„Horvátnádalja” változatai közötti eltérés
a (→4.1.) |
a (→4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?) |
||
| 392. sor: | 392. sor: | ||
====a) 1910 körül: ==== | ====a) 1910 körül: ==== | ||
| + | vasárnap (1,2,3,4,5) | ||
| − | ====b) | + | ====b) 1980 körül: ==== |
| − | + | szombaton (1,2,3,4,5) | |
===4.3. === | ===4.3. === | ||
A lap 2014. április 23., 23:32-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1988. május |
| Adatközlők: | (1.) Petrovics Jánosné Kovács Katalin, 1898. Horvátnádalja, katolikus, Horvátnádalja, Akác u. 1. |
| (2.) Micserics István, 1905. Horvátnádalja, katolikus, Horvátnádalja, Akác u. 8. | |
| (3.) Pető Ferencné Sütő Erzsébet, 1908. Horvátnádalja, Akác u. 16. | |
| (4.) Markovics József, 1913. Horvátnádalja, katolikus, Horvátnádalja, Nádaljai u. 82. | |
| (5.) Németh János, 1909. Horvátnádalja, katolikus, Horvátnádalja, Kodály u. 26. | |
| Gyűjtötte: | Madáchy Károly |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Régen horvátok lakták. (1,2,3,4,5) A folyó mellé – Pinka – telepedtek. Horvátul beszéltek, imádkoztak. (2) Szlovéniából jöttek a horvátok. Templomukat a kegyúr Batthyány család építtette. Régen erdőség volt a település körül. Savanyú Jóska és betyárjai is bejöttek a faluba. (3) 1580 körül ingoványos terület volt. Néhány boronaház volt itt régen. 1640-ben horvátok telepedtek ide. Nagy harcok voltak itt a törökök ellen egész Szentgotthárdig. Akkor Batthyány László (?) volt itt az úr. A Markovicsok háza 1723-ban épült. Akkor zsombékos, árvizes terület volt a dédapja idejében. (4) Limbus volt (zsombékos terület), tó volt. Itt folyt a kanyarban a Pinka folyó. Levágták a kanyarokat (szabályozták). Még érti a horvát nyelvet, de nem beszéli. (5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Régen csak horvátok lakták, majd keveredtek, s így csúf mellékneveket is kaptak. (1,2,3,4,5) Oposics, Hadrics, Vojnovics, Micserics, Petrovics, Markovics, Stupics, Francsics régi horvát családnevek. (1,2,3,4,5) Bakos, Horvát, Sütő családok beköltöztek. (2) Spaits – Henics Miklós 7 papot nevelt: 4 édes, 3 árva gyermeket Horvátnádalján. (3) Erről írt Gárdonyi Géza versében megemlékezést.
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nagyobb számban nem telepedtek be. (1,2,3,4,5) Hadricséknál laktak tótok. (1) Sütőéknél Puszli Laciéknál – drótos tótok, üvegesek. (1)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
1902-től 1920-ig sokan kivándoroltak Amerikába. (1,2,3,5) A fél falu elment, de sokan visszajöttek. A család ittmaradt, csak a férfiak vándoroltak ki Kanadába. Két családfő a feleségét is elvitte. 1905-1920-ig a falu 1/4 része elment. (4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Alsóberkifalu, Felsőberki, Harasztifalu és Szentpéterfa községekben az öregek még ma is tudnak horvátul. Szorgalmas, dolgos emberek lakják. (1,2,3,4) Távolabbi vidéken, Horvátzsidányban is horvátul beszéltek régebben. (5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Vas megyében horvát népcsoport. (1,2,3,4,5)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Horvát községek: Alsóberkifalu, Felsőberkifalu, Harasztifalu, Szentpéterfa. (1,2,3,4,5)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Csákánydoroszló mezőváros volt. Itt lakott Batthyány Iván gróf. (1) Iváncon lakott Sigray Antal gróf, akinek híres lovai voltak. Rátóton lakott Szél Kálmán miniszterelnök, s ezért itt megállt a gyorsvonat. (2) Horvátnádaljáról 15 pap származott, a plébánia és a falu tanítatta. Híres, doktorált papok lettek. A Spaics és Henics család 7 papot nevelt. Körmenden volt a hercegi Battyhány család kastélya. Kirnbauer Hugó és József gőzmalmában és szalámigyárában sok ember dolgozott. Híres volt a Kirnbauer ménes. (1,2,3,4,5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
A szomszéd községbeliek, Pinkamindszent, Taródfa és Vasaljai magyar településű falvakból a horvát lakosokat krobótoknak csúfolták. A helyi felsőszeren lakókat zsámándiaknak csúfolták, s az alsószerieket habdalóciaknak mondták. A Felsőberkiben lakó horvátokat a horvátnádaljaiak lopparok-nak csúfolták. (1,2,3,4,5)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A horvátnádaljai legények helyben és környékbeli falvakból nősültek és viszont az itteni lányokat is vitték a közeli és távolabbi helységekbe. (1,2,4,5) „Megpelyvázták” a leány házát, ha kérőjéhez, a legényhez nem ment hozzá. (3) Horvátnádalján a Kőhídnál volt a Móring-út. Ha vidéki legény jött a faluba lánykérőbe, a helyi fiatalság kötelet húzott ki a Móring útnál, s csak akkor eresztették be Nádaljára, ha fizetett az „eladó lányért.” A kemesmáliak egy móringolásnál nagyon megverték a nádaljai legényeket, Bakos Sanyi nagyapját is. Ekkor szűnt meg a faluban a kötélhúzás a Móring útnál. Elmondta Pető Ferencné, Sütő Erzsébet 80 éves, Akác u. 16. (3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Körmenden január kivételével minden hónapban volt országos vásár. Gyertyaszentelőkor (II.2.), márciusban Gergely napi, áprilisban 5-e körül, Iván vásár június 24.
b) Piacra:
Hétfő, csütörtökön heti piac volt Körmenden. (1,2,3,4,5)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Nagyboldogasszony napján és Mária nevenapján, augusztus 15 és szeptember 12-én Vasvárra és Celldömölkre, Kertesre (Németsároslak mellett, Burgenland) gyalog elindultak szombat délután, a búcsújáróhelyen pajtában aludtak és vasárnap este jöttek meg. Égett a gyertya a kezükben és érkezésükor zúgtak a faluban a harangok. Mária-Zellbe is gyalog mentek. Áldozócsütörtökön indultak el és vasárnap érkeztek meg. Az 1950-es évek után már autóbusszal vagy vonattal mentek búcsúra.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Vas megyéből a horvátok és a németek búcsújáróhelye volt még Csatár, Ozmánbük mellett. Gyalog mentek, Vaspörön megháltak s másnap mentek az 5 km széles nagy erdő közepében lévő csatári magaslaton lévő templomba. Sok szekér és búcsúi sátor volt, ahol megvásárolhatták a kegytárgyakat. A búcsúsok élén volt egy előénekes. A templom előtt volt egy forrás, ahol a keresztanya megmosdatta az első alkalommal jelen lévő keresztgyermekét, s utána nyakába akasztotta a zsinóron lógó búcsúfiát, egy üveg alatt lévő szentképet. Az ebéd a „Lacikonyhán” volt. Este értek haza. (1,2,3,4,5)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Kapui Kálmán a Batthyányiak birtokát bérelte Csákánydoroszlóban. Ide jártak mezőgazdasági munkára a horvátnádaljaiak, a majorba. Itt cselédeskedtek, férfiak, asszonyok. „Sarikaszálás”-kor 12 kaszás dolgozott a faluból. Bivallyal és ökrökkel dolgoztak a cselédek. Minden „ostorosnak” négy ökre volt, s ezekkel szántottak, s végezték a mezőgazdasági munkákat. A summások szerződtek messze vidékre. Pusztacsó, Nemescsó, Zirc, Surány (Vassurány), 3-6 hónapi munkára, idénymunkára, kapálásra, aratásra, cukorrépa megművelésére, szedésre, csépelésre. (1,2,3,4,5)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Ide két módos családhoz – Mazalin és Károlyi-családhoz – jártak vidékről kaszálásra és aratásra. A falu fele eljárt a TSZ megalakulásáig távolabbi falukba, majorokba idénymunkára. (1,2,3,4,5)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
A horvátnádaljaiak nagyon szorgalmasak voltak, s ma is készítik a vesszőkosarakat, favillát, stb.
c) szalmafonatú edényeket
Halász, Perlaki, Micserics István eladásra is készítik a vékát, zsomport. (1,2,3,4,5)
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
A horvátnádaljaiak nagyon szorgalmasak voltak, s ma is készítik a vesszőkosarakat, favillát, stb.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Jáki, őrségi fazekasok árulták agyagedényeiket a körmendi piacon, de a faluban is megjelentek időnként a gödörházi és magyarszombati cserépedényekkel a gerencsérek. (1,2,3,4,5)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Az Őrségből jöttek a fazekasok, de inkább a vásárokon vették meg tőlük a cserépedényeket. A cigányok kisebb-nagyobb fateknőket árultak, amelyeket disznóöléseknél, kenyérsütésnél, dagasztásnál és mosásnál is felhasználtak. „Drótozni-fótozni, van-e vali rossz edény javítani való?” Kiáltották a falu utcáin a drótos tótok, akik üvegeztek is. A javítani valót a „KURUC” megcsinálta. A hegyhátiak jó gyümölcstermés idején, ha a körmendi piacon nem tudták eladni, távolabbi falukba – Horvátnádaljára is – az utcán árusították, de bort és pálinkát is kínálták a vevőknek. Jandecska köszörűs még a század elején megjelent a faluba és bekiabált a házakba: „Van-e köszörűni való?” A gyerekek örömére nagy ritkán a dinnyéskocsi is megjelent s kínálta a „mézédes” dinnyéjét. (1,2,3,4,5)
b) Honnan jöttek?
Őrség, Hegyhát.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Fazekas, drótos tót, köszörűs.
d) Mit árultak?
Cserépedényt, fateknőket, gyümölcsöt, bort, pálinkát, dinnyét.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A helybelieknek csak szőlőlugasuk van. Hertelendinek volt szőlője a Balatonnál, Révfülöpön. Most már 10 családnak van Zalában. Az Izabellának jó a helyi talaj, lugasnak. (1,2,4,5) Régen kiveszett a szőlő, a Szőlődombon. A Keresztúri szántásnál aranyat talált egy fazékban a Cseresznyefánál, abból gazdagodott meg. Rátkai Ferencnek Révfülöp mellett, Kanicsnak Tapolcán, Németh Józsefnek a Balatonnál, Badacsonytomajon van szőlője. (3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Az egykori, régi temető a templom körül volt. Most ettől északra van az új temető. (1,3,4,5) A templom környékén volt 1910-ig. „150 évvel ezelőtt a régi temetőbe, a templom előtt temették el Henics Annát, aki 7 papnak volt az anyja. Négyet nevelt, háromnak édesanyja volt.” Sírja ma is áll a régi temetőben. (2)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falu fogadott ünnepe január 17-én volt, Szent Antal napján. Nagy állatvész pusztított a faluban, s ennek emlékére, hogy elmúlt a csapás, ezen a napon nem dolgoztak, be sem fogtak a szekérbe. 10 évvel ezelőtt törölték el a fogadott ünnepet. (1,2,3,4,5)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Kevés ló volt a faluban, tehénekkel dolgoztak a szántás elegyengetésekor. Nem használtak többet összekötve, csak a TSZ megalakulása után. A két világháború között egyes borona fából, megvasalva. (1,2,3,4,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
90 %-ban kézzel vetettek. (1,2,3,4,5)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Csak a módos családok, Bakosék, Károlyiék, Mazalinék, vagy hatan használtak vetőgépet. (1,2,3,4,5)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Villás típusú 3-4 villás – gereblyés kaszacsapót használtak. Már régóta kb. 70 év óta használták. (1,2,3,4,5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen. Ma palántálnak vele. (1,2,3,4,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
A kévékből lábakat raktak. Lehetett 14 db kéve. Volt ahol 20 db-ot keresztalakban raktak. Kívül a töve, belül a mag, a fej. A láb lehetett 5 vagy 10. Egy kereszt kb. 50 kg-ot adott. Felül egyet „papnak” tettek. (1,2,3,4,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
„Bekepézték” – Összerakták keresztbe, kepébe. „Kepibe rakták” – kepűs aratók. (Ebből kapták a részt. Úgy vették fel. Hányadik keresztért vették fel?) – 10 láb 7 kereszt. Ez volt 1 kepe. A lábak összessége a kepe. A gabona földön tárolása a kepe. (1,2,3,4,5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150 cm (mért adat). (1,2,3,4,5)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Eleinte a rokonság segített, később a munások csapatát a gépész állította ki. (1,2,3,4,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal, 4 m hosszú rúdon, amelynek a végén hegyes vas volt a keresztben volt egy fa, s azzal tartották a vállukon a szalmát. Elevátort csak az uradalomban használtak. (1,2,3,4,5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
1950-ig még termeltek. (1,2,3,4,5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1950-ig még termeltek. (1,2,3,4,5)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát lekaszálták, ha nem kapott esőt, egyszer megforgatták. Ha szükséges volt, többször is szárogatták. Ha már „zörgött”, akkor kalbászba húzták és baglába, petrencébe, „boglába” rakták (horvát szó bagla). Ha sok eső volt, újra szárogatták és marhasóval megsózták, hogy jobban egye a szénát az állat. (1,2,3,4,5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Kerékjászolba, fűhordóruhával villával és kézzel hordták. (1,2,3,4,5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igavonó
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,3,4,5)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Kigráblázták az erdő fenekéből a „csalitot” , ha kevés volt a szalma. (1,2,3,4,5)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
Ősszel és tavasszal.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Tehénnel dolgoztak. 4-5 gazdának volt csak lova. Ketten kumetet használtak. Szügyre erősített tartóláncot alkalmaztak. (Az osztrák hatás itt a nyugaton érződött.) (1,2,3,4,5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A terhet szekéren szállították. A módosabb gazdáknak voltak lovaik, s ezeket kocsiba fogták és személyszállításra használták. (1,2,3,4,5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
4-5 m a kepeszállító = hosszúszekér. Vendégoldallal meghosszabbították a „hosszi oldalt”. Nem használták, s nem ismerték a sukk mértékegységet. (1,2,3,4,5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
2-3 ember meghúzta a rudazókötelet feszesre, előzőleg jól megtaposták; elől lánccal is rögzítették. Oldalra kötötték a csigát, s ezzel szorították le a rúdazókötelet. (1,2,3,4,5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A saroglya enyhén ívelt volt, s karikákba, lánccal befűzték. (1,2,3,4,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
n.a.
b) Használtak-e kettőt is?
Egyet is, kettőt is használtak. Burgundi hordásánál kettőt használtak. (1,2,3,4,5)
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Amikor többet jártak, tavasszal és ősszel, akkor az ökröket és a teheneket is patkoltatták. (1,2,3,4,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3,4,5)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Rózsa „ne”
b) terelik jobbra
„Hik”
c) és balra
„Hajsz”
A kisborjú „becce”. Indításhoz nem használták. (1,2,3,4,5)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Pocám, poci, ne, ne. (1,2,3,4,5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipi, ne, pi-pi-pi-pi-ne-ne. (1,2,3,4,5)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Kuszi vagy ksz, ksz, ksz. Vagy a nevén mondják: Bodri, Lédi, Lexi, Nóra, Rajna. (1,2,3,4,5)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Törő – tilolónak mondták. Sulyok – sulykoló. (1,2,3,4,5)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Az egyenes, fekvő típusút használták. (1,2,3,4,5)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
Mátyás király idejében csak egy ház volt, a Hajas-ház. Hercegi birtok volt. (4)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
Lásd az I/1. leírása Horvátnádaljáról. A Pinka gyakran kiáradt, s néhány házat elmosott, s ezért beljebb települt a falu. A falu nyugati szélén volt a Batthyány család birtoka, amelyek Kapui Kálmán bérbe vett, s majort létesített. Itt dolgozott sok horvátnádaljai lakos. A TSZ vezette át, s most bontják. Németújvári, Nyúl, Akác, Teleki, Nádalajai utca. Régen nem voltak utca nevek... (1,2,3,4,5)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
1959 tavaszán bontották le a Sütő-házat, az utolsó boronaházat. (1,2,3,4,5)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A szabadkéményes füstvezetését a 18-as, 20-as kéménnyel vezették el, téglakémény lett, s a fal mellé helyezték el. Az 1910-es évek eleje óta zárt kémények készülnek. (1,2,3,4,5)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Az építményeknek külön bejáratuk volt. A tornácra, gangra nyíltak. (1,2,3,4,5)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
1900-tól kezdődött a téglás ház. A földfalu házaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3,4,5)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az 1900-as évek elején lett általános. (1,2,3,4,5)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Az 1950-es, 1960-as évektől. (1,2,3,4,5)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Igen. Kupás kályha, megszűnt 1890 körül. (5)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
50-70 cm magas padkára. (1,2,3,4,5)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Volt kiugró középrészes (torkos) pajta és „L” alaprajzú pajta. (1,2,3,4,5)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nagyon régen használtak fazékkiszedő villát. (3,5) Egyik ágát akasztották a fazék füléhez. (4) Ruhával vették le a tűzről a fazekat. (1,2)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Nem savanyították törkölyön és egészben sem. Egyiket sem. (1,2,3,4,5)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Nem. Megreszelték, vagy legyalulták, s így savanyítottak.
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Az 1960-as évek elején. (1,2,3,4,5)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
b) típusút, gerendára akasztva. (1,2,3,4,5)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Igen. Már nincsen. (1,2,3,4,5)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
A b) típusút használták. (1,2,3,4,5)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Megpiritották a hajdina lisztjét és forró vízzel felöntötték, majd kanállal kiszaggatták és zsírral fogysztották. Gánicának nevezték. (1,2,3)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
A tészta végét három, vagy négy részre bevágták, ez volt a „farka”. Ebből készült a 3-4 fonású kalács. Húsvétra nagyon szép hosszúkás fonott kalácsot készítettek „kuglihuppot”, s ezt az ünnep reggelén a hét órai misén megszenteltették a templomban. Lakodalomra köralakú fonott perecet készítettek, amelyet a kemence fenekén megsütöttek. Tésztáját 70 db tojásból készítették s a „fiúval” egy óráig ütötték-verték sodrófával. Sokáig elálló volt a perec. Általában a) és b) típusú kalácsot sütöttek. (1,2,3)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Az 1930-40-es évektől készítik. Egy fej hagyma, egy-két paradicsomhoz 1 kg paprika. Krumplit nem használtak. (1,2,3,4,5)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Paprikát és paradicsomot nyersen az 1920-as évektől már fogyasztottak. (1,2,3,4,5)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Kuglihuppot = kalács, amelyben túró volt. Mákos és diós kalácsot. (1,2,3,4,5)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Igen, az 1930-as évekig. Bő gatya volt és rojtos szélű. (1,2,3,4,5)
b) Hány szélből készült?
Hat szélből készült. (?) (1,2,3,4,5)
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Az 1920-as évek végéig. (1,2,3,4,5)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Körmenden és a környező falvakban szőttek. Itt nem szőttek, az asszonyok sem. (1,2,3,4,5)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Ma is hordják, de nem „kötelező”. (1,2,3,4,5)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Rekamiét használnak a fiatalok, ahogyan jól el lehet a szobában helyezni. Az idősebbek egymás után, vagy egymás mellett párhuzamosan teszik napjainkban is. (1,2,3,4,5)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Farsangban, tavasszal és télen. (1,2,3,4,5)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Nyáron nem tartottak esküvőt, böjtben sem. (1,2,3,4,5)
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
vasárnap (1,2,3,4,5)
b) 1980 körül:
szombaton (1,2,3,4,5)
