Nagyacsád

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Nagyacsád, 1992. július
Adatközlők:	(1.) -
	(2.)
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A török időben az egész terület nádas volt. 3-4 család lakott csak itt. Acsádi Bálinté volt a terület, az ő neve után kapta a nevét a falu. (1,2,3,4) Hárman voltak testvérek. Bálint, Ignác és egy lány. A lánytestvéré lett Kisacsád. (4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Az ősi családok: Zámbó, Doktorics, Katona, Nagy, Magasi – ezeknek a családoknak a dülőkben volt tagja is. Régi család még: Gyenge, Győrffy, Buti, Dóczi. A Csepeli család 3-4 generációja is itt élt, de ők betelepültek voltak. (1,2,3,4)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Más nemzetiségű betelepülés nem volt. Az 1945-ös földosztásnál sok cseléd letelepült a faluban. (1,2,3,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

1894-ben Esterházy gróf (aki református volt) Nagysármáson (volt Kolozs m.) falubeli református családoknak földet osztott. Nem volt nagyarányú az áttelepülés, és sokan vissza is jöttek közülük. Sok férfi ment ki Amerikába a század legelején. Ők dolgozni mentek el, legtöbbjük vissza is jött és utána földet vásárolt itthon. 1950-60-ig sok fiatal ment ki a faluból. (1,2,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Nemesgörzsönyt (egykor Alsógörzsöny és Felsőgörzsöny) nevezik meg egyértelműen. „Erre jártak Pápára.” Ezek is ősi református falvak. „A Görzsönyökön túl már másfajta emberek laknak.” Régi refomrátus falvak még Egeralja, Adorjánháza, Mezőlak. (3) Takácsi is ide tartozik, mert ilyen a nyelvjárása. (4) (1,2,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

„A Kisalföld széle valahol itt van, de ez még nem tartozik oda.” (1,2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kisalföld. „Csaknem az egész pápai járás az” (1) „Szanyon túl már az.” (4) (1,2,3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Kisacsádon 500 holdnál nagyobb birtoka volt a Vargyasoknak. Egy idő után bérlője volt, majd a cukorgyáré lett. Mátyusháza (uradalom) az Esterházy-családé volt. Vaszaron élt egyszer egy országgyűlési képviselő. A közelben sok major volt, ezek: Mátyusháza, Ihászi, Pálháza, Sóspuszta, Szél-mező, Kisacsád. (1,2,3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A nagyacsádiakra mondták, hogy szőrös acsádiak. A magyargencsiek, kemeneshőgyésziek ide jártak „őlni” (őröltetni). Nagy volt a sor, sokáig kellett várni, így kiszőrösödtek. – Hát maguk hogy kiszőrösödtek? Hát acsádon lehet! Azt is mondják, hogy „Már leberetválták”. – Hány ulla van a gencsi (Magyargencs) kabátnak? – Hát két ulla, meg a hátulla. A beszédjüket csúfolták, mert vasiasan beszéltek. A lédeciek keresztbe vitték a létrát az erdőn. Minden útjukba kerülő fát kivágtak. Mondják is: „Ne úgy vidd, mint a lédeciek.” Acsád nem bolondság, Két Görzsöny a bizonság. Hőgyész, Gencs – Isten ments! Rátóton odébb akarták tolni a templomot. Valaki letette a kabátját, hogy odáig kell tolni. Csakhogy a kabátot ellopták. Erre azt mondták, hogy nem kell tovább tolni, mert már rátolták. – Húzd komám szaporán, kónyi bika kanyar ám. Kónyban felhúzták a község bikáját a templomtoronyra. (1,2,3,4)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Gyakoribb volt a falun belüli házasság. Azt mondták, hogy „régen a föld házasodott”, ezért a módosan, ha nem találtak a falun belül vidékre mentek lányért. Különösen gyakori a házasság Alsó- és Felsőgörzsönnyel. Szalók és Csögle gazdag református faluk voltak, így innen szívesen hoztak lányt. A falu három vallású, kb. egyenlő számban lakják katolikusok, reformátusok és evangélikusok. A katolikusok főleg cselédek voltak. (1,2,3,4)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

„Minél messzebbre nézünk, annál nagyobb volt a körzet.” A régi öregek még Szlavóniába, Böhönyére, Vukovárra is eljártak. Pápára jártak leggyakrabban. Itt minden héten kedden és pénteken állatfelhajtás volt. Az országos vásárok közül a Gyümölcsoltó-, Gyertyaszentelő- és Miklós napi vásár volt nevezetes. Eljártak Zalaegerszegre, Sümegre, Devecserbe, Szanyba, Marcaltőre. Ide főleg állatot hajtottak ill. vettek.

b) Piacra:

Pénteken és kedden volt piac Pápán. Ide tejhasznot, csirkét, tojsát, kövér libát, kacsát vittek az asszonyok.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Görzsönyben két búcsú volt. Alsógörzsönyben Lajos napi, Felsőgörzsönyben utánavaló vasárnap. Takácsiban Péter-Pálkor, Mezőlakon szeptember 15. körül.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Nem jártak „szentes búcsúkba”. A régi családok reformátusok. A katolikusság főleg a cselédséggel szaporodott el. (1,2,3,4)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A faluból leggyakrabban Mátyusházára jártak napszámba, de a többi uradalomba is eljrátak. 18-20 aratóember is járt az uradalmakba. Kisacsád, Pálháza. (1,2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jöttek vidékről dolgozni, de az uradalmakban mindig voltak féléves summások. Zala megyei falukból, Mezőkövesd környékéről voltak nagyobb számban. A Győr melletti Nyúlról is voltak. (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

h) egyebet?

Bognár és kovács volt a faluban. Eladásra nem, de saját szükségletre „somport” (zsombor) majd minden ember kötött. Az idős férfiak ma is tudnak. (Győrffy Károly) (1,2,3,4)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket Pápán vették a piacon. Valószínűleg tüskevári fazekasoktól. (1,2,3,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Akinek kellett valami az Pápán vette meg, ezért nem él mélyen a vádorárusok emlékezete. A Bakonyból jöttek faszerszám készítők. Ugodról meszesek. Köszörűsök. Drótos-tótok a Felvidékről. (1,2,3,4)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falunak sosem volt szőlője sem saját határban, sem más falu határában. A kertekben lugasok vannak. (1,2,3,4)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A Séd melletti homokbányánál kerültek elő csontok a 30-as években. Néhány éve régészek voltak kint a helyszínen. (1,2,3,4)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nincs fogadott ünnepe a falunak. (Református) (1,2,3,4)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Kétlevelű fogast szántás után használtak. Három levelű „lepkefogast” gabona, lucerna, lóhere betakarásához. (1,2,3,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

60 %-ban kézzel vetettek. (3,4)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

„Meg lehetne felezni.” Az 5-6 holdas gazdáknak nem volt gépük. Többen vettek egy vetőgépet. (1,2)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A „c” fajtát használták, takarónak mondják. (1,2,3,4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt nyilás a kötőfa vastagabb végén. A nadrágba dugták a kötözőfát, úgy vitték. (1,2,3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

17 vagy 18 kévéből rakták a keresztet búzából és rozsból. A 18 kévésnél egyet lefektettek, így csak egy kévének volt a feje a földön, erre rakták a többit. A 18 kévét mondják papnak, amit gyakran le is kötöttek. Árpából 13, ill. 14 kévét raktak egy keresztbe. (1,2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Nem meghatározott számú kereszt ment bele a kepébe. 2-3, de akár 8-10 kévéből is lehetett. „Ki mennyit akart.” Főként a föld szélességétől függött. A termést keresztben számolták. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

180 cm. (1,2) 150 cm – az ember nyakáig ért. (3) 150-160 cm. (4) (Az adatok becsültek.)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két háború között még összesegítettek egymásnak, kalákában csépeltek. A nagygazdák napszámost fogadtak. 1945 után részesek csépeltek, akiket a géptulajdonos fogadott. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Eleváterrel. A 10-20-as években még hordták nyárssal. (1,2,3,4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem termeltek hajdinát a faluban. (1,2,3,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 10-es évekbne már biztosan eke után vetették a krumplit. Minden 2. vagy 3. barázdába tettek. Akinek kevés volt, az mindig kapával vetette. (1,2,3,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

„Üdő is hordozta.” A lekaszált fű renden száradt. 4-5 nap múlva forgatták, újabb 1-2 nap múlva lehetett gyűjteni. Petrencébe gyűjtötték, majd petrencefával boglákba hordták. 7-8 petrence adott egy boglyát. (1,2,3,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával. Burittóval (ld. fénykép). Tragaccsal (ld. fénykép). Nagykosárral, szénahordó kosárral (ld. fénykép). (1,2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igaföle, járomfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

középsőszeg, igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igazseg, járomszeg (A válaszok bizonytalanok, többszöri rákérdezés után.) (1,2,3,4)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Nem voltak erdők a környéken. Az udvaron lévő levelet behordták az állatok alá vagy a trágyadombra dobták. Nem jellemző a falura. (1,2,3,4)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Nyaklót használtak, abba akasztották a tartóláncot. (1) Szügyesszerszám volt. (3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

1930-ban még volt szügyelőlánc, később felváltotta a nyakló. (4)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret ökör vagy tehéz húzta – ökörfogat. A kocsit ló húzta – lófogat. A kocsinak volt fölhénce és fenn állt a rúdja. (1,3,4)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszú oldala a nagygazdáknak volt, de ez ritka volt. A szekeret karfával nyújtották meg és vendégoldalat használtak. A szekér 9 sukkos volt, vendégoldallal még két métert lehetett nyújtani. (1,3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. A kötél egyik végét rögzítették, a másik oldalon csigán gördült. (1,3,4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Elől-hátul használtak saroglyát. Enyhén hajtott volt. (1,3,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A kocsikast egyben fel lehetett tenni, mert feneke is volt. Oldalai olyan magasak voltak, mint a szekér oldala, a háta magasabbra volt fonva. Eleje nyitott volt. Külön fonott ülést is kötöttek, melnyek háttámlája volt és két fiókja. Egyházaskeszőiek kötöttek eladásra. (1,3,4)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amelyik ökör fúrt a lábával, azt meg kellett patkolni. Első láb külső körmére tettek vasat. Tehenet csak nagyon ritkán patkoltak, mert „nemnagyon hajtották őket”. (1,3,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na, menjetek, Mehetünk, Nee

b) terelik jobbra

Hossz, Hajsz, Nejde – az uradalmakban volt szokás, volt aki a faluban is átvette

c) és balra

Csálé, Vissza – az uradalmakban volt szokás, volt aki a faluban is átvette (1,2,3,4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Cocám-ne-ne. Coci-coci-ne-ne-ne. Koca-ne. (1,2,3,4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pitye-ne. Pityém-ne-ne-ne. Pipipipi. Tyutyu-ne. (1,2,3,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le + a neve. Gyere ide. (1,2,3,4)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót vagy kendertörőt (ugyanaz) használtak. Kézzel mozgatós volt. (1,2,3,4)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő tengelye volt a rokkának. Seggen ülő rokka. A másik fajtájához rokkaszár tartozott, erre kötötték fel a babát. (1,2,3,4)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A falu mindig a mostani helyén volt, csak növekedett. (1,2,3,4)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Borona- és sövényházra nem emlékeznek a faluban. Egy volt sövényfalu ház, azt a 20-as években bontották el. (1) Tömés és vályogfalu házat említenek. (1,2,3,4)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Füstös konyák még voltak a 20-as években (kémény nélkül). Ezeket a házakat általában elbontották. A szabadkémények elbontása után új kemencét raktak. A kemence összeszűkülését Nóthernak mondják. Erre építették a nagy kéményeket. Később a kéményt rakták a fal mellé vagy a falba süllyesztve (félig vagy egészen) attól függően, hogy milyen anyagból volt a fal. Az utolsó nyitott konyhákat 40 éve bontották el. (1,2,3,4)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A konyha és általában a kamra a gádorról nyílt. A szoba a konyháról. A gádort kő- vagy téglaláb tartotta. Volt bolthajtásos is és nyitott is. Még ma is sok udvarban megfigyelhető, hogy a lakóépülettel szemben nyári- vagy mosókonyha van. A II. világháború után a kemencét is ide építették. Látott még olyan házat, amelynek szelemenjét a ház előtt leásott ágasfa tartotta. (1) (1,2,3,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Földfalu háznál is volt mestergerenda. Említik, hogy ez alá tették a könyvet, iratot. (1,2,3,4)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A falas sparhelteket a 20-30-as években már kezdték kidobálni, így elterjedésének időpontját nem tudják. A legutolsót 1950 körül dobták ki. (1,2,3,4)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Tömházakat az 50-es években kezdték építeni, rohamosan elterjedt. A II. világháború előtt is márhajtották a házat (két szoba elől). Egyenes ház a II. világháború után nem épült. (1,2,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A legrégebbi házakban a szobát kívül fűtős cserépkályhával fűtötték. Kemencéről nem tudnak. (1,2,3,4)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

30-40 cm magas patkára építették. Előtte is volt patka, ami segített abban, hogy sütőlapátot könnyebben bevehessék. (1,2,3,4)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A legtöbb pajta a házhoz hozzá volt épülve. Voltak keresztpajták is, ezeknek általában két kapuja volt (elől-hátul), egy vagy két fiókkal. (1,2,3,4)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem emlékeznek fazékkiszedő villára. (1,2,3,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Tarlórépát nem savanyítottak. (1,2) Savanyították „tarósrépát”, de nem nagy mennyiségben. Csak egy-két fazékra valót. (4) A hordó aljába egy-egy egész fej káposztát is tettek. Ezt használták fel a töltött káposzta gombócainak „csomagolásához”. (1,2,3,4)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-es években. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az „a” típust nevezik meg. Először a kamrában volt, később felkerült a padlásra. Használtak még kenyértárolásra két rudat, ami össze volt fogva zápokkal. (1,2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Tejesfazékban küpültek. Egyáltalán nem ismerik a dongás köpülőt. (1,2,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem használták emberi tápláléknak sem a hajdinát, sem a kölest. (1,2,3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Nem használták táplálékul sem a hajdinát, sem a kölest. (1,2,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

3 vagy 4-es fonású hosszúkás kalácsot. Pusztakalácsnak is mondják. Kuglit is sütöttek kemencében. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Régen is készítettek lecsót, de divatja csak a háború (II. világháború) után lett. A paprika több benne, mint a paradicsom. Általában egy fej hagymát tesznek bele. Ezt megdinsztelik mielőtt a többit beletennék. Tojást ütnek rá. Ha hosszú levet hagynak, rizst tesznek bele. (1,2,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

„Nem is tudtuk, hogy nyersen meg kell ennyi.” (1) A paradicsomot nagyon sokáig nem ették nyersen. A kérdezettek szülei még egyáltalán nem. A mostani öregek sem eszik meg mind. (1,2,3,4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós-, mákos kalácsot. Kőtt rétest. (1,2,3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

A 10-es évekig az idősek még templomba is elmentek gatyában és csizmában. A 30-as években már csak nyáron vették fel. Az utolsó emberek a 40-es években hordták. Van egy mondóka: Előjött már Simon-Judás, Jaj lesz neked pőregatyás! (1,2,3,4)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Halcsontos blúzt hordtak az asszonyok. Már nem emlékeznek. Az ő szüleik fiatal korukban még hordták. (1,2) A 30-as évekig jártak így az idős asszonyok. Hosszú szoknyában. „Még talán bugyijuk sem volt.” (3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Pápára vitték szövetni. A 40-es évekig szakajtót, zsákot még szövettek. (1,2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt ilyen szokás. (1,2) A mostani 80 évesek között már sok van, aki nem viselt kendőt. Kérdezettek szülei még kendősen jártak. (1,2,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Az 50-es években fordították egymás mellé az ágyakat. Most is egymás mellett vannak. (1,2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Ősszel tartották a legtöbb lakodalmat. Volt új kenyér, új bor. „Szüret után jár az idő.” – mondták. Szokás volt Farsangon is. (1,2,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Szombat vagy vasárnap. Hétköznap is volt – kedden és csütörtökön. Hétfőn, szerdán és pénteken sosem tartottak. (1,2)

b) 1930 körül:

Szombat. (1,2,3,4)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalmat a legény házánál tartották. Vacsora volt a főétkezés, sötétedéskor terítettek. Általában az egyik szobát kiürítették, ott tartották. (1,2,3,4)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

A 80-as években kezdtek bemenni Pápára éttermekbe. Otthon sátorban tartották, de már nem számított, hogy melyik fél házánál. „Ahol nagyobb volt a hely.” (1,2,3,4)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

A vőfények hívtak. A két vőfény ki volt pántlikázva, mellükön bokréta volt, a botjukon szalagok. 1-2 héttel hívtak a lakodalom előtt. Nem feltétlenül voltak rokonok.

b) 1930 körül:

A menyasszony és a vőlegény személyesen hív, „jó előre”. (1,2,3,4)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Tányértörés nem volt. Az ételek előtt mondókákat mondott a vőfény. (1,2,3,4)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Nagyon régen falubeliek zenéltek. Cimbalom, bőgő, síp, hegedű és kontra volt a zenekarban. Nemesgörzsönyből is hoztak zenészeket, ezek nem cigányok voltak. Alsóságon a Nyári család 2 generációját ismerték, őket is elhívták. (1,2,3,4)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

A gyerekek és a legények egyaránt Luca előtti éjszaka, ill. este lucáztak.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Nem mentek be a házakhoz, csak szalmáztak. Betömködték az ablakokat, teleszórták az utcát. Később elvadult a szokás. Emlékeznek még szövegre, de erre már csak hallomásból: Luca-luca kitty-kotty, ha nem adnak litty-lotty! Ha nem adnak szalonnát, Lebököm a gerendát! (1,2,3,4)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Nem volt regölés a faluban. (1,2,3,4)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Most sok öreglegény van – 10-12. A faluban kb. 800-an laknak. Régente is volt 3-4. (1,2,3,4)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

A tejesafzék nyakán fehér csík volt. (1,2,3,4)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3,4)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Miklós-napkor nem volt semmilyen szokás. Húshag kedden a fiúk és a lányok beöltöztek és fánkot szedtek. (1,2,3,4)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Nem volt betlehemezés a faluban. (Reformátusok a régi családok.) (1,2,3,4)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Nem volt védőszentje az állatoknak. (1,2,3,4)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Gyün a zsidó! kéményseprő! Krampusz! ördög! csöndérek! (csendőrök) (1,2,3,4)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3,4)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágó, nádvágó embert. (Boszorkányságról beszéltek. A boszorkányok kutya, macska, kotlós képében jelentek meg.) (1,2,3,4)