Dötk

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Dötk, 1992. szeptember
Adatközlők:	(1.) Rakos László, 1920, Dötk
	(2.) Rakos Lászlóné, 1924, Dötk
	(3.) Cseh-Német János, 1919, Dötk
	(4.) Tarsoly Pálné, 1915, Dötk
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Kucsera Sándor
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/D%C3%B6tk
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu valamikor fenn volt a dombon. A törökök kergették le őket a völgybe. Fenn a dombon templom is volt, ezt Fehér templomnak mondták. Az „ó-temető” is látszott régen. A Balogh família azért kapta a nemességet, mert az egyik tagja elfogott egy török tisztet. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Rakos, Balogh, Egyed, Tóth, Vas volt a legtöbb a faluban. Őket ősi családoknak tartják. Azt mondják, ezeknek a családoknak volt először háza a faluban. (Mindig kis falu volt, 150-200 lakosa volt a legtöbb, jelenleg 39-en laknak.) (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem tudnak betelepülésről. Nagyvázsonyból jött egy tót család, Penár nevezetű. Újabban Zalaegerszegről költözött egy-két család a faluba, a szőlő miatt. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Kitelepülés nem volt a faluból. A háború után szinte az összes fiatal elment a faluból. (Jelenleg 39 lakosa van a falunak.) (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Pakod, Zalabér és Dötk egy jegyzőséghez tartozott. (1,2) Pakod és Zalavég. (3) Az összetartozást nem tudja indokolni.

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem tartozik tájegységhez. (1,2,3) Itt kezdődik a Bakony nyúlványa. (3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem tudnak szomszédos tájegységről. A körülöttük levő dombokat sorolják. (1,2,3) Zalaegerszegen túl kezdődik Göcsej. (3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Zalabéren laktak a Guttmann és a Neimann bárók. (1,2) Zalaszentgróton Károlyi kastély van. (3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Lúdszar-telepnek mondták a Pakodhoz tartozó patakon túli részt. (Hivatalos neve Pakod-újtelep.) Nagytilajban búcsúkor lúdlábbal volt kirakva a kerítés. – Ez nem csúfolódó. A lúdláb alkalmi szerkezet, melyre az árusok pakoltak. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Régen is gyakoribb volt a vidéki házasság. A falu kicsisége miatt szórványos és gyakori házasságot más faluval alig lehet megkülönböztetni, hiszen ritkán voltak lakodalmak. Vegyes házasságok a következő falvakkal voltak: Pókaszepetk, Nagytilaj, Apáti, Zalaistvándi, Zalabér, Zalavég, Csáford, Tekenye. 20 km-es körzetbe eljártak. Az itteni asszonyok mondják: Ha nem találták meg itthon, elmentek vidékre fosért. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Zalaszentgrót volt a fő vásáruk. Eljártak Türjére, Pókaszepetkre is. Régen nagyobb volt a körzet, ameddig elmentek, kupeckedéssel is foglalkoztak. Ezek az emberek elmentek Csipkeregre, Körmendre, Sümegre stb.

b) Piacra:

Zalaszentgrótra jártak keresztül az erdőn. Csütörtökön volt piac, gyümölcsöt, ludat vittek.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A szomszédos falvakba: Pakod (áldozó csütörtök), Zalabér (Szent Háromság), Zalaistánd (Jakab), Nagytilaj (Szent Márton), Csáford (Imre herceg), Pókaszepetk (Péter-Pál, Pünskösd).

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Vasvárra proseccióval. Nagyon régen Sümegre, Búcsúszentlászlóra is elmentek gyalog. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A majorokba jártak napszámba. Tasziló-majorba aratni jártak. Alsó-, Felső- és Középső-Dabrony (majorok) Csáford határában voltak. Utóbbiban nagy alma telep volt. Ide is jártak. A napszámosok minden este hazajöttek, de volt hónapos napszámos is. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jártak. Teheneket „őríztek” a helybeli gyerekek a nagyobb gazdáknak vagy béresgyereknek álltak. Ez ritka. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Eladásra nem gyártottak semmit, de saját szükségletre kötöttek zsombort, vékát, kosarat. (1,2,3)

a) kocsikasokat

Nem

b) vesszőkosarakat

Nem

c) szalmafonatú edényeket

Nem

d) szövőbordát

Nem

e) favillát

Nem

f) fagereblyét

Nem

g) faboronát

Nem

h) egyebet?

Nem

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Nem

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Sümegről jártak gerencsérek, kocsival hozták az eladnivalót. (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

ümegről jártak gerencsérek. Tikászok Bérbaltavárról (1,2), Vas megyéből (3). Teknős cigányok. Mihalecz néni Zalaegerszegről végruhát árult. Meszesek Sümegről. Régen sokan jártak koldulni. A faluból szőlőt, bort vittek árulni Vas megyébe. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Sümeg, Bérbaltava, Zalaegerszeg,

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Tikász, gerencsér, teknős cigány, Mihalecz néni, meszesek

d) Mit árultak?

végruhát,

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Pakod-hegyen van az ittenieknek. (A domba a faluhoz esik közelebb, de Pakodhoz tartozik, így saját szőlőhegyek nincs a falunak.) A Pakod-hegy dötki részen van szőleje a pókaszepetkieknek, zalaistvándiaknak – mondják is, hogy ezek jórészt házasság révén kerültek hozzájuk. A falubelieknek van Hervadtfán (Nagytilaj határában). Említik, hogy a pakodiaknak Zalabéren is van. (1,2,3)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Nem

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A Bagazsia-dülőben volt az „ó-temető”. Itt kőfejtő volt régen. Cserépedényeket találtak és „égett földet”. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

NA

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Lénárt – ezen a napon régen nem fogták be a marhákat. (1,2) Antal – valamikor elverte a jég a szőlőt. Ezen a napon nem dolgoztak a szőlőben. (3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Faborona is volt és kétlevelű vasborona is. A hármas ritka, ezt magtakarónak használták. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

Dombos helyen van a falu. Ebben az időben gyakoribb volt még a kézi vetés. A falu 60 %-a vethetett kézzel. (1,2,3)

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

gyakori a falu 60%

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

NA

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

„b” – „gráblás kasza” „c” – „kanyügyes” – ezt zabhoz, árpához használták. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Volt rajta lapos nyílás, de nem dugták bele a sarlót. (1,2,3) Bele lehetett dugni a sarlót. (3) (Az adatközlők bizonytalanok.)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

18 kévét raktak a keresztbe. A fölső kévét papkévének, az alsót vőgykévének (völgykéve) mondják. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

„Ahányat raktak.” A kepesor nem megahtározott számú kereszt. Említik, hogy 4-5 kereszt fért föl a szekérre. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

180 cm. (1,2) 150 cm. (3) (Becsült adatok.)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két háború között még kalákában, „kölcsönmunkában” arattak. A 40-es években már részes aratók voltak. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

!!!!HIÁNYZIK!!!!

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A 30-as évekig vetettek hajdinát, főleg másodvetésként. Nem vetett mindenki. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A II. világháború után kezdték. 1942-43-ban nem volt elég erő, ezért eke után rakták. (1,2) A 30-as években már biztosan volt olyan ember, aki eke után rakta el. (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált füvet elhintették. 2 vagy 3 nap alatt megszáradt, ekkor forgatták. Reggel megforgatták, délután lehetett gyűjteni, de egy napig azért száradt még a forgatás után. Ha egyből behordták, akkor petrencébe gyűjtötték, ha kint maradt a széna, boglyába rakták. A petrence a kisebb, a boglya a nagyobb kupac. Árvízkor petrencefával hordták össze a szénát, egyébként nem használták. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villából. Leginkább a pajtából hordták. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

a) vonó (1,2)igafölső

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

b) középső szeg (1,2,3)járomszög

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

c) igaszeg (1,2,3)nyakszeg (3)

2.15.

Ha elfogyott a szalma (ez viszonylag gyakori volt), az erdőre mentek „levelest” szedni. Bükk, tölgy és cserlevelet szedtek. Általában tavasszal, előfordult, hogy ősszel is. A tavaszi azért volt jobb, mert szárazabb volt. (1,2,3)

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

NA

c) Melyik évszakban?

Tavasz

2.16.

Mindig szügyre erősített tartólánc volt. (1,2,3)

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen

b) Melyik mód régibb, újabb?

NA

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

NA

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

„A rúd befolásolla.” A szekér rúdja leesik. A kocsinál „gyoha” van. Ez egy bevasalt fa, amelyik keresztbe van téve, így a rúd nem tud leesni. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszi oldalas szekérrel hordják, 3,5-4 m hosszú. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Hátul kötéllel, kézi erővel húzták meg. Az uradalomban volt csörlős fa is, a faluban is voltak néhányan akik átvették. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén hajtott. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A 30-as évekig volt kocsikas. Elől be volt fonva, ülés is fonott volt benne. Végigérte a kocsi oldalát. Parádéskocsinál volt. (1,2) Az eleje be volt fonva, a hátulja nyitott volt és nem érte végig a kocsi oldalát. (3)

b) Használtak-e kettőt is?

NA

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Itt nem volt kövesút, ritkán volt olyan, hogy patkolni kellett volna. (1) Ha fúrt a lábával, akkor megpatkolták. Inkább tehenet, az ökör jobban bírta. (3) Első láb külső körmöt patkoltak.

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

a) Nee, nevén

b) terelik jobbra

b) jobbra: Hii (1,2,3), Hajsz (2)

c) és balra

balra: Nejde (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Koca ne-ne-ne, Kuc-kuc-kuc-ne – főleg malacot. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipipipi. Nee-nee-nee. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Gyere ide. Nevén. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót és tilalót. Mindkettő kézzel mozgatós. (1,2,3)

2.29.

A kerekek „tengelye” vízszintesen volt. (1,2,3)

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

NA

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

NA

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

a) Hogy hívták ezeket?

NA

b) Miért volt így?

NA

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

A török idők előtt a dombon volt a falu. (ld. I/1) (1,2,3)

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Régen sok boronaház volt a faluban. Pince most is van. Az utolsó borona lakóház 1968-ban dőlt össze, akkor elbontották. A 40-es években bontották el ezeket a régi házakat zömében. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

Füstöskonyhás házak voltak a faluban, de ezeket már nem alakították át a kérdezettek idejében. Mászókéményes házak voltak. Itt a kémény a fal mellett volt, a kemence mellé rakták. A bolthajtásos nyitott konyhákat lepadlásozták és cilinderkéményt raktak bele. A 20-as évek után már mászókémény sem épült a faluban. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

A régi házaknál a pitarról nyílott minden ajtó. Később a konyháról mentek be a szobába. Ekkor már általában zárt folyosó is van. A folyosó előtt pedig „veranda” van, amely nyitott (ezt mondják az Őrségben kódisállásnak). (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Tömésházaknál már nem volt mestergerenda, csak a boronaházaknál. (1) Tömésháznál is volt. (3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

Beépített sparheltre már nem emlékeznek. A 20-as években már biztosan csikósporhelt volt. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

Az 1920-as években már volt sátortetős ház. Ez még egysoros volt, de utcafrontra meghajlították, így elől két szoba lett. A 30-as években még épült egysoros ház. Új sátortetős házak a II. világháború után épültek. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Cserépkályhával és öntött vaskályhával fűtöttek. A régi cserépkályhát mondták „búbos” kályhának is. (3) (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A bolthajtásos konyhánál alacsonyabban volt a kemence szája, mint a mászókéményes háznál. Ez utóbbi kemence szája 70-80 cm magasan volt. Ez előtt nem volt patka. A nyitott konyha kemencéjének ajtaja előtt volt patka. Olyan széles volt, mint a kemence ajtaja. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

Lábas pajták voltak. Általában a ház + istálló után következett. A különálló pajták is egyenesek voltak. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Nem tudják. (1,2) Arra még emlékszik, hogy parázson főztek a patkán a nyitott konyhában. Kiszedő villáról ő sem tud. (3)

3.12.

Kerékrépát kétféle képpen is savanyítottak. Mázas edényben kis mennyiségű répát leszeltek. Az edény aljába lisztet szórtak, a tetejére kenyeret tettek. Télre hordóba savanyították, úgy mint a káposztát. Ekkor is leszelték. A káposztát is mindig leszelték. (2) A káposztáshordó közepébe tettek egy fejet is, alatt jól megtömték. (4)

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Nem

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

Igen

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

A 60-as évekig sütöttek háznál. (1,2) Még az utolsó (80-as) években is sütött háznál. (4) Ez már nem volt jellemző.

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

A „b” az elterjedt fajta. (1,2,4) „Az anyámnak ilyen (a) volt. Ez lehet a régebbi fajta.” (2)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő. (ld. fénykép) A tetején szintén dongás „tölcsér” volt. Az ő idejükben már nem használták (asszonykorukban), üvegben rázták össze. (1,2,4)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem tudnak törőről. (1,2,4)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinából, kölesből nem készítettek emberi táplálékot. (1,2) Hajdinakását nagyon régen csináltak. A megtört (!) hajdinát meg kellett piritani és vízzel felönteni. (4)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Perecet. A tésztát kettesbe fonták és körbe hajlították. A hoszú kalácsokat általában töltötték. Kifliforma is volt, ezt is töltötték. (1,2,4)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

Mindig készítettek lecsót. Vöröshagyma, paradicsom, paprika van benne. A paradicsom jóval kevesebb benne, mint a paprika. 8-10 paprikához tesz 1 paradicsomot. (2) A végén tejfölt tesznek rá. (1,2,4)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

A paprikát mindig szerették nyersen is, a paradicsomra az unokáktól szoktak rá. (1,2) Ő mindig megette mind a kettőt nyersen is. (4)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Püspökkenyeret. Diótortát már az édesanyja is csinált. (2) Diós, mákos kalácsot. (1,2,4) Babás kalácsnak is mondják, mert hosszú. (2) Kifli formájú töltött tésztát. (2)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

„Öregapámnak még volt.” (1,3) Nagyapja 1860-ban született, ő még hordta, édesapja 1887-ben született, ő már nem. (1) Nagyapja 1936-ban halt meg, ő még hordta. (3) Édesapja 1896-ban született, ő már nem hordta. (2)

b) Hány szélből készült?

NA

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

Édesanyja még járt derekas szoknyában és rékliben. (1,2) A századforduló táján született asszonyoknak még volt szoknyája réklivel, de már volt egyberuhája is. Az egyberuha a 20-as években jött divatba. (1,2,3,4)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Nem szőttek háznál. bérbaltaváron volt takács. (1,2) Sümegre vitték. (3) Zalaistvándra vitték. (4)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

Édesanyjuk még kendősen járt mindenhova. A mai öregasszonyok már kendő nélkül jártak mindig. (1,2,3)

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

Még most is vannak házak, ahol kettes ágyak vannak. A 30-as években tették egymás mellé az ágyakat. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Farsangon tartották és ősszel (újbor) a legtöbb lakodalmat. (1,2,3)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

NA

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

vasárnap

b) 1930 körül:

szombat (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lányos háznál volt a lakodalom.

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

A templomi esküvő után ide jöttek, itt volt a főétkezés, a vacsora. (1,2,3)

4.4.

Zalaegerszegen tartják éttermekben a lakodalmakat. A 70-es években még háznál tartották. (1,2) Ha otthon tartották, még mindig figyelembe vették, hogy a lányos háznál legyen a lakodalom. (1,2,3)

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Vőfények hívtak. (1,2,3) A szomszédos falukba is átmentek. Előtte héten hívtak, általában csütörtöki napon. (3)

b) 1930 körül:

b) A menyasszony-vőlegény hív személyesen. (1,2,3)

4.6.

Nem volt szándékolt tányértörés. A szakácsnék kásapénzt szedtek. (1,2,3)

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

Nem

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

Nem

d)Meddig élt ez a szokás?

Nem

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Zalabérről

b) Milyen hangszereken játszottak?

hegedűs, kontrás, bőgős és cimbalmos, de ez utóbbi nem mindig volt.

c) Hány főből állott a zenekar?

Négyen voltak a bandában

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

A tangóharmónika nem került be a zenekarokba, de a 40-es évektől játszik egymaga. (1,2,3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Igen

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

Luca reggelén jártak a fiúk. Csak azt a fiút engedték el korbácsolni, amelyik lucázni is elment; „kotyuny”. Szalmacsutakot vittek magukkal, de „ollan ganajok voltak, hogy pelvát meg töreket tettek bele, hogy minél nagyobb legyen a mocsok”. „Luca-luca kitty-kotty, Tojjanak a tikok! (refr.) tikok, lúdak tojjanak, meg is kotyujjatoknak Annyi zsírjuk legyen, mint kútban a víz! Annyi csibéjek legyen, mint égen a csillag/réten a fűszál Olyan hosszú kolbászuk legyen, hogy egyik végét a Tarsoly Pista fogja, a másikat a Gyarmati Pista! Kétek lányának akkora valaga legyen, mint a kemence szája! Akkora csöcsei legyenek, mint a bugyigás korsó! Ha nem adnak szalonnát, levágom a gerendát! Ha nem adnak körtét, elviszem a Böskét!” (1,2,3)

4.9. Regölés

Nem volt regölés. (1,2) A régi öregek meséltek a regölésről, de azt nem tudja, hogy ezeka z öregek eljártak-e. (3)

a) Melyik napon szoktak regölni?

Nem

b) Meddig élt ez a szokás?

Nem

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

Nem

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

Nem

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

3 öreglegény volt a faluban. A falu legmagasabb lélekszáma 150-200 körül mozgott. Jelenleg 39 ember él a faluban. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

Csik volt a nyakán, X-re nem emlékeznek. (1,2,3)

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Nem

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

Nem

c) Hol szerezték be ezeket?

Nem

4.12

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

„A gyerekek cipejébe raktak valamit.” Egyéb szokás nem volt. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Volt betlehemezés a faluban. A 60-as évekig. (1) Pakodi iskolás gyerekek jöttek át. A szereplők nevét nem tudják. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Szent Lénárd. (1,2) Vendel. (3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Elvüsz a bagoly, Mumus, Krampusz! Ludvérc járt abban az időben – ezzel is. (1,2,3)

4.17. Diódobálás

Nem volt diódobálás. (1,2,3)

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Ember vágja a fát. (1,2,3)