Radamos
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1986. | |
| Adatközlők: | ||
| (1.) | Gál Mária, szül. Szomi Mária, 1913. Radamos, 68. | |
| (2.) | Bíró József, 1902. Radamos, 51. | |
| (3.) | Göncz Rozália, szül. Bíró Rozika, 1903. Radamos, 105. | |
| (4.) | Bíró Alajos, 1926. Radamos, Alsólendva, Gregorics u. 7. | |
| (5.) | Bíró Alajosné Cseke Julianna, 1929. Radamos, Alsólendva, Gregorics u. 7. | |
| (6.) | Fölső István, 1906. Radamos, 116. | |
| (7.) | Gerencsér István, 1912. Radamos, 43. | |
| Gyűjtötte: | Kerecsényi Edit | |
| Wiki feldolgozás: | Tar Virág | |
| A település a Wikipedián: | ||
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Ez már nagyon régi falu, már 1724-ben is voltak itt házak, egy régi házi mestergerendájába volt ez belevágva. (2,3) Radamos középkori eredetű falu. (5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Bíró, Gál, Szabó, Tóth, Szomi, Kalamár, Rudas, Füle, Völgyi. Régen csak 3-4 szlovén család élt itt, de most már sokan bejönnek a faluba, sok a vegyesházasság. A szomszéd falu, Nedelica (Zorkóháza) már tiszta vend. Itt nem volt nagy betelepítés, csak Kámaházára és Hídvégre. (1,2,3,5)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A faluba soha nagyobb számban nem települtek be. A népesség természetes úton szaporodott, s a fiatalság általában falun belül vagy szomszédos faluból házasodott. Újabban azonban sok a szlovénekkel kötött vegyesházasság. (1,2,3,4,5)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Csak az 1920-as években vándorolt ki mintegy 10 család Dél-Amerikába: Brazíliába, Argentínába. Az utóbbi évtizedekben pedig néhány vendégmunkás Ausztriában vagy az NSZK-ba házasodott meg, s azok közül volt, aki ott is telepedett le. (5) Sokan Lendvára mentek a gyárba dolgozni és ott építettek. Az I. háború után többen elfutottak Dél-Amerikába: Brazíliába, Argentínába. Pénzt keresni mentek, de csak két család jött vissza. (2,3) 1905 után sokan kivándoroltak az itteni magyarok közül főleg Dél-Amerikába, Brazíliába. Kevesen tértek vissza. (4,6)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Göntérháza, Kámaháza, Zsitkóc és Dobronak hasonlít legjobban Radamoshoz. A viselete is, a gazdálkodás is, a beszéd is. Bánuta már nem egészen olyan min t mi, mert pl. azt mondják, hogy köcöle arra, ami nálunk fűhordóruha. Lakos még inkább más, azok már Lendvához tartoznak. Hídvég is. Ők ővel beszélnek: főmenök a högyre. (Radamos környékén viszont i-ző a nyelvjárás.) (1,2,3) Radamoshoz Dobronak nem nagyon hasonlít, mivel ott sok volt a purger, akik nem olyan parasztosan öltözködtek, mint a hetisiek. (4,5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Igen. „Mi hetisiek vagyunk. Ahol –háza (falunév) van, azok mind hetisiek, mert minden héten egyszer mentünk a fárába templomba. Minden vasárnap gyalog ment mindenki és mezítláb, ott vettük föl a félcipőnket. Mikor az epörje fa már kihajtott, mezítláb jártunk.” (1,2,3) „Ez a Hetis. Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Szijártóháza, Gáborjánháza, Bödeháza, Zalaszombatfa tartozik szerintem Hetishez. Bánuta már ő-vel beszél, az szerintem nem.” (4,5)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Az összes adatközlő Göcsejt nevezte meg, mint szomszédos néprajzi csoportot. Egyesek (4,5 és bizonyalanul 2) Muraközt és a szomszédos vendvidéket is tájegységként vagy néprajzi csoportként említették, bár a fogalmakkal szemmel láthatóan nem voltak teljesen tisztában. Lakos, Hidvég, Gyertyános és Hosszúfalu Lendvavidékhez tartozik. (2,6)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Törzsökpörkülü Bödeháza. Bödeházán volt egy gazdag ember. Nem kapott aratókat, mert nagyon sovány kosztot adott. Hát korán reggel megpörkölte a törzsököt, hogy azt higgyék, hogy húst kapnak az aratók. (2,3) Radamos mindig mos, mégis mindig mocskos. Így csúfolják viszont a bödeháziak Radamost. (1,2,3 adatközlők tiltakoznak, mondván, úgy kell írni, hogy Radamos mindig mos, mégis aranyos.) Csikverrasztó Gáborjaháza. Mert a patakba kirakták a csikkosarakat, a társak meg kilopták a kosárból a csikhalat. A csikkosár vesszőből volt kötve, volt egy belső szája, olyan szükülete, hogy ne tudjon a hal kijönni. A Bedamona patakban volt ez. A csikoskáposzta igen jó volt, meg az ikrája, a tojása is az, sütvö (azaz sütve). (1,2,6) A dobronakiak a purgerek, mert az mezőváros volt. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Régen főleg a szomszédos magyar falvakból házasodtak. Leginkább Hídvégről és Göntérházáról. (1,2) Minden faluból házasodtak, ami hetisi volt. Most meg már a szlovén falvakból is. Régen nagy újság lett volna a vegyesházasság. De szoktak házasodni Hosszúfaluból és Lakosból is. (1,2,3,4,5) Radamos kis falu, azért nem sokan találtak a faluban házastársnak valót. Azért a szomszédos magyar falvakban kerestek e legények feleséget. (5,7)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Dobronakra, Lendvára, Csáktornyára, Perlakra, Bagonyára, Turniscséra és Cserencsócra jártak el. Ez a fontossági sorrend is. (1,7)
b) Piacra:
Lendvára. Fejen vitték a tejfölt, tojást a kocsmába. (1,2,3,4,5,6)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Lendvára jártak Szenthárosg vasárnapján a Szentháromság kápolnához és szeptember első vasárnapján az angyalok búcsújára.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Csáktornyára Porcinkulakor, augusztus 2-án mentek gyalog. Mária Bisztricére még most is mennek. Turniscsára Nagyasszonykor mennek. 1921 előtt gyalog, zászló alatt mentek Búcsúszentlászlóra és Vasvárra is. (1,2,3,5)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Summásmunkára jártak általában a fiatalok. Bácskába, Bánátba, Baranyába szerződtek 6 hónapos munkára a szegényebbek és 10 q búzát kerestek. („6-6 férfi 1920 előtt Sormásra járt csépölni az uradalomba. Amikor még nem volt cséplőgép a radamosi nagyobb gazdák zorkóházi vendeket fogadtak fel résziből csépölni. Minden 11. köröszt vót az övék.”) (1,2,3) Uradalmi cselédnek innét nem ment senki, de a szegényebb lányok örömmel mentek házi cselédnek a lendvai nagyságokhoz. (1,2,3) Ide csak csépölni és aratni jöttek a nagygazdákhoz a szomszéd vend falukból. (5,7)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
„Amikor még nem volt cséplőgép, a radamosi nagyobb gazdák zorkóházi vendeket fogadtak fel résziből csépölni. Minden 11. köröszt vót az övék.” (1,2,3) Uradalmi cselédnek innét nem ment senki, de a szegényebb lányok örömmel mentek házi cselédnek a lendvai nagyságokhoz. (1,2,3) Ide csak csépölni és aratni jöttek a nagygazdákhoz a szomszéd vend falukból. (5,7)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
Nem.
f) fagereblyét
Nem.
g) faboronát
Nem.
h) egyebet?
Kb. 1935 óta azonban sokan készítenek kukorica sasából cekkert eladásra. Az asszonyok és gyerekek kötögetik és elég jól keresnek vele még napjainkban is. Lendvai kereskedőknek adják el, azok meg másutt árusítják. Az asszonyok a fölös vásznat mindig eladták a lendvai vagy valamelyik közeli nagyobb vásárban. Amit kaptak érte, az övék volt, abból öltözködtek.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Favillát, csépet, gereblyét a közeli Nagypalinán készítenek eladásra a szlovén gazdák. Favillát az idén is árultak, Mopedre kötözve hozták tavasszal, 15-20 is volt egyiknél-másiknál. 150.000 régi dinárért adták. (1,2,4,5)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A faluban főleg a kebelei, dobronaki és filóczi fazekasok edényeit vásárolták. Egy időben volt két fazekas Hosszúfaluban is. A kebeleiek és filócziak minden vásárra elvitték az edényüket és adták pénzért is, de cserébe is: egy mázas tejesfazekat pl. 3-sor töltve búzával vagy rozzsal, egy leveses tálat ugyancsak. Ősszel hozták az árujukat, szekéren is, és a falu közepén vagy a házaknál árulták. Elmentek így talán 50 km távolságra is, amíg el nem fogyott az árujuk. (1,2,5,6) A filócziak a szekérről árult mázatlan edényeket egyszer vagy kétszer töltve árulták, a mázasat háromszor töltve. Minden terményt elfogadtak, még a babot, kölest, hajdinát is. (5,7)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Olcsó Jancsik, fütyülős zsidók, edényfoltozók, drótostótok, tikászok, kaszanyél és favella árusok.
b) Honnan jöttek?
Ócsó Jancsik bosnyákok voltak.A tikászok renkóciak voltak,a kaszanyél árusok pedig palinaiak voltak.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Olcsó Jancsik, fütyülős zsidók,edényfoltozók, drótostótok, tikászok(renkóciak),gráblát árusok(palinaiak).
d) Mit árultak?
„Az én gyerekkoromban Olcsó Jancsik jártak meg a fütyülős zsidók. Az Ócsó Jancsik egy láda félébe hoztak mindenféle csecsebecsét, borotvát, pántlikát. A zsidók meg réffel mérték a pántlikát. Azok már szekérrel jártak. Szedték össze a pusztarongyot és a pusztavasat és azért adtak valami pántlikát, melltűt, hajcsatot." Edényfoltozók, drótostótok ablaküveget foltoztak, cserép- meg vasedényeket fenekeltek. A renkóciak mind tikászok voltak. Már hajnalban kiabálták: csibehús, csibehús… A hátukon nagy ketrec volt, abba rakták a baromfcit. A palinaiak meg gráblát, kaszanyelet és favellát árultak, s árulnak még most is. (3,4,5,6)
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A falu határában nincs szőlőhegy, azért a helybeliek más falvak szőlőhegyein művelik szőlőjiket. A legtöbb radamosi gazdának Lendvahegyen van a szőlője rajta présházzal, „pincével”. Kevesebbnek a dobronakin. Az átlagos szőlőbirtok 28-30 ár. Minden kisparaszt legfőbb vágya, hogy valamelyik szomszédos szőlőhegyen egy kis birtokhoz jusson. A szőlőbirtok ára legalább ötszöröse a legjobb szántóénak. (1,2,3,4,5,6)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A falu határában nincs szőlőhegy.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A radamosi temető még 100 éves sincs, 1890 körül létesült. Azelőtt Dobronakra hordták a halottakat, ott volt egy külön „hetisi temetü”. A Kebele felé vezető út mellett volt, de már a helye sincs meg, beépítették. A falu határában régi temetkezésnek nem találták nyomát. (1,2,3) A radamosiak Dobronakon a hetisi temetőbe temetkeztek. A dobronakiak nem oda, nekik volt külön temetőjük. De a többi hetési falu ugyanarra a helyre. „Árrul maradott vissza a halotti tor is. Olyan messzire el köllött vinni a halottakat, kocsin vagy szekéren, hogy mire visszaértek, megéheztek, köllött tort adni. (5,7)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A falu határában régi temetkezésnek nem találták nyomát. (1,2,3)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falunak több fogadott ünnepe volt. A keresztjáró napok jeles fogadalmi ünnepek Hetésben. Ezek az áldozócsütörtök előtti napok. Hétfőn Kámaházának és Zsitkócnak, kedden Göntérházának, szerdán pedig Radamosnak volt a fogadott ünnepe. „Ezeken a körösztjáró napokon prosecció megy, megszentöli a pap búzát, a högyet, a termést.” Mindhárom falu tart prosecciót. (1,2,3,4,5) Június 28-án van a jégverési fogadalom ünnepe. Ugyanis 1921-ben az egész határt elverte a jég. (1,2,3,5,6)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Használtak. „Két borona bránnya volt egymás mellé téve és össze vót kapcsóva. Fa bránnya vót vas fogakke. Mindenki így húzatta tehenekkel vagy lovakkal, kinek mi volt. Egypár bránnyának mondták.” A szlovén falukban csak egy borona volt, szélesebb, mint a magyar és nehezebb is. (1,2,3,6)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Általános. Kb. 1930-ig mindenki kézzel vetett. Az első vetőgépet Bíró László vette 1930 körül. 1934-ben pedig vett egyet a Bagó Gyura is. „A férfiak nyakukba akasztották az asztalruhát és abból vetöttek. Mind kézzel vetöttünk, ruhábul.” (1,2,3)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Ritka. A Bíró Lászlónak volt az első vetőgépe a faluban, de a környéken már volt akkor másutt, és az uradalomnál is használták. Vállalt vele bérvetést, de nem nagyon volt jelentkező, sajnálták rá a pénzt. Most már csak zabot vetnek kézzel, azt is abroszból, asztalruhából. (5,7)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Itt – néhányan, amikor még kaszával arattak – villás kaszacsapót, régen pedig – s egyesek később is – hajmókot használtak. Utóbbi szót azonban nem ismerik, de magát a tárgyat 7. sz. adatközlő még meg tudta mutatni. „A villás kaszacsaput sok gazda maga készítette, majdnem mindenkinek volt kis faragókamrája. Az egyszerűbb kaszacsaput pedig volt, aki minden éven újra vágta, hogy rugalmas maradjon. Takaritufának hívtuk.” (2,5,7) Utoljára kb. 10 éve használták őket, mert azóta traktor vagy kombájn arat. Az a) ábrán látható villás kaszacsapót újabban használták csak, de nem három hanem két ágú volt. Szilfából készítették, használat előtt tűzben megpiritották. Általános a c) ábrán látható volt, ezt a takaritufát a nagyobb garzsa alatt költözték a nyélhöz. (7)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen, használtak. „A kévekötüfába vót a sarló és úgy vitték.” Ismert azonban a lapos nyílás nélküli kévekötőfa is. Úgy mondják, kb. fele arányban használták az egyik, s a másik típust. Hogy melyik lehet a régebbi, adatközlők is vitatkoztak rajta. (1,2,3,4,5,6)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Búzából is, rozsból is 21 kévét raktak a keresztbe. A legfelsőt nevezték papnak, mert azt kapta a plébános. Ha szélesebb volt a mezőn a föld 6-7 keresztet raktak egyvégtébe, ha szűkebb, ahogy gabona kiadta. (2,4,7) „Mindig 21 köröszt vót a mezőn csak ha az utolsó kepilisnél nem telt ki a 21, akkor lett kevesebb.” (6,7)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Ismerik. A kepe 21 kéve gabonából. Általában 21 kévét raktak, az utolsó volt a pap az az ő keresete. A mezőn három-négy vagy öt-hat kepét raktak egymás után, attól függően, milyen széles volt a birtok. Ha nagyon széles volt, két sorba is rakták a kepéket, de mindig úgy, hogy a szekér odaférjen közéjük. (2,5,6,7)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A csépet a legtöbb gazda maga készítette. A csépfejet országos vásárban Dobronakon vagy Lendván vásárolták többnyire sintérektől. Az nyers marhabőrből készült, amit a tímárok kikészítette. Elpusztult marhák bőrét használták fel rá. A csépnyél hosszúsága 140 cm körüli, a hadaró kb. 60 cm. (2,5,6,7) Részeinek neve: nyel és hadarú. A lendvai múzeumban több csép is található, nagyjából azonos kivitelűek, de a nyél és hadaró hossza között 10-15 cm-nyi különbség is van. A házaknál, melyekben megfordultam, nem találtam csépet. „1930-ban már csak annyit csépültek el nálunk kézzel, amennyi zsupoláshoz vagy pók, szakasztu, véka kötéséhez kellett. Zsupot használtunk a kukoricaszár kötéséhez is. A kézi cséplésnél először petrencébe raktuk a szalmát, onnét meg kazalba.” (4,7) Pótgyűjtéskor Fölső Istvánnál 116 s. alatt talált csép hossza: 146 cm és bodzafa, a hadaru hossza: 84 cm, az gelegenye. A csépfej kutyabőr.
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A gépi cséplésnél mindig a gazda állította a munkásokat, csak a két etetőt fizette a cséplőgép tulajdonosa. „A Szomi Vendelé volt itt az első cséplügép, ő vót a gépész is. De nekem is vót vizsgám a gép kezeléséhez. Eljártam a Szomi Vendelhez etetni 17 nyáron. 5-6000 kilu búzát adott, aszerint, mikor, milyen vót a kerest. (7)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát a két háború között két vastag rúdon, „szómahordó” rúdon vitték. Ahogy a szalma jött ki a gépből, mindjárt rakták rá két-két rúdra és két férfi vagy nő vitte is. (1,2,3) „A kicsépelt szalmát 2-3 m hosszú, vastag szómahordó rúddal vitte két férfi, a cséplügép szájátul. A rudakat évről-évre gondosan eltettük. Még most is lehetne találni.” (5,7)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Hajdinát kb. 1942-ig termeltek rendszeresen rozs után a tarlóba. „A hajdinát toruba vettük a rozs után. A kölest is akkor szoktuk vetni, úgy mondtuk, hogy toruköles.” (1,3) A hajdina termelése kb. 15 éve szűnt meg teljesen, mert néhány éven át nem érett be. Kölest már akkor sem termeltek. Sem nyári kölest, sem torukölest. A nyári köles számára tavasszal meghagytak egy darab földet, a másikat meg a rossz után vetették. (4,7)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1941-45 között kezdték el és hamar általánossá vált a burgonya eke után, barázdába való vetése. Úgy mondták, hogy „fogatásba vetöttük a krumplit. Amilyen szélességet az eke átfordított, az vót a fogatás.” Erről nevezték el régen a szántó szélességét is. „Nekem 12 fogatásos a földem” – mondták pl. A krumpli ütetés két fogatás távolságba történt vagyis minden második fogatásba került krumpli, mivel a már elvetett krumplira ráfordította az eke a földet. Kétszer járták meg ekével a földet. Sokkal gyorsabban ment, mint kapáve, azért hamar elterjedt. Az is előnye volt ennek, hogy amikor küket a krumpli, igliző ekével meg tudták járni a sorok közét és csak a krumplisort köllött kapálni. Külön eke és egyes iga kellett e célra. (4,6) Kb. 40 éve, hogy eke után vetjük a krumplit a barázdába. Előbb kapa után ütettük. Rendes szántóekével szántottunk és minden második fogatásba raktunk. Azért minden másodikba, mert a tehén húzta a prohálóekét és az is kapálta meg. Mikor kezdett a krumpli kelni, megboronálták, hogy porhanyóbb legyen a föld. Azután a sor közét porhálóekével megigliztük. És mikor már akkora volt a krumpli, hogy jól elhagyta a földet, akkor töttőekével megtőtüttük. Most a tehenek nincsenek betanítva igára és traktorral nehéz krumplit tölteni. (2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénaszárítás hagyományos menete: A lekaszált füvet először szétrázták, hogy lazábban álljon, majd ha megszáradt, favillával megforgatták. Amikor a másik fele is megszáradt, petrencébe hordták. Ha a széna a petrencében megázott, ismét szétrázták és megszárogatták. Ha ismét megszáradt, igyekeztek a szekérre rakni és mielőbb hazavinni. Nyomórúddal fogatták le, melyet elől leláncoltak, hátul pedig kötéllel rögzítettek. (1,2,4,7)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Általában horoggal – fa, vagy vashoroggal – húzzák ki a kazalból a szálas takarmányt és háziszőttes abrosszal, köcöllével viszik az istállóba. A modern gazdaságokban azonban már báláznak és egy-egy bála szénát visznek egyszerre az istállóba. (4,6) „Szómanyöjő haroggal. Vasbul van és fa nyele van. Avval nyőjjük. Ruhába tögyük és avval vigyük az istálluba. A négy végére kantárt, vásznat varrtunk és avval vittük. De akinek csak egy tehene volt, az néha csak vasvilláva vitte. Szénahordó ruha volt a neve nálunk, de Hosszúfalun túl már köcölének hívják. Kócból szöjték az asszonyok és ha éppen füvet vittek vele, fűjhordó lepedűnek mondták.” (2) A rajzon ábrázolt takarmány-hordót csak a szlovén gazdák használják.
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
Főfa, kokasfa.
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
Nyakszeg,igaszeg.
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
Küllük.
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen. Az erdőben összegrábolták, főleg akik szegények voltak. A szekérre tettek egy magasítót, hogy több almot tudjanak rárakni. (1,2,3,4,5,6,7)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Szegényebb gazdák, de szűkös esztendőben mindenki. Az erdőben összegrábolták, főleg akik szegények voltak. A szekérre tettek egy magasítót, hogy több almot tudjanak rárakni. (1,2,3,4,5,6,7)
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
A ló befogásánál mindig szügyre csatolt tartóláncot alkalmaztak.
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A kocsi könnyű és féderes jármű, a szekér nehéz, jól terhelhető. Az mindey, hogy ló vagy marha húzza. (6,7) A szekeret teherhordásra használták, a kocsin meg kisebb tárgyakat, személyeket szállítottak. A mérete is kisebb. A kocsit általában lovak után kötötték. (2,4) A kocsinak a kivitele is mindig finomabb. (4,7)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmányt szállító szekér 4-5 méter hosszú. Hosszúszekér a neve és vendégoldallal használják. (6,7) A hosszúszekér a szálastakarmány és a gabona szállításának eszköze. Többnyire 4 méteres hosszioldalt szereltek rá. Mindig is így volt. (2,4)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
„A nyomórúd lekötésére rudalukötél szolgált. Elől pedig a kötülánc.” (4) „Takarmány és gabona szállításakor a nyomórudat elől lánccal csaptattu, hátul pedig rudalukötéllel rögzítjük. Most is így csináljuk. Főtesszük a nyomórudat, aztán a hátullát fölemeljük, hogy elől a láncot le lehessen kapcsotatni. Ha fog, akkor hátul megnyomjuk és a kötelle összekötö. Ez a szekér talán 70 éves inyős szekér, hosszi-ódallal.” (Simon Lajos, 71 éves)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A lovaskocsi saroglyája mindig enyhén ívelt volt. Minden lovaskocsinak és szekérnek van saroglyája, még pedig bevésett fogakkal készül. Csak a parádéra használt kocsinak nincs. (2,4,7) A lovaskocsi saroglyája nálunk hátul egyenes volt. A szekéré azonban – ami nagyobb, nehezebb és durvább kivitelű a kocsinál – enyhén ívelt. (6)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Náluk két kocsi-kas volt, az egyiknek az ülés alatt volt ürege is. De az külön volt megkötve. A kocsikast mindenki maga kötötte télen vesszőből. (2,4,7) A rajzon a második a hátsó kast formázza. (4,7) „A kiskocsiban okvetlen volt vesszőből fonott kas és ülés vót belekötvö. Annak fö lehetett hajtani az ajtaját, azaz a fedelét és bele lehetett pakolni. Két ülés is vót, egyik előbbre, másik hátul. A kocsikast mi kötöttük, nekünk is vót kettő.” (6)
b) Használtak-e kettőt is?
Igen.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Igen, de csak néhány gazda. Főleg akkor, ha érzékeny volt a marha lába, illetve ha gyakran jártak a Lendvahegyre kavicson. Radamoson ökör csak elvétve volt, a tehenet az patkoltatta, aki szükségesnek találta. (2,4,6)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény régi neve: föjke. Dongás edény volt, egy füllel. Valamikor vesszőabronccsal is készítették. Keskeny, magas edény volt, szélesebb fenékkel. 1930 körül szorította ki a bádogföjke. (1,3,4) „Azért föjke, mivel, hogy föjnek bele. Először fából volt, mikor idekerültem és vót neki kengyele, az apósom faragta egy fábul, azután meg, hogy ne köllön annyit zsurolgatni, vettem bádog, majd zománcos föjkét.” (1)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Na menjünk.
b) terelik jobbra
Csáli ne "Gyöngyös".
c) és balra
Hokk "Gyöngyös".
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Pojca ne-ne-ne, coca-ne-ne szavakkal hívogatják a disznót. Höss disznu szavakkal zavarják. (1,2,3,5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipipipi… vagy pitye-, pitye- ne-ne-ne szavakkal hívják a tyúkokat és sse, hsse, ssisse… szavakkal zavarják. (1,3,4)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Gyere ide Csöpi, Bodri! Ha pedig kicsi a kutya kuszi-kuszi Csöpi, Lexi. Utóbbit általában kötyök kutyának mondják csak. (1,2,5,7)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
A kender töréséhez tiló típusú vágut és utána tilut használtak. Lábbal mozgatott törőt nem ismertek. A lent többnyire sukke törték. „A kiásztatott kendört váguba teszik és az élös vágufödelet rácsapkodják. A vágut leginkább körtefábul csináták az embörök. Mikor elvágták a szöszöt beteszik a kenyér után a kömöncébe, ott megszáradt, aztán mikor tilulják a pazderjája jobban összemuszul és hamarabb tiszta lesz a szösz. A tilu éles és hamar kihúzza a pazderját… A lent jobban szokták sukke törni. Az ollan gömbölegfa, vastag mint a tésztalapitu. Előtte a lent lehúzták a harmatra, a rétre, hogy jobban megpuhullon a pazderja rajta. Egy hétig is kint vót a harmaton, azért is, hogy fehérüjjön. Ez közben megforgatták, hogy a másik fele is hamatullon. A kendört is ugyanígy kitöttük a harmatra. (3)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Általában az első a) típusú négy lábú rokkát használták, amit 3. Adatközlő magyar rokkaként ismer. Részei: „talpa, lábituja, válla, kereke. Rokka torka és torkavas, azon vót a kiskarika, aki a fonalat pöndörgette és ég az orsó. A csavarve lehetett szabályozni, hogy ne pöndörgesse nagyon erüsen. Meg lehetett vele tágítani.” Második rajzot nem ismerik, a c) típusú álló rokka azonban néhány háznál ismert. Két lábú Mária-rokkának mondják, mert egy ismert szentképen Szűz Mária ilyen rokkán font. Mindenképpen újabb divat. Magyar rokka sok van még a faluban, néhányan gyapjut fonni használják. (1,3,4)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
A falu alvégétől kb. 1 km-re az erdő mellett lakott az egykor nemes Rudas család, az ő szálláshelyük volt a Nemessek.
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
n.a.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Még mindig van vagy 10 boronaház a faluban. Falazatuk többnyire kapcsosvégű borona, vastagon tapasztva, s fehérre meszelve. Van azonban néhány zsilipelt boronafalu ház is, ezek 1880 után épültek. Szoba, konyha, kamra, esetleg hátsószoba a beosztásuk, a konyha előtt általában folyosóval. (1,2,3,4) (Számos diapozitivet készítettem róluk.)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Szabad-kéményes ház nincs már a faluban. Amikor a boronaházakat cseréptető alá húzták téglafalat építettek a konyha egyik oldalán és ahhoz építették a kéményt. 5. adatközlőnek pl. 1940-ig még füstöskonyhás, zsuppal fedett háza volt. A konyha akkor két oldalt téglafalat kapott és az egyik mellé kéményt építettek. A régi füstöskonyhás házban a füst egy kiemelt padlásdeszkán részben a padlásra távozott, részben az ajtó nyitható felső szárnyán keresztül az udvarra. A füstöskonyhában nagy kemence és egy sárból rakott tűzhely volt, innét fűtötték a szoba cserépkályháját, melyet nagy zöldmázas, lapos cseréptáblákból raktak. (1,3,5)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A régi füstöskonyhás házakban minden helyiségbe külön ajtó nyílt a pitvarról. „Régen pitar vót a ház körül, a ház hosszában mindig, de legtöbbször az utca felé is. A pitart faragott fa oszlopok tartották. A füstöskohyából a füst az ajtó feletti likon vagy a fösü ajtón ment a szabadba. Később a téglaháznál már a gangba léptünk, és onnét a szobába, konyhába, kamrába.” (1,2,3,7)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Keresztmestergerendás házról nem tudnak, én sem láttam ilyent. „Régen majdnem minden ház mestörgerendás vót. Itt főleg zsuppos faházak vótak, én is oda gyüttem férhő 1925-ben. Az én apám háza is faház vót, de az ki vót málterezve, be vót vakolva, úgy nézett ki, mint egy téglaház. Már akkor zsindölös vót és kéményös. ... 1937-ben hat meg az anyósom, akkor mindjárt kéményt huzattunk a házra és új pallást tetettünk rá, de megmaradt a régi zsupfedél…” (3) Földfalu ház, tömésház nincs is a faluban, aki újat épített a faház helyett, az otthon vetett téglát, s amikor az kiszáradt, kazalba rakták és kiégették. (2,3)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
A rakott sparhelt használata 1920 körül kezdett elterjedni. „Mi 1937-ben rakattuk a konyhába a sparheltot. Akkor már sok házban vót rakott sparhelt. Azt kőműves készítette. A legelső rakott sparhelt itt a mi szomszédunkban vót a Nagy Károlyéknál, és még most is meg-van náluk. Nekik akkor még faházik vót és abba tetettek rakott sparheltet. A Károly a világháborúban látott rakottsparhelteket, s mikor hazajött 1920 után, ő is csináltatott. Van benne két sütő, de kemence nincs, mert az künn vót a kiskonyhában és ott is maradt. Nálunk 1937-ben rakott sparhelt lett a nyári konyhában is, de alatta van már kenyérsütő kemence.” (1,3) Rakott kemencét mindig akkor és ott építettek, ahol megújították a régi faházat és a konyha téglafalat meg kéményt kapott. (4)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Sátortetős kockaház nincs Radamoson. Kb. 1930-ig építettek még elvétve két ablakkal az utca felé néző egysoros házakat az ismert elrendezéssel. A helyiségek előtt általában folyosó, gang van. Az 1960-as évektől az osztrák vendégmunkások által látottak hatására szinte kizárólag alpesi jellegű házakat építenek, melyek szép arányúak, ízlésesek. Számos fotót, diát készítettünk róluk. Utcafrontos házakat 1910-1950 között építettek, ezeknél a kétszárnyú ablakot azóta többnyire hármas ablakra cserélték. (1,2,3,4,5,6)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Nem. A magyar falvakban ilyen nem volt, de a szlovéneknél igen. Ott a kemence tetejére néha fel is feküdtek. A magyar házakban nagy, lapos zöld- vagy barnamázas kályhaszemekből rakott cserépkályhák álltak, melyeket a füstöskonyhából a „tüszelről” fűtöttek el. E cserépkályhának azonban gyakran volt körül padkája, amin ülni lehetett. (1,2,3,4,6)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A konyhai kemencét átlag 50 cm magasságú téglábül vagy sárból rakott padkára építették. Helye általában a konyha belső jobb sarkában, többnyire a szoba felés eső sarkon volt. A padka néha a kemence oldalánál is folytatódott. Mindig volt tűzpadka a szobával szomszédos falon, ahonnét a szoba cserépkályhájának szája nyílott. Itt szoktak főzni. Idős adatközlőim szerint a legrégibb házak kemencéjenek alacsonyabb, mintegy 40 cm magas volt csak a padkája. (1,3,7)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
A faluban általában torkos pajtákat építettek, a középső részt mondták pajtaszűrőnek. Ott csépeltek a kiugró tető alastt és oda állt be a szekér is. Rajzon az a) alaprajz és az f) homlokzati rajz. A pajta részei: pajtaszürü vagy eresztü, két oldalt a pajtafia. Közülük az egyikhez pelvalikat vagy pelvaólat is szoktak toldani. Ma is sok ilyen pajta van, de már nem boronából, hanem részint téglából, részint fából.
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
A nyílt tűzön való főzéskor a bürügle, bürügle két ága közé fogták a fazekat, s úgy emelték be a tűzhöz. Kerekes kiszedő villát csak elvétve használtak, mint mondták, az inkább a szlovéneknél használatos. Utóbbi neve gömböleg, de tudják, hogy volt még valami más neve is, de ár elfelejtették. A vasfazéknak tűzhúzó vasat akasztottak a fülébe és úgy tolták a tűzbe, de a cserépedényt nem lehetett volna huzogatni. (1,2,3,7) (Az alsólendvai múzeumban számos fazékvilla található, de csak egyetlen hozzájuk tartozó fahenger.)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Törköly között soha nem savanyítottak tarlórépát. Sem egészben, sem reszelve.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
n.a.
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Akad, aki ma is otthon süti még kemencében a kenyeret. „Mink 78-ban sütöttünk utollán kenyeret a kemencében. Akkor bontottuk el, mert vízvezetéket csináltattunk, és ott a kemence helyén lett a hidropol. A szomszédban van még kemence, és süt is még a Zsbán Ilus kenyeret. Az öregannya volt szlovén.” (3) A kenyérsütő kemence általában a ház végéhez tapasztott fészerben volt és van, de előfordul az is, hogy az udvaron külön áll kis féltető alatt. 1-2 házban a rakott sparhelt sütői alatt alakítottak ki kemencét. (1,2,3,5)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A rajzon bemutatott kenyértartók közül az a)csillagos formájú és b)vesszőíves típusú volt ismert, de gyakoribb az a) típusú. A különbség az, hogy a kenyeret kereszt alakú lécekre helyezték. De nem minden háznál volt kenyértartó. (1,2,4) „Mi ládában tartottuk a kenyeret, födeles ládában. 4 kenyeret süttünk akkoriban rozsból. De most is itthon sütjük a kenyeret a sparhelt sütőjében, búzakenyeret, minden második nap egyet. A menyem dagasztja kézzel, én meg sütöm. Élesztővel, régen meg kovásszal kelesztettük. Kerek kenyeret sütünk, én kerek tepsiben. (3)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Igen. „A tejrázu itt fábul van, dongákbul. Van neki egy kengyele. És van egy likas föle is fábul, abban jár a hosszú bot, likas koronggal. A tetejére teszünk egy cserepet is. Volt azonban tájrázu cserépből is sokfelé, nekünk is, de a dongás a régebbi.” (1,3) A 8. adatközlő szüleinek egy darab fából kivésett, nyeles vajrázója volt hajdan. (A lendvai múzeum számos vajrázót őríz.)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Radamoson ritka volt a mozsártörővel működő nagy köles- és hajdinatörő mozsár. A bemutatott rajzok közül a b) és f) jelű az ismert. De nem ez volt az általános, hanem a lábbal történő törés. „Itt lábbe törtük a kölest meg a hajdinát. A törő egy törzsök a pajtában, vagy az üstök alatt. Kötélbe kapaszkottunk. Mozsárnak mondták. A faluban van még egy ilyen lábbal hajtós törő.” (1,2,3,6)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Készítettek hajdinából gánicát. A megfőzött és megköpesztett hajdinát zsírban megpirított és forró vízzel fölengedett lisztmasszából készítik. A hajdinából malomban örletik a hajdinalisztet. Készítik úgy is a gánicát, hogy a hajdinalisztet forró vízbe szórják és főzőkanállal kidagasztják. Ha kissé meghűlt, hagymás, néha hagyma nélküli zsírban „gömbölgetik” meg. Hasonlóan készül a kukorica gánica is. Szokták a gánicát forró tejbe is belforgatni. (1,3,4) (Az elmondottak nem egyértelműek, itt utógyűjtést kellene még végeznem.)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
A b) jelű rajzon látható perecet készítik leginkább. „Kőtt kalács töltelék nélkül.” „Régen a nagy gerencsér tepsiben meg hosszútepsiben sütöttük a kőtt kalácsot. Fonott és kör alakú volt, de volt sima kör alakú is. Készítettek minden alkalomra kőtt perecet is, de ezt kemencében sütötték. (1,3,5)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Lecsót három-négy éve készítenek csak. „Hagymás zsírt süttünk neki, bele pirospaprikát és aztán egypár krumplit bele. Mikor az félig megsült, akkor bele a paprikát és utoljára a paradicsomot összemetüve. Egy 4 literes lábosba egy nagy fej vöröshagyma, három főzőkalán zsír, 2-3 krumpli, 1 literes tálba összevágott paprika és végül 4-5 nagy paradicsom köll. Húsféle abba nem kerül, de néha tejfölbe egy kanál lisztet habartunk és akkor olyan mártásos lett. Régen nem igen termeltünk paprikát és ami volt, eltettük télire savanyúnak, ecetes vízbe. Paradicsomot mindig termeltünk, de megfőztük üvegekbe paradicsomos káposztának.” (1) A 2. és 4. adatközlő legalább 10 éve készíti a lecsót, hasonlóképp mint föntebb leírtuk, de néha krumpli nélkül és tojással gazdagítják.
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
1925-30 óta esznek rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot. Korábban ritkaság számba ment, hogy valaki nyersen ette volna főleg a paradicsomot. (1) „Kb. 1950 óta esszük rendszeresen zsíroskenyérhez stb. a paprikát, paradicsomot meg még sokkal később óta. Paradicsomot régebb óta termeltün k, de eltettük befőzésre, takarékoskodtunk vele. Télen volt rá szükség, addig üvegekben tároltuk.” (3,4)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
A karácsonyi asztalra sült tésztát nem tettek, csak kenyeret. „A karácsonyi asztal ünnepi volt. Három asztalruha vót az asztalon és közte jószág (azaz gabona) vót. Búza és gabona és egy egész kenyér, egy öveg bor. Ez vót a szentjánoskenyér, addig nem volt szabad megvágni a kenyeret. Szent János napján vágtuk meg. Akkor jöttek a csapatok, a szegények, a falusiak és majdnem az egész kenyeret neki adtuk. És ők mondták a Szent János áldását.” Mondóka a gyűjtőfüzetben. (1) A karácsonyi asztalt általában a fenti módon készítették el mások is. De volt, aki nemcsak kenyeret, hanem kalácsot is tett az asztalra. Az fonott kalács volt, vagy kerek kőtt perec. (3,4)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Viseltek. „Az I. világháború előtt még abban mentek a templomba, de csak az öregek. Fehér vászonüng vót hozzá, a nyakukra meg fekete selem kendőt kötöttek csattra. Fekete posztómellény illett hozzá pityke gombokkal. Az asszonyok kézzel varrták. Egy férfinek vót 8-10 gatyája is. A köznapi gatya 2 szeles vót.” (1,2) A 3. adatközlő szerint az ünnepi gatya általában 6 szeles vót. Radamos 68 alatt fényképeztünk kézzel varrott köznapi 2 szeles gatyát, Simon Mariskánál Radamos 80 alatt pedig 6 szeles gatyát. Mindkét háznál gazdag adatközlés!
b) Hány szélből készült?
4-5 szeles gatya volt, még most is van néhány. A köznapi gatya 2 szeles vót.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
„Az 50 év körüliek még ma is féruhát, fészoknyát viselnek, de a fiatalok már nem. Réklit hordtak hozzá és fékötényt köttek elejbe. Az asószoknya meg a kötény alja fodros vót.” (1,3,4)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Kb. 20-25 éve még sokan szőttek Radamoson. „Kendert, lent szőjtünk pamukke. Az vót a pamukos vászon, a fölvetőszál vót a kendör- vagy lenfonál és a vetülő vót pamuk. A csévére vót tőtve a pamuk. Egy rokka át vót alakítva csévetöttü rokkának. Amit fővettek a faiszra, az vót a szálla.” (1,3) A fiatalabb adatközlőktől egyértelműen megtudtam, hogy 20-25 éve is már csak 2 vagy 3 asszony szőtt a faluban. Kb. 1950-ben szűnt meg a házi fonás-szövés. Rongyszőnyeget azonban több gazda szőtt még a közelmúltban is. A 80. Házszám alatt fényképeztünk pl. idén szőtt és levegőztetett rongyszőnyeget is. (4,6)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Az idősebb asszonyok mindig viselnek kendőt a fejükön. Fejkötőt nem hordanak alatta. Hajukat kontyban viselik, s ívben hajlott azaru vagy aluminium fésűt tűznek bele. A 40 év körüliek otthon már fejkendő nélkül dolgoznak, mezőre, templomba, boltba azonban még kötnek kendőt. Az egyberuhásak is viselnek néha kendőt, de nem mindenki. (1,3,4)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Ritkán fordult elő és csak néhány családnál. (1,3) „Az öregeknél a két ágy vagy az egyik falnál egymás végéhez állítva vót, míg a másikat a sarokpad foglalta el, közte a nagy asztallal. Sarokpados elrendezés azonban már nincs Radamoson. Az öregeknél most a két ágy általában a szoba két ellentétes falánál áll, elvétve még – mint korábban – egyvégtében.” A fiataloknál úgy 30 éves korig modern berendezés található heverőkkel. (1,3,4) A kétpár ágyas elrendezés Radamoson ritka volt. Átmeneti jelenség volt jobbára iparos, kereskedő családnál.
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Majdnem mindenki télen tartotta az esküvőt. Általában januárban és februárban. „Én 1933. február 12-én esküdtem. Három pár esküdött akkor egyszerre Dobronakon: egy radamosi, egy zsitkóci és egy göntérházi.” (1) „Én 1929 januárjában esküdtem, egyik vasárnap.”
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Tavasszal és nyáron csak elvétve, nagyon indokolt esetben volt esküvő. (2,4)
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
1910 körül mindig vasárnap a 10 órai mise után volt az esküvő a dobronaki plébánia templomban. Egyszerre több esküvő is volt. 1960 körül és azóta már sokan szombaton esküdnek, mivel vasárnap tartják a lakodalmat és hétfőn már dolgoznak a gyárban. Lehetőleg most is több esküvő van egy napon. (1,2,3,4,5)
b) 1930 körül:
n.a.
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
A vőlegényes és a menyasszonyos háznál is volt egy időben lakodalom. Mindkét házhoz a saját rokonaikat hívták meg. Éjfélkor azonban elbúcsúztatták a menyasszonyt a szüleitől és átvitték a vőlegényes házhoz. Ha azonban a vőlegény nősült a menyasszonyhoz, ő ment a vőféllyel és a koszorúslánnyal meg a vendégek egy részével a menyasszonyos házhoz. 10 órakor volt az esküvő Doronakon. Utána bementek a kocsmába és ott ettek-ittak délután háromig, akkor elmentek a menyasszonyos házhoz, és a nászkocsikra fölrakták a menyasszony ládáját vagy sifonérját és egy lepedőbe kötve az ágyneműt. Ezt a vőfély tartotta, úgy vonultak. Tehát a két háznál két egyenrangú étkezés volt. (1,2,3,4,5)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
Tehát a két háznál két egyenrangú étkezés volt. (1,2,3,4,5)
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
Mindkét házhoz a saját rokonaikat hívták meg. Éjfélkor azonban elbúcsúztatták a menyasszonyt a szüleitől és átvitték a vőlegényes házhoz. Ha azonban a vőlegény nősült a menyasszonyhoz, ő ment a vőféllyel és a koszorúslánnyal meg a vendégek egy részével a menyasszonyos házhoz.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
Most is van: nagyjából úgy tartják a lakodalmat, mint régen, tehát a vőlegény vendégei is, a menyasszony vendégei is a családi háznál külön lakodalmaznak úgy este 10-ig. De az is van, hogy a menyasszonynál van egyik szombaton, a vőlegénynél meg másik szombaton a lakodalom, és az is van már, hogy együtt tartják a lakodalmat. Legújabban szokás, hogy a lakodalmat az iskolában vagy a kultúrházban tartják. A Göncz Gabikának volt először az iskolában a lakodalma 1978-ban, utána meg a Bánéké, most meg már mindenkié. Már senki sem tartja itthon. (1,2,3,4,5)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
A faluban az első nem otthon tartott lakodalom 1978-ban volt. Ezután általánossá volt a lakodalom nem otthon való tartása.
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
„1910 körül vót még vendéghívó, egy közeli rokon vót, egy fiatalember, aki előtte vasárnap hívta meg a vendégeket. Egy nap 6-7 házat is meghit. A kalapjába rózsát tettek, tehén szarvból volt a kürtje és a botja is ki vót rózsázva…” (Gyűjtőfüzetben részletesen.) Meghijta az esü szakácsát, a gazdaasszonyt, azután a szomszédokat. A vendéghívó kalapjának szalagjába mindenki kis viasz vagy papírrózsát dugott ma meg már pénzt adnak. Csak egyszer ment! Csak mikor kezdődött a lakodalom, akkor még egyszer körüljárt, hogy jöjjenek már.” (2,5) Most is ugyanazokat a rokonokat és szomszédokat hívják meg, mint régen, de meghívják a gyárbeli barátnőt s barátot is. Most is a vőfély jár körbe, de volt már, hogy nyomtatott meghívót küldtek. (4)
b) 1930 körül:
n.a.
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Ez nem volt szokás. (1,3) Ez sohasem volt náluk. (2,4,5)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
n.a.
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
n.a.
d)Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Régen cigányzenészek voltak majd minden faluban. 2 hegedűs: 1 prímás és egy kontrás, egy cimbalmios és 1 bőgős. Régen ha volt ötödik az sipos volt, flótás. A tangóharmonika kb. 15 éve jött divatba. Régen csárdást, polkát, sünsirit, szujszertáncot jártak. Most tangót, csárdást, modern táncokat. (1,2,3,4,5) Az adatközlők sokféle varriációt és részletet mondtak nem egybehangzóan, hosszabb idő alatt lehetne pontosabban egyeztetni.
b) Milyen hangszereken játszottak?
2 hegedűs: 1 prímás és egy kontrás, egy cimbalmios és 1 bőgős. Régen ha volt ötödik az sipos volt, flótás.
c) Hány főből állott a zenekar?
4-5
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
A tangóharmonika kb. 15 éve jött divatba.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
Decemer 18-án volt a lucázás.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
„Férfi gyerökök jártak, két-három éve maradott el teljesen. Most már pénzt, azelőtt szárított gyümölcsöt kaptak, almát meg valami pénzt. Azért jöttek, hogy tyukok jobban tojjanak. (1) 5-6 gyerök ment egyszerre lucázni. Egy kis összefont fűzfavesszőt vittek magukkal és avval ütötték a szobában a földet. (3) „Én is jártam lucázni. 8-as fonású korbácsot vittünk magunkkal, mentünk öten-hatan és elmondtuk, hogy Luca-Luca kity-koty, gelegenye kettő-három, a pálinkát várom, de már elfelejtettem a többit. (6) Luca napjával kapcsolatban számos szokást ismernek. Pl. ha nő ment a házhoz először, foltot varrtak, a szoknyájára, hogy megszégyenítsék. Ma sem varrnak e napon. (3)
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
„Szent János napján regöltek."
b) Meddig élt ez a szokás?
1935 körül szűnt meg a regölés, és elfelejtették már a mondókát, de mint mondják, ha jobban ráérnek és összejönnek, egymást kisegítve még fel tudják idézni a szövegét, miként a lucázásét is. Jobban megmaradt viszont a Szent János áldásnak szövege. „Szent János áldása szálljon erre a házra benne lakókat indítsa vígságra. Bor, búza, gabona mindig bőven legyen.” (1,2,3,4)
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
A gyerekek, a 10-12 éves iskolások. Hárman-négyen mentek együtt.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
Hej regő rejtem, azt is megadhatja az nagy Úristen, ennek a gazdának két szép ökröt stb.”
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
Igen, 1-1,5 % mivel Radamosnak 1900-ban 610 lakosa volt. Ezek Szabó Jóska Palcsi, Király Jóska Laci, Bíró Géza Rétes, Ritlop Feri Részekik, Szomi Endre, Németh Lajos Varga, Szomi Gyura és Kepe Pista. Fiatalon nem nősültek meg, később meg nem kaptak lányt. Mindegyik gazdálkodó volt. (1,2,3)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Volt ilyen is, másfajta is. A nyakukon X jellel megfestetteket a szécsi szentlászlói gerencsér készítette. Hogy mit jelent ez a jel, nem tudják, csupán díszítésnek tartják. Kereszttel díszítettek nem láttak. (1,2,3,4,5)
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n.a.
c) Hol szerezték be ezeket?
A szécsi szentlászlói gerencsér készítette.
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
Nem, soha. (1,2,3,4,5)
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
„Amikor kocsisok voltunk, 1914-15-ben Pünkösd napján hajnalban nagy tüzet raktunk, s a legelőn mulatoztunk. Már hajnalban 2 óra körül mindenki kihajtotta a lovát a legelőre, akinek csak volt, és mi kocsisok raktuk a nagy tüzet. A közbirtokossági erdőrül már 1 héttel előtt elkezdtük a fát hordani. A fékszár kötélbe raktuk a száraz fát és vittük. Aki elsőnek ért a legelőre, az lett a harmatszaru, aki meg utollára, az lett a pünkösdi picsa, a főnyalu. De vót egy ekenyü is. Mi itt laktunk a legelü közelibe, és itt a házunkhoz közel rakták a nagy tüzet. Reggel 8-ig ment a mulatozás, akkor elmentünk reggelizni, csak két legény maradt a lovakke. A Szentlélek eljövetele tiszteletére volt a mulatság.” (7)
a) Melyik napon,
Pünkösd napján.
b) miért,
A Szentlélek eljövetele tiszteletére volt a mulatság.” (7)
c) kik végezték?
Kocsisok.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Régen Miklós-nap a gyerekek diót, almát, aszalt gyümölcsöt és kockacukrot kaptak már iskolás korukban ajándékul. Akkor kaptuk az első lábbelit is. Azelőtt szijjas bocskorunk volt marhabőrből. (1,3) Semmiféle Miklós-napi alakoskodásról nem tudnak. Csak újabban jött divatbs, hogy a gyerekek nagyobb ajándékot kapnak: csokoládé Mikulást, meg hogy az iskolákban és óvodában valaki felöltözik Mikulásnak és puttonyt visz a hátán. (1,2,3,4,5)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Régen volt betlehemes játék, a lendvai legénygyerekek jártak. Hoztak egy betlehemet benne Kis Jézussal, Szentcsaláddal meg bárányokkal. Két-három legény jött, énekeltek és játszottak, de a szövegét és a szereposztást nem ismerik. Kb. 30 éve nem volt senki betlehemmel. (1,2,3,6)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Szent Vendel a marhák patrónusa, mert amikor szántott, kiszántott egy Mária képet és amikor jöttek a farkasok, a pásztor az állatokhoz folyamodott segítségül. Lendván a várban volt egy kápolna Szent Vendel tiszteletére, odamentek a népek imádkozni és pénzt tettek az oltárra. Ezt énekelték: Ó Szent Vendel kegyelmezz Szűz Mária védelmezz. Tursiscsán a fölső kápolnában pedig június 13-án, Szent Antal napján volt mise. A nép kosarakban, teknőkben húst, zsírt, tojást vitt Szent Antal tiszteletére, hogy a disznókat védelmezze. (2,3,6)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
„Jön a bán, jön a bánuszi”… mondták. Senki sem tudta, hogy az micsoda. (1) „Hallgass, mert jön a bán és evisz…” mondták. Nekik még mondták, de ő már nem monda az övéinek. (4) Ha egy hároméves kisgyerek pl. nem akart elaludni, mindjárt mondták: „jön a tutubán és evisz, ha nem alszol.” (3) Mással nem szokták a gyereket ijesztegetni. Ma meg semmivel.
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Diódobálás mifelénk nem volt soha. Nem is hallottak róla. (1,2,3,4,5)
b) Mikor, hol, miért?
n.a.
c) Írjuk le tömören a szokást?
n.a.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
A régi öregek azt mondták, hogy a holdban bölcső van és benne a kis Jézust ringatják. (1,2,3,5) A tejúton meg a cigány viszi a szénát, amit ellepett. (5)
