Pölöskefő
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1988. |
| Adatközlők: | (1.)Papp István (73) |
| (2.)Papp Istvánné (66) | |
| (3.)Kovács Imre (79) | |
| (4.)Kovács Imréné (66) | |
| (5.)Tislerics Ferenc (81) | |
| (6.)Tislerics Ferencné (77) | |
| (7.)Papp József (79) | |
| (8.)Papp Józsefné (75) | |
| (9.)Adorján Gyula (66) | |
| Gyűjtötte: | Böcskei Géza |
| Wiki feldolgozás: | Széles Ágota |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%B6l%C3%B6skef%C5%91 |
| weboldal: | http://principalis.celodin.hu/poloskefo.htm |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Az öregek elmondása szerint a régi Pölöskefő a Kisfalud hat részben terült el, ekkor Piliskének nevezték. Innen települt át a falu a mai Sarki utcának nevezett részbe. Kovács István (Kács István) háza körül alakult ki a település.
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Ősi családok: Vizlendvai, Pálfi, Gál, Máté, Papp, Kovács, Sziva. Később települtek: Cser, Dominkó, Cinki, Adorján, Koltai, Somogyi, Bence, Sável, Hajmási, Tislerics, Méhes.
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Idegen ajkúak a faluba nem települtek be. Szinmagyar község volt mindig. Slézinger kocsmáros volt, Heizinger vegyeskereskedők jöttek be a faluba, ők zsidó származásúak.
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Amerikában a 10-es években néhányan próbálkoztak szerencsével: Sziva, Kovács, Zsiga. Néhány év után vissza is jöttek. Az ott szerzett pénzből földet vásároltak. A két világháború között nem szöktek Amerikába, mint az I. világháború előtt, ahogy az adatközlők elmondták. Elmesélték még azt is, hogy kb. 7-8 hold föld árát kerestek össze Kanadába és csak utána gyüttek haza.
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Hasonló értékűnek tartják a környéken Pötrétét, Kacorlakot, mert szorgalmas, jó állattenyésztő emberek laktak ezekben a falukban. Itt az értékelés a birtok alapján történt részükről. Gelsét, Szentbalázst a dombos területeik miatt szegényebbeknek tartották.
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Nem fogadták el, ha göcsieknek nevezték őket, mert szerintük az odébb volt, a Válickán túl.
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Tájegységként sorolták fel Göcsejt, Őrséget (cserepeseknek nevezték az itt lakókat, mert minden faluban cserépégetéssel foglalkoztak a rossz földek miatt). Hetést a szőttesekkel kapcsolatosan emlegették. Ott se volt olyan jó föld, mint a pölöskefeji határban.
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
A környező községeket elsősorban vásáraik, másodsorban a település gazdálkodása alapján rangsorolták. Híres vásárok voltak Pacsán, olaszok jöttek oda az állatainkat megvenni. Vásárairól voltak híresek Zalaszentbalázs, Gelse, Téglaégetés alapján sorolták a híresebbek közé Pacsát, Zalaszentmihályt, Zalaszentbalázst a gőzmalom miatt sorolták a híresebbek közé.
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Csúfolkodó mondások nem jellemzőek a községre. Bicskás faluk közé sorolták a hahótiakat, rendetlenek közé a kacorlakiakat.
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A környék faluiból házasodtak. A legtöbb asszonyt Pötrétéről, Kacrolakról hozták, de néhányan elvetődtek más távolabbi községekbe is: Dióskál, Szentpéterúr, stb. Hoztak asszony Gelséről, Hehótról, Szentbalázsról is. Ide azért házasodtak, mert az asszonnyal szőlőbirtokhoz is jutottak a szentbalázsi és hahóti hegyen, mert Pölöskefőnek nem volt szőlőterülete, mivel sík a határ.
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Vásárra Pacsára, Kanizsára, Gelsére. Lóvásárra Somogyba is eljártak.
b) Piacra:
Piharcra Kanizsára gyalog jártak, fejen vékában hízott baromfiakat, tejtermékeket hordtak gyalog. Zsiga Gáspár vesszőputtonyt kötött a feleségének, hogy könnyebben szállítsa a piharci árut. Még ennivalóra sem adtak pénzt, úgy vitték magukkal, hogy minél több pénzt tudjanak összegyűjteni a föld vásárlására. Drága volt a vonat, 1 napszám ára.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Búcsúkra a környékbe jártak a rokonsághoz.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Búcsújáró helyek közöl a pölöskefejiek csak Búcsúszentlászlóra szoktak menni batyukkal. Egy-kettő akadt, aki elment Sümegre és Vasvárra.
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Summásnak a faluból csak a Pintér és Magyar családok jártak Fejér megyébe. A pölöskefőiek a falu határában levő uraság földjeire szegődtek el hónaposnak, napszámosnak vagy arató munkásnak. Idegenek nem igen gyüttek ide az uraság földjeire hónaposnak, mert a cselédek mellett velük is meg tudták műveltetni födjeiket. Az I. világháború előtt kézi cséplésre jártak több éven keresztül a Tótok, akik jó zsupszalmát csinyátak a házak zsuppolásához. Ezt a munkát gabonáért végezték.
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Az adatközlők elmondása szerint idénymunkások az urasághoz csak a század elején gyüttek aratás idején a Vend vidékről és Hetésből. De ez csak néhány évig tartott.
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
igen
b) vesszőkosarakat
igen
c) szalmafonatú edényeket
igen
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Favillát vásárokon meg a botosoknál vették. Nagyon ügyes kosárkötők voltak a Kovácsok és a Tislerics családok. „Mások is értettek hozzá, de ha díszes kosarat vagy kocsikast akartunk csinátatni, akkor a munkát azok végezték el.”
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Cserépedényeket Szombatfáról és Sümegrül hoztak a göröncsérek ponyvás kocsikon. A piactéren rakódtak ki és „Jó sümegi edén”-t kiabálva járták végig a falut és hívták az asszonyokat a vásárba. Mindenféle terményt elfogadtak az edényekért cserébe. A kukoricának volt a legkisebb értéke, mert csak 4-szer tőtöttér adták a mázas edényt. A cserépedény szépségétől függően 2-szer, 3-szor töltött terménnyel fizettünk. A „parasztfazék”ócsóbb volt, a virágos, díszesebb drágább.
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
b) Honnan jöttek?
Paprikások Szegedről és Kalocsáról. Meszesek Sümegrü meg Tapolcárul, A halasok a Balaton mellékéről, drótosok Trencsérből
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Paprikások, meszesek, bosnyákok („ócsó Jancsik”), drótosok
d) Mit árultak?
Paprikások Szegedről és Kalocsáról jártak a 20-as évekig. Bádogpoharakból mérték a pirospaprikát. Meszesek Sümegrü meg Tapolcárul gyüttek. Pénzért adták a darabos meszet. Bosnyákok „ócsó Jancsik” a Muraközbü gyüttek ollót, beretvát, kést és egyéb ilyen árut vásároltunk tőlük. A búcsúba is meg szoktak ők jelenni. A halasok a Balaton mellékéről gyüttek borért adták a halat. Drótosok Trencsérből jártak, a főzőfazekakat drótozták össze, de gyüttek üveges tótok is. Kb. az 1935-ös évekig jártak Pölöskefőre.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A helybelieknek csak a szentbalázsi és főleg a hatóti hegyen voltak a szőleik, nősülés útján és vásárlás útján jutottak a területhez. 1900 körül a Posta-hegyi területet birka legelőként vásárolták meg, kiparcellázták és úgy telepítették a területet be szőlővel. Az egyik hahóti zsidótól vásárolták. 600-800 négyszögölesek általában a szőleik. Egy-két családnak vót a gelsei hegyen szőleje.
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A falu határában nem tudnak temetőről. Az új falu kialakulásakor a mai templom körül temetkeztek, amelynek használata a múlt században megszűnt. Az új temetőt a falu északi részében alakították ki a régiek.
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A török időben a Kisfaludi határrészben nagy csata volt, ott találtak szántáskor emberi csontokat
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Fogadott ünnepe a falunak csak a Mária Magdolna napi búcsú volt. Egyéb fogadott ünnepek nincsenek, mint a karcolakiaknak, akik Szent Vendelt, mint az állatok védőszentjének ünnepét megünneplik. A II. világháború után a II. világháború utáni fogoly kiváltán ünnepét szokták szeptember utolsó napján megünnepelni.
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Kettő-három tagú boronát magtakarásra már az 1920-as évektől általánosan használtak. Néhány tehenes gazdának vót csak egytagú boronája. Kökény boronát simításhoz csak az uraság földjein használtak. ”Mi inkább a gurgót (hengert) hasznátuk a talaj elsimítására.”
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
A két világháború között a gabonát abroszból (párfödél) kézzel „vették”, vékával hordták a vető után a vetőmagot.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A vetőgép nagyon ritka volt. Egy-két gazdának vót csak. Az uraság földjein vetőgéppel vetettek. 1945 után terjedt el a vetőgép használata általánosan.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A villás típusú ún. villás kaszát nem használták aratásra. Gereblyés és kaszacsapus kaszát sem ismerték.
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Az egyik végén hegyezett kévekötőt használták.
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
21 kévét raktak egy keresztbe: az indító kéve neve „talpalás”, a lezáró kéve neve „papkéve”. Egy kepébe 6-7 keresztet raktak, amennyit a szekérre egy alkalommal föl tudtak rakni. Ha széles vót a föld, akkor több keresztet is raktak egy kepesorba.
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Az összerakott keresztek neve a kepe.
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A kézicsép nyele 150 cm körül vót, a hadaró hossza 1 méter körül. A közszíjat vásárokon vagy a boltba vették, ha elszakadt, akkor rossz csizma- vagy bakancs-szárból csináltak újat.
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A két világháború között a kézi cséplés esetén kalákába állva (rokonok, szomszédok) csépeltek. A cséplőgépes csak az etetőt és a gépészt biztosította. Pölöskefőn nem volt géptulajdonos.
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát 1930 körül rudakon hordták a kazalhoz és villával rakták kazalba. Magasítás esetén létrán állva egymásnak adogatva adták a kazal tetejére a villára tűzött szalmakötegeket. Elevátert a faluban 1935-től alkalmaztak. Az uraságnál a cséplés eleváterrel történt.
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A hajdinát 1940-ig termelték másodvetésként, házi szükségletre kb. 300-400 négyszögöles területen. A háború alatt megszűnt a termelése.
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A burgonya eke utáni ültetése a 40-es években kezdődött, de nem vált általánossá a faluban. Csak szórványosan ültettek ezzel a módszerrel a gazdák.
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Jó rétjeink vótak, ezért a kaszálás után a rendeket szétborzultuk, három nap után ágylásba toltuk, petrencébe raktuk, 10-12 petrencébül bagláztunk, mert ennyit tudtunk kocsival hazaszállítani, ezért nem raktunk többet egy baglába.
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A szálas takarmányt a pajtából villával vittük az istállóba, ha kifogyott a kazalból rudakon vittük a pajtába, csak azok hordták párfödéllel vagy villával a szalmát és a szénát az istállóba, akiknek nem volt pajtája.
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
A felső ívelt fa: igabőfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
Az igánál a rudat rögzítő szög neve: igazseg.
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
Az állat nyakát befogóé: nyakszeg,, az alsó hosszú fának a neve: iga alfa.
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
A fák levelit almozáshoz rendszeresen használták, a hegyen a gesztenyefa levelét, a legelőn a tölgyfák levelét ősszel összegereblyéztük, szekérre rakták, az ódal szélébe ágakat tűztünk, hogy minél több levelet tudják hazahozni. Ezt akkor is csinálták, ha jó volt a gabonatermés, mert szerették a földjeiket jól trágyázni (ganéjozni).
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
Az összegyűjtés ősszel történt.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
A ló befogásánál 1930 körül alkalmazták a szügyre erősített tartóláncot.
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Szekérnek nevezték azt a járművet, amibe teheneket, ökröket fogtak, amibe a lovakat, azt kocsinak.
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmányt szállító szekér ún. hosszúrúdja 350-400 cm hosszú, a rövid oldal hossza 2 m körül volt. Vendégoldalt takarmány szállításakor rendszeresen használtak a hosszúoldalhoz.
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítás a szekér hátulján a nyomórúdon X alakúan átvetett csigához erősített kötél lapcikával történő leszorításával történt.
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A szekér és kocsi saroglyája enyhén ívelt volt. A saroglya mellett használták a subert is, de burgonya, fejeskukorica stb. hordásakor.
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A fűzből font szekérkas általában egy darabból készült. Hosszú szekérnél szembe fordítotották a két rövid kast. Az ülő kocsikasból is egy darabot használtak. A zárt ülőke alatti üregbe helyezték az enni- és innivalót.
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
A vonómarhát csak az uraságnál patkolták.
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény neve zséter. A 20-as évekig használták a fából készült zsétert. Később a pléh, zománc, majd aluminium zsétert alkalmazták.
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Na Bimbó, Rózsa induljunk!
b) terelik jobbra
Hajsza
c) és balra
Csálé A kisborjú neve: becce
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca ne-ne
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pi-pipi-pi
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Bodri ne. Bodri eszne.
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Csak kender termelésével foglalkoztak. Használták a tiló típusú törőt, illetve a sulykot.
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A fekvő típusú rokkát használták.
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
A falutól délre az ún. Duzsnaki falurészt különböztetik meg.
a) Hogy hívták ezeket?
n.a.
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
n.a.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Az utolsó boronaházat a 30-as években bontotta le a Markotán család.
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A szabadkéményes házak füstvezetékét a falba bevésett kéményekkel oldották meg.
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A legrégebbi házakon szoba, konyha, kamra ajtajai a pitvarra nyíltak.
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
A keresztgerendás építkezés a faluban nem volt szokás.
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az első rakott sparheltet az 1910-es években építették Tislericséknél. Az 1920-as évektől vált általánossá.
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Az első „kockaházakat” az 1950-es években építették. Ekkortól fogva szűnt meg az egysoros házak építése.
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
A konyhából fűtött kemence építése nem volt jellemző a faluban. Egyetlen egyről tudnak, amelyet Sárkány szigeten a majorban a Hajler család épített, akik az Alföldről költöztek ide cselédnek.
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A konyhai kemencét általában a konyha jobb sarkában építették 50-60 cm-es emelvényre (padkára). Padkának nevezték azt a részt is, ahonnan a kemence nyílásásán keresztül a sütnivalókat a kemence belsejébe helyezték.
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Téglalap alaprajzú pajtákat építettek az istálló folytatásában. Az istálló felőli részt nevezték pajtának (ahol szecskavágó, répavágó, kocsi állt), azt a részt, ahol a szénát tartották pajtafiának hívták. A pajta végébe szoktak még féltetős fészert is építeni, ahova az ódalakat, boronákat és egyéb mezőgazdasági szerszámokat helyeztek el.
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nyílt tűzön főzés esetén használták a fazékkiszedő villát, a fazéknak a peremes részét a villa két ága közé fogták és úgy emelték le a parázsról. A villát a helyi kovács csinálta, nyelét a gazda mogyorófából.
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Csak lereszelt állapotban savanyították
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Csak lereszelt állapotban savanyították Rétegelve helyezték a hordóba, a rétegek közé sót, babérlevelet, apró paprikát, fűszerpaprikát helyeztek. Tölgyfadeszkát tettek a hordóra sé „nyomóküvel” nehezítették le.
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A házi kenyér sütése az 1960-as években szűnt meg.
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A kamrába a kenyértartó csillagos formájú vagy polcos rendszerű volt.
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
A dongás vajköpülő az 1950-es évekig használták általánosan. Mivel sok tejet fejtek a tehenektől és sok vajak köpültek, ezért a cserepes vajköpülőt nem igen használták. (Benne keveset lehetett köpülni.)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Hajdina töréséhez az áttört nyelű törőfát használták. Két vége bunkószerűen végződött, a középső része elvékonyított.
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
A hajdinából kását szaggatva rendszeresen fogyasztották, amíg a hajdina termesztés volt. Ennek a neve hajdina gánica.
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Jeles ünnepekre töltetlen kőtt kalácsot sütöttek: formája fonott hosszúkás, fonott kör alakő, sima kör alakú volt, a tötötté kifli alakú. A töltelék mák, dió. A kereszt gyerekek is ilyen patkós diót kaptak húsvétra keresztanyjuktól ajándékba. Tislerics Ferenc adatközlő szerint „az ő keresztannya olyan diós és mákos kalácsot hozott neki húsvétra, hogy a mákszemek kiabáltak egymásnak”.
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Paprikát a század elejétől fogva termelnek a kiskertekbe, hordóba vagy üvegbe teszik el savanyításra. Lecsónak és nyers fogyasztásra csak a 40-es évektől használják a paprikát és paradicsomot. A paradicsomot a 20-as évektől főzik be és teszik el üvegbe télire. Addig szárítva tárolták a paradicsomot.
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Rendszeresen nyersen paprikát és paradicsomot az 1940-es évektől fogyasztanak.
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Karácsonyi asztalra kuglófsütőbe sütött kuglófot, szalagáris tésztát, kráflit (hájastészta) szoktak tenni.
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Igen
b) Hány szélből készült?
Az 1930-as évekig ünnepeken a férfiak 4 szeles gatyát viseltek. Hétköznap az egészen szűk gatya volt a használatos (1-2 szeles).
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
A féruha (rékli + szoknya) most is viseletes az idősebbek körében. Az egybeszabott ruha az 50-es évektől kezd elterjedni.
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
A faluban az asszonyok nem szoktak szőni. A szövést Kis József takács szövőmester végezte el.
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Az asszonyok mindig kendőbe jártak, csak a lányok jártak kendő nélkül.
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Az 1940-es évektől vált általánossá, hogy a lakószobában a két ágyat párhuzamosan egymás mellé tették. A szekrénysoros bútor megjelenésével ezek a bútorok kiszorulnak a lakásokból. Néhány házban található meg csak ez a szoba-típus.
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
A legtöbb esküvőt 1910 körül farsangba tartották.
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Nyáron egyáltalán nem tartottak esküvőt.
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
Vasárnap
b) 1930 körül:
Vasárnap
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
A lakodalmat a lányos háznál tartották általában.
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
Két fő étkezés volt ebéd és vacsora.
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
Ha két helyen volt a lakodalom, akkor a vendégsereg úgy oszlott meg, hogy a lányos háznál a lányok rokonai, a fiús háznál a fiú rokonai lakodalmaztak.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
Az 1980-as évek körül a lakodalom hasonlóképpen zajlik le, mint az előző évtizedekben, de most már bevonul a főétkezésbe a másnap reggeli étkezés, mikor a vendégsereg búcsúzik a lakodalmas háztól.
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
n.a.
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
A meghívás módja 1910 körül vendéghivogató által történt, aki egy-két héttel előtte kereste fel a szülők nevében a vendégeket, köszöntő kalapjába minden háznál pántlikát tűztek.
b) 1930 körül:
1980 körül a jegyespár vagy a szülők hívják lakodalomba a vendégeket. A távoliakat meghívóval invitálják a lakodalomba.
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Lakodalmak során szándékolt edénytörés nem volt szokásba a faluban.
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
n.a.
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
n.a.
d)Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
A lakodalomba a tánczenét a bocskai cigányzenekar szolgáltatta
b) Milyen hangszereken játszottak?
Hegedűs, kontrás, bőgős, cimbalmos
c) Hány főből állott a zenekar?
n.a.
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
n.a. Ez a szokás zömmel napjainkban is van, ha háznál tartják a lakodalmat. A 80-as évektől már a művelődési otthonban és vendéglőben is tartanak lakodalmakat.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
A lucázás december 13-án játszódott le
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
Az iskolás gyerekek szalmacsomóra térdelve mondták a következő versikét: „Luca Luca kity-koty, ha nem adnak lity-loty, levágom a gerendát, megeszem a szalonnát.” Ez a szokás a 70-es években szűnt meg sajnos.
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Regőlni nem szoktak a faluban.
b) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
n.a.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
n.a.
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
A faluban kis számba voltak csak öreglegények. A mostani időben kezd a szám gyarapodni, de ez is az 1 % alatt van.
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Nem ismerték az X-el, illetve három +-tel díszített tejesfazekakat, ilyeneket a gerencsérek nem hoztak ide.
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n.a.
c) Hol szerezték be ezeket?
n.a.
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
Fáklya, söprűégetés szokásai nem éltek a faluban.
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
n.a.
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Miklósnapi szokások sem jellemezték a falut.
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Betlehemes játék szereplői: angyal, első, második pásztor és öregember.
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Az állatok védőszentjének Szent Vendelt tartották, de nem ragaszkodtak az állatok befogásához, mint a kacorlakiak, meg a pötréteiek, akik ezen a napon egyáltalán nem fogtak be, mert 1823-ban mindkét faluban az összes szarvasmarha elpusztult és akkor fogadalmat tettek e két község lakói, hogy ezt a napot ünneppel ünneplik meg.
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Régen a kisgyerekeket mumussal, rókával, cigánnyal ijesztgették. „Jön a mumus, evisz.” „Neki adlak a rókának”, stb.
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Semmiféle népszokás nem fűződik a karácsonyhoz és a szentestéhez.
b) Mikor, hol, miért?
n.a.
c) Írjuk le tömören a szokást?
n.a.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
A pölöskefőiek nem voltak babonásak és a holdba nem láttak semmilyen alakot.
