Duka

A Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon wikiből

Adatlap

Adatfelvétel ideje: Duka, 1986. július
Adatközlők: (1.) Horváth Ernő, 1920. római katolikus, Duka, Petőfi u. 78.
(2.) Kiss Lajos, 1907. Celldömölk, evangélikus, Duka, Kossuth u. 85.
(3.) Csirkovics Dávid, 1919. evangélikus, Duka, Kossuth u. 8.
(4.) Prépost József, 1925. evangélikus, Duka, Rákóczi u. 147
(5.) Kovács János, 1916. Jobaháza, evangélikus, Duka, Petőfi u. 194.
(6.) Németh Dezső, 1944. evangélikus, Duka, Kossuth u. 4.
Gyűjtötte: Balogh Balázs
Wiki feldolgozás: Kucsera Sándor
A település a Wikipedián: http://hu.wikipedia.org/wiki/Duka
weboldal:



1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község keletkezéséről egy informátor sem tudott érdemleges adatot mondani. (1,2,3,4)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Zsiga, Leszler, Stettner, Takács, Noszlofi, Babos. Ezek a családok olyan régiek, hogy senki sem tudja már, honnan költöztek be Dukára. (1,2,3,4,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba apránként vándoroltak be az emberek, senki sem emlékszik nagyobb számú betelepülésre. (1,2,3,4)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem tud róla senki, hogy valaha is elköltöztek volna egyszerre nagyobb számban a faluból. (1,2,3,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Kissomlót tartják Dukához hasonlónak, mert ott is két gyülekezet van: egy katolikus és egy evangélikus. (1,2,3,4)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Duka Kemenesaljához tartozik. (1,2,3,4,5,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Közeli tájegységnek az Őrséget nevezte meg mindegyik adatközlő. (1,2,3,4,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres község Karakó, mert ezt tartják a környék legrégibb településének és mert van ott egy betyárcsárda. (1,3,4) Híres még Tüskevár is az ott készített köcsögök miatt. (2)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Csak arról tudnak a megkérdezettek, hogy Dukát csúfolták a környékbeliek: „Dukában kutya sül a kálhába.” (1,2,4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Jelentős volt a más falvakból történő házasodás. A legtöbb házasságot Gércebeliekkel kötötték, de sokan házasodtak Egyházashetyéből és Kissomlyóról is. (1,2,3,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Minden évszakban volt nagy állatvásár egyszer Türjén, Kertán, Celldömölkön,k József napon Zalaszentgróton, Pünkösdkor, Hosszúperesztegen, Bertalan napján pedig Sümegen. Jánosházán minden hónap első szerdáján volt havi vásár.

b) Piacra:

Piacra minden héten szerdán Jánosházára mentek.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsúra leginkább Mária napján Vasvárra, Pünkösdkor meg Sümegre mentek. Valamikor ősszel volt a celldömölki búcsú, arra is eljártak. (1,2,3,4,5,6)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Régen nem ment senki sem máshova munkába Dukából. (1,2,3,4,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jelentős mértékben, de Dukára jártak cselédeskedni a környékről. Más munkára nem jöttek ide. (1,2,3,4)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Ezeket az eszközöket mindenki vagy Jánosházán a piacon, vásáron vagy vándorárusoktól a faluban szerezte be, mivel a helybeliek közül senki sem készített ilyesmit sem eladásra, sem saját használatra. (1,2,3,4)

a) kocsikasokat

Nem

b) vesszőkosarakat

Nem

c) szalmafonatú edényeket

Nem

d) szövőbordát

Nem

e) favillát

Nem

f) fagereblyét

Nem

g) faboronát

Nem

h) egyebet?

Nem

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Nem

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Mindenki Tüskeváron készült cserépedényeket használt, amelyeket Jánosházán a piacon, vagy vásárokon vettek. (1,2,4)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Paprikások jártak a Kiskunságról, meszesek Ugodról, és magukat székelynek nevező vándorárusok árulták ruha és faszerszám portékáikat 1945 előtt. Cigány tollasok még ma is járnak a faluba tollat venni. (1,2,3,4)

b) Honnan jöttek?

Kiskunságról,Ugodról

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

tollas, paprikások

d) Mit árultak?

tollat vettek, paprikás, meszes, ruhát, faszerszám,

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Dukaiaknak volt szőlőjük Kissomlyón, Nagysomlyón és Ság hegyen nem jelentős mértékben, de Duka határában nem volt szőlőbirtoka a környékbelieknek. (1,2,3,4)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A helybelieknek egy katolikus és egy evangélikus temetőről tudnak. Emberi csontokat nem találtak nagyobb számban errefelé. (1,2,3,4,5)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A megkérdezettek szerint a falunak egy fogadott ünnepe volt a Szentségimádás, amelyet szeptember 8-án tartottak. Hogy miért fogadták meg ezt az ünnepet azt már senki sem tudta. (1,2,3,4,5)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A szántás elegyengetéséhez kb. a lakosság fele használt egymáshoz erősítve 3 vasboronát. (1,2,3,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

A két világháború között a közepes gazdaságokban általánosan kézzel vetettek, nagyon ritka volt a géppel való vetés. Vetőgép csak az uradalmakban volt és a legmódosabb gazdáknál. (1,2,3,4,5,6)

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Dukán mindenki gereblyés b) kaszacsapót használ. Csak árpához használtak hajmókot c). Hogy melyik milyen régi, arra egy adatközlő sem emlékszik. (1,2,3,4,5)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem. (1,2,3,4,5)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

10 kéve jelentett 1 lábat és 20 kéve egy keresztet. A mezőn összekapcsolva 7-10 keresztet raktak, ennek kepe volt a neve. (1,2,3,4)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerték a kepe szót, amely (lsd. II.5.) 7-10 összekapcsolt keresztet jelölt. A termés mennyiségének meghatározásához nem használták a kepe szót. (1,2,3,4)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Sajnos Dukán egy csépet sem tudtam lemérni, de a megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint a csép nyele mindig 160 cm-nél nagyobb volt. (1,2,3,4,5,6)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között gépi cséplés esetén állandó csapat, szerződtetett munkások jártak a géppel. (1,2,3,4)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

1930 körül a kicsépelt szalmát kizárólag nyárssal hordták kazalba, de hogy honnan és mikor került a faluba, arra senki sem emlékezett a megkérdezettek közül. Egy ember a 3,5-4 m hosszú rudat vízszintesen tartotta, egy másik meg segített a vasalt hegyét átbökni szalmán és felhúzni rá. Aztán a nyársast fogó ember feje felett a kazalhoz vitte a szalmát és ráborította. (1,2,3,4,5,6)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1945 után teljesen megszűnt a hajdina termelése. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke utáni barázdába vetésének kezdetére az adatközlők nem emlékeznek, de az biztos, hogy az ő emlékezetükkel elérhető időben már általános volt. Adatközlőim az 1907-től 1920-ig terjedő időszakban születtek. (1,2,3,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénát csak egyszer forgatták meg 4-5 nap alatt, amíg száradt a renden. A szénát ezután boglyákba gyűjtötték. Eső esetén viszont mindig újra kellett forgatni. Állványt nem használtak. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Négyszögletes „gazdahordóruha” volt a régebbi és gyakoribb eszköze ennek a munkának. Hogy mikortól, arra már nem emlékeznek, de pár gazda bakszekeret használ erre a célra. (1,2,3,4,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonófa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

bevetőszeg vagy rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

2.15.

Kevesen, de használtak falevelet almozáshoz, az adatközlők emlékezete szerint tavasszal. (1,2,3,4)

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

igen

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

kevesen

c) Melyik évszakban?

tavasz

2.16.

A b) ábrán látható eszközt használták. (1,2,3,4)

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

NA

b) Melyik mód régibb, újabb?

NA

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

NA

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Marha húzta a szekeret és ló húzta a kocsit. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Kb. 5 m hosszú volt a szálastakarmányt szállító szekér. A régebbi és az általánosan használt a nyújtott szekér volt, a vendégoldallal való szállítás későbbi és csak páran használják. (1,2,3,4)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Az adatközlők szerint a falu ¾ része csigát használt, ami fából készült és két „lapicka” segítette a nyomórúd leszorítását. A kisebb rész pedig csak kötelet használt. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A lovaskocsi saroglyája erősen ívelt. (1,2,3)

2.21.

A b) típusút használta mindenki. Két szekérkast nem használtak. (1,2,3)

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

b) Használtak-e kettőt is?

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Évszaktól függetlenül talpalják a marhát akkor, ha kisebesedik a lába (tehenet is). (1,2,3,4)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne!

b) terelik jobbra

Jobbra: Hi!

c) és balra

Balra: Hajsz! Vagy Nejde! (1,2,3)

A becce szót ismerik, de nem kapcsolják egyetlen indítószóhoz sem, hanem a kis borjút hívják így. (1,2,3,4,5,6)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Koca-ne! (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Tyu-tyu! Pi-pi! (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Neve szerint, vagy Eszne! (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót, tilótípusú törőt használtak. (1,2,3)

2.29.

Az a) és b) típusút használtak Dukán, és mind a kettőt egyszerűen rokkának nevezték. (1,2,3,4,5,6)

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

a , b

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

NA

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

A falu mindig a mostani helyén állt és nem volt elkülönülő házcsoport benne. (1,2,3)

a) Hogy hívták ezeket?

b) Miért volt így?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Olyan régen bontották le az utolsó favázas sövényházat (amiben laktak) a faluban, hogy annak még évtizednyi pontosságú időpontjára sem emlékeznek az adatközlők. (1,2,3,4,5,6)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A szabadkéményes és füstöskéményes házaknak lebontották a teljes füstvezetékét. Az új, zárt kéményeket pedig mindig a fal mellé építették. Kb. 1930-as, 40-es évek óta csak zárt kéményeket építenek. Már csak zárt kéményes ház van a faluban. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A legrégebbi házakon 1 ajtó nyílt a konyhából az udvarba. (1,2,4,5) A konyhából és a kamrából is volt egy kijárat az udvarba. (2)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

A megkérdezettek szerint volt keresztmestergerendás ház a faluban. Előfordult, hogy földfalu háznak is. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Hogy mikor rakták az első rakott sparhelteket azt senki sem tudta megmondani, de az biztos, hogy sohase vált általánossá a rakott sparhelt használata a faluban. Úgy kb. 15 volt, amikor a legtöbb volt az 1920-as években. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

1945-től általánossá vált a négyszög alaprajzú házak építése. 1946-tól nem építettek egyetlen egysoros házat sem. (1,2,3,4)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Ilyen házról nem tudott senki. (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

C) normál magasságú kb. 50 cm magas padkára. (1,2,3,5)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A pajta majdnem mindig külön épület volt, alaprajza pedig így néz ki: fiók, pajta-anyja, fiók. (rajz) (1,2,3,4,5)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Az informátorok egybehangzó véleménye szerint Dukán nem használt senki fazékkiszedő villát. (1,2,3,4,5,6)

3.12.

Voltak néhányan (nem sokan) akik egészben savanyítottak tarlórépét. A káposztát viszont mindig mindenki gyalulva savanyította. (1,2,3,4)

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

1959 után általánosan megszűnt a kenyér házi sütése. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A b) típusú kenyértartót használtak általánosan a faluban, de egy-két embernek volt a) típusú. (1,2,3,4)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Igen, használtak dongás, füllel ellátott fából készült vajköpülőt, aminek a szájára használat közben félbevágott kobaktököt tettek. Sajnos a faluban már egy ilyen köpülő sincs. (1,2,3,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

A faluban már sajnos egyetlen egy fából készült hajdinatörőt sem találtam. Az adatközlők szerint általánosan az e) típusú törőt használták, csak nem volt azon lyuk. Egy-két család c) típusút használt. (1,2,3,4,5,6)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Igen, készítettek hajdinából liszttel sűrítve vöröshagymás zsírban kását, aminek sterc vagy gánica volt a neve. Ezt a kását viszont sohase ették kiszaggatva! (1,2,3,4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Dukán mindenki hosszú fonottkalácsot a) és köralakú fonott kalácsot b) készített. (1,2,3,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A megkérdezettek szerint az emberek mindig is ettek lecsót. A lecsóban paprika volt a legtöbb, aztán a paradicosm és vöröshagymából csak 1 fejet tettek bele. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Mindig is ettek nyersen paprikát és paradicsomot. Sajnos a nyers fogyasztás kezdetét még „keresztkérdésekkel” sem lehetett kideríteni. (1,2,3,4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós, mákos és kakaós kalácsot, valamint kuglóf került a karácsonyi asztalra. (1,2,3)

3.22.

Viseltek 4 szeles gatyát a férfiak. (1,2,3)

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

b) Hány szélből készült?

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Kb. 1950-ig viseltek derékban rögzített szoknyát az asszonyok. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Az asszonyok sohasem szőttek vásznat, csak fontak. Vashosszúfaluban volt egy asszony, aki híres volt a szép szövéseiről. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Nem volt sohasem kötelező az asszonyoknak az udvaron kívül a fejkendő viselete. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Igen általános volt kb. 1960-ig az ágyak ilyetén való elhelyezése, de az idős, 65-75 éves emberek még ma is így elhelyezett ágyakban hálnak. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

1910 körül böjti időszakban soha nem tartottak esküvőt. A legtöbb esküvő februárban, télen és farsangkor volt. (1,2,3)

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap, nagyon ritkán szombaton

b) 1930 körül:

mindig szombaton (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lakodalmat mindig a lányos háznál tartották. Itt volt a főétkezés is: a vacsora (1,2,3)

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

1980 körül már mindig vendéglőben tartják a lakodalmat. Itt is a vacsora a főétkezés. Maximum 10 éve vált általánosan a lakodalom vendéglőben való tartása. (1,2,3)

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

1910 körül a násznagy egy héttel az esküvő előtt egyszer hívta meg a vendégeket a lakodalomba

b) 1930 körül:

1980 körül a jegyespár személyesen hívja meg a lakodalomba a rokonokat és a legkedvesebb ismerősöket, a többi vendéget pedig postai meghívóval értesítik. (1,2,3)

4.6.

Nem volt soha szándékolt tányértörés a lakodalomban. (1,2,3)

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

d)Meddig élt ez a szokás?

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Jánosházáról, Alsóságról és Gércéről hozatták általában a cigányzenekart a lakodalomba.

b) Milyen hangszereken játszottak?

2 hegedűs, 1 bőgős, 1 cimbalmos és 1 brácsás

c) Hány főből állott a zenekar?

Általában öt tagú volt a zenekar:

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A tangóharmonika a két világháború között csak ritkán tűnt fel, máig a cigányzene az általános. (1,2,3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

December 13-án reggel volt a lucázás.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Nem zenéltek, a szokás nem volt alakos. 1945-ig élt. A legények szalmát vittek magukkal és azt szétszórták a lakásokban. „Szabad-e kotyolni?” – ez volt a köszöntés. Ha nem engedték be őket, akkor a legények azt mondták: „Egy csibéje legyen, az is vak legyen!” A teljes kötött szövegre már senki sem emlékszik, csak kisebb töredékekre: „Ha nem adnak szalonnát, Levágom a gerendát. Olyan sonkák legyenek; Hogy kertet lehessen vele támogatni. Olyan hosszú kolbász legyen, Hogy kerítést lehessen fonni. Annyi tojás legyen, mint égen a csillag. Annyi zsír legyen, mint a kútban a víz.” (1,2,3,4)

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

A legények regöltek Szilveszterkor. (1,2,4)

b) Meddig élt ez a szokás?

A regölés szokása 1945-ig élt.

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

A legények regöltek Szilveszterkor. (1,2,4)

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

Szövegtöredékre csak egy informátor emlékszik: „Ej regörejtem Hej neked ejtem Adjon az Úristen egy hold földön Száz kereszt búzát Egy hold fölönd Száz kereszt kukoricát. Jól fejős tehenet Csutorába feneket Szekerinkbe kereket Had ihassunk Had ehessünk eleget.” (3)

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

A faluban kb. 10-12 öreglegény volt és van is. Ez kb. 2-3 %-a a falu lakosságának. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

Ismeretes az X-el díszített tejesfazék, amit Tüskeváron készítettek és a vándorárusoktól, vagy a jánosházi piacon szerezték be. Ezeket általában 2 X-el díszítették. (1,2,3)

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

c) Hol szerezték be ezeket?

4.12

Nem. (1,2,3

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,
b) miért,
c) kik végezték?
d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

December 6-án egy kiválasztott ember, a Mikulás kenderszakállal, kormos arccal, láncos bottal, kifordított subában járta a falut és a gyerekek ablakba kitett cipőibe diót, mogyorót, almát és egyéb apró ajándékokat helyezett el. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Csak pásztor szereplői voltak a betlehemes játéknak, általában 4-5 gyerek. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Minden állat védőszentje Szent Vendel volt. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

A gyerekeket régen Krampusszal és Mumussal ijesztgették. (1,2,3)

4.17. Diódobálás

A diódobálás sohasem volt. (1,2,3)

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást?

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágót. (1,3,4,5) Rőzsevágót. (2,6)