Nagyrécse

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Nagyrécse, 1995. december
Adatközlők:	1. Németh Györgyné Friskó Matild, 1922. római katolikus, Nagyrécse, Kossuth L. u. 4. 2. Németh Anna, 1909. római katolikus, Nagyrécse, Kossuth L. u. 36. 3. Németh Ferenc, 1922. római katolikus, Nagyrécse, Kossuth L. u. 44. 4. Hompó József, 1921. római katolikus, Nagyrécse, Kossuth L. u. 32.
Gyűjtötte:	Balogh Balázs
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Érdemi néphagyomány nyomára nem bukkantam a község keletkezésével kapcsolatban. (1,2,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu törzsökös családjai a Friskó, a Harmadás, a Takács, a Németh, Szajkó, a Béber, a Kovács, a Csinyát (ez volt a leggazdagabb) családok voltak. Valamikor az I. világháború előtt Zalaújlakról költözött ide a Beke család. (1,2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak arról, hogy valahonnan nagy számban települtek volna be a faluba. (1,2,3,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem költöztek el nagyobb számban a faluból egyszerre az emlékezettel elérhető időben. (1,2,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Nagyrécséhez a leginkább hasonló falunak Kisrécsét és Nagybakónakot vélik. Ugyanolyan egyszerű, dolgos emberek, földművesek lakják. (1,2,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu nem tartozik bele egyik nagy tájegységbe sem. (1,2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Közeli tájegységként a Göcsej, Hetés és Őrség tájegységeit említették az adatközlők hosszas fejtörés után, de arra egy adatközlő sem tudott egy példát sem mondani, hogy mely falvak tartoznak e tájegységekbe. (1,2,3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Kiskanizsa, ahol a sáskák élnek, híres a zöldségtermesztésről. A szűkebb környéken a zalakarosiak a borukról (legújabban a fürdőjükről) híresek. Galambok a háború előtti Gyöngyösbokréta mozgalmáról, a viseletéről (necc) és a viszonylagos jómódúságáról volt híres, Zalasárszeg a „jó gelencsérföldön” túl arról, hogy ott nemesek laktak. Kisrécsét a környék legszegényebb falujaként tartották számon, de „jó vicces emberek” lakták, a „Sebők” ragadványnevű família (Némethék) pedig különösen „vicckeltő” család hírében állott. (1,2,3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A környékbeliek szavajárása volt, hogy „Nem férünk hozzá, mint Novák a kalácshoz”. Novák egy nagyrécsei ember volt, aki a ládába tette a kalácsát, aztán nem tudta kivenni onnan, mert ráült a láda tetejére. A kisrécsei „Sebők” Németh család pedig az összes kisrécsei családról, házról-házra gyártott egy csúfoló sort. Ebből amire még emlékeznek: „Nagyvalagú Rosenberger (malomtulajdonos zsidó volt, aki nem szeretett dolgozni), hibli-höbli Mileji (beszédhibás volt), világkerülő Ács Péter (mindig úton volt), gyöngeelméjű kis Tóth (ő volt a bíró), ökörhízlaló Borbás Imre”. Szintén a kisrécsiekre mondták, hogy „Vékonyba vágom, mint a Bohár a göbét”. A zalaújlakiaknak azt mondták, hogy: „Átesel rajta, mint újlaki asszony a kosáron”. A környékbeli falvakról is volt egy mondóka, amiből csak arra emlékeznek, hogy: „Ronda Csapi, csúf Újlak, utálatos Bakónak…” Ezek a települések gidres-gödrös helyen voltak. (1,2,3,4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Főleg Zalaújlakról, Bakónakról és Kisrécséről házasodtak jelentős mértékben. Galambokra innen mentek, de onnan nem jöttek Nagyrécsére házasodni. Nagyrécse főleg az utóbbi időben lett „kapós”, mert közel van hozzá Nagykanizsa. (1,2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Főleg Kanizsára mentek, ahol évente 10 vásár volt, június és július kivételével minden hó első keddjén. Eljártak még Komárvárosba, ahol második szerda volt a vásárnap és Keszthelyre, Szigetvárra szórványosan, ahol más nem emlékeznek, hogy mikor volt a vásár.

b) Piacra:

Kanizsára jártak, ahol szerdánként (péntekenként) volt a hetipiac.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A környékbeli településekre jártak, Bakónakra Szent Istvánkor, Galambokra Áldozó csütörtökön, Zalaújlakra Őrangyalokkor (szeptember 7.) és Kanizsára József napkor (március 19.)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Búcsúszentlászlóra (Mária nevenapja, Fogolykiváltó), Sümegre, Homokkomáromba és Segesdre jártak, de időpontot nem tudtak mondani. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A zalasárszegi Inkey családnak itt is voltak birtokai, a helyi uradalomba jártak a nagyrécseiek summáskodni, és napszámba is, jelentős mértékben. (1,2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Ide, az Inkey uradalomba jártak Horvátországból munkára, és egy-két jelentéktelen mértékű család is fogadott a környékbeli falvakból cselédet. (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Nem, a faluban nem készítettek ilyen eszközöket, hanem a kanizsai vásárban szerezték be őket. (1,2,3,4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Nagybakónakon készítették azokat a cserepeket, amikor a faluban zömmel használtak. Ezeket főleg a kanizsai vásáron, illetve ritkábban vándorárusoktól szerezték be. A kanizsai vásáron máshol készített cserepeket is vettek olykor. (1,2,3,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A meszesek Sümegről jártak mindig, és még ma is járnak olykor gépkocsival. Edényfoltozó és köszörűs cigányok a 70-es évek végéig jártak, de nem tudták soha hogy hova valósiak. A 60-as évekig halasok is jártak a Balaton környékéről, több faluból is, de konkrét falunévre nem emlékeztek. 45-ig „krabótok” is jártak a faluba, akik borotvát és késeket árultak, valahonnan Horvátországból, „délrül” jöttek. (1,2,3,4)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Főleg nősüléssel, a környékbeli falvak határában volt pár nagyrécsei gazdának szőlője, nem jelentős mértékben főleg Bakónakon. A nagyrécsei határban meg jelentéktelenebb mértékben volt csak 1-2 embernek szőlője. (1,2,3,4)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A falunak 1 temetője volt és van.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Arról azonban tudnak, hogy a pusztaegyházi oldalon a régészek találtak nagyobb számban csontokat. (1,2,3,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak Szent László napja a fogadott ünnep, amit viszont nem tudnak, hogy miért fogadták meg. (1,2,3,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború közötti időszakban a 2-3 egymáshoz erősített vasborona használata majdnem kizárólagos volt, 1-2 vasszöggel kivert favázas borona volt már csak a faluban. Volt, aki a lovak mögé olykor 4 leveles boronát is kötött. (1,2,3,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A két világháború közötti időszakba a gépi vetés már általánossá vált, a kézi vetés egyre ritkábbá vált. Az emlékezet szerint a 20-as évek végén 5, a 30-as évek közepén már 12 vetőgép volt a faluban, a módosaknak Kühne, vagy Hoffher-Shrantz márkájúak. (1,2,3,4)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A faluban kizárólag a c) típusú kaszacsapó, a hajmók volt használatos. (1,2,3,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Habár ismerték a kévekötőfát, de azt csak páran használtak a faluban, mert az általános a kéve kézzel (!) való megkötése volt. A lukas végű kévekötőfát viszont senki sem ismerte. (1,2,3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából és rozsból is mindig 21 kévét raktak egy keresztbe, árpából 17-et. Meghatározatlan számú keresztet raktak összekapcsolva a mezőn, annyit, amennyit a föld szélessége engedett, de nem túl sokat, nehogy a tűz ha belekap leégesse az egész sort, ennek „kepe” volt a neve. (1,2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik, meghatározatlan számú összekapcsolt keresztet jelent, amelyet nem használtak a termés mennyiségének a meghatározásához. Azt általában keresztben adták meg. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Egy csépnyelet sikerült lemérni a faluban, annak 147 cm volt a hossza. Az emlékezet szerint is 144-155 cm között volt a csép nyelének általánosan a hossza. (1,2,3,4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gazda állította ki mindig a munkásokat a rokonság és a szomszédság köréből. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930 körül a kicsépelt szalmát villával hordták kazalba, a nyárs használatát nem ismerték. Viszont előfordult ritkán, hogy kötél segítségével húzták fel a szalmát a kazal tetejére. Eleváter csak a cséplőgépekhez a 30-as évek végén társult. (1,2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina termelése teljesen a 30-a évek végén szűnt meg. (1,2,3,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való barázdába vetése nem terjedt el általánosan, csak páran csinálták a 30-as évek vége felé. (1,2,3,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált szénát szétszórták a renden, aztán 1-2 nap múltán egyszer megforgatták és utána 1 nappal már „baglába” gyűjtötték. 2-3 petrence volt 1 bagla. Eső esetén többször is forgatták a renden a szénát. Állványt nem használtak a szárításhoz. (1,2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával hordták kizárólagosan a napi száraztakarmányt az istállóba. (1,2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

fölsőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

húzószeg vagy rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

járomszeg (1,2,3,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

A szegényeknél általánosan volt a falevelek alomhoz való használata. (1,2,3,4)

c) Melyik évszakban?

főként ősszel

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A szügyre erősített tartólánc volt a régebbi, és általános 1930 körül, a nyaklót is ismerték, ami később terjedt el és soha sem vált általánossá. (1,2,3,4)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret szarvasmarha, a kocsit ló húzta, a szekérnek mindig „fenn” volt a rúdja. (1,2,3,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér „hosszú szekér” 4,5 m hosszú volt. A nyújtott szekér a régebbi, a vendégoldallal való szállítás a 30-as években terjedt el, de soha nem vált általánossá. (1,2,3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Volt, aki csak kötéllel szorította le a nyomórúdat, de az általános a „csiga” használata volt, ami egy hengeres fát jelentett, amit „lapcikákkal” lehetett forgatni, és az feszítette meg a kötelet. (1,2,3,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A faluban enyhén ívelt saroglyát használtak kizárólagosan. (1,2,3,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A faluban b) típusú kast használtak, egy darabot.

b) Használtak-e kettőt is?

Nagyon ritkán előfordult, hogy valaki 2 darabot használt, elől-hátul a b) típusból. (1,2,3,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Az évszaktól függetlenül előfordult, hogy a teheneket is nem csak az ökröket „megtalpalták”. Azoknak a jószágoknak volt erre szüksége, amelyek „fúrtak” a lábukkal lépéskor, és a kövecses talaj kisebezte a körmüket. (1,2,3,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Fejőke. A zséter elnevezést soha nem használták a faluban, de ismerik a környékbeli falvakból. (1,2,3,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne!

b) terelik jobbra

Csálé!

c) és balra

Hokk! A becce szót ismerik, a kisborjút jelenti, de nem kapcsolják soha indítószavakhoz. (1,2,3,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca-ne! (1,2,3,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipipi. (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevéről szólítják, füttyentenek neki, vagy „gyere ide” szavakkal hívogatják a kutyát. Halványan emlékeznek, hogy az öregek használták az „eszne” kifejezést is a kutyák hívogatásához. (1,2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender töréséhez tilótípusú törőt használtak, aminek „tiló” volt a neve. (1,2,3,4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A faluban álló c) típusú rokkát használtak. (1,2,3,4)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Tüskevár és Petendpuszta különülnek a falutól el, ahol az uradalmi cselédek laknak.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

Az emlékezet szerint a falunak mindig itt volt a helye. (1,2,3,4)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az utolsó boronából készült lakóházat az 1940-es évek végén bontották le. (1,2,3,4)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Az 1920-as évektől már nem építettek szabadkéményt, csak zárt kéményt. A szabadkéményes házak kürtőjét „lepadlásolták” és félig a falba, vagy egészen a falba építettek új zárt kéményt. (1,2,3,4)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A legrégebbi házakon a szoba + konyha + kamra résznek 3 bejárata volt a szabadból. Ezek mind a „pitarból” nyíltak. (1,2,3,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Igen, volt a faluban keresztmestergerendás ház, földfalú is. A meglévő házak födémgerendáinak az iránya is ezt mutatja. (1,2,3,4)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Sajnos az első rakott tűzhelyek kezdeti időpontját már nem sikerült kideríteni, de az emlékezet szerint az 1920-as években a közép- és nagyparasztok házaiban általános volt már a rakott sparhelt használata. (1,2,3,4)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1940-es évektől kezdődött a kockaházak építése, ami az 50-es években vált általánossá. 1950-ben építették az utolsó egysoros házat. (1,2,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem tud senki sem olyan házról, amelynek a szobájában konyhából fűtött kemence volt és nem kályha. (1,2,3,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A c) normál magasságú (50-70 cm magas) padkára építették a konyhai kemencét. (1,2,3,4)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Egyenes, fadeszkás pajták voltak használatosak, az istállóval egybeépítve. (1,2,3,4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem használtak az emlékezettel elérhető időben fazékkiszedő villát. (1,2,3,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Törköly között tarlórépát csak gyalulva savanyítottak.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Káposztát is csak gyalulva savanyítottak hordóban. (1,2,3,4)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A termelőszövetkezet megjelenésével, az 50-es években az évtized végén szűnt meg teljesen a kenyér házi sütése. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Mindig csillagos a) típusú kenyértartót használtak a kamrában. (1,2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Egyfülü dongás vajköpülőt használtak a faluban általánosan. Sajnos már egyet sem sikerült megnéznem. (1,2,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Rúdalakú, leginkább a c) típusú ütőhöz hasonlított a faluban használatos a megkérdezettek emlékezete alapján. (1,2,3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából (lisztből) vöröshagymás zsírral készítettek kását, amint viszont nem kiszaggatva fogyasztottak. (1,2,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Fonott hosszú és ritkán fonott köralakú a),b) kalácsot készítettek az ünnepekre, amit fonyott kalácsnak neveztek. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Az 1930-as évektől készítettek gyakrabban lecsót, amiben mennyiségi sorrendben a paprika volt a legtöbb, aztán a hagyma, kevés paradicsom és kolbász egészítette ki. (1,2,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Vannak öregek, akik ma sem fogyasztanak nyersen paradicsomot és paprikát, de a paprika nyers fogyasztása a 20-as években jelent meg és valamivel később a paradicsomé. A paradicsomot ma is kevesebben eszik, mint a paprikát. (1,2,3,4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós és mákos kalácsot tettek az ünnepi asztalra karácsonykor. (1,2,3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

4, de főleg 6 szélből készült széles gatyát viseltek felsőruhaként a férfiak ünnepre. (1,2,3,4)

b) Hány szélből készült?

4,6

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az 1960-as évekig általánosan derékban rögzített szoknyát viseltek az asszonyok, de még ma is az idősebbek mind ilyet hordanak. (1,2,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az 1910-es évekig az asszonyok is szőttek a faluban. (1,2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A II. világháború után már nem volt „kötelező” a fejkendő viselése az utcán, de azért még sokáig meg-megszólták azokat, akik fedetlen fővel mentek az utcára asszony létükre. (1,2,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Nem volt általános és csak a 30-as évek végéig volt szokásban, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek. (1,2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

A téli hónapokban tartották a legtöbb lakodalmat, decemberben, januárban és februárban a böjt előtt.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

A böjt alatt soha, de a nyári „dolgos” hónapokban is csak elvétve. (1,2,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap (1,2,3,4)

b) 1930 körül:

vasárnap (1,2,3,4)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Két naposak voltak általában a lakodalmak.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

Általában mindkét félnél tartották, egyiknél az ebédet és másiknál a vacsorát. A vendégek úgy oszlottak meg, hogy ki hova volt hivatalos oda ment. (1,2,3,4)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Kb. a 80-as évek óta szinte csak Kanizsán a kultúrházban vagy (főként) vendéglőben tartják a lakodalmakat.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

Az utóbbi 15 évben, ha 2 esküvőt tartottak csak háznál. (1,2,3,4)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Személyesen mentek a rokonok és a jegyespár (olykor) meghívni a vendégeket 1-2 héttel a lakodalom előtt. Mindig csak egyszer hívták meg a vendégeket. Nem volt kuszori, azaz vendéghivogató.

b) 1930 körül:

Főleg a szülők hívták meg a rokonokat és a fontosabb vendégeket személyesen, egyszer 2 héttel a lakodalom előtt. A többieket a postán keresztül hívták meg levélben. (1,2,3,4)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt soha a lakodalom során szándékolt cseréptörés. (1,2,3,4)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Komárvárosból hozták mindig a cigányokat, akik cigányzenét játszottak, a vőlegény fogadta meg őket.

c) Hány főből állott a zenekar?

A zenekarban általában négyen játszottak: prímás, kontrás, bőgős és cimbalmos.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A harmonika soha nem lépett be a zenekarba. A 70-es évek legvégén, a 80-as évek elején kezdődik a pop zene térhódítása. (1,2,3,4)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Lucázás december 13-án hajnalban volt.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Legények járták a lányos házakat, nem alakoskodtak és nem zenéltek. „Szabad-e kotyuni?” köszöntéssel érkeztek. Ha nem engedték meg a háziak, akkor csak azt mondták: „Egy csibéje legyen, az is vak legyen!” Ha megengedték, akkor bementek a házba és elmondták a kotyoló verset. A kötött szövegből csak a következőkre emlékeznek: „Luca, Luca kity-koty gelegenye három a pálinkát várom, ha nem adnak szalonnát levágom a gerendát, kendtek tyúkja tojjék a másé meg fossék…” Az 50-es években már csak gyerekek jártak lucázni és a 60-as évekre meg is szűnt a szokás gyakorlása. (1,2,3,4)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Karácsonykor, István napkor szoktak regölni.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

Főleg legények, de az 50-es években, a szokás megszűnésének évtizedében már inkább csak a gyerekek regöltek.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

A kötött szövegből már sajnos csak a következő rövid szövegre emlékeznek: „Haj regő rajta, azt is megadhatta az a nagy Úristen adjon az Úristen két szép tehenet tejet, vajat eleget…” A legények láncos botot vittek magukkal és olykor kenderszakállat is ragasztottak. (1,2,3,4)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

A 40-es években 1400 körüli, 1990-ben 1021 lakossal bíró faluban mindig volt 8-10 öreglegény, ami nem haladja meg a lakosság 1 %-át. (1,2,3,4)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Volt használatban a faluban X-el díszített cserép tejesfazék.

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

3 db X volt rajta

c) Hol szerezték be ezeket?

Bakónakon készítették őket. (Saját magam is láttam.) (1,2,3,4)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

A tűzgyújtás semmilyen formában (seprűgyújtás stb.) nem volt szokásban, ami nem melegedést vagy főzést szolgált volna. (1,2,3,4)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Nem volt semmilyen alakoskodó Mikulás napi szokás a faluban. (1,2,3,4)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

A faluban a 3 királyok járása volt szokásban a II. világháború előtt, de részletekre az adatközlők nem tudtak visszaemlékezni. (1,2,3,4)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt tisztelték mindig a marhák patrónusaként, Vendel napkor nem fogták be a tehenet. (1,2,3,4)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

A következő gyerekijesztőket ismerték: Gyün a mumus! Gyün az ördög! Elvisz a cigány, a batyuba betesz! (1,2,3,4)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt soha sem szokás a diódobálás. (1,2,3,4)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Fátvágó embert láttak a régiek a holdban. (1,2,3,4)