Dabrony

A Kapcsolatrendszer a Délnyugat-Dunántúlon wikiből

+ Adatlap

Adatfelvétel ideje: 2014.Február
Mikrotáji kutatás: Dabrony, 1992. augusztus
Adatközlők:
Barcza Jenő, 1920. Dabrony
Szakál Sándor, 1911. Dabrony
Kató Ferenc, 1919. Dabrony
Gyűjtötte: Kordé Tünde
Wiki feldolgozás: Kőrösi Dalma
A település a Wikipedián:
weboldal:



1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Nem tudnak a falu keletkezéséről.

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Valamikor szinte az egész falu Ferenczi és Gőgös volt. Régi családok még: Barcza, Tóth, Dóczi, Kovács, Cser, Kajtár, Nagy, Berkes, Sipos, Szabó, Istenes, Vida, Szakál, Barabás.

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak betelepülésről.

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt kitelepülés. Említik, hogy a II. világháború után sokan elmentek a faluból.

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Nagyalásonyt említik. Ezzel a faluval volt közös jegyző. Vallásilag is hasonló volt, vegyes (fele katolikus, fele evangélikus) vallású volt mindkettő. Hasonlóan gazdálkodtak. Említik még Videt és Somlóvecsét. Ez a két falu jegyzőileg tartozott ide.

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem sorolják tájegységbe a falut.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Somló-vidék: Somlószőlős, Somlóvásárhely, Doba, Devecser, Borszörcsök.

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

A faluban tanított Gárdonyi Géza egy évig. Iszkázon született Nagy László. A somlói vár Bakacs Eleké volt.

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Posza Vecse, koldus Vid, Két faluban van egy tik. Csögle, Egeralja és Adorjánháza egy részét Bozótnak mondták. Viden „sóskás” búcsú volt (kora tavasszal). A faluban sok embernek volt mellékneve az azonos vezetéknév miatt.

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Gyakoribb volt a falun belüli házasság. Ezen kívül gyakori a szomszédos falvakból való házasság, főként Nagyalásonyból, Csögléről, Adorjáházából. Szórványos Devecserből, Piritről, Nyárádról, Nemesszalókból, Somlószőlősről, Somlóvecséről, Rigácsról.

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Pápán heti vásár is volt, ide jártak leggyakrabban. Régen Cell volt a vásáros központjuk. Jártak még Devecserbe, Csöglén, Somlóvásárhelyre, Tüskevárra, Nyárádra.

b) Piacra:

Nem jártak a kérdezettek idejében piacozni. (1,3) Pápára jártak régen az asszonyok. Ide vitték a tejhasznot, tojást, kövér ludat. (2)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A szomszédos falvakba jártak: Nemeszalók – Pünkösd másnapján, Nyárád – augusztusban, Nagyalásony – István napkor, Vid – Szent Háromságkor, Kisszőlős – István napkor, Somlóvecse – decemberben.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

„Prosekció”-val Celldömölkre a katolikusok.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Legnagyobb számban a Varjú-völgybe (amely Esterházy-birtok volt ugyan, de a kérdezettek idejében bérlők művelték) jártak napszámba, főként kapálni, aratni. 30-40 ember is járt a faluból. A Petend-majorba és a „vallásalapítványi földekre” is napszámba jártak. Szórványosan a lányok szolgálni jártak.

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

Éves szerződés alapján a nagygazdák vettek fel egy-egy gulyásgyereket, cselédet. Ők főleg Csögléről és Adorjánházáról kerültek.

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a

b) vesszőkosarakat

Igen, de nem eladásra.

c) szalmafonatú edényeket

Igen zsombort, de nem eladásra.

d) szövőbordát

n.a

e) favillát

n.a

f) fagereblyét

n.a

g) faboronát

n.a

h) egyebet?

n.a

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Tüskevári cserepesektől vették, akik szekéren hozták a faluba.

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Adorjánházán volt egy papucskészítő. Ő szokott árulni. Tüskevári fazekasok cserepet árultak. Szekéren hordták. Végruhát árult a Lang zsidó. Drótos-tótok jártak, edényt javítottak. Régen valóban tótok voltak, később cigányok vették át szerepüket. Zalából gyümölcsöt, bort hoztak, és gabonáért cseréltek. Ugodról (Török bácsi, Oláh bácsi) meszesek jöttek. Szeged környékiek paprikát árultak. Tollszedő zsidók jártak. Kópházáról, az osztrák határ mellől tyukászok jártak. Szitajavító, köszörűs, esernyős járt. Bakonybéliek favillát, gereblyét, nyelet, egyéb faszerszámokat árultak. Teknőket, melencéket a cigányok árultak.

b) Honnan jöttek?

Adorjánházán, Tüskevár, Zala, Ugod, Szeged, Kópháza, Bakonybél

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

papucskészítő, Drótos-tótok, fazekasok, Tollszedő zsidók, tyukászok, Szitajavító, köszörűs, esernyős, cigányok

d) Mit árultak?

Végruhát, papucsot, cserepet, Végruhát, edényt javítottak, gyümölcsöt, bort, paprikát, tyúkot, favillát, gereblyét, nyelet, egyéb faszerszámokat, Teknőket, melencéket

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Régen a falunak volt szőlője a saját határban, Kertaljának mondták. Itt szőlőt és gyümölcsöt termeltek. A szőlőt a TSZ vágatta ki.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Egy működő temetője van a falunak.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Az evangélikus templom körül (a templom néhányéve múlt 500 éves) valamikor temető lehetett. Innen kerültek elő csontok. Ma a terület beépített.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nincs fogadott ünnepe a falunak.

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használtak kettes, hármas leveles fogatot. Előbbit jobbára „rögtörőnek”, utóbbit magtakarónak. Egyes nehézborona is volt.

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Már az 1900-as évek legelején voltak vetőgépek a faluban.

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A két háború között már egyáltalán nem volt kézi vetés.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A gazdák 60 %-ának volt gépe, de kölcsön is adták egymásnak. Kb. 20 %-nak volt gépe a másik adatközlő szerint.


2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Az általánosan elterjedt forma a „c” volt, takarónak mondják. Olyan változata is ismert, amire egymás fölé két takarót (terelőfa) tettek. Ritkán a „b” és az „a” fajta is használatos. Előbbit búzához, rozshoz, utóbbit árpához használták. Ezek használata azonban szórványos a faluban.

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem volt nyílás a kötőfán.

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából és rozsból 17 kévéből, árpából 13 kévéből rakták a keresztet.

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe nem meghatározott számú kereszt. „Ahogy a föld megkívánta.” 4-5, de akár 10-12 kereszt is belemehetett.

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

170 cm. 160 vagy afölött. 150 cm. Az adatok becsültek.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Részes cséplők voltak, akiket a bandavezető szedett össze.

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kisebb géptől villával, a nagyobbtól nyárssal. A 30-as évek végétől volt már elevátor.

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdinatermelésre nem emlékeznek. „Hallottam az öregektől, de én nem emlékszem.”

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Megoszlanak az adatközlők: a.) Az 1900-as évek legelejétől már eke után rakták a krumplit. b.) A 30-as évek óta. c.) Nagyobb területen emlékezete óta eke után rakták.

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált fű renden száradt. Jó időben 3-4 nap múlva forgatták. Ha vastag volt a rend, akkor „börzögették”. Újabb két nap múlva megszáradt. A rendet sorba hajtották. Ezekből húzták össze a petrencét. Ezután 5-6 petrencét petrencefával összehordtak, hogy egy helyen rakják meg a szekeret.

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Eleséghordó ruhával, régi elnevezése „lazsnak”. Nagyobb helyeken petrencefával.

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

Igának, járomnak is mondják. Iga fölsőfája

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Az erdőn szedtek össze „levelest”, „avast ”

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Nem általános, csak akkor alkalmazták, ha kevés volt a szalma.

c) Melyik évszakban?

Tavasszal szedték a tölgy- és a cserfalevelet, „amikor megszáradt” és a szalma is elfogyott.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Szügyre erősített tartóláncot alkalmaztak. A nyaklót egyáltalán nem használták.

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Ló után kocsit használtak. A tehén- és ökörfogatot szekérnek hívták.

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszú oldalt használtak. Ehhez még „csatlást” tettek, erre vendégoldalat. Elterjedt volt a hosszú oldalhoz használt vendégoldal. Hossza kb. 5 m.

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudalókötelet használtak. Kampó vagy csiga volt az egyik oldalon. Régen lapickát is használtak a lefogatáshoz.

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Saroglyát elől-hátul használtak. Enyhén hajtott volt.

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Kocsikast a pápai piacon vagy vásáron vettek. Az eleje nyitott volt, a hátulja zárt. Oldala a szekér magassága volt. Ha „parádéra mentek”, vesszőből font ülést is tettek a kocsiba.

b) Használtak-e kettőt is?

n.a

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Amelyik állat fúrt, sodor a lábával, azt meg kellett pakolni. Első lábat patkoltak. Rövid ideig fogták be őket, azután mentek a vágóhídra. Ezért nem patkolták őket.

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter.

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne, indulás. Nevén

b) terelik jobbra

jobbra: Csáli

c) és balra

balra: Hajsz

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Koca-ne-ne-ne. Ne-ne-ne.

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Nee-nee-nee. Pipipi-pipipii.

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Le. Nevén.

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót és tilalót használtak. Utóbbinak szűkebb volt a járata. Mindkettő kézzel mozgatós volt. A gerebent „gyarató”-nak mondják.

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A két kerék egy magasságban volt. Szárnyas rokkának mondják.

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

A falu tudomásuk szerint mindig ezen a helyen volt.

a) Hogy hívták ezeket?

Az utcanevek helyi változatai: Főszeg, Gyöpsor (Godera), Pokó-sor.

b) Miért volt így?

n.a

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

n.a

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Nem emlékeznek sem borona- sem sövényházra. Pajtát említenek és disznóbontó cserényt, ami vesszőből volt fonva. A füstöskonyhás házak is tömésből voltak. Említik a „föcskerakást”. Gyakori a kőépítkezés, mert a szergényi kőbányából tudtak kőhöz jutni.

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A füstöskonyhás házak esetében leggyakrabban az egész házat lebontották. Ez a nyitott kéményes házaknál sem ritka. Ha a ház megmaradt, akkor a bolthajtást leszedték és a padlást ledeszkázták. Az új kéményt a fal mellé tették. Ismert a mászókémény is, de sok esetben egyből cilinderkéményt raktak. A padláson fekvőkéményt építettek. Ebben a században már nem épült nyitott kémény.

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Az ajtók a gáderra nyíltak. A helyiségek között átjárás nincs. A gáderok előbb nyitottak, majd kb. 1 m magasságig „fölfalazták”. Később az ajtók zárt folyosókról nyíltak.

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Földfalu házaknál is volt keresztmesteregerenda.

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A rakott sparhelteket a 30-as években kidobálták. Beépítési időpontjuk ismeretlen.

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1920-as évektől egysoros házak nem épültek. Ezalól csaki a faxos házak voltak kivételek. Ezek a 20-as években épültek. Ebben az időben az egysoros házakat is kezdik meghatjani, így ezek sátortetősekké váltak. Új sátortetős házakat jobbára az 50-es évek végétől, 60-as évektől építenek.

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

A legrégibb tüzelőberendezés a szobában a füstös vagy szabadkonyhára nyíló szemes cserépkályha. Ezekbe a kályhába előfordult, hogy sütőt tettke.

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

40-50 cm magas patkára építették a kemencét. Az ajtaja előtt is volt patka, aminek neki lehetet támasztani a sütőlapátot.

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Nem volt kiugrórészes pajták. Keresztpajták voltak két kapuval. Nagyon régen volt pajtafia is, de erre már nem emlékszik mindenki. A pelyvát, töreket a pajta egy elkülönített részén tartották.

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem tudnak fazékkiszedő villáról. Az ő idejükben már csak kenyér sült a kemencében.

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

A kerékrépát is savanyították. Leszelték vagy legyalulták, fejben nem savanyították.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát is leszelték.

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Megoszlanak a válaszok: a.)A 40-es évek végéig háznál sütöttek, utána a tésztát pékhez vitték. b.)Már a 30-as években is volt pék a faluban. Ekkor is már sokan vitték hozzá. c.)A 60-as évekig háznál sütötték.

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A kérdezettek idejében már kevés kenyértartó volt. A péktől hozott kenyeret a kamrában, a spájzban tárolták. A „b” fajta kenyértartó volt ismert a faluban.

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő. A tetejébe tölcsérszerű fedőt tettek, amely szintén dongákból volt, vagy egy lapos fából készült fedőt.

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem tudnak törőről.

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Emberi tápláléknak egyiket sem használták.

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Kuglófot. Puszta kalácsot – hármas fonású hosszú kalács.

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A 30-as évek óta gyakori a lecsó. Üresen általában nem eszik, kolbászt, rizst tesznek bele és tojást ütnek rá. A paprika és a paradicsom aránya kb. 1:4.

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Mindkettőt eszik nyersen régtől fogva.A paradicsomot és az uborkát csak 1945 után fogyasztják nyersen.

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós-, mákos-, lekváros kalácsot. Később bejglit.

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

Ekkor még templomba is elmentek benne. Tovább viselték, mint ameddig templomba jártak benne. Az idősebbek a 20-as, 30-as évek végéig.

b) Hány szélből készült?

n.a

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A 30-as évek derekáig az asszonyok szoknyában jártak réklivel, de ekkor már volt egyberuha is. A múlt század utolsó harmadában született asszonyok még rékliben és szoknyában jártak.

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Volt takács a faluban, nem szőttek háznál az asszonyok. A takács Kenesei nevezetű volt.

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A 30-as évek elején még kontyban hordták hajukat az asszonyok. Hamarosan levágatták. Ettől fogva nemigen raktak kendőt. A mai öregek édesanyja javarészt még kendősen járt.

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A 30-40-es évek fordulóján forgatták be egymás mellé az ágyakat a lakószobában.

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Farsangon tartották a lakodalmat.

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

A többi évszakban.

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

Szombat.

b) 1930 körül:

Szombat.

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

Mindkét helyen.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

Az esküvő után a lányos házhoz mentek, itt volt a vacsora. Ez volt a főétkezés a lakodalom során.

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

A legényes, lányos háznál külön gyűltek össze a vendégek. A templomi esküvő előtt a legényes háztól elmentek a lányoshoz „menetben”. Itt kikérték a lányt, egyesült a két csoport, így mentek a templomba.

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Vendéglőkben tartják. Legtöbbször tyúkot, tésztát visznek az ételek elkészítéséhez. „Hogyan egyeznek a vendéglőssel.”

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

n.a

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Volt, ahol 1, máshol 2.

b) 1930 körül:

A menyasszony-vőlegény hív személyesen vagy meghívóval.

4.6.

Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem volt szándékolt tányértörés.

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Alsóságról hoztak cigányzenészeket. Piritről is hoztak zenészeket, a Dala Jenő bandáját.

b) Milyen hangszereken játszottak?

A bandában prímás, kontrás, cimbalmos, bőgős volt.

c) Hány főből állott a zenekar?

Előfordult, hogy 3-4 hegedűs is volt a bandában. Ezzel együtt kb. 7-8 fő.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Tangóharmónikás nem került bele a bandába, de előfordult, hogy egy lakodalmat egyedül muzsikált ki.

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Igen.

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

A legények Luca előtti éjjel behintették szalmával az utcát. „Hallomásból” tudják, hogy valamikor régen „mondóka”, „köszöntő” is volt, de erre ők már nem emlékeznek.

4.9. Regölés

Melyik napon szoktak regölni?

Nem tudnak róla, hogy regölés lett volna a faluban.


4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

7-8 öreglegény van a faluban, de lehet, hogy 10-en is vannak. A falu lakossága 500-600 között van.

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Nem tudnak olyan tejesfazékról, amelyiknek a nyakán X volt. Csík volt a nyakán.

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

n.a

c) Hol szerezték be ezeket?

n.a

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem volt ilyen szokás.

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

Nem volt ilyen szokás.


4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Nem volt semmi régi szokás. Családon belül az egyik férfi vagy nő beöltözött Mikulásnak.

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Betlehemezés az 50-es évek közepéig volt, de akkor már a helyi pap taníttatta be a gyerekekkel. Egy angyal vitte a betlehemet és énekeltek (pásztorjáték nem volt). A régi szokásnál volt az öreg, 1., 2., és 3. pásztor. Itt nem szerepelt angyal, csak a négy pásztor.

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Nem volt védőszentje az állatoknak a faluban.

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Ha csúnyán beszélt a gyerek azt mondták neki: Parazsat teszek a nyelvedre! Ördöggel. Elvisz a Mumus! Gyünek a cigányok! Megmondom a csöndőröknek!

4.17. Diódobálás

Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt diódobálás.


4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágó embert.