Felsőpaty

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Felsőpaty, 1992. február
Adatközlők:	(1.) Boros Béla, 1915. Felsőpaty
	(2.) Boros Béláné, 1920. Felsőpaty
	(3.) Varga Józsefn, 1920. Felsőpaty
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Kucsera Sándor
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/R%C3%A1bapaty
weboldal:	http://www.rabapaty.hu/hu/bemutatkozas

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falutól kb. 500 méterre volt egy Kárópatynak nevezett település, ez lehetett az eredeti falu. (3) Nem tudnak róla. (1,2)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Szabó, Kampel, Kiss, Lengyel, Vida, Fülüp (Alsópatyról származnak), Hajas, Németh, Varga, Sipos. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak betelepülésről. Régi földbirtokosok voltak (több száz hold) Bacsák, Barcza, Szigethy, Hajnal, Szarvas. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tudnak kitelepülésről. Az I. világháborúban mentek néhányan Amerikába, ezek többsége hazajött. Amikor a sárvári selyemgyár megszűnt (20-as évek), vittek ki munkásokat Franciaországba. A II. világháború után elment néhány család a faluból. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Bogyoszlót, Alsópatyot és Jákfát sorolják hasonló községként. Alsópaty-Bogyoszló és Felsőpaty egyesüléséből lett Rábapaty. Alsópaty, Jákfa, Ölbő és Zsédeny tartozott a jegyzőséghez, melynek központja Felsőpaty volt. Utolsó két falut nem említik, mint magukhoz hasonló települést. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem tartoznak bele tájegységbe. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Répcemente: Hegyfalu, Nagygeresd, Damonya, Mesterháza. A felsorolás nem teljes. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Bogyoszlóban kosárkötők laktak. Az alsópatyi uradalom Felsőbüki Nagy Sándoré volt. Ennek az embernek akkora birtoka volt, hogy „Alsópatyon ráállt és egész a Balatonig tudott lemenni a saját birtokán”. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Nyomjátok zsédenyiek! Pörkölt ölbőiek (sok pajtát felgyújtottak a biztosítás miatt). A falubelieknek mondták. Dícsértessék, patyiak vagyunk. Amikor tűz volt Ölbőn, patyi tűzoltók mentek át. Olyan békések voltak, hogy így köszöntek. Kanyarít, mint a kónyi bika. Akkora, mint a babóti kereszt (Sopron megye). (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Régen gyakoribb volt a falun belüli házasság. (1,2) A 3-4. falunál messzebről nem házasodtak. A „Patyok” összeházasodtak. Szórványosabb Sótonyból, Nyőgérből, Ikervárról, Jákfáról, Damonyáról, Nagygeresdről. Ez is, az is előfordult. A katolikusoknál több a vidéki házasság, a reformátusok inkább a faluból házasodtak. (3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vásár: Sárvárra jártak a legtöbbet. Évente négyszer volt országos vásár és minden hónapban havi vásár. Hegyfalun negyedévenként volt vásár. Az 1920-as évekig a falunak is volt. A régi gazdák távolabb is elmentek állatot vásárolni: Rum, Zalaegerszeg, Zalaszentgrót, Türje, Pápa. Utóbbinak híres marhavására volt. A II. világháború előtt Vasegerszegen, Szemerén, Vásárosmiskén is volt vásár.

b) Piacra:

Sárváron hétfőn volt hetipiac. A faluból nemigen jártak, legfeljebb disznót vittek. Búcsú: Alsópatyra és Jákfára jártak leggyakrabban. Alsópatyon Nagyasszonykor, Jákfán Szent Mihálykor van a búcsú. Megjegyzik, hogy „Ölbőn csúnya, vérengzős népek laktak”.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsújáróhely: Cellbe jártak proseccióval Mária napkor (szeptember). A régi öregek elmentek Vasvárra is és a Szentkúthoz (Szeleste és Vát között). Ezek egyénileg járt utak voltak. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Télen fát vágni jártak a férfiak az uradalmakba, Sótonyba, Nyőgérre, Ikervárra, Hegyfaluba, Sitkére, a Farkas erdőre. A Szigethy uraságé volt a fél határ, ide sokan jártak cselédeskedni. A lányok a városokba mentek szolgálni, Sárvárra, Szombathelyre, Budapestre. A sárvári cukorgyárba is eljártak. Akkor még csak szeptembertől november végéig üzemelt. A Rába szabályozásra is többen mentek. A jákfai Végh-uradalomba részes aratónak vagy napszámosnak. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jártak munkára. Az uradalomba jöttek vend summások. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A faluban is kötöttek kosarat, de erről Bogyoszló a híres. A Rábapatyi Kosárfonó Szövetkezet 1946-ban alakult. Akkor jó ideig Amerikába is dolgoztak. (1,2,3)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sárváron vették a kirakodóvásáron. (1,2) Volt Sárváron egy fazekas (Majtényi), de ő nem csinált „bonyolult dolgokat”. Őrségi gerencsérek árultak. (3)

1.16.

Az Őrségből hoztak szekéren cserepet a gerencsérek. Méterárut hoztak a faluba: kékfestőt, vörösvásznat. Soproni disznókereskedők jártak. Tyukász. Meszet árultak, lószekérrel jöttek. Felvidéki tótok ruhát árultak, „fótoztak” az edényeket. Paprikások jártak, hátizsákkal. Szeged környékéről. Bogyoszlóban mindig sok cigány volt, ezek sporheltet, kályhát javítottak. Egy zsombor szőlőért egy zsombor búzát kértek. (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falubelieknek nem saját határban, sem máshol nem volt szőleje. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy működő temetője van a falunak. A temető mindig itt volt. Volt egy Kárópaty nevű település a falutól kb. 500 m-re. Itt szántásnál fekete edénytöredékek, emberi csontok kerültek elő. A földön látni lehet az elfeketült foltokat. A közelében kavicsbánya van. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Szentségimádás február 26-án van. 1933. május 2-án nagy jégverés volt a faluban, azóta ezen a napon mise van. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Kettes-, hármaslevelű boronát is használtak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Vetettünk még kézzel is. 3-4 gazdának volt vetőgépe, de kölcsönadták egymásnak. (1,2) Gyakoribb már a gépi vetés. Két-három gazda összeállt és közösen vettek vetőgépet. (3)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Kizárólag a „b”-t használták, kaszagráblának mondják. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Olyan kötőfát használtak, amibe bele lehetett dugni a sarlót. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Minden gabonából 20 kéve volt egy kereszt. (1,2,3) Esős időben 30-ból rakták (3 kepeláb), magasított kepének mondták. (3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

„Amit összeraknak az a kepe.” Két kepeláb egy kereszt, ami hosszában van, az a kepe.” Nem meghatározott számú kereszt ment bele a kepébe. 3-4-5 kereszt. Függött a föld szélességétől és a gabona minőségétől. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

150-160 cm. (1,2) 150 cm. (3) Becsült adatok.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A részes cséplőket a gép tulajdonosa fogadta fel. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A 30-as években még vetett egy-két ember. Nem volt jellemző a falura. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 30-as években kezdték eke után vetni, de akkor még többen kapával lyuggatták. Ez idő előtt kalákában ment a krumplivetés. A háború után a falu nagyobb része már eke után vetett. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénát renden szárogatták. Jó időben két nap alatt megszáradt. Utána forgatták. Ha vastag volt a rend, akkor széjjelbörzögették. Petrencébe rakták (kisebb, mint a boglya (1)), ugyanazt jelenti, mint a boglya, csak itt így hívják. (3) 5-6 kaszavágást húztak egybe, ezt hívják sodrásnak. Előfordult, hogy a sodrásból egyből a szekérre rakták a szénát. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Vellával, bakszekérrel, kosárral. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

a) igafölsőfa a) vonyó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

b) igaszeg b) vonószeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

c) igaszeg (1,2)c) nyakszeg (3)

2.15.

Nem jellemző nagymértékű használata, de ha kevés volt a szalma, összehúzták a csaritot a kertben. Ősszel húzták össze. (1) Tavasszal, mikor megszorultak. (3)

2.16.

Kizárólag tartóláncos fogatolás volt. „Azt mindig, mert a rudat az irányítja.” (1,2,3)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A kocsi, az könnyebb, finomabb valami, „urkuc-furkuc” dolog, kirándulásra használták. Parádés, föstött kocsi. A szekér nagyobb, erősebb. Azon szállítottak mindent. A lószekérnél és az ökörszekérnél csak a rúd a más. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszú oldalas szekérrel. 4,5-5 m hosszú. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudazókötéllel. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya enyhén hajtott volt. (1,2,3)

2.21.

Csak néhány kocsikas volt a faluban. Az eleje és a hátulja is zárt volt. Kettőt használtak belőle, a két fél kast tolták össze. Az elejében fonott ülés volt, ezt külön lehetett belerakni. Gazdasági munkára nem használták. (1,2,3)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Ökröket és teheneket is patkoltak. Jobbára az első lábát, de ha nyomott a hátsó, akkor azt is. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

a) Ne, gyertek

b) terelik jobbra

b) jobbra: Hiik

c) és balra

   balra: Hajsz (1,2,3)

Becce: „Aki durván bánt az állatával, az nem szólította így, én a felnőtt állatnál is mondtam.” (1) Boci, beccém – a kisborjúnak mondják. (3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Cocám-ne-ne-ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Ne-ne-tyutyum-ne-ne. Pity-pity-pity – csirkének. Tyutyu-ne. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Neve + le. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Nem emlékeznek. A 20-as évekig dolgozták fel a kendert. (1,2) Kézzel mozgatós kendertilót. (3)

2.29.

Nem tudják. (1,2) Az a) fajtát. (3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

A falutóbl kb. 500 m-re volt egy Kárópaty nevezetű település. Erre már nem emlékezik senki. Szántáskor fekete edények, embercsontok kerültek elő. A Borgáta-majorban sokáig élt egy család. Ez a major a falu határában van. (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Sövényházról nem tudnak. „Olyan a cigányoknak volt.” Tömésházak épültek a faluban javarészt a 30-as években. Ezt az utcát nevezték „Tohonya” utcának. 1910-ben az egész falu leégett. Előtte voltak sövényházak. (3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A bolthajtást elbontották. A konyhát lepadlásozták. A cilinderkéményt a fal mellé rakták. A szoba füstjét kályhacsővel vezették a konyha légterén keresztül a kéménybe, vagy fekvőkémény volt a padláson. (1,2,3) 1910 (tűz) után még épült nyitott konyha, jobbára cselédházaknál. (3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A régi zsuppos házak ternácosok voltak. A ternác falábakkal volt aláducolva. A konyháról nyílt az első és a hátsó szoba. A kamra a ternácról nyílt. A 30-as években épült „fax” házak egysorosak voltak. Gyakori volt a bolthajtásos téglalába tornácok is. Még ma is találni olyan házat, amelyiknél zárt folyosóról nyílik minden helyiségnek (szobák, konyha) az ajtaja. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Tömésházaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A legrégebbi házaknál is bent volt a rakott sporhelt. Kezdeti időpont nincs. A 30-as években már kezdte felváltani a csikósparhelt. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 50-es évek legvégétől. Egysoros házak a 30-as években még épültek (fax házak). (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A kérdezettek idejében már vaskályhával fűtötték a szobát, vagy télire bevitték a csikósparheltet a szobába. Cserépkályhával is tüzeltek, de ezek a szobából fűthetők (és nem a konyháról). (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyha padlószintjére épült a kemence. A szája 45-50 cm magasan volt, addig fel volt töltve. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Az f) fajta pajta volt nagyon régen. Középen csépleltek vagya kocsit tartották. Tömésből vagy deszkából volt. De akadt olyan, hogy a pajtafalát nádból építették (nádkötegek egymáshoz erősítve). Az általános a téglalap alapú deszkapajta két kapuval. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem tudnak kiszedővilláról. (1,2) Volt, de nem egyforma. A fazék fülébe lehetett beleakasztani. (3)

3.12.

Az ő idejükben a kerékrépát már a marhákkal etették. „Nyersen meg lehetett enni.” A pincébe tettek le egész fej káposztát, savanyítva azonban mindig legyalulták. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A 70-es években még sütöttek. (1,2) A 60-as években maradt abba. (3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az a) és a c) ismert a faluban. A c) az általánosan elterjedt és ezt tartják a régebbinek is. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Régen használtak dongás vajköpülőt. 60-70 cm magas lehetett, a teteje lopótölcsérből készült, vagy egy lapos fa zárta le. Később tejesfazékban köpültek. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem törték háznál a kölest, a csirkékkel etették fel. (1,2) Malomba vitték a kölest. (3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Nem készítettek emberi táplálékot egyikből sem. (1,2) Nagyon régen köleskását csináltak. (3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Hármas fonású vagy fonás nélküli hosszúkás kalácsot, pusztakalácsnak mondták. Kalinkót sütöttek lakodalmakra (körbe fonott). Lábasban is sütöttek sima kalácsot. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsó mindig volt, de kb. 20 éve gyakrabban készítenek, mint előtte. (1,2) A II. világháború után jött divatba. (3) Paradicsomból a paprika negyedét teszik bele (4:1), hagymát dinszelnek. Tojást is ütnek rá. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Régen kevés volt a paprika. „Nem volt paprikával tele a kiskert, mint most.” Mindig megették nyersen is a paprikát és a paradicsomot is. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Karácsony reggel pusztakalácsot ettek tejeskávéval. Diós-, mákos kalácsot is sütöttek. (1,2,3)

3.22.

A 20-as évekig hordták aratáshoz. Templomba már nem mentek el benne. (1,2) A 30-as évekig az öregek mindennapos viselete volt. Ünnepi gatyájuk is volt. (3)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az idős asszonyok az 50-es évekig viseltek szoknyát (dingli), réklivel, de akkor már nem ért a földig. „Farkas szoknyát” az utolsó néni az 50-es évekig hordott. A 30-as években már hordtak egyberuhákat is. A fiatalok egyberuhában jártak, az idősek szoknyában. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Nem szőttek háznál, Alsópatyon volt szövőmester. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A mostaniak anyja még otthon sem vetette le. A kérdezettek korosztálya már nem mind hordott kendőt, amikor asszony lett. Nem volt ilyn szigorú kötöttség. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Az 50-es évektől vannak egymás mellett az ágyak. Máig is így. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

Farsangon tartották. Adventben és böjtön nem tartottak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

a) szombat (1,2), vasárnap többnyire (3) (nem tudnak a 10-es évekig visszamenni)

b) 1930 körül:

b) szombaton (1,2,3)

4.3.

A lakodalom a lányos háznál volt. A templomi esküvő után a kocsmába mentek, itt töltöttek 1-2 órát. A vacsora este 8 óra felé volt. A lakodalom hajnalig, reggelig tartott. A legényes házhoz elkísérték az újasszonyt, „ott is volt eszem-iszom”. (1,2,3)

4.4.

Kb. 15 éve nem tartják otthon a lakodalmat. Éjfélig, hajnali 3-ig van a lakodalom. Tésztafélét visznek magukkal. (1,2,3)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

a) A 20-as években a menyasszony és a vőlegény hívott. (1,2) A násznagy hívott. (3) Nincs külső jele pl. szalagos bot, stb. Az esküvő előtt 2-3 héttel hívtak.

b) 1930 körül:

b) A menyasszony és a vőlegény hív. (1,2,3)

4.6.

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

Sárvárról hoztak zenészeket. 3 hegedűs játszott együtt. (1) 4-5 ember volt egy bandában: hegedűs, bőgős, pikulás, a nagyobb lakodalmakban cimbalmos. A 30-as években volt tangóharmónika, egyedül játszott. A II. világháború után harmónika és hegedű együtt. (1,2,3)

4.8. Lucázás

A legények Luca előtti éjszakán megszalmazták a lányos házak elejét. A gyerekek Luca előtti este jártak, reggel átmentek Ölbőre is. (1) Luca reggelén jártak a gyerekek. (3) Szalmacsutakot vittek magukkal. „Luca-Luca kitty-kotty, kitty-kotty, Öregasszony litty-lotty, litty-lotty, Annyi tojásuk legyen, mint égen a csillag! Lányuknak akkora cicije legyen, mint a vakarcs! (kenyérsütéskor a utolsó tészta) Akkora segge legyen, mint a kemenceszája! Olyan hosszú kolbászuk legyen, mint a falu hossza! Olyan vastag szalonnájuk legyen, mint a mestergerenda!” (1,2,3)

4.9. Regölés

A II. világháború után pár évig volt regölés. Karácsony szent este regöltek. (1) Karácsony másnapján. (3) 8-10 legény járt, a legényes házakhoz is elmentek. „Amoda is keletkezik egy nagy forrás, csodaféle szarvasok azt körülállják, csodaféle szarvasnak ezer ága-boga Ezermise gyertya gyulladva gyulladjék, altatva aludjék Hej-regü-rejtem, Regü-regü regü-rejtem. (Refr.) Itt is mondanának egy eladó leányt, kinek neve volna ....... volna. Refr. Amott mondanának egy eladó legényt, kinek neve volna ........ volna. Refr. Regöljük a gazdát gazdaasszonyával, Fűzfaköpönyegben, cserfa bocskorában Refr. Polcon van a zacskó, tele van huszassal, fele a gazdáé, fele a regüsöké Megsült a kismalac érezzük a szagát, Adják nekünk a hátsó combját.” (1,2,3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Régen ennyi nem volt. Most heten vannak, 200 lakosra. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

Fehér csík volt a nyakán. (1,2,3) Kettő, három X is volt. (3)

4.12

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Láncos Miklósok jártak. A II. világháborő végéig volt szokás. 3-4-5 legény járt együtt, bementek e gyerekes és a lányos házakhoz. Derekukra láncot kötöttek. Papírsisakot, álarcot tettek. (1) Szakállat, bajuszt ragasztottak. (2) Szőrmés bundát kifordítottak. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

3 gyerek betlehemezett. Az egyik vitte a betlehemet, ő is pásztornak volt öltözve. A másik kettőnél kampósbot volt. Az 1. bement: Meglátogatják-e a betlehemi kisjézust? – A betlehemet letette. Gyertyát gyújtott és elénekelte a Mennyből az angyal-t. Bejött a 2. pásztor: Láttuk a csillagot napkeleten, jelzi a kisjézus születését (kifelé) – Gyere be te vén bojtár, mert odakint megfázol! 3. beesik: – Akkorát zökkentem kétek ajtajáan, hogy az a vén három mázsás lelkem majd kiszakadt. Hát már ti is itt vagytok? – Itt ám pajtás (együtt) Eljöttél már édes Jézus, Jaj de nincsen szállásod, Betlehemi istállóban, Csak jászol lett az ágyad. (Eggyütt énekelik.) Takaród csak széna, Nem selyempárna, A mindeneknek ura Itt fekszik a jászolba. Adjon isten bort, búzát, békességet, Ha meghalunk a lelkünknek örök üdvösséget!” (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendelt. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Gyün a Krampusz! Gyün a Kankus! Gyün a zsidó, néki adlak! (1,2,3)

4.17. Diódobálás

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágó embert. (1,2,3)