Felsőlakos

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Felsőlakos, 1990. július
Adatközlők:	(1.) Szarjas István, 1912. római katolikus, Gyertyános 72.
	(2.) Szarjas Katalin, 1910. római katolikus, Gyertyános 72.
	(3.) Laj Etelka, 1910. római katolikus, Gyertyános 86.
	(4.) Mód Ferenc, 1905. római katolikus, Felsőlakos 53.
	(5.) Fehér István, 1910. római katolikus, Felsőlakos 56.
	(6.) Tót Irén, 1938. római katolikus, Felsőlakos 93.
	(7.) Vida István, 1920. római katolikus, Petesháza 508.
	(8.) Vida Ilonka, 1923. római katolikus, Petesháza 508.
	(9.) Gyurica Mária, 1909, római katolikus, Petesháza 77.
Gyűjtötte:	Halász Albert
Wiki feldolgozás:	Kucsera Sándor
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91lakos
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Az adatközlők erről semmit sem tudnak. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község régi családjai: Szecsku (Taksonyból származnak), Dávid, Bot, Mursics (Taksonyból származnak), Csih (Bakovciból származnak), Vidonyák (Vas megyéből, 1895-96 körül telepedtek Lakosba), Mód (Lipovciból, 1892-ben telepedtek Lakosba). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba nagyobb számban nem települtek be. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Előbb Észak-Amerikába szökte, 1928-29-től viszont hivatalosan is Dél-Amerikába költözhettek. Akik családostól mentek el, az állam biztosította részükre az „egyirányú” utat. Ekkor 30-40 (lehet többen) személy költözött ki a faluból. Mind magyarok voltak. 1951-52-ben sokan nyugatra szöktek (Ausztria, NSZK, Franciaország, stb.). Sokan hazatértek, de a zöme külföldön maradt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Egy faluhoz sem hasonlít Felsőlakos. (1,2,3,4,5,6) Alsólakoskban, Felsőlakosban és Gyertyánosban egyforma a beszéd. (7,8,9)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A falu nem tartozik egyetlen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe sem. (1,2,3,7,8,9) Muramentének nevezték valamikor e vidéket és falvakat (Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót). (4,5,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A falu nem tartozik egyetlen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe sem. (1,2,3,7,8,9) Muramentének nevezték valamikor e vidéket és falvakat (Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót). (4,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem ismernek egy híres községet sem. (4,5,6,7,8,9) Lakosból volt valaki Prágában huszár. Ő mondta, hogy ott írtak az újságokban a verekedős lakosi betyárokról. A gyertyánosi és kóti betyárok is híresek voltak. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A falvakat nem csúfolták semmivel. (1,2,3,7,8,9) „Lót fogatú két Lakos („asu, fösü”). Nádnevelű Gyertyános. Sárképü Kapca. Pozsár fogú Kót. Hossziszoknya Hodiza. Rövidszoknya Palina.” Ennek magyarázatai: Valamikor Lakosban volt a legtöbb lovasgazda. A lendvai vasútállomásról fuvarozták az árut Muraszombatba, mert oda nem volt vasútvonal. A gyertyánosi tónál, ahol sok nád volt, kötötték az építkezéshez szükséges nádat. Kívül a házak falára és belül a mennyezetre szögezték és csak aztán tapasztották be sárral. Kapcának sáros utcái voltak. Kótban halászatból éltek. Hodiza és Palina viselet szerinti elkülönítése (két szomszéd falu). (4,5,6)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Magyarok egymás közt mindegyik faluból házasodtak. A vendekkel (szlvoénekkel), vagy más nemzetiségűekkel csak az utóbbi 5-10 évben. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Lendvára: Szent Pál – január 25-én; „Böjt közepi csütörtökön” – június 28-án; Katalin napján; Karácsonykor; Dömötör napján; január 25-én volt állatvásár. Más városokba is: Csáktornya, Muraszombat, stb. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

b) Piacra:

Minden kedden és szerdán a templomtéren Lendvárn. (1,2,3,4,5,6) Minden szombaton a lendvai templomtéren. (7,8,9)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A környező falvakba: Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót, stb. Csáktornya, Turnisče, Marija Bistrica, Szentháromság (Lendvahegyen)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Csáktornya, Turnisče, Marija Bistrica, Szentháromság (Lendvahegyen) (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Felsőlakosból Sopronba, Baranyába, Bácskába mentek szezonmunkára. Az I. világháború előtt és után Franciaországba, Németországba is mentek szezonmunkára. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Felsőlakosba sehonnan se jöttek munkára. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A ruhákat általában minden háznál maguk készítették, szerszámokat, más használati tárgyakat piacon, vásáron szereztek be. Kovácsok, bognárok, stb. ugyan voltak egy faluban többen is, de csak javítottak, vagy a falu részére készítettek különböző használati tárgyakat. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket a lendvai vásárokon szerezték be. Az evengélikus templom előtt, az egész úton kirakodó vásár szokott lenni. Általában Keböléből hozták, útközben is árulták a szekerekről. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.16.

A II. világháború előtt szerbek, bosnyákok járták a falvakat, piacokat, vásárokat. „Ócsujancsinak” nevezték őket. Nyakukba akasztott dobozból árultak ceruzát, gombokat, ollót, szappant, borotvát, bicskát, stb. (1,2,3,4,5,6,7,8,9) „Még zödgö is vót rajta.” (1,2,3)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A közeli falvaknak így Lakosnak is, Lendvahegyen, Hosszúfalutól Pincéig voltak szőlői. Családonként 5-20 ár szőlője volt majdnem mindenkinek. A zsidóknak és a szőlőhegyen vagy közvetlen közelében lakóknak sem volt több, mint 1 hektár szőlőjük. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Csak egy temető van. (1,2,3,4,5,6,7,8,9) „A Királ komám Berökparton, itt a házunk mögött 200 méterre kőbaltát, rogyás kis kardot talát a foggyin.” (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak két fogadott ünnepe van: jégeső ellen július 7-én, fagy ellen június 7-én. E két nap ünnepe volt még: Gyertyánosnak, Kótnak, Kapcának, Alsólakosnak. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A II. világháború előtt és után is használtak 2 boronát egymáshoz erősítve, de nem többet, mert az állatok nem bírták volna elhúzni. Ezt is csak akkor használták, ha elég puha volt a föld vagy vetés után (1 vagy 2 lóval a legszívesebben, mert kevésbé taposták a földbe a magot, mint a marhák). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A két világháború között általában mindenki kézzel vetett. 1925-ben vette a község az első vetőgépet. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Kizárólag csak „takarittufát” használtak. A kasza „fejénél” és a nyél közepén egy nyílban hajlított vessző volt rögzítve. A „takarittufa” magasságát szabályozni lehetett. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Kévekötő fát használtak, de nem volt rajta nyílás. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

19 kéve = kepe 21 kéve = kereszt A kereszteket a föld szélességétől függően rakták össze a mezőn, meghatározó neve nem votl. 1-2, 4-5 keresztet tettek egy csomóba. Az eső mindig északról jön, ezért a kepe feje délnek nézett. A keresztek feje takarta egymást. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szó jelentése határozatlan. 19 kéve = kepe (1,2,3) 16 kéve = kepe (4,5,6) A kévéket egymásnak támasztották, az volt a kepe. (7,8,9)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Itt ún. „horvát” csépet használtak (értsd: vend csép). A magyar cséptől annyiban különbözött, hogy a hadaró és a nyél kapcsolása egyszerűbben volt megoldva. Igaz, így nehezebb volt vele csépelni, a cséplés technikáját tanulni kellett. Aki ügyetlen volt, megütötte a könyökét. A hadaró 1 méter hosszú volt, 30-50 centiméterrel rövidebb, mint a nyél. Ettől függetlenül a csép nagysága a cséplőtől függött. Ha elszakadt a bőr, hamar ki tudták cserélni, akár a helyszínen is. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között a gépi cséplés esetén a gazda állította a munkásokat – a két etetőn kívül – a rokonság, szomszédság köréből. Általában „placcon” települt le a cséplőgép, csak a nagygazdákhoz mentek el külön. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépetl szalmát szekérrel (ha „placcon” csépelték), vagy két 2-2,5 m hosszú rúdon hordták a kazalig. Kis baglát is csináltak, az egyik munkás az egyik oldalba, a másik az ellenkező oldalba szúrta a villáját – esetleg egy harmadik villával tolta is –, így húzták a kazalrakóig. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina termelése az I. világháború után kezdett megszűnni, teljesen 1965 körül szűnt meg. A vend falvakban még termelik. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Már régóta eke után vetik a krumplit, pontosan nem tudni mióta. (4,5,6,7,8,9) 1910 körül kezdték eke után vetni a krumplit. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Lekaszálták a füvet, szétterítették, időtől függően forgatták. Ha félig száraz volt, vastagabb rétegbe rázták, ezt „huzatnak” nevezik. Este a harmat, vagy eső előtt petrencébe (kisebb egység) rakták. Ha megszáradt a széna és nem vitték mindjárt haza, baglába rakták (a petrencénél nagyobb egység). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A kazalból a napi száraztakarmányt „köcöliben” („köcöle”) kb. 2x2 m széles vászonlepedőben, vagy hajdivánnal (ezt a nevet nem ismerik, más névre nem emlékeznek) hordták az istállóba. Ha a takarmány a padláson volt, villával vagy kézzel dobták a „fargyászuba” (farjászol). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

a) az iga felső fája: „fösü fa”

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

b) a rudat rögzítő szög: „igaszëg”, „rudasszëg”

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

c) a külső szögek: „igaküllük” d) az iga alsó fája: „asu fa” e) a két függőleges fa: „béfa, befa” (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.15.

A falevelet csak a szegények használták almozáshoz. (1,2,3,4,5,6,7,8,9) „Berökfa, tölgyfa, vagy gyertyánfa” levelet használtak almozáshoz. (4,5,6) A csentei erdő leveleit is használták almozáshoz. (7,8,9)

2.16.

A lónak csak bőrből készült szerszáma vlt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: nagyszekér, a legrégibb típus, teherhordásra használták. 2,5-3 m hosszú. Hosszúszekér: a szekeret (nagyszekeret) „Nyújtották” meg. A szekérnek olyan szerkezete van, hogy az alsó rudat hosszabbra, vagy rövidebbre lehet szabályozni. A rakoncákra mintegy 5 m hosszú oldalakat raktak. Csak száraztakarmányt, jószágot szállítottak rajta. Kocsi: kiskocsi (ló vagy tehén húzta), majdnem minden háznál megtalálható volt. Fű, személy, könnyebb dolgok szállítására használták. A szerkezete gyengébb volt, mint a szekéré. Oldalakat raktak rá, vagy vesszőből font kast tettek rá. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt hosszúszekéren szállították. 4-5 m hosszú volt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A „nyomurudat” elől lánccal, hátul pedig csak kötéllel erősítették le. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglyát nem ismerik. Ezt a „super” helyettesítette. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.21.

A szekérkasnak dőlt oldalai vannak, hátsó lapjának felső része ívelt, vagy egyenes. Eleje az oldalaktól egy kicsit alacsonyabb, hogy könnyebben be lehessen szállni. Szükségszerűen vesszőből font padka is volt benne. A két részből álló szekérkast is ismerték. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Csak akkor patkolták a vonómarhát, ha elkopott a körme. Készítettek fél körömre is patkót. Patkolásnál azt évszak nem jelentős. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény neve: „föjkle, föjüke”. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

tehén: a) Naaa! b) jobbra: Hokk!

   balra: Csárli!

c) Hoheee! ló: a) Győőő! b) jobbra: Tüled!

   balra: Hacc!

c) Hööö! (1,2,3)

tehén: a) Naaa! b) jobbra: Hokk!

   balra: Csárli!

c) Höheee! ló: a) Győőő! b) jobbra: Hacc!

   balra: Tüled!

c) Hööö! (4,5,6)

tehén: a) Naaa! b) jobbra: Csárli!

   balra: Hokk!

c) Hoheee! ló: a) Győőő! b) jobbra: Tüled!

   balra: Hacc!

c) Hööö! (7,8,9)

Böcce a kisborjú neve. Az inditó, terelő szavak változatokban élnek.

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

„Pujca ne, pujca” (1,2,3) „Boca, pojca” (4,5,6) „Ne, ne, pojca” (7,8,9)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

„Pitye ne” (1,2,3) „Pityi” (4,5,6) „Pi-pi-pi-pi, na-na” (7,8,9)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Nevéről. (1,2,3,7,8,9) Nevéről, „kuszi, kuszi, kusz-kusz”. (4,5,6)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender töréséhez először „vágut” használtak, hogy nagyjából letisztítsák a „pazdergyáját”. A finom megmunkálásához – töréséhez – „tilut” használtak. A jó „tilu” körtefából készült, mert sima volt, mint az üveg. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

2.29.

Lakosban és környékén fekvő rokkát használtak. Külön neve nincs. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

A falu mellékutcáit és az ottani házakat a gazdagabb családokról nevezték el. Így Felsőlakosban három „sarok” van: „Zág sorok”, „Dudás sorok”, „Erdüszé”. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az utolsó boronából készült lakóházat 1980 körül bontották le. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A füstöskonyhában legelőször a „kálha fölött” ún. „luk” volt, melyen a padláson keresztül távozott a füst. Az első kémények „belemászus” kémények voltak, melyeket a fal mellé építettek. Építésük kezdete és általános elterjedése ismeretlen. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Ha a házban füstöskonyha van, mindegyik helyiségbe külön bejárat volt a „pitarbu”. A „kéményes” konyhák kezdete óta a szobába és a kamrába a konyhából volt a bejárat. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A házak Lakosban is valamikor vályogból készültek. A keresztmestergerendás ház általános jelenség volt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A gazdagabb családoknál már 1900-1910 óta rakott sparheltek voltak. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A II. világháború után váltották fel a „kockaházak” az egysoros házakat. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A szobában kemence nem volt, csak a konyhából fűtött kályha. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemencét a padlótól 50-100 cm magasan építették. Ha a kemence alacsonyan volt, lyukat ástak a padlóba, vagy letérdelve rakták bele a kenyeret. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Pajta, szürü, pajta. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

A fazékkiszedő villa neve: „bürögle”, „bürügle”. A fazekat alul fogták meg, ritkábban a nyakánál. Csak akkor akasztották a villa egyik ágát a fazék fülébe, ha a fazék üres és kicsi volt, különben letört volna a füle. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.12.

Egészben nem savanyítottak sem tarlórépát („kerekrépa”), sem káposztafejet. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A kenyér házi sütése általában a II. világháború után megszűnt, de egyesek ,még otthon ma is sütnek kenyeret. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Régen vesszőíves kenyértartót használtak általában. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Cserépből és fából készültek a vajköpülők. A fából készült volt a gyakoribb. Mindkettőnek egy füle volt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A hajdina és köles töréséhez „mozsártörüt” használtak. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából, kölesből sem készítettek liszttel sűrítve kását. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Az ünnepekre perecet, laskát, langalit, „töpörtyűspogácsát”, kukorica pogácsát, kukoricamálét készítettek. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Lecsót már a II. világháború előtt készítettek. Paprikát, hagymát, paradicsomot tettek bele, de ha volt, húst is. Mindenhol ízlés szerint készítették. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A paprikát 1910-es évek óta, a paradicsomot valamivel később kezdték el fogyasztani. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

A karácsonyi asztalra mindenhol mást tettek. (1,2,3,4,5,6,7,8,9) Szalmavékába hajdinát, kölest „borsut” (értsd: babot), búzát, rozst kevertek ösze, ezt az asztal alá tették, vagy konyharuhába kötve az asztalra. Szalmát és szénát is kötöttek össze az asztal alá. (1,2,3) Az asztalra rétest, palacsintát tettek. (4,5,6) Az asztalra búzát, rozst, pénzt, nagy tököt tettek, az asztal alá szénát a „Jézuskának”. (7,8,9)

3.22.

Hétköznap, ünnepnap is viseltek a férfiak széles gatyát. A két lába 4 „szébü” készült, ez 2 méternek felelt meg. A 6 „szé” gatya már nagynak számított. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Az 1910 körül született asszonyok még ma is derékban rögzített szoknyát viselnek „dómánnye” (dolmány). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

A II. világháború után szűnt meg a szövés, amikor már lehetett anyagot vásárolni. Régen minden háznál szőttek, tipikus női munka volt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Az asszonyok udvaron kívüli kötelező fejkendő viselete 1900 körül szűnt meg. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A szobában annyi ágy volt, ahány elfért. Az ágyakat egymás után rakták, a házaspár egy ágyon aludt. Egymás mellé két ágyat csak a II. világháború után tettek. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

1910 körül kizárólag télen tartottak esküvőt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

a) 1910 körül a lakodalom vasárnap kezdődött.

b) 1930 körül:

b) 1960 körül is vasárnap kezdődött a lakodalom. 1970-től kezdődött szombaton a lakodalom. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.3.

Mindegyik fél saját házánál egyenrangú lakodalmat tartott. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.4.

Már tíz éve a faluotthonban tartják a lakodalmat, mindegyik fél külön. Ha a házasok egy faluból származtak, a lakodalmat együtt is tarthatták. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

1910 körül: vendéghivogató hívott lakodalomba. Egy héttel a lakodalom előtt kezdett el hívni. Hétfőn, szerdán, csütörtökön hívtak csak.

b) 1930 körül:

Ma a vendéghivogató általában meghívót visz magával. Most is egy htétel előbb kezd hívni. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.6.

Amikor tálalni kezdtek, a gazdaasszony egy tányért tört el a szoba közepén, hogy szerencsés legyen a fiatal házasok élete. Mondókát nem mondott. Most is él ez a szokás. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

Általában mindegyik faluban volt „banda”. A következő hangszereken játszottak: hegedű, bőgő, flóta, síp, cimbalom. Ismerték a harmónikát is, de csak kb. 1980 óta szerepel a lakodalmi zenekarban. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.8. Lucázás

December 13-án volt a Luca napja. 10-18 éves gyerekek jártak házról-házra köszönteni. A köszöntőt mindig azzal kezdték, hogy megkérdezték: „Szabad-e Lucát köszönteni?” (1,2,3,4,5,6,7,8,9) „Luca-Luca, kitty-kotty, a göncökön kettü...” (tovább nem tudja) (4,5,6) „Luca-Luca, kitty-kotty, ha nem annak szalonnát, levágom a gerendát. A lányiknak akkora csöcse lögyön, mind a bugyogus korsu. A tikok annyit tojjanak, mind a szitán a lik.” (7,8,9)

A köszöntők nem öltöztek föl semminek, 1-2 krajcárt, tojást kaptak. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.9. Regölés

Az adatközlők a regölésről semmit sem tudnak. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Sohasem volt sok öreglegény a faluban. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.11. X-el díszített tejesfazék

A fazék nyaka általában fehér csíkkal volt díszítve. A fekete cserepet nem díszítették. A zománcos edények jobbak voltak, mert a tejfel jobban a fölszínre úszott, a tej jobban megaludt benne. Barna és zöld zománcos edényeket ismertek. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.12

Nagyszombaton este „Júdást” égettek. Általában a fiatalság. Ekkor égették el a kukorciaszárt, vagy más szemetet. Ez a szokás még ma is él. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

December 6-a a murai malmosok napja volt. Egész nap mulattak. A Miklósokat is köszöntötték. Püspöknek (hosszú fehér ruha, szöszből szakáll), ördögnek (fekete, szakadt ruha, láncok, vasvilla) öltöztek föl a gyerekek, este köszöntöttek. A gyerekek megtisztították a cipőket, kitették az ablakba, vagy bejáratajtó elé, hogy majd a Mikulás hoz bele ajándékot. Legtöbbször kockacukrot, szárított gyümölcsöt tettek bele a szülők. Ez még manapság is szokás (az ajándék tartalma és értéke változott). (1,2,3,4,5,6,7,8,9) A köszöntő rövid szöveg: „Isten éltesse a Miklusokat, erüve, egisségre!” (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

1-2 gyerek pásztornak öltözött föl. Papírból készült jászlat vittek magukkal, csengettek. Házról-házra mentek „Kisjézuskát” köszönteni. (1,2,3,4,5,6,7,8,9) A köszöntő szövege: „Hej pajtás mast halgass, tőlem most új évt hallasz, mért éppen éfélko, az elsü álomko, ëgy angyal hozzámgyö, mond Isten, embör lëtt. Pajtás mi törtint, gondoltam hogy az ég egisszen tüzbe vót, oly világos vót a mezzü ugy látszott, amiko vëradott. Szömöm fönyitottam, ëgyet sóhajtottam, hozzám szállott ëgy angyal és mongya: pásztorok örüllünk, mindannyan vigaggyunk. Bárcsak elübb föébrettem vóna, látod pajtás, mast állottam talpra. Máris csöndül a fülembe angyalnak szólása mongyad Jézus mast születött takarva pólyába.

Odamënni lësz majd bátorságom, remelëm a Kisjézust megltáom. Gyere velem të is jópajtásom, légy utitársam, velem lëssz a furullás és a régi bojtárom. Romlott istálu mellett maraggyunk, a Miklussal addig is dudáltassunk, még a bárány elérközik, addig is vigaggyunk, Jézusmárja Józsefnek, szép énököket mongyunk. Nëm adhatunk ëlëgendü hálát, hogy az Atyaisten mennybükütte válcságunknak dijját, aki megnyittya a mennyek ajtaját. – akko itt még énökütik a: Hej pásztortársunk, hogyha hallanátok hamit én hallok tisem aludnátok. Micsoda pajtás, valu-valu csoda, tán farkas ütött a mi bárányunkra.

Ennyibü állott.” (7,8,9)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel (október 20.) a barmok védőszentje. Régen a lendvai vár templomában volt aznap mise. Ma a lendvai templomban van a mise. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Az adatközlő nem tudja. (1,2,3) „Jön a bau-bau, bau-bej!” (4,5,6) „Gyün a jelenet, gyün a halál kaszáve!” (7,8,9)

4.17. Diódobálás

Az adatközlők diódobálásról nem hallottak. (1,2,3,7,8,9) Valamikor nagyon régen akkor dobáltak diót, ha valaki házasodott. (4,5,6)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Valamikor a holdban a következőket látták: Valamilyen szekeret. (1,2,3) Két ökröt, ekét, kalapos embert. „Eszt is öreganyámtu hallottam.” (7,8,9) Semmit. (4,5,6)[[Kategória:Csáktornya]