csak egyszer, ha megázott, előfordult, hogy ötször-hatszor is.” Ezután boglyába gyűjtötték össze, de ha kevés volt, vagy nem volt elég száraz, petrencébe. Szénaszárító állványt nem használtak. (1,2,3,5)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Sárgafűzből fonott „burittóban” (1. rajz). Használata általános volt. (1,2,3,4,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igafa, iga, vonyófa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg, nyakszeg (1,2,3,4,5)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, használtak, „csalit” a neve.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Általános volt a szokás. (1,2,3,4,5)

c) Melyik évszakban?

Gyümölcsösből, erdőből „összegráblálták” a leveleket és mikor kicsire nőtt a gabona, azaz kevés volt az alomszalma, olyankor azt is felhasználták. Begyűjtése ősszel volt, szekérrel hordták be. Tavasszal csak nagy szárazság esetén gyűjtöttek falevelet.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Alkalmaztak tartóláncot. Egy ló esetében rúdkarika is volt, hogy könnyebben vezesse a szekeret. Újabban a lovak nyakában lévő szíjjal (nyakló) tartja a szekeret a ló. Előszügynél régen egy karika kapcsolódótt a rúd végéhez. A tartóláncot azért szüntették meg, mert a ló szügyellőjén kiszakasztotta a szerszámbőrt. Korábban csak a fuvarosoknál volt nyakló. A nyakló bőrből készült. (2,3,5)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A kocsit mindig ló húzza, van ülőkéje. Vásárba, búcsúra, keresztelőre, egyéb ünnepélyes alkalmakra használták. Kocsifajták: sárgakocsi (3-4 volt belőle a faluban, kölcsönözték), hintó vagy fiaker, féderes kocsi. Szekeret ló, de többnyire marha húzza. Személyszállításra nem, csak gazdasági célokra használták. Ülése egy szál deszka. Fajtái: rövidszekér mindennapi használatra. Hosszúszekér (pőreszekér) széna és gabona behordásra. (1,2,3,4,5) „A szekér olyan volt, mint az embernek a viselőruhája.” (3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hossza 3 és 5 m között. Csak nyújtott hosszú szekeret használtak, vendégoldalt nem. (1,2,3,4,5) Vendégoldal csak Zsibrik-majorban, uradalmakban volt. (3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd lehántolt, legömbölyített fenyőfa, mely elől lánccal, hátul kötéllel lett leszorítva. Hosszabb volt a szekérnél, akár fél méterrel is, „azon csimballódzkodtak fel”. (1,2,3,5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Nem volt saroglya. Helyette deszkából készült súbert használtak. (1,2,3,4,5)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Neve kocsikas. Hátulnyitottat használtak, eleje olyan magas, mint a kocsi.

b) Használtak-e kettőt is?

Burgonya behordásakor egymásba téve kettőt használtak. (1,2,3,4,5)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Igen, amikor már elvásott a körme, tettek rá „félpatkót”. Főleg tavasszal patkolták, mert télen nagyon megnőtt a körme. Minden befogós állatot, tehenet, ökröt egyaránt patkoltak. (2,3,4,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

Fejőzséter. (1,2,3,4,5)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Neee... Nohh... menjetek.

b) terelik jobbra

Hikk

c) és balra

Hakk

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca nee... Pici nee... Cocám nee... (1,2,3,4,5)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi nee... pittyém nee... Pipipipiii... (1,2,3,4,5)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevén szólítják, pl. Sajó, Pufi, gyere ide! (1,2,3,4,5)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilótípusú törőt, „tilót”, ami 1 méter hosszú volt (a kendervágó is ilyen volt, csak hosszabb). (1,3,4,5)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő típusú volt mindenütt. Kivéve a 3. adatközlő, aki 1946-ban egy állót csináltatott magának. (1,2,3,4,5)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Igen.

a) Hogy hívták ezeket?

Pálmajor, Pálpuszta. (3) „Békavár” gersekarát irányában 1 km-re. 4-5 házból áll. Ezek „lapiházak” voltak. Volt, amelyik leégett, stb. Egy még áll, de nincs karbantartva. Valaha az uraság testvéréé volt, Ausztics Jenőé.

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

Úgy tudják, hogy a falu mindig ezen a helyen állt. (1,2,5)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Osvald Béla háza volt az utolsó, nem bontották le, hanem Szombathelyre került a múzeumba kb. 5-6 éve. Utolsó sövényházat 1960-ban bontották le, Simon Gyula háza volt. (1,2,3,4,5)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A füstelvezetést fal mellé épített kéménnyel oldották meg. A 30-40-es évektől fogva építenek zárt kéményt. 1971-ben kezdték a régi házakat szétbontani és azok helyett újat építeni. A meglévú pálmajori cselédházak is szabadkéményesek voltak. (1,2,3,4,5)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Mindegyiknek külön-külön a folyosóra, illetve a pitvarra, verandára, veranda készítése előtt a szabadba nyílt az ajtaja. (1,2,3,4,5)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A legtöbb ház keresztmestergerendás volt. A földfalu házaknál is. (1,2,3,4,5)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A 20-as években, mikor a „füstöskonyhák elvesztek”. „Falhoz rakott sparheltek” voltak ezek. (3) (1,2,3,4,5)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

1947-48-tól lett általános a tömbház építése. 1930-40-es évektől kezdve nem építenek egysoros házat. (1,2,3,4,5)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A füstöskonyhából fűtött négyszögletes búboskályhán kívül más kívülről fűtött szobai kályhaféleség nem létezett. (1,2,3,4,5)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

Normál magasságú, 70 cm magasságú padkára. (1,2,3,4,5)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Egyenes és L alaprajzú pajta volt mindenfelé. Az egyenes pajta volt a gyakoribb. Egyéb formájú pajta nem létezett. (1,2,3,4,5)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Volt, „füttővella” a neve, olyan, mint a kévehányó villa, csak rövidebb a nyele és az ága. Egyik ágát akasztották a fazékba. Csipővasat használtak parázszedéshez. (1,2,3,4,5)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Nem, de egészben a tarlórépát gyalult káposzta között igen. Tarlórépát reszelve savanyítottak leginkább.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Apró fej káposztát savanyítottak ugyan egészben, de gyakoribb volt a gyalulva savanyított káposzta. (1,2,3,4,5)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-es években, amikor felszámolták a malmokat. Egy-egy helyen még a 70-es évekig sütöttek otthon kenyeret. (1,2,3,5)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A faluban a)csillagos és b)vesszőíves típusút egyaránt használtak. (1,2,3,4,5)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, használtak. (1,2,3,4,5)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

e) és b) típusok voltak elterjedtek. Ütőnek, illetve törőbotnak nevezték. Ezzel törték a mákot és a hajdinát is. (1,2,3,4,5)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából a következőképpen készítették a dödöllét: A hajdina-lisztet a tört, főtt krumplival összekeverték, majd kiszaggatták, kifőzték és hagymás zsírral meglocsolták. Hajdinából málét is sütöttek, hurkát is töltöttek vele. (1,3,4,5)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

a)típusú, azaz perecmácsik, illetve fonott kalács. b) típusú, azaz „fonyott perec”, amelyet 2-3 ágba fontak. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

50-es évek óta gyakrabban. Módja: 1 fej hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1-2 db paradicsom, 1/4 kg paprika, néhány db krumplit, vagy rizs. (1,2,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Paprikát mindig ették nyersen. Paradicsomot 1935-40-es évektől mindenki fogyasztja nyersen. (1,2,3,4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Mákos, dióskalács, fonott kalács, kuglóf, „kemence fődjén sűtt perec”, gyümölcskenyér (kemencében aszalt alma, körte, mazsola, csokoládé, vágott füge – piacon árulták). (1,2,3,4,5)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Kevés öregember még a 30-as évekig viselt „rostos gatyát” (rojtos). (1,2,3,4) „A búcsúban tánc közben úgy csoszogott, mert jó erős volt.” (3)

b) Hány szélből készült?

Egy szára legalább két szélből volt szabva. (1,2,3,4)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

30-as, 40-es évekig mindenki csak azt viselte. (1,3,4,5) „Ma már kevesen viselik, de az idősebbek még hordják a régit és ahhoz varratnak újakat.” (3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Szőni nem szoktak. (1,2,3,4,5)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Erre nem volt nagyon szokásban a fejkendő kötelező kinti viselete. (1,2,3,4,5)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Még ma is sokhelyütt szokás egymás mellé tenni az ágyakat, de a 70-es évek óta egyre gyakoribb, a heverők elterjedésével az egymás végébe helyezett ágy. (1,2,3,4,5)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Farsang idején tartották a legtöbbet.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nagyböjt és advent idején tilos volt. Nyáron nem volt tilos, de a mezei munkák miatt ritkán. (1,2,3,4,5)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap

b) 1930 körül:

szombat, mert hétfőn dolgoztak (1,2,3,4,5)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Legtöbbször a lányos háznál. Ha csak a lányos háznál volt, akkor egy napos volt. (1,2,3,4,5)

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A násznép végig együtt marad. Délben volt ebéd, majd este 9-kor vacsora.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

Ha mindkét félnél tartották a lakodalmat, akkor két napig tartott, és mindenki átment a fiús házhoz is.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Kultúrházban tartják a legtöbb lakodalmat. Többen mennek Körmendre vendéglőbe lakodalmat tartani. (1,2,3,4,5)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

A 70-es évektől a kultúrházban tartják a legtöbb lakodalmat. Többen mennek Körmendre vendéglőbe lakodalmat tartani. (1,2,3,4,5)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

„Vőférek”, akik ketten voltak, vagy a vendéghívó, aki rozmaringos kalapot viselt és egyedül jött. A vőférek legények voltak, a vendéghívó nős ember volt. Egyszer hívtak csak. „Hétfőtől csütörtökig mindenkit meg kellett hívni, mert pénteken már az ajtó mögött hívtak.” (3) „Akit csütörtökön hívtak, azt a sarokba hívták már.” (1)

b) 1930 körül:

Levélben, kb. 1 hónappal előbb. (1,2,3,4,5)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Igen.

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

A lakodalomban a leves behozatal előtt az asszonyok behoztak egy tálat, ami üres volt és a földhöz vágták.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

„Ez ám az a jó káposzta, róka fogta az árokba, (vagy:) benne főtt a malac farka.” „Ez az a fáin metélt, akit a menyasszony metélt.” vagy: S utána kifutottak és rövidesen behozták a levest. „Itt van ez a finom metélt, amit a menyasszony metélt.” (5)

d)Meddig élt ez a szokás?

Ezek a szokások még ma is élnek. (1,3,4,5) Addig volt szokásban, amíg háznál tartották a lakodalmat. (3)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

A szomszéd falubeli cigányok. Vagy a 30-as években fúvószenekar, rezesbanda. Volt olyan időszak is, hogy a falubeli legények tanultak meg zenélni és játszottak a lakodalom alkalmával. A rezesbandát trombitásoknak is nevezték, e falubeliek voltak. A régi táncok megszűntek, ma már csak az új slágerekre táncolnak. (2,3,4)

b) Milyen hangszereken játszottak?

cigány zenekar: 1 cimbalom, 1 bőgő, 2 prím, 1 kontra, 1 sípos

c) Hány főből állott a zenekar?

cigány zenekar:

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A 20-as években jelenik meg a tangóharmónika, de mellette nem volt zenekar.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

December 18-án volt.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Kofordított bundába öltözött gyerekek jártak házról-házra, mikor valahova megérkeztek, a „szómát” elterítették az ajtóba, s mondták: „Luca-Luca kity-koty, tojjanak a tiktyok, lúdjok, akkora legyen a kemence szája, mint a gazdasszony feneke, a lányoknak akkora melle legyen, mint az aratóbugyiga, a hizajoknak akkora vastag szalonnája legyen, mint a mestergerenda, fejszéjek, furójok megálljon a helyébe (vagy:) pöcsöm a nyelébe, mint az én tököm, annyi csibéje legyen ennek az asszonynak, mint az égen a csillag, Luca-Luca kity-koty, haj ha lesz, kentek lánya szajha lesz, olyan vastag szalonnája legyen ennek a disznónak, mint az ajtószálfa, Luca-Luca kity-koty ... három, a pálinkát várom ha nem adnak pálinkát, levágom a gerendát, ha nem adnak szalonnát, elviszem a hizóját...” (1,2,3,4) A szalmát azért vitték, hogy a kotló alá tegyék a háziak. A gyerekek le kellett, hogy üljenek, hogy megüljön a kotló is. Végül a gyerekek ajándékba aszaltgyümölcsöt meg diót kaptak. A diót eléjük szórták, hogy futniuk kelljen a gyerekeknek utána. Mindezt azért, hogy a kiscsibék jobb evők legyenek, így fussanak az étel után. Ahol nem engedték meg a lucálást, ott azt mondták: „Egy csibéjük legyen, de az is vak legyen!” (1,2,3,4,5) „Luca-Luca kity-koty, tojjanak a tiktyok, ülőssek legyenek, fejszéjök, furajjok ú megájjon nyelibe, mind a szeg a tövibe, Luca-Luca hajnal lesz, ha nem annak szalonnát, levágjuk a gerendát, ha nem annak diót, elvisszük a hizót...” (5)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Szent István napján Karácsony este volt István köszöntés meg regölés.

b) Meddig élt ez a szokás?

Háború után megszűnt.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

Felnőtt is, gyerek is jött regölni.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

„Hajh, regő rejtem, isten meg sem mentsem, kebelébe ejtsen, Adjon a jó Isten ennek a szép lánynak egy szép férfit, Adjon a jó Isten ennek a gazdának négy kis ökröt, két kis bérest, az egyik kis béresnek aranyostornyelet, a másik kis béresnek csingilingi szekeret, ejh regő rejtem, amott van egy szép kis leány, kinek neve Marcsa, amott van egy szép kis legény, kinek neve Pista, Isten meg ne mentse, kebelébe ejtse, s hömbörgesse, pöndörgesse, mitn a róka farka, még annál is jobban, mint a nyuszi farka...” Alakoskodás nem volt regöléskor, csak „mucurkáláskor” (húshagyó keddet követő napi, azaz hamvazó szerdai szokás). (3,4,5)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Voltak is, vannak is. 160 ember él a faluban, ebből 5 öreglegény. Félnek a nősüléstől, nem akarják elhamarkodni. (1,2,3,4,5)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Igen. 1, 2, 1,5 literesek. Ma már csak egyszínű, régen díszesebb volt. (2,3,5) „Ebben alszik meg jól a tej.” (2)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

Vándorcserepestől, illetve piacon szerezték be.

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem ismernek ilyen szokást. (1,2,3,4,5)

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

n.a.

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Gyerekeknek ki kellett pucolni a cipőiket előző nap. (1,2,3,4,5) Láncos bottal öten-hatan gyerekek Karácsony előtti napon vonultak végig a falun, nem Miklós-napkor. Énekelték: „Vígan zengjetek citorák, Jézus született. Harsogjatok trombiták, isten ember lett.” Aztán verték le a földhöz a láncos botot, és az zörgött. (3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Gyerekek. Hárman mentek, kis betlehemet csináltak, azzal. Volt az angyal, az öreg és a pásztor. Az öreg szakállat csinált magának kenderből, téliesen öltöztek. Megkérdezték, hogy szabad-e kisjézust köszönteni. Ha azt mondták, szabad, akkor odakint elénekelték a „Mennyből az angyal”-t. Majd az angyal, aki a betlehemet vitte, bement és azt mondta: „Terítsétek, terítsétek asztaltokat, mert nem tudjátok milyen szakállú pásztorok vetik meg házatokat.” Mikor megnyílt az ajtó, beesett az öreg e szókkal: „Hopp Pista, jó estét! Akkorát estem kentek ajtajában, hogyha hárommázsás lelkem lett volna, az is kiszakadt volna!” Akkor mondja neki a pásztor: „Kelj fel, öreg, kelj fel!” Válasz: „Nem köll nekem tejfel.” Pásztor: „Kelj fel öreg, mert jönnek a farkasok!” „Farkasok?” „Farkasok, miféle farkasok?” „Kelj föl öreg, mert rádvágok!” „Inkább akkor felállok.” S akkor éneklik: „Csordapásztorok, midőn Betlehembe csordát őríznek éjjel a mezőbe. Isten angyala, kinek...” A végén a gazda pénzt adott, s a gyerekek mentek más házba. Ha valahová nem mentek be, azok megsértődtek és azt mondták: „Nm jöttél kisjézust köszönteni, akkkor korbácsolni se lehet.” (2,3,4,5)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel, a marháké. (2,3,5)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Amelyik gyereket nagyon szerette az anyja, azt csipővassal fogta meg, és a töbi gyerekét ijesztegette vele. Mumussal, mást nem tudtak. (1,2,3,4,5)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt. (1,2,3,4,5)

b) Mikor, hol, miért?

n.a.

c) Írjuk le tömören a szokást?

n.a.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Tüskebokorvágó embert. Egyszer egy ember vasárnap mise helyett kiment tüskét vágni, s mivel újhold vasárnap volt és ezért nem volt szabad dolgozni, felszívta a hold. Istentől ellopta a vasárnapot, amit Isten magának szánt, a hetedik napot, s így bűnhődött. (1,2,3,4,5)