Ostffyasszonyfa
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1987. április |
| Adatközlők: | (1.) Mesterházyné Mód Vilma, 1914. |
| (2.) Mesterházy Sándor, 1907. | |
| (3.) Dr. Ajkayné Kálmán Ottilia, 1929. | |
| (4.) Dr. Ajkay Aladár, 1920. | |
| (5.) Lukács Pálné Horváth Rozália, 1914. Ostffyasszonyfa, Ady u. 34. | |
| (6.) Bárány Mária, 1933. Ostffyasszonyfa, Kossuth L. u. 58. | |
| (7.) Niczky Gyula, 1923. Ostffyasszonyfa, Kossuth L. u. 55. | |
| Gyűjtötte: | Bíró Mónika, Ragán Katalin, Mihalics Hajnal, Gelle Erzsébet, Árvai László |
| Wiki feldolgozás: | Szakolczai Zsófia |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A település a honfoglalás idején szláv település volt. A XIII. századtól fordul elő a neve az okleveleken. (Azzonfalva, Azzonfalu, Ostfi). Az Ostffyasszonyfalva nevet a falu a reformáció idején a XVI. században kapta. A község az Ostffyak birtokához tartozott, akik IV. Béla idején kerültek a környékre birtokadományozás révén. A család 1250. körül várat építtetett a mai templom helyén. A várat 1403-ban Garai Miklós nádor, majd az újból felépített várat 1680-ban I. Lipót romboltatta le. (1680-ban rombolták le a templomot is, amelyből csak a sekrestye és a szentélyrész maradt fenn.) 1680-ban Ostffynak menekülnie kellett I. Lipüt seregei elől. Ebből az időből maradt fenn az a legenda, mely szerint: Ostffy fordítva verette fela lovára a patkót, hogy az őt üldöző császáriak ellenkező irányban keressék, mint amerre valójában menekült. Egy levéllel – amelyben szabadságot és büntetlenséget ígértek neki – csalták ki búvóhelyéről, a Bakonyból. De szabadság helyett a bécsi kaszaházba vitték, ahonnan egy gróf Czigánffy (?) nevű – a kaszaházban „dolgozó” – ember jóvoltából tért vissza épségben. Ugyanis ez az ember megsúgta Ostffynak, hogy az ajtó mögött van egy kis rés ahová, ha beáll nem érik el a kaszák. Ostffy tehát megmenekült a haláltól. Olyannyira megmenekült, hogy az 1681-es soproni országgyűlésen rehabilitálták a családot, s visszahelyezték az Ostffyakat birtokaikba. A várat – Kígyókővárnak hívták – nem építették újjá, de emlékét ma is őrzi a Csonkavár dülő elnevezés. A katolikus templom 1753-ban, az evangélikus iskola 1872-ben épült. Az evangélikus templom 1914-ben épült fel. A falut kastélyos falunak is szokták nevezni, bár a kastély elnevezés nemesi kúriát takart. A községben a XIX. sz. elejétől több híres személy is megfordult. 1839. májusától szeptemberéig Petőfi Sándor volt a falu vendége – nevét emléktábla, utcanév, a termelőszövetkezet, a művelődési ház neve őrzi. A szabadságharc idején az Ostffyak gyakran látták vendégül Batthyány Lajost. Az I. világháború a falu lakói közül is szedett áldozatokat, az emlékművön – az egykori harangtoronyból alakították ki – 66 hősi halott neve van feljegyezve. A II. világháború szintén követelt áldozatokat. A falu 1945. március 27-én szabadult fel. 1948. – egyházi iskolák államosítása Ostffyasszonyfán. 1960. – Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet megalakulása. 1962. – Petőfi Sándor Művelődési Otthon felépítése. 1968-1970. – Sütőüzem építése. 1970-es évek – gyógyszertár, posta, óvoda építése. 1950. – a község tanácsi irányításának kezdete. 1963. – az általános iskola közetesítése. 1984. – Általános Művelődési Központ létrehozása. (2) A falu az Ostffyak rezidenciája volt. Mai neve nem az eredeti neve, mert korábban Boldogasszonyfa, Asszonyfalva és Ostffyasszonyfalvaként emlegették. A falubeliek Ostffy Lajos bűnének rótták fel, hogy amikor a kiegyezés után megindult az országban a vasútépítés, nem haladhatott át a vasút Ostffyasszonyfán. A falu akkortájt azt beszélte, hogy a Pápáról Sárvár felé vezető vasút nem Nemesdömölköt (Celldömölköt) fogja érinteni, hanem Ostffyasszonyfát. Ostffy azonban nem engedte meg, hogy faluján áthaladjon a vasút, így mintegy 6 km-re a falutól épülhetett fel a vasútállomás. Ez azonban csak pletyka volt. (4)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Ostffy család (az utolsó Ostffy Lajos 1944-ben halt meg), Ajkay család Ajkáról (ma élő tagja Dr. Ajkay Aladár és családja), Erdélyi, Károlyi, Mesterházy Mesterházáról (ma élők: Mesterházy Sándor, Dr. Mesterházy Károly, Puskás Kálmánné Mesterházy Jolán), Pálffy, Vidos, Vörös, Czinder, Czencz, Fehér, Éberhardt, Ferenczy, Horváth, Makray, Mihátsi, Nagy, Novák (vendektől), Puskás, Smidéliusz, Szelestei, Tóth, Bodócsi. (2,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nagyobb számban nem települtek be nemzetiségiek a községbe. Az 1930-as években települt be 3 zsidó család. (2,4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Az 1900-as évek elején 80-an vándoroltak ki Amerikába, de ennek kb. 70 %-a visszajött hosszabb-rövidebb kint töltött idő után. 1956-ban, illetve utána Amerikába, Belgiumba, Hollandiába, Jugoszláviába és Svédországba vándorolt ki egy-egy személy, illetve egy-egy család. Ők ma is kinn élnek. (2) A TSZ megalakulását követően folyamatosan költöztek el az emberek a környező városokba. Elsősorban Szombathelyre, de sokan választották közülük Sárvárt és Celldömölköt. (4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Csönge, Pápoc, Tokorcs, Kemenesmihályfa, Nagysimonyi. Elsősorban a környező falvakat, mert azonos tájon élnek, így azonos az életmódjuk, kultúrájuk. Gyakran járnak el a szomszédos falvakba az emberek – ünnepekkor, búcsúkor, bálok alkalmávasl, sokakat a munkahelyük is a szomszédokhoz köt – és ott sok mindent ellesnek egymástól az emberek, így a másolás útján hasonlókká válnak. (2) „Olyan, mint mink egy sincs, mert Offa csak egy van! De, ha már hozzánk hasonlatos falut kell keresni, akkor azért azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Csönge hasonlít Ostffyasszonyfához, mert az van hozzá legközelebb és mivel társközségünk is, ezért nagyon sok dologban kell egymáshoz igazodnunk, közösek a dolgaink, a gondjaink.” (4)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu a kemenesaljai tájegységbe tartozik (az Őrség mellett). Népcsoportba nem szokták sorolni. (2,4)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Őrség, Hetés, Kemeneshát, Kemenesalja, Vend vidék. (2,4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Kemenesmihályfa. Ott járt Bercsényi Miklós 1706. január 27-én és két napig tartózkodott a faluban, ahol hűséget esküdtek neki a tanítók és a lelkész. (2) Nagysimonyi. A malomról híres, amit még nótába is foglaltak: „Simonyiba van egy malom, Búbánatot őrölnek azon. Nekem is van búbánatom, Oddaviszem, lejáratom.” (4)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Ostffyasszonyfáról nem tud csúfolódást. Nagysimonyiról: Simonyiba döglött zsiba (liba). Száján folyjék le a zsírja! Tokorcsról: A tokorcsiak ködmönből préselték az ecetet. A fanyar boruk miatt csúfolták őket. Rádócról: Aá! Rádóci?! Maga is keresztbe vitte a létrát az erdőben? (A rádóciakról az a hír járta, hogy keresztbe vitték a létrát az erdőben.) (2) Ostffyasszonyfáról: Asszonyfai morzsóka eláll ott a sarokba? Asszonyfán sok volt az apró termetű ember (morzsóka), akikről azt tartották, hogy nem sok vizet zavarnak. Simonyiról: Simonyiak karé’ba! Álljanak körbe. Könnyen lehetett a simonyiaknak parancsolgatni. (4)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Szoktak más falvakból házasodni, de nem volt olyan falu, amelyikből többször vagy kevesebbszer választottak volna párt maguknak a fiatalok. Volt olyan is, aki nem a szomszéd falvakból (Simonyiból, Kemenesmihályfáról, Csöngéről) választott, hanem az Alföldről – ennek a legénynek a rokonai választották ugyan a párját, mégis jól megvoltak aztán a házasságban. (2) Az Offaiak nem haragudtak más, környező falvakra, de az offaiakra sem haragudott senki, így szinten minden közeli faluból házasodtak a fiatalok. A faluk közti harag miatt nem maradt még el esküvő, de olyan volt, hogy a leendő anyós (Simonyiból való volt) nem adta a lányát, mert azt mondta, hogy: Billen a mérleg! (Nem egyenlő a vagyon, szegényebb volt a fiú, mint a lány.) (4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Offán is volt a felszabadulásig minden év július 13-án (ünnepnek számított, amikorra az aratást is abbahagyták).(2) Ostffyasszonyfán minden évben július 13-án volt vásár. De Sárvárra is eljrátak a Simon-Júdás vásárra, ami október 28-án volt.(4)
b) Piacra:
Cellbe jártak havi piacra minden hónap első csütörtökjén.(2) Cellbe vagy Sárvárra jártak. A celli havi piac a hónap első csütörtökjén volt.(4) Búcsú:
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Cellbe jártak, Mária napján, szeptember 12-én, de a szomszédos falvakba is eljártak. Mihályfára, Simonyiba, Pápocra.(2) A celli búcsúba szoktak menni az emberek régen, de a szomszéd falvakba is eljártak.(4)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Búcsújáróhelynek Cell számított. (2) Búcsújáróhelyre is Cellbe mentek. Az 1930-as évek elején a celli apátság, valamilyen jubileumán a község énekkara is énekelt, ezen az ünnepségen maga a hercegprímás is részt vett. (4)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Nem nagyon szoktak eljárni a falubeliek máshová munkába, mert a falun belül is akadt munka, kinek a saját földjén, gazdaságában, kinek a falu gazdagabb, tehetősebb emberinél. (Pl. Ostffyaknál, Ajkayaknál, Károlyi Endrénél, Takács Elemérnél, Pálffy Gézánál, Mesterházy Eleknél – 100 holdnál nagyobb, de 1000 holdnál kisebb birtokaik voltak még a 30-as évek első felében is. A faluban Mesterházy Eleknek volt elsőként cséplőgépe 1904-ben.) (2,4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Nem jártak más falubeliek ide idénymunkára és állandó munkára sem. A környező falvakban mindig minden faluhoz tartozó embernek jutott munka. (2,4)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Nem készítettek árut eladásra a falubeliek csak saját használatra. Esetleg egy-két ügyesebb ember a szomszédainak, rokonainak szivességből vagy csekély fizetség fejében dolgozott.
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
A fonott dolgokhoz, kocsikasokhoz, kosarakhoz a vesszőt általában a Rába parti füzesekből szerezték be, ami tulajdonképpen lopásnak minősült, mert a füzesek a Rába Szabályozó Társaság kezében voltak.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Elsősorban Sárváron készített cserépedényeket vásároltak, illetve használtak, amit a sárvári, celli és az ostffyasszonyfai vásáron és piacon vásárolták. A környéken a kettőspohár volt a jellemző (a Petőfi Múzeumban található is). Díszes, falra akasztható tányérokat a sági és tüskevári fazekasoktól vásároltak. (2) Elsősorban a sárvári piacon vásároltak cserépedényeket és főként egy Sleiner nevű fazekas család edényeit használták Offán (Sleinerék sárváriak voltak). (4)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Köszörűsök, meszesek, edényfoltozó tótok, üvegesek, faszénárusok, drótos tótok, borosok, muzsikus cigányok
b) Honnan jöttek?
Köszörűsök – főleg cigány családok, meszesek - Simonyiból, üvegesek, edényfoltozó tótók a Felvidékről. A II. világháború után nem sokkal eltűntek. (2) Meszesek – Simonyiból és Bakonyból, faszénárusok – Bakonyból, drótos tótok – Felvidékről, borosok – zalaiak, üvegesek – a környező falvakból. Sok muzsikus cigány járt a faluban. A II. világháborút követően nem nagyon jártak már, de drótosokat még az 50-es évek elején is lehetett látni, meszesek meg még a mai napig is járnak erre lovaskocsival, a tehetősebbje meg kicsi teherautóval. (4)
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Köszörűsök, meszesek, edényfoltozó tótok, üvegesek, faszénárusok, drótos tótok, borosok.
d) Mit árultak?
külön nincs n.a.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Voltak más falvak határában a helyieknek szőlei. A legtöbb embernek a Sárvár környéki falvak határában voltak. Főleg Sitke mellett – Felsőbüki Nagy György birtokai mellett, de a közelben Csönge határában (Csönge úti felső, Csönge úti alsó és Kómárlak volt a neve), Kemenesmihályfán (Táborhely) és Simonyiban voltak szőlők. Simonyi, Mihályfa és Csönge határában voltak nekünk offaiknak szőleink, meg hát a Sárvár melletti falvakban. Az Offai szőlők nevei: Kistag – a község keleti oldalán, Csöngei úti alsó és felső – a község északi oldalán, Bogaras – a község keleti, délkeleti oldalán, Szálas – déli oldal. A II. világháborúig voltak, de a 40-es évek második felében elvitte az offai szőlőt a filoxéria és alig vannak szőlei másoknak itt, sőt még nekünk is inkább messzebb, Sárvár környékén vannak. (4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Régen, még a II. világháború előtt voltak itt is a faluszomszédoknak is szőlei, de 45-ben vagy pár évvel később tönkrementek az offai szőlők, mert elvitte a filoxéria. (2) A II. világháborúig voltak, de a 40-es évek második felében elvitte az offai szőlőt a filoxéria és alig vannak szőlei másoknak itt, sőt még nekünk is inkább messzebb, Sárvár környékén vannak. (4)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Összesen 4 temető volt: 1. Ótemető – ma már házak állnak a helyén. 2-3. – nevük nincs (a második folytatása a harmadik – ezek mai temetők) 4. – Most jelölték ki még csak a sírhelyeket. A faluban, a falu határában nem találtak emberi csontkat, de ha folytanának ásatásokat, talán az egykoir Ostffy-vár helyén, környékén találhatnának. (2,4)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A faluban, a falu határában nem találtak emberi csontkat, de ha folytanának ásatásokat, talán az egykoir Ostffy-vár helyén, környékén találhatnának. (2,4)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nem tudnak arról, hogy lettek volna a falunak fogadott ünnepei. (2,4)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
A faluban minden szántás után fogasoltak, nehogy kiszáradjon a talaj. Nem hengereltek hanem boronáltak. A boronát nyomatékkal is elátták (kő vagy tuskó). (2)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
A faluban a vetőgép használata általános volt. Akinek nem volt, az kölcsönkért valakitől. A kézzel vetés nagyon ritka volt. (2)
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
ritka
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
általános
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Fele, fele arányban használták a villás és a gereblyés kaszacsapót. (2) A kaszacsapót itt bogárnak is nevezik. (1)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak kéve kötő fát. A fa kb. 50 cm hosszú volt. (2)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kéve tett ki egy keresztet. 5x4 kéve van a keresztben. 5-7 kereszt alkotott egy kepét. Több kepe pedig asztagot. (2)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Ismerik a kepe szót. 5-7 kereszt alkotott egy kepét. A kereszt kb. 50 kg volt, de bővebb termés esetén a 70 kg-ot is elérte. (2)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A cséphadaró 70 cm, a csép nyele változó. A csép nyelét bodzafából készítették. (2)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Legtöbbször a géptulajdonos állította ki a munkásokat. A kereset 60 %-a a munkásoké 40 %-a a géptulajdonosé. (1,2)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal hordták kazalba a szalmát. (2)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Felszabadulás után egyes gazdák másodvetésként még vetették. Egészen az 50-es évek végéig. Pogácsát sütöttek belőle. (1,2)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Az I. világháború után nagyobb területen már az eke után vetették. De a kis földeket kapával, ami még napjainkban is megtörténik főleg a ház környékén. (2)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát egy napig hagyták úgy ahogy lekaszálták. Majd megforgatták, 2 nap elteltével petrencébe rakták. Bizonyos mennyiséget bekészítettek a pajtába, a többit kazalba rakták. Állványt csak néhány háznál használtak, tehát a faluban nem volt jellemző. (2)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A takarmányt (széna) villával hordták be az istállóba. Lucernát kosárban. (2)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
járomszeg
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
vonószeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg, nyakszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Nem használtak almozáshoz levelet. (2)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Régen: nyakló, ma: szügykarika. A szügykarika a szegycsontnál van. A tartóláncot ide akasztották be. (2,4)
b) Melyik mód régibb, újabb?
Régen: nyakló, ma: szügykarika
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Kocsi: féderes (ruganyosabb), az uradalomban használták inkább. Szekér: döcögősebb, fakerekű. (2)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A hosszúszekér az általánosabb, vendégoldallal való szállítás az uradalomban volt használatos. A hosszú szekér 4 m körül van. 1 sukk 2 hüvely ismert a kifejezés. (2,4)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Nyomórudat és láncot használtak. Valamint rudazókötelet. (2)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A lovaskocsi szekér saroglyája enyhén ívelt. (4)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A szekérkas hátul és a két oldalán zárt. A fenek és az eleje nem volt befonva. A szekér nagyságához mérten kötötték. Inkább kocsikasnak hívták és csak egyet használtak. (4)
b) Használtak-e kettőt is?
csak egyet
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Előfordult, hogy az ökröt, tehenet is patkolták. Csak a külső patára tették rá a patkót. (2)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény neve: zsőtér. (1)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
Megállás: Hő...k! A becce nevet ismerik a boci becézéséhez használják, indítószóhoz nem kapcsolódik. (1,2)
a) indítják
ostorcsapás és a neve
b) terelik jobbra
jobbra: Hajmás!
c) és balra
balra: Csálés! vaggy Hik!
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca ne, ne! (1) Hücs ki! (3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pi, pi, pi. (1) Ne pipém ne. (1) Tyu, tyu. (3)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A kutya hívása: Név + le! (1) Gyere ide + név. (3)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Tilolót, sulykot. Törővályut nem csak kézzel mozgatott törőt használtak. (1,2)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A faluban álló rokkát használtak. (3)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
Rózsamajor, Radóházimajor, Muzsikamajor, Bagicsmajor, Pálfimajor, Nagyjános-major. Hát ezek vagy kihaltak, vagy fölvándoroltak, amikor a TSZ összevonódott. (5) Voltak majorok. Újmajor, Pirosmajor, Radómajor, Rózsamajor, Nagyjánosmajor, Pálfimajor, Tarcimajor. Mindet lebontották a TSZ után. (6) Több major is volt itt. Még a TSZ előtt. Tarcimajor, Pálfimajor, Rózsamajor, Muzsikamajor, Nagyjánosmajor, Csukamajor, Kiskoplaló (ott égették a téglát), Károlimajor. (7)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
Hát ezek vagy kihaltak, vagy fölvándoroltak, amikor a TSZ összevonódott. (5)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Talán az 50-es években. (6) „A TSZ után. Meg még az előzőhöz írja föl, hogy volt egy másik is: a Ragyogó, ott vót egy csárda. Oda jártak a betyárok a Savanyú Józsi, meg a Rózsa Sándor. (7)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Nagy, nyitott konyha volt. Közepén volt a kemence, afölött meg egy „bóthajtás”. Ott vezették ki aztán a füstöt. (5) A falba vezették bele. Talán a Szelééknél van most olyan, de nem biztos benne. (6) A falba. (7)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Közös volt a konyha. Aztán az elülső szobában is volt egy lakó, meg a hátulsóban is. Az ajtó a tornácra nyílt. (5) Tornácra. (6,7)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Volt ilyen is, mindegyik más volt. (5) A Németh Lajoséknak. (6) Volt, a régiek mind azok. (7)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
A 20-as években, talán, de sokáig voltak. (5) Már 23-ban volt. A parasztházakban jó sokáig. (6) Régóta, az idejét nem tudja. (7)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Csak front után, a Cseszkó Sanyi volt az első meg a Kurucz Sándorék. (5) A 70-es években. (6,7)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Itt nem volt, rakott sparhelt volt. Az Ostffynak minden cselédlakásban az volt. (5) Volt ilyen Mesterházyéknál a 30-as években. (6) Volt ilyen. (7)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
Olyan fél méteres padkára. (6) 50-70 cm magas. (7)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Egész egyenes, lábos zsuppos pajta. (5) Négyszögű pajta, nincs oldala. (6) Lábos pajta. (7)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Vasvillát, kétágút használtak. (5) Favillát. (6,7)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Azt szoktak, hordóban. (5)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Nem, egészben nem. (6,7)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Mikor behozták a pékséget. (5) Úgy 50 körül. (6) A pékség óta. (7)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Csillagos forma, de több volt a vessző. (5) Csillagos volt. (6) Csillagos, meg vesszők voltak rajta. (7)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Igen, használtak. Ez olyan volt, mint a duda. (5) Igen, sokat, még a teteje is megvan. (6) Használtak az asszonyok. (7)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Nem volt. (6,7)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Gánicának, pogácsának hívták. (5) Gánica, kása, pogácsa. (6) Gánica, pogácsa, kása is volt hajdinából. (7)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Fonott kalácsot, mazsolásat, diósat. Karácsonykor, húsvétkor, pünkösdre, mindenszentekre. (5) Fonottat meg kuglit. (6) Fonott kalácsot, kuglit is szoktak ünnepekre, karácsonyra, húsvétra. (7)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Ez ízléstől függ, már régóta. Még töklecsót is szoktak. Éppen úgy, mint a másikat. (5) Nagyon régóta, még tökből is, ízlés szerint. (6) Azt már igen régóta, ki hogyan szereti. (7)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Régen. (5,6,7)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Szenteste csak fonott kalács volt, meg apró száraztészta. (5) Kalácsot, meg kenyeret szoktak. Leterítették az asztalt, s odatették, hogy a Kisjézus tudjon belőle venni. (6) Fonott kalács szokott lenni. (7)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Pőregatya két szélből, rojtos széle volt. (5)
b) Hány szélből készült?
A régi öregeknek 5 réfből. (6) Régen hordtak sokan ilyen rojtos széllel. (7)
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Farkasszoknyának hívták. (6) Igen, régen még hordtak az asszonyok. (7)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Itt nem szoktak. (5) Szoktak, a kulákoknál. Azóta nincs, amióta paraszton nincsenek 30 éve. (6) Szoktak régebben a kulákoknál. (7)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Már régóta elmaradt, amióta kezdődött a vágott haj. (5) Anélkül nem is voltak. A 60-as évekbne kezdődött a vágott haj. (6) Az öregebben most is hordják. Amióta vágott haj van, azóta nem hordanak. (7)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Itt nem, csak egymás végébe szokták rakni. (5) Szokták, még most is. (6,7)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Inkább tavasszal, volt olyan év, hogy nem volt. (5) Ősszel, tavasszal. (6)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Tavasszal, húsvét előtt, farsangkor, böjtben sohasem. (7)
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
Mindig szombaton. (5,6,7)
b) 1930 körül:
Mindig szombaton. (5,6,7)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
A menyasszonynál.
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
Sátrat vertek az udvaron, aztán ott mulattak, most már elmennek a vendéglőbe. (5,6,7)
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n.a.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
n.a.
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
n.a. Most már vendéglőbe mennek. (5,6,7)
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
Itt a menyasszony, meg a vőlegény. Ellenben Kerétrétenyben volt, hogy az első, meg a második vőfély. (5) Vőlegény és menyasszony. (6,7)
a) 1910 körül:
n.a.
b) 1930 körül:
n.a.
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
nem
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
nem
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban?
Nem volt, de voltak mondókák. (5,6,7)
d)Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Más faluban, Ságrul. (5)Helybelieket. (6)Ittenieket. Volt egy muzsikus cigány család a Bócsi. (7)
b) Milyen hangszereken játszottak?
Hegedű, nagybőgő, cimbalom, szüretkor meg a hegyre jártak a szőlőbe. (7)
c) Hány főből állott a zenekar?
három
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
n.a.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
Volt, Luca napján este
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
Volt, Luca napján este, még a szekereket is fölrakták a háztetőre! „Luca, Luca kitty-kotty, litty-lotty Nénémassziny litty-lotty, litty-lotty Ha nem annak szalonnát, akkor valoguk legyen, mint a kemence Annyi csibéje mint égen a csillag, Zsírja, mint kútba a víz.” Legények leszedték a kapukat a lányos házaknál, összecseréték, úgy kölött összeválogatni. (5,6,7)
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Regölni szoktak. A Zöld Farasangon Karácsony után. Egy jó hétig csak a legények. (5)
b) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
csak legények
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
Regölés Karácsony este, Istvánkor szokott. Csak a legények. „Sej regő rejtem, neked ejtem Regölöm a gazdát, ennek az asszonyát Ennek az asszonynak van egy leánya, kinek neve Gabriella volna Amott keletkezik egy sebes folyóvíz Annak a partján amott van egy szép ház Amott van egy szép legény kinek neve... (6)
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
Beleznai Imre, Szente Lajcsi, Fehér Lali, van egy pár. (5)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Nem díszítették. (5)
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n.a.
c) Hol szerezték be ezeket?
Volt, vették, szekéren árulták. Tejesfazekat, cserépbögrét. Gerencsér árulta, pénzért, kukoricáért, gabonáért. (6)
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
Nem. (5,6,7)
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Fölöltöztek a gyerekek, aztán mentek zörömbölni. Más nem. (5) Nem szokott lenni semmi. (6) Csak a gyerekek szoktak beöltözni. (7)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Iskolás gyerekek jártak. Csak pásztorjáték volt, Mária nem volt. (5) Betlehemes játékot játszottak nagyobb legénykék. (6) Pásztorjátékot jártak. (7)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Nepomuki Szent János. (5) Templomban volt, de úgy nem. (6)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Itt megverték, nem ijesztgették. (5) Jön a kankas! De nem igen kelett ijesztgetni, megverték. (6) Megfogták a szijjat, aztán nem kellett ijesztgetni. (7)
4.17. Diódobálás
Nem. (5,6,7)
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
n.a.
b) Mikor, hol, miért?
n.a.
c) Írjuk le tömören a szokást?
n.a.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Valamit láttak, de nem tudják. (5) Talán favágót? (6) Fát vágott. (7)
