Kisbucsa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1986. november
Adatközlők:	(1.) Zab Ferenc, 1910. római katolikus, Kisbucsa, Kossuth u.
	(2.) Zab Kálmán, 1924. római katolikus, Kisbucsa, Ady u.
	(3.) Gulás Ferenc, 1921. római katolikus, Kisbucsa, Kossuth u.
	(4.) Foki István, 1931. római katolikus, Kisbucsa, Kossuth u.
Gyűjtötte:	Foki Ibolya
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Kisbucsa
weboldal:	http://www.kisbucsa.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A mai falu helyére a török időkben menekültek az emberek. 25 család telepedett itt meg. Előtte a „Kastély-földön” éltek, annak közelében van egy gödör, amit Törökösgödörnek neveztek. (1) A mai falu a török idők után keletkezett. Először 7 ház volt a Nagy-gödör partján, utána pár ház a falu mai központja – az alsó artézi kút – körüli helyre épült. A török időket a Bunda-gödrökben vészelték át az emberek. Ezt megelőzően a ma Fölső-Bucsának nevezett hatérrészen helyezkedett el a falu. Tőle nem messze, a mai Kisbucsa északi oldalán, a jelenlegi 76. sz. főközlekedési úttól kb. 50 m-re délre – az út és a mai falu első házai közötti területen – állt egy urasági kastély. (2) A mai falu 1713-ban telepítéssel keletkezett. A bucsai határt ekkor a misefai Fábiánicsok birtokolták. Ezek 1713-ban 13 telepesnek 24 sessio-t adtak ki a jelenlegi falu helyén. Ezenkívül az uradalomtól még igénylés szerint kaptak földet, de az újonnan igénylett föld az 1 sessio-t nem haladhatta meg. Ezért 52 igás napszámot kellett teljesíteni. Szőlőt, erdőt és rétet a szántó arányában birtokolhattak. Így jött létre a Csirke-hegynek elnevezett szőlőhegy, ugyanis a jobbágyoknak csirkéket kellett beszolgáltatni, amelyeket a Kopasz-hegynek elnevezett szőlőhegen kopasztottak meg. Ez utóbbi helyen az uraság ősszel nagy szüreti bált rendezett, ahová mindenki hivatalos volt. 1713 előtt a 76. Sz. főközlekedési úttól északra, a mai faluval egyvonalban, a Kastély-tetőnek vagy másképpen Fölső-Bucsának nevezett határrészen állt a falu. Itt létezett egy major is, amelyen ma rajt van a műút. A kastély a műút fölött, a két mezei út közötti területen épült, grófi birtokosa volt. (3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Hegedűs, Hofer, Tóth, Kistóth, Módos, Zab, Pap, Hompó, Gál, Józsa és kettő Kis nevű család. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Kb. 1848 után jöttek a faluba telepesek, a jelenlegi főutca jobb oldalán voltak kiosztott házhelyek (a mai Foki család házával szembeni részen, illetve a Muszatics család háza környékén). (2) 1713-ban a mai falu keletkezésekor a misefai Fábiánicsok költöztettek ide 13 telepest, akik között Sopron megyeiek is voltak, pl. Himódról, mindanyian magyarok. (3) 1945 után kb. 1947-ig költöztek be a cselédek a faluba – valamennyien magyarok – Szenttamásról. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A TSZ szervezés (1959) után Egerszegre, máshova nem. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A közvetlen környéken egyik falu sem hasonlít, ezek ugyanis nemesi falvak voltak (Búcsúszentlászló kivételével) és lenézték Kisbucsát. A szentlászlóiak pedig „iparos község”-nek tartották magukat. Bucsa a távolabbi falvaktól is különbözött, mert „nem tapadt szorosan az uradalomhoz”, mint pl. Misefa, Pölöske. Talán inkább Orbányosfához, Felsőapátihoz lehetne hasonlítani. (1,3) Búcsúszentlászló kivételével mindegyik környező község hasonlít, mert mindenhol földművelő parasztemberek laktak. Szentlászlón iparosok éltek. (2)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem tartozik a falu semmilyen tájegységbe, vidékbe. (1,3) Az egykori nemes községek közé, illetve Kapornak környékéhez tartozik a falu. (2)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Göcsej, amelyhez a Gellénháza utáni falvak, a „szegek” tartoznak, még Egerszeg is az. (1,2) Göcsej, Hetés és Őrség. (3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Kapornak – egykori városi szerepe és a jezsuiták nagy birtoka miatt. Pacsa – a „véres vásár” miatt. Szentpéterúr – jó lovakat lehetett itt venni. (1) Ahol a közelben nagyobb urak voltak: pl. Nemesapáti, Pölöske, Kemendollár, Kapornak – városi szerepe és a jezsuiták miatt. Búcsúszentlászló – búcsújáróhely. (2) Nemeshetés – egyszer bement ide egy rabló török horda, akiket a falu eredeti lakossága, a rácok megvertek. Ezrét nemesi ranggal tüntették ki őket. Kapornak – egykori központi szerepe miatt, Egervár – vára miatt. (3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A bucsaiakat, mivel itt csak jobbágyok laktak, a nemes falvak lenézték és ezzel csúfolták: „Ha szűröm vóna meg tarisznyám Bucsára házasodnám.” A bucsaiak nem csúfoltak másokat. (1) Bucsát nem csúfolták semmivel. De a bucsaiak a hetésieket (Nemeshetés) konyhakötényeseknek nevezték, mert mindig ebben mentek mindenhova, sokszor piszkos is volt a kötény. A beszédjüket is utánozták, mert pl. ilyeneket mondtak: „Mááriska”, „máácsik”, „lyáán”. A sándorháziakról a bucsaiak azt tartották, hogy gödörben laknak, amit be kell födelezni, különben elviszi őket a víz. (2) Az öt községbeliek kölcsönösen szokták egymásról mondogatni: „Gidres-gödrös Hetés Dúsgazdag Szentandrás Két domb között gyönyörködő Sándorház’ Csiriznyaló Szentlászló Kaszakő Bucsa.” (Búcsúszentlászlón sok volt suszter, nem tudja, hogy Bucsát miért nevezték így.) (3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Talán Apátiból (Alsónemesapáti) házasodtak a legtöbben, aztán még Pölöskéről, Pacsáról, Rádóról, Kapornakról, Kemendollárról és Misefáról. Sándorházáról és Szentandrásról csak néhányan, Hetésből és Szentlászlóról szinte egyáltalán nem hoztak házastársat. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Kapornak, Pacsa, Egerszeg, Szentlászló. Nagyobb vásárok: Kanizsa, Keszthely, Vasvár, Körmend (ide főként lovat venni mentek).A távolabbi vásárokra inkább ebben a században, de főként a két világháború közötti időben jártak.

b) Piacra:

Csak Egerszegre.A közelebbi vásárokra, az egerszegi piacra, és búcsújáró helyekre már a múlt század második felében is jártak. (1,2,3)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Szentlászló, Sümeg, Vasvár, Kapornak.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

A búcsújáró helyekre már a múlt század második felében is jártak. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak: Pölöskére Teleki grófhoz, aztán a sándorházi határba, Bebesbe, illetve Somogy megyébe 6 hónap, eladósodott urakhoz, akiket „bankosak”-nak hívtak. Aratni: Misefára Bosnyák Andorhoz. Cselédnek: Duzsnak-pusztára Csertán Elekhez. (1) Summásnak: Somogyba Nagyatád, Somogyszob vidékére, Baranyába Szigetvár környékére és Fejér megyébe Martonvásár felé. Aratni: Pölöskefőre, Dusnak-pusztára Cselédnek: messze nem mentek, leginkább Pölöskére, Dusnakra, Apátiba, Kemendollára szegődtek el. (2) Summásnak: Somogyba, egy Szentlászló nevű falu közelébe Szent Egyed-pusztára, amely egy Biedermann nevű báróé volt. Martonvásárra a Szent Miklós majorba, amit a cseh Dreher birtokolt. Aratni: Dusnakra, Pölöskére. Cselédnek: nem nagyon szoktak menni. (3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A falu mellé, Szenttamásra az 1920-as, 1930-as években szoktak jönni dolgozni nemeshetésiek Nagy Pálhoz. Mások nem jöttek. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Általában mindenki maga készítette a faluban a gazdálkodáshoz, háztartáshoz stb. szükséges eszközöket. Eladásra egyáltalán nem vitték ezeket. A bonyolultabb munkákat helybeli, ügyes, fafaragó embereknél vagy ugyancsak helybeli iparosnál rendelték meg. (1,3)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

Előfordult, hogy jó igát, gereblyét, esetleg Bezerédről hoztak, vagy favillát és fagereblyét Göcsejből jött árusoktól vettek. (2)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A faluba szokták hozni őket kocsival, valahonnan Göcsejből. (1,2,3) Vásáron is vették. (1) Sümeg, Tapolca környékéről is hoztak. (2)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Meszesek pl. egy „Dejcs” nevű zsidó Szentlászlóról. Rongybegyűjtők. Tikász, aki tojást, baromfit vett, járt a kapornaki, az apáti (Bangó) és a kemendollári (Csuti) tikász is. Erdélyi ruhaárusok. Tekenős-cigányok, akik a környékbeli erdőkben tanyáztak. (1) Zománcosok valahonnan városról. Dinnyések Fejér megyéből, halasok a Balatonról. Göcsejiek, akik favillát, fagereblyét árultak. (2) Egy másik meszes Sümegről. Cserepesek Göcsejből vagy Sümeg, Tapolca környékéről. (2,3) Edényfoltozó és köszörűs cigányok. (1,2) Egy Nagy Imre nevű paprikás Bozsokról. Drótostótok a Felvidékről. (1,3) A háború után fokozatosan elmaradtak ezek. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Búcsúszentlászló, Kapornak, Felsőapáti, Kemendollár, Erdély, Fejér megye, Balaton, Göcsej, Sümeg, Tapolca környéke, Bozsok, Felvidék.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Meszesek, rongybegyűjtők, tikász, ruhaárus, tekenős cigányok, zománcosok, dinnyések, halasok, cserepesek, edényfoltozó, köszörűs, paprikás, drótostót.

d) Mit árultak?

Meszet, ruhát, teknőt, zománcos edényt, halat, favillát, fagereblyét, cserépedényt, paprikát.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A bucsaiaknak általában nem volt máshol szőlőjük, esetleg csak a kapornaki vagy a felsőapáti hegyen néhány embernek. (1,2,3), 1890 körül egy nemesszeri embernek volt 6 holdja a bucsai Csirke-hegyen, egy felsőapátinak is volt itt szőlője kb. ugyanekkor. (2)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Másoknak sem nagyon volt szőlője a bucsai határban (1,2,3), csak a Kopasz-hegyen a hetésieknek és szentlászlóiaknak. (1) 1890 körül egy nemesszeri embernek volt 6 holdja a bucsai Csirke-hegyen, egy felsőapátinak is volt itt szőlője kb. ugyanekkor. (2)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Van a mai, bucsai köztemető a falu végén és a régi szenttamási temető Kisbucsa és Búcsúszentlászló között. Ez utóbbi egy kiemelkedő domb a rét közepén, a vasút mellett.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Ember csontok és más leletek (pl. tűzkő, kard, téglák, cserép, kis szobrok) a Kastély-tetőn (Fölső-Bucsán) kerültek elő. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Október 20. Vendel napja: az állatok betegségektől való megvédéséért, május 4. Flórián napja: tűzvész ellen. (1,2,3) Január 20. Fábián Sebestyén: valamilyen betegség (talán kolera) ellen. (1,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Általában kettőt használtak néha előfordult, hogy hármat is. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A kézi vetés volt az általános, csak néhány nagyobb gazda rendelkezett vetőgéppel. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Csak néhány nagyobb gazda rendelkezett vetőgéppel.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

A villás kaszacsapót használták leginkább, de ismerték a gereblyés kaszacsapót és a hajmókot is. Mióta ráemlékeznek, mindig ezzel arattak. (1,3) Inkább a gereblyés kaszacsapót használták, de ismerték a másik kettőt is. (2) Racsinak hívták. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, általánosan használatos volt. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Vagy 17 vagy 21 kévét raktak a mező keresztbe. Ha a föld hosszú és szűk volt, akkor 3-5 keresztet, ha széles, akkor 8-10 keresztet kapcsoltak össze. A fő szempont az volt, hogy a szekérre rakásnál ne kelljen messzire hordani a gabonát. Általában az előbbit 1 szekérre, az utóbbit 2 szekérre rakták fel. Az összekapcsolt keresztet kepének hívták. (1,3) A széles földön is legfeljebb csak 5-6 keresztet raktak egybe, mert féltek, hogy a villám belevág és így sok gabona megsemmisül. (3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe: 3-5, vagy 8-10 összerakott kereszt. A termés mennyiségét nem a kepék, hanem a keresztek szalmával mérték. (1,2,3) Azt is meg szokták mondani, hogy keresztenként hány kg gabona termett. (1)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Kb. 150 cm. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Mindkét eset előfordult, de inkább az a gazda adta a munkásokat, akinél csépeltek. Ekkor „kölcsönösök”-nek hívták őket. Ha a géppel állandó csapat járt, ennek tagjait is a faluból toborozták. Ők voltak a „részesek”. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A szalmát mindenki villával hordta kazalba. (1,2,3) 1938-40 körül egyszer Zalaszentivánról jött egy gép, azok hoztak nyársat magukkal, de a búcsaiak ezt soha nem használták. (2) Kicsi volt a hely elevátorhoz, nyárshoz. (1)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A TSZ megszervezésekor (1959). (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Kb. az 1930-as évek második felében. (2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Ha a rend vastag volt, akkor szétszórták, ha vékony, akkor nem mindenki terítette el. Általában egyszer forgatták meg, esetleg kétszer (ha nagyon esős idő volt, többször is). Petrencékbe gyűjtötték. Szárításra illért használtak. (1,2,3) Az illéren főként lóher, lucerna. (1,2), széna is (3) száradt.

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Nyél nélküli kaszával vágták le a kazalból a szükséges mennyiséget, ezt villával hordták be. Sokan venyigével nyütték ki a szénát. A venyige régebben fából, újabban fémből készült. (1,2,3) Régen néhány gazdának volt „tulipán”-ja is, melyet szintén a széna kiszedésére használtak. (1)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igavonó(1)vonófa(2)vonófa(3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

vonószeg(1)rúdszeg(2)igaszeg(3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1)nyakszeg (2)igaszeg (3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Tavasszal sokan használták. Ekkor már elfogyott a szalma. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Sokan.

c) Melyik évszakban?

Tavasszal.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, alkalmaztak, de ez nem volt azonos a képen látottakkal. A faluba használatos tartólánc (rajz). (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: tehenek után. Kocsi: lovak után. A kocsit a szekértől azonban elsősorban az különböztette meg, hogy a kocsinak hosszabb volt a rúdszárnya, amit keresztezett a gyohafa. Ez nem engedte leesni a rudat. A szekérnek nem volt gyohafája. (rajz) (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hossza: 4-4,5 m. Hosszú szekérrel szállítottak, vendégoldalt nem használtak. (1,2,3)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Vagy kötéllel, vagy csigával szorították le (rajz). (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya erősen ívelt volt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Igen, kétféle is létezett: szekérkas, ülőkas (rajz). (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Igen, főként az ökröket patkoltatták tavasszal, a munkaidény kezdetekor. Tehenet csak akkor patkoltattak, ha gyenge volt a körme és emiatt esetleg lesántulhatott. Ez a veszély elsősorban a köves utak megépítése után állt fönn. Általában csak az első lábaira tették a patkót (félpatkó). (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény neve: zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Neee! (1,3)

b) terelik jobbra

Hi! Hik! Hide! (1,2,3)

c) és balra

Nejde! Hak nejde! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Az anyadisznót sokszor a nevén hívták, általában azonban a „Coca ne, ne, ne!” szavakkal hivogatták az állatot. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Ne-ne-ne! Pipi-pipi-pipi! Pitye ne-ne! (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Esz’ ne! Gyere ide! (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A törővályút és tiló típusú törőt használták. Az előbbit kendervágónak, az utóbbit tilolónak nevezték. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a) típusú fekvő rokkát használták. Nem volt különleges elnevezése. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

A falutól délre volt Szenttamás (1,2,3) régebbi, mint Kisbucsa (1).

a) Hogy hívták ezeket?

Szenttamás (1,2,3)

b) Miért volt így?

Egy Tamás nevű emberről kapta a nevét, akit nagyon régen itt ölt meg egy bika. Ennek emlékét őrzi a ma is látható ún. bikáskereszt. (1,2,3)

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A mai falu helyére valószínűleg Fölső-Bucsáról (Kastély-tető) jöttek az emberek. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Boronaházat nem építettek, csak pincét. Favázas sövényház sem létezett. A lakóházak általában tömésből (vert fal) készültek. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A kéményt a fal mellé helyezték. Kb. a század elejétől építettek zárt kéményeket. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Mindegyik helyiség ajtaja a pitvarba nyílt. Ha át akartak menni egyikből a másikba, ki kellett lépni ide, mert az egyes helyiségek között nem volt ajtó. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A házak szinte kizárólag földfalúak. A többségük keresztmestergerendás volt, a nagy helyiségek miatt vált ez szükségessé. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Kb. az 1920-as évektől. (1) 1900 és 1910 között. (2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A II. világháború után (kb. 1950 körül) kezdték el építeni a négyzet alaprajzú kockaházakat. Ugyanekkor hagytak fenn az egysoros házak építésével. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Volt ilyen, de nem sok. (2,3) Nem emlékeznek az emberek ilyenre. (1)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

Normál, kb. 40-50 cm magas padkára építették a konyhai kemencét. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Torkos pajta nem létezett. A pajták téglalap alaprajzúak voltak. Külön pajtában tárolták a szénát, ez csak lábakon állt, oldalt nem fedték be. Néha előfordult, hogy az északi részét bedeszkázták. (1,2,3) A gabonás, szekeres pajták oldalát viszont általában befedték (ugyancsak deszkával). (1,2) Voltak egyik oldalon hozzátoldott, kocsiszines pajták is. (2)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Két ága közé fogták a fazekat. Neve: edénykiszedő villa, kiemelő villa. (2)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Répát egészben nem savanyítottak, csak gyalultan, de ezt nem törköly közöt. (1,2,3)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Káposztafejet savanyítottak egészben. (1,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A TSZ szervezés után, az 1960-as évek elején. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az a), b) és c) típusú kenyértartót egyaránt használták. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, használtak füllel ellátott dongás vajköpülőt. (2)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Fából készült hajdina-és kölestörők (rajz). (3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Igen, készítettek. A rizsnek a szerepét töltötte be, s ehhez hasonlóan készült. A hajdinát vöröshagymás zsírban kicsit megpirították, öntöttek rá vizet, aztán egy ideig így főzték. Neve: kövesztett hajdina. Önmagában vagy hús mellé fogyasztották, de alkalmazták tölteléknek is (pl. a dióhoz hasonlóan) sült tésztába. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Az a) és b) formájú töltetlen kalácsokat sütöttek, általában aratóknak, búcsúra, húsvétra, szüretre vagy kenyérsütés alkalmával készült. Neve: fonyott perec, perec, fődön süt kalács. Ha igazi ünnepi kalácsot akartak enni, akkor a hagyományos, töltött kalácsot csinálták. Készült patkó alakú d) is, de ezt meg szokták tölteni. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Mióta ráemlékeznek, mindig készítettek lecsót. Kb. kétszer annyi paprikát tesznek bele, mint paradicsomot és 1-2 fej hagymát. Főtt krumpli mellé fogyasztották. (1,2) Inkább csak a II. világháború után főznek gyakrabban lecsót. (3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyers paprikát mindig is fogyasztottak, nyers paradicsomot kb. az 1940-es évektől fogva. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Kalácsot, kemencében sült kráflit (hájas tészta töltetlenül), beiglit sok dióval vagy mákkal. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Igen, viseltek.

b) Hány szélből készült?

2 vagy 3 szélből készült. (1,2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Kb. az 1930-as évek végéig. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Soha nem szoktak szőni. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Az idősebbek még ma is fejkendőt tesznek a fejükre, ha elmennek valahova. A fiataloknál ez a szokás kb. az 1950-es évek elején abbamaradt. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Két ágy párhuzamos elhelyezése a lakószobában helyenként még ma is megtalálható. Általában az 1960-as évek végétől, 1970-es évek elejétől nem teszik egymás mellé az ágyakat. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

A legtöbb esküvőt ősszel, szüret után (főként októberben) tartották, télen és tavasszal sokkal kevesebbet. (1,2,3)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nyáron – a sok munka miatt – szinte egyáltalán nem volt esküvő. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

1910 körül mindig vasárnap tartották a lakodalmat. (1,2,3)

b) 1980 körül:

1960 körül is mindig vasárnap tartották a lakodalmat. (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalom mindkét fél házánál folyt. Éjfélig általában a menyasszonyos háznál vigadtak, utána átmentek a vőlegényes házhoz.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A vendégeknek adtak ebédet is és vacsorát is, a főétkezés a vacsora volt. Az ebédeltetés annak a félnek a házánál történt, amelyik elköltözött, de ide csak a násznépet hívták. A vacsorát majdnem mindig a menyasszonynál rendezték, függetlenül attól, hogy a háznál maradt-e vagy sem. (1,2,3)

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

A násznép mindkét helyre hivatalos volt, a közvendégek inkább annál a háznál tartózkodtak, akinek a rokonai voltak. A fő vendégsereget (násznépet) azonban elsősorban a menyasszonyos háznál szokták vendégül látni. A vendégek (a násznép is) főként akkor vándoroltak ide-oda, ha a lány elköltözött. Ha a szülői háznál maradt, akkor is múlattak a vőlegénynél is, de csak a közvendégek. A fiatal legények, lányok azonban itt is, ott is táncoltak.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

A lakodalmaknak kb. a felét az 1970-es évek végétől már nem otthon tartják, hanem a helyi kultúrházban vagy városi éttermekben (Zalaegerszegen) bonyolítják le. Ilyen esetekben a vendégsereg mindkét fél részéről egy helyen tartózkodik, a fő étkezés a vacsora, utána általában hajnalig tart a mulatság. Ha mégis úgy döntenek, hogy otthon lesz a lakodalom, akkor a hely kiválasztásakor az az elsődleges szempont, hogy kinek a háza, udvara stb. alkalmasabb nagyságánál fogva a vendégsereg befogadására. De még mindig inkább a menyasszony szülei igyekeznek a feltételeket biztosítani. Manapság már ne szokás, hogy átmenjenek a másik fél házához is, csak néha-néha fordul elő egy-egy ilyen eset. (1,2,3)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

A lakodalmaknak kb. a felét az 1970-es évek végétől már nem otthon tartják.

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

A násznépet mindig a jegyespár hívta, a többi vendégeket pedig a vőfény és a kuszóri. Ez utóbbinak nem kellett feltétlenül a rokonsághoz tartoznia. Általában jó beszélőképességű és enni, inni szerető embereket választottak ki erre a célra. A meghívás a lakodalom előtti héten, kedd, szerda, csütörtök körül történt. Mindenkit csak egyszer hívtak, de ha valaki mégis hiányzott a vacsoránál, még egyszer elmentek érte. Egyes meghívottak, akiknek vagyonuk vagy egyéb okok miatt tekintélyük volt a faluban, el is várták ezt. (1,2,3) A meghívás a lakodalom előtt kb. 10 nappal történt. (3)

b) 1980 körül:

Ma a jegyespár hívja a vendégeket, a násznépet főként személyesen, a többieket általában postán elküldött meghívó kártyával 2-3 héttel a lakodalom előtt. (1,2,3)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem ismerték a tányér-, tál-, cseréptörés szokását. (1,2,3)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

n.a.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

n.a.

d)Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Általában helybeliek voltak a zenészek. Mészáros József bandája is el szokott jönni Sándorházáról a lakodalmakba. Ő általában a környező falvakból szedte össze a zenekar tagjait. Létszámuk és hangszereik megegyeztek a bucsai zenekarokéval. (1)

b) Milyen hangszereken játszottak?

Hegedű, cimbalom, síp.

c) Hány főből állott a zenekar?

A zenekar 5 főből állt: 2 hegedűs, 1 cimbalmos és 1 sipos. (1,2,3)

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A gombos és tangóharmonika elterjedése: A II. világháború után közvetlenül. (1) Az 1930-as évek végén, az 1940-es évek elején. (2) Az 1920-as évek második felében. (3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

December 16-án történt a lucázás, kotyolásnak nevezték.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Felvettek egy rongyos ruhát, tarisznyát akasztottak a vállukra és egy csomó szalmát vittek magukkal. A pitvarba érkezve ráültek a szalmára és megkérdezték: „Szabad-e kotyolni?” (1,2,3) Ha a válasz igenlő volt, akkor a következő szöveget mondták: „Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Ha nem adnak pálinkát, ellopom a Márikát. Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Ha nem adnak baracot, ellopom a malacot. Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty A gazdaasszonynak akkora feneke legyen, Mint egy kemence háta. Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty. Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát. Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty… (4) A szöveg általában nem volt kötött, mindig az adott helyzethez kapcsolódott, többnyire a kotyolás előtt találták ki, hogy mit fognak mondani. Ha a kotyolók kérdésükre nemleges választ kaptak, akkor többnyire a következő szöveggel köszöntek el: „Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Egy csibéjek legyen, az is vak legyen, Luca, Luca kitty-kotty, kitty-kotty…” (4) Ha befogadták őket, akkor jutalmul aszalt szilvát, körtét, esetleg szalonnát kaptak. A szokás kb. 1950-ig élt. (1,2,3,4)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Karácsony napján vagy másnapján este

b) Meddig élt ez a szokás?

1950-1960 körül fokozatosan eltűnt ez a szokás. (1,2,3)

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

A legények szoktak regölni.

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

Szöveg: „Szabad-e regölni? Ha beeresztenek, becsiszegünk-csoszogunk, Ha nem eresztenek, reggelig itt maradunk. Kukoricaszár a nadrágunk, tökcserép a kalapunk.” Ajtónyitás után: „Dicsértessék Jézus Krisztus! Megjöttünk, megjöttünk Szent István szolgái Kinek lába, kinek keze, kinek füle lefagyott. Mondjuk-e vagy nyomjuk? Mondjuk! Kelj fel gazda, kelj fel! Száll az Isten házadra, terített asztalodra. A tietek asztala szent oltár volna, rajta lévő terítő miseruha volna Haj, regő rejtem, csakhogy az Úristen ezt is megengedte. Adjon az Úristen ennek a gazdának egy hold földön száz kereszt búzát, Egy hold réten, száz szekér szénát. Haj, regő rejte, ez a nagy Úristen ezt is megengedte, ennek a gazdának Két kis ólat, száz malacot bele. Az egyikből kifussanak, a másikba befussanak. Haj, regő rejtem, ez a nagy Úristen ezt is megengedte. Adjon az Úristen ennek a gazdának száz fejős tehenet, tejet, vajat eleget. Hadd süssenek rétest szegén’ regölőknek. Hej, regő rejtem, csakhogy az Úristen ezt is megengedte. Adjon az Úristen ennek a gazdának négy szép ökröt, két bérest melléje, A kisebbik béresnek arany ostornyelet, A nagyobbik béresnek csingi-lingi szekeret. Haj, regő rejtem, csakhogy az Úristen ezt is megengedte. Itt is vagyon egy lány, melynek neve Böske Amott vagyon egy legény, kinek neve Karcsi, Az a nagy Úristen soha meg ne mentse, hogy kebelébe rejtse. Úgy megcsurgassa, mint a macska farka, még annál is jobban, mint a róka farka. Haj, regő rejtem, csakhogy az Úristen ezt is megengedte.” A szöveget ezután már az ajtóban, elmenőben mondják: „Széken ül a gazda, vászongatya rajta, pénzét olvasgatja. Fele a gazdáé, fele regölőké. Haj, regő rejtem, csakhogy az Úristen ezt is megengedte.” Ennél a szövegrésznél a család minden fiának, lányának, sőt gyakran az idősebb családtagoknak is, mondtak tréfásan egy-egy férfi vagy női nevet a falubeliek közül. (4)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Nem nagyon voltak öreglegények, csak néha 1-1. (1,2)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Igen, használtak X-el díszített fazekat.(1) Nem emlékeznek ilyen fazékra. (2,3)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

Nem ismeretes, hogy hány X volt rajta. (1)

c) Hol szerezték be ezeket?

Nem ismeretes,hol szerezték be.(1)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

Szenteste.

b) miért,

Ezzel adtak tiszteletet Jézusnak.

c) kik végezték?

Fiatal legények és gyerekek a szabadban tüzet gyújtottak és lövöldöztek.

d) Meddig élt ez a szokás?

Kb. 1945-ig élt a szokás. (2,3,4)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

December 6-hoz a gyerekek ajándékozásán kívül nem füződött más szokás. Alakoskodás sem volt. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Szereplők: pásztorok, angyalok, napkeleti bölcsek. Külön nevük nem volt. (2,3,4)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentjeként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt, mint a szarvasmarhák (ökör, tehén) védőszentjét tisztelték. A vetést erre az időpontra (október 20) igyekeztek befejezni, hogy az állatot ne kelljen befogni ezen a napon. Ehhez mindenki szigorúan tartotta magát, de a lovat pl. befogták. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Kisgyerekek ijesztgetése: rókával, ördöggel, Luciferrel, kéményseprővel, cigányasszonnyal. (1,2,3)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem ismerték a diódobálás szokását. (1,2,3)

b) Mikor, hol, miért?

n.a.

c) Írjuk le tömören a szokást!

n.a.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Újhold vasárnapján egy ember fát vágott, ezt nem szabadott volna. A hold fölszippantotta, most ott folytatja a favágást. (1,3) A holdban hegedűlnek. (2)