Gelsesziget

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Gelsesziget, 1992. szeptember
Adatközlők:	(1.) Vékási József, 1915. római katolikus, Gelsesziget, Fő u. 67.
	(2.) Czinki János, 1904. római katolikus, Gelsesziget, Fő u. 17.
	(3.) Czinki Jánosné, 1921. római katolikus, Gelsesziget, Fő u. 17.
Gyűjtötte:	Szabó Zoltán, Juhász Katalin
Wiki feldolgozás:	Kucsera Sándor
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Gelsesziget
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Nem tudnak róla. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Gregor, Kuti, Tolnai, Vékási, Kánnár. (1) Czinki (a legtöbb: 5-6 ház), Seiter, Kánnár, Tátrai, Kuti. (2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Feleséget sokan hoztak, de családos betelepülőkről nem tud. Mindenki magyar és katolikus. (1) Nem. (2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Csak a fiatalok 1945 után a nagyobb városokba. (1) Nem. (2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Rajk, Újudvar, Pölöskefő, Gelse, Orosztony, Kilimán, Kacorlak, Nagybakónak. Ezek is katolikus falvak. Innen nősültek. Azonban különbségek is vannak: apró szokások, szólásformák különböznek. Pl. az orosztonyiak a ki helyett kű-t mondanak, sáros helyett: sározs, stb. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem tudják. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Egerszeg felé a göcsejiek. Másról nem tudnak. (2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Gelse a hét ördögről híres. (1) Búcsújáróhelyek jutnak eszükbe: Búcsúszentlászló, Homokkomárom, Vasvár, Kaizsa: József napi búcsú. (2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Újlakról mesélik: egyszer annyi fát vághattak az erdőn, amekkora területen a létra elfér. A furfangos újlakiak keresztben vitték a létrát, hogy minél több fa essen az útjába. Erre mondják: „Keresztbe vitték a létrát, mint az újlakiak.” (1) Nem tudnak ilyenről. (2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Jelentősebb összeházasodás: Rajk, Újudvar, Gelse, Kacorlak, Pölöskefő. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Nagykanizsára, esetleg Pacsára.

b) Piacra:

Nagykanizsa.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Csak a rokonokhoz (Kanizsa, Kacorlak, Újudvar, Orosztony)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Búcsúszentlászlóra rendezett menetben zászlóval gyalog mentek minden évben. Ezen kívül ismert búcsúáróhelyek: Homokkomárom, Vasvár. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nem jártak. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jártak. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Eladásra nem csináltak, esetleg néha maguknak. Az eszközöket a vásárban vették. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Gerencsérek jártak erre Komáromból, Bakónakról, Sümegről. Kocsival hordták, gabonáért adták 2x-3x töltve. (1,2,3)

1.16.

Meszesek Révfülöpről, Sümegről, Tapolcáról, paprikások Szegedről, drótosok, edényfoltozók, köszörűs, kránicok, bosnyákok, kaszaárus: „Kaszát vegyenek! Kasza vesz, kasza nem jó lesz, kasza visszavesz!” (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A szigetiek szőlői a gelsei szőlőhegyen vannak. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy régi és egy új temető van. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

„Szigetbe csak a búcsú.” Sarlós Boldogasszony napján volt a búcsú Gelsének, Gelseszigetnek, Kilimánnak egyidőben, együtt. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Általánosan használtak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Kézzel, abroszból, ez volt általános, a gépi vetés ritkább volt. (1,2,3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A c) változatot használták: neve „takarittós”. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

A „kötőfa” nem volt lukas, csak egy finoman kiesztergált bot. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kéve alkotott egy keresztet és meghatározatlan számú kereszt egy kepét (3-5). A termés mennyiségét keresztben adták meg, illetve úgy, hogy „keresztje mennyi gabonát adott”. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Egy kepe: meghatározatlan számú (3-5) kereszt. A termés mennyiségét keresztben adták meg, illetve úgy, hogy „keresztje mennyi gabonát adott”. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Hosszabb volt mint másfél méter, kb. 160 cm. (1) 155 cm volt a nyél és 60-70 cm a hadaró. Állításuk szerint pontosan emlékeznek, de az eszköz már nincs meg. (2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Mindig a gazda állította össze a csapatot, a gép tulajdonosa adta a gépészt és az etetőt. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Villával, de már akkor is volt, ahol elevátor használtak. (1) Petrencehordó-rúddal b) típusú, ha közel volt a kazal, akkor villával, később elevátorral. (2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina ritkaság volt, inkább kölest vetettek. (1) Még a 60-as évek elején vetettek. (2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Csak kapa után bokorba vetettek. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Kaszálás, két-három napi fonnyasztás, időjárástól függően egyszer-kétszer forgatás. Utána petrencébe rakták. Egy boglya: 10-12 petrence, annyi, hogy kb. egy szekérre való legyen. Szénaszárító állványt nem használtak. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Volt szénametsző kasza, lábbal lehetett lenyomni (lábbitó). A levágott részt vellával, vagy petrencerúddal hordták be. A hajdivánt nem ismerik. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

a) igabőfa a) igabőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

b) igaszeg b) középszeg, rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

c) igaszeg (1) c) igaszeg, nyakszeg (2,3)

2.15.

Igen, sokan használtak tavasszal, mikor már elfogyott a szalma. (1) Ha sok diófalevél volt, akkor azt is elhasználták alomnak. A búzaszalmát megetették. Erdőre nem jártak el levelet szedni. (2,3)

2.16.

Igen. Csak bőrből készült. Ez újabb típusnak számított. (1,2,3)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér, amit a tehenek húznak, kocsi, amit a lovak után kötnek. A szekéren nem volt förhénc. A kocsin volt lépcső is. A rúd tartása: szekéren lefelé, kocsin fölfelé. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Méterben adták meg a hosszot. A hosszú szekér hossza 3,8, 4 vagy 4,8 méter volt. Vendégoldalt is használtak. (1) Méterben számolták. A hosszú szekér 3 m volt, a rövid 2 m. (2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől lánccal, hátul kötéllel, csigával. Lapickafával húzták meg. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén ívelt volt az első és a hátsó is. (1,2,3)

2.21.

A b) változatot használták, kettőt is egyszerre a szájával egymás felé fordítva. Krumpli, kukorica szállítására használták. (1,2,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Nem, csak a lovat. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter, fejőke. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

a) Ne! a) Ne!

b) terelik jobbra

b) Jobbra: Hajde b) Jobbra: Csálé!

c) és balra

Balra: Hi!c) Ha-he! (1) Balra: Hajne, Hajra! c) Ha-he! (2,3)

Kisbecce: kisborjú. (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

C, c, c, coca ne, ne, ne! (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pi, pi, pi, pi! (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Gyere ide! (1) Neviről, vagy „eszne”! (2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágó, tiló, gereben. (1) Csak a szüleiknek volt ilyen. (2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Az a) típusút, de a b) típust is ismerték, „német rokkának” nevezték. (1)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

Az a) típust. (2,3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Nem volt elkülönült rész és a község tudomásuk szerint mindig ezen a helyen volt. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Csak tömésfalú házakra emlékszik. (1) Csak a szőlőhegyen voltak boronapincék, a faluban tömésfalu házakat építettek. (2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A füstösházban nem volt kémény, a padlástérbe szivárgó füsttel tartósították a húst. 1945 után már nem volt a faluban füstös ház. A kemencét kivették és a falba tették a kéményt. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Minden helyiség külön a „pitar”-ba nyílt, de 1945 körül már csak 2-3 ilyen ház akadt a községben, a többit átalakították egymásba nyílóra. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Nem emlékeznek rá. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Ők már csak a rakott sparheltekre emlékeznek, az ezt megelőző fűtő és tüzelőberendezésről semmit sem tudnak. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

1938-ban készült a legelső, de általánossá csak a 40-es évek végétől vált. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A c) variáció, 50 cm magas. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A nagyobb gazdáké kiugrós volt. (1) Az a) típusú lábaspajta volt az általános. (2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem. (1,2,3)

3.12.

Tarlórépát 1960-as évek elejéig savanyítottak, de nem egészben. Káposztát egészben sohasem savanyítottak. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Kb. 1960-ig sütöttek otthon kenyeret, utána boltban vásárolták. Pék nem volt a faluban. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az a) típusút használták. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Használtak, nekik is ilyen van. (1) A faluban sokan használtak, nekik nem volt ilyen. (2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem volt törő, lábbal taposták. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Gánicát csak kukoricából, esetleg búzából készítettek. (1) Hajdinából „dödöllét” készítettek vöröshagymás zsírral. (2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Nemcsak ünnepre szoktak „fonyott kalácsot” készíteni, hanem nagy munkákra is (aratás). Az a) típusú a „négyesbe fonyott kalács”, a b) típusú kalinkó, vagy perec. (1) Vasárnapokra is szoktak sütni. A b) formájú fonott kalácsot. (2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Most se csinálnak lecsót, csak „sütt paprikát”, mondja, aztán lediktálja a lecsó receptjét: hagyma, paprika, paradicsom. Másik mód szerint egy fej hagymát zsírban megfonnyasztanak, hozzáadják a vágott paprikát és a végén tojással, vag csirkevérrel gazdagítják. (1) Amióta élnek már csinálnak lecsót a következő recept szerint: 2 fej hagyma, 10-15 paprika, egy paradicsom. Külön megfőzött krumplival sütik össze. A paprikát külön is sütik tojással. (2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Amióta emlékeznek, mindig. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Mákos, diós kalácsot sütöttek. Esetleg kuglófot. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Nem. (1)Az édesapjának még több gatyája volt, de már csak a szüreti mulatságra vették fel. (2,3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Kb. 1960 óta egyáltalán nem hordanak ilyet, csak néhány öregasszony. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Nem szőttek. (1) Otthon nem szőttek, az újudvari takácshoz hordták az alapanyagot. (2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Az idősebbek ma is viselik, a fiatalok a 40-es évek végétől egyáltalán nem. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A szülőknél még a fal mellett hosszában voltak az ágyak, náluk már egymás mellett. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

Farsang táján január-februárban. „Nyáron nem jó, mer hama’ megromlik az étel.” (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

a) vasárnap

b) 1930 körül:

b) szombat (1,2,3)

4.3.

Ha egy faluba való volt az ifjú pár, akkor mindkét háznál tartottak lakodalmat. Délelőtt volt az esketés, egyik háznál az ebéd, másik háznál a vacsora zajlott. (1,2,3)

4.4.

Gelseszigeten a kultúrházban, de legtöbben a gelsei iskolát részesítik előnyben a környező falvakból is, mert ott van legalkalmasabb hely, felszerelés és kiszolgáló személyzet. (1,2,3)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

a) A „kuszorik”, vengéghívók járták végig a rokonokat rozmaringos kalapban csütörtökön és vasárnap a lakodalom hajnalán.

b) 1930 körül:

b) Ma a vőlegény és menyasszony jár végig egyszer és nyomtatott meghívót is küldenek. A távoli rokonok csak ez utóbbit kapják. Ma nem is mindenkit hívnak esküvőre és a vacsorára is. (1,2,3)

4.6.

Nem. (1,2,3)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

Bocskából, Újudvarból hívtak zenészeket. A zenekarban hegedűs, kontrás-brácsás, bőgős, sipos (klarinétos) és cimbalmos játszott. Később a tangóharmonika jött divatba és ezzel együtt a zene is változott: a korábban szinte kizárólagos csárdás mellé csatlakozott a keringő, tangó és polka. (1,2,3)

4.8. Lucázás

December 13-án gyerekfélék kotyoltak. 1970-ig jártak. „Luca, Luca kitty-kotty Gelegenye kettő, Nekem is van kettő, Mind a kettő meddő, refr. Kietek tikja tojjék, Másé csodálkozzék, Ha nem adnak szalonnát. Ha nem adnak körtét, Levágom a szalufát. Elviszem a Böskét.”

A refrén után a jókívánságok jöttek (ezt nem tudja pontosan, csak egy tréfásat mond): „Úgy jöjjön a seggin a fing, mint a kemence száján a füst!” Ha nem engedték be őket: „Egy csirkéje legyen Az is vak legyen. Egy malaca legyen, Az is koszos legyen.” (1,2,3)

4.9. Regölés

Karácsony és újév között szoktak regölni. 1940 körül itt már megszűnt. Szövegre nem emlékeznek. (1,2,3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Ma is van 8-9 a faluban. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

Nem ismerik. (1,2,3)

4.12

Nem. (1,2,3)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Alakoskodás nem volt. A gyerekek várták a Mikulást: kirakták a lábbelit a pitarba. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Volt betlehemes játék, de nem nagyon emlékeznek rá. Szereplők közül a pásztorokat, angyalokat említik. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel minden állaté. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Nem szokták. (1) Jön a mumus és elvisz! (2,3)

4.17. Diódobálás

Nem volt. (1,2,3)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Valami emberalak, fej van benne (nagyon bizonytalanok). (2,3)