Nagymizdó

A Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon wikiből

Adatlap

Adatfelvétel ideje: Nagymizdó, 1990. június
Adatközlők: 1. Tompa Károly, 1911. Nagymizdó

2. Horváth Gézáné, 1924. Nagymizdó

3. Horváth György, 1901. Nagymizdó

4. Tompa Vince, 1906. Nagymizdó

Gyűjtötte: Kordé Tünde
Wiki feldolgozás: Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:



1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

400 évvel ezelőtt lent laktak a réten. 1-2 ház volt. Mézzel foglalkoztak, ezért a falut Mézadónak hívták. A Rába áradásai miatt feljebb költöztek. Földesúri birtok volt. 1908-ban Festetich Tasziló a hegyháti dominiumát kiparcellázta, ekkor kapott a falu is földet. (1,2,3)


1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Az ősi családok kihaltak (Szemenyei, Cirák) vagy kihalóban vannak. Bedics (elköltöztek), Szilágyi (elköltöztek), Tompa (valaha 21 Tompa-ház volt a faluban), Busics, Papp, Sebők, Simon, Tegyei. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem volt betelepülés, házasságok révén jöttek emberek a faluba. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Két zsellér család elköltözött a faluból, mert kaptak házat máshol. Kitelepülés nem volt a faluból. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

5 falu tartozott egy fárába, ezek Szarvaskend, Nagymizdó, Halastó, Döröske és Döbörhegy. E faluknak a jegyzősége is közös volt, majd a TSZ-é. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Hegyháthoz tartoznak. Ide tartozik még Döröske, Katafa, Hegyhátsál, Hegyháthodász, Hegyhátszentjaka. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Az Őrség esik legközelebb. Ide sorolják Őriszentpétert, Őrimagyarósdot, Szőcét, a távolabbi falukat nem említik. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Szarvaskenden van a Zsibrik kastély (ma iskola), a Mezőház. A Tóth uraság háza is ott van, gazdájáról azt tartották, hogy 99 felesége volt. Az épületet azóta talán le is bontották. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Nagymizdó: „Ott a pina mindig izzó.” Szarvaskend: „Kend szarvas.” Mikor a róka kakast lopott, megkérdezték tőle, hogy hol lopta. A róka összeszorította a száját, úgy mondta, hogy Döröskén. De amikor Mákfán lopott és megint megkérdezték tőle, ahogy kimondta a falu nevét, ki kellett nyitnia a száját, így a kakas megmenekült. (2)


1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Sokan hoztak más faluból párt maguknak, Döbörhegyről, Hologyból, Katafáról. De nem csak közeli falvakból házasodtak. A Tompák szívesen hoztak külfaluból párt. A szegény emberre azt mondták: „Messziről nősült, lyukas a kocsikas, elpotyogott a holmi.” (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Körmend, Zalaegerszeg (állat- és kirakodó vásár)

b) Piacra:

Körmend, gyümölcsöt, tejterméket a falubeliek is árultak.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A faluban Anna búcsú van július 26-át követő vasárnap, Szarvaskenden és Döbörhegyen június első vasárnapja (május 1-én is volt, de az megszűnt). Döbörhegynek nem volt temploma, azért jártak Szarvskendre. Nádasdra is jártak. Halastó fehér vasárnapi búcsú. Döröske Jakab búcsú.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvár Mária napkor, szeptember 8., Pusztacsatár Nagyasszonykor (augusztus 15.), Kiscell – az ördögök gyalog mentek, három napig tartott. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Sokan eljártak nyári munkára. Az 1920-as években Veszprémbe 8-10 ember. 30-an is eljártak. (1) Mikostótiba, Kisbérbe, Körmendre a Battyhány-birtokra, Baranyába, a Dráva mellett mákot kapáltak, Esztergomba arattak, csépeltek. (1,2,3)


1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Ide nem jártak, kisbirtokos emberek laktak a faluban. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A faluban az emberek megcsinálták a maguk részére az ilyesmiket. De volt olyan, aki ügyesebb volt. Igát Papp János készített (már meghalt).

a) kocsikasokat

b) vesszőkosarakat

Kosarat Bejczi György, Bejczi István (meghalt) font. (1,2,3)

c) szalmafonatú edényeket

d) szövőbordát

e) favillát

f) fagereblyét

g) faboronát

h) egyebet?

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Szekéren hozták messziről (hogy honnan azt nem tudják). A körmendi vásáron vették általában. (1,2,3)


1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Teknővájó, bádogos cigányok még a háború után is jártak. A tikászok tojást vettek, nagy kumetos szekerekkel jártak Burgenlandból. Szódavizes is járt. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

d) Mit árultak?

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A szomszéd falvak határában nem volt szőlője a helybelieknek. Saját határban viszont szinte mindenkinek. Az utóbbi időben sokan kivágták. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

1 működő temetője van a falunak. Van egy Várdombnak nevezett halom, most homokot hordanak. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Június 21-én van szentségimádás. Ez a 40-es évek óta van. A pápa elrendelte, hogy valamelyik faluban mindennap szentséget kell imádni. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Általában nem használtak. Az egy volt az elterjedt, ez fából volt, csak a foga vas. A lovasgazdáknak volt vasboronája is, ők azért használták 2-3 levelű boronát, de ők kevesen voltak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Valaki szerint inkább kézzel, mások szerint inkább géppel vetettek. (1,2,3,4)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Vetettek már géppel is. Egyesek szerint volt már tíz vetőgép a faluban, mások szerint ennyi nem volt. A gazdák kisegítették egymást.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Aratáskor használtak aratóvillát a)-t. A szegényebb gazdák aratókampót c)-t használtak, de ezek kevesen voltak. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Mindenki kévekötőfával kötött. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kévéből rakták a keresztet minden gabonából. A 21. volt a pap. Volt, aki zabból 17-et rakott keresztbe. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Leginkább azon múlott, milyen gazdag volt a termés, meg milyen alakú volt a föld. 4,5,6 kereszt volt a kepe, de széles föld esetén 10 keresztet is összeraktak. 10-et a villámcsapás miatt nem raktak. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A nyele 165 cm hosszú, a hadarója 9 markos. Más szerint 140-150 cm között volt a nyele. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó személyzet járt a géppel, akit a géptulajdonos fogadott. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal hordták. 30 lépcsős létrán hordták föl a kazalra. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A TSZ megalakulása után nem vetettek hajdinát. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az 1930-as években kezdték, de sohasem terjedt el igazán. Az egyéni gazdák annyit vetettek, amennyit a család fogyasztott el. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Levágták rendre, volt, aki renden hagyta, volt aki elterítette. Jó idő esetén egyszer forgatták. Este petrencébe gyűjtötték, másnap elhintették. Jó időben 3-4 nap múlva behordták. Régebben már két múlva hazahordták. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Baktalicskán vagy gereblyével összevágva. Köcölével (lepedő-féle ruha), régebben buritóval. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga fölső fája

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

középső igaszeg, rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Akinek kevés szalmája volt, az mind hordott csaritot. Legjobb volt a tölgyfa levél és a diófa, de ha száraz volt, a gyümölcsös levelét is összeszedték. A trágya miatt is használták. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

c) Melyik évszakban?

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Használtak. Kumetes szerszámok nem voltak. (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekérnek hívják a teherszállításra használt terhes szekeret. A kocsi az vagy hintó vagy kocsiszekér. Személyszállításra használták. (1,2,3)


2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszú oldalas szekeret használtak (400-450 cm hosszú). (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Sráglát kevesen használtak, főleg lovasszekérhez. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Használtak kocsikast.

b) Használtak-e kettőt is?

2-t használtak répa-, krumpli szállításához, nyer lóheréhez elég volt 1 is. (1,2,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Csak azt az állatot patkolták, amelyiknek fúrt a lába. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nee! Nejde!

b) terelik jobbra

Hakk!

c) és balra

Hikk-ho! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca ne-ne. Pucu-pucu. Poci-ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi-ne-ne. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Eszle. Gyere (a nevén szólítják). (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágó, tiloló, gereblő (gereben). (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a) és a b) típust is használták. Más szerint az a) és a b) típus közötti dölésszögűt. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

Elkülönülő házcsoport nem volt. A falu határában van a várdomb. Egy része még megvan, homokbányának használják. A Malomrétnek nevezett helyen még megvan a gát maradványa, a pajta már rég összedőlt. (1,2,3,4)

b) Miért volt így?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Volt boronaház is, de inkább tömésfalu házak voltak. Tömésfalu még mindig van. A szőlőhegyen sok boronaház van még (a legrégebbi fajták, ahol még kiállnak az összeeresztett boronák). 1935-40 táján volt egy nagy tűzvész, akkor a fél falu leégett. Az utolsó boronaház 3-4 éve dőlt össze. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A kéményeket a fal mellé építették. Először mászókéményeket. Ezeket már az 1800-as évek végén építették. 1918 után cilinderkéményt építettek kizárólag. (1,2,3,4)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Külön bejárata volt minden helyiségnek. A pitarra nyíltak. (1,2,3,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt keresztmestergerendás a földfalu házakban is. (1,2,3,4)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Azóta építették be a sparhelteket, amióta téglából építkeztek. Valaki szerint ez ár az 1800-as évek legvégén megtörtént, más szerint az 1910-es években kezdődött. (1,2,3,4)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A háború után nem épült egysoros ház. Ez után kezdték építeni a sátortetős házakat. (2,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A füstös konyháknál volt ilyen megoldás. (1,2,3,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

Normál magasságú padkára. (1,2,3,4)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Torkos pajta volt, de már régen. Azóta szétdöntötték. Téglalap alakú pajtákat építettek később. Valaki már csak erre emlékezik. (1,2,3,4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem emlékeznek arra, hogy használtak volna valamit. Séroklit használtak. (1,2,3,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A kerékrépát és a káposztát is legyalulták. (2,3,4)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Amióta megszűnt az egyéni gazdálkodás, nem sütnek kenyeret. 1960-ban alakult a TSZ. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A b) fajtát használták. (2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak. 5 literes, 30-40 cm magas volt. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A b) fajtát használták, de hosszabb volt az ütő része és kisebb az áttört. Az áttört rész csak akkora volt, hogy a kéz beleférjen. (1,2,3)


3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

A hajdiát megfőzték, utána megszárogatták. Megint öntöttek rá egy kevés vizet. Kásacsináló hengerrel letekerték. Utána már úgy kellett csinálni, mint a rizst. A lisztből „stercet” – gánicát készítettek. A lábosban a lisztet felforrósították, megpirították. Forró vízzel megöntötték, elkeverték. Forró zsírral leöntötték. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Fonott kalácsokat csináltak. A kör alakút kettőbe fonták, a hosszúkásat háromba. A perecmácsik nagyon kedvelt volt, hívták öntött perecnek is. A búza 2. lisztjéből készült. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót mindig ettek, csak nem ennyit. Az idősebb férfiak nem szeretik annyira. Paradicsomot valaha nagyon keveset tettek bele. Szoktak közé főtt krumplit tenni, volt, aki tojást ütött rá. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Inkább nyersen ették a paprikát és a paradicsomot, mint lecsóban. Az öregek nem ettek sokáig, a II. világháború után kezdték. (1,2,3,4)


3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Kelt tésztákat: mákosat, lekvárosat, diósat (nem beiglit). (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Nyáron az öregek az 1930-as évekig hordták. Van olyan ember, aki gyerekkorában még hordta. (1,2,3,4)

b) Hány szélből készült?

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Azok az asszonyok, akik 1900 előtt születtek, halálukig hordták. (1,2,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az asszonyok csak fontak. Hadászon (Hegyháthodászon), Döbörhegyen, Szőcén volt takács, oda hordták. (1,2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Kendőt hordtak, de ilyen szokás nem volt. (1,2,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Van még a faluban olyan ház, ahol az ágyak párhuzamosan vannak. 10-15 éve kezdték lecserélni. (1,2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Minden évszakban tartottak esküvőt, leginkább nyáron meg ősszel. Ősszel azért is előnyös volt, mert már volt új bor.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtön és Ádventben sosem tartottak. (2,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Vasárnap kezdődött és hétfő délig, estig tartott, attól függően, milyen módos volt a gazda.

b) 1930 körül:

Még vasárnap tartották. Kb. 10 éve tartják szombaton. (2,3,4)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Jobban a lányos házaknál tartották, de előfordult, hogy a fiúsnál, ha ő volt a módosabb. Ez ritka eset. A násznépnek uzsanna volt, mielőtt elmentek a templomba. Az esküvő után a kocsmába mentek, ahol az egész falu megtáncoltatta a menyasszonyt. Hajnalban hazamentek megetetni az állatokat, utána visszamentek. Reggelit tálaltak. Ebédig 10-20-an maradtak, nekik megterítettek. Ebéd után kezdett széledni a társaság. (2,3,4)

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Vacsora este 9-10 óra körül volt. Ez volt a főétkezés.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Vendéglőben tartják Körmenden. (2,3,4)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

A vőfél hívott. Ahány házat hívtak, annyi szalag volt a boton. Az esküvő előtt két héttel indultak, utolsó csütörtökön már nem illett hívni. Ahol terhes volt a menyasszony, ott főkötőt kötöttek a botra, de ez nagy szégyen volt. Később a rokonságból hívott egy ember.

b) 1930 körül:

A jegyespár hív. (2,3,4)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt ilyen szokás. (2,3,4)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

d)Meddig élt ez a szokás?

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Alsóberkiből (ma Körmendhez csatolt) hoztak cigány zenészeket. Berkiben volt 4-5 banda is.

b) Milyen hangszereken játszottak?

c) Hány főből állott a zenekar?

A zenekar 5-6 főből állt: hegedűs, kontrás, bőgős, cimbalmos. Sipos csak később került a bandába.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Tangóharmonikát sosem használtak. (2,3,4)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Reggel korán iskoláskorú gyerekek szalmacsutakot fogtak magukhoz, avval indultak lucázni. Leültek a szalmára és mondták a rigmusokat. A végén hagytak ott szalmát, azt a gazdaasszony a tyúkok alá tette, hogy jól tojjanak. Ajándékba pár fillért kaptak a gyerekek. Tíz éve már nem csinálják. „Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Tojjanak a tikjok, ludjok. Szalonnája olyan vastag legyen, Mint a mestergerenda. A magok kolbásza olyan hosszú legyen, Mint a harangkötél. A magok lányának akkora csöcse legyen, Mint az arató bugyiga. A magok lányának akkora segge legyen, Mint a kemence szája. Annyi pénzök legyen, Mint pelvakutyóban a pelva. A maguk gazdájának annyi bora legyen, Min kútban a víz. A magok tyúkjoknak annyi tojása legyen, Mint égen a csillag. Ha nem adnak pálinkát, Leütöm a gerendát.” Közben a „Luca, Luca kitty-kotty” refrénszerűen ismétlődött. (2,3,4)


4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Szent Istvánkor regöltek.

b) Meddig élt ez a szokás?

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

a legények a lányos házaknál

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

A lányok elbújtak a padláson, onnan öntötték nyakon a legényeket hideg vízzel. Amikor lehozták őket „nagy locsolkodás volt”. Mindenkinek külön regöltek, „mindenkinek adtak valakit”. „Hejj regö-rejte Azt is megengedte az a nagy Úristen, Itt is van egy szép kislány, De mi a neve … Anna a neve … Adjunk, adjunk néki, de kit adjunk néki … Hogy belecsöndörödjenek, belepöndörögjenek, Mint a cica farka, mint a róka likba. Isten meg ne mentse, kebelébe ejtse.” A gazdának: „Hejj regö-rejte Adjon a Jóisten ennek a gazdának Négy szép ökröt, két szép bérest, Annak a béresnek arany ostort a kezébe, Száz forintot a zsebébe.” (2,3,4)


4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

5 öreglegény van a faluban. (90 ház, de vannak üresek is.) (2,34)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Csíkos volt a nyakuk, „boszorkányöltés” volt benne. (2,3,4)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

c) Hol szerezték be ezeket?

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3,4)

a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Régen a legények cucorkáztak. Rongyos ruhát húztak, bekenték magukat korommal, álarcot ragasztottak. Kócból szakállat csináltak, bot volt a kezükben. Nem beszéltek, csak intettek, hogy szomjasak. Időnként leintették őket, hogy halkabban legyenek, mert a gyerekek nagyon félte. Ha megitatták őket, tovább mentek. Később a nők is beöltöztek, de ők csak a családon belül. (2,3,4)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

A falubeliek nem betlehemeztek. Körmendről jöttek gyerekek, ők csinálták. (2,3,4)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Nem tudnak róla. (3,4) Szent György. Szent Mihálykor kezdték vetni a gabonát. (2)


4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Elvisz a Kankus! Jön a kéményseprő! (2,3,4)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt ilyen szokás. (2,3,4)

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást?

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Emberfejet, emberarcot. (2,3,4)