Iszkáz
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | Iszkáz, 1992. június |
| Adatközlők: | (1.) Tomor Imre, 1910. Kerta |
| (2.) Ács Istvánné, 1913. Iszkáz | |
| (3.) Taál Lajosné, 1907. Somlószőllős | |
| (4.) Kovács József, 1910. Iszkáz | |
| Gyűjtötte: | Schvarcz Éva |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Iszk%C3%A1z |
| weboldal: | http://www.iszkaz.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A falu lakói nem ismerik a község keletkezésének történetét, néphagyomány sem került elő róla. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Tomor, Takács, Nagy, Mátis. (1) Dukai, Kocsi. (2) Tomor, Molnár, Mátis. (3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem volt nagyobb számú betelepülés. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nem volt olyan eset, hogy nagyobb létszámban elköltöztek volna a faluból. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Felsőiszkáz, Középiszkáz és Alsóiszkáz hasonlítanak egymásra. (1,3)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Nem tudnak róla, hogy valamilyen tájegységbe beletartozna a falu. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Nem ismernek környező tájegységeket. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Nem ismer híres falvakat. (1) Tüskevár híres a fazekasairól. (2) Alsóiszkáz a jó búzaterméséről volt híres, a Somló hegyi falvak pedig jó boraikról, amelyek a hosszú szállítás alatt sem veszítették el zamatukat. (3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Nem csúfolták. (1,3) „Ne csak mindig iszkáz, hanem eszkáz is.” (Ne csak mindig igyanak, hanem egyenek is.) (2)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A házasodás más falvakból szórványos volt, nem voltak háttérbe szoruló, vagy előtérbe kerülő falvak ebből a szempontból. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Devecser, Tüskevár, Jánosháza. (1) Tüskevár, Somlóvásárhely, Csögle, Jánosháza, Devecser. (2) Kertán marha- és lópiac volt, Tüskevár, Somlószőllős. (3)
b) Piacra:
Devecser, Ajka, Jánosháza. (1) Jánosháza, Devecser (minden nap). (2) Devecserbe vittéka búzát eladni – csütörtökön. (3)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Középiszkáz – Szent László napkor, Alsóiszkáz – Mária napkor, Kisszőlős – István napkor. (1) A környező falvak mindegyikébe ellátogattak az ottani búcsúra. (2) Alsóiszkáz, Középiszkáz, Felsőiszkáz, Doba, Szentimrefalva. (3)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Sümeg – Kisasszonykor és Mária napján. (1) Sümeg, Csatka, Celldömölk – szeptemberben. (2) Sümeg, Celldömölk – mária nevenapján, Kisasszonykor. (3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Nem mentek munkára sehová. (1,3) 1920-as években a vasútra mentek dolgozni. Csépelni mentek Somlószőllősre és Alsóiszkázra. Cselédeskedni és „hónaposnak” a helybeli uradalomba mentek. Pestre mentek szolgálni. (2)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Nem szoktak jönni máshonnan dolgozni. (1) Sok helyről jöttek az uradalomba „hónaposnak”, előfordult, hogy az Alföldről is jöttek. Az alföldiek kb. 20-an voltak. (2) Középiszkázra szoktak menni summásnak az uradalomba, répát és cukorborsót kapáltak. (3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Semmit nem készítettek eladásra. (Jakab Mihály nevezetű ember barátságból szokott másoknak vesszőből font kosarakat és kasokat készíteni.) Semmit nem készítettek eladásra. Vették a kaszanyelet és a favillát. Vesszőkosarakat és buritót Tüskevárról hoztak. A söprűt is itt vették. (2) Nem készítettek eladásra, csak saját használatra vesszőből vagy fából eszközöket. Többnyire a piacon szerezték be ezeket. (3)
a) kocsikasokat
n. a
b) vesszőkosarakat
n. a
c) szalmafonatú edényeket
n. a
d) szövőbordát
n. a
e) favillát
n. a
f) fagereblyét
n. a
g) faboronát
n. a
h) egyebet?
n. a
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
Vesszőkosarakat és buritót Tüskevárról hoztak. Favillát vásároltak bakonybéliektől. (1)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A cserépedényeket Tüskeváron készítették, ezeket helyben lehetett megvásárolni. A fazekas portékát szekérre rakták, ezzel járták a falvakat. Az asszonyok az utcán megvásárolhatták a szükséges edényeket. (1,2,3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Favillaárus Bakonybélből, fazekas Tüskevárról, meszesek Ugadról, paprikások Szögedről, edényfoltozó Somlóvásárhelyről. (1)
b) Honnan jöttek?
Bakonybélből, Szentgálról, Tüskevárról, Ugadról, Somlóvásárhelyről, Trencsénből, Szegedről
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Tyukászok, üveges, fazekas, meszesek, edényfoltozó. (2) Gelencsérek, meszesek Szentgálról és sümegről, faszerszámkészítő Bakonybélről, üvegesek Trencsénből, edényfoltozó Somlóvásárhelyről. (3)
d) Mit árultak?
n. a.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Sok család tulajdonában volt szőlő a Somlón. Egyébként csak akkor fordult elő, hogy másik falu határában volt földtulajdona, ha házassága miatt elkerült a szülőfalujából, s később a szülőfalujában örökölt. Ilyen esetben igyekeztek valakivel cserélni, hogy mindenki a lakóhelyéhez közeli földdarabot birtokolhasson. (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n. a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Alsóiszkázon, Középiszkázon és Felsőiszkázon is egy-egy temető van. A helybeliek nem is tudnak más, régebbi temetőkről. A falu határában nem kerültek elő emberi csontok. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n. a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nem voltak. (1) Szent Vendelnek mondattak misét minden évben a barmok megtartására. Lehetséges, hogy egy állatvész emlékére, ma már nem tudják biztosan. (2) A gabonát mindig elverte az eső, ezért Sarlós Boldogasszony napján szoktak misét mondatni. (3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Két boronát erősítettek egymáshoz általában így használták a boronát. (1,4)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Főleg kézzel vetettek. (2)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Általában géppel vetették a gabonát a két világháború között. (1,4)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
Takarónak hívták. A b) és a c) betűjelű változat volt használatban. (1) Takarónak hívták. A b) és a c) betűjelű változat volt használatban. (2) Kaszatakarónak hívták. Gyakrabban fordult elő a b) és a c) betűjelű változat, de helyenként az a) betűjelű is használatos volt. (4)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem használtak ilyen kévekötő fát. (1,2,4) (Általában egyáltalában nem használtak eszközt a kévekötéshez. Esetleg külön fát vagy sarlót Középiszkázon. Felsőiszkázon csak a zsúpkéve kötéséhez használtak fát.)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
12 + pap. (1) Az adatközlő csak arra emlékezik, hogy a legföldőt „pup”-nak hívták. (2) Tavaszi árpából rakott kereszt: 12 + pap. Őszi gabonából rakott kereszt: 16 + pap. (4)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Meghatározott számú összerakott kereszt megjelölésére használták a „kepe” szót. Használták termésmennyiség meghatározásához is. (1,2,4)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
2 m. (1) 140 cm alatt (becslés). (2) 180-200 cm. (4)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Gépi cséplés esetén állandó csapat járt a géppel. (1,2,4)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal. (1) Nyárssal, előtte vellával. A nyárs használata 1920 körül vált általánossá. (2) Nyárssal, azelőtt villával. „Vas megyében előbb nyársaztak.” (4)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Egy ember termesztett hajdinát a TSZ megalakulása előtt. (1) Középiszkázon nem termesztettek hajdinát. (2) Előfordult az I. világháború után, hogy valaki termesztett hajdinát, de a két háború között megszűnt a hajdina termesztése. (4)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
„Mindig így volt.” (1) Az 1920-as évek közepétől. (2) Az adatközlő gyerekkorában is így volt már. (3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát renden szárították. Kaszálás után 3 nappal megforgatták, majd újabb 3 nap múlva hazaszállították. Ha különösen meleg idő volt, akkor mindez rövidebb időtartam alatt lezajlott. Ha nehezen száradt „börzögették” (borzolták). (1,2,4)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
„Etetőlepedőn.” (1) A padlásról villával, a pajtából etetőruhában. (2) Villával. (4)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
iga
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
igaszög
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igszög, igaszeg (1,2)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Használtak levelet almozáshoz, akkor, amikor kevés volt a szalma. Elsősorban annak volt rá lehetősége, aki tartott erdőrészt. Tölgyfa levelét használták föl nyáron. Ennek az alomnak különös elnevezése nem volt. (1) Ősszel almoztak akácfa levelével. Különös elnevezés itt sincs. (2) Tavasszal elfogyott a szalma, ekkor tölgy, vadgesztenye és szil levelét használták almozáshoz. Nincs különös elnevezés. (4)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n. a.
c) Melyik évszakban?
Ősszel almoztak (2), Tavasszal elfogyott a szalma, (4)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Rúdtartóláncnak hívták. (1), Nem tud róla. (2), Tartóláncnak hívták. (4)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n. a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n. a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A szekéren nem volt „juha”. kocsirúd, rúdszárny, juha, nyújtó. (1) A kocsin volt hámfa, amire az istrángot ráteszik. A kocsirúd akkor sem ér le a földre, ha a ló nincs befogva. A kocsirúd végén lánc van. (2) A kocsirúd magasan van, a juhafa meggátolja, hogy leessen. A kocsin van hámfa, arra lépnek, ha leszállnak a kocsiról. (4) (A Felsőiszkázon „rúdszárnynak” emlegetett alkatrész Alsóiszkázon „kocsiszárnynak” nevezik.)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A hosszúszekér 4 m hosszú és mindig szélesítik vendégoldallal. (1,2,4)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől lánccal, hátul kötéllel rögzítették a nyomórudat. Volt, aki csigát is használt. (1) A nyomórudat a kocsi két végén lévő vaskarikához erősítették vékony lánccal, vagy rudazókötéllel. (2) Elől lánccal, hátul kötéllel rögzítették, más eszközt nem használtak. (4)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Saroglya: „srágla”. A srágla „félkarikába görbült”. Az első srágla alacsonyabb volt, mint a hátsó. (1) Íves volt. (2,4)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Eleje üres volt, a hátulja meg bekötve. Dőlt az oldala. (1) Nem emlékezik. (2) „Az eleje alacsonyabb volt. 3-4 m hosszú volt a fűzfavessző üléssel.” (4)
b) Használtak-e kettőt is?
„Nem kellett kettő.” 0-60 cm magas. (1)
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
A vonómarhát nem patkoltatták, mert errefelé nem voltak köves utak. (1,2) Ritkán fordult elő, hogy a vonómarhát patkolták, akkor is csak a külső körmét. (4)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,4)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Hihajsz! (1,2), Nevéről szólították (4)
b) terelik jobbra
Hajsz! (1,2,4)
c) és balra
Hí! (1), Hí, csálide! (2), Csáli, Csálé, Hí! (4), Nem használták a „becce” szót. (1,2 4)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Kocám ne! (1) Ne! (2) Koca ne! (cuppogatás) (4)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipi ne! (1,2) Pipipi-pipipi! (4)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Nevén szólítják a kutyát, nincs külön hívószó. (1,2,4)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kendervágót, tilolót. (1) Kendertörőt. (2) Kendervágót, tilolót. (4) Nem használtak törővályút és sulykot, nem ismerik a kötyüs törőt.
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
„b” típus. (1,2) „b”, „c” típusokat. (4)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n. a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
A község határában nem volt különálló házcsoport. (1) A községtől kb. 1-2 km-re volt egy major. Az adatközlő a nevére nem emlékezik. A falutól néhány kilométerre volt a Nyíresi puszta. (4)
a) Hogy hívták ezeket?
n. a.
b) Miért volt így?
n. a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
A falu mindig a jelenlegi helyén állt. (1), A falu korábban Somlószőllős irányába terült el. A mai helyéhez képest keletre. Azon a területen, amelyet most foglal el, korábban erdő volt. Ezért hívják az egyik utcát Cser utcának. (2) A falu mindig ezen a helyen állt. (4)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Nem volt sem boronából készült ház, sem sövényház a faluban. (1,2) Boronából készült házra nem emlékszik. Az utolsó sövényházat 1920 körül bontották le. (4)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
Nem találni a község egyik részében sem szabadkéményes házat. Az adatközlők gyerekkora óta már csak zárt konyhákat építettek. A szabadkéményeket átalakították. Padlást építettek föléje, széles „mászókémény”-t építettek füstvezeték gyanánt. Ez kerülhetett a bejárattal szembeni falra, vagy oldalfalra egyaránt (jobb és bal oldalra ugyanúgy). A szabadkémény átalakítása után „csíkósparlt” került a konyhákba. (1,2,4)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A kérdéses résznek 1 bejárata volt, esetleg a kamrának külön. A bejárat(ok) a folyosóról nyílt(ak). (1) A kamrának, a szobának és a konyhának külön-külön bejárata volt. Mindenhová a gádoron keresztül lehetett bejutni. (Előfordult, hogy a szobába a konyhán keresztül vezetett az út.) (2) Minden helyiségnek külön bejárata volt. A szabad gádoron keresztül lehetett bejutni ezekbe a helyiségekbe. Volt olyan ház is, amelyhez nem építettek gádort. (4)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Volt olyan földfalu ház a faluban, amely mestergerendával épült. (1,2) Ott volt mestergerenda, ahol szabadkéményes konyhák voltak. (4)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
„Apáink fiatalkorában.” „1910 körül jöttek divatba.” (4)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Kb. 1945-től nem építenek hosszú házakat. (1,2,4)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
„Szegényebb házakban így volt.” (1) „Voltak ilynek ... néhány.” (2) „Igen, sok ilyen volt.” (4)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
50-60 cm magas padkára építették a kemencét. (1) 50-70 cm magas padkára építették a kemencét. (2) Fél méter magas padkára építették a kemencét, az alját sóskővel rakták ki. (4)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Nem volt torkos pajta, nem is építettek hozzá semmit. Esetleg „befarazták”, meghosszabbították a tetőt, s ez alá patkolták a szerszámokat. (1) Nem volt torkos pajta, nem építettek hozzá semmit. (2) Előfordult „nagyon régi” pajtáknál. (4)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Két ága közé fogták a fazekat. „Ügyesebbek” a fazék fülébe akasztották. (4)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
n. a.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Kicsi fej káposztát savanyítottak egészben a töltöttkáposztához. (4)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A TSZ-ek megalakítása után, amikor lerombolták a vizimalmokat. (1,2,4)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Az a) és a b) betűjelű kenyértartót használták. (1) A b) betűjelű kenyértartót használták. (2) Mindhárom típusú kenyértartó használatos volt. (4)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Használtak dongás vajköpülőt, kb. 4-5 literes volt. Az adatközlő nem emlékezik, hogy lett volna füle a köpülőnek. (1) Használtak dongás vajköpülőt, kb. 3 literes volt. Az adatközlő nem emékezik, hogy volt-e füle a vajköpülőnek. (2) Használtak füllel ellátott dongás vajköpülőt, kb. 4 literes volt. (4)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Nem használtak hajdinatörőt. Ezen a vidéken szinte jelentéktelen volt a hajdinatermesztés, a hajdinát emberi étkezésre nem is használták. (1,2,4)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
A hajdinát emberi táplálékként nem használták. Kölest nem termesztettek ezen a vidéken. (1,2,4)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Minden ünnepre egyformán „pusztakalácsot”, egyenes fonottkalácsot sütöttek (a). Sütöttek kelt tésztából puffancsot is. Ezt kanállal szaggatták, és tepsiben sütötték. A sütőben megdagadt kerekre, ezért hívták puffancsnak. Lakodalomra nem kalácsokat szoktak sütni, hanem süteményt. Ezek töltött kelttészták és vajas tészták voltak. Csak az egyenes fonottkalácsot szokták sütni (a). (2) Az a) és a c) betűjelű kalácsot szokták sütni, ezen kívül kuglófot. (4)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Az adatközlő emlékezete óta készítenek lecsót. Összetétele: kevés vöröshagyma, paradicsom, paprika – több, mint paradicsom. Esetleg krumpli is kerülhet bele. (1) Gyerekkora óta emlékezik rá az adatközlő, hogy készítettek lecsót, de a paradicsom és a paprika arányára nem emlékezik. Náluk kerülhetett a lecsóba tojás is. (2) Az adatközlő gyerekkora óta esznek lecsót, vöröshagymából, paradicsomból és paprikából készítik. Több paprikát tesznek bele, mint paradicsomot. (4)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Az adatközlők gyerekkora óta ették nyersen a paprikát és a paradicsomot. A paradicsomot kevesebben ették meg nyersen, mint a paprikát. (1,2,4)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
A karácsonyi asztalra töltött „tekercset” tettek sütemény gyanánt. Dióval vagy mákkal töltött kelt tészta, amelynek két szélét egymásra hajtották. Ezenkívül lekváros, mákos vagy túrós buktát ettek ezen a napon. (1) Diós vagy mákos kalácsot ettek karácsonykor. (2) Fonott kalácsot ettek a kávéhoz. Ezen kívül mákos és diós kalács, valamint rétesek kerültek az asztalra. (4)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Hétköznapra is nagyon ritkán viselték, ünnepre egyáltalán nem. (1,2,4)
b) Hány szélből készült?
n. a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
1910-es évektől egész ruhát hordtak a nők. (1,2) 1920-30-as évektől viselnek egész ruhát a nők. (4)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Az asszonyok nem szőttek odahaza. Középiszkázon szőtt egy asszony telente fizetségért. A férje segített neki. Náluk szövettek az asszonyok. (1) Nem szőttek az asszonyok odahaza. (2) Nem szőttek az asszonyok odahaza, volt egy takács, ahhoz vitték szőnivalót. (4)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Régen sem „szólták meg” az asszonyokat, ha kendő nélkül mentek ki az utcára. (1,2,4)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Az 1930-40-es évekig egymás végében voltak elhelyezve az ágyak, ezután egymás mellé kerültek (egymással párhuzamosan). Ez utóbbi elrendezési mód végét jelentették a modern ágyak, fekvőhelyek megjelenése (heverők, „sezlonok”). (1,2,4)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Tavasszal, farsangkor. (1), Májusban. (2), Farsangkor, májusban, szüret után. (4)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
n. a.
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
Általában szombati napon tartották az esküvőt, ritkábban előfordult, hogy kedden. (1,2,4)
b) 1980 körül:
n. a.
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
Egy háznál tartották a lakodalmat. (1), Lányos háznál tartották a lakodalmat. (2), A lányos háznál tartották a lakodalmat. (4)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
A fő étkezés a vacsora volt. (1), A fő étkezés az ebéd volt. (2), Az ebéd és a vacsora egyenlő fontosságú volt. (4)
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n. a.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
Az 1980-as években már vendéglőben, vagy a kultúrházban tartották a lakodalmat általában. (1,2,4)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
Az 1980-as években már vendéglőben, vagy a kultúrházban tartották a lakodalmat általában. (1,2,4)
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
A vőfény hívott a lakodalomba mindenkit, kb. két héttel a lakodalom előtt. Akit később hívtak, annak oka volt a sértődésre. (1,2)
b) 1980 körül:
A jegyespár hívott a lakodalomba mindenkit, kb. két héttel az esemény előtt. (4)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Nem volt szándékolt tányértörés a lakodalomban. (1,2,4)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
n. a.
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
n. a.
d)Meddig élt ez a szokás?
n. a.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
A lakodalmakban kertai vagy kiscsőszi cigányok muzsikáltak.
b) Milyen hangszereken játszottak?
Hangszereik: hegedű (volt prímás is és kontrás is), bőgő, pikula vagy síp, cimbalom, (1,2,4)
c) Hány főből állott a zenekar?
n. a.
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
Tangóharmónika (1930-as évektől). (1,2,4)
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
Volt lucázás. Nem öltöztek be gyerekek különös ruhákba. Elvitték a kaput, mindent teleszórtak törekkel, mindent összekentek kocsikenőccsel. A kanász is köszöntött Lucakor, és más téli ünnep során
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
Luca, Luca, kitty-kotty,
tojjanak a tyúkok,
százat, ezret,
minden fészekbe tizet.” (1)
Házról házra jártak serdülő gyerekek, verseket mondtak, beszórták az udvart szalmával. A lucázást nem aznap, hanem másnap ajándékozták meg. „Luca, Luca, kitty-kotty,
majd hajnal kitty, kotty,
gyere haza barna tyúkom,
mert meg fog a szomszédasszony!
Tojjál ide haza már!”
Ha nem engedtek lucázni:
„Egy tyúkja legyen,
az is vak legyen!
Egy tojás legyen,
az is záp legyen!” (2)
Alsóiszkázon is gyerekek lucáztak, itt jellemző volt a szalmahintés.
„Luca, Luca, kitty-kotty,
tojjanak a tyúkok!
A tyúkok az ülőre,
a ludak a fészekbe.
Ha nem adnak szalonnát,
kibököm a gerendát!
A gerenda lukas lesz,
a gazdának kára lesz.” (4)
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Karácsony másnapján regöltek a legények. Nem öltöztek be különös ruhákba. Tarisznya volt a vállukon, abba gyűjtötték a regölésért kapott diót, almát. (1,2,4)
b) Meddig élt ez a szokás?
n. a.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
Egymáshoz regölték a legényt, meg a leányt. (1,2,4)
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
„Eljöttünk, eljöttünk Szent István szolgái,
szabad megtartani haj rege-rejte,
majd neked ejte,
azt is megengedte a teremtő Isten.
Adjon az uristen a házigazdának két szép ökröt,
két szép ökör mellé két jó bérest.
Az egyik béresnek aranyos ostronyelet,
A másik béresnek aranyos igaszeget.
Haj rege-rejte, majd neked ejte.
Adjon az uristen
a háziasszonynak annyi csirkét, annyi ludat,
mint égen a csillag.
Kamarába rekessze, onnan ki se eressze.
Haj rege-rejte, majd neked ejte.
Regöljünk, regöljünk ennek a szép lánynak egy szép legényt!
Összepöndörödjenek, ágyba hömbölögjenek,
mint a cica farka,
száradjon el rajta,
mint a fán a héja.
Hajrege-rejte.
majd neked ejte.”
„Fiam, ennek a fejszének még nem regöltél!
Úgy álljon a fejsze a nyelibe,
mint az én pöcsöm a helibe!
Haj rege-rejte,
majd neked ejte.” (2)
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
Nem számottevő az öreglegények száma a községben, nem is volt az. (1,2,4)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Nem használtak X-szel díszített tejesfazekat. (1,2,4)
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n. a.
c) Hol szerezték be ezeket?
n. a.
4.12
Nem voltak ilyen szokások. (1,2,4)
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
n. a.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
n. a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Nem voltak különös szokások december 6-án. Alsóiszkázon ekkor volt a búcsú. (1,2,4)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Karácsony este betlehemeztek. 2-3 pásztor, Mária és József voltak a jelenet szereplői. (1) Nem betlehemeztek, hanem pásztorolás volt. Beöltöztek a fiúk pásztorruhába (kifordított szűr, kucsma, bajusz, szakáll). Eszközeik: csengő, láncos bot. (2) Karácsony este előtt pásztoroltak a gyerekek. (4)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentjeként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Szent Vendel az állatok védőszentje. (1,2,4)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Nem volt szokás a gyerekek ijesztgetése. (1,2,4)
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Nem volt szokás a diódobálás. (1,2,4)
b) Mikor, hol, miért?
n. a.
c) Írjuk le tömören a szokást!
n. a.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Fát vágó ember látszik a Holdban. (1) Egy ember újholdkor vasárnap fát vágott, s a Hold felszívta. Azt látni most a Holdban. (2) Bokrot vág egy ember a fejszéjével. (3)
