„Ják” változatai közötti eltérés
a (→3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?) |
a (→3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?) |
||
| 287. sor: | 287. sor: | ||
===3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?=== | ===3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?=== | ||
| − | + | Kb. az 1960-as években vált ez elterjedtté. (1,2,3) | |
===3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha? === | ===3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha? === | ||
A lap 2014. május 10., 12:10-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1987. április |
| Adatközlők: | (1.) Németh Gyuláné, 1911. Ják, Rákóczi u. 32. |
| (2.) Farkas Lászlóné, 1943. Ják, Szabadnép u. 40. | |
| (3.) Németh Istvánné, 1902. Ják, Berzsenyi u. 28. | |
| (4.) Magyar Istvánné, 1908. Ják, Kossuth u. 29. | |
| Gyűjtötte: | Németh Gyöngyi, Philipp Gyöngyi |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%A1k |
| weboldal: | http://www.jak.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Csupán a templom eredetét ismerik. Szent István egyik vezérétől származott a Jáki nemzettség. Ők alapították a templomot, amit 1256-ban szenteltek fel. Szent György tiszteletére szentelték fel a templomot, ugyanis ő volt és ma is ő a templom védőszentje. (1,2)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Bőcel, Bukits, Demitrovits, Stromszky, Hidászi, Pankovits, Mukics, Takács, Bődi. (1,2)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Betelepülés a faluba minimális, főleg a házassággal való áttelepülés jellemző. (1,2)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Eltelepülés a faluból alig volt, a mondás azt tartotta, hogy „aki ide betelpül, el nem megy soha”. (1,2)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Jákhoz hasonló falut nem ismernek. (1,2)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A jákiak önmagukat sehová sem sorolják. (1,2)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Csak Ják környékéről beszélnek, a Felső és az Alsó szántásról. (1,2)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Csupán Szentpéterfáról állapították meg, hogy olyan „járóhelyféle volt”. Valószínűleg vallási szerepet töltött be a környéken. A többi faluról pedig csak név szerint beszélnek: Unyom, Nárai. (1,2)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak csúfolódó mondásokat?
„Murimájás jákiak”: A Kadászi uraság a jákiakat arra kényszerítette, hogy a Muri kutyát leöljék és máját neki elkészítve feltálalják. Náraiakról „kutyafacsarók”: A faluban gyakran elapadtak a kutak és ilyenkor átjártak Jákra vízért. Egyszer egy szomjas kutya leesett a kútba a Náraiak pedig kifacsarták, hogy ne vesszen kárba a víz (a legenda szerint). (1,2)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Régebben főleg a falun belül házasodtak. Kevés számú külházasodás volt, általában a férfiak hoztak feleséget a délebbi szláv területekről. (1,2)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Szombathelyre – állatvásár, András napi vásár; Körmendre – állatvásár (Gergely vásár) (1,2)
b) Piacra:
n.a.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Jáki búcsúk: Szent Györgykor, templomszentelés (ősszel), Jakab napkor (1,2)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Búcsújáróhely: Vasvár, Szentpéterfa, Váti-Szentkúti kápolna (1,2)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A jáki ember nem ment máshová dolgozni. (1,2)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Csak az uradalmi földekről jöttek Göcsejből, a falvak közötti munakerőáramlás nem volt jellemző. (1,2)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
A falu önellátó volt. Általában használati tárgyaikat önmaguk készítették. A falu kevés iparost foglalkoztatott: Fülöp Mihály, Takács János bognárok, Tóth Ferenc gelencsér. (1,2)
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Cserépedényeket önmaguk készítettek csak az ünnepi alkalomra valót vásárolták meg. Főleg az erdélyiektől. (1,2)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Cigányok ruhaanyaggal, harisnyával. Erdélyiek edényekkel, zsebkendővel. Gyakran járt a faluban tollszedő. Az I. világháború után jártak főleg, azóta alig. (1,2)
b) Honnan jöttek?
Erdély (1,2)
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
tollszedő (1,2)
d) Mit árultak?
ruhaanyag, harisnya, edények, zsebkendő (1,2)
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A falu lakosainak volt elég nagy kertje a ház mellett. Szőlőműveléssel csak a majori földeken foglalkoztak, azon pedig főleg a hozatott emberek. (1,2)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A temető már ősi, csupán arról tudnak, hogy korábban a templom körül sokan temetkeztek, de ezek a sírok már nem látszanak.(1,2)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Előkerült csontokról már nem tudnak. (1,2)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Egyetlen fogadott ünnepe van a falunak, Jakab napján nagy jég verte el a határt. Ezért minden évben a jégverés időpontjában megállnak az emberek és elmondanak egy Miatyánkot. (1,2)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
„Soha nem vót mindenkinek.” (1) „Hiszen a TSZ-nek is mink adtunk.” (2)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
A kisebb gazdák kézzel vetettek nagyiszákból. (1,2)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A legtöbbet vetőgéppel vetették. (1,2)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
Használtak, "kicsi favilla vót". (1,2)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak, mindenki maga készítette. (1,2)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kévéből lett egy kereszt. Az vót két láb. Tőbb keresztből lett a kepe. (1,2)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Határozatlan számú kereszt. „Keveset raktunk, hogyha belecsap a villám, ne égjen sok el.” (1,2)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A hadarója 150 cm. (1,2)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Állandó emberek voltak. Gabonát kaptak, amiért csépeltek. Amit elvitt a cséplő az volt a részes. (1,2)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
„Nyárson vittük, nem tudom honnan került ide, azt sem, hogy mikor.” (1,2)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Hajdinát a 20-as évek vége és a 30-as évek eleje felé már nemigen termeltek. (1,2)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
"Mukics Jánosnál kezdődött az eke utáni krumpli ültetés. Akkor még gyerek voltam." (1,2)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
„Lekaszálták, összeszedtük a rendet szétterítettük, úgy forgattuk. Aztán bogláztuk, ahányszor megázott, annyiszor forgattuk.” (1,2)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
„Talicskán hordtuk vagy szénahordó kosárban. Még most is úgy hordjuk.” (1,2)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
„Az iga felső fája vót a sőkfa.” (1,2)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
„Ami a rudat rögzítette aszt nem tudom.” (1,2)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
„Aztán vótak még kivü szögek, azok vótak az igaszögek.” (1,2)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen. „Úgy hívták, hogy csarit.” (1,2)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
„Ha elfogyott a szalma.” (1,2)
c) Melyik évszakban?
„Főleg tavasszal.” (1,2)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Volt tartólánc, a középső ábrára emlékezett. (1,2)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Kocsin kocsikáztak, az volt a kisszekér, azzal mentek a vásárra. A rövidoldalas szekérre ganajoztunk, krumplit hordtunk. A hosszúoldalas szekér volt a szénahordó szekér. (1,2)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
3-4 m lehetett. Hosszú szekeret használtak, vendégoldalt nem. A rövidszekér suberos volt. (1,2)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől rövid lánc volt, hátul meg rudazókötél. (1,2)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A suber erősen ívelt volt. (1,2)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
n.a.
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Nem szokták patkolni, csak ha elvásott a körme, az ökröt is olykor-olykor. (1,2)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Ne, nejde
b) terelik jobbra
Hume
c) és balra
Hik
"A kisborgyúkra szokták mondani a beccét." (1,2)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Buci ne, ne. (1,2)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Ne, ne, ne, pi, pi, pi. (1,2)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Gyere ide! Gyer eszle! (1,2)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Tiloló. (1,2)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Állórokka. (1,2)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falu?
a) Hogy hívták ezeket?
Voltak. Nagymáncsa, Szépvölgy, Felső-Alsónyírvár, Vargamajor, Sándormajor, Évamajor, Jajjmajor, Csókamajor, Csillagmajor, Ivánmajor, Csermajor, Nagyhálós, Kishálós, Kismáncsa. Ezek mind földbirtokos emberek saját tulajdonai voltak, vagy bérletbe adott földek voltak. (1,2,4)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
n.a.
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Ilyen nem volt. A faluba csak zsupptetős tömésházak voltak. (1,2,3)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A füstvezetéket a fal mellé építették. Kb. a múlt század vége óta (1880) építenek csak zárt kéményt. Az utolsó szabad kéményes házat kb. 1930-40 körül bontották le, a Szabadnép utcában volt, Svastits földbirtokos uradalmában cselédlakás volt. (2,3,4)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Különbözőképp. Volt olyan, ahol egy bejárat volt, volt ahol a kamrába is külön bejárat nyílott. Voltak tornácos házak és volt olyan, hogy csak az udvarra nyílott az ajtó. (1,2,3,4)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Még most is vannak ilyen keresztmestergerendás házak. A tömésházakban is használtak ilyet. (1,2,3,4)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Valamikor a múlt században kezdték használni. Pontosan nem tudjuk, de olyan házakban volt ilyen, amiket már több, mint száz éve építettek. (2,3,4)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Kb. az 1960-as években vált ez elterjedtté. (1,2,3)
