Magyargencs

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1992. március
Adatközlők:	(1.) Mógor József, 1911.
	(2.) Mógor Józsefné, 1911. Kemeneshőgyész
	(3.) Gulyás Gyula, 1925.
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Sáfár Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyargencs
weboldal:	http://magyargencs.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Nem tudják. (1,2) „Valamikor egy birtok volt Kemeneshőgyésszel. Az lett a Hölgyrész, ez még a fiúé lett.” (3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A Vida, Mógor és Süle család volt a legrégibb a faluban. Régi családok még: Szabó, Mező, Molnár, Borbély. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem volt betelepülés. A cselédmozgást említik. Volt olyan, hogy egy-egy család letelepedett közülük. 1921-ben eladták a Hászky-birtokot. Akkor néhányan tudtak földet venni. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt kitelepülés. Az I. világháború előtt voltak amerikások. Ők dolgozni mentek ki, aztán haza is jöttek. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Magyargencs és Kemeneshőgyész között legszorosabb a kapcsolat. Gencs, Hőgyész, mind rokon. Említik még Szergényt és Kemenesmagasit. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Kemenesaljához tartozik a falu. Nincs a nevében, de oda tartozik. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Kisalföld itt kezdődik a Marcalnál. A Rába menti faluk tartoznak oda, fővárosuk Győr. Rábaköz: Vág, Szany. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Hászky-kastély van a faluban. Kemeneshőgyészen és a faluban is van Radó-kastély. A falu temetőjébn van eltemetve Vitéz Hertelendy Béla 1848-as huszárezredes. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A lédeciek keresztül vitték a létrát az erdőn. A kónyiak felhúzták a bikát legelni a templomtoronyba. Hőgyész, Gencs – Isten ments! Gencs, Hőgyész –Isten őrizz! Azért mondták ezt, mert a legények könnyen bicskáztak. A búcsúk általában verekedéssel értek véget. Ahol Szentpéter Vág, ott Sebes. Nekidőlnek, mint páliak a ködnek. (1,2,3) Valamikor az egész járás versbe volt szedve.

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Inkább a faluból házasodtak, de ha nem jutott lány Kemeneshőgyészre mentek. Szórványosan hoztak még lányt Szergényből, Kemenesmagasiból, Alsóságról. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Pápára és Cellbe jártak leggyakrabban. Pápán hetivásár volt pénteken. Szanyban, Marcaltőn és Szilben negyedévente volt vásár. Pápocon kétszer egy évben. Beleden havivásár volt, malacokért gyakran mentek ide. Jártak még Devecserbe is.

b) Piacra:

Pápán kedden volt piac, Cellben csütörtökön. A faluból csak kevesen jártak piacozni, mert mindkét város messze esett.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Kemeneshőgyészben Istvánkor, Kemenesmagasiban Szent Háromságkor, Szergényben Pünkösdkor, Nemesgörzsönyben István utáni vasárnap volt búcsú. A falunak Pünkösdkor volt.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

A katolikusok Cellbe jártak prosseccióval Szent Háromságkor. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A Szél-mezőre (uradalom) jártak napszámba a faluból. Répát egyeltek vag a szárítóüzemben dolgoztak. A Marcal szabályozásánál is dolgoztak férfiak a 20-as években. Az uradalomnak voltak kaszálóemberei a faluban. Nekik „róbotra” kellett menniük. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Ide nem jöttek, nem volt itt olyan munka. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Kosarat, burittót, vékát, zsombort régen csaknem mindenki kötött saját részre. Eladásra nem kötöttek. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Pápán vették vásáron, de a faluba is hoztak szekéren. (1,2) Tüskevári fazekasok. (3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Tyukász járt Sopronból. A Bakonyból jöttek favillát, gereblyét, sütőlapátot árultak. Tüskevári fazekasok cserepet árultak. Szeged környékéről paprikások jöttek – verdunk: az a kis pohár, amivel a paprikát mérték. Drótos-tótok jártak a Fölvidékről. Lófogattal meszesek jöttek Ugodról (Sós bácsi). Vándorköszörűsök, teknőscigányok jártak a faluban. (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Régen volt sok szőlő. Először elvitte a filoxéra, aztán a TSZ vette át a területet, akkor aztán végleg kipusztult. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Az új temetőt 1970 körül nyitották meg, előtte a régi temető a volt szőlő felé vezető út mellett volt.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Csontok a templom körül kerültek elő. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nincs a falunak fogadott ünnepe. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Kettős vasboronát használtak. A hármast magtakarónak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A kézi vetés csak a háború után szűnt meg teljesen. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Majdnem mindenki vetőgéppel vetett, a falu 50 %-a. Kölcsön is adták egymásnak a gépet.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Három-, négyfogú kaszagráblát b) használt mindenki. A c)-t is használták, főleg lucernához. Terelőfának vagy csapófának mondják. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt olyan kötőfa, amelyikbe be lehetett dugni a sarlót. A vastagabb fele át volt futva, hogy madzaggal fel lehessen kötni. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kéve volt egy kereszt minden gabonából. Kepe volt a neve, amit raktak belőle. Búzából, rozsból 14 kéve volt egy láb, árpából, zabból 10. Keresztben számolták a termést. Masináláskor kijött, hogy hány kilót adott a kereszt. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepébe lábakat raktak vagy keresztet. 5-6 lábnál kevesebbet és 7-8 lábnál többet nem raktak kepébe. Az mindig attól függött, milyen szapora volt a termés. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

180 cm. 2 m körül. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Eleinte volt úgy is, hogy kalákában dolgoztak, később már a gép tulajdonosa fogadta fel a részes munkásokat. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Volt már eleváter a gépekhez, de ahol nem lehetett használni, ott nyárssal hordták. A kérdezett időpontban még gyakoribb a nyársalás. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A falu nem volt hagyományosan hajdinatermelő vidék. A 30-as évekig előfordult, hogy egy-egy alkalommal vetettek. (1,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 20-30-as években már eke után vetették a krumplit. (1,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Egy hét kellett a rendes szénának. A lekaszált fű renden száradt. 4-5 nap múlva forgatták, újabb 1-2 nap múlva lehetett gyűjteni. A hajtásból petrencére rakták. A petrencéket petrencefával boglyákba hordták. 5-6 petrence egy boglya. Olyan is volt, hogy sodrásból egyből szekérre rakták. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Szénahordó kosárban, nagykosárban, talicskán. Petrencefán is behordták a nagyobb mennyiséget. Ekkor előtte szénametszővel kivágtak a kazalból egy nagyobb darabot. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

külön neve nincs, igafőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg, járomszeg, vonószg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Az ő idejükben már nem használták a fák leveleit. Régen, ha nem volt elég szalma, cserfa levelet hoztak egy-egy kocsival. Ezt egyébként fűtéshez is használták. Izéknek mondják azt a kukoricaszárat, amit már nem eszik meg a tehén. Ezt is használták fűtéshez. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Régen, ha nem volt elég szalma, cserfa levelet hoztak egy-egy kocsival.

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Szügyelőláncot és nyaklót is használtak a faluban.

b) Melyik mód régibb, újabb?

A szügyelőláncot tartják a régebbinek. (1,2,3)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Azok a járművek, amiket teherhordásra használtak, azok a szekerek. Tehenet és lovat is fogtak utána. A kocsi az már könnyebb, parádéra használták. (1) Kocsit mondtak, ha ló húzta, szekeret, ha tehén vagy ökör. (2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszú oldalas szekér 5 m hosszú lehetett. Használtak azonban rövid szekeret is vendégoldallal takarodni. A vendégoldalnak két fajtája is ismert: a karfa szélesítette is a szekeret, a valódi vendégoldal csak nyújtotta. A két szállítási mód egymás mellett élt, időbeliséget nem tudnak felállítani. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul kötelet használtak. Az oldal egyik végéhez kampót erősítettek, ezen húzták át a kötelet. Később a kampót felváltotta a csiga, mert a kampó jobban vásította a kötelet. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglyát elől-hátul használtak. Enyhén hajtott volt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A kocsikasokat Egyházaskeszőn készítettek eladásra. Külön fonott kocsiüléseket is kötöttek. A kocsikas végigérte a szekeret. Olyan magas volt, mint a szekér oldala, a hátulja oválisan emelkedett. Az eleje nyitott volt, de lehetett bele ülést tenni. (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhátpaktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amelyik állatnak elvásott a körme, így sodor a lábával, azt meg kellett patkolni. Tehenet és ökröt egyaránt. Az első lábakat patkolták. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nee! Nevét mondták. Na, menjünk!

b) terelik jobbra

Csálé!

c) és balra

Nejde! Hajsz!

A kisborjúnak mondták, hogy becce, de lehet a nagyobbnak is mondani, olyan becézés. (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Koci-koci-koci. Coci-coci-coci. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Tyutyum-ne, tyutyum-ne. Tyuty-ne-ne. Pitye-pitye. Pipipipi. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevéről szólították. Ismerik a le hívószót is, de ritkán használják. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót és tilalót használtak. Mindkettő kézzel mozgatós. A tilaló a pajderját jobban leszedi, mert szűkebb a járata. Gerebent is használtak. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a) fajta rokkát használták. A 40-es években még fontak a faluban. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

„Mindig ezen a helyen volt a falu, csak folyton nőtt.” A falu határában volt két major, az Új-maor és a Sándor-major. Ma már mindkettőnek szántás a helye. „Őrhelyek, csőszházak maradványai kerültek elő. A falu védelmére 3 őrhely volt, valamikor nagyon régen.” (1,2,3)

a) Hogy hívták ezeket?

A falu határában volt két major, az Új-maor és a Sándor-major.

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

ezen a helyen volt a falu, csak folyton nőtt.

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Sövényházról sem tudnak a faluban. Az ő idejükben márcsak tömésházak voltak. Kőből is régóta építkeznek. A falu határában volt kőfejtő. Téglából a II. világháború után kezdtek épülni. Pajtafia volt sövényből. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A 20-30-as években még voltak füstöskonyhák (kémény nélkül). Ezeknél a házaknál mindig a gádorra nyílt az összes helyiség ajtaja. A szabadkonyhák átalakításánál először leszedték a kéményt, lepadlásozták a konyhát. A kéményt félig a falba süllyesztették, ha lehetett egészen a falba rakták. A mászókéményeket a szoba és a konyha közfalának a közepére tették a kemence mellé. A kemencét sok helyen a plafonig felrakták. A század elején már biztosan nem épült szabadkémény. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A 20-30-as években még voltak füstöskonyhák (kémény nélkül). Ezeknél a házaknál mindig a gádorra nyílt az összes helyiség ajtaja. Szabadkonyhás házaknál is előfordult, hogy a szoba, konyha, kamra egyaránt a gádorra nyílt. Gyakoribb azonban, hogy a szoba a konyhából nyílt. A gádorokat a kérdezettek idején téglalábak tartották. Voltak bolthajtásos nyitott folyosók (ezt is nevezik gádornak a faluban). Gyakori volt, hogy több ház volt egy telken, 3-4 család lakott egy udvarban. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Tömésházaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A 20-30-as években dobálták ki a falsparhelteket. A legutolsót a 60-as években. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A 30-as években már épültek sátortetős tömbházak. A II. világháború után a 60-70-es években vált építésük elterjedtté. A 30-as években még épültek egysoros házak is. Ilyenek voltak a faxházak is. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A legrégebbi tüzelőberendezés a szobákban a kívülfűtős szemes cserépkályha. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemence feneke 50-70 (1), 70-90 (3) cm magasan volt. Addig feltöltötték kövecsekkel.

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Régen különálló pajták voltak. Egykapusak. Fa- és téglalábasak is voltak, az oldalukat bedeszkázták. A kocsisziny a pajtához volt hozzáépülve vagy különállt. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Fazékkiszedő villáról nem tudnak. Említik a kuruglát. Volt úgy, hogy a tepsi szélébe beakasztották, úgy húzták ki. Rendesen csak a hamu kiszedésére használták. (1,2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Ha nem volt káposzta, tettek el kerékrépát. Mindkettőt leszelték és a savanyítás módja is ugyanaz. A friss kerékrépából gyakran csináltak főzeléket paradicsommal. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-es évekig. (1) A 60-as évekig sütöttek háznál kenyeret. (2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A b) fajta volt az általánosan használt kenyértartó, de volt az a) is a faluban. Mind a kettő régi fajta. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő a faluban. Egy, vagy két füle volt. Két részből tevődött össze. Felső része is fából volt. Később már cserépedényben köpültek. Olyan volt, mint a lekváros bödön, egyenes falu. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem használtak törőt. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Egyikből sem készítettek emberi táplálékot. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Kerekes fonottkalácsot sütöttek a kemence fenekén. 2, 3 ágra fonták. A gyerekeknek madarat sütöttek. Kuglisütőben is sütöttek. Az üres kalácsot mondják pusztakalácsnak is. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A gyerekek már szeretik a lecsót. A 40-es évektől termelnek nagyobb mennyiségben paprikát. Azóta készítenek gyakrabban lecsót. Most már sokan megeszik, de nem mindenki szereti most sem. Ha tojást ütnek rá, akkor kihagyják belőle a paradicsomot. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A régi öregek még nem ették nyersen a paradicsomot. Ők már mindig megették nyersen is a paradicsomot és a paprikát. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Karácsony reggelén üres, fonott kalácsot ettek kávéval. Utóbb már diós, mákos bejglit sütöttek. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

A 20-as években még a gyerekek is gatyában jártak. Kék és fehér gatyájuk volt. A 30-as években hagyták el a legtöbben. Utána már csak néhány öreg hordta. (1,2,3)

b) Hány szélből készült?

n.a.

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az idős asszonyok jó sokáig. A 60-as évekig ráncos szoknyában jártak. A 20-30-as években a fiatalok már egyberuhában jártak. Loknis szoknyát azért ők is hordtak. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Háznál nem szőttek az asszonyok. Régen a faluban is volt 3-4 takács. Kemeneshőgyészre és Kemenesmihályfára vitték megszövetni a fonalat. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Amikor még lány volt, még nyáron sem vetették le a kendőt. (2) A 20-30-as években még a fiatalok is kendősen jártak. A 40-50-es években vágatták le a hajukat a lányok, asszonyok. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A 30-as években forgatták egymás mellé az ágyakat. Előtte egymás végében voltak, az ágyakhoz „tolik” tartoztak. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Farsangon tartották az esküvőket.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtön nem tartottak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap

b) 1930 körül:

szombat (1,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A legényes háznál tartották a lakodalmat.. A vacsoráig itt tartózkodtak.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A templomi esküvő után a lányos házhoz mentek, ott volt uzsonna. Vacsorára átmentek a legényes házhoz. A vacsora volt a főétkezés. Itt zajlott a lakodalom is.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

Nem kizárólagosan volt így, előfordult fordítva is. (1,2,3)

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

A 70-es években kezdődött az, hogy a lakodalmat vidéken, éttermekben tartják. Ez elég általános, de nem kizárólagos. Előfordult most is, hogy otthon tartják. (1,2,3)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

A 70-es években kezdődött az, hogy a lakodalmat vidéken, éttermekben tartják.

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Legrégebben vendéghívó volt. Márton bácsinak hívták és csősz volt. Később már a vőfények hívtak a vőlegénnyel. A lakodalom előtti vasárnap hívtak. A nyoszolyólányokat a menyasszony hívta a lakodalom hetének csütörtökén, mégegyszer.

b) 1930 körül:

a) Az 50-es évektől hív a menyasszony és a vőlegény közösen vagy meghívóval. (1,2,3)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

A 30-as években egyházaskeszői és magyargencsi közös zenekar volt. Ők magyarok voltak. Sípos nem volt a bandában. Gyakoribb azonban, hogy Alsóságról hoztak cigánybandát. Ebben a bandában volt prímás, kontrás, bőgős, cimbalmos és sípos. (1,2,3)

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

n.a.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Lucára virradóra a legények szalmáztak.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Köszöntő nem volt, nem mentek be a gyerekek a házakhoz. Luca napján nem szabad varrni, mert akkor bevarrják a tyúkok fenekét. (1,2,3)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Nem volt regölés a faluban. (1,2,3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Sok öreglegény van a faluban. 25 éven felül 30-an lehetnek (1000 lakos (1), 800-900 lakos (3)). Rége nem voltak ennyien. A háború után sok legény 30 éves korában nősült. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Igen.

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

Volt a nyakán csík és X is. (1,2) Szalag futott körül a nyakán. (3)

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a.

4.12

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Nem volt Miklós-napi alakoskodás. Az ablakba tették a csizmát. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Nemigen volt betlehemezés. Talán nagyon régen lehetett. (1) Nem volt hagyománya. (3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Egyik szentet sem. A falu ¾ része evangélikus. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Gyün a Krampusz! (Nem is tudták mi az.) (1,2,3)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt diódobálás. (1,3) A 30-as évek előtt a férfiak szenteste dióban kártyáztak. (3)

c) Írjuk le tömören a szokást?

n.a.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágó ember vágja a tuskót. (1) Fát fűrészelő embert. (3)