Egyházaskesző

A Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon wikiből

Adatlap

Adatfelvétel ideje: Egyházaskesző, 1992. Június
Adatközlők: (1.) Takács Ignác, 1903.
(2.) Táncos József, 1911.
(3.) Táncos Józsefné, 1915.
Gyűjtötte: Kordé Tünde
Wiki feldolgozás: Kucsera Sándor
A település a Wikipedián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Egyh%C3%A1zaskesz%C5%91
weboldal: http://www.egyhazaskeszo.hu/



1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A tatár vagy török dúlás csak egy ház maradt a faluba, ezért hívják így. Nem ezen a helyen volt eredetileg, hanem a domboldalon. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Takács, Ballér, Keszei, Kiss, Nagy, Táncos, Erdős. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba nem volt betelepülés. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Az 1890-es évek környékén majdnem a fél falu elment Amerikába munkát keresni. Ők legtöbben visszajöttek. 1945 után fiatalok mentek el a faluból. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Várkesző és Kemenesszentpéter. (1) Várkesző. (2,3) Ezek is katolikus falvak. Nemesgörzsönyt egyértelműen elhatárolják magukat.

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem sorolják magukat tájegységbe. Említik, hogy előbb Vas megyéhez tartoztak. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Kemenesalja esik legközelebb a faluhoz. Ide sorolják: Kemenesszentpéter, Magyargencs, Kemeneshőgyész, Kemenesmagasi. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nemesgörzsönyben nemesek laktak. Sok puszta, major van a környéken. Magyargencsen lakott nagyságos Hertelendy Gyula. Szany nagyfalu. Kemenesszentpéterben a az „Eszteró”, ezen az úton sétált Mátyás király kedvese a megbeszélt találkára. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Görzsönyiek nemesek, keszőiek híresek (sok volt a zsellér a faluban). Gés-nek és Zsés-nek hívták a gazdagokat, illetve szegényeket. Kesző kőbü, Szentpéter tetübü. Acsádra szőrösödni lehet menni. Szanyi bivalok, várkeszei rácok, marcaltői svábok. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Gyakoribb a falun belüli házasság. Kerültek a faluba Kemenesszentpéterről, Szanyból (bár innen nem szívesen adtak lányt, mert gazdag volt a falu), Várkeszőről. Régen szórványosan előfordult, hogy távolabbról is hoztak lányt, pl. Pordányból. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Pápára rendszeresen, Beledre, Csornára, Szanyba, Szilre, Marcaltőre országos állatvásárokra mentek.

b) Piacra:

Pápára mentek piacozni. Baromfit, tojást, tejfölt vittek, ruhaneműt vettek. Sokan jártak el a faluból.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Kemenesszentpéteren Péter-Pál-, Szanyban Anna-, Várkeszőn Mária búcsú van. A faluban Margitkor tartották.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Kiscellbe Mária napkor, Csatkára Kisasszonykor jártak. Máriacellbe is elmentek. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Négy majort eltöltöttek aratókkal. Sok volt a zsellér a faluban. A környező majorok: Liliompuszta, Irtás, Kisacsád, Nagyságos-tag, Ihászi, Zsigaháza, Antalfő. 16 kaszás, ugyanannyi marokszedő volt a faluban. Ez négy bandát tett ki. Kocsi szedte össze az embereket. A lányok napszámba mentek Szél-mezőre. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jártak munkára. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Kocsikast, ülést, kosarat, burkust, burittót sokan fontak a faluban. Többen eladásra is kötöttek, a pápai, csornai vásárra vitték. Híres költők voltak: Boros Imre, Tóth István, Kovács János, Szabó Márton. Ők már meghaltak. Most is van, aki még köt a faluban, de már nem eladásra. (1,2,3)

a) kocsikasokat

igen

b) vesszőkosarakat

nem

c) szalmafonatú edényeket

nem

d) szövőbordát

nem

e) favillát

nem

f) fagereblyét

nem

g) faboronát

nem

h) egyebet?

Ülést, kosarat, burkust, burittót.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Pápán a piacon, Szanyban a vásáron. (1) Tüskevári fazekasoktól. (2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Drótos-tótok edényt foltoztak. Köszörűsök, ablakos, csornai tikász kumetos szekérrel járt, szegedi paprikások, meszesek Ugodról, a bakonyiak favellát, gráblát, tilalót árultak. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Drótos-tótok edényt foltoztak. Köszörűsök, ablakos, csornai tikász kumetos szekérrel járt, szegedi paprikások, meszesek Ugodról, a bakonyiak favellát, gráblát, tilalót árultak. (1,2,3)

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Drótos-tótok,Köszörűsök,ablakos,tikász,paprikások,meszesek

d) Mit árultak?

favellát,gráblát,tilalót

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A Verem-szerben és az Alsótagban volt régen szőlő. Ezek nem nemes fajták voltak. A mostaniak már csak hírből tudják. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A templomkertbe temetkeztek régen. Itt csontok kerültek elő. A Rongat-erdő melletti homokos részen is kerültek elő csontok. A Verem-szeren túl volt a kódistemető. Faluhelyalja: így hívják azt a részt, ahol a régi falu volt. Itt nagyon régi pinceboltozatot találtak. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Jégverés volt a faluban. Ez volt a fogadott ünnep. Napjára nem emlékeznek. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Egyes fafogast és két- háromlevelű vasfogast használtak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Jobban kézzel vetettek még. 6-7 vetőgép volt a faluban, ezek nagygazdáké voltak. (1,2,3)

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

na

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

na

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Kaszáláshoz c)-t használták, rendtakarónak mondják. Aratáshoz b)-t kaszagráblának hívják. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, bele lehetett dugni a sarlót. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kévéből rakták a keresztet minden gabonából. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Nem meghatározott számú, a földtől is függött. Általában 4-5 kereszt ment bele a kepébe. 5 kereszt 10 láb. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

150 cm. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Részes cséplők voltak, a gép tulajdonosa fogadta fel őket. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal. Egy gép mellett 3 nyársaló volt. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem termeltek hajdinát. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A 20-as években már eke után vetették a krumplit. Előtte liggatták. Minden 2. vagy 3. ekehajtásba tettek. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Renden száradt a fű. 6-7 nap múlva forgatták, újabb 1-2 nap múlva petrencébe rakták. A petrencéket petrencefákkal boglyákba hordták. 8-9 petrence ment bele egy boglyába. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával. Kosárral. Nagyobb méretű, mint a többi kosár. A két fülét gyakran átkötötték, hogy ne potyogjon el a széna. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

a) iga fölsőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

b) járomszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

c) igaszeg (2,3)

2.15.

Nem kellett, volt elég szalma. (2,3)

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

c) Melyik évszakban?

2.16.

Szügyön húzott a ló mindig. Szügyre erősített tartóláncot használtak. (1,2,3)

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

b) Melyik mód régibb, újabb?

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Amit tehenek, ökröt után fogtak be, az a szekér. A ló után kocsit fogtak. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Takarodnyi hosszi szekért használtak. 4 m lehetett. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől láncot, hátul rudazókötelet. Egyik oldalon csiga volt. Duplán húzták át a kötelet. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhé hajtott volt a saroglya. Elől-hátul is használtak. (1,2,3)

2.21.

A faluban kötötték a kocsikast. Elől nyitott volt, ide ülést tettek. Egyébként olya formája volt, mint a kocsinak. (1,2,3)

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

b) Használtak-e kettőt is?

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amelyik sodrott a lábával, azt kellett. Első láb külső körmét vasalták. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

a) Nee + neve.

b) terelik jobbra

b) Jobbra: Hajsz!

c) és balra

Balra: Csálé! (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Koci-ne-ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi-ne, pipi-ne. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le + a neve. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendertörőt. Kézzel mozgatós volt. Finomítani „tilala” volt. Ennek szűkebb volt a járata. (1,2,3)

2.29.

Az a) fajtát használták. (1,2,3)

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Lsd. I.1.

a) Hogy hívták ezeket?

b) Miért volt így?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Az utolsó „cserényházakat” (sövény) a 40-es években bontották el. Ebben az időben már jobban csak ólak voltak sövényből. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Az I. világháború is sok füstöskonyhás ház volt a faluban. Az utolsókat a 40-es években bontották el. Ebben a században már biztosan nem épült szabadkonyha. Amikor a szabadkonyhákat elbontották (ezt egyébként rendelet is előírta) új kemencét raktak, erre épült rá a kémény, tehát a fal mellé építették. A cilinderkéményeket a falba építik. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A legrégebbi házaknál minden helyiség ajtaja a gádorra nyílt. A gádor nyitott volt, sárgerenda tartotta. Ezek a lábak fából voltak. Később a gádort derékmagasságig felfalazták. Később már csak a konyha és a kamra nyílt a gádorról, a szoba a konyháról. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Földházaknál is volt keresztmestergerenda. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A rakott sparheltek beépítésének időpontjáról nem tudnak. Azt említik, hogy ezeket már kőművesek rakták. A 30-as években már volt csikósporhelt. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A 40-es évek vége óta építenek sátortetős házakat. Keresztházak már a 20-as években is épültek. A 20-as években épültek a „faxos” házak, ezek még egyenesek voltak. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Kívül fűtős zöld szemeskolyha volt legrégebben a szobában. A csikósporhelt nyáron kint volt a konyhában, télen bevitték a szobába. Egy háznál volt bubos kemence, de ennek gazdája az Alföldről telepedett ide. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

50-60 cm-es patkára rakták. A 30-as években a kemence már kikerült az udvarra. A konyhai kemencét nóthelesnek mondják. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A különálló pajták falábasak voltak. Egy vagy két kapujuk volt. A fala nádból készült, de voltak kőpajták is. Nem volt kiugró középrésze. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Volt fazékkiszedő. Az edény fülébe akasztották, úgy húzták ki. Egyenes ágú volt, de a vége visszahajlott. (2)

3.12.

Fejben nem savanyítottak káposztát, de levelet tettek a hordóba. A káposzta leszelését több asszony végezte. 16s szitát is leszeltek, olyan szertartás volt. Férfi tiporta el. A kerékrépát leszelték és fazékban savanyították. (1,2,3)

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-es évek legelejéig. De ekkor már pék is volt a faluban. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az a) és a c) fajta is ismert. A c)-t tartják a régebbinek. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő. Térden felül ért, kb. 70 cm magas volt. Két részből állt és egy füle volt. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem volt törő. Emberi táplálékot nem csináltak egyikből sem. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából, kölesből nem készült emberi táplálék. Régi ételnek számít a szaladós (rozs csíráztatva) és a bocskoros. Ez utóbbit kenyértésztából készítették és tölteléket tettek bele. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Háromágra font kerekes kalácsot. A kalinkót kilenc részből fonták. Mindkettőt kemencében sütötték régen. (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Régen egyáltalán nem készítettek lecsót A 30-as években jött szokásba. A paradicsom a paprika felénél is kevesebb, egy fej hagymát tesznek bele. Tojást ütnek rá vagy rizst tesznek bele. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Sokan nem szerették a paradicsomot, de mindig voltak olyanok is, akik nyersen is megették. (1,2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós, mákos kalácsot. Később bejglit. Az asztal alá a Jézuska szamarának zsomborban zöldséget, gabonát tettek. (1,2,3)

3.22.

A 30-as években jobbára már csak aratni jártak bő gatyában, de a legöregebbek még templomba is elmentek benne. (1,2,3)

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

b) Hány szélből készült?

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Fehér rékliben, bő szoknyában, a menyecskék kobakban és arra kötött kendőben ebben a században már nem jártak. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Takácsok voltak a faluban. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A 40-es évek előtt még a menyecskék sem jártak kendő nélkül. Ünnepre fehér selyemkendőjük volt. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A 30-as évek óta vannak az ágyak egymás mellé fordítva. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

Mindig tartották, Húsvét előtt is, után is. (1) Farsangon. (2,3) Böjtön nem tartottak.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

a) vasárnap (1,2,3), előfordult szombaton is (1)

b) 1930 körül:

b) szombat

4.3.

A vőlegény házánál tartották a lakodalmat. 8 óra körül volt a vacsora, ez volt a főétkezés. (1,2,3)

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

Erre az időre tehető a váltás. Háznál vagy kocsmában tartják a lakodalmat. Még mindig inkább a legényes háznál állítanak sátrat. (1,2,3)

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

a) A két vőfény hívott együtt. Szalag volt a kalapjukban, a mellükön bokréta. A vőfénybot is szalaggal volt díszítve. 1-2 héttel hívtak a lakodalom előtt, de főleg inkább az utolsó héten. A lakodalom napján ismét végigjárták a házakat.

b) 1930 körül:

b) A menyasszony és a vőlegény hív személyesen kb. 2 héttel előtte. Ez már a 40-es években is így volt. (1,2,3)

4.6.

Nem volt szándékos tányértörés. Rége az ételek előtt mondókát mondtak. (1,2,3)

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

d)Meddig élt ez a szokás?

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Voltak helybeli zenészek.Takácsiból hívtak sípost.A falunak 3 kocsmája volt, így előfordult, hogy Takácsiból is hívtak bandát. Ők cigányzenészek voltak. (1,2,3)

b) Milyen hangszereken játszottak?

bőgős, kontrás, prímás, cimbalmos

c) Hány főből állott a zenekar?

Négyen voltak

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A tangóharmonika nem került be a zenekarba, a 40-es évek óta egyedül játszott.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

igen

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

A gyerekek és a legények is Luca előtti nap jártak. A gyerekek késő délután este felé, a legények éjszaka. A legények a lányos házak előtt szalmáztak, töreket, pazdorját szórtak. A gyerekek bementek a házakhoz: „Luca-Luca kitty-kotty, Nénémasszony litty-lotty Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát! Kiskertemben van egy lik, azon bújik át a tik, Utána a fükakas, heréli a tikokat. Kotkodács, kukuriku. Refr. Kentek lányának akkora csöcsei legyenek, mint a bögyökes korsó! Akkora valaga legyen, mint a kemence szája! Refr. Ollan vastag szalonnájuk legyen, mint a mestergerenda! Ollan vastag kolbászok legyen, mint a petrencefa! Refr. Annyi tojások legyen, mint égen a csillag!” Régen tényleg szalonnát, kolbászt kaptak a gyerekek, később aszalt gyümölcsöt, diót, almát utóbb pénzt. Szalmacsutakot vittek magukkal, ezt a tyúk alá tették. (1,2,3)

4.9. Regölés

Regölés nagyon régen volt. (1) „… Haj regö-rejtem, majd neked ejtem …” Nem volt az idejükben. (2,3)

a) Melyik napon szoktak regölni?

b) Meddig élt ez a szokás?

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Most kb. 15 öreglegény van a faluban. 8-900-an lakhatnak. Régen is volt 2-4. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

A tejesfazékon vagy csík futott a nyakán vagy X volt. Előfordult, hogy mindkettő volt rajta. (1,2,3)

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

c) Hol szerezték be ezeket?

4.12

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

A korbácsolás és a Miklós napi alakoskodás összekeveredik az emlékezetben. Miklóskor valaki kifordított szőrös bundát húzott, papírsapkája volt és kenderből szakállat csinált. A lányos, de főleg a gyerekes házakhoz ment. A szülők már előre odaadták neki az ajándékot, ezt osztotta ki. (1) Korbácsolá Aprószentekkor volt. Szalmából kötelet sodortak, ezzel betekerték az egyik legényt. Ő volt a medve. A másik Mikulásnak volt öltözve. Kordét húztak, amelyikben benne voltak az ajándékok, amelyeket a szülők előre megvettek. (2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

4-5 gyerek betlehemezett egy bandában, de több banda is volt. Volt köztük egy lány is, ő vitte a betlehemet. (1) Nevekre nem emlékeznek. A 20-as években Nyúlról jöttek gyerekek betlehemezni. Helybeli gyerekekre nem emlékeznek. (2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel a disznóké. Említik Flóriánt is, többszöri rákérdezésre is megerősítik. (2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Krampusszal, Mikulással, ördöggel, Kankissal. (1,2,3)

4.17. Diódobálás

Nem volt diódobálás. (1,2,3)

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást?

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágó embert. Innen a Márton János bácsi volt vágni a tüskét a holdban. (1,2,3) Nem azért, mert vasárnap fát vágott, hanem mert régi öreg volt, aki a kemencébe, kályhába valót szerezte be, ezért mindig tüskét vágott.