Jakabháza
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1990. augusztus |
| Adatközlők: | (1.) Konrád János, 1928. római katolikus |
| (2.) Konrád Jánosné Sipos Ilona, 1932. római katolikus | |
| Gyűjtötte: | Bali János |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Jakabh%C3%A1za |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A község keletkezésére vonatkozó adatok a néphagyományban nem maradtak fenn. (1,2)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A Krobot (már kihalt) és a Konrád család, de ezek gyökerei is csak a századelőre nyúlnak vissza. (1,2)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Az 1946 utáni években a nagyszámú kitelepített helyére ún. újgazdák érkeztek a környező falvakból, pl. Farkasfáról és Sárvárról. (1,2)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
1946. május 26-án folyt le az a nagyarányú kitelepítés, melynek során kb. 150 embert vittek el innen. (A falu ekkor 30 házból állt, tehát szinte a teljes lakosság kicserélődött.) (1,2)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Magukhoz hasonlónak tartották Nemesmedvest, Alsórönököt, Felsőrönököt és Rábafüzest. Mindegyik faluban jelentős volt a német nemzetiségűek aránya, s a kitelepítés is érzékenyen érintette azokat. Az 1940-es népszámlálás alkalmával az itt élő lakosság egységesen német nemzetiségűnek vallotta magát, ezért került sor a kitelepítésükre. (1,2)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Rába-mentinek vallják magukat. (1,2)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Tudnak pl. az Őrségről, de másság-tudatuk nincs, az elkülönülés csupán földrajzi jellegű. (1,2)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
A leghíresebb település Szentgotthárd, hiszen állandóan ide jártak vásárra, számos iparosnak volt itt a központja. Itt működött a híres kaszagyár és selyemgyár. (1,2)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Nem tudnak ilyenről. (1,2)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
„... leginkább külfalusiak ...” Általában Rábafüzesről és Nemesmedvesről házasodtak. Legtöbbször a lány ment a legény falujába. (1,2)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Szentgotthárdon állat- és rendes vásár is volt, Körmenden szintén, itt minden hónapban. A kereskedők – pl. borjúkereskedők – gyakran jártak ide felvásárolni a mezőgazdasági terményeket, állatokat, s az ebből származó pénzen a helybeliek főleg ősszel jártak vásárra. Ezeken elsősorban ruhaneműt vásároltak (1,2).
b) Piacra:
Piacra is Szentgotthárdra jártak (1,2).
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A búcsú Szentimrén volt (ez ma Rönökhöz tartozik), Pünkösdkor és Imre napján, ősszel (1,2).
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
n. a.
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Summás munkára csak egy család járt el a faluból, tehát nem volt jellemző az, hogy más faluba jártak volna dolgozni. Közvetlenül a II. világháború előtt Németországba ment munkát vállalni mintegy 8-10 legény (1).
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Nem volt itt nagyobb munkaalkalom. Magyarlakról és Csörötnekről jöttek cséplőmunkások. Rönökön meg volt két cséplőgép, és a 30-as években ezzel járták be a környékbeli falvakat, így pl. Jakabházát is. (1,2)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
A legtöbb ilyen jellegű iparcikkből önellátóak voltak, amit viszont nem tudtak maguknak megcsinálni, azt a vásárban szerezték be (1, 2).
a) kocsikasokat
n. a.
b) vesszőkosarakat
n. a.
c) szalmafonatú edényeket
n. a.
d) szövőbordát
n. a.
e) favillát
n. a.
f) fagereblyét
n. a.
g) faboronát
n. a.
h) egyebet?
n. a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
A favillát a rönöki favilla-készítőktől vették. (1,2)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Őrségi vándorárus fazekasoktól vették azokat, valamint a szentgotthárdi vásáron (1,2).
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Borkereskedők, drótos, edényfoltozó (1,2).
b) Honnan jöttek?
Zalából jöttek borkereskedők, akiktől az aratás előtt vettek a helybeliek bort (1,2).
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoltozók, fazekasok, stb.)?
Borkereskedők, drótos és foltozó cigányok (1,2).
d) Mit árultak?
Bort (1,2)
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Nem volt erre példa erre (1)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Szegény volt a falu, szőlő sem termett itt (1).
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Egy temető volt, de nemrég újat csináltak, s a régit lezárták (1,2).
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n. a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Szent Imre napján (ősszel) a helybeliek egy része átment a szentimrei búcsúba. Ezt tekintik Jakabházán fogadott ünnepnek (1,2).
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Csak egylevelű faboronát használtak, melynek szélessége 100-120 cm volt (1,2).
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Általános volt a kézi vetés (1,2).
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Csak egy-két parasztnak volt vetőgépe (1,2).
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
A gabona aratásakor villás és gereblyés kaszacsapót egyaránt használtak a faluban. Az előbbi a magyarokra, az utóbbi a németekre volt jellemző (1,2).
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak ilyet és éppen e célból (1,2).
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Búzából 18, rozsból 22 kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni. Az összerakott keresztek száma (2-5) attól függött, hogy milyen sűrűn volt a gabona. Az összekapcsolt kereszteket kepének nevezték (1,2).
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szó meghatározatlan számú összerakott keresztet jelölt. Ha cséplőgép jött, azt kérdezték: „Hány kepe búzád van?” Tehát mennyiség meghatározására is szolgált a kifejezés (1,2).
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
120-150 cm hosszú volt (1,2).
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A cséplőgéppel elsősorban állandó csapat járt, ha nem volt elég ember, akkor besegítettek falubeli ismerősök (1,2).
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A nyárs (3 méteres volt) használata a 30-as évektől általános volt, előtte viszont sokan villát használtak. (1,2)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A hajdina termesztése általánosan az 50-es évek elején szűnt meg. (1,2)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A burgonya barázdába való vetése a 30-as évek végén kezdődött, és a 40-es években lett általános. (1,2)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Kaszálás után a szénarendeket széthintették és úgy szárították. Az időjárás függvénye volt, hogy egyszer vagy többször forgatták. Végső fázis a petrencerakás volt. Előfordult, hogy a petrencéből a szénát kis ágyásokba szétterítették, s itt forgatták. Mikor az kiszáradt, szekérrel végigmentek a sorok között, és két oldalról dobálták fel rá a szénát. (1,2)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A napi száraztakarmányt ölben vagy villával hordták az istállóba. A rajzról a hajdivánt is felismerték, ennek használata a faluban csak kis mértékű volt. (1,2)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
Nem emlékeztek az iga részeinek a nevére, de valószínű, hogy régebben sem használtak külön neveket ezekre. (1,2)
a) az iga felső fájának nevét:
Az igabélfára azt mondják: elválasztófa. (1,2)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
n. a.
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
Az igaszegre azt mondják: vasszeg (1,2)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Használtak (1,2)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Jelentős volt a falevéllel történő almozás, bár csak akkor alkalmazták, ha kevés volt a szalma. (1,2)
c) Melyik évszakban?
n. a.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
A szügyre erősített tartólánc volt a jellemző és a régebbi, de néhol nyakszíjat is használtak (ezt nevezték itt kumetnek). (1,2)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n. a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n. a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A két fogalom itt nagyon keveredett. A faluban a szekeret inkább kocsinak nevezték (pl. rövidkocsi, hosszúkocsi). A személyeket szállító eszközt kiskocsinak nevezték. Ez utóbbit leginkább lovak húzták, és sokkal könnyebb és törékenyebb volt, mint „kocsi”. (1,2)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A hosszú szekér volt az általános, mely 5-6 méter hosszú volt. (1,2)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján kizárólag kötéllel történt („rudazókötél”, melyet vásárokon vettek). (1,2)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Nem nagyon használtak saroglyát, mert a szekereket vagy bedeszkázták, vagy a kocsikas tartotta a terményt. (1,2)
2.21.
A kérdőív rajzával egybevágó, két részből álló kocsikast használtak. Egyes terményeknél (pl. lóhere) elég volt csak egy rész betétele is. (1,2)
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
n. a.
b) Használtak-e kettőt is?
n. a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
A teheneket akkor patkolták, ha a patájuk annyira tönkrement, hogy sántasággal fenyegetett. Ez főleg az „első külső” lábukat érintette. Patkoltatásuk nem volt évszakhoz köthető. (1,2)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedényt zséternek hívták. (1,2)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
A becce itt kisborjút jelent, de nem kapcsolódik semelyik terelőszóhoz. (1,2)
a) indítják
marha: Neee! ló:Gyűűű!
b) terelik jobbra
Hajsz! (1,2)
c) és balra
Hik!, Hóóó! (1,2)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca, ne! (1,2)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipi, ne! (1,2)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A kutyát csak a nevén szólították. (1,2)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
A lent négylábú tilóval törték. (1,2)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
A fekvő rokkát használták általánosan a faluban. (1,2)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n. a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
A „hegy” másfél kilométerre volt a falutól és mintegy tíz ház tartozott oda, már a két világháború között is.(1,2)
a) Hogy hívták ezeket?
n. a.
b) Miért volt így?
n. a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
A falu mindig ezen a helyen feküdt. (1,2)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Az utolsó fagerendás (boronából készült) házat 1946-ban bontották le. (1)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Az 1930-as évek előtt a faluban füstöskonyhát és szabadkéményes konyhát egyaránt használtak. Ezt követően aztán a füstös kemencék helyett falba rakott „pórheltek” jöttek divatba, s ezzel együtt a falba épített, zárt kémények is elsődlegessé váltak. Ez már rendes mennyezetet igényelt a konyhában. A rakott „pórheltek” elterjedése még nem feltétlenül szüntette eg a régebbi füstelvezetéses technikákat. Volt olyan falusi („pedig jó paraszt volt”), akinek házában a rakott „pórhelt” füstje a konyha oldalnyílásain át távozott (füstöskonyha jellegűen). (1,2)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Emlékeznek olyan egysoros házakra, amelyeknek csak egy kijárata volt a pitvarra a konyhából. Ilyenkor a másik két lakóhelyiség (a nagy tisztaszoba és a kisszoba) is a konyhán keresztül volt megközelíthető. A faluban volt olyan ház is, melynek két kijárata volt. A nagyszobából és a konyhából. (1,2)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Nem emlékeznek arra, hogy a mestergerendák milyen irányban feküdtek. Valószínűleg nem láttak a faluban keresztmestergerendást, mert „mindenhol úgy volt”. (A keresztmestergerendák a falu házaiban ugyanabban az irányban állhattak, s feltételezhető, hogy az hosszanti irányt jelentett.) (1,2)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az 1930-as évektől lett általános a rakott „pórheltek” használata. (1,2)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A kontyolt tetejű kockaházak építése az 1950-es évektől lett általános. (1,2)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Csak a konyhából fűtött cserépkályhára emlékeznek. (1,2)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A konyhai kemencét a padlószintre építették. (1,2)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Ismerték a torkospajtát, csakúgy, mint a téglalap alapút. Az általánosan használt pajtatípus mégis az „L”-alapú volt. (1,2)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
A fazékkiszedő villát nem hasnálták az emlékezettel felmérhető múltban. (1,2)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Tarlórépát egészben nem savanyítottak. (1,2)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Káposztát savanyítottak hordóban, gyalulva. (1,2)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A kenyér házi sütése és készítése ugyanakkor, az 50-es évek közepén szűnt meg. (1,2)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
A kérdőív rajzai között szereplő „C” típusú kenyértartót használták, amelyre a kenyerek állítva kerültek. (1,2)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Használtak dongás vajköpülőt, melynek két füle volt. (1,2)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
A kölestörők ütőjét döngölőnek nevezték, és a kérdőív rajzai közül ez az „E” típusra hasonlít. (1,2)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Hajdinagánicának nevezik azt az ételt, amikor a fazékba szaggatva főzték ki a hajdinakását, majd pedig zsírban megforgatták. Kedvelt étel volt ez, mely a hajdinamálétól abban különbözött, hogy míg az utóbbit a sütőben készítették, addig ezt vízben főzték. Amikor kifőtt a hajdinagánica, zsírban megforgatták. (1,2)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
A faluban sütöttek fonott hosszúkás és fonott kör alakú kalácsot is. Ez utóbbit főleg mindenszentek ünnepére. Lakodalomra inkább beiglit csináltak, ami szintén töltetlen volt. Töltetlen kalácsot kizárólag ünnepekre készítettek. (1,2)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Lecsót általánosan csak a 40-es évektől készítenek. A lecsóba sok paprika, kevesebb paradicsom, hagyma és tojás került. (1,2)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Nyers paprikát és paradicsomot az 1920-as években már fogyasztottak, de még kevesebbet, mint manapság. (1)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
A karácsonyi asztalra főként töltött kalácsok kerültek. Legkedveltebb a mákoskalács és a tökmagos kalács volt. (1,2)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
A 20-as és a 30-as években már nem viseltek a férfiak ünnepre széles gatyát, mert nem emlékeznek erre a viseletre (a falut többségében német nemzetiségűek lakták). (1,2)
b) Hány szélből készült?
n. a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Az 1940-es évekig hordtak általánosan az asszonyok derékban rögzített szoknyát, bár itt generációs egyenlőtlenségek is adódtak. Ezért nem lehet pontos évszámot mondani a ruhaváltással kapcsolatban. (1,2)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Igen, ez az 1940-es évek elején szűnt meg. (1,2)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
A fejkendőt az 1950-es évekig hordták az asszonyok az udvaron kívül, de az adatközlők szerint a viselet csupán racionális okokkal és nem társadalmi megkötésekkel magyarázható. (1,2)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Nem volt szokásban, hanem a lakótér alakján múlott az ágyak elhelyezése. (1,2)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Farsang idején volt a legtöbb esküvő. (1,2)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Esküvő a nagyböjt idején pedig a legkevesebb. (1,2)
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
1930 körül inkább vasárnap. (1,2)
b) 1980 körül:
Manapság szombaton és vasárnap egyaránt tartanak esküvőt. (1,2)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
A lakodalmat régen általában a lányos háznál tartották. (1,2)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
n. a.
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n. a.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
Napjainkban a lakodalmakat főként étteremben tartják. (1,2)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
n. a.
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
Az 1930-as években egy ún. kérő hívta meg a vendégeket a lakodalomba, aki a házasulandók megbízásából jó egy hónappal az esemény előtt körbejárta a falut. (1,2)
b) 1980 körül:
Az 1950-es évektől már biztosan a vőlegény és a menyasszony maga hívta meg azt, akit akart. Ez történhetett személyesen vagy levél útján. (1,2)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
„Hallottam a szüleimtől, hogy a szakácsné készakarva a földhöz vágta a tányért, amiben leves volt...” A faluban ismerték, de a 30-as, 40-es évekre fokozatosan elsikkadt ez a szokás. (1)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
n. a.
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
n. a.
d)Meddig élt ez a szokás?
A 30-as, 40-es évekre fokozatosan elsikkadt ez a szokás. (1)
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Rábafüzesről jött általában zenekar, de szinte minden falunak volt ilyen csapata. (1,2)
b) Milyen hangszereken játszottak?
Hegedű, klarinét és bőgő (1,2)
c) Hány főből állott a zenekar?
4-5 fős zenekarok (1,2)
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
Az 1930-as évektől jött divatba a gombos harmónika (stajer-harmonika), míg a tangóharmónika az 50-es években jelent meg. (1,2)
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
Luca napján (december 13-án)(1,2)
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
Két-három fős gyerekcsapat járt körbe a faluban, és minden háznál elszavalták a „Luca, Luca, kitty-kotty, tojnak-e a tyikok?” stb. mondókákat. (1,2)
4.9. Regölés
Regölés nem volt a faluban. (1,2)
a) Melyik napon szoktak regölni?
n. a.
b) Meddig élt ez a szokás?
n. a.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
n. a.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
n. a.
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
Két-három öreglegény volt a faluban. Számuk az idők során nagyjából azonos maradt. Ez a falu lakosságának kb. 2 százaléka. (1,2)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
A faluban nem volt ilyen díszítés, jelölés. (1,2)
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n. a.
c) Hol szerezték be ezeket?
n. a.
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
a) Melyik napon,
Húsvétkor szoktak tüzeket rakni (Nagyszombaton este). (1,2)
b) miért,
n. a.
c) kik végezték?
n. a.
d) Meddig élt ez a szokás?
Arra nem tudtak feleletet adni, hogy mikor halt el ez a szokás, mert napjainkra már kiveszett. (1,2)
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
n. a.
a) Melyik napon,
n. a.
b) miért,
n. a.
c) kik végezték?
n. a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n. a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
December 6-án este a fiatal legények beöltöztek Mikulásnak, Krampusznak, s így járták a falu házait. A Krampusz sötét ruhában volt, arcán álarcot viselt, melyre piros nyelv és fehér szarvak voltak festve. Kezében láncot hordott. A gyerekek néha olyannyira féltek ezektől, hogy mutatkozni se mertek előttük. (1,2)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
A betlehemes játékot hárman játszották el. Szegényebb gyerekek álltak ilyenkor össze. Az egyik vitte a betlehemet, a másik pedig a csillagot, a harmadik kezében bot volt. Évente egyszer, karácsony előtt járták a falu házait, és a háziak dióval, almával jutalmazták meg őket. (1,2)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentjeként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Arra emlékeznek, hogy voltak ilyen védőszentek, de arra már senki nem emlékszik, melyek voltak ezek. (1,2)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
„Ha még egyszer rossz vagy, jön a Krampusz, aztán berak téged a záskba és elvisz!” Azzal a Krampusszal ijesztgeték a gyerekeket, akit december 6-án életnagyságban láthattak is. Félelmük tehát konkrét volt. (1,2)
4.17. Diódobálás
A diódobálással kapcsolatos szokásokra nem emlékeznek a faluban. (1,2)
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
n. a.
b) Mikor, hol, miért?
n. a.
c) Írjuk le tömören a szokást!
n. a.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
A holdban nem láttak különösebb alakot, de állítólag a második vagy az első világháborút a falusiak megjósolták a holdon lévő foltokból. Ezekből látták előre a katasztrófát. (1)
