Gérce

A Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon wikiből

Adatlap

Adatfelvétel ideje: Gérce, 1989.
Adatközlők: (1.) Müller Imréné Balogh Franciska, 1913. Gérce, római katolikus, Gérce, Béke u.17.
(2.) Cseredy Józsefné Erős Erzsébet, 1923. Gérce, evangélikus, Gérce, Kossuth L. u. 132.
(3.) Szalay Mihály, 1905. Gérce, Kossuth L. u. 171.
(4.) Péc Endre, 1926. Gérce, Béke u. 13.
(5.) Balogh Károlyné Görög Karolina, 1900. Gérce, evangélikus, Gérce, Béke u.
(6.) Cseledy János, 1912. Gérce, római katolikus, Gérce, Kossuth L. u. 10.
Gyűjtötte: Kerülő Tünde
Wiki feldolgozás: Kucsera Sándor
A település a Wikipedián: http://hu.wikipedia.org/wiki/G%C3%A9rce
weboldal: http://www.gerce.hu/hu/koszonto



1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu keletkezéséről nem tudnak semmit. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu régi családjai: Balogh, Bagoly, Kiss, Németh, Cselédy, Pintér, Szalay. Zsidó családok: Rosenthal, Hérincs. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba nagyobb számmal nem települtek be. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Régen nem költöztek el a faluból nagyobb számmal. Az 1910-es években sokan elmentek Amerikába, a 30-as években Franciaországba dolgozni, de jó részük visszatért. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Nem tudnak olyan falut, ami magukéhoz hasonló lenne. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Ez a falu talán még a Kemenesaljához tartozik. (2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Ismerik a Kemenesalját: Sitke, Simonyi, Kemenesmihályfa, Csönge, Miske, Kápolna, Mesteri. Hegyhátot: Nyőgér, Sótony, Ikervár, Bernetjános, Szemenye, Vasvárig. (1,2,3)


1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres község: Sitke – kastélyáról, Cell – búcsújáról, Egyházashetye – Berzsenyiről, Sárvár – vásáráról, a Nádasdyakról, Káld – a Maróthy uraságról. (1,2)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Csúfolódó mondások: „késes Gérce” (sok olyan család lakott itt, akik hirtelenharagúak voltak és hamar előkapták a kést), „Gércén a jobbik szeren lakik” (régen Gérce csak egy utcából állt), Simonyi – „itt préseltek nagydómányból ecetet” (az egyik mulatságon egy gércei fiú elkiáltotta és ezért a simonyiak agyonverték), Sótony – „keresztbe vitték a létrát a postaúton, és pofonvágták a malacot” (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Házasodtak a szomszéd falvakból, de ez nem volt gyakori. Elsősorban a környékről: Sárvár, Káld, Sótony, Miske, Sitke. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vásárra: Vásárosmiske – sátoros vásár, állatvásár (3-4 évente), Sárvár – hívonta (híres: Katalin, Simonjúdási)

b) Piacra:

Sárvár, Cell

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Miske, Sitke – Szentháromság, Sótony – Szentháromság, Káld – Péter-Pál

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvár – Mária, ünnepek, Cell (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Sokan eljártak a faluból máshova munkára. Cselédeskedni: Miskére, Sitkére (Nagy György urasághoz). Mezőgazdasági munkákra a környező falvakba, marorokba, de más megyékbe is: Szentgál – masinálni, Újmájor – kapálni, aratni, Piripócs – répát kapálni, Kolotapuszta, a Sárvári herceg szőlőjébe. Eljártak a sághegyi kőfejtőbe is. (1,2,3) Eljártak dolgozni még: Farkaserdőre – fát vágni a bajor herceghez, Intapuszta – répát egyezni, Sándorháza – répát egyezni, Somogy megyébe is summáskodni. (5,6)


1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Ide nemigen jöttek munkára, esetleg néhányan a zsidó családokhoz cselédeskedni vagy a környező majorokba. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A helybeliek eladásra nem készítettek eszközöket. Mindenki magának elkészítette vagy a sárvári piacon szerezték be. Rábapatyon készítettek vesszőkosarakat. (1,2,3)

a) kocsikasokat

b) vesszőkosarakat

c) szalmafonatú edényeket

d) szövőbordát

e) favillát

f) fagereblyét

g) faboronát

h) egyebet?

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket vagy a sárvári piacon, vagy pedig a cserepesektől szerezték be, akik eljöttek a faluba árulni. Ezeket Sümeg, Devecser, Tüskevár környékén készítették. (3) (1,2,3)

1.16.

A faluba jártak vándorárusok: „erdélyiek” – edényeket, meszesek – Sümegről, faszerszám-árusok, üvegesek, kályhacsinálók, edényfoltozó cigányok, paprikások – Szeged környékéről papucsban, drótos-tótok, csehek, grabócok voltak, köszörűs cigányok, cserépedényesek – Devecser környékéről, Őrségből, bosnyákok – bakkancsfűző, pipa, fésű, bicska, félcigányok – söprű, favilla, főzőkanál, teknő. (1,2,3)

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

b) Honnan jöttek?

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

d) Mit árultak?

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek más falvak határában nem voltak szőlőik jelentősebb számban. Az itteni szőlőhegyen (polgárhegyen) két falu osztozik, Gérce és Káld. Régebben nem voltak itt más falubelieknek szőlőik. (1,2)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A község határában két temetőről tudnak, ezek mindig itt voltak (evangélikus és katolikus). (1,2,3) A katolikus templom környékén állítólag temető volt, mert a kerítsé készítése közben csontok (emberi) kerültek elő. (6)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak fogadott ünnepe nem volt. (1,2,3) A Polgárhegy aljában volt egy feszület, ahová a keresztjáró héten kijártak, zászlókkal, imádkoztak. A hegynek az ünnepe volt, ekkor nem volt szabad dolgozni. Igen régen elverte a jég a szőlőt, ezért állítólag a feszület. (6)


2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A nagygazdák használtak a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát. (1,3) A két világháború között 2-3 levelű boronát a bajor herceg uradalmában és a nagyobb gazdák használtak. A falubeliek inkább faboronát alkalmaztak. (5,6)


2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A két világháború között inkább kézzel vetettek, a legtöbb szegények voltak, a nagyobb gazdáknak volt vetőgépjük. (1,3)

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A faluban leginkább az a) típusú kaszát használták (kaszamajkó) (2), de kaszagráblát is alkalmaztak. (3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem használtak a faluban olyan kévekötőfát, aminek az egyik végébe bele lehetett a sarlót tenni. (2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Az egyéni gazdálkodás idején 20 kévét raktak egy keresztbe. A kepébe változó számú keresztet tettek, elsősorban a terület nagyságától függőt. (3-10-ig) (2 láb – 1 kereszt, 1 láb – tíz kéve). (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe nem meghatározott számú keresztet jelent. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép nyele kb. 180 cm. (Nem mérés alapján.) (1,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Kb. 3-4 gép volt a faluban. A tulajdonos fogadta fel az embereket, és ugyanaz az állandó csapat jrát a cséplőgéppel. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát nyárssal hordta mindenki kazalba. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem volt a faluban jelentős hajdinatermesztés. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A háborúk után, az 50-es években lett általános a burgonya eke után való vetése. Azelőtt inkább kapával vetették. (1,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet rendre lekaszálták, az időjárástól függően 2-szer, 3-szor megforgatták. Száradás után petrencébe (1,5-2 mázsa) és boglyába (3 mázsa) rakták. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi száraztakarmányt villával, bakszekérrel és trágon (3) hordták az istállóba. (1,2,3) Az I. világháború előtt burittóval is hordták a napi száraztakarmányt az istállóba. (6) Volt egy vászonruha, az ún, gazhordó ruha, amit szintén alkalmaztak. (5)


2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

a) igafölsőfa a) vonó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

b) – b) vonószeg, tézsulószeg, nyakszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

c) igaszeg (1,2,3) c) igaszeg (5,6)

2.15.

Az almozáshoz használták a fák leveleit. Télen, száraz időben összegereblyézték a csalitot. Tavasszal, amikor elfogyott a szalma, ezt tették az állatok alá. Elég sokan. (1,2,3)

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

c) Melyik évszakban?

2.16.

Használtak tartóláncot és nyaklót is. (3) Az 1930-as évek körül mindenki inkább a tartóláncot használta, a háború után terjedt el a nyakló, ez az újabb. (6)

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

b) Melyik mód régibb, újabb?

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: trágya, temés szállítására, lőcsös, zörgős, hosszúszekér – betakarításhoz, rövidszekér – szántáshoz, vetéshez Kocsi: lőcse nincs, féderes, ruganyos, kevés volt a faluban (2-3), ülése volt, nem a teherszállítást szolgálta. (1,2,3)


2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A faluban hosszúoldalt használtak, ami 3,5-4 m hosszú volt. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján rudazó kötél segítségével történt. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Használtak saraglát: ívelt volt, de nem erősen. (1,2,3)

2.21.

Használtak egyes és kettes kocsikast is, amibe répát, krumplit és gyümölcsöt lehetett szállítani. (3)

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

b) Használtak-e kettőt is?

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Patkoltatták a vonómarhát, de nem olyan gyakran, mint a lovat. Elég sokan, nyáron, mikor elvásott. (1,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

a) Ne

b) terelik jobbra

b) jobbra: Hajsz

c) és balra

   balra: Hik

c) hátra: Humeg

A becce a kisborjú neve. (2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

A disznó hivogatása: Ne, coca, ne. Ne, cocám, ne. Ne, maca ne. (1,2,3)


2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

A tyúk hivogatása: Ne, tyutyu, ne, tyutyutyu. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutya hivogatása: Nevén + gyere ide. Kusz, kusz, kusz (2)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender és a len töréséhez kendervágót (tiló típusú) és tilolót használtak. (1,2,3)


2.29.

Az állórokkára emlékeznek. (1,2,3)

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

A falunak nem mindig itt volt a helye. A Nemeshegy alatt volt régen egy Kisgérce nevű település, ami elsüllyedt. Utána a mai helyén kezdték el építeni a mostanit. Kisgérce egy szerből állt. A mai falu kettőből. A bolton felüli résznek Tacskánd volt a neve. Ez különállt a falutól. 4-5 nagyparaszt háza állt itt. A falu határában két major volt: Lánykapuszta, Kolotapuszta. (1,2,3)

a) Hogy hívták ezeket?

b) Miért volt így?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

A faluban boronaház nem volt. Tömésházakat építettek. Még most is vannak. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A füstösházak átalakításakor a kéményt a fal mellé és később a falba építették át. Zárt kéményeket kizárólag a 40-es évektől építenek. (2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A régi házaknak egy kijárata volt a szabadba. Az ajtó a ternácra nyílt. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Nem tudnak keresztmestergerendás házról. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A 3. adatközlő úgy emlékszik, hogy ők 1916-ban csináltatták a falba rakott sparheltot. Általánossá a 20-30-as években vált. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 50-es években lett általános a kockaházak építése. (2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Szobában álló, konyhából fűtött kemencére csak a 2. adatközlő emlékszik. Konyhábót fűthető, szobában álló kemencére nem emlékeznek. (5,6)


3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A régi kemencéknek igen alacsony, 10-15 cm-es padkája volt, és az asszony, amikor bevetette a kenyeret letérdet, vagy beállt a kemence szája előtti vetőlyukba. Később normál magasságú padkára építették a kemencéket. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Téglalap alapú pajták voltak, középen a cséplőpajtával, két oldalt fiókok voltak a törek, pelyva és a szalma számára. (2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A fazékkiszedő-villa alkalmazása: sérhakli – a fazék fülébe akasztották (2), kétágú villa – a fazekat a két ág közé fogták. (3)

3.12.

Káposztát savanyítottak, de nem egészben. (1,2,3)

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-es években szűnt meg a kenyér házi sütése. (2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Mindháromra emlékeznek, de leginkább a b) típust használták. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Nem emlékeznek a fülére. (1,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A faluban nem volt köles- vagy hajdinatörő. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinagánica: hajdinalisztből, megpiritva, vízzel föleresztve, hagymás zsírral, kanállal összevágták. (3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Ünnepekre szoktak sütni: fonott kalács (hoszúkás), gömbögyű fonott kalács, kalinkó (perecforma), kuglóf. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

50-es évektől fogyasztanak gyakrabban lecsót. Sok paprika, kevés paradicsom és hagyma hozzáadásával készült. (1,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Nyersen paprikát a háború után kezdték fogyasztani, paradicsomot később. (3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A karácsonyi asztalra tettek: üres kalácsot (fonottat, kuglófot), diós, mákos kalácsot. (1,2,3)

3.22.

Viseltek a férfiak ünnepre vászongatyát. A szára jó bő volt, kb. két szélből készült száranként. (3)

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

b) Hány szélből készült?

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az asszonyok 30-40 között kezdték abbahagyni a hagyományos viselet hordását. (2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

A faluban az asszonyok nem szőttek, csak a takácsok. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A 40-es években kezdték elhagyni a fiatalok a fejkendő viseletét. Az öregek még ma is hordják, az 50 év körüliek már csak télen. (1,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Szokásban volt a lakószobában a két ágy párhuzamosan helyezése. Sok házban még ma is úgy van. Az új ágyak divatba jöttéig párhuzamosan tették az ágyakat. (kb. 60-ig.) (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

A legtöbb esküvőt farsangon tartották. Böjtön nem tartottak. (1,2,3)

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

Az esküvő tartásának hagyományos napja régen és mostanában is a szombat volt. (1,2,3)

a) 1910 körül:

b) 1930 körül:

4.3.

A lakodalmat (sátoros) a menyasszonynál tartották. A főétkezés is itt volt, ami a vacsora volt. A vőlegénynél csak reggeliztek a vendégek. (1,2,3)

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

Mostanában a vendéglőkben tartják a lakodalmat: Káldon, Sárváron, Sitkén. Nagyon ritkán még előfordul a sátoros lakodalom is. (1,2)

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

Régen a vendéghívó hívta meg a vendégeket (násznagy), egyszer, 2-3 héttel az esküvő előtt. Mostanában a menyasszony és a vőlegény maga hívja meg a vendégeket, egyszer 1-2 héttel előtte. (1,2,3)

a) 1910 körül:

b) 1930 körül:

4.6.

Hallottak szándékolt cseréptörésről. Zsidóknál: a vőlegénynek rá kellett lépni az udvaron egy pohárra. Mondtak valamit az ő nyelvükön. (2) A lakodalom során az étkezés előtt a lány anyja vagy a férfi apja összetört egy tányért, hogy „ezután ne legyen több veszekedés”. (3)

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

d)Meddig élt ez a szokás?

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

A lakodalomba helybeli cigányokat hívtak zenélni. A banda kb. 6 főből állt: hegedűs, brácsás, cimbalmos, bőgős, sipos. A harmónika 10-15 éve jelent meg. (1,2,3)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

b) Milyen hangszereken játszottak?

c) Hány főből állott a zenekar?

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

4.8. Lucázás

December 13-án férfigyerekek jártak lucázni, szalmát és töreket hoztak: „Szabad-e lucázni?” „Luca, Luca kity-koty Tojjanak a tikjuk, ludjuk Fejszéjük, furujuk úgy megálljon a nyelyibe mint az én pöcsöm a helyibe. Kendtek lányának akkora csöcse legyen mint a bugyogakorsó Kendtek lányának akkora valaga legyen mint a kemence szája Olyan hosszú szalonnájuk legyen, mint a régi pinceajtó Olyan hosszú kolbászuk legyen, mint a harangkötél. Annyi zsírjuk legyen, mint kútban a víz. Annyi csibéjük legyen, mint égen a csillag.” Ha nem eresztették be őket: „Egy csibéjük legyen, az is vak legyen!” Szétszórták a szalmát, amit a gazdaasszony a tyúkok alá tett, hogy ülősek legyenek. A lucázók diót, almát, aszalt szilvát, körtét kaptak. (1,2,3,4)

a) Volt-e lucázás és mely napon?

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

4.9. Regölés

Regölni karácsony este szoktak a legények és a fiúgyerekek. Csöbörfa, rajta lánc volt a kezükben, azzal bekopogtak. Azt énekelték, hogy: „Sej regö rejtem Majd neked ejtem Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát.” Szalonnát, kolbászt, fillért kaptak a legények és a gyerekek. A háború után már nem jártak regölni. (1,2,3,4)

„Sej, regö rejtem majd neked ejtem Ennek a gazdának két jó ökröt két jó bérest a kisebbik béresnek aranyos igaszeget a nagyobbik béresnek aranyostornyelet...” (6)+

a) Melyik napon szoktak regölni?

b) Meddig élt ez a szokás?

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

A faluban kb. 10 öreglegény lehet. (A falu lakossága 1500 kb.) (1,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

Ismertek X-el díszített tejesfazekat. Ezt a sárvári vásáron vagy a vándorárusoktól szerezték be. (1,3)

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

c) Hol szerezték be ezeket?

4.12

Nem tudnak arról, hogy az év valamelyik napján seprűt stb. égettek volna. (1,2,3)

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

December 6-án egy ember felvett: csúcsos sapkát, kifordított bekecset, kenderbajuszt, álarcot. Volt egy botja is. Járta a házakat és ijesztgette a gyerekeket. Diót, gyümölcsöt ajándékozott nekik. (2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

A betlehemesek hárman voltak, pásztorok. Másra nem emlékeznek. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Nem tudják, hogy ki volt az állatok védőszentje. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

A gyerekeket azzal ijesztgették, hogy „Elvisz a konkus!”, vagy „Elvisz a kéményseprő!”. (2,3)

4.17. Diódobálás

Nem hallottak diódobálásról. (1,2,3)

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást?

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

A holdban a régiek egy fát vágó embert láttak. Nagypénteken fát vágott egy ember, az Isten azzal büntette, hogy mindig fát kellett vágnia. Ez látszik meg a holdban. (1) (1,2,3)