Iszkáz

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Iszkáz, 1992. június
Adatközlők:	(1.) Tomor Imre, 1910. Kerta
	(2.) Ács Istvánné, 1913. Iszkáz
	(3.) Taál Lajosné, 1907. Somlószőllős
	(4.) Kovács József, 1910. Iszkáz
Gyűjtötte:	Schvarcz Éva
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Iszk%C3%A1z
weboldal:	http://www.iszkaz.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu lakói nem ismerik a község keletkezésének történetét, néphagyomány sem került elő róla. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Tomor, Takács, Nagy, Mátis. (1) Dukai, Kocsi. (2) Tomor, Molnár, Mátis. (3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem volt nagyobb számú betelepülés. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt olyan eset, hogy nagyobb létszámban elköltöztek volna a faluból. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Felsőiszkáz, Középiszkáz és Alsóiszkáz hasonlítanak egymásra. (1,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem tudnak róla, hogy valamilyen tájegységbe beletartozna a falu. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem ismernek környező tájegységeket. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem ismer híres falvakat. (1) Tüskevár híres a fazekasairól. (2) Alsóiszkáz a jó búzaterméséről volt híres, a Somló hegyi falvak pedig jó boraikról, amelyek a hosszú szállítás alatt sem veszítették el zamatukat. (3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Nem csúfolták. (1,3) „Ne csak mindig iszkáz, hanem eszkáz is.” (Ne csak mindig igyanak, hanem egyenek is.) (2)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A házasodás más falvakból szórványos volt, nem voltak háttérbe szoruló, vagy előtérbe kerülő falvak ebből a szempontból. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Devecser, Tüskevár, Jánosháza. (1) Tüskevár, Somlóvásárhely, Csögle, Jánosháza, Devecser. (2) Kertán marha- és lópiac volt, Tüskevár, Somlószőllős. (3)

b) Piacra:

Devecser, Ajka, Jánosháza. (1) Jánosháza, Devecser (minden nap). (2) Devecserbe vittéka búzát eladni – csütörtökön. (3)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Középiszkáz – Szent László napkor, Alsóiszkáz – Mária napkor, Kisszőlős – István napkor. (1) A környező falvak mindegyikébe ellátogattak az ottani búcsúra. (2) Alsóiszkáz, Középiszkáz, Felsőiszkáz, Doba, Szentimrefalva. (3)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Sümeg – Kisasszonykor és Mária napján. (1) Sümeg, Csatka, Celldömölk – szeptemberben. (2) Sümeg, Celldömölk – mária nevenapján, Kisasszonykor. (3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nem mentek munkára sehová. (1,3) 1920-as években a vasútra mentek dolgozni. Csépelni mentek Somlószőllősre és Alsóiszkázra. Cselédeskedni és „hónaposnak” a helybeli uradalomba mentek. Pestre mentek szolgálni. (2)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Nem szoktak jönni máshonnan dolgozni. (1) Sok helyről jöttek az uradalomba „hónaposnak”, előfordult, hogy az Alföldről is jöttek. Az alföldiek kb. 20-an voltak. (2) Középiszkázra szoktak menni summásnak az uradalomba, répát és cukorborsót kapáltak. (3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Semmit nem készítettek eladásra. (Jakab Mihály nevezetű ember barátságból szokott másoknak vesszőből font kosarakat és kasokat készíteni.) Semmit nem készítettek eladásra. Vették a kaszanyelet és a favillát. Vesszőkosarakat és buritót Tüskevárról hoztak. A söprűt is itt vették. (2) Nem készítettek eladásra, csak saját használatra vesszőből vagy fából eszközöket. Többnyire a piacon szerezték be ezeket. (3)

a) kocsikasokat

n. a

b) vesszőkosarakat

n. a

c) szalmafonatú edényeket

n. a

d) szövőbordát

n. a

e) favillát

n. a

f) fagereblyét

n. a

g) faboronát

n. a

h) egyebet?

n. a

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

Vesszőkosarakat és buritót Tüskevárról hoztak. Favillát vásároltak bakonybéliektől. (1)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket Tüskeváron készítették, ezeket helyben lehetett megvásárolni. A fazekas portékát szekérre rakták, ezzel járták a falvakat. Az asszonyok az utcán megvásárolhatták a szükséges edényeket. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Favillaárus Bakonybélből, fazekas Tüskevárról, meszesek Ugadról, paprikások Szögedről, edényfoltozó Somlóvásárhelyről. (1)

b) Honnan jöttek?

Bakonybélből, Szentgálról, Tüskevárról, Ugadról, Somlóvásárhelyről, Trencsénből, Szegedről

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Tyukászok, üveges, fazekas, meszesek, edényfoltozó. (2) Gelencsérek, meszesek Szentgálról és sümegről, faszerszámkészítő Bakonybélről, üvegesek Trencsénből, edényfoltozó Somlóvásárhelyről. (3)

d) Mit árultak?

n. a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Sok család tulajdonában volt szőlő a Somlón. Egyébként csak akkor fordult elő, hogy másik falu határában volt földtulajdona, ha házassága miatt elkerült a szülőfalujából, s később a szülőfalujában örökölt. Ilyen esetben igyekeztek valakivel cserélni, hogy mindenki a lakóhelyéhez közeli földdarabot birtokolhasson. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n. a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Alsóiszkázon, Középiszkázon és Felsőiszkázon is egy-egy temető van. A helybeliek nem is tudnak más, régebbi temetőkről. A falu határában nem kerültek elő emberi csontok. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n. a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem voltak. (1) Szent Vendelnek mondattak misét minden évben a barmok megtartására. Lehetséges, hogy egy állatvész emlékére, ma már nem tudják biztosan. (2) A gabonát mindig elverte az eső, ezért Sarlós Boldogasszony napján szoktak misét mondatni. (3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Két boronát erősítettek egymáshoz általában így használták a boronát. (1,4)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Főleg kézzel vetettek. (2)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Általában géppel vetették a gabonát a két világháború között. (1,4)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

Takarónak hívták. A b) és a c) betűjelű változat volt használatban. (1) Takarónak hívták. A b) és a c) betűjelű változat volt használatban. (2) Kaszatakarónak hívták. Gyakrabban fordult elő a b) és a c) betűjelű változat, de helyenként az a) betűjelű is használatos volt. (4)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem használtak ilyen kévekötő fát. (1,2,4) (Általában egyáltalában nem használtak eszközt a kévekötéshez. Esetleg külön fát vagy sarlót Középiszkázon. Felsőiszkázon csak a zsúpkéve kötéséhez használtak fát.)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

12 + pap. (1) Az adatközlő csak arra emlékezik, hogy a legföldőt „pup”-nak hívták. (2) Tavaszi árpából rakott kereszt: 12 + pap. Őszi gabonából rakott kereszt: 16 + pap. (4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Meghatározott számú összerakott kereszt megjelölésére használták a „kepe” szót. Használták termésmennyiség meghatározásához is. (1,2,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

2 m. (1) 140 cm alatt (becslés). (2) 180-200 cm. (4)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Gépi cséplés esetén állandó csapat járt a géppel. (1,2,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. (1) Nyárssal, előtte vellával. A nyárs használata 1920 körül vált általánossá. (2) Nyárssal, azelőtt villával. „Vas megyében előbb nyársaztak.” (4)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Egy ember termesztett hajdinát a TSZ megalakulása előtt. (1) Középiszkázon nem termesztettek hajdinát. (2) Előfordult az I. világháború után, hogy valaki termesztett hajdinát, de a két háború között megszűnt a hajdina termesztése. (4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

„Mindig így volt.” (1) Az 1920-as évek közepétől. (2) Az adatközlő gyerekkorában is így volt már. (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénát renden szárították. Kaszálás után 3 nappal megforgatták, majd újabb 3 nap múlva hazaszállították. Ha különösen meleg idő volt, akkor mindez rövidebb időtartam alatt lezajlott. Ha nehezen száradt „börzögették” (borzolták). (1,2,4)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

„Etetőlepedőn.” (1) A padlásról villával, a pajtából etetőruhában. (2) Villával. (4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszög

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igszög, igaszeg (1,2)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Használtak levelet almozáshoz, akkor, amikor kevés volt a szalma. Elsősorban annak volt rá lehetősége, aki tartott erdőrészt. Tölgyfa levelét használták föl nyáron. Ennek az alomnak különös elnevezése nem volt. (1) Ősszel almoztak akácfa levelével. Különös elnevezés itt sincs. (2) Tavasszal elfogyott a szalma, ekkor tölgy, vadgesztenye és szil levelét használták almozáshoz. Nincs különös elnevezés. (4)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n. a.

c) Melyik évszakban?

Ősszel almoztak (2), Tavasszal elfogyott a szalma, (4)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Rúdtartóláncnak hívták. (1), Nem tud róla. (2), Tartóláncnak hívták. (4)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n. a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n. a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekéren nem volt „juha”. kocsirúd, rúdszárny, juha, nyújtó. (1) A kocsin volt hámfa, amire az istrángot ráteszik. A kocsirúd akkor sem ér le a földre, ha a ló nincs befogva. A kocsirúd végén lánc van. (2) A kocsirúd magasan van, a juhafa meggátolja, hogy leessen. A kocsin van hámfa, arra lépnek, ha leszállnak a kocsiról. (4) (A Felsőiszkázon „rúdszárnynak” emlegetett alkatrész Alsóiszkázon „kocsiszárnynak” nevezik.)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszúszekér 4 m hosszú és mindig szélesítik vendégoldallal. (1,2,4)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől lánccal, hátul kötéllel rögzítették a nyomórudat. Volt, aki csigát is használt. (1) A nyomórudat a kocsi két végén lévő vaskarikához erősítették vékony lánccal, vagy rudazókötéllel. (2) Elől lánccal, hátul kötéllel rögzítették, más eszközt nem használtak. (4)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglya: „srágla”. A srágla „félkarikába görbült”. Az első srágla alacsonyabb volt, mint a hátsó. (1) Íves volt. (2,4)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Eleje üres volt, a hátulja meg bekötve. Dőlt az oldala. (1) Nem emlékezik. (2) „Az eleje alacsonyabb volt. 3-4 m hosszú volt a fűzfavessző üléssel.” (4)

b) Használtak-e kettőt is?

„Nem kellett kettő.” 0-60 cm magas. (1)

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A vonómarhát nem patkoltatták, mert errefelé nem voltak köves utak. (1,2) Ritkán fordult elő, hogy a vonómarhát patkolták, akkor is csak a külső körmét. (4)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Hihajsz! (1,2), Nevéről szólították (4)

b) terelik jobbra

Hajsz! (1,2,4)

c) és balra

Hí! (1), Hí, csálide! (2), Csáli, Csálé, Hí! (4), Nem használták a „becce” szót. (1,2 4)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Kocám ne! (1) Ne! (2) Koca ne! (cuppogatás) (4)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi ne! (1,2) Pipipi-pipipi! (4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevén szólítják a kutyát, nincs külön hívószó. (1,2,4)