Kemenespálfa
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1986. július |
| Adatközlők: | (1.) Vály Jánosné Kiss Olga, 1922. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Zrinyi u. 53. |
| (2.) Vály Antalné Kiss Rozália, 1914. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Zrinyi u. 31. | |
| (3.) Rosta László, 1912, Kemenespálfa, evangélikus, Kemenespálfa, Kossuth u. 36. | |
| (4.) Rosta Lászlóné Kristyán Ilona, 1921. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Kossuth u. 36. | |
| (5.) Tungli Gyula, 1927. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Kossuth u. 34. | |
| (6.) Tungli Mária, 1931. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Kossuth u. 34. | |
| (7.) Pintér József, 1922. Izsákfa, de 1932-től Kemenspálfán él, katolikus, Kemenespálfa, József A. u. 5. | |
| (8.) Zámbó Zoltán, Kemenespálfa, Kossuth u. 12. | |
|
Gyűjtötte: |
Balogh Balázs |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Kemenesp%C3%A1lfa |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A község keletkezéséről egy adatközlő sem tudott érdemlegeset mondani. (1,2,3,4,5,6,7)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A falu legrégebbi és legnépesebb családja a Rosta család. Régiek még a Pethő, Kiss, Bella, Nagy családok is, olyannyira, hogy senki nem emlékszik, hogy más falvakból kerültek volna ide. Híres a gazdaságáról a Tungli család, amely kb. az 1800-as évek elején jött Kemenespálfára Izsákfáról. (1,2,3,4,5,6)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A megkérdezettek mindegyike szerint soha nem települtek be a faluba egyszerre nagyobb számban. (1,2,3,4,5,6)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A faluból soha nem költöztek el egyszerre sokan. (1,2,3,4,5,6)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
A megkérdezettek azt mondták, hogy Kemenespálfához nem nagyon hasonlít egy község sem. (1,2,3,4) Egy informátor szerint Duka, Kissomlyó és Nemeskocs hasonlítanak Kemenespálfához, mert ezekben a falvakban közel azonos az emberek vagyoni helyzete. (6)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Kemenesaljához tartozik a község. (1,2,3,4,5,6)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Közeli tájként Kemeshátat említették az adatközlők. Idetartozó községként pedig Vasvárt és Alsóújlakot említették. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Jánosháza híres az iparosairól és szép templomáról. Kissomlyó híres a hegyéről. (1,2,3,4,5,6)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Kemenespálfát más falubeliek nem csúfolták. A kemenespálfaiak viszont csúfolták a bobai és a jánsoházai embereket. Ha a bobai emberek közül valaki valamit rosszult csinált, akkor azt mondták lenézően: „Mer’ bobai!” Állandó szólás az is: „Csak bobai ne vóna!” A jánosházai embert pedig „riszák”-nak csúfolták, mert a Kemenespálfán élők szerint a jánosházai nem tud jól fűrészelni. A mai napig verekedést eredményez, ha valaki egy jánosházainak azt mondja: „Te risza!”
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A Kemenespálfán élők csak ritkán házasodtak más falubelivel. Mivel szórványos volt csak a más faluból való házasodás, ezért egy-egy konkrét eset kapcsán jött szóba egy-egy falu neve. Így: Jánosháza, Zalaudvarnok, Boba, Kemend. (1,2,3,4,5)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Nagy állatvásár minden évszakban egyszer volt Jánosházán, Celldömölkön, Kertán és Türjén, ahová el-eljártak a kemenespálfaiak. Kisebb vásárra csak Jánosházára mentek minden hónap első szerdáján.
b) Piacra:
Piacra jóformán csak a közeli Jánosházára jártak minden héten szerdánként.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Búcsúra főleg Bobára, Jánosházára és Kamondra jártak el. Bobán Pünkösdkor volt búcsú, Jánosházán és Kamondon nem tudták mikor, de valamikor szeptemberben zajlott a búcsú. Kemenespálfán is volt búcsú augusztus 15-én.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Celldömölkre és Sümegre régen volt aki eljárt még, de mikor, azt már nem tudták. Búcsúszentlászlót is ismerték, mint híres búcsújáróhely, de oda régen se ment senki, a távolság miatt. (1,2,3,4,5,6)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Kemenespálfáról soha senki nem járt el máshova munkára a megkérdezettek szerint. (1,2,3,4,5,6,7)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
A falu határán állt régen a Nagy Sándor uradalom, ide jöttek summásnak távoli vidékekről főleg szerbek. Néha Vejsz községből is jöttek az uradalomba dolgozni. (1,3,4,6,7)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
Nem készítettek.
b) vesszőkosarakat
Nem készítettek.
c) szalmafonatú edényeket
Nem készítettek.
d) szövőbordát
Nem készítettek.
e) favillát
Nem készítettek.
f) fagereblyét
Nem készítettek.
g) faboronát
Nem készítettek.
h) egyebet?
Nem készítettek.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
A helybeliek sohasem készítettek ilyesmit, se eladásra, se saját használatra. Mindenki a jánosházai piacon szerezte be, vagy ritkán vándorárustól ezeket az eszközöket. (1,2,4,6)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Mindenki Tüskeváron készített cserépedényeket használt a faluban, amit a jánosházai piacon szereztek be. (1,2,4,6)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Pest környékéről jöttek 1945 előtt bulgárok, akik paprikát árultak. Nem tudják, hogy honnan jött cigányok a mai napig járnak a faluban és edényfoltozást és köszörülést vállalnak, néha tollat vesznek. 1945 előtt Szentgálról jöttek meszesek. Ritkán Tüskevárról fazekasok is jöttek a faluba 1945 előtt.
b) Honnan jöttek?
Pest környékéről, Szentgálról, Tüskevárról.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Bulgárok,meszesek.
d) Mit árultak?
Paprikát, meszet, cserépedényt.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Kemenesfalva határában egyáltalán nincs szőlő. Az ittenieknek elvétve van szőlőjük más falu határában: Kissomlyón, Nagysomlyón néha a Ság hegyen. (2,5,6,7)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Kemenesfalva határában egyáltalán nincs szőlő.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A falu határában 3 temető van: 2 régi, amelyek már beteltek és egy új, amelyet kb. 1950-ben nyitottak. (1,2,4,7)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Egy adatközlő szerint a falutól nem messzire az 1940-es években találtak nagyszámú emberi csontokat. (6)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A megkérdezettek szerint a falunak egy fogadott ünnepe van, amelyet augusztus 15-én tartanak: Nagyasszony ünnepe. Ekkor tartják a búcsút. (1,2,3,4,5,6)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Régen a szántás elegyengetéséhez majdnem mindenki egymáshoz erősített 2-3 boronát használt, amely vasból készült fogazatú volt. (1,3,5,7)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
A két világháború között a közepes gazdaságokban a megkérdezettek szerint fele-fele arányban vetettek kézzel illetve géppel. (1,2,3,4,5,6)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Tehát mindkét vetési mód általánosnak mondható volt.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Általánosan elterjedt volt a gereblyés (b) kaszacsapó, ilyet használt mindenki Kemenespálfán, „emberemlékezet óta”. (3,5,7)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem. Luk ugyan volt a kévekötő fa vastagabb felén, de abba a sarlót nem lehetett beledugni, csak egy zsinórt, amivel az eszközt fel lehetett akasztani. (1,2,3,4,5,6)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kéve jelentett egy keresztet. 10 kévét hívtak egy lábnak. A mezőn 6 vagy 7 keresztet raktak összekapcsolva, ennek a neve kepe volt. A kévék száma az idők során nem változott. (1,2,3,4,5,7)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A legtöbb adatközlő szerint a lábat és a keresztet használták csak a termés mennyiségének megjelölésére, noha ismerték a kepe szót is. (3,4,5,6,7) Két informátor szerint viszont használták a kepe kifejezést is a termés mennyiségének megjelölésére. (1,2) (A kepe szó a mezőn 6-7 összekapcsolt keresztet jelölt. Vö: II.5.)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
Sajnos Kemenespálfán csak egyetlen egy csépet találtunk, az 162 cm hosszú nyéllel rendelkezett. A megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint a csép nyele 155 cm felett volt bizonyosan. (1,2,3,4,5,6,7)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Állandó csapat járt mindig a géppel a gépi cséplés esetén a két világháború között. Szerződtett munkások. (1,2,3,5,7)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát „emberemlékezet óta” nyárssal rakták kazalba Kemenespálfán. Ez a módszer kizárólagos jellegű volt. Egy ember a 4 m hosszú rudat vízszintesen tartotta, míg egy másik segített a rúd vasalt hegyét átbökni a szalmán és minél több szalmát a nyársra húzni. Aztán a nyársat fogó ember a feje fölött vitte a szalmát a kazalhoz és ott a kazalra borította. (1,3,5,7)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A hajdina termelés már kb. e század legelején teljesen megszűnt Kemenespálfán. (1,2,3,4,5,6,7)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Hogy mikor kezdték a burgonyát az eke után a barázdába vetni, arra az adatközlők már nem emlékeztek, de véleményük szerint már az 1900-as évek legelején teljesen általános lehetett ez a vetési módszer. (1,3,5,6,7)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát 4-5 nap alatt csak egyszer forgatták meg és a renden száradt. Utána boglyákba gyűjtötték. Eső esetén ahányszor esett, annyiszor újra forgatták. Állványt nem használtak. (2,3,5,6,7)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A napi száraztakarmányt az istállóba általánosan „gazhordóruhával” vitték, ami egy négyszögletes vászondarab volt. Ez a módszer a legrégebbi a megkérdezettek szerint. Ritkán, később előfordult a „bakszekér” ugyanezen célra való használata is. (1,2,4,5,6)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igafa vagy felsőfa (3,5,7,8)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg (3,5,7,8)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (3,5,8) vagy nyakszeg (7)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Nagyon ritkán, csak a legszegényebbek, tehát kevesen használtak almozáshoz falevelet ősszel. (3,5,7,8)
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Nem használtak tartóláncot 1930 körül. (1,2,5) Az a) tipusút használták. (3,4,6,7)
b) Melyik mód régibb, újabb?
Nem használtak tartóláncot.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
Nem használtak tartóláncot.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A ló után kötötték a kocsit és a marha után a szekeret. (1,2,3,4,5,6,7)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmányt szállító szekér hossza 4-5 m volt. A nyújtott szekér volt a teljesen általános és a régebbi. A vendégoldallal való szállítás nagyon ritkán ha volt, akkor is csak 1945 után. (2,3,5,7,8)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórudat kizárólag kötéllel szorították le. (1,2,4,6,7) Két adatközlő szerint is a faluban csak kötelet használtak erre a célra, de ők ismerték más falubeliektől a csigát is, bár azt errefelé nagyon ritkán használtak. (3,5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Az ökrösszekér és a lovaskocsi saroglyája is enyhén ívelt volt. (2,3,5,7)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A b) típusú szekérkast használta kizárólagosan mindenki.
b) Használtak-e kettőt is?
Kettőt sohasem használtak. (3,5,7)
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Nem évszakhoz kötötten talpalják nagyon ritkán a marhát, ökröt és tehenet is, de csak akkor ha kisebesedik a lábuk. (3,4,5,6,7)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,3,4,6)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
A becce nevet ismerik, a kis borjút hívják így és nem kapcsolják egyetlen indítószóhoz sem.
a) indítják
Ne!
b) terelik jobbra
jobbra: Hi!
c) és balra
balra: Hajsz! (1,2,3,5,7)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
„Koca ne!” vagy „Cocám ne!” szavakkal hivogatják a disznót. (1,2,4,6)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
„Tyu-tyu” vagy „Pi-pi” szavakkal hivogatják a tyúkokat. (1,2,4,6)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Neve szerint, „Gyere ide!” vagy „Le!” szavakkal hívják a kutyát. (2,3,5,7)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
„Kendervágót”, tilótipusú törőt. (1,2,3,4,5,6)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A b) típusú rokkát használták Kemenespálfán, amit egyszerűen csak „rokkának” neveztek. (1,2,4,6)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
Egy adatközlő édesanyjának elbeszélésére emlékezve gyanítja, hogy régen Boba felé egy kis távolságra a falu mostani helyétől állt a falu. Ez az informátor mondta azt is, hogy arrafelé találtak emberi csontokat nagyobb számban. (5) (Vö.: I/18.)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
Nem volt régen több egymástól elkülönülő házcsoport a faluban. A falu mindig ezen a mostani helyén állt. (2,3,4,5)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
A faluban az utolsó favázas sövényházat (amiben laktak) az 1940-es évek elején bontották le. (2,3,5,6,7)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A szabadkéményes és a füstöskéményes házak teljes füstvezetékét lebontották és az új, zárt kéményeket a fal mellé, vagy félig a falba helyezték. Kb. az 1940-es évek óta építenek kizárólag csak zárt kéményeket. Meglévő régi ház Zrinyi u. 11. (2,3,4,5,6,7)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Az udvarba mind a 3 helyiségből nyílt ajtó. (1,2,4) Csak a konyhából és a kamrából nyílt ajtó az udvarba. (3,5,6,7)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Volt keresztmestergerenda a régi házakban, a földfaluakban is. Még ma is látható egy-két ilyen épület. (3,4,5,6)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az első rakott sparhelteket a múlt század végén készítették, de a faluban sohase lett általános. Az 1930-as években volt még a legtöbb, de akkor se volt 10-nél több. (1,2,3,4,5,6,7)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A „kocka házak” 1945 után váltak általánossá. Egysoros házakat utoljára az 1940-es évek végén építettek. (1,2,3,6) Egy adatközlő emlékszik még egy egysoros házra, amelyet 1953-ban építettek (később már átépítették azt is „modernre”). (5)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Ilyen házat nem ismert senki. (1,2,3,4,5,6,7)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
Az adatközlők majdnem mind azt mondták, hogy a konyhai kemencét kb. 50 cm-es padkára építették (c). (1,2,3,4,7) Két adatközlő szerint a konyha padlószintjére építették (a). (5,6)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Az istálló mindig külön volt a pajtától, más épületben. Ismerték az a) és a b) típusú pajtát, volt egy-két ilyen a faluban, de a legtöbb pajta alaprajza ez volt: (1,2,3,4,5,6,7)
fiók pajta anyja fiók
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
A megkérdezettek szerint nem használt senki fazékkiszedő villát. (1,2,3,4,5,6,7,8)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Káposztát és tarlórépát is savanyítottak, de csak gyalulva. (1,2,4,7) Káposztát gyalulva, de a répát néhányan egészben savanyították. (3,5,6)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Káposztát és tarlórépát is savanyítottak, de csak gyalulva. (1,2,4,7)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A kenyér házi sütése az 1950-es évek végén szűnt meg. (1,2,4,6)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Általános volt a b) típusú kenyértartó, de előfordult ritkán az a) típusú is. (1,2,3,4,5,6)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Használtak egy füllel ellátott fából készült vajköpülőt, aminek a nyílására vagy félbevágott kobaktököt, vagy kifeszített marhahólyagot tettek, hogy ne freccsenjen ki a folyadék. Sajnos már egyetlen egy ilyen vajköpülőt sem láttunk, az adatközlők állítására hagyatkozhatunk csak. (1,2,3,4,6)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Mivel kb. e századunk legeleje óta nincs a faluban hajdina termelés, se nem emlékeznek az adatközlők, se nem tudnak mutatni fából készült hajdinatörő ütőt. Kölestörőre sem emlékszik senki. (1,2,3,4,5,6)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Kölesből liszttel sűrítve vöröshagymás zsírban készült kását készítettek ugyan, de azt sohasem fogyasztották kiszaggatva. (1,2,4,6)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Mindig mindenki hosszú fonottkalácsot sütött: „fonyott kanyácsot”. Az a) típusút. (1,2,4,6)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
„Emberemlékezet óta” készítenek lecsót Kemenespálfán. Paprika volt a legtöbb, aztán kicsit kevesebb paradicsom és egy pár fej vöröshagyma volt benne. (1,2,4,6)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
„Emberemlékezet óta” esznek Kemenespálfán nyers paprikát és paradicsomot a megkérdezettek egybehangzó válasza szerint. A határidőt nem lehetett „keresztkérdésekkel” sem kideríteni, mint pl. mihez ették? hogyan vágták fel? stb. (1,2,3,4,5,6,7,8)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
A „karácsonyi asztalra” mindig mákos és diós kalács került, néha-néha kakaós kalács, vagy kuglóf. (1,2,4,6)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Viseltek szélesgatyát a férfiak, de hogy hány szélből készült, azt még nagyjából sem tudták megmondani az adatközlők. (1,3,4,5,6)
b) Hány szélből készült?
n.a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Kb. 1940-ig viseltek derékban rögzített szoknyát réklivel az asszonyok. (1,2,4,5,6)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Az asszonyok sohasem szőttek vásznat, csak fonalat fontak. (1,2,3,4,5,6)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Az asszonyok számára sohasem volt „kötelező” az udvaron kívül a fejkendő viselete. (1,3,5,6,7)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Kb. 1950-es évekig volt általános szokás az ágyak párhuzamos egymásmellé tétele, ezt felváltotta az ágyak egymás végébe való elhelyezése. Az idős, 70 év felettiek házában viszont még mindig párhuzamosan rakják az ágyakat. (1,2,3,4,5,6)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
1910 körül a legtöbb esküvőt farsangkor, februárban tartották.
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Böjti időszakban soha nem tartottak esküvőt. (1,2,3,4,5,6)
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
1910 körül vasárnap
b) 1930 körül:
1960 körül szombat volt az esküvő napja a héten. (1,2,3,4,5,6)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
Általában a lányosháznál tartották a lakodalmat és (1,2,3,4,5,6)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
Egy főétkezés volt a vacsora.
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
Általában a lányosháznál tartották a lakodalmat.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
1980 körül a lakodalmak nagy többségét már vendéglőben tartották, de olykor-olykor ritkán előfordult még, hogy a lányos háznál.
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
Kb. 15 éve nem szokás otthon tartani a lakodalmat. (1,2,3,4,5,6)
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
1910 körül a vőfény hívta a vendégeket meg egyszer kb. 2 héttel a lakodalom előtt.
b) 1930 körül:
1980 körül általában a jegyespár a rokonokhoz és a legkedvesebb ismerősökhöz személyesen megy el és hívja el őket a lakodalomba, és a távolabbi ismerősöknek pedig postai meghívót küldenek. (1,2,3,4,5,6)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Nem volt soha a lakodalom során szándékolt tányértörés Kemenespálfán. (1,2,3,4,5,6)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
Nem volt ilyen szokás.
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
Nem volt ilyen szokás.
d)Meddig élt ez a szokás?
Nem volt ilyen szokás.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
A cigányzenészeket Jánosházáról hívták mindig.
b) Milyen hangszereken játszottak?
Két hegedűsből, egy bőgősből, egy cimbalmosból és néha egy siposból állt a zenekar.
c) Hány főből állott a zenekar?
A zenekar általában 4-5 főből állt.
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
A tangóharmónikas kb. az 1930-as években lépett a zenekarba. Mostanáig a cigányzene a kizárólagos lakodalmakkor.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
December 13-án reggel volt lucázás.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
A szokás nem volt alakos, nem zenéltek csak szalmát vittek magukkal és azt mind szétszórták a lakásokban a lucázó legények. 1945 előtt volt utoljára lucázás a faluban. „Szabad-e lucázni?” köszöntéssel érkeztek a lucázók. A további kötött szövegre már egyetlen egy adatközlő sem emlékezett. (1,2,3,4,5,6)
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Karácsony másnapján, István napon regöltek.
b) Meddig élt ez a szokás?
Az 1950-es évekig.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
Főleg a legények regöltek, ritkán, kevés gyermek regölt.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
Sajnos a kötött szövegre egy informátor sem emlékezett. (1,2,3,4,5,6)
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
A faluban kb. 5-6 öreglegény volt és van is. Ez kb. 1 %-a a falu lakosságának. (1,2,3,4,5,6)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Ismeretes az X-el díszített tejesfazék.
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
Általában 2 db X-el díszítették. (1,2,4,6)
c) Hol szerezték be ezeket?
Tüskeváron készítették és a falubeliek a vándorárusoktól, vagy Jánosházán a piacon szerezték be őket.
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
a) Melyik napon,
Szent Iván napjának estéjén.
b) miért,
Kimentek a falu végébe és ott „Szentivánoztak”.Nyírfaseprűt dobtak meggyújtva a levegőbe. Versenyeztek is, hogy ki tudja a legmagasabbra dobni a seprűt.
c) kik végezték?
A falu fiatal lányai és legényei.
d) Meddig élt ez a szokás?
A szokás kb. az 1910-es, 20-as évekig élt. (1,2,3,4) Nem emlékeztek erre a szokásra. (5,6,7)
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
December 6-án egy kiválasztott ember beöltözött Mikulásnak és bement a házakba, ahol kisgyerek volt. Amelyik gyerek jó volt az ajándékot (diót, mogyorót) kapott, amelyik pedig neveletlen volt, az virgácsot. A Mikulás láncos botot vitt magával, arcát belisztezte, felvett egy kifordított kabátot és kenderből szakállat ragasztott. (1,2,3,4,5,6)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
A betlehemes játéknak csak pásztor szereplői voltak, annyi pásztor, ahány gyerek „összeverődött”. Nem voltak angyalok sem Mária és József. (1,2,3,4,5,6)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Csak Szent Vendelt tisztelték, mint állatvédő szetnet, ő volt a barmok védőszentje. (1,2,3,4,5,6)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
A gyerekeket kéményseprővel és csendőrrel ijesztgették régen. Új ijesztés: „Elvisz a cigány”! (1,2,3,4,5,6)
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Sohasem volt szokás a diódobálás. (1,2,4,5,6,7)
b) Mikor, hol, miért?
Sohasem volt szokás a diódobálás. (1,2,4,5,6,7)
c) Írjuk le tömören a szokást!
Sohasem volt szokás a diódobálás. (1,2,4,5,6,7)
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Rőzsehordó szamaras embert. (3) Favágót. (1,2,4,5,6,7) (A favágó azért került fel a holdba a régiek szerint, mert vasárnap fát vágott és ezért így kellett bűnhődnie. (5))
