Felsőmarác

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Felsőmarác, 1987. július
Adatközlők:	(1.) Köbli Vince, 1911. Felsőmarác, római katolikus, Felsőmarác, Fő u. 200.
	(2.) Köbli Vincéné László Erzsébet, 1914. Felsőmarác, római katolikus, Felsőmarác, Fő u. 200.
	(3.) Özv. Pál Józsefné Balla Franciska, 1902. Felsőmarác, római katolikus, Felsőmarác, Fő u. 78.
	(4.) Özv. Balogh Istvánné Bauer Mária, 1898. Budapest, római katolikus, Felsőmarác, Fő u. 76.
	(5.) Balogh Jenő, 1926. Budapest, római katolikus, Felsőmarác, Petőfi u. 12.
Gyűjtötte:	Balogh Balázs
Wiki feldolgozás:	Kucsera Sándor
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91mar%C3%A1c
weboldal:	http://www.felsomarac.hu/pages/telepules.aspx

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Erre a kérdésre érdemleges választ nem kaptam egy adatközlőtől sem. (1,2,3,4,5)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A László, Laki, Pásztori, Sütő, Porpáczi és Köbli családokat tartják őslakosoknak. Csak a Köbli családról tudta az 1911-ben született Köbli Vince, hogy az ő dédapja Iváncról települt ide a XVIII. század legvégén, de hogy mi okból, azt ő sem tudta. (1,2,3,4,5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Senki sem tud arról, hogy valaha nagyobb számban betelepültek volna a faluba. (1,2,3,4,5)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Több család (a falu legszegényebbjei) ebben a században a Trianon utáni időszakban Bakonyjákóra költözött Veszprém megyébe, mert az megüresedett a tömeges sváb kitelepítés után. (1,2,3,4)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A kérdést meglehetős értetlenséggel fogadták, de ha már sokat kérdeztem, hogy mégis melyik falut tartják a leghasonlóbbnak Felsőmaráchoz, akkor mindegyik adatközlő azt mondta, hogy Ivánchoz hasonlítanak talán leginkább, mert közös paphoz tartoztak és közös jegyzőséghez is. (1,2,3,4,5)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Felsőmarác az Őrségbe tartozik. Ide tartozik még Őrimagyarósd, Viszák, Kisrákos, Pankasz, Őriszentpéter és Ispánk. (1,2,3,4)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Csak Göcsejt ismerik még mint tájegység. Zalalövőn túl (délre) van a Göcsejség. (1,2,3,4)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községként egybehangzóasn minden adatközlő Velemért és olykor Bajánsenyét említették, amelyek a fazhekasairól híresek. (1,2,3,4)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A maráciakat „piroskörmű”-nek csúfolták a csákánydoroszlóiak. A maráciak pedig azt mondták a csákányiakról, hogy „Nem fér hozzá, mint a csákányi lány a gyűjtéshő!” Az ivánciak pedig „felvágtak” a Zsigray uradalomra. (1,2,3,4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Ivánc, Csákány, Hegyhátszentmárton, Halogy községekkel gyakran házasodtak. Őrimagyarósd és Szőre községbeliekkel előfordult, hogy összeházasodtak az itteni fiatalok, de Kisrákosbeliekkel soha nem házasodtak, mert Kisrákos evangélikus község volt. (1,2,3,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Körmendre és Zalaegerszegre havonta, Zalalövőre és Őriszentpéterre csak negyedévenként jártak vásárba.

b) Piacra:

Körmendre minden héten hétfőn jártak piacra.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsúba Iváncra régen december 6-án Miklós napon, ma Antal napon, Hegyhátszentmártonba Márton napon november 11-én, Viszákra augusztus 20-án, Őrimagyarósdra Szentháromság ünnepén, Szőcére András napon, november 30-án, Halogyra szeptember 1-én jártak. Felsőmarácon Erzsébet napi búcsút tartanak.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvárra augusztus 15-én és szeptember 12-én, és Csatárra augusztus 15-én és szeptember 15-én jártak el. A 3. sz. adatközlő említette, hogy egészen kicsi gyerek korában páran elmentek Kertesre (ma Ausztria) is búcsújáróhelyre, egyszer őt is vitték, de csak arra emlékszik, hogy nyáron volt az biztos. Mindenki vitt magával egy követ és azt egy Kertesen eltemetett török basa sírjára dobták, hogy a gonosz törökmég mélyebben legyen a föld alatt és nehogy előjöjjön megint. (1,2,3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak sokan mentek 6 hónapra Csákányba, ahol zsidók bérelték az úri birtokokat és ott dolgoztak. Csépelni elég sok szegény elment Körmendre. Ritkábban 6 hónapos summás munkára elmentek „valahova” Fejér- és Sopron megyékbe is. (1,2,3,4)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Felsőmarácra nem jöttek soha munkára más faluból. (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Ezeket a szerszámokat a Körmendi vásáron szerezték be, mert a faluban egyáltalán nem készítették őket a helybeliek. (Őrimagyarósdon és Őriszentpéteren voltak jó bognár mesterek, ezek is a Körmendi vásárra vitték a portékáikat.) (1,2,3,4,5)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Veleméren, Gödörházán és Magyarszombatfán készült cserépedényeket használtak, amiket vagy a vásáron Körmenden vagy vándorárusoktól szereztek. (1,2,3,4,5)

1.16.

Veleméri, gödöházai és magyarszombatfai cserepesek úgy „tisztességesen” 1945-ig jártak a faluba, de hébe-hóba még ezután is kb. 1960-ig. A paprikások „valahonnan Kalocsa vidékéről” 1945-ig jártak. A 3. sz. adatközlő szerint Szeged környékéről is előfordultak paprikások. A meszesek Zalalövőről még ma is járnak olykor. Üveges és drótos tótok „valahonnan északrul” jártak kb. az 1920-as évekig. Bádogos vándorárus is járt többhelyről is, de Rimányból biztos. (Edény „tepszi”-foltozók voltak.) A cigányok még ma is adják-veszik a tollat, de hogy hovávalósiak, azt nem tudják. A bosnyákok kb. 1925-ig jártak és fémárut (bicska, kés, olló, borotva, stb.) árultak. Valahonnan a „mai Jugoszlávia területéről” jöttek. (1,2,3,4,5)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falubelieknek nem volt soha jelentős számban más falvak határában szőlője. Néha házasság útján hozzájutottak a környékbeli falvak határában egy kis szőlőhöz, de ez sem jellemző. A felsőmaráci hegyen se tudtak volna egy idegen falubeli szőlősgazdát sem megnevezni. (1,2,3,4,5)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A falu határában mindig csak egy db. római katolikus temető volt, amely ma is működik. Sehol nem találtak soha emberi csontokat nagyobb számban. (1,2,3,4,5)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A faluban egy fogadott ünnepe volt. Június 26-án tartották a Jézus-szive fogadott ünnepet, amelyet „jégvágás” miatt fogadott meg a falu. (1,2,3,4,5)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Igen, használtak általánosan egymáshoz erősítve 2-3 „leveles” vasboronát a szántás elegyengetéséhez a két világháború közt. „Kigyós” alakúak voltak ezek a vasboronák. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A két világháború között a kézi vetés volt általános, a gépi vetés csak 1930-as években jelent meg a legmódosabb gazdáknál (20-30 holdasok), amelyek számára összesen 10 lehetett. (1,2,3,4,5)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A faluban mindenki villás a) kaszacsapót használt. Eredetére és elterjedésének kezdeti időpontjára vonatkozó adatot egy adatközlő sem tudott mondani. (1,2,3,4,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, mindenki kb. 40 cm hosszú, a vasagabb felén lapos lyukkal ellátott kéve kötőfát használt a faluban. (1,2,3,4)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából és rozsból egyaránt 22 kéve jelentett egy keresztet. A kévék száma nem váltzott az emlékezettel elérhető időkben. Meghatározatlan számú keresztet raktak összekapcsolva, ennek kepe volt a neve. (1,2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik a kepe szót, amely meghatározatlan számú egymással összekapcsolt keresztet jelent. E szót a termés mennyiségének meghatározásához nem használták. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Sajnos a faluban már egyetlen egy csépet sem sikerült személyesen megtekintenem, de az adatközlők egybehangzó véleménye szerint a kézicsép nyele 155 cm-nél hosszabb volt. (1,2,3,4,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború közti időszakban a gépi cséplés esetén állandó csapat járt a cséplőgéppel. (1,2,3,4,5)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül nyárssal rakták kazalba általánosan. Két asszony villával segített „ellentartani” a szalmát átszúró nyársasnak, aki a nyársat a feje felett tartva vitte a szalmát a kazalhoz. (1,2,3,4,5) Az egyik adatközlő emlékezete szerint az ő nagyapjáék még villával hordták kazalba a szalmát. Ez az adatközlő 1914-ben, apja 1885-ben született. (2)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina termelése az I. világháború után visszaszorulóban volt és a teljes megszűnése 1960-ban a TSZ megalakulásakor volt. (1,2,3,4)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való barázdába való ültetése az 1930-as években már általános volt. (1,2,3,4)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A rendet elhintették a kaszálás után, majd 2-3 nap múltán „felvágták” (forgatták) és ezután 1 nappal „petrencébe” gyűjtötték. Állványt nem használtak a szárításhoz soha. (1,2,3,4,5)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a napi száraztakarmányt villával, vagy „köcöle” ruhával hordták be az istállóba. A köcöle ruha kb. 1,2x1,2 m-es ruha volt. (1,2,3,4,5) Az egyik adatközlő megemlítette, hogy a hajdiván itt soha sem volt használatban, de Rábagyarmaton látott már ilyet használatban. (1)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

a) nyakfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

b) rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

c) igaszeg (1,2,3,4)

2.15.

Almozáshoz majdnem mindenki használt faleveleket, főleg tavasszal, amikor már elfogyott a szalma. (1,2,3,4,5)

2.16.

A két világháború közötti időszakban kizárólag szügyre erősített tartóláncot használtak. A nyakló egyáltalán nem terjedt el. (1,2,3,4,5)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Kocsinak a ló által húzott, könnyű, személyszállító eszközt nevezték. A szekeret ökör, vagy tehén húzta és teherhordásra használták. (1,2,3,4,5)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálas takarmányt szállító szekér 4-5 m hosszú volt, az adatközlők emlékezete szerint. Csak hosszú szekeret használtak kizárólagosan. (1,2,3,4,5)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorításához kizárólag kötelet használtak szekér hátulján. (1,2,3,4,5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Nem használtak saroglyát, helyette ülésdeszkát, vagy „suber”-t tettek a szekérre. (1,2,3,4,5)

2.21.

A b) ábrán látható szekérkast használták, általában kettőt. Sajnos már egyetlen egy vesszőből font szekérkas sem maradt meg a faluban. (1,2,3,4,5)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A teheneket „megtalpalták”, ha kisebesedett a lábuk, évszaktól függetlenül. (1,2,3,4,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,3,4,5)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

a) „Ne”, „Na”

b) terelik jobbra

b) jobbra: „Hikk”

c) és balra

   balra: „Hajsz”, „Nejde”

A becce nevet ismerik, a kisborjút hívják így, de nem használják soha összekapcsolva egyetlen terelő szóval sem. (1,2,3,4,5)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

„Coca-ne” szavakkal hivogatják és „Höcs-ne” szavakkal kergetik a disznót. (1,2,3,4,5)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pi-pi ne. (1,2,4)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát a neve után, vagy fütyüléssel hívták. A régiek „esz, illetve „eszne” szavakkal is hívták a kutyát. (1,2,3,4,5)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kendert és a lent először „sulok”-kal törték meg egy rönkön, aztán pedig egy tilótípusú törővel „tiló”-val törték meg. (1,2,3,4,5)

2.29.

A faluban fekvő a) típusú rokkát használtak a fonáshoz. (1,2,3)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Nem volt régen sem és most sincs a faluban egymástól elkülönülve több házcsoort. „Ószeg” és „Főszeg” megnevezéseket használnak ugyan a falu egyes részeire, de Felsőmarác mindig egy falu volt és mindig a mostani helyén állt a visszaemlékezők szerint. (1,2,3,4,5)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az utolsó boronából készült házat az 1960-as években bontották le, amely Balogh Ferenc tulajdonában volt. (1,2,3,4,5)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Az 1930-as évektől kezdve csak zárt kéményeket építettek. A régi szabadkéményes házaknál lepadlásolták a szabadkémény füstvezetékét és az új „mászókémény”-t a fal mellé, vagy félig a falba helyezték. (1,2,3,4,5)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A régi házakon 3 ajtó nyílt a szabadba, „pitar”-ba. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Az adatközlők egybehangzó válasza szerint volt a faluban keresztmestergerendás ház, de csak a boronafalu házak esetében, a földfaluaknál nem. (1,2,3,4,5)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A rakott sparhelt használata a múlt század végén kezdődött és az 1910-es években vált általánossá. (1,2,3,4,5)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1940-es évek elejétől nem építettek egysoros házakat és az évtized második felétől terjed el a „kockaházak” divatja. (1,2,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem volt soha a faluban olyan ház, amelynek a szobáját konyhából fűthető kemence melegítette volna. (1,2,3,4,5)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A konyhai kemencét normál magasságú kb. 50-70 cm magas padkára (c) építették. (1,2,3,5)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Kétféle pajta típus volt az elterjedt a faluban. A sima háromosztatú téglalap alapú pajta és a torkospajta. (1,2,3,4,5)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Sajnos a fazékkiszedő villa egykori használatra nem emlékszik már senki sem a faluban. (1,2,3,4,5)

3.12.

Hordóban csak káposztát, azt is csak gyalulva savanyítottak. Répát nem. (1,2,3,4,5)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A kenyér házi sütése általánosan 1965 körül szűnt meg. (1,2,3,4)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Csak kétsoros „polcszerű” b) kenyértartót használtak. (1,2,3,4,5)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Egy füllel ellátott dongás vajköpülőt használtak a faluban. (1,2,3,4,5)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Forgórésznél keskenyített a) és áttört nyelű b), f) típusú hajdina törőket használtak. (1,2,3,4,5)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából liszttel sűrítve készítettek tejjel vagy vöröshagymás zsírral olyan kását, amit aztán összevágva fogyasztottak („gánica”). (1,2,3,4,5)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Töltetlen kalácsokból fonott hosszúkás (a), fonott köralakú (b), „pereceket” és „kuglófot” (c) készítettek. (1,2,3,4,5)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Az 1930-as években már előfordult, de 1945 után vált általánossá a lecsókészítés a faluban. Csökkenő mennyiségben paprika, paradicsom és hagyma volt a tartalma. Krumplit nem tettek bele. (1,2,3,4,5)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A paprika fogyasztása nyersen már az „apáik korában” is általános volt az adatközlőknek (kb. 1910-20-as években). A paradicsom nyers fogyasztása viszont csak a II. világháború után vált általánossá. (1,2,3,4,5)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Mákos, diós, lekváros kalácsokat és „gyümölcskenyeret”, ami aszalt alma, körte vagy szilva kenyérbe sütését jelentette. (1,2,3,4,5)

3.22.

Igen, viseltek régen a férfiak széles gatyát felsőruhaként ünnepre. Azt sajnos, hogy hány szélből készült, azt nem tudták megmondani. (1,2,3,4,5)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az asszonyok a II. világháború után hagyták el a derékban rögzített szoknya viselését és kezdték el az egyberuha viselését. (1,2,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az asszonyok nem szőttek csak fontak. A megfont fonalat takácshoz vitték megszövetni. (1,2,3,4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Még ma sem nagyon mennek ki az asszonyok fejkendő nélkül az utcára. De a II. világháború előtt soha nem fordult elő egy asszonnyal sem, hogy ilyet tett volna. (1,2,3,4,5)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Az 1960-as évekig vált általános az ágyak párhuzamos elhelyezése, de sok házban, ahol idősebb emberek laknak, még ma is előfordul. (1,2,3,4,5)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

1910 körül a legtöbb esküvőt farsangkor tartották és böjtben soha nem tartottak esküvőt. (1,2,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

a) 1910 körül vasárnap

b) 1930 körül:

b) 1960 körül vasárnap (1970 körül kezdődött el az esküvő szombati tartásának a kezdete). (1,2,3,4)

4.3.

Két helyen tartották meg a lakodalmat, ha a lány el is költözött otthonról. Ilyenkor először mindig a lányos háznál kezdték a mulatozást és onnan mentek tovább 10 óra körül arra a helyre, ahova költözött a menyasszony. Ha férfi a lányos házhoz költözött, akkor csak egy helyen tartották a lakodalmat, a lányos háznál. Egy főétkezés volt a vacsora. (1,2,3,4,5)

4.4.

1980 körül vendéglőben zajlik a lakodalom általánosan. Ez a szokás kb. 1970-es évektől általános. Egy főétkezés van a vacsora. (1,2,3,4)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

a) 1910 körül vendéghívók „vigyor”-ok mentek el minden házhoz egyszer, két héttel a lakodalom előtt. Minden háznál egy szalagot tűztek a kalapjuk mellé.

b) 1930 körül:

b) 1980 körül postai meghívókkal 2-3 héttel az esküvő előtt értesítik a vendégeket. A közeli rokonokat a jegyespár személyesen hívja meg. (1,2,3,4,5)

4.6.

Nem volt soha a lakodalom során szándékolt cseréptörés. (1,2,3,4)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

Körmendről és Pankaszról hoztak cigányzenekart. 5 főből állt a zenekar: 1 hegedűs, 1 bőgős, 1 kontrás, 1 cimbalmos és 1 sípos. Kb. a két világháború között lépett be a zenekarba a gombos harmónika és az 1960-as években a tangóharmónika. Kb. az 1970-es évek második felétől modern pop zenét játszanak a zenekarok. (1,2,3,4,5)

4.8. Lucázás

December 13-án hajnalban volt a lucázás. A lucázók szalmát hoztak magukkal és arra térdepelve mondták a szövegüket. Sajnos már as szövegre senki sem emlékszik a megkérdezettek közül. Zene és alakoskodás nem volt az adatközlők emlékezete szerint. (1,2,3,4,5)

4.9. Regölés

Kb. 1935-ig volt élő szokás csak a regölés. Karácsony másnapján. A legények és a gyerekek regöltek. A szövegre más senki sem emlékszik. (1,2,3,4,5)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

3-4 öreglegény volt mindig a faluban. A falu lakossága a II. világháború előtt 1100, ma 390 fő. (1,2,3,4,5)

4.11. X-el díszített tejesfazék

Igen, három X-el díszített tejesfazekakat használtak, amelyeket vándorárusok szállítottak a megkérdezettek szerint Velemérről. (1,2,3,4,5)

4.12

Nem gyújtottak soha tüzet nem melegedés céljából a faluban. (1,2,3,4,5) A lakodalomba lobogó tuskót vittek. (3)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

A gyerekekhez bekocogtatott egy alakoskodó ember, aki apró ajándékot, édességet, gyümölcsöt adott a gyerekeknek. Több ilyen Mikulás járta a falut, az ismerősök körében. Láncos bot, lenszakáll és bajusz és kifordított bekecs voltak az alakoskodás kellékei. (1,2,3,4,5)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

A „betlehemesek” annyian voltak, ahány gyerek összefogott. A pásztorok között volt egy bottal járó, az volt az „öregpásztor”. (1,2,3,4,5)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel volt az állatok védőszentje. (1,2,3,4)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Zsákos emberrel, farkassal, rókával és kankassal ijesztgették a gyerekeket. (1,2,3,4,5)

4.17. Diódobálás

Nem volt soha szokás a diódobálás. (1,2,3,4,5)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

„Köcölében” a hátán lopott szénát vivő cigányasszonyt láttak a régiek a holdban. (1,2,3,4,5)