Kőszegszerdahely

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1991. szeptember
Adatközlők:	(1.) Takács Dezső, 1907.
	(2.) Abért Viktor, 1909. Cák
	(3.) Néeth Józsené 1899.
	(4.) Fekete Lászlóné, 1914.
	(5.) Fekete László, 1910.
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Sáfár Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C5%91szegszerdahely
weboldal:	http://www.koszegszerdahely.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Néphagyomány nincs arról, hogy keletkezett a falu. Okának azt tartják, hogy Rohonctól Kőszegig gyakran voltak vásárok. A falu az átvonulási területre esik. Valamikor nomád népek lakták. A település a Gergácz-okból szaporodott el. (1,2,5)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Kovács, Takács, Németh, Neisz, Szigeti, Gergácz, Rostonics, Molnár, Fekete, Francsics, Ávár. A faluban a házak az első tulajdonosukról vannak elnevezve. Ezek lehetnek a legősibb famíliák: Jancsár, Gyurkó, Kecskés, Ágoston, Jagorics, Baris, Gergácz, Jákó, Banga (az újonnan beköltözött családok e neveket tovább vitték házi névként). (1,2,5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak betelepülésről. (1,2,3,5)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak kitelepülésről. (1,2,3,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Kőszegszerdahely, Kőszegdoroszló, Cák, Velem és Bozsok egy jegyzőséghez tartozott. Leginkább Velemet és Cákot tartják hasonlónak, innen gyakoriak a házasságok is. A bozsokiak kilógtak: maguknak való emberek lakják. (1,2,5)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem sorolják magukat tájegységbe. Kőszeghegyalját említik, mint természetvédelmi körzetet, ehhez Cák, Velem, Kőszegszerdahely és Kőszegdoroszló tartozik szerintük. (1,2,5)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem tudnak közeli tájegységről. (1,2,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Kőszegszerdahelyen uraságok voltak. Cákon műemlékpincék vannak, Velemben a Szent Vid kápolna. (1,2,5)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A bozsokiak fogadott napjaikon magukkal vittek szentképeket, keresztet, de mert a kereszt nehéz volt, betették a búzatáblába. Nagy meleg lévén a tábla meggyulladt, megégett a kereszt is. Azóta csúfolják a bozsokiakat így: „Kádé Jézus a búzába, leégett a jobbik lába.” (A kádé horvát szó.) A kőszegdoroszlóiakat bugyogásoknak nevezték. Bugyogáskorsóval jártak a mezőre. Egyszer mintha magától megmozdult volna a korsó, erre aztán az egész falu kivonult megnézni bíróstól. Kőszegszerdahelyen az egyik utcarészt Hókus-nak nevezik, mert 1919 körül itt laktak a kommunisták. Később ezek az emberek nem szólhattak bele a falu vezetésébe, vagy ha megkísérelték ezt, így kiabáltak rájuk: Hoó-kuss! A faluban a Bognárokat hívták Szívósnak. Amikor kisgyerekek voltak, beleestek a patakba, mert féltek a veréstől, azt mondták otthon: Nem vizes a ruhájuk, csak egy kicsit szívós. A családokat gyakran nevezik a ház szerint a faluban: Ágoston (a Szigetieket nevezik így), Kecskés (Bognár), Baris (Szigeti), Bálit (Jancsár), Gyurkó (Ávár), Jákó (Rostonics), Gergácz (Horváth), Banga (Kovács). Ezek e háznevek megkülönböztetésül szolgáltak. (1,2,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Mindig házasodtak a szomszéd falvakból, leginkább Cákról és Velemből. Újabban gyakoriak, hogy a határon szolgáló katonák a faluból nősülnek, illetve a falubeli katonák hoznak távolabbról asszonyt. Az iparosoknál is előfordult, hogy távolabbról nősültek. (1,2,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

A leggyakrabban Kőszegre, Szombathelyre és Sárvárra jártak. Zalaegerszegre állatot adni, venni jártak. Gyakran jártak Rohoncra a 20-as évek előtt. Ősszel voltak nevezetes, nagy vásárok.

b) Piacra:

Kőszegre és Szombathelyre jártak piacozni. Míg az előzőn tejtermékeket, baromfit adtak el, az utóbbin gyümölcsöt. Sokan éltek a réteken, erdőkben található gombából, bariszőlőből (áfonya).

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Velembe, Cákra jártak. Cákon két búcsú van, Péter-Pálkor és Erzsébetkor, Velemben június 15-t követő vasárnap.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Velemben Szent Vid, Máriacell, Vasvár, Rőt és Léka. Utóbbi kettő fogadott nap. Előző oka állathullás volt, utóbbié feketehimlő. A gencsi búcsúba is eljártak, ez a nap a szent kereszt feltalálásának a napja. (1,2,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A lányok szolgálni elmentek Pestre. Egyébként nemigen jártak dolgozni a falun kívül. Aratni, fát vágni eljártak az uradalomba, falun belül néha fogadtak napszámost. A legszegényebbeket eltartotta az erdő, gombát, áfonyát szedtek eladásra. 4-5 leány Németországban dolgozott patrongyárban. (1,2,3,5)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluban 25-30 holdnál nagyobb gazdaság nem volt, így a családok el tudták látni azt (valaha nagycsaládok voltak sok gyerekkel). Legfeljebb őrzőgyereket tartottak. (1,2,3,5)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Bognár, kovács volt a faluban. A parasztemberek maguk számára készítettek eszközöket. Fekete László most is foglalkozik vesszőfonással. Szalmahordó kosarat, bevásárlókosarat köt. Néhány éve csinált kocsikast is. (1,2,5)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A szombathelyi vásáron vették sümegi, sárvári fazekasoktól. (1,2,3,5)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Leginkább a vásárokon szerezték be azt, amire szükségük volt. Borostyánkő vidékéről csizmát hordtak a vásárra. Trencsényből jártak drótos-tótok. Ezek egész évben a falvak között tanyáztak. Üveges, paprikaárus Nyitra megyéből járt. Tyukász, akinek származási helyéről nem tudnak. A 20-as években telepítették újra a szőlőket, mert az 1890-es években kipusztult. Ebben az időben borosok jártak Zalából (Zalakoppányt konkrétan említik). (1,2,3,5)

b) Honnan jöttek?

Borostyánkő vidékéről, Trencsényből, Nyitra megyéből, Zalából (Zalakoppányt konkrétan említik).

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Drótos-tótok, üveges, paprikaárus, tyukász, borosok.

d) Mit árultak?

n.a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Nem volt a falubelieknek más határban szőlőjük, legfeljebb örökség lévén.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A velemieknek volt a szerdahelyi határban. (1,2,5)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy működő temető van a faluban. A templomkertből kerültek elő csontok.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Ezek állítólag a török korból származnak. (1,2,5)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Két fogadott ünnepe van a falunak. Rőtre István királykor, Lékára Mária nevenapjakor zarándokolnak el. (Előzőnek oka állatpusztulás, utóbbié himlő.) (1,2,5)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Kettes boronát használtak, mert az állatok nem bírták el a hármast, lévén a talaj dombos és kötött. (1,2,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Kizárólag kézzel vetettek.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A korszak végén, a 40-es években vett 2-3 nagygazda vetőgépet. (1,2,5)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A b) fajtát használták, melyet gráblás kaszának vagy figlejsznek neveznek. (1,2,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Használtak, 35-40 cm hosszú volt. (1,2,5)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kévéből rakták a keresztet minden gabonából. (1,2,5)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

4-5-6-7 keresztből rakták a kepét. Megszakították, nehogy leégjen vagy a szél belékapjon. (1,2,5)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

140-160 cm között volt a csép nyele. (1,2,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A szomszédok besegítettek egymásnak, napszámost nem fogadtak. 17-18 ember dolgozott a gépnél. (1,2,5)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A 3,5 m hosszú nyárssal hordták. Elevátort nem használtak, mert szűkek voltak az udvarok. (1,2,5)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A 60-as évek legelején. Volt még utána egy év, hogy az államnak hajdinát kellett beszolgáltatni („puskaport csináltak belőle”) (2). (1,2,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 20-as, 30-as években már vetették eke után a burgonyát. Egyesek szerint ezután hamarosan elterjedt, mások szerint csak az 50-es években. A kisgazdaságokban mindig kapával lyuggatták. (1,2,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Medárdtól Péter-Pálig kaszáltak. Kaszáláskor renden hagyták a füvet. 2 nap múlva megforgatták. Jó idő esetén 3-4 nap alatt beszáradt, akkor boglyába rakták. (1,2,5)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával vagy „rázodik hordóval”. Ez utóbbi vesszőből készült. Hordták még abrakos kosárral is. (1,2,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

középső szeg, igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

szélső szeg, igaszeg (1,2,5)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

A gesztenye és a tölgy levelét használták almozáshoz.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Tavasszal gyűjtötték leginkább, de a gesztenye levelét ősszel szedték össze. (1,2,5)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Használtak szügyre erősített tartóláncot. A kumetos szerszám gyakoribb, mint a magyaros, előbbit tartják jobbnak. A kétfajta fogatolás egymás mellett élt. (1,2,5)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A kocsi kisebb, emberszállításra használják, gyakran nevezik hintónak. A szekér erősebb, gazdasági munkára használják. (1,2,5)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszú nyújtós oldal 4-5 m hosszú volt. Fuvarosok használtak 5-6 métereset is. (1,2,5)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Hátul rudazókötelet használtak. Duplán fogták. Az egyik végén rögzítették, a másikon lehetett szorítani. (1,2,5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglyát kevés alkalomhoz használtak. Leginkább levélszállításhoz, pelyva-, törek hordáshoz. Az egyenes fajták ismerik. (1,2,5)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Kocsikast az 50-es évek végéig használtak. Almát hordtak vele gyakran. Az eleje 65 cm magas, íves, hátul 50-60 cm magas. Fekete László még tud kötni kocsikast. Régebben többen is kötöttek. (1,2,5)

b) Használtak-e kettőt is?

Tehenes fogatokhoz egyet, lovakhoz kettőt használtak.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A vonómarhának az első két lábát patkolták, de szükség esetén a hátsókat is. (1,2,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséternek hívták. (1,2,5)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Naa! Nee! Na, Isten nevibe!

b) terelik jobbra

Hi! Ejsz! (Tehénnél); Hi! (Ökörnél)

c) és balra

Hejsz! Hikk! (Tehénnél); Hokk! (Ökörnél) (1,2,4,5)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coci, Coc-co. (1,2,4,5)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi-pipi. Csibi-csibi. Csip-csip. (1,2,4,5)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevén szólították. (1,2,4,5)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Tilolót, kendervágót, gerebent használtak. (1,2,4,5)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A b) típust használták. (1,2,4,5)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

E kérdéscsoportra nem tudnak felelni. (1,2,3,5)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A 20-as évekig volt boronafalu lakóház a faluban. Vályogból a század elején építkeztek. Később elterjedt a kőépítkezés, mivel a falu határában kőbánya volt. Téglából már a század legelején is építkeztek, de ez szórványos volt. (1,2,3,5)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A régi házakat lebontották, újak épültek. Az 1910-es években már zárt kémények épültek. Szabadkémények az 1950-es évekig voltak. Előfordult cserepes zárt nyitott tűzhellyel. (1,2,3,5)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A konyhából nyílt a két szoba, a kamrának külön bejárata volt. Majdnem mindenütt volt nyitott folyosó is. (1,2,3,5)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A régi házak mind keresztmestergerendásak voltak, a tömésfalúak is. (1,2,3,5)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A rakott spalhelteket az 1800-as évek legvégén kezdték építeni. A 10-es, 20-as évekre általánossá vált a faluban. (1,2,3,5)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Tömbházakat az 50-es, 60-as évektől fogva építenek. Egyesek szerint már a két háború között nem épültek egysoros házak, mások szerint a 40-es évek óta nem. Gyakori válasz: „Amióta nem gazdálkodnak és nincs rá szükség.” (1,2,3,5)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Ilyen kemencéről nem tudnak. Kupás kálha volt. (1,2,3,5)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

50-70 cm magas patkára építették a kemencét. (1,2,3,5)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A zsuppos pajták még sövényfalúak voltak. A falakat befonták vesszővel, majd kívül-belül besározták. Ezek középtorkos pajták voltak, általában egy pajtafiával. Később az oldalakat bedeszkázták. Leggyakoribb a téglalap alapú pajta, amely kőből épült tégla tűzfallal. Ezek e pajták a házra merőlegesek voltak hátul az udvarban. (1,2,3,5)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Fazékkiszedő villára csak a legöregebbek (90 évesek) emlékeznek. Ez a szerszám kb. 40 cm hosszú volt (30 cm-es nyele volt). Ágai befelé hajlóak voltak. Később ruhával húzták le az edényeket. (1,2,3,4)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A kerékrépát lereszelve savanyították. Utóbb kerékrépát már nem savanyítottak, mert nem szerették. Azt mondták: „megnyő attól az ember szőre”. (1,2,3,4)

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát is lereszelve savanyították.

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-60-as években szűnt meg a kenyér házi sütése. A nagycsaládokban utána még néhány évig sütöttek házilag, mert nem tudták megvenni, liszthez így-úgy hozzájutottak. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A c) típus az általánosan elterjedt. A legöregebb asszony a b)-t tartja a legrégibbnek, erről azonban a többiek nem tesznek említést. (1,2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Egy és kétfülü vajköpülőt is használtak. Két részből állt, alsó része mintegy 60 cm volt, a felső 20 cm. (1,2,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A hajdinát és a kölest a helybeli malomban koptatták, házilag nem őrölték. (1,2,3,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Kölesből kását készítettek. A hajdina felhasználása sokféle. Használták kolbász töltelékének, pogácsát, málét, gáncát készítettek belőle. Gánca: a lisztet megpirítják, föleresztik vízzel, zsírral összekeverik. Hívják „munci mácsiknak” is. (1,2,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Kettes, hármas fonású hosszúkás és kerekes kalácsot is sütöttek. Simán (fonás nélkül) is készült. Lakodalomra kalinkót sütöttek. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Emlékezésben visszamehető ideig ismerték a lecsót. Van, aki a paprikát nem ismerte gyerekkorában. A lecsó összetétele: kevés (egy fej) vöröshagyma, paprika, kevesebb paradicsom. Nem mindenki szereti a lecsót. (1,2,3,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyersen nem mindenki szereti a paprikát és főleg a paradicsomot, de a faluban ették mindig. (1,2,3,4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós és mákos kalácsot. (1,2,3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Rojtos gatyát a kérdezettek szülei még ünnepnap is hordtak, templomba is elmentek benne a 10-es, 20-as évekig. A 30-40-es években aratáshoz még felhúzták az öregek. (1,2,3,4)

b) Hány szélből készült?

n.a.

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A háború előtti (1940) időkben az asszonyok még röppencset (blúz) hordtak ráncos szoknyával, elől bő köténnyel. Az idős asszonyok még a 60-as években felhúzták. A 10-es, 20-as években már ismerték az egyberuhát is. (1,2,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Házilag nem szőttek, csak fontak az asszonyok. A fonalat Egyházasrádócra vagy Sopron megyébe vitték megszőni. (1,2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Régente mindenki fejkendőt hordott, de kötelező nem volt. Az öregasszonyok most is kendősek. (1,2,3,4)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Az 50-es évekig az ágyak egymás végiben voltak. Még most is egymás mellett vannak a szoba közepe felé. (1,2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Farsangon tartották leggyakrabban az esküvőt.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Pénteki napon és böjtben nem tartottak. (2,3,5)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Szerda és szombat.

b) 1930 körül:

Szombat. (2,3,5)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalmat a lányos háznál tartották. Délután 5-6 óra körül volt a templomi esküvő. Innen a kocsmába mentek, 9-10 óráig itt ittak, aztán lementek a lányos házhoz vacsorázni. A további események itt zajlottak. Leggyakrabban másnap délelőttig tartottak a lakodalmak. (2,3,5)

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A lányos háznál volt a vacsora.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

n.a.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Először a TSZ étkezőjében tartották, ekkor még házilag főztek. Később a 70-es évek körül Kőszegen, Szombathelyen, Velemben tartották.

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

Az 50-es évek óta nem tartják otthon a lakodalmakat. (2,3,5)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Nem tudnak visszamenni emlékezetben a 10-es évekig. A 30-40-es évekig valószínű volt vendéghívó, mert emlékeznek szalagos botjára, de azt állítják, hogy már ekkor is a menyasszony és a vőlegény hívott, a lakodalom előtt 3 héttel.

b) 1930 körül:

A menyasszony és a vőlegény hív. (1,2,3,5)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Volt.

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

Az első tál ételnél a szakácsnő összetört egy tányért.

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

Volt hozzá mondóka is, de erre már nem emlékeznek, csupán ennyire: „Annyit imádkoztam, hogy el ne dobjam…” – erre elejti.

d)Meddig élt ez a szokás?

E szokás a 30-40-es évekig volt meg. (2,3,5)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

A zenészeket Ondódról és Csömötéről (ma Lukácsháza része) hozták. Ondódon a Sárköziek, Csömötén a Ruklók voltak híres zenészek.

b) Milyen hangszereken játszottak?

A zenekarban cimbalom, bőgő, hegedű, kontra és síp volt.

c) Hány főből állott a zenekar?

5-6 emberből állt a banda.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Tangóharmonika az 50-es évek után volt, de akkor már nem ezek a zenekarok játszottak, mert részben kihaltak, részben bementek a városokba zenélni. (2,3,5)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

December 13-án reggel a gyerekek lucáztak, éjszaka a legények.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

A gyerekek szalmát vittek magukkal mindennapos viseletben voltak. Az általuk vitt szalmát a gazdaasszony a tyúkok alá tette. A gyerekek rigmusokat mondtak. A legények szokása durvább volt. A lányos házak udvarát beszórták szalmával, hogy napokig sem tudták kitakarítani. Betámasztották az ajtókat, szétszedték a kocsikast és felvitték a tetőre, ott aztán újból összerakták. A szöveg hiányos. „Luca, Luca kitty-kotty Tikjok, lúdjok jó üllősek legyenek Fejszéjek, furojok élesek legyenek! Úgy ájjon a helibe, mint pöcsöm a tövibe! Pénzek annyi legyen, mint égen a csillag – hogy nekem is jusson Szalonnájok olyan vastag legyen, mint a mestergerenda Annyi töpöltyüjök legyen, mint patakban a föheny (Akkora tábla szalonnájuk legyen, mint a hidas ajtaja) Lányuknak akkora csöcse legyen, mint az arató bugyoga.” Közben a refrént állandóan mondták. (2,3,5)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Regölés nem volt a faluban. (2,3,5)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Mindig sok volt az öreglegény a faluban, most is van 8-10. 450-460 lélek a faluban. (2,5)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Előfordult keresztes tejesfazék is, de gyakoribb az, amelynek a nyakán két párhuzamos csík fut.

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a.

c) Hol szerezték be ezeket?

Ezeket a kőszegi vásáron vették. (2,3,4,5)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem volt ilyen szokás, de karácsony éjfélkor megfüstölték az istállót. (2,3,5)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Előbb a legények is jártak, utóbb csak a suhanc legénykék. Ábrát tettek az arcukra (vagy maguk készítették kemény papírból vagy vették), kenderkócot ragasztottak rá. Kifordított kabátot húztak, rossz sapkát a fejükbe. Botjuk volt vagy lánc a derekukon. A lányos házakhoz mentek. Később megszelídült a szokás, a legénykék almát, diót adtak a gyerekeknek. (2,3,5)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Betlehemezés volt a faluban, a szereplőkre azonban nem emlékezhetnek, mert nem volt pásztorjáték (legalábbis az utóbbi években). A gyerekek csak énekeltek (Mennyből az angyal…, Csordapásztorok). (2,5)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Nem tiszteltek védőszentet. (2,3,5)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Cigányasszonnyal. Jön a Kankus! (2,3,5)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt ilyen szokás. (2,3,5)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Semmilyen alakot nem láttak a holdban. (2,3,5)