Mezőlak

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Mezőlak, 1992. szeptember
Adatközlők:	1. Sári Kálmán, 1918, Mezőlak 2. Tóth Kálmán, 1910, Mezőlak 3. Gasztos Sándor, 1902, Mezőlak
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Hagyomány nincs a falu keletkezéséről. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Tóth, Bolla, Baki – ők tették ki a falu nagyobb részét. Több család is volt ugyanazon név alatt, akik nem voltak rokonok. Régi családok még: Fejes, Sári, Simon, Ruzsás. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Mátyusházáról nagyon sok cseléd költözött be a faluba. Bozótnak mondják a falutól mintegy 7 km-re lévő részt, amely valamikor a „Nagyárok” (Marcal) ingoványa volt. Ide többször költöztek a törökidőben, majd a veszély elmúltával vissza a faluba. Egy bányászati mérés megállapította, hogy 5 m mély a tőzeg és alatta cserépdarabok voltak és „bölényszarvak”. A cselédeket az uradalom telepítette le, de ekkor még nem az Esterházyaké volt a birtok. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt kitelepülés. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A válaszok eltérőek: Mihályháza, Kemeneshőgyész, Magyargencs – ezeknek a faluknak a határában is volt uradalom. Cselédség is lakta ezeket a falvakat. (1) Békés és Alsógörzsöny. (2) Mihályháza, Nyárád, Alsó- és Felsőgörzsöny – nagyságban hasonlítanak. (3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Marcal-mente. Ide tartozik még: Nagyacsád, Nemesgörzsöny, Kemeneshőgyész (3), Vinár, Külsővát, Csögle, Adorjánháza. (2) Nem sorolja tájegységbe magukat. (1,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Rábaköz: Malomsok, Szany. (1)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Szanynak a tánccsoportja, dalárdája már régen is híres volt. (1) Kemeneshőgyészen sok céh volt, és a céhleveleket is ott őrízték. (2)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A várkeszőiek nem szerették valami miatt, hogyha bodzaággal csúfolták őket, ezért a máshonnan származó kocsisok gyakran bodzaágat tűztek az ülésbe, így bosszantották a keszőieket. (Okát nem sikerült tisztázni.) Kanyarít, mint a kónyi bika! Ég, mint Mesteriben a lúdkatroc. A lédeciek keresztül vitték az erdőn a létrát. A mezőlakiak szénát hordtak haza, igen ám, de eltörött a nyomórúdja. Ezért egy ruhadarabban fogták össze, „bebugyolálták”. Azóta mondják a mezőlakiakra, hogy eret vágtak a nyomórúdon. Kőgyész, Gencs – isten ments! Szentpéter, Vág, Hódoska, mind a k.....k faluja. – Ezekből a falukból sok napszámost hoztak az uradalmakba. Amikor este hazavitte őket a kocsis, nem mindig jött haza, mert beöstétedett, gyakran aludt egy-egy asszonynál. Gyulafirátóton belefingott a róka a kútba. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A „múlt rendszerben” gyakoribb volt a falu belüli házasság. A falu három vallású: katolikus, református és evangélikus. A vallások régen nem keveredtek. Gyakori volt a házasság a következő falvakkal: Mihályháza (búcsúba, napszámba jártak ide), Nyárád, Borsosgyőr, Nemesgörzsöny, Kemeneshőgyész, Magyargencs. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Pápára jártak leggyakrabban. Állatvásárra elmentek Zalaegerszegre, Körmendre, Devecserbe, Celldömölkre. Pápán sok iparos volt, akik távolra is mentek: Bécsbe, Sopronba. Ők a faluban fogadtak fuvarosokat, akik elvitték őket.

b) Piacra:

Pápán kedden és pénteken volt piac, ide jártak az asszonyok. Tejet, baromfit rendszeresen hordtak, sőt még házakhoz is vittek.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A következő falukba jártak leggyakrabban: Borsosgyőr (István király), Mihályháza (Pünkösd), Kemeneshőgyész (Úr nap), Békás (Kisasszony), Magyargencs (Pünkösd), Nyárád (István), Mátyusháza (major volt – Pünkösd másnapján).

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Nem jártak a faluból, reformátusok voltak. Említik, hogy főleg a cselédség volt katolikus. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Pápára a húsgyárba, szövőgyárba jártak, de csak nagyon kevesen. Főként napszámba jártak a grófi birtokokra, Szél-mezőre, Mátyusházára, Asszonyfára, Cigány-majorba. A majorok között „Lóri-vasút” volt, közel 200 km hosszú volt. Ezzel jártak a távolabbi majorokba. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jártak vidékről munkára. Az uradalmakban féléves summások voltak Mezőkövesdről, Somogy, Zala, Vas megyéből. 3-400-ra tehető a számuk. A szomszédos falvakból is jártak napszámosok az uradalmi földekre. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Semmit nem készítettek eladásra, csak saját szükségletre. Tevelről hoztak zsomborokat eladni. (2) (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Pápán vették a piacon. (1) Szekérrel hozták. (2,3) Göcseji fazekasok hozták szekérrel. (2) (A tájegység valószínűleg nem pontos megnevezés, csak a nagy távolságot és talán az irányt jelöli.) (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Bakonybélből, Bakonyjákóról jöttek és faszerszámokat árultak; ostornyelet, talicskát, szénkihúzó kuruglát, kendervágót, stb. Kolompár cigányok, akik időnként letelepedtek a Sás-tónál, edényt foltoztak. Horvát tyukászok. Zalából bort, gyümölcsöt hoztak. Ostffyasszonyfáról, Simonyiból, Nyárádról gyümölcsöt hoztak, „egy kocsi almát, körtét”. – Mennyiért adja? – Kétszer töltve. Ugodi meszesek. „Szerbiából” gyümölcsöt hoztak. Fazekasok is jártak a faluban. (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A határban nem volt szőlőhegy. Beltelken egy-egy lugas. (1) Valamikor nagyon régen volt egy-két embernek, de nem nagy területen, 2-300 négyszögölön. (2)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Mátyusháza és Ihászi (mindkettő major) között volt egy régi templom a Bakonyér (patak) mellett. Arról a templomról azt tartották, hogy az úgy süllyedt el. Volt ott temető is. Most már „csak szinben tér el ott a föld, más nem látszik”. Valamikor félkörívben voltak ott fenyőfák. A református templom északi részénél is temetkezhettek nagyon régen. Ezek az Ihászi csata halottai lehettek. (2) (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem volt fogadott ünnepe. (Említik, hogy 1935-ben a falu 60 %-a leégett.) (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A 20-as évek végéig fafogas volt. A kérdezett időpontban 2 levelű nehézfogast használtak. Háromlevelűt magtakarónak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Inkább a kézi vetés ment még, 30 % vethetett kézzel. (1,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Felesben már géppel vetettek. (2)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A „c”-t mondják előbb mindig, takarónak hívják. A „b”-t is használták, „akinek volt ereje” (1), „csak kevesen” (2). Ez utóbbit tartják a régebbinek. Mondják, hogy csak két foga volt. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Volt lapos nyílás a kötőfán, bele lehetett dugni a sarlót. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából, rozsból 21 és 17 kévéből rakták a keresztet. A 17-es az elterjedtebb és valószínűleg a régebbi is. „Később rúdra kepéltek, ekkor 18 kévéből rakták.” A felső kévét papnak mondják. Árpából 13 kévéből rakták a keresztet. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Nem meghatározott számú kereszt a kepe. A föls szélességétől függött. 3-tól 12-ig is mehetett bele a kereszt. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

170-180 cm. (1) „Az mind attól múlott, hogy milyen magas az ember – az álláig ért.” (2) Kb. 160 cm. (3) (Az adatok becsültek.)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Két gép volt a faluban. Az egyiknél részes munkások voltak, akiket a gép tulajdonosa fogadott fel, a másiknál kalákában dolgoztak. Ez utóbbi oda ment, ahol kevesebb volt a gabona. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Elevátorral. Előtte villával. A nyársat sokáig nem ismerték, „máshonnan hozták be”. A faluban nem is nyársaltak. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1928-ban nagy jégeső volt a faluban, amely teljesen elverte a gabonát. Akkor hajdinát vetettek és még utána egy-két évig „próbálkoztak vele”. Egyébként nem termeltek hajdinát. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

„Aki akkora darabot ültetett, az mindig eke után rakta, amióta emlékszik”. (1) 1918-19 óta eke után. (2) A 10-es években már eke után. (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált fű renden száradt. 4-5, 5-6 nap múlva forgatták. Újabb két nap múlva gyűjteni. A „Bozótban” hosszú, szalag kaszálók voltak. 5 rend volt egy kaszáló. A rendeket hajtásba húzták. A hajtást petrencébe tolták. Petrencefával 6-7 petrencét összehordtak boglyába. A boglyát sodrott kötéllel átkötötték. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Burittóval. A tetjét még át is kötötték, hogy ne potyogjon el. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

járomfa (1,2), igavonó (3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg (1,3), járomszeg (2)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

járomszeg (1), nyakszeg (2,3

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Nem használták, nem is tartották jónak. A szegény embernek is volt szalmája, mert az uradalmakban részt kapott az aratás után. „Csak mikor a TSZ-ben összekényszerítettek és nem volt föld, akkor mentek ki a nyárfa erdőre levelet szedni”. (2) (1,2,3)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A szügyre erősítették a tartóláncot. A 30-as évekig még az uradalomban is így volt, de ekkor új bérlő jött, utána terjedt el a nyakló. (1,2,3)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Kocsi – mereven áll a rúdja. Lovak húzzák. Szekér – a rúdját leteszik a földre. Ökröt, tehenet fogtak elé. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszú oldalast kocsit használtak. Volt olyan, aki ehhez is tett vendégoldalt. A hosszú szekér 3-3,5 m hosszú. A rövid szerkéhez mindig tettek vendégoldalt és karfát a szálastakarmányhoz. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudazókötelet. Kampót vagy csigát használtak az egyik oldalon. A kötelet duplán dobták át. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén hajtott volt a „srágla”. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A kocsikas eleje nyitott volt, hátulja zárt. Fonott ülést tettek az elejébe. A páliak kötötték. (2) (1,2,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Ökröt, tehenet is patkoltak, amelyiknek vásott volt a körme, „furt”. Főként az első patkolták, de ha repedt volt, akkor a hátsót is. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne; a nevén

b) terelik jobbra

Csáli/Csálé. Az uradalomban: Hü-mekk

c) és balra

Hajsz. Az uradalomban: Nejde (3) (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca-ne Koci-koci Coca-ne-ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi... Pipi-nee-nee, Pitye-nee-nee-nee. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Esz-le Gyere ide Nevéről. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót. A gerebenre mondják, hogy „tilalló”. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A kerék és az orsó képzelt tengelye egy magasságban van, vízszintesen. (1,2,3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Ld. I/1 és I/8.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Nem tudnak sem borona-, sem sövényházról. A sövényre mondják, hogy „homár volt ilyen”. Tömés és „föcskerakásos” ház volt régen a faluban. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A konyhát lepadlásozták, a mászókéményt a fal mellé rakták. „Ebben füstölték a húst”. Két ajtós volt a kémény, nóthel ajtónak mondták. Falba épített kémény is volt. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Nyitott gádor volt a régi házaknál. A 20-as évektől téglaláb tartotta. A füstöskonyhás házaknál minden ajtó a gádorra nyílt. Később a konyha ajtó a gádorra, a szoba és a kamra a konyhára nyílt. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt mestergerenda. A nagyméretű tömésházakban is. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A 20-as, 30-as években rakott sparhelteket (itt falis porheltnek mondják) már kidobálták javarészt. 1935-ben nagy tűz volt a faluban. Aki akkor leégett már nem rakatott újat, hanem csikósporheltet vett. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A 2. világháború után közvetlenül divatja jött a sátortetős ház. (1) A nagy tűz után (1935) már ilyeneket építettek. (2,3) A 30-as évektől egysoros házat már nem építenek. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Cserépkályhával fűtötték a szobát. A konyháról tüzelték. Sütőt is tettek bele. „Bubosnak” mondták. (3) (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemencét a konyha szintjétől építették, de a szája 60-70 cm magasan kezdődött. Az aljában a hamunak külön ajtaja volt. Nem volt előtte padka. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A pajta az istálló folytatásaként épült. Különálló pajták is voltak a „szürü” (szérű) végében. Torkos pajtáról nem tudnak. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Volt kiszedő villa, „az edényt belefogták”. (1) Többiek nem emlékeznek rá. (2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Kerékrépát nem savanyítottak.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát leszelték, aztán eltiporták. A káposzta elrakást 4-5 asszony együtt végezte. A hordó peremét, szélét hagymával rakták körbe. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-es években szűnt meg a házi sütése. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az „a” és a „b” fajtát ismerik. A „b” csak „egyszintes” volt. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő, de már nem minden háznál. Sok helyen üvegben köpültek. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem tudnak törőről. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinát nem termeltek. Mohart, kölest igen, másodvetésként, de csak az állatokkal etették fel. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Hármas fonású hosszú kalácsot. Említik a kuglit is, bár ez töltve volt. (Valószínűleg a formája miatt.) (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A lecsó „mostani divat”. A 30-as évek előtt lecsót csak kevesen és keveset készített, mert nem termeltek sok paprikát. Az 50-es évektől télire is tesznek el üvegben. Ekkor a paprika, paradicsom aránya 2:1. Ha frissen készül, még ennél is kevesebb benne a paradicsom és vöröshagymát tesznek bele. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Mindig megették nyersen, „még az uborkát is”. (1) A nyers paradicsomot csak a 30-as évektől. (2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós-, mákos kalácsot. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

A 40-es években már ritkaságszámba ment, de a 20-30-as években még „a fél falu abban járt”. Ekkor még a templomba is elmentek gatyában, de az új volt és rojtos volt az alja. (1,2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A 20-as évekig (2), a 30-as évekig (1) az asszonyok szoknyában és rékliben jártak. Az öregasszonyok még később is. A századforduló és előtte született asszonyok még szoknyában és rékliben jártak. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Asszonyok nem szőttek. 7-8 takács is volt a faluban. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A 20-as években kendő nélkül nem volt asszony az utcán. Akkor kezdődött a „frizura”. (1) A II. világháború előtt nem jártak kendő nélkül az asszonyok. (2) „Sárga cipő, nyirett haj, a hasa meg tele van szeperával”.

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A 30-as években fordították egymás mellé az ágyakat. Azóta is van így. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Tavasszal, Húsvét és Pünkösd között. (1,3) Farsangon. (2,3)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtön nem tartottak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

szombaton.

b) 1930 körül:

szombaton. (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lányos háznál volt a lakodalom. (1) A legényes háznál tartották a lakodalmat, ritka eset volt, ha a lánynál. (2,3) A templomi esküvő után a lányos házhoz mentek, itt voltak vacsoráig, innen mentek át a legényes házhoz vacsorára. (2) (1,2,3)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Jobbára a kultúrházban tartották, de előfordult már ekkor is, hogy éttermekben. (1,2,3)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Vőfények hívtak. 3 héttel előtte. (1) 2 héttel előtte, és a lakodalom előtti nap, tehát kétszer hívtak. (2) Egy héttel előtte és az előtte való nap hívtak, tehát kétszer. (3) (Ez valószínűleg generációs eltérés.) Vőfénypálca volt náluk és a kalapjukban rozmaring.

b) 1930 körül:

A menyasszony és a vőlegény hív személyesen, ill. meghívóval. (1,2,3)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem tud róla, hogy lett volna. (3) A tányért esküvőről hazajövet a földhöz vágták, a vőlegénynek kellett összeszedni, ezzel bizonyítva rátermettségét. (2,3)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Valamikor volt a faluban is banda. Ezek parasztzenészek voltak. De jobbára Pápáról, ritkábban Cellből hoztak cigányzenészeket.

c) Hány főből állott a zenekar?

5-6-7 ember volt egy bandában, prímás, kontrás, bőgős, cimbalmos, ritkán sipos.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Tangóharmónikás az 50-es évektől volt, de egyedül játszott. (1,2,3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Lucázáskor nem volt köszöntés. A legények Luca előtti éjjel szalmáztak, főként a lányos házaknál. (1,2,3)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Nem volt regölés. (1,2,3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

30-35 biztosan van. 1100 körül van a lélekszám. Régen kevesebb volt. 25-30 éves kortól számítják. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Nem volt X a tejesfazekon. A nyakánál és az alján fehér csík volt. (1,2,3)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Semmilyen szokás nem volt. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Betlehemezés a 30-as évekig volt. „Kiskarácsony este”. Játszottak is, meg „hömbölögtek” a konyhában. A szereplők neveit nem tudják. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Nem volt védőszentje az állatoknak. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Gyün a Kankus! (1,2,3)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt diódobálás. (1,2,3)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágó embert. (1,2,3) [Kategória:Sopron]]