Kemendollár
Adatlap
| Adatfelvétel ideje:
1986. december | |
| Adatközlők:
1. Balogh Jenő, 1930. római katolikus, Kemendollár, Kossuth u. 42. 2. Imre Károly, 1914. római katolikus, Kemendollár, Ady E. u. 16. 3. Imre Károlyné, 1913. római katolikus, Kemendollár, Ady E. u. 16. | |
| Gyűjtötte:
Zsuppányi Károly | |
| Wiki feldolgozás:
Nagy Krisztina | |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Két községből alakult ki, Kemend a Zala keleti, Ollár a Zala nyugati oldalán fekszik. Kemend már az 1500-as években létezett, nevét az ottani vár kapitányáról Kéménd-ről kapta. Ollár a Festetich birtokhoz tartozó Alsó- és Felső Újmajorból, valamint az ún. Kis-Ollárból (amely 2-3 háznyi volt csak) alakult ki. A jelenlegi temető helyén templom volt, amelyet az 1700-as években lebontottak és Pókaszepetken építették fel újra. Az elbontott templom helyét Szentegyházi dombnak hívták. A fenti részeket az 1930-as években egyesítették Kemendollárrá. (1) A község keletkezését a fentiek szerint mondták el, de szerintük már az 1900-as években Kemendollárnak hívták. (2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Az Ollári részen Tóth, Kósa, Csutora nevezetűek, a Kemendi részen Sabján, Molnár, Halász nevezetűek. (1) Csiszár, Peresztegi, Császár. Beköltözött volt Rózsa Sándor, aki csak név szerint azonos a híres betyárvezérrel. (2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem tud ilyen adatokat. (1) Cseh származású, Tauser nevezetűek. (2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nagyszámú elköltözés nem volt, mivel mindkét községnek kicsi volt a lélekszáma. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Közelebbi vidéken: Vöckönd, Gyürüs, távolabbi: Alibánfa, Misefa, Pókafa. Ugyanúgy szegény parasztok, valamint letelepedett cselédek lakták. (1,2,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Zalában a fontosabb tájegységektől elszakadt földrajzi helyzete miatt, egyébként Göcsej vonzáskörzetébe tartozik. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Göcsej (Kustánszeg, Pálfiszeg), Hetés (Csesztreg, Resznek), Őrség (Őriszentpéter, Őrimogyorósd). (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Zalaistvánd: Luteránus, ezáltal gazdagok lakta község, 1940-ig elzártan éltek csak saját környezetükből házasodtak. Egervár: A vára miatt, illetve azért mert az Egervári és az Ollári határ szomszédos volt. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Dombon lakó Újmajor. Egyenes Ollár, gidres-gödrös Kemend. Imitt-amott Pókafa. Púpos hátú Vöckönd. Rongyszerű Lukafa. Kódis Alibánfa. Tökgurgató Apáti.l (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Általában saját környezetükből házasodtak, de szórványosan előfordult, hogy Szepetkről, Pókafáról, Vöcköndről, Alibánfáról és Apátiból is. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Zalaegerszegre, Zalaszentgrótra havonta, Nagykapornakra időszakosan.
b) Piacra:
Zalaegerszeg
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Községi hegyen lévő kápolnához, Jakab-napi búcsú.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Búcsúszentlászló, Vasvár, Cel, Sümeg Mária napi búcsúkra. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Megmaradtak saját falujukban, mivel az uradalom mindig tudott munkát biztosítani. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Vendek és horvátok jártak ide munkára. (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
A felsorolásban lévő eszközöket helyben állították elő, de csak saját használatra. Volt azonban a falunak szövőmestere a „Janda-Bácsi”, aki bérben végzett len- és kenderszövést. (1,2,3)
a) kocsikasokat
Helyben állították elő, de csak saját használatra.
b) vesszőkosarakat
Helyben állították elő, de csak saját használatra.
c) szalmafonatú edényeket
Helyben állították elő, de csak saját használatra.
d) szövőbordát
Helyben állították elő, de csak saját használatra.
e) favillát
Helyben állították elő, de csak saját használatra.
f) fagereblyét
Helyben állították elő, de csak saját használatra.
g) faboronát
Helyben állították elő, de csak saját használatra.
h) egyebet?
Helyben állították elő, de csak saját használatra.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Göcsejben és Sümegen készült cserépedényeket használtak, amelyeket a falvakat járó gölöncsérektől szereztek be. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Teknővájó cigányoktól faeszközöket, gölöncsérektől cserépedényeket, türjei hentesektől töltött árut (kolbász, hurka). Járt még a faluban: vándor drótos, illetve köszörűs is. Meszet a pósfai származású Sroll Péter nevű meszestől vásároltak. A II. világháború idején szűnt meg a fenti vándorárusok mozgása. (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
Pósfáról, Türjéről.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
teknővájó cigányok, vándor drótos, köszörűs, meszes.
d) Mit árultak?
Faeszközöket, cserépedényt, kolbászt, hurkát, meszet.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A helybelieknek a Kemendi, Vöcköndi, Istvándi hegyen volt szőlő- és egyéb tulajdonuk.
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A helyi szőlőhegyen csak szepetkieknek volt birtoka. (1,2,3)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Két temető volt: egy a kemendi, egy pedig az ollári részen. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falunak fogadott ünnepei nem voltak. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Általánosan. (1,2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Kézzel általánosan.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Géppel nagyon ritkán. (1,2,3)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Búza, rozs aratáshoz gereblyés kaszacsapót, zab, árpa aratáshoz hajmókot használt mindenki. Fenti eszközöket már a nagyapák is ismerték. (1,2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Csak hagyományos kévekötőfát használtak. (1,2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
17-19 kévét raktak keresztbe, 8-10 keresztet raktak egybe, amit kepének hívtak. (1) 17 kévét raktak keresztbe, 5-6 keresztet raktak egybe, aminek a neve kepe. (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Ismeri a kepe szót, szerinte 8-10 keresztet jelent. (1) Szintén ismerik a szót, szerintük 5-6 keresztet jelent. (2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
155 cm feletti. (1,2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Békeidőben általában állandó csapat járt a géppel csépelni, a háború kezdetétől számítva azonban mindig a gazda állított munkást rokonokból, szomszédokból, ezt a fajta munkavégzést kalákának nevezték. (1,2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal hordták kazalba, ezt a szerszámot már az elődök is ismerték és használták. (1,2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
1945 után. (1) 1930 után. (2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1930 után. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A rendeket szétterítve, az időjárástól függően többször megforgatva szárították, majd felgyűjtötték boglyákba. (1,2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A kazal helyétől függően villával és kosárral, esetenként azonban bakszekérrel és srággal is. (1,2,3)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
járomfa (1) igavonó (2,3)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
igaszeg (1) nyakszeg (2,3)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1) igaszeg (2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Ha elfogyott a szalma, akkor esetenként ősszel. (1) „Proletár-szalmát” nem használtak. (2,3)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Alkalmaztak tartóláncot, (1,2,3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
Már az adatszolgáltatók nagyapjai is használták. (1,2,3)
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Tehenek, ökrök által húzott alkalmatosság volt a szekér. A lovak által húzott alkalmatosság pedig a kocsi. (1,2,3)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Bár az ősök is hosszúszekeret használtak, amelynek a mérete, 3,5-4 méternyi volt. (1,2,3)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Kisebb mennyiség esetén rudazó kötéllel, nagyobb mennyiségeknél rudazó kötéllel csiga segítségével. (1,2,3)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A saroglyák általában enyhén íveltek voltak. (1,2,3)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Mindig egy szekérkast, ún. háromnegyedest használtak, amelynek formája a szekér oldalfalához illeszkedett. (1,2,3)
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Vonómarhát nem patkolták. (1) Csak abban az esetben, ha sokast járt a köves úton. (2,3)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Ne-ne! (1) Hik-ha! (2,3)
b) terelik jobbra
Nejde-ne! (1) Hi! (2,3)
c) és balra
Hik-ha! (1) Nejde! (2,3)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca ne, ne. (1,2,3)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pi-pi-pi. (1,2,3)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Bodri ne. (1) Esz-ne, esz-le. (2,3)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Tiló típusú törőt. (1,2,3)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Fekvő rokkát használtak, más neve nem volt. (1,2,3)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
Az ún. Kis-Ollár, amely két-három házból áll.(1,2,3)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
A községnek mindig itt volt a helye. (1,2,3)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
1960 körül a Kemendi részen Papp József házát. (1) 1920 körül Aczélék házát. (2,3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A fal mellé épített kéménnyel, zárt kémény 1930-tól építenek. (1,2,3)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Minden helyiségnek külön bejárata volt, amelyek a pitvarba nyíltak. (1,2,3)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Elvétve akadt egy-két ilyen ház, földfalúaknál azonban nem alkalmaztak kereszt-mester gerendát. (1,2,3)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Már az 1870-es években. (1,2,3)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Az 1945-50-es években lett általános, ugyanakkor a sorházak építése ebben az időszakban szűnt meg fokozatosan. (1,2,3)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
A faluban nem volt ilyen. (1,2,3)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
Normál, 50-70 cm-es padkára. (1,2,3)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
A mindenkori építkezésnek megfelelően, általában a házak jellegét követő pajta formák léteztek. (1,2,3)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Már nem használtak, de elődeik még használtak fazék-kiszedő villát, oly módon, hogy a két ág közé fogták a fazekat. (1,2,3)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Tarlórépát egyáltalán nem savanyítottak.(1,2,3)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Káposztafejeket egészben csak a hordó fenekén. (1,2,3)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Általánosan az 1950-es évek körül. (1,2,3)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Csillag formájút és íveset is. (1,2,3)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Sima, fül nélkülit. (1) Sima, fül nélkülit, valamint füllel ellátottat is. (2,3)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
A mellékletben szereplő rajzok közül az a) jelű. (1,2,3)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Adatközlők nem tudnak ilyenről. (1,2,3)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Általában fonott, kör alakút. (1) Fonott, kör alakút, de gyakrabban fonott hosszikásat. (1,2,3)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Az 1900-as évektől. Készítése: 2/3 rész paprika, 1/3 rész paradicsom, 1-2 fej vöröshagyma. A krumplit külön sütötték, vagy főzték hozzá. (1,2,3)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Már az adatközlők apái is fogyasztották, az idejét megjelölni nem tudják. (1,2,3)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Mákos, illetve diós kalácsot, valamint kelt tésztát. (1,2,3)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Az adatközlők gyermekkorában már nem volt divat. (1,2,3)
b) Hány szélből készült?
n.a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Az 1910-es évek végéig. (1,2,3)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Házilag nem szőttek, mivel a faluban volt mester. (1,2,3)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Az 1910-es évek végére megszűnt. (1,2,3)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Csak a módosabb gazdák házánál volt szokás, a faluban még jelenleg is előfordul egy-két helyütt. (1,2,3)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Csak elmondás alapján tudja, ezek szerint télen. (1) Ősszel, mégpedig novemberben, mivel addigra már kiforrtak a borok. (2,3)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
n.a.
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
vasárnap (1,2,3)
b) 1930 körül:
szombat (1,2,3)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
Általában a lányos háznál tartották a lakodalmat. (1,2,3)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
Csak egy főétkezés volt, emellé még adtak alkalmanként uzsonnát, vagy másnap reggel esetenként reggelit. (1,2,3)
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n.a.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
1980 körül már csak elvétve tartanak lakodalmat a lányos háznál. (1,2,3)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
1960-tól általánossá vált az a szokás, hogy kultúrházban, vendéglőben, vagy étteremben rendezik. (1,2,3)
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
Vőfények, valamint a rokonság köréből vendéghívogatók. (1,2,3)
b) 1930 körül:
A jegyespár személyesen, vagy meghívó útján (1,2,3)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Adatközlők nem emlékeznek ilyen szokásra. (1,2,3)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
Adatközlők nem emlékeznek ilyen szokásra. (1,2,3)
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
Adatközlők nem emlékeznek ilyen szokásra. (1,2,3)
d)Meddig élt ez a szokás?
Adatközlők nem emlékeznek ilyen szokásra. (1,2,3)
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
A régi lakodalmakba helybeli zenekart hívtak. (1,2,3)
b) Milyen hangszereken játszottak?
n.a.
c) Hány főből állott a zenekar?
Két-három főből álló ún. cigány zenekarokat hívtak.(1,2,3)
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
1940-től már megjelent a gombos harmonika, és ezáltal az ún. sramli zene. 1970-től már általánosabb a tánczene (popzene). (1,2,3)
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
Általános volt a lucázás, december 13-án.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
Szalmát és töreket szórtak a földre. „Luca, Luca kitty-kotty, Tyukok, libák tojjatok, Disznók malacozzatok, Luca, Luca kitty-kotty.” Ehhez hasonló népi jókívánságokkal fűszerezve. (1,2,3)
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Karácsony tájékán.
b) Meddig élt ez a szokás?
Az 1940-es évek végéig.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
Legények és gyerekek jártak regölni karácsony tájékán, köcsögdudával és láncos bottal.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
Adatközlők a szöveget hitelt érdemlően elmondani nem tudták. (1,2,3)
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
A lakosság 1 %-át meghaladó arányban nem voltak öreglegények a faluban. (1,2,3,)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Ismeretes az X-el díszített tejesfazék.
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
Volt olyan, amelyikben körbe X minta volt, de volt olyan is, amelyen csak elszórtan.
c) Hol szerezték be ezeket?
A faluban járó gölöncsérektől vásárolták. Az említett X minta a hitük szerint a tej megrontása ellen védett. (1,2,3)
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
Az adatközlők nem emlékeznek ilyenfajta szokásra. (1,2,3)
a) Melyik napon,
Nem emlékeznek ilyenfajta szokásra.
b) miért,
Nem emlékeznek ilyenfajta szokásra.
c) kik végezték?
Nem emlékeznek ilyenfajta szokásra.
d) Meddig élt ez a szokás?
Nem emlékeznek ilyenfajta szokásra.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
n.a.
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Még gyermek korából sem emlékszik ilyen szokásra. (1) Gyermek korukból emlékeznek arra, hogy a falu idősebbjei közül beöltöztek Mikulásnak és a házaknál ajándékot osztogattak a gyerekeknek, ez az ajándék általában száraz szilva, körte, alma, vagy dió volt. (2,3)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Általában a gyerekek szoktak betlehemes játékot játszani. Kartonból, rongyból és szalmából készített betlehemet vittek. Pásztornak, illetve három királyoknak szoktak beöltözni. (1,2,3)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Szent Márton a disznók és kondások védőszentje. Márton napkor a kondásokat rétessel és borral szokták megvendégelni. Szent Vendel a barmok védőszentje. (1,2,3)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Elvisz a bumbus! (1) Gyün a mumus! (2,3)
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Adatközlők nem emlékeznek ilyen szokásra. (1,2,3)
b) Mikor, hol, miért?
Adatközlők nem emlékeznek ilyen szokásra. (1,2,3)
c) Írjuk le tömören a szokást!
Adatközlők nem emlékeznek ilyen szokásra. (1,2,3)
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Fát, illetve tüskét vágó embert, mert a régi szájhagyomány szerint azt tartották, aki vasárnap, vagy más ünnepnapon fát vágott, azt fölszippantotta a hold. (1,2,3)
