Kemeneshőgyész

Adatlap

Adatfelvétel ideje: 1992. március

Adatközlők: 1. Holbok József, 1907 2. Szűcs Lajos, 1922 3. Teke Lajos, 1923

Gyűjtötte: Kordé Tünde

Wiki feldolgozás: Nagy Krisztina

A település a Wikipedián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kemenesh%C5%91gy%C3%A9sz

weboldal: http://www.kemeneshogyesz.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

„Valami nő kapta a fejedelemtől, ezért lett Hölgyrész a falu neve, ebből lett Hőgyész.” Mivel e Kemenesalján van, hozzátették a Kemenest. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Döbrönte, Szalóki, Nagy, Sinkó, Marton. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A cselédmozgáson kívül nem említenek semmit. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt kitelepülés a faluból. A cselédmozgást említik. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Szergényt és Magyargencset mindhárman említik. Mindenhol csak ilyen szegényemberek, kisgazdák voltak. Mindhárom faluban volt uradalom és egyéni gazda is. (1,2,3) Említi még Mezőlakot, Békást és Kemenesszentpétert is. (1)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu Kemenesaljához tartozik. Az 1953-as megyehatár-rendezés óta tartozik Veszprém megyéhez, előtte Vas. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kemenesszentpétertől 2 km-re folyik a Rába. Onnantól már a Kisalföld van. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Kemenesmagasi, Vönöck Börzsönyi Dánielé volt. Niklán lakott, de számot tartott ezekre a területekre. (1)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Magyargencs: Hőgyész, Gencs Isten ments! Közeleső falvak: Ahol Vág, ott Sebes, Szentpéter meggyógyítja. Ahol Szentpéter Vág, ott Sebes. Külsővat, Marcalgergelyi: Vinár, Vat, Gergelyi: az embert rosszra ingerli. Izsákfa: Akkorát ugrott Zsákfa, ma is nyögi Mihályfa. Kemenesmagasi: Magasiba döglött liba, szádon folyjon le a zsírja! Szergény, a neved is szegény – pedig gazdag falu volt. Ég mint Simonyiban a lúdkatróc. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Gyakoribb volt a falun belüli házasság. Férfi csak ritkán ment ki a faluból. Lányt hoztak Magyargencsről, Marcalgergelyiből. Viszonylag nagy volt a lélekszám. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Pápára és Cellbe jártak a leggyakrabban. Pápán minden pénteken volt vásár. Az országos vásárok keddi napon voltak, a nevezetesek a következők: Nagyasszony-, Kisasszony-, Gyertyaszentelő-, Miklós napi vásár. Ezek a vásárok két naposak voltak, kedden állatvásár volt, szerdán kirakodó. Jártak még Szanyra, Beledre, az ökrös gazdák Devecserbe, Somlóvásárhelyre mentek ökröket venni.

b) Piacra:

Régen Cellbe, utóbb Pápára jártak piacozni az asszonyok. Régen talán jelentősebb volt az asszonyok e tevékenysége, a kérdezettek idejében azonban már csak szórványos.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Ahol lányok voltak. Magyargencs Pünkösdkor, Acsád november 5-én, Szergény Szent István napján, Kemenesmagasi Szent Háromság napján, Nemesszalók Pünkösdkor, Mihályháza Pünkösdkor.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

A katolikusok Cellbe mentek Szent Háromságkor. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Békásra, Szergénybe mentek aratónak a férfiak. Békásra 7 arató ment, Szergénybe talán huszan is. Mindkét helyen uradalom volt. A falu határában lévő uradalomban is kellettek aratók, bár ezek többnyire állandó (konvenciós) cselédek voltak, akik nem váltogatták a helyüket, mert itt jó volt nekik. A faluból sokan jártak Szél-mezőre (uradalom). Itt kertészet és szárító volt. 20 valódi bolgárkertésze volt az uradalomnak. A fiatalok répát kapálni jártak ide. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

„Ide ki gyütt volna, nem talált munkát, hiszen nekünk sem volt.” (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluba:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

1-2 ember saját használatra kötött kosarat, de még ez sem jellemző a falu egészére. (1,2,3)

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A vásáron vették. (1) Tüskeváriaktól vették. (2,3) Talán sümegiek is árultak. (3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Drótos-tótok járták a falut. Ezek tótok voltak, a „Fölvidéken” laktak. A hátukon batyut hordtak, ablakot is üvegeztek. Később aztán felváltották őket a cigányok. Szekéren tüskevári fazekasok hordtak cserépedényeket. Borotvás, köszörűs cigányok, az ugodiak meszet árultak, az Alföldről paprikát hoztak, Zalából borosok jártak, gyümölcsöt is árultak erről a vidékről, tyukászok. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

"Fölvidékről", Tüskevárról,Ugodról, Alföldről, Zalából.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Drótostót, borotvás, köszörűs cigány, borosok, tyukászok.

d) Mit árultak?

Cserépedényt, meszet, paprikát,bort,gyümölcsöt.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Régen a faluhoz tartozott „zárt kert”, szinte mindenkinek volt ott szőleje a gazdák közül. Az uradalomhoz is tartozott 5 kat.hold szőlő. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy működő temető volt, illetve van a faluban. Ide temetkeznek a katolikusok és az evangélikusok is. A templom körül temető lehetett nagyon régen, mert kerültek elő csontok a templom körüli építkezések során. Valamikor a Kajmát-pusztán nagyobb település lehetett. Erről semmi határozottat nem tudnak. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Kerültek elő csontok a templom körüli építkezések során. Valamikor a Kajmát-pusztán nagyobb település lehetett. Erről semmi határozottat nem tudnak. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nincs fogadott ünnepe a falunak. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Két- és háromlevelű nehézfogast használtak. Utóbbit magtakarónak. (2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

n.a.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A nagyobb gazdáknak már volt abban az időben gépe. A gazdák 75-80 %-a már géppel vetett. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Aratáshoz a b)-t használták, gráblás kaszának, kaszagráblának mondják. Lóhere, lucerna kaszáláshoz használták a c)-t, terelőfás kaszának hívják vagy terelőnek. (2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem használtak olyan kötőfát, amelyikbe bele lehetett tenni a sarlót. A kötőfa csak át volt fúrva, hogy fel lehessen kötni. (2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Különbözik a búza és a rozs, illetve a zab és az árpa kéveszáma. Búzából és rozsból 14 kéve volt egy láb, zabból és árpából 10 kéve ment bele a kepelába. Itt két láb volt egy kereszt. Tehát 20 kéve egy kereszt. Búzánál és rozsnál átszámolták. Ebben az esetben 10 láb volt 7 kereszt. A föld termését keresztben határozták meg. Sajátos kifejezésük a „rúdkepélés”. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

7-8 (2), 6-10 (3) lábat folyamatosan leraknak – ez a kepesor. Mint látható a kepébe nem meghatározott számú láb került. Attól függött, milyen vastag volt a gabona, milyen széles a föld. (2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

160-170 cm volt a csép nyele. (2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A 30-as évek legelejéig kalákában dolgoztak az emberek. Utána már részes cséplők voltak, akiket a gép tulajdonosa fogadott fel. (2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. A 40-es években viszont már volt eleváter. (2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Az ő idejükben már nem termeltek hajdinát. A régi öregek mesélték nekik, hogy amikor vékony volt a termés, vetettek egyszer-egyszer hajdinát is. (2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Amióta emlékszik mindig eke után ment az ültetés. A 30-as években már biztosan eke után ment, korábbra nem tudnak visszaemlékezni. (2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált fű renden száradt. Forgatás után már másnap lehetett gyűjteni. Volt, aki előtte még „börzötte” is. Jó idő esetén 4-5 napig száradt a földön. Ezután petrencébe rakták. A petrencéket petrencefával összehordták, ez lett a boglya. Általában 10 petrence ment bele egy boglyába, mert egyszerre ennyi fért fel a szekérre. Szénából készített kötéllel le szokták kötni a boglyát, hogy a szél ne kezdje ki. (2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával, petrencefával. (2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyófa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

körfőszeg, rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Nem használták, bőséges szalma volt. A falevél a trágyára került. (2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Nem használtak levelet.

c) Melyik évszakban?

Nem használtak levelet.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A szügyelőlánc szükséges volt a befogáshoz. Később a nyakából jött a kötél a szügykarikába, az tartotta a szerszámot. Szügyelőláncot vagy nyaklót használtak.

b) Melyik mód régibb, újabb?

A szügyelőláncot tartják a régebbi fajtának. (2,3)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekér mindenféle munkára felhasználódott. A kocsi az kiskocsi, alkalmakkor használták. (2) Tehenek, ökrök után szekeret fogtak be, ló után kocsit. (3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszi oldalas szekérrel. 5 m hosszú volt. Később lett divatja a vendégoldalnak. A 30-as években már használtak vendégoldalt is. (2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul kötelet használtak. A gazdáknál általában volt csiga vagy kampó a szekér egyik oldalán. Így kímélték a kötelet. Duplán fogták. (2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Volt egy kis kanyarja. Az első saroglyán ültek, ez kicsit erősebben volt hajtva, mint a hátsó. (2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Kocsikast Egyházaskeszőn, Szanyban csináltak eladásra. A kérdezettek idején jobbára már csak fonott ülést használtak, nem volt a szekér oldala befonva. (2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amelyik állat sodort, fúrt a lábával vagyis franciás, fúros volt, azt meg kellett patkolni. Az első lábon a külső körmöt patkolták. Ökröket, teheneket is patkoltak. (2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na menjünk! Nevén. Mindenki másképpen.

b) terelik jobbra

Nejde!

c) és balra

Csálé! Csálide! (2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Kocám-ne-ne. Koca-ne-ne. (2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pitye-pitye-ne-ne. Tyutyu-ne-ne. (2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Legtöbbször a nevén hívták. Használták az esz-le, le hívószavakat is. (2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendertörő/vágót használtak. Ez kézzel mozgatós volt. A tilaló is ilyen, csak szűkebb járatú. (2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a) fajta rokkát használták a faluban. (2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

A Kajmáti-dülőben (Kalmár birtokos nevéről) van 7-8 „földbucka”. Az aljának átmérője 8-9 m. Háczky Elemér kutatott itt cserkészcsapatával. Nagy edényeket találtak, benne hamut, csontmaradványokat. Régi fegyverek is előkerültek. (1,2,3)

b) Miért volt így?

n.a.

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A falu ezen a területen van nagyon régen, másról nem tudnak. A faluban hosszú udvarok voltak, 4-5 ház is épült egy telken. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Nem emlékeznek arra, hogy sövényfalu ház lett volna a faluban. (Kémény nélküli füstöskonyhára még emlékeznek.) A házak tömésfalúak és vályogból készültek voltak. A nagyobb gazdák szergényi kőből építkeztek. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Új kéményt huzattak. A konyha egy részéből spájzot rekesztettek. A konyha közepére a fal mellé nagy kéményt raktak, emellé kenyérsütő kemencét és falas sparheltet. A kéményt azért rakták a konyha közfalának a közepére, hogy a tetőnél középütt jöjjön ki a kémény. (1,2,3) Gyerekkorában már csak a régi szabadkémények voltak meg, újat nem építettek. (1)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Az egysoros házaknál mindig volt gádor. Még a szabadkonyhás házaknál is előfordult, hogy a szoba, kamra egyaránt a gádorról nyílt. Később már a konyháról nyílt a szoba. A kamra egyaránt nyílhatott a gádorról és a konyháról is. A gádort előbb falábak, később már téglalábak tartották. Volt bolthajtásos, nyitott gádor is. Az ablakokat a tűzfal alá, az utca frontjára rakták, de nyílhatott a gádorra is. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A földfalu házaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A falsporhelteket már a 40-50-es években „kihánták”. Még a kemencéket is. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 50-es évek után. (1) A 70-es években. (2) Az egysoros házakat gyakran meghajlították. (Így is sátortetős házak lettek.) A fax-házak a 30-as években épültek, ezek egysorosak voltak még. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Az emlékezet óta a legrégebbi tüzelőberendezés a kívülfütős cserépkályha volt. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

50-70 cm magas fundamentumot csináltak neki. A kemence feneke 50-70 cm magasan volt. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A pajták az istálló után, a ház folytatásaként épült. A téglalábak közét bedeszkázták. A különálló pajta nem jellemző a falura. A kérdezettek nem is tudnak ilyenről. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Kétágú villát használtak „a tüzet szétkurkányi”. Kb. 120 cm-es fanyele volt, az ágai enyhén széthajlottak. Fazékkiszedésre ekkor már nem használták. (1)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Kerékrépát nem savanyítottak.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát mindig leszelték, „ember tiporta el”. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-60-as évek fordulóján hagyták abba a legtöbben. Szórványosan sütöttek még a 60-as években is. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A b) az általánosan előforduló típus. Akadt a faluban c) és a) fajta is. Ezek a szórványosak. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt a faluban szükülőszájú dongás vajköpülő egy füllel vagy fül nélkül. Ezt azonban felváltotta a tejesfazékban való köpülés. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem használtak törőt. (Nem készült egyikből sem emberi táplálék.) (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Egyikből sem készült emberi táplálék. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Kemence fenekén sült kalács. Fonott kalácsot sütöttek. Hosszúkás vagy kerekes volt. Kuglisütőben sütöttek. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A kérdezettek idejében már ettek lecsót. Kb. 40 éve ilyen elterjedt, amióta ilyen tömegesen termelik háznál a paprikát. Paprikából van benne a legtöbb. Tojást ütnek rá a végén. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyersen is megették mindig, de sokan nem szeretik a paradicsomot. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós, mákos kalácsot. Perecet. „Ki, mit akart, nem volt hagyománya a karácsonyi valaminek.” (1)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

20-30 éve múlt ki végleg. Ő még hordott a 40-es években nyáron, aratáskor. (1) A 30-as évekig hordtak gatyát a férfiak nyáron, ünnepnapon azonban már a 20-as években sem húzták fel. (1,2,3)

b) Hány szélből készült?

n.a.

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A 60-as években kihaló idős asszonyok még hordták a hagyományos viseletet. A 20-30-as években már az egyberuhának volt divatja a fiatalok körében. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Háznál nem szőttek az asszonyok. Mindig volt 3-4 takács a faluban. 40-45 takács volt a faluban. Céhük is volt, és zászlójuk s templomban. (2)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Régen nem volt hajadonfőtt járó asszony. A háborúig általában az asszonyok kendősen jártak. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A 30-as években már egymás mellett voltak az ágyak a szoba közepe felé. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Farsangon tartották a legtöbb esküvőt.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtön sosem tartottak, „előbb szentesebb volt a nép”. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap (1)

b) 1930 körül:

szombat (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

„Melyik fél házánál? Az attól függött. Legtöbbet a legényes háznál, de lányos háznál is előfordult. Ez mindegy volt, mert a lakodalom közös volt.” „Ha a legény ment lakni a lányos házhoz, a lányos háznál tartották a lakodalmat. Ilyenkor azt mondták, hogy a legény férjhez ment.”

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A templomi esküvő után általában a lányos háznál volt, mentek mulatni egy kicsit, itt kaptak uzsonnát is. Az itt elfogyasztott italt a legények fizették. Vacsorára átmentek a legényes (lakodalmas) házhoz. Ez volt a főétkezés. Gyakran volt birkapörkölt. Másnap reggelig tartott a lakodalom. (1,2,3)

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

n.a.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

A 70-80-as évek fordulóján kezdték a lakodalmakat vidéken, éttermekben tartani. Ez általánossá vált. Az utóbbi egy-két évben néhány fiatal ismét otthon tartja, katonai sátrat kérnek kölcsön. (1,2,3)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

A 70-80-as évek fordulóján kezdték a lakodalmakat vidéken, éttermekben tartani.

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

„Fogadtunk egy öreg bácsit, ő volt a vendéghívó. Az atyafiakat ő hívta meg. A vőlegény a legényeket, a menyasszony a lányokat. A vendéghívó az esküvő előtti délután hívott. Kampós bottal járt, szalagokat kötöttek rá.” A meghívás időpontjából látszik, hogy nem a meghívás ténye a fontos, hanem a tiszteletettétel. (1) A vőlegény és a vőfények hívtak. (2) Valószínűleg ez már később volt. Az időbeli elhatárolás nehéz. A vőfények is szalagos bottal jártak. Az esküvő előtt két héttel hívtak.

b) 1930 körül:

Meghívóval hívnak javarészt. A lakodalomra hivatalosakat azonban a menyasszony és a vőlegény személyesen is felkeresi. (1,2,3)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt a lakodalom során szándékos tányértörés. A gyerekeknek kalácsot szórtak az utcán. (1,2,3)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

Nem volt a lakodalom során szándékos tányértörés.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

Nem volt a lakodalom során szándékos tányértörés.

d)Meddig élt ez a szokás?

Nem volt a lakodalom során szándékos tányértörés.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Alsóság (később Celldömölk) és Pápa volt a zenészek fő lakhelye. Valószínűleg régebben innen hoztak zenészeket és csak később Acsádról (Nagyacsád) és Egyházaskeszőről. Magyargencsen is volt cigánybanda. A legtöbb lakodalomba innen hoztak.

b) Milyen hangszereken játszottak?

Prímás, kontrás, bőgős, cimbalmos. Sipos a gencsi bandában nem volt, máshol igen.

c) Hány főből állott a zenekar?

4-5 ember játszott egy bandában.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A tangóharmonika nem került be a zenekarokba, egyedül játszott. (1,2,3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Igen volt.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Luca virradójára a legények szalmáztak, beszórták a falut, főleg a lányos házakat. Napján reggel a gyerekek mentek lucázni. A háziak kazlából szalmacsutakot visznek. „Lucas, Luca kitty-kotty, ha nem adnak litty-lotty! Akkora csöcse legyen a lányának, mint egy bugyogakorsó! Annyi pénzek legyen, mint égen a csillag! Ha nem adnak szalonnát, kibököm a gerendát!” A szöveg valószínűleg hiányos, de nem lehetett eredetileg sem olyan hosszú, mint más területeken. (1,2,3)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Nem volt regölés a faluban. (1,2,3)

b) Meddig élt ez a szokás?

Nem volt regölés a faluban. (1,2,3)

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

Nem volt regölés a faluban. (1,2,3)

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

Nem volt regölés a faluban. (1,2,3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

„Öreglegény több van, mint öregember.” (1) 700-800-as lélekszámú a falu. 20-25 öreglegény van a faluban. Régebben nem volt ennyi. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Nem tudnak róla, hogy csík lett volna a tejesfazék nyakán. Fehér csík futott rajta. (1,2,3)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

Nem volt ilyen tejesfazék.

c) Hol szerezték be ezeket?

Nem volt ilyen tejesfazék.

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

b) miért,

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

c) kik végezték?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

d) Meddig élt ez a szokás?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

n.a.

b) miért,

n.a.

c) kik végezték?

n.a.

d) Meddig élt ez a szokás?

n.a.

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Egyik-másik asszony felöltözött, bekecset vett magára. Családon belül mentek a gyerekekhez. (1) Nem volt semmilyen szokás. (2) Kifordított kabátot húzott egy-két legényke. Lánc volt náluk. (3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Nem volt hagyományos betlehemezés a faluban. Egy-két gyerek járt karácsonyi köszöntőt mondani. Pásztorjáték nem volt. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt a katolikusok. (2) Az evangélikusok nem. (1,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Gyün a Kankis (Kankus! – aztán azt sem tudták mi volt az, ember-e vagy állat). (1,2,3)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem tud róla. (1) Éjféli mise előtt a férfiak nem pénzben kártyáztak, hanem dióban. (2,3)

b) Mikor, hol, miért?

n.a.

c) Írjuk le tömören a szokást!

n.a.

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Nem tudja. (1) Favágó embert. (2,3)