Egervölgy

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Egervölgy, 1985. szeptember
Adatközlők:	(1.) Poór János (Gatyas), 1923. Egervölgy, Kossuth L. u. 93.
	(2.) Auer Ferenc (Szumer), 1921. Egervölgy, Kossuth L. u. 45.
	(3.) Özv. Varga Istvánné Takács Ilona, 1900. Egervölgy, Kossuth L. u. 106.
	(4.) Özv. Auer Gyuláné Rózsa Veronika, 1903. Egervölgy, Kossuth L. u. 122.
	(5.) Nagy Kálmán, 1923. Egervölgy, Kossuth L. u. 79.
	(6.) Auer Ferencné Schermann Anna, 1927. Egervölgy, Kossuth L. u. 45.
	(7.) Balázs Péter, 1969. Egervölgy, Kossuth L. u. 45.
	(8.) Özv. Auer Imréné Velladics Magdolna, 1898. Egervölgy, Kossuth L. u. 82.
	(9.) Máté Ferenc, 1937. Egervölgy, Petőfi S. u. 17.
	(10.) Poór Dezső, 1920. Egervölgy, Petőfi S. u. 6.
	(11.) Baldauf Pál, 1909. Egervölgy, Kossuth L. u. 142.
	(12.) Fehér Vendel, 1922. Egervölgy, Kossuth L. u. 125.
	(13.) Baldauf Gábor, 1975. Egervölgy, Dózsa Gy. u. 7.
	(14.) Ifj. Máté Ferenc, 1969. Egervölgy, Kossuth L. u. 17.
	(15.) Tausz Sándor, 1920. Egervölgy, Bem J. u. 1.
Gyűjtötte:	Hajba Sándor
Wiki feldolgozás:	Kucsera Sándor
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Egerv%C3%B6lgy
weboldal:	http://www.egervolgy.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A bajor királyi herceg telepítette Bajorországból a község első lakóit 1750 körül. A község neve sokáig Németfalu (Dájcsdorf) volt. Csak később lett Egervölgy, mert a község völgybe települt, és az ott folyó patak partján sok volt az egerfa. (1) 1750 után Mária Terézia telepített ide bajor parasztokat, akik aztán a sárvári bajor királyi herceg úrbéresei lettek. (2) 18 házat építtetett a herceg az ideköltözötteknek. Mindegyik házhoz 12 hold föld is járt. Ennyi volt egy „egész hely”. Ezért házanként 18 nap robotot kellett végezni évente. (Erdőírtás vagy csemeteültetés.) Ebből az időből maradt fenn: „Baldauf Ádám, Hesz Miska, Gyertek holnap robotra! – De nincs ám kenyér. – Akkor hozzál cipót!” Apja még így vetett keresztet: „In námen Gottesz, Fattesz, Heige.” (8) A falu teljes elmagyarosodására magyarázat: A Kossuth-időkben Omischer plébános megtiltotta a híveknek a német beszédet. Az iskolában nem tanították a német nyelvet. (2,8) A temetőben a legrégibb sírkő 1782-ből való. (15)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Bajorországból beköltözött régi családok: Auer, Baumgartner, Baldauf, Deuts, Leitgeb, Leicher, Layer, Rauch, Scheiber, Schermann, Oszterbauer, Hümmel, Puhór, Weisz. Ezek leszármazottai még most is megtalálhatók. A Velladicsok Csipkerekből kerültek ide. Kupi nevű is sok van, eredetüket nem sikerült tisztázni. (1,2)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak róla. (1,2,5,10)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

1908-ban volt nagy kivándorlás Amerikába. Kb. 30 személy. A későbbi években néhány kivétellel visszatértek. Az ott összegyűjtött pénzen itthon házat, földet vásároltak. A 30-as években Nagylengyelbe költözött kb. 10 család. Ott földet parcelláztak. A felszabadulás után, 1946-ban Rábafüzesre, Pornóapátiba költözött az ottani elhagyott sváb portákra kb. 15 család. Néhányan visszajöttek. (2,5,10)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Egyedi, nincs hasonló. A dédszülők még németül pereltek egymással. (1,2,9)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Hegyhát tájegységbe tartozik. (1,2,5,9)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Rábamente: Rum, Balozsameggyes, Rábakovácsi, Ikervár. Sorokmente: Sorokújfalu, Sorokpolány, Dömötöri, Sorkikisfalud. (1,2,5,9)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Szemenye: szegény falu, ősi település, szorgalmas nép lakja. Bejc: gőgős nemesek. Kám: lusta népek. (2,4,8,11)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Egervölgyiek: dájcserok (a szomszéd községbeliek szerint, utalva a német származásra). Szemenyiek: laskások. Bejciek: kurobejcek. (2,4,11)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Gyakrabban házasodtak Szemenyéből, Gyertyánból (Bejcgyertyános), Csipkerekből. Kámból nem, mert a „büszke kámiak leníztík a szegín nímetfalusit”. (2,4,11)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Rumba augusztus 25. Lajos király vásár, október 16. Teréz vásár. Csipkerekbe júliusban aratási vásárra. Hosszúperesztegre május 5. leveles vásárra. Vásárosmiskére december 13-án Luca vásárra. Vasvárra március 15-én és november 12-én Márton vásár vagy mézes vásárra. Ezek jelentős szarvasmarhavásárok voltak. De elmentek Zalaegerszegre, Zalaszentgrótra, Türjére, Jánosházára, sőt Körmendre is. Ezen kívül Vasváron minden szerdai hetivásár alkalmával nagy disznóvásár is volt, ahova még lábon is hajtottak mangalicákat. (2,3,4)

b) Piacra:

Sárvárra hétfőn fát, libákat. Szombathelyre kedden fát. Vasvárra szerdán sertéseket. Ezen kívül Rumba és a Rába menti falvakba gyümölcsöt vittek eladni gyalog (fejen), kerékpáron, lószekéren. (2,3,4)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A fiatalság Szemenyébe október 28-án Vendel búcsúra, Bejcgyertyánba szeptember 12-én Mária búcsúra és Csipkerekbe július 26-án Anna búcsúra járt szívesen, mert ezen faluk fiatalságával jó kapcsolatuk volt. Kámba kevesebben Szentháromság napján. (2,3,4)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvárra (Szentkút) augusztus 15-én és szeptember 12-én Mária neve napi búcsú, az előbbi pedig Nagyasszony búcsú. Ide csak egyénileg mentek, nem szervezetten. Kiscellbe (Celldömölk) Áldozócsütörtökön mentek (májusban), nagy marvavész utáni fogadott búcsújárás. Gyalog mentek, zászlók alatt, évente kb. százan. 1953 óta nem járnak. Sümegre egyénileg, kevesen. (3,4,6)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásmunkára: Vas megyébe: Kerta-puszta, Helye, Mátusfa, Bögöte, Gyöngyöshermán, Kőszegpaty, Keléd. Részes aratónak, részes kapálásra: Rum, Gyanógeregye, Zsennye. Cselédeskedni férfiak nem mentek el (lenézettebb munka volt). Cselédlánynak „szógálónak” a lányok igen nagy része. Elmentek Pestre, Szombathelyre, Sárvárra és a szomszéd falvakban élő földesurakhoz, zsidó kereskedőkhöz. (1,2,4,8)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jöttek sehonnan, mert Egervölgy szegény község volt. Lakosainak száma 1930-ban 1000 fő, a község területe 800 kat. hold volt, rosszul termő kavicsos talaj. Itt nem lehetett másoknak munkát találni, innen kellett elmenni minden tavasszal, nyáron más vidékre a lakosság nagy részének. (2,5,10,11)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

Nem

b) vesszőkosarakat

Nem

c) szalmafonatú edényeket

Nem

d) szövőbordát

Nem

e) favillát

Nem

f) fagereblyét

Nem

g) faboronát

Nem

h) egyebet?

Nyírfasöprűt készítettek, ezeket lószekérrel vitték eladni a sárvári piacra, és a Rába menti községekbe. Híres söprűkötők voltak: Mátyás János, Leitgeb István, Pribuszék.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Kocsikasokat, vesszőkosarakat, szakajtókat, fagereblyéket itt helyben saját használatra és a rokonoknak, ismerősöknek saját maguk készítették. Favillát vásárokon, vagy a helyi Hangyaboltban vásároltak. (2,4,5,10)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Általában sümegi cserépedényeket használtak. Vásárokon, vagy vándorárusoktól vásárolták. (2,4,6,10) Magyarszombatfáról és Zalalövő környékéről is hoztak cserépedényeket. (15)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Paprikások Géderlakról, 1950 óta nem járnak. Tűzkő, szacharinárusok: csempészek, Csajtán keresztül, Ausztriából csempésztek. 1945 után nem jártak. Egyházasrádóc környékéről is járt. Meszesek Sümeg környékéről (most is járnak), Türjéről, Csabrendekről is járnak. Pékek Jánosházáról Ruból, Sárvárról jártak, háti vesszőkosarakban zsemlét, kiflit hoztak. 1945 óta nem járnak. Gércéről is jártak. (15) A 20-as években Vasvárról Juli néni hozott zsemlét fejen kerek kosárban. (3,4) Ablakosok, edényfoltozók, esernyőjavítók, köszörűsök Rábahídvégről jártak a II. világháború után is (Horváth család). Kb. a 60-as évek óta nem járnak. Esernyőjavító Devecserből is járt. (15) Fazekasok Sümeg környékéről, a 30-as években még jártak. (2,5,4,8) Magyarszombatfáról, Zalalövő környékéről is jártak. (15) Drótostótok az I. világháborúig jártak. (3,4,8) Paprikások Vasvárról is járt Balog János, aki az Alföldről hozta a paprikát. Ruhások méterárut, hibás szöveteket, legutóbb karácsony előtti napokban dzsekiket hoztak eladásra, cigányok, két autóval. (15)

b) Honnan jöttek?

Géderlakról,Sümeg,Devecserből

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A község szőlőhegye a múlt században még a rumiak, kámiak tulajdona volt. A filoxera pusztításáig jó bor termett itt. Aztán nohát hoztak Zalából. A XX. század elején a vidékiek kiszorultak, mert az Amerikából hazatért egervölgyiek egymás után vásárolták vissza a szőlőket. A Bánom-hegyen a bejcgyertyániaknak is vannak szőleik, kis mértékben. Egervölgyieknek más határban nincsenek szőleik. (2,4,6,8,10) A Bánom-hegy fele ma már bejcgyertyánosiaké. (15)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Nem volt régi temető, csak a mai temető van. Emberi csontok nem kerültek elő sehol. (1,2,3,4,5) Zsidótemető is volt, a mai pálinkafőzde közelében. A falusi zsidók temetője volt. Benedek Ignác családja, Visinger család és még egy harmadik család tagjainak. 8-10 embert temettek ide összesen. (15)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Nem

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Jégveréssel kapcsolatos fogadalom: Keresztjáró napokon, Áldozócsütörtök előtti 3 napon át a község határában lévő 3 hegybéli kereszthez vonultak ki zászlókkal, litániát, könyörgést énekelve. Az egyik napi keresztjárás a szemnyiekkel közös volt. Az 50-es évekig tartották. Dögvésszel kapcsolatos fogadalom: Búcsújárás minden év Áldozócsütörtökjén Kiscellbe (Celldömölkre). Megtartották 1953-ig. (2,3,4,8)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Nem, faboronák voltak, azokat egyenként használták. (1,2,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

1930-ig általánosan kézzel vetettek, a 30-as évek végétől rohamosan terjedt a gépi vetés. A vetőgépek gyártója: Kühne, Mosonmagyaróvár. (2,3,4,5)

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

1920-ig általános

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

1930-tól terjed

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Mindhármat használtak: legrégibb a hajmóos c) volt. A két világháború között általánosan elterjedt a gereblyés b). Villás csapót csak nagyon kevesen használtak. (1,2,5,10)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen. Így együtt, egy kézben vitték a kévekötőfát a sarlóval. Általánosan elterjedt. Ma is található. (1,2,3,4,5,10)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Húsz kévéből állt egy kereszt. Meghatározatlan mennyiséget raktak ebből kepébe, de általában 4-5 keresztnél többet nem nehogy villámcsapás esetén sok gabona égjen el. (3,4,5,10) A 60-asd években már 28 kévét is raktak egy keresztbe, szélcsendes helyeken. Nagyon régen 10 kévét raktak egy keresztbe. Pap nem volt a tetején semmikor. (2)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe: meghatározatlan számú egyvégbe összerakott kereszt. A termésmennyiség meghatározására a kereszt számát mondták mindig, a kepét soha. (1,2,3,4,5,10)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Csépnyél hossza 145-150 cm. Cséphadaró (65 cm). Ma is találhatók a faluban.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó cséplőmunkáscsapat járt. Részesmunkások. (1,2,3,4,5)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

a) Az 1920-as évektől 1960-ig csak nyárssal. Ez volt a magántulajdonban lévő cséplőgépek kora. Honnan került a nyárs a faluba? Senki nem tudja. Jött a cséplőgéppel együtt. c) 1960 után a gépállomási cséplőgépek magánházaknál is hordtak a kazalra szalmát elevátorral, ahol erre nem volt mód, pl. helyszűke miatt, ott továbbra is nyárssal hordták. (1,2,5)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem volt hajdinatermelés, csak a TSZ termel 1970 óta, eladásra. (2) 1950-ig volt hajdinatermelés, nem nagymérvű. (5, 15)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Az 50-es évek elején kezdődött, a 60-as években lett általános. (2) A 30-as években lovasfogatok után már eke után vetettek, de ahol volt elég munkaerő, ott „likótak”. (Kapával vágták ki a burgonya fészkét.) (1,5,10,11)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet rendre vágták (lekaszálták). Szükség esetén „bözörgették” (szétszórták a vastag rendeket). Szükség esetén megforgatták, ahányszor kellett, az időjárásnak megfelelően. Ha megszáradt „összügyötötték”, „összegrábláták, favelláve baglába rakták” (összegyűjtötték, összegereblyézték, favillával boglyába rakták). Ha nem száradt meg teljesen akkor petrencékbe rakták. Ez fele, harmada volt csak a boglyának. Sőt kisebb is lehetett. Másnap ezeket széjjel kellett teregetni „baglahelbe”, utána 2-szer, 3-szor meg kellett forgatni hogy megszáradjon, és boglyába lehessen rakni. A szénaszárító állvány 1960 után a TSZ rétjein és a háztájiban egyaránt elterjedt. Ez háromlábú, kb. 180 cm magas állvány. Jelenleg a TSZ már nem szárít állványokon, hanem báláznak rendsodrás után. (2,5,9,10)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Régebben – 1920 körül – fűhordó ruhával, vagy burittóval. (Mogyorófából, fűzfavesszőből font kb. 100-120 cm magas, 1 méter átmérőjű, hengeres alakú eszköz.). Később a kazalból vonyogóval vagy kapaccsal kihúzott szénát vagy szalmát bakszekéren húzták vagy tolták be az istállóba vagy pajtába. (1,2,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

a) az iga felső fája

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

b) nyakszeg, rúdszeg, igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

c) igaszeg, nyakszeg

2.15.

A II. világháború előtt sok volt a község határában a saját akácerdő. Ebből, valamint a hercegi erdőből hordták minden évben lombhullástól tavaszig, száraz időben. A herceg erdejéből vitt „csaritért” „robotot” kellett szolgálni – makk- vagy csemeteápolást, vagy ültetést, 5 napot. Kevés volt a szalmatermés, alompótlásra használták a „csaritot”, s a kúpba rakott burgonyára, répára – földdel való betakarás után – még csaritot is raktak hogy a hideg télben megvédje a fagyástól. (2,5,10)

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

NA

c) Melyik évszakban?

NA

2.16.

Igen, alkalmaztak. Dombos a határ, szükséges volt a tartólánc. A 2. és a 3. rajz nyaklószíjat ábrázol. Ismerik. A 3. rajzú a régebbi, de néha még alkalmazzák. (1,2,5)

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen

b) Melyik mód régibb, újabb?

3. rajz

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Kocsi: náluk hintó vagy parádéskocsi,. A cséza is az. Ünnepi alkalmakra vagy a gazdagság mutatására használt. 2 üléses (4 személy számára) díszes négykerekű lovasfogat. Pl. sárga kocsi. Szekér: általánosan használt munkaeszköz: lószekér, tehénszekér, ökrösszekér, aszerint, hogy milyen állat számára készítették. De nevezték így is: szénásszekér, szalmásszekér, krumplis szekér, ganajszekér, stb. attól függ, mit szállítottak rajta. (1,2,5)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Kizárólag nyújtott hosszú szekeret használnak. Hosszúszekérnél a rövid szekér nyújtóját cserélik ki hosszabb nyújtóval, s a rövid szekéroldalak helyére is hosszú oldalak kerülnek. Ezek hossza 4-4,5 méter, de a TSZ-ben 5 m hosszú oldalak is használatosak. Vendégoldalt nálunk nem használtak. (1,2,5)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Elől lánccal. Hátul rudazókötéllel (5 méter hosszú). Ezt kötötték az oldal felső végéhez. Csigát, egyebet soha nem használtak. (2,5,10)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Első saroglya: enyhén ívelt. 1930 óta használják. Hátsó saroglya: egyenes, kb. 1 m magas. Zala megyéből került ide, kb. 10 éve. Csak kettő van a faluban. (2,5)

2.21.

Használtak, sőt kötöttek fűzfavesszőből egybekocsikast is. Neve: kocsikas.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Teheneket és ökröket egyaránt patkoltak tavasztól őszig. Volt úgy, hogy egy állatot egy évben többször is kellett patkoltatni. Különösen fontos volt a patkoltatás széna- és gabonabehordás előtt. Nem minden marhát kellett patkoltatni, csak azt, amelyik lépés közben fúrt, ezáltal gyorsabban vásott a körme, s hamarabb megsántult. (2,5,10)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. Zománcedény volt, de készültek fából is, abroncsolva. (3,4,5,8)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

A becce szót annak a kisborjúnak mondják, amelyiknek még nincs neve. Hívogatása: Becc, nee! Gyerejde, becce! Becce nee, ne! (3,4,8)

a) indítják

a) Ne, na! Nee, Narancs! (Az indítószó után az állat nevét mondják.)

b) terelik jobbra

b) Jobbra: Hik! Hik! Heszt! Hik, humeg!

c) és balra

Balra: Hajsz! Nejde! Hesz, nejde! Nejde ne!

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Cocám ne! Kocám ne! Coca, ne! Koca, ne! Coci, ne! Röfi, ne, ne, ne! (2,3,4,5,8)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Tyutyóm, Pityém, Tyutyu, Pitye, Pipipipi, Tyutyutyutyu nee, nee, ne! (2,3,4,5,8)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le! Bodri le! Bundás le! Gyerejde! Gyerejde kiskutyám! (2,3,4,10)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender durvább törésére a kendervágót, utána finomabb törésére a tilót használták (mindkettőt kézzel működtették). Tilolás után a kendert a „gyaratón” (gereben) finomították, belecsapkodva fésűlték ki belőle a benne maradt „pozdergyát” (pozdorja). (3,4,6,8,11)

2.29.

Általánosan a fekvő rokkát használták. Neve egyszerűen rokka. Ferde rokka nem volt, nem ismerik. Álló rokka csak a II. világháború idején került hozzánk Erdélyből, de nem terjedt el. (2,3,4,5,6)

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Itt volt mindig a község. Nem volt a határban különálló házcsoport. (2,5,11)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Borona lakóházról nem tudnak, nem emlékeznek ilyenre. Csak boronapincék voltak. Favázas sövényű házak voltak, ezek a 20-as évek végén tűntek el (elégtek). (2,3,8)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Szabadkéményes házukat 1936-ban építették át mászókéményessé. Ekkor a szabadkéményt lebontották, a konyhát lepadlásolták, az új kéményt a szoba fala mellé rakták, ide került az új kemence is. Ezt a konyhát 1960-ban alakították át keskenykéményessé (ún. cilinderkémény). A kemencét lebontották, s a konyhából egy kis spájzt (éléskamra) választottak le. (10) A 30-as években még volt néhány szabadkéményes ház és füstös konyha is. Az utolsó szabadkéményes házat 1980-ban bontották le. (2,3,10)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Sok-sok ilyen ház volt. Mindegyik helyiségnek külön bejárata volt, ami a tornácról nyílt. Tornác híján az udvarról. Az ajtók mind befelé nyíltak. (2,3,4)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A Kossuth Lajos u. 125. sz. földfalu ún. tömésházban még megvan a szobában a keresztmestergerenda. Lakója, Fehér Vendel tavaly költözött ide. Régi háza is keresztmestergerendás volt. S többre is emlékszik. (12) Minden szoba mestergerendás volt régen. Istállókban még több helyen megtalálható. (2,12)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Már az I. világháború előtt általánosan használták. (2) Használatuk az 1900-as évek elején vált általánossá. (3,8)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A II. világháború után már nem építettek egysoros házakat. 1930 és 1950 között egyre inkább elterjedt, s az egysoros házakat felváltotta az ún. hajtott ház. Az 50-es években vált általánossá a kockaházak építése. (2,5,9) 1960-ban a lakóházak 90 %-a még oromfalas (tűzfalas) ill. a zsúpos házak 80-90 %-a „kalabókos” és oldalt „ternácos” volt, ami egységes faluképet adott. A kalabukósság mértéke, vagyis az itt függőleges oromfal kiugró csonkakonttyal való védése kb. ¼ részes volt, tehát jóval kisebb mértékű, mint a Répcevidéken, ahol ez kb. ½ arányú. Az oldalt tornácos lakóházak ilyen nagymértékű fennmaradásában bizonyára szerepe van a lakosság zárt közösségének és német származásának, ami a mai napig a szomszéd falvakétól jelentősen eltérő faluképet ad.

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Nem tudnak róla. Szemeskályha volt a szobában, azt fűtötték a konyhából. (2,3,8,10)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

a) Nem emlékeznek ilyenre. b) Voltak. Poór Dezsőék pl. 1936-ban bontották le. c) Általánosan elterjedt a normál magasságú kemence a 30-as évektől kezdve. (3,4,6,8,10)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Torkos pajtából kettő 1930-ig megmaradt. Ekkor az egyik elégett, a másikat lebontották. A rajzokban közölt többi pajta nálunk ismeretlen. A falu szalagtelkes település, általában szűk udvarokkal, hosszan elnyúló telkekkel. A pajták mindenütt a telek hosszában az istállóhoz építve, vagy közvetlenül utána sorban épültek. Kivétel alig van, de azok is mind téglalap alaprajzúak. (2,4,9,10)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Az a) kétágú fűtővillát használtak, melynek egyik ágát a fazék fülébe akasztották, a másik ágát nekiszorították a fazék oldalának, úgy húzták ki az edényt. (3,4,8)

3.12.

Egész répát törköly között nem, hanem leszelt répa között savanyítottak. Egész káposztafejet régebben nem savanyítottak, csak mostanában. (3,4,6,8)

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Nem

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Nem

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A 70-es évek közepén. (3,4,6,8)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Nem ismerték az a) típust. Ismerték, használták a b) és c) típust. (1,3,8,9)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, általánosan elterjedt. (3,4,6,8)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Használták az a), c) és g) típust. (3,5,6,8)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából igen. Hajdinagánica: A hajdinalisztet zsír nélkül megpirították, forró vízzel felengedték, még az edényben késsel vagy kanállal darabokra vagdalták. Ekkor tették rá a zsírt. Melegen tartották ebédig. (4,8,15) Hajdinaprósza: A hajdinalisztet tejben elkeverték, zsírt és szódabikarbónát is tettek bele. Tepsiben lepényszerűen megsütötték. (4,8) Köleskását is készítettek, de a készítés módjára nem emlékeznek. (3,4,8)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Karácsonyra: fonott hosszú, ún. pusztakalácsot. Húsvétra: 3 ágból font kerek kalácsot. Ebbe rakták bele az ajándék pirostojásokat, és így küldték a keresztgyerekeknek (volt egy asszony, akinek olyan sok keresztgyereke volt, hogy két kemence kerek kalácsot kellett sütnie). Lakodalomra: hosszú fonott kalácsot (pusztakalács). Ezenkívül „bodácskarót” (életfát) és készítettek. Egy fácska ágacskáit tésztával betakarták, kemencében, lángon megsütötték, aztán pereceket aggattak rá, ún. kalinkót. Az aljára szalagot kötöttek. Ezt a násznagy vitte a lakodalmas menetben. Végül a lakodalomban leették róla a tésztát. A 30-as években még élt ez a szokás. (3,4,8)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Az I. világháború idején orosz és szerb hadifoglyok voltak itt gazáknál. A szerb hadifoglyoknak írták meg hazulról, hogyan kell lecsót készíteni. Tőlük tanulták meg a falubeliek. Készítés 2 személyre: paradicsom ízlés szerint, 8-10 paprika, 3-4 fej vöröshagyma, só, zsír, kevés liszt. 1-2 tojás (ha van) és kolbász (ha van). (3,4) Gyakrabban 1930 óta. Készítési arány: ¾ rész paprika, ¼ rész paradicsom, ¼ rész hagyma, só, zsír. Krumplit nem vele együtt, hanem melléje sütnek (az arány ízlés szerint változhat). (2,6)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

1914 óta. Szintén a szerb hadifoglyok által ismerték meg (ők még az uborkát is nyersen ették. (3,4) Rendszeresen csak az 1940-es évek elejétől. (2,6)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Egész, frissen sült kenyeret tettek az ünnepi asztalra a karácsonyfa alá, amely a gerendába vert szögön lógott. (És minden terményből egy maréknyi került az ünnepi asztalra, hálaadásul a kisjézusnak.) (3,4)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Igen, viseltek. Fehér vászongatyát.

b) Hány szélből készült?

Mindkét szára másfél-másfél szélből volt varrva. (Itt „szél”, nem „szé”.) A II. világháborúig viselték (még akad a faluban mutatóba). (1,2,3,4)

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Idős asszonyok még ma is hordanak. (3,4,6,8)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Igen, gyakorlatilag a 60-as években szűnt meg, a kendertermesztéssel egyidőben (a TSZ nem adott kenderföldet). (2,3,11)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Semmit sem tudnak kötelező fejkendő viseletről. (3,4,6,8)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Igen, jelenleg is vannak. „Ketteságy”-nak nevezik. (2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Ősszel és farsangon tartották a legtöbb esküvőt.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Nem tartottak – vagy csak nagyon ritkán – tavasszal és nyáron. (2,3,4)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

A két háború között szerdán, mert hétfő, kedd előkészületi nap volt, csütörtök a lakodalom másnapja, pénteken tilos volt húst enni, szombaton pedig azért nem volt esküvő, mert a lakodalmasok másnap (vasárnap) nem mentek volna templomba. (2,6)

a) 1910 körül:

a) vasárnap (3,4,8), de tartották szombaton is (1)

b) 1930 körül:

b) szombaton (1,2,9)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Lányos ház - mindig

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Főétkezés a lakodalmi vacsora (húsleves, káposztafőzelék, rizs hússal, paprikás). Terítettek még éjféltájban (hurka, disznósajt, feketekávét) és reggel gulyást. (2,3,4) Fasírt, pörkölt nem volt, nem ismerték. (4,8)

4.4.

A 70-es évek elején kezdődött, s ma már szinte kivétel nélkül a helyi kultúrházban, vagy a környező községek, városok éttermeiben, presszóiban tartják a lakodalmakat. Pl. Rum espressó, Vasvár, Zöldfa étterem, Sárvár éttermei, Csehimindszent espressó, stb. A lakodalmi költségeket mostanában felezik a menyasszony és a vőlegény szülei. Otthon, a lányos háznál már csak néha tartanak esküvőt (inkább nyáron, sátor alatt). (1,9)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

a) A násznagy hívott (keresztapa). Hivogató verset mondott, kampósbotjára szalagot kötöttek minden meghívott családnál. „Kuszori”-nak nevezték a vendéghívót. Csak egyszer hívott: esküvő előtt 10-14 nappal. (2,8)

b) 1930 körül:

b) A jegyespár személyesen hívogat 2-3 héttel előbb. Esetleg díszes meghívót küldenek postán. Ha nem csak az esküvőre, hanem a vacsorára (lakodalomba) is híják, azt közlik a meghívón. (2,9)

4.6.

Nem volt. Senki nem emlékszik rá (2,3,4,6,8,9,10) De még a 30-as években is elmondták németül minden lakodalomban: „Cvájk áre, áreka, cvájk áre, Krisztisz, Ándel, ándel, Gotterhausz, Uver unde Werde.” (A vizet is borrá tette, a násznépet vendégelte, Kánán menyegzőbe.) (10) A felszalagozott jegykendőt a násznagy vitte az esküvőre menet. (8)

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Jelenben Máté Ferenc és Papp Tibor hivatásos zenészek, együtt zenélnek, leginkább lakodalmakon. Máté Ferenc gombos harmonikás, Papp Tibor pedig nagydobon, üstdobon, pergődobon, cintányérral és lábcsinnal játszik, szükség szerint. Máté Ferenc 1954 óta kb. 400 lakodalmat végigzenélt. Eleinte egyedül, később Papp Tiborral kettesben. Főképp régi népi zenét és tánczenét játszanak. Tangó, keringő, csárdás, rock (beatet, keményrockot nem tudják). (9)Rajtuk kívül 1945 és 1960 között a balozsameggyesi cigányok is zenéltek.

b) Milyen hangszereken játszottak?

hegedű, cigánysíp, nagybőgő, cimbalom

c) Hány főből állott a zenekar?

Zenekaruk 5 főből állt

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Egervölgyön hagyománya van a harmonikazenének. (9) Az I. világháború alatt a szerb hadifoglyoktól tanulták. (3) Az ismertebb harmonikások: Kupi Kovács Jenő, Németh Imre, Takács Péter, Králi István és József, Németh János, Leitgeb István, Auer István, Nagy Kálmán.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Igen, december 13.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

December 13-án fiúk, vagy legénykék már hajnalban, szalmával a hónuk alatt bekiabálnak a házakhoz: „Szabad-e lucányi?” Ha „szabad” a válasz, akkor leteszik a szalmát a konyhaajtó elé, vagy a konyhába, ha beengedik őket, rátérdelnek a szalmára, s elmondják a köszöntést: „Luca, Luca, kitty-kotty, Tojjanak a tiktyok, luggyok. Jó ülőssek legyenek. Annyi tojássok legyen, mint az égen a csillag. Luca, Luca, kitty-kotty. Annyi csibéjek legyen, mind a réten a fűszál. Luca, Luca, kitty-kotty. Annyi zsírgyok legyen, mind a kútba a víz. Luca, Luca, kitty-kotty. Ollan vastag szalonnájok legyen, mind a mestergerenda. Luca, Luca, kitty-kotty. Ollan hosszi kóbászuk legyen, hogy az egyik végit a Sejber Vendel bácsi, a másikat a Hajba tanár bácsi rággya. Luca, Luca, kitt-kotty. Kentek lányának akkora valoga legyen, mind a kemence szája. Luca, Luca, kitty-kotty. Kentek lányának akkora csöcsei legyenek, mind a bugyigakorsó. Luca, Luca, kitty-kotty. Kentek lányának ollan hosszi fogai legyenek, mind a törekrugó grábla. Luca, Luca kitty-kotty Fejszéjük, furujuk ugy megállon a nyelibe, Mind az én pöcsöm a helibe.” Ezután pénzt kapnak a háziaktól. Régebben aszaltszilvát, körtét, diót. Pénzt nagyon ritkán. Miután továbbmennek, a háziasszony az otthagyott „lucaszalmát” elviszi a tyúkok alá (7,13,14) Ha nem engedték meg a lucázást, akkor jó hangosan ezt kiáltották: „Egy csibéjek legyen, az is vak legyen!” (7,13,14)

4.9. Regölés

Nagyon régen. Istvánkor, december 26-án. Szövegére nem emlékeznek, csak annyira, hogy: „ej, regő, rejtem…” (2,4,11)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

Voltak, vannak. Régebben 1, ma 2 %-ra tehető a számuk. (1,4,5,10)

4.11. X-el díszített tejesfazék

Ismeretes. Három X volt rajtuk. (3,4) Az 5-10 literes lekvároslábosokon is voltak ikszek (cserépedény). Vásáron vették őket. (3,4) Türjéről az öreg Móricz Mihály hordta ezeket. Rongyászok is hordtak edényeket rongyért adták cserébe. Ezt dalolták: „Hozd ki kislány rongyaidat, meglátod a galambodat!” (Zsidó kereskedők voltak.) (3,4,8)

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,

Áldozócsütörtökön

b) miért,

Kis-Cellből (Celldömölk) hazaérkező búcsújárók előtt a falu végi erdőszélen vékony drótra felfűzött nyírfakérget gyújtottak az itthonmaradt, s őket váró legények, majd tűzkarikákat rajzoltak velük, végül a magasba hajították. A szerencsés visszatérés utáni öröm kifejezése volt.

c) kik végezték?

búcsúsok

d) Meddig élt ez a szokás?

1953-ig

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

lakodalom

b) miért,

1950 után lakodalmi szokássá vált, napjainkig egyre jobban szokás, hogy a lakodalom utáni reggelen tüzet raknak az udvaron, vagy a ház előtt, s a lakodalmas nép átugrálja, körültáncolja, legelőször az ifjú pár. Ilyenkor a zenészek a közeli fára kell felmászniok, ott húzzák a talpalávalót. (1,2,9)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

1905 körül szokás volt. A Mikulás öltözete: fehér szakáll, bajusz, láncos bot, felül fehér lepedő volt ráterítve. Mondókája: „Öreg Mikulásnak van egy nagy csizmája, vele a világot egy éjszaka bejárja. Megy, megy meg-megáll, beszól a jó gyerekeknek, viszi nekik az ajándékot, még háló főkötő is van benne.” Ajándékot adott: diót, aszaltszilvát, piros almát (cukorféle nem volt). Az I. világháború idején megszűnt. (3,4,8)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Ma is élő népszokás. Szereplői: pásztor, másik pásztor, öreg pásztor (esetleg harmonikás kíséri). Betlehemezés: A harmonikás bemegy a fiatal pásztorral, aki a betlehemet viszi. Harmonikás zenél: Mennyből az angyal-ból egy strófát. 1. Pásztor: „Amikor az 55. Erdőszélen jártam, 55 ordas-farkas támadt rám. Bundámról a szőrt mind letépték, azért ilyen kopasz. 2. Pásztor: Hát még? 1. Pásztor: Amikor a 77. Erdőszélen jártam, 77 ordas-farkas támadt rám. Bundámról a szőrt mind letépték, azért ilyen kopasz. 2. Pásztor: Hát még? 1. Pásztor: Amikor a 117. Erdőszélen jártam, 117 ordas-farkas támadt rám. Bundámról a szőrt mind letépték, azért ilyen kopasz. 2. Pásztor: Hát még? 1. Pásztor: Én többet nem tudok, de van nekem egy 118 éves öregapám, az talán többet tud. (kiszól:) Gyere be te vén öreg! Öreg (beront): Azt a szikszom-szekszom, száz szerencsés, lencsés-bencsés jó estét kívánok! Látom, kendtek esznek, isznak, csak az öregapjok tejfölös szakállára nem gondolnak. Háromnegyed zöldre, leülök a földre. 1. Pásztor: Kejj fel öreg, kejj föl! Öreg: Nem kell nekem tejföl. 1. Pásztor: Kejj föl öreg, mert jönnek a farkasok! Öreg: Miféle kakasok? 1. Pásztor: Kejj föl öreg, mert rád vágok! (meglegyinti botjával) Öreg: Akkor inkább fölállok. (feláll) 2. Pásztor: Mit álmodták, te vén öreg? Öreg: Öregapátok belefulladt a kávéscsészébe. 2. Pásztor: Hát még? Öreg: Öreganyátok bugyogójába akkor bolha vót, mint egy választóborgyu. 2. Pásztor: Hát még? Öreg: Megszületett a kisjézus Betlehembe!” (villanykapcsolással megvilágítják a betlehemet). Mind együtt éneklik: „Örvendjünk, elküldötte ő szent fiát Istenünk Betlehembe fekszik rongyos jászolba, azért van oly fényesség a városba. Eleibe térdepeljünk mindnyájan, örvendezve énekeljünk vígságban. Dícséretet mondunk édes anyjának, ajándékot adjunk a kisjézusnak. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!” A házbeliek általában pénzzel jutalmazzák meg őket. „Dícsértessék Jézus Krisztus!” Veszi a betlehemet, továbbmennek. Jelmez: 3 kucsma, az öregnek kócszakáll, bajusz, láncos bot, a pásztoroknak csak bajusz és bot. Mindhármuknak kifordított bunda vagy bekecs. A betlehem barlangszerű, tetején torony helyett angyal (latin feliratot tart). Benne jászol, szent család, bárányok, pásztorok. (2,7,14)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Vendel minden háziállat védőszentje. Esti imáikba belefoglalták, s egy Miatyánkot elimádkoztak „Szent Vendel tisztelére, barmaink megtartásáért.” Ez ki nem maradhatott volna. (2,3,4,6,8) Tavaszi kihajtáskor szentelt barkát (itt cicamaca) tettek az istálló küszöbére, azon hajtották át az állatokat, miközben a fenti imát mondták. Szent Györgykor a ház ablakába, ajtajába, az istállóajtóba és a baromfilakhoz vadrózsaágakat raktak, hogy Szent György őrizze meg a ház népét s állataikat a boszorkányoktól. (Féltek a gonosz boszorkányoktól, ludvérctől, ártó szellemektől. Pl., hogy azok megfejik a tehenet, s az elapad.) (4,8)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Elvisz a cigány, a zsákos! Evüsz a rézfaszu bagó! Elvüsz a Krampusz! (2) Evüsz a kiminsöprő! (11) Elvisz a mumus! (5)

4.17. Diódobálás

Nem volt, senki nem ismeri a szokást. (1,2,4,5,9,10)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

A hold „az újhold vasárnapján fát vágó embert felszippantotta”. (2,3,6,8)