Horvátnádalja
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1988. május |
| Adatközlők: | (1.) Petrovics Jánosné Kovács Katalin, 1898. Horvátnádalja, katolikus, Horvátnádalja, Akác u. 1. |
| (2.) Micserics István, 1905. Horvátnádalja, katolikus, Horvátnádalja, Akác u. 8. | |
| (3.) Pető Ferencné Sütő Erzsébet, 1908. Horvátnádalja, Akác u. 16. | |
| (4.) Markovics József, 1913. Horvátnádalja, katolikus, Horvátnádalja, Nádaljai u. 82. | |
| (5.) Németh János, 1909. Horvátnádalja, katolikus, Horvátnádalja, Kodály u. 26. | |
| Gyűjtötte: | Madáchy Károly |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Régen horvátok lakták. (1,2,3,4,5) A folyó mellé – Pinka – telepedtek. Horvátul beszéltek, imádkoztak. (2) Szlovéniából jöttek a horvátok. Templomukat a kegyúr Batthyány család építtette. Régen erdőség volt a település körül. Savanyú Jóska és betyárjai is bejöttek a faluba. (3) 1580 körül ingoványos terület volt. Néhány boronaház volt itt régen. 1640-ben horvátok telepedtek ide. Nagy harcok voltak itt a törökök ellen egész Szentgotthárdig. Akkor Batthyány László (?) volt itt az úr. A Markovicsok háza 1723-ban épült. Akkor zsombékos, árvizes terület volt a dédapja idejében. (4) Limbus volt (zsombékos terület), tó volt. Itt folyt a kanyarban a Pinka folyó. Levágták a kanyarokat (szabályozták). Még érti a horvát nyelvet, de nem beszéli. (5)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Régen csak horvátok lakták, majd keveredtek, s így csúf mellékneveket is kaptak. (1,2,3,4,5) Oposics, Hadrics, Vojnovics, Micserics, Petrovics, Markovics, Stupics, Francsics régi horvát családnevek. (1,2,3,4,5) Bakos, Horvát, Sütő családok beköltöztek. (2) Spaits – Henics Miklós 7 papot nevelt: 4 édes, 3 árva gyermeket Horvátnádalján. (3) Erről írt Gárdonyi Géza versében megemlékezést.
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nagyobb számban nem telepedtek be. (1,2,3,4,5) Hadricséknál laktak tótok. (1) Sütőéknél Puszli Laciéknál – drótos tótok, üvegesek. (1)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
1902-től 1920-ig sokan kivándoroltak Amerikába. (1,2,3,5) A fél falu elment, de sokan visszajöttek. A család ittmaradt, csak a férfiak vándoroltak ki Kanadába. Két családfő a feleségét is elvitte. 1905-1920-ig a falu 1/4 része elment. (4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Alsóberkifalu, Felsőberki, Harasztifalu és Szentpéterfa községekben az öregek még ma is tudnak horvátul. Szorgalmas, dolgos emberek lakják. (1,2,3,4) Távolabbi vidéken, Horvátzsidányban is horvátul beszéltek régebben. (5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Vas megyében horvát népcsoport. (1,2,3,4,5)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Horvát községek: Alsóberkifalu, Felsőberkifalu, Harasztifalu, Szentpéterfa. (1,2,3,4,5)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Csákánydoroszló mezőváros volt. Itt lakott Batthyány Iván gróf. (1) Iváncon lakott Sigray Antal gróf, akinek híres lovai voltak. Rátóton lakott Szél Kálmán miniszterelnök, s ezért itt megállt a gyorsvonat. (2) Horvátnádaljáról 15 pap származott, a plébánia és a falu tanítatta. Híres, doktorált papok lettek. A Spaics és Henics család 7 papot nevelt. Körmenden volt a hercegi Battyhány család kastélya. Kirnbauer Hugó és József gőzmalmában és szalámigyárában sok ember dolgozott. Híres volt a Kirnbauer ménes. (1,2,3,4,5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
A szomszéd községbeliek, Pinkamindszent, Taródfa és Vasaljai magyar településű falvakból a horvát lakosokat krobótoknak csúfolták. A helyi felsőszeren lakókat zsámándiaknak csúfolták, s az alsószerieket habdalóciaknak mondták. A Felsőberkiben lakó horvátokat a horvátnádaljaiak lopparok-nak csúfolták. (1,2,3,4,5)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
A horvátnádaljai legények helyben és környékbeli falvakból nősültek és viszont az itteni lányokat is vitték a közeli és távolabbi helységekbe. (1,2,4,5) „Megpelyvázták” a leány házát, ha kérőjéhez, a legényhez nem ment hozzá. (3) Horvátnádalján a Kőhídnál volt a Móring-út. Ha vidéki legény jött a faluba lánykérőbe, a helyi fiatalság kötelet húzott ki a Móring útnál, s csak akkor eresztették be Nádaljára, ha fizetett az „eladó lányért.” A kemesmáliak egy móringolásnál nagyon megverték a nádaljai legényeket, Bakos Sanyi nagyapját is. Ekkor szűnt meg a faluban a kötélhúzás a Móring útnál. Elmondta Pető Ferencné, Sütő Erzsébet 80 éves, Akác u. 16. (3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Körmenden január kivételével minden hónapban volt országos vásár. Gyertyaszentelőkor (II.2.), márciusban Gergely napi, áprilisban 5-e körül, Iván vásár június 24.
b) Piacra:
Hétfő, csütörtökön heti piac volt Körmenden. (1,2,3,4,5)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Nagyboldogasszony napján és Mária nevenapján, augusztus 15 és szeptember 12-én Vasvárra és Celldömölkre, Kertesre (Németsároslak mellett, Burgenland) gyalog elindultak szombat délután, a búcsújáróhelyen pajtában aludtak és vasárnap este jöttek meg. Égett a gyertya a kezükben és érkezésükor zúgtak a faluban a harangok. Mária-Zellbe is gyalog mentek. Áldozócsütörtökön indultak el és vasárnap érkeztek meg. Az 1950-es évek után már autóbusszal vagy vonattal mentek búcsúra.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Vas megyéből a horvátok és a németek búcsújáróhelye volt még Csatár, Ozmánbük mellett. Gyalog mentek, Vaspörön megháltak s másnap mentek az 5 km széles nagy erdő közepében lévő csatári magaslaton lévő templomba. Sok szekér és búcsúi sátor volt, ahol megvásárolhatták a kegytárgyakat. A búcsúsok élén volt egy előénekes. A templom előtt volt egy forrás, ahol a keresztanya megmosdatta az első alkalommal jelen lévő keresztgyermekét, s utána nyakába akasztotta a zsinóron lógó búcsúfiát, egy üveg alatt lévő szentképet. Az ebéd a „Lacikonyhán” volt. Este értek haza. (1,2,3,4,5)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Kapui Kálmán a Batthyányiak birtokát bérelte Csákánydoroszlóban. Ide jártak mezőgazdasági munkára a horvátnádaljaiak, a majorba. Itt cselédeskedtek, férfiak, asszonyok. „Sarikaszálás”-kor 12 kaszás dolgozott a faluból. Bivallyal és ökrökkel dolgoztak a cselédek. Minden „ostorosnak” négy ökre volt, s ezekkel szántottak, s végezték a mezőgazdasági munkákat. A summások szerződtek messze vidékre. Pusztacsó, Nemescsó, Zirc, Surány (Vassurány), 3-6 hónapi munkára, idénymunkára, kapálásra, aratásra, cukorrépa megművelésére, szedésre, csépelésre. (1,2,3,4,5)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Ide két módos családhoz – Mazalin és Károlyi-családhoz – jártak vidékről kaszálásra és aratásra. A falu fele eljárt a TSZ megalakulásáig távolabbi falukba, majorokba idénymunkára. (1,2,3,4,5)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
A horvátnádaljaiak nagyon szorgalmasak voltak, s ma is készítik a vesszőkosarakat, favillát, stb.
c) szalmafonatú edényeket
Halász, Perlaki, Micserics István eladásra is készítik a vékát, zsomport. (1,2,3,4,5)
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
A horvátnádaljaiak nagyon szorgalmasak voltak, s ma is készítik a vesszőkosarakat, favillát, stb.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Jáki, őrségi fazekasok árulták agyagedényeiket a körmendi piacon, de a faluban is megjelentek időnként a gödörházi és magyarszombati cserépedényekkel a gerencsérek. (1,2,3,4,5)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Az Őrségből jöttek a fazekasok, de inkább a vásárokon vették meg tőlük a cserépedényeket. A cigányok kisebb-nagyobb fateknőket árultak, amelyeket disznóöléseknél, kenyérsütésnél, dagasztásnál és mosásnál is felhasználtak. „Drótozni-fótozni, van-e vali rossz edény javítani való?” Kiáltották a falu utcáin a drótos tótok, akik üvegeztek is. A javítani valót a „KURUC” megcsinálta. A hegyhátiak jó gyümölcstermés idején, ha a körmendi piacon nem tudták eladni, távolabbi falukba – Horvátnádaljára is – az utcán árusították, de bort és pálinkát is kínálták a vevőknek. Jandecska köszörűs még a század elején megjelent a faluba és bekiabált a házakba: „Van-e köszörűni való?” A gyerekek örömére nagy ritkán a dinnyéskocsi is megjelent s kínálta a „mézédes” dinnyéjét. (1,2,3,4,5)
b) Honnan jöttek?
Őrség, Hegyhát.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Fazekas, drótos tót, köszörűs.
d) Mit árultak?
Cserépedényt, fateknőket, gyümölcsöt, bort, pálinkát, dinnyét.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A helybelieknek csak szőlőlugasuk van. Hertelendinek volt szőlője a Balatonnál, Révfülöpön. Most már 10 családnak van Zalában. Az Izabellának jó a helyi talaj, lugasnak. (1,2,4,5) Régen kiveszett a szőlő, a Szőlődombon. A Keresztúri szántásnál aranyat talált egy fazékban a Cseresznyefánál, abból gazdagodott meg. Rátkai Ferencnek Révfülöp mellett, Kanicsnak Tapolcán, Németh Józsefnek a Balatonnál, Badacsonytomajon van szőlője. (3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Az egykori, régi temető a templom körül volt. Most ettől északra van az új temető. (1,3,4,5) A templom környékén volt 1910-ig. „150 évvel ezelőtt a régi temetőbe, a templom előtt temették el Henics Annát, aki 7 papnak volt az anyja. Négyet nevelt, háromnak édesanyja volt.” Sírja ma is áll a régi temetőben. (2)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falu fogadott ünnepe január 17-én volt, Szent Antal napján. Nagy állatvész pusztított a faluban, s ennek emlékére, hogy elmúlt a csapás, ezen a napon nem dolgoztak, be sem fogtak a szekérbe. 10 évvel ezelőtt törölték el a fogadott ünnepet. (1,2,3,4,5)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Kevés ló volt a faluban, tehénekkel dolgoztak a szántás elegyengetésekor. Nem használtak többet összekötve, csak a TSZ megalakulása után. A két világháború között egyes borona fából, megvasalva. (1,2,3,4,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
90 %-ban kézzel vetettek. (1,2,3,4,5)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Csak a módos családok, Bakosék, Károlyiék, Mazalinék, vagy hatan használtak vetőgépet. (1,2,3,4,5)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Villás típusú 3-4 villás – gereblyés kaszacsapót használtak. Már régóta kb. 70 év óta használták. (1,2,3,4,5)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen. Ma palántálnak vele. (1,2,3,4,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
A kévékből lábakat raktak. Lehetett 14 db kéve. Volt ahol 20 db-ot keresztalakban raktak. Kívül a töve, belül a mag, a fej. A láb lehetett 5 vagy 10. Egy kereszt kb. 50 kg-ot adott. Felül egyet „papnak” tettek. (1,2,3,4,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
„Bekepézték” – Összerakták keresztbe, kepébe. „Kepibe rakták” – kepűs aratók. (Ebből kapták a részt. Úgy vették fel. Hányadik keresztért vették fel?) – 10 láb 7 kereszt. Ez volt 1 kepe. A lábak összessége a kepe. A gabona földön tárolása a kepe. (1,2,3,4,5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150 cm (mért adat). (1,2,3,4,5)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Eleinte a rokonság segített, később a munások csapatát a gépész állította ki. (1,2,3,4,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal, 4 m hosszú rúdon, amelynek a végén hegyes vas volt a keresztben volt egy fa, s azzal tartották a vállukon a szalmát. Elevátort csak az uradalomban használtak. (1,2,3,4,5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
1950-ig még termeltek. (1,2,3,4,5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1950-ig még termeltek. (1,2,3,4,5)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát lekaszálták, ha nem kapott esőt, egyszer megforgatták. Ha szükséges volt, többször is szárogatták. Ha már „zörgött”, akkor kalbászba húzták és baglába, petrencébe, „boglába” rakták (horvát szó bagla). Ha sok eső volt, újra szárogatták és marhasóval megsózták, hogy jobban egye a szénát az állat. (1,2,3,4,5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Kerékjászolba, fűhordóruhával villával és kézzel hordták. (1,2,3,4,5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igavonó
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,3,4,5)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Kigráblázták az erdő fenekéből a „csalitot” , ha kevés volt a szalma. (1,2,3,4,5)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
Ősszel és tavasszal.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Tehénnel dolgoztak. 4-5 gazdának volt csak lova. Ketten kumetet használtak. Szügyre erősített tartóláncot alkalmaztak. (Az osztrák hatás itt a nyugaton érződött.) (1,2,3,4,5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A terhet szekéren szállították. A módosabb gazdáknak voltak lovaik, s ezeket kocsiba fogták és személyszállításra használták. (1,2,3,4,5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
4-5 m a kepeszállító = hosszúszekér. Vendégoldallal meghosszabbították a „hosszi oldalt”. Nem használták, s nem ismerték a sukk mértékegységet. (1,2,3,4,5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
2-3 ember meghúzta a rudazókötelet feszesre, előzőleg jól megtaposták; elől lánccal is rögzítették. Oldalra kötötték a csigát, s ezzel szorították le a rúdazókötelet. (1,2,3,4,5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A saroglya enyhén ívelt volt, s karikákba, lánccal befűzték. (1,2,3,4,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
n.a.
b) Használtak-e kettőt is?
Egyet is, kettőt is használtak. Burgundi hordásánál kettőt használtak. (1,2,3,4,5)
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Amikor többet jártak, tavasszal és ősszel, akkor az ökröket és a teheneket is patkoltatták. (1,2,3,4,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3,4,5)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Rózsa „ne”
b) terelik jobbra
„Hik”
c) és balra
„Hajsz”
A kisborjú „becce”. Indításhoz nem használták. (1,2,3,4,5)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Pocám, poci, ne, ne. (1,2,3,4,5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipi, ne, pi-pi-pi-pi-ne-ne. (1,2,3,4,5)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Kuszi vagy ksz, ksz, ksz. Vagy a nevén mondják: Bodri, Lédi, Lexi, Nóra, Rajna. (1,2,3,4,5)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Törő – tilolónak mondták. Sulyok – sulykoló. (1,2,3,4,5)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Az egyenes, fekvő típusút használták. (1,2,3,4,5)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
Mátyás király idejében csak egy ház volt, a Hajas-ház. Hercegi birtok volt. (4)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
Lásd az I/1. leírása Horvátnádaljáról. A Pinka gyakran kiáradt, s néhány házat elmosott, s ezért beljebb települt a falu. A falu nyugati szélén volt a Batthyány család birtoka, amelyek Kapui Kálmán bérbe vett, s majort létesített. Itt dolgozott sok horvátnádaljai lakos. A TSZ vezette át, s most bontják. Németújvári, Nyúl, Akác, Teleki, Nádalajai utca. Régen nem voltak utca nevek... (1,2,3,4,5)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
1959 tavaszán bontották le a Sütő-házat, az utolsó boronaházat. (1,2,3,4,5)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A szabadkéményes füstvezetését a 18-as, 20-as kéménnyel vezették el, téglakémény lett, s a fal mellé helyezték el. Az 1910-es évek eleje óta zárt kémények készülnek. (1,2,3,4,5)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Az építményeknek külön bejáratuk volt. A tornácra, gangra nyíltak. (1,2,3,4,5)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
1900-tól kezdődött a téglás ház. A földfalu házaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3,4,5)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Az 1900-as évek elején lett általános. (1,2,3,4,5)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Az 1950-es, 1960-as évektől. (1,2,3,4,5)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Igen. Kupás kályha, megszűnt 1890 körül. (5)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
50-70 cm magas padkára. (1,2,3,4,5)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Volt kiugró középrészes (torkos) pajta és „L” alaprajzú pajta. (1,2,3,4,5)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Nagyon régen használtak fazékkiszedő villát. (3,5) Egyik ágát akasztották a fazék füléhez. (4) Ruhával vették le a tűzről a fazekat. (1,2)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Nem savanyították törkölyön és egészben sem. Egyiket sem. (1,2,3,4,5)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Nem. Megreszelték, vagy legyalulták, s így savanyítottak.
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Az 1960-as évek elején. (1,2,3,4,5)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
b) típusút, gerendára akasztva. (1,2,3,4,5)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Igen. Már nincsen. (1,2,3,4,5)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
A b) típusút használták. (1,2,3,4,5)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Megpiritották a hajdina lisztjét és forró vízzel felöntötték, majd kanállal kiszaggatták és zsírral fogysztották. Gánicának nevezték. (1,2,3)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
A tészta végét három, vagy négy részre bevágták, ez volt a „farka”. Ebből készült a 3-4 fonású kalács. Húsvétra nagyon szép hosszúkás fonott kalácsot készítettek „kuglihuppot”, s ezt az ünnep reggelén a hét órai misén megszenteltették a templomban. Lakodalomra köralakú fonott perecet készítettek, amelyet a kemence fenekén megsütöttek. Tésztáját 70 db tojásból készítették s a „fiúval” egy óráig ütötték-verték sodrófával. Sokáig elálló volt a perec. Általában a) és b) típusú kalácsot sütöttek. (1,2,3)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Az 1930-40-es évektől készítik. Egy fej hagyma, egy-két paradicsomhoz 1 kg paprika. Krumplit nem használtak. (1,2,3,4,5)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Paprikát és paradicsomot nyersen az 1920-as évektől már fogyasztottak. (1,2,3,4,5)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Kuglihuppot = kalács, amelyben túró volt. Mákos és diós kalácsot. (1,2,3,4,5)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Igen, az 1930-as évekig. Bő gatya volt és rojtos szélű. (1,2,3,4,5)
b) Hány szélből készült?
Hat szélből készült. (?) (1,2,3,4,5)
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Az 1920-as évek végéig. (1,2,3,4,5)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Körmenden és a környező falvakban szőttek. Itt nem szőttek, az asszonyok sem. (1,2,3,4,5)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Ma is hordják, de nem „kötelező”. (1,2,3,4,5)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Rekamiét használnak a fiatalok, ahogyan jól el lehet a szobában helyezni. Az idősebbek egymás után, vagy egymás mellett párhuzamosan teszik napjainkban is. (1,2,3,4,5)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Farsangban, tavasszal és télen. (1,2,3,4,5)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Nyáron nem tartottak esküvőt, böjtben sem. (1,2,3,4,5)
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
vasárnap (1,2,3,4,5)
b) 1980 körül:
szombaton (1,2,3,4,5)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
Ha árvalány volt, a vőlegénynél. Máskor a menyasszony házánál. (1,2,3,4,5)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
Az esküvő után volt a főétkezés, a vacsora, amelyet a menyasszony házánál tartottak. (1,2,3,4,5)
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n.a.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
Körmenden a Koronában vagy a Centrálban tartják szombaton este a lakodalmat. Bemennek faluról. Körmenden a várban van a házasságkötő-terem, a fényképész és nagyon ritkán a templomi esküvő. (1,2,3,4,5)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
1960 óta már háznál nem tartanak esküvőt.
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
A rokonok közül egy vendéghívó elment a paphoz, kántorhoz, rokonokhoz, szalagos bottal, pántlikás, virágos kalapban, egyszer.
b) 1980 körül:
A meghivottak a rokonok és ismerősök. Ha nagy lakodalmat tartanak, akkor az EGYT ebédlőjében tartják Körmenden. (100-300 fős). Ha nincs vőfély, levélben értesítik a meghívottakat. (1,2,3,4,5)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Nem volt szokás. (1,2,3,4,5)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
n.a.
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
n.a.
d)Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Cigányzenekar Körmendről: Boci Béla, Darvas Feri, Percsákék 5-6 fővel, prímás, kontrás, bőgős, cimbalmos, pikulás. Ritkán egy-egy harmónikás. Újabban modern zenekar, elektromos hangszerekkel. (1,2,3,4,5)
b) Milyen hangszereken játszottak?
prímás, kontrás, bőgős, cimbalmos, pikulás.
c) Hány főből állott a zenekar?
5-6 főből.
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
n.a.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
December 13-án volt a lucázás 1950-ig.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
A gyerekek szalmát vagy töreket vittek és azt szórták el a konyha közepén, amelyet aztán a gazdaasszony a tyúkok óljába tett, hogy több tojást tojjanak. Belépéskor megkérdezték, hogy szabad-e lucázni? Az engedélyezés után kántálták: „Luca, Luca kity-koty, tojjanak tikjuk, a diszójuknak olyan vastag szalonnája legyen, mint a mestergerenda, annyi tojást tojjanak tyúkjuk, mint az égen a csillag, annyi pénzük legyen, mint a pelyva, tiktek lányának olyan csöcse legyen, mint a bugyiga korsó, kolbászuk olyan hosszú legyen, mint a kerítés. Luca, Luca, kity-koty.” Volt olyan ház, ahol megunták már a sok lucázókat és nem engedték be őket, s ilyenkor bekiabálták a háziaknak: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!” (1,2,3,4,5) A lucázás kántálása után a háziasszony a szalmafonatú zsomporából almát, diót, kalácsot vagy pénzt adott a rendszerint párosával megjelenő gyerekeknek. (1,2,3,4,5)
4.9. Regölés
Regölés nem volt, de a század elején még a legénynek szilveszter este harmónika mellett a lányos háznál énekeltek.
a) Melyik napon szoktak regölni?
n.a.
b) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
n.a.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
Regölés nem volt, de a század elején még a legénynek szilveszter este harmónika mellett a lányos háznál énekeltek: „Ó szép Jézus, ez új esztendőben. Ó Mária! Esedezzél értünk, édes reményünk! Hogy ez új esztendőben minden ügyeinkben, Lehessünk Jézus drága kedvében.” Az éneklés végén horvátul mondták: „Szerencsés jó estét a házi gazdának!” (1,2,4) Horvátnádalján azt az ősi szokást a II. világháborúig betartották, hogy Szilveszter estéjén minden nagylányos háznál egy ősi horvát dalt énekeltek. A legényeknek a lányok pénzt adtak, ebből a pénzből a legények egy szép bált rendeztek és ebbe a bálba minden lányt elvittek, akinél énekeltek. A horvát dal szövege a következő: „Szricsán dobár vecser Bogdáj hizsni goszpodár, Szváson Hizsnon Goszpáricen Zseljin ván Lip dán. Refr.: Novo letto et dusa Zseljin ván ett Jézusá Dá nán náse presnyé szágdán Jézus oh szlisáj. Ál szán csul nébészké szlove, Lip Ángyeli glász, Dá csé novo lettó násztát ot polnocs necsán. Refr.: Novo letto... Otto váso Divojcsisa Lip záleni vincsác, I lipogá Zárucsnyiká zseljin mon mon nosi. Refr.: Novo letto... Sztáni gori Divojcsicá, Dvorit Junáke, Ter poj iscsi vá ládici Lipe Jábuke, csudá Horie. Refr.: Novo letto...” A dal magyar fordítása: „Szerencsés jó estét adjon Isten a házigazdának A maga háziasszonyával, kívánok maguknak szép napot. Refr.: Az új évben lelkemből, Kívánom a Jézustól, Hogy a mi kérésünket most Jézus ó hallgasd meg. Mert hallottam égi szózatot, szép angyali hangot, Hogy új év toppant be ma éjjel éjféltől. Refr.: Az új évben... Ennek a maguk kislányának szép zöld koszorút, És egy szép kedvest kívánunk az éjjel. Refr.: Az új évben... Kelj fel kislány udvarolni a legényeket, És menj keress a ládában szép almákat és sok diót. Refr.: Az új évben... (1., és a fordítást végezte Tihanyi Istvánné, Horvátnádalja, Akácfa u.)
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
Nem voltak. Kb. 5-6 (kevesebb, mint 1 %). (1,2,3,4,5)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Használták, de nem tudják, hogy miért díszítették X-el. (1,2,3,4,5)
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n.a.
c) Hol szerezték be ezeket?
A gödörházi fazekasok árulták a körmendi vásáron, s tőlük vették a falubeliek. (1,2,3,4,5)
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
a) Melyik napon,
n.a.
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
a) Melyik napon,
Pünkösd előtt szombaton a Pinka folyó partján egy nagy fűzfa alatt a legények rőzsét gyújtottak és viccelődtek, bolondoztak. Nagyon régen volt. (1,2)
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
Legények.
d) Meddig élt ez a szokás?
Ezt a szokást a mai fiatalok már nem is ismerik. (1,2)
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
December 6-án, Miklós napján, felöltöztek püspöknek, és egy fő feketeálarcban krampusznak, derekán a lánc, hátán a zsákkal. A házba este bementek és keresték a gyerekeket és megkérdezték. „Jók vagytok? Tudtok-e imádkozni?” A jóknak almát, diót, cukorkát osztogattak, a térdeplő és didergő rosszak virgácsot és sültkrumplit kaptak. (A II. világháború után már megszűnt az alakoskodás.) (1,2,3,4,5)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Betlehemezni csak fiúk jártak. Vitték az egy vagy kéttornyú fatemplomot, felöltözve 2 angyal és 3-4 pásztor. Az angyalok fején fehér papírsüveg volt és fehér hosszú ingben jelentek meg, s vitték a betlehemet, amelyben égő gyertya mögöttt látni lehetett jászolban a Kisjézust, mögötte színes szentképen állt Mária, Szent Józseffel. A jászol körül 2-3 bárányka feküdt. A pásztorok kezében hosszú kampos bot volt. Karácsonyi énekeket zengtek: „Pásztorok keljünk fel..., Pásztorok, pásztorok örvendezve..., Mennyből az angyal..., Dicsőség mennyben az Istennek. 1950-ben az alsóberki cigánygyerekek még betlehemeztek, s ennek utolsó tárgyi emlékét őrzi a körmendi Rába Helytörténeti Múzeum. (1,2,3,4,5)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentjeként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Szent Antal az állatok védőszentje. Ha megdöglött a disznó, azt mondták: „Elvitte Szent Antal!” Szent Orbán a szőlők védőszentje. Szent Vendel a marhák védőszentje. Szent Márton napján a kanásznak lepényt, vagy rétest sütöttek. Szent Márton a pásztorok ünnepe volt. Ezen a napon nem őríztek, átvették a családoktól az adományokat, tojást is. Szent Antal napján a templom oltárára kitett gyertyát hazavitték és pénzt tettek a helyére. Szent György napján búzaszentelés volt, s a falu népe kivonult a templomból zászlóval az útszéli kereszthez. Ezen a napon este a kaput, az ajtókat zöldággal, orgonával díszítették. Ezek a népszokások kb. 1950 után megszűntek. (1,2,3,4,5)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
„Megajj, jön a karampusz...” „Gyün a bőgös, megesz!” „Megfog a kuszi ... megesz a kuszi!” Kéményseprővel: „Gyün a fekete!” „Beteszünk a pincébe!” „Megesz a béka!” „Bezárunk az ólba!” „Megharap a kutya!” „Elvisz a kutya!” „Gyün a Böbös!” (1,2,3,4,5)
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Éjféli mise előtt és az Éjféli mise alatt.
b) Mikor, hol, miért?
Otthon a szobában és templomban.
c) Írjuk le tömören a szokást!
„Pipicázás...” Éjféli mise előtt, a nagymama, vagy az édesapa, kinyitotta a szobaajtót, hívta a gyerekeket és a kötényből szórta a padlóra a diót és közben mondta: „pipica-pipica...” s a gyerekek nagy kacagás közben kapkodták fel a guruló diókat. Éjféli mise alatt a legények a kórusból a templomban álló leányok fejére dobálták a diókat. Gyöngyös Ferenc a miséző körmendi kanonok nagyon szigorú pap volt, s 1940-ben szigorú parancsára Horvátnádalján megszűnt ez a fiatalságnak nagyon tetsző népszokás. (1,2,3,4,5)
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Szénát összekötve vitte az alak. A Holdember viszi a szénát. Rőzsevágó ember. Teleholdkor embert láttak a holdban. Ellopta a szénát, viszi a hátán. „Ott viszi a hátán puttonyt!” (1,2,3,4,5)
