Csapi
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 2014.Február | ||
| Mikrotáji kutatás: | Csapi, 1995. december | ||
| Adatközlők: | Tóth László | ||
| Tóth Lászlóné, Csapi, Arany J. u. 43. | |||
| Gór Vince és Gór Vincéné | (ő nem itt született, hanem Nagybakónakon, csak ide jött férjhez), | - | Karó Lajosné, Csapi, Petőfi u. 10. |
| Gyűjtötte: | |||
| Wiki feldolgozás: | Kőrösi Dalma | ||
| A település a Wikipedián: | |||
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Az egyik szerint: A falu eredetileg nem itt volt, hanem az Istói hegyen. Az alsó-mezei dűlőben van az Ótemető, azt mondták, arra volt egy régi templom és temető. A régiek biztos ide jöttek a szél és a vihar elől. A másik szerint: Csak annyit tud, hogy ez az utca, ahol lakik 1942. körül kezdett kiépülni, főleg az uradalmi cselédek jöttek ide lakni. Templom régen nem volt, hanem az iskolában tartották az istentiszteleteket. Mióta iskola nincs itt Csapiban, azóta ez a templom.
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Tősgyökeres családok: Vinczéék, Segovics Ferkó, Kiss Zoliék, Kovács Laci. Az egész faluban kb. 180 fő él – 70 család. Nagyon sok özvegy van, a fiatalok pedig elköltöznek, mert nincs munkalehetőség. A egész utcában három teljes család él. A Tóth Laci bácsiék, a Górok, az öreg Kovács, Koller – jómódúak voltak, még gazdasági cselédjük is volt. A Kollarits Gyulának 30-40 holdja is volt, Tóth László, Gór József is igen jómódúak voltak, ezek biztosan tősgyökeresek, másként nem lett volna nekik ennyi földjük. Németh Ferenc, Kovács László, Horváth János (Marics), Bagarus János is régi családok leszármazottai. Valamikor 300-as is éltek itt, de sok fiatal elment.
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem hallott arról, hogy nagyobb számban betelepültek volna a faluba. Az „újfalut”, amely Galambok felé található, az uradalom volt cselédei lakják, de már ők is jól állnak anyagilag.
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Csak az ifjúság költözött el nagy számban, főleg Kanizsára.
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Zalaújlak, Kisrécse, Nagybakónak, Zalasárszeg, Merenye hasonlít hozzájuk, elsősorban a kiöregedésben. (Merenye kivételével valamennyi faluból Nagyrécsére járnak iskolába a gyerekek.) A németek mindenhol megveszik a régi házakat. Galambok is hasonlít hozzájuk, bár az „jobban fellendült” falu, de a viseletük, a gyöngyös kontyuk ugyanolyan. Újlaké is hasonló, de azok slamposabban öltöznek.
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Ennek a vidéknek „Zalai dombság” a neve, más neve nincs.
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Nem tud közeli tájegységről.
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Zalakaros a fürdőjéről híres. Karos a fürdőjéről, boráról híres, Csapi a halastaváról, ahol sok a hétvégi ház.
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
„Ronda Csapi, csúf Újlak, utálatos Bakónak.” A kiskanizsaiakat sáskának nevezték, mert szorgalmas nép, amiből hasznot láttak, mindennel foglalkoztak. Igen ügyesek. Csapi Zalamerenyével egy egyházközségbe tartozik, gyerekkorában odajártak át hittant tanulni. A merenyeiek mindig megkergették őket: „Újlakiak csomóra, csapiak futóra!” Most Merenyéről idejár a pap tanítani: „Csapiak csomóra, újlakiak futóra!” Ezt is szokták mondani: „Szép Csapi, csúf Újlak, utálatos Bakónak”
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Megosztott volt a válasz: Régen gyakori volt, hogy más falvakból házasodtak: Gelsesziget, Merenye, Kisrécse. Szerezte a lányt a rokonság és a keresztapa ment el megkérni. A szomszéd falukból: Zalaújlakról, Nagyrécséről, Kisrécséről, Galambokról, Zalaszabarról, Karosból házasodtak, de a legtöbb helybelit választott. Házasodtak a szomszéd falvakkal, s menyasszonyt „kiharangozott” lovakkal, szánkón vitték a vőlegényhez.
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Voltak, akik főleg Nagykanizsára jártak, de 1943-ban pl. Drávavásárhelyen vettek csikót és onnan hajtották haza 72 km-ről. Mások Kanizsára, Galambokra (minden hónapban volt), Kiskomáromba (évi 2-3 vásár) jártak.
b) Piacra:
Nagykanizsára jártak. A tejhasznot fejen vitték cserépedényben, tojást karkosárban Kanizsára minden szerdán és pénteken.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Búcsúra a környező falvakba jártak a családhoz: Garabonc, Merenye, Gelsesziget.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Megoszlanak a válaszok: a.) Búcsúszentlászlón volt gyalog 1936. szeptemberében, a felesége Ausztriában, Pannonhalmán, Esztergomban járt zarándokúton. b.) Búcsúszentlászlóra Mária nevenapján (szept. 12.) és Fogolykiváltó Boldogasszonykor jártak. c.) Vasvárra szintén szeptember 12-én mentek, Keszthelyre Kis Terézke ünnepén, Homokkomáromban pedig minden hónap 13-án volt búcsú.
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A faluból nem mentek el cselédnek, csak „hónapszámba” Csöntepusztára (papi birtok volt), Behíjákpusztára, Ormándra, „Sanyariba”. A helybéi uraságnál is voltak napszámosok, aratók. A cséplést visszasegítéssel intézték el: elhívtak 5-6 családot kalákába. Höcsbeke Gábornak volt cséplőgépe a faluban. Bőszénfára is jártak hónapszámba. Azért a helybeli uradalomban akadt csapi cseléd is.
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Az uradalomba (a Novák urasághoz) jöttek Nagybakónakról csépelni. Cselédnek is jöttek sok helyről.
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
Inkább csak saját szükségletre készítettek
b) vesszőkosarakat
Inkább csak saját szükségletre készítettek
c) szalmafonatú edényeket
Inkább csak saját szükségletre készítettek
d) szövőbordát
Inkább csak saját szükségletre készítettek
e) favillát
Inkább csak saját szükségletre készítettek
f) fagereblyét
Inkább csak saját szükségletre készítettek
g) faboronát
Inkább csak saját szükségletre készítettek
h) egyebet?
n.a
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
Kocsit, hordót Galambokról hoztak, a hordót vasalatlanul, a kovács helyben becsasalta. Kosarakat komárvárosi cigányoktól máig vesznek.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Cserépedényt a bakónaki „gerencséres” hozott. Mások Kanizsán a cserepestől szoktak venni edényeket.
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Árusok nem annyira jártak a faluba, köszörűs szokott járni, meg bádogos. Sümegről jött meszes is. Paprikás Gyuláról szokott járni, de már négy éve, hogy nem jön. Edényfoltozók szoktak jönni, köszörűsök, meg fazekasok. Egy-két éve, hogy nem jönnek a szentesi paprikások, azelőtt rendszeresen jártak. Drótostót is járt, magyarul beszélt, nem tudja, honnan jött. Erdélyiek is jöttek, „cigányok” ruhát árulni.
b) Honnan jöttek?
Sümegről, Gyuláról, Erdélyből.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Ld.: a pont.
d) Mit árultak?
Ld.: a pont.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A komáromiaknak (Kiskomárom), magyaródiaknak, galambokiaknak, újlakiaknak, komárvárosiaknak, kanizsaiaknak van itt szőlőjük, mert a csapi hegy elég nagy, 5 hegyháton terül el.
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Idevalósiak közül csak egynek van máshol szőleje: Győrhegyen, Badacsonyhoz közel.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A jelenlegi temetőnek is két része van, az új és a régi. Az új most telik be, ismét a régit használják majd. De van a határban egy Ótemető nevű hely (ma szántó), arról azt mondják, hogy ott egy templom is állt, amit a törökdúláskor tettek tönkre.
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Egy tanárnő kezdett ott ásogatni.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A Kereszt napja, máj. 3.; és Havasboldogasszony, aug. 5. a fogadott ünnep. A búcsú a Nagyboldogasszonyhoz közeli vasárnapra esik.
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Megoszlanak a válaszok: a.) A kétlevelű boronát vetés előtt használták (nehéz borona), a háromlevelűt vetés után. Kézzel, kapával is szokták törni a hantot. Amikor nem volt henger, megfordította a boronát, tett rá egy nehéz fát, azzal húzatta. b.) A háromlevelű, magtakaró borona kisebb fogú, könnyebb volt. c.) A lovak elhúzták a 3 levelűt is, a tehenek csak a kettőt bírták.
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Általános.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Ritka.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A c. típusú kaszát használták. Kaszabankónak hívták, ami rajta volt, egy kicsi hátul, egy nagy elől. Mogyorófavesszőt is szoktak rákötni madzaggal.
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak kévekötőfát, „cucát” de nem volt rajta nyílás. Nem mindenki használt.
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
21 kéve volt egy kereszt, tetején a pap, de volt, aki 17-et rakott, a kéve nagyságától függően.
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe egy sor keresztet jelent (8-10 kereszt), attól függően, milyen sűrű volt a gabona. 5-6-12 keresztet szoktak egy végbe rakni, attól függően, mekkora a terület. Másnak a kepe egy sor keresztet (4-6 db) jelent.
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150 cm körül volt a nyél, 100 cm volt a hadaró. Az egyik adatközlőnek a csép nyele 2,5 m volt, másképp elérte volna a fejét annak, aki dolgozik vele. A hadaró kb. 1,2 m volt. Akkor használták, ha a rozsszalmát zsúpnak akarták felhasználni.
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A gazda állította ki csépléshez a munkásokat: visszasegítés fejében hívta el a rokonokat, szomszédokat, ismerősöket. 21-30 ember kellett egy bandába, ha volt elevátor, 5-6-tal kevesebb.
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépelt szalmát villával hordták régen kazalba, majd elevátorral. Csak egy volt a faluban: a cséplőgép-tulajdonosé, de más faluból is jöttek csépelni géppel. Ketten, hárman adogatták fel villával a boglyára a szalmát.
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A 40-es évektől nem termelnek már hajdinát, a köles termelése 5-6 évvel utána szűnt meg. A Tsz előtt szűnt meg a termelése, nagyobb gazdák foglalkoztak vele.
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A 60-as években ő maga vezette be a Tsz-ben a burgonya eke után való vetését, régen kapával csináltak fészket neki. Az 50-es években is, akinek lova volt, eket után is vetett krumplit, de inkább kapával, mert „az a biztosabb”.
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát lekaszálták, ha vastag volt, szétszórták, ha jó idő volt, 1-2 nap múlva megforgatták, majd rá ismét 1-2 nappal petrencezték. „Ha igen nagy volt, boglának mondták.” Forgatás után ágylásba húzták, petrencébe rakták.
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Megoszlanak a válaszok: a.) Petrencehordó rúdon hordták a száraztakarmányt. Egy petrence kb. 150 kb, két ember vitte. b.) A pajtában tárolták a szénát, onnan vitték az istállóba a napi mennyiséget villával. c.) Villával, kézzel hordták.
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
vállfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg, vonószeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg, szeg. A középső fát bélfának hívják. Az egésznek iga a neve, de járomnak is nevezik. Ez utóbbi „finomabb”, választékosabb.
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen.
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a
c) Melyik évszakban?
Ősszel.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Mindhárom típust használták. A nyaklóba akasztották be a tartóláncot.
b) Melyik mód régibb, újabb?
Volt nyakló is, az a régebbi, ez pedig az újabb megoldás.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Ha marhát (tehenet vagy ökröt) fogtak elé, akkor szekér volt, ha lovat, akkor kocsi. A szekér elől fordulni tudott, szöggel volt rögzítve a rúd. A szekérhez, amit marha húzott, iga kellett, a lovaskocsihoz lószerszám. Utóbbin van förhénc is („fellépő”).
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Több válasz is van: a.) A takarmányszállító szekér 3,5-4 m volt, vendégoldallal nagyobbították meg. b.) A hosszúkocsi kb. 4 m hosszú volt („hosszúra csinálták hosszú nyújtóval”). Vendégoldalt lőcsön kívül, a hosszú oldalhoz szereltek fel, ha sok takarmányt, gabonát szállítottak. c.) Ált. vendégoldallal bővítették a kocsit. „Srágla” (saroglya) volt elől-hátul, szénához lánccal kiengedték, krumplihoz rövidre fogták.
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórudat hátul kötéllel, csigával és lapickával szorították le. Elől, középen láncot raktak fel, hátul kötéllel feszesen lekötötték. Hátulra csigát szereltek fel, egy fával húzták meg feszesre. Rudazókötelet és nyomórudat használtak, egy lapocka tartotta a kötelet; húzni lehetett, mint a csigát.
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A saroglya 80 cm magas volt. A rövid oldal deszkázott volt, ha trágyát vagy homokot szállítottak vele, a hosszú oldal nem volt deszkázott. A saroglya mindhárom íveléssel megvolt és kb. 60-100 cm hosszú.
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Több válasz is van: a.) A kocsikas olyan volt, mint a II/20-as kérdéshez tartozó ábra 2. rajza. b.) A szekérkast csak városba, vagy vendégségbe menet használták, különben csak deszkán ültek. Hátul volt egy kis támlája. c.) A szekérkas olyan volt, mint egy kis pad háttámlával. A tetejét fel lehetett hajtani.
b) Használtak-e kettőt is?
n.a
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Volt, hogy patkolták a marhát, ha „fúrt” a lábával, vagy ha az állatnak betörött a körme.
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséternek, Fejőkének hívták, de volt, aki fazékba fejt.
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Névről szólították, vagy hajde.
b) terelik jobbra
Csali, hajde.
c) és balra
Hide, hok vagy csáli.
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Kismalacnak: „ccc”, egyébként: „coca, ne, ne”. Ha zavarták: „hüss”.
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
A tyúkot így hívogatták: „pity-paty”. „ss, pipi ne” „pipipipi, csibi-csibi”
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A kutyát névről hívják.
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Tilót és gerebent használtak a kender megmunkálásához, amit előtte a mocsarakban megáztattak. Volt, akinek már nem termett. Beszolgáltatáskor olajlent volt kötelező termelni, azt elvitték.
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Az A. típusú rokkát használták, bár ők már nemigen dolgoztak vele.
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
Csak az urasági major áll külön.
a) Hogy hívták ezeket?
n.a
b) Miért volt így?
n.a
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
n.a
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Sűrű karós vályogház volt, boronafallal az istállók és a pajták készültek. A 30-as években bontották le őket. Volt, akinek a háza is még felerészt tömésház. Az utcában sok van ilyen: kívülről úgy vannak bepucolva, mintha téglából lennének.
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A 30-as évektől már csak zárt kéményes házat építettek, nem alakították át a régit, hanem inkább lebontották. Az egyiknek Még az ő férje is füstös kéményes házban lakott. A kemence (régen hosszúkás kemence volt, minden héten 3-4 kenyeret sütött benne) és a nagyszoba közé csináltattak zárt kéményt, abba vezették bele a füstöt. „Csíkos sparhert” (vaskályha) volt. Az 1920-as évektől, akinek volt pénze, mind zárt kéményt csináltatott. Az azóta épült házak mind így készültek. Csak a szalma- vagy zsúptetős házakban volt szabadkémény.
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Három bejárata volt a háznak, minden helyiségnek külön: a lakószobának, a füstöskonyhának és a kamrának. A konyha előtt volt tornác is. Apósáéknak volt ilyen házuk. Az ajtók kis folyosóra, a „pitvarra” nyíltak. Egy ilyen házra emlékszik még, a pitvar oszlopos volt.
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): A régi házakban a gerendák hosszanti irányban feküdtek, a mestergerenda keresztben. A Vince (Gór Vince bácsi) még abban született. Vargáék háza is olyan volt.
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): A rakott sparhert a 20-30-as években lett általános. A 30-40-es években még voltak rakott tűzhelyek. Legalább 60-70 éve nem építenek már ilyen tűzhelyet, ő még kettőre emlékszik. 40-42. körül még megvolt a szomszédban. Kidobták őket, vettek helyette „asztaltűzhelyet”.
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): A kontyolt tetejű házak az 50-60-as évektől kezdtek el épülni. Amit a 40-es évek óta építettek, az már mind olyan volt. Inkább a 60-70-es években terjedtek el.
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Ugyan a konyhából fűtötték, de a tüzelőberendezést cserépkályhának mondták.
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): A kemence 50 cm magasan volt. Kb. 60 cm magas volt, előtte egy kis padkával.
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Kiugró középrészes, ún. „torkos pajta” volt, középen voltak a kocsik, a „fiókban” a szénát tárolták. Borona volt az oldala, azon lógott szögön a járom. Egyenes elejű pajta volt (megj.: a falun végigsétálva egyenes elejű pajtákat láttam. Sok helyen nem kapcsolódnak közvetlenül a portához, hanem a kocsiút túloldalán találhatók a gazdasági udvarok.)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Két ágú fazékkiszedő villa volt, nyílt tűzön egyébként bográcsban szoktak főzni.
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Csak gyalulva raktak el répát.
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Csak gyalulva raktak el káposztát. Ők maguk nem raknak el egész káposzta fejet, de hallottak már róla, hogy van, aki így csinálja (gyalult káposzta közé egész fejet rak).
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): 1945 után szűnt meg a kenyér házi sütése, miután már lehetett bolti kenyeret kapni. Az ő édesanyja még 40-50 éves korában sütött kenyeret, meg lángolit (lángost) fokhagymás zsírral. 40 éve nem sütött kenyeret, mióta megszűntek a malmok. Amikor már nem volt saját gabonájuk, és a boltban lehetett már kapni kenyeret, azóta nem süt. (kb. 50-60-tól).
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Az A. típusú kenyértartót használták. Szalmából font az ura „karikás szakajtót”, tüskés szedernyével kötözte át. Ebben tartották a kenyeret. (Van ugyanilyen anyagból készült, de urna alakú kópica is, amiben babot tart.)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Tejesfazékban köpültek. Jó nagy cserépfazékban, kiluggatott korongban végződött fával köpültek. Édes tejszínből ráztak üvegben is vajat. Mióta van tejcsarnok, nem foglalkoznak vajköpüléssel.
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Forgatható kis szerkezettel (valószínűleg kézimalommal) törték a hajdinát. Közepén vastag szára, hajtóvasa volt. Az alját szitakarimával körbefogták. Nem termeltek, nem is törtek hajdinát, mert házilag nehéz kipucolni. Másodvetésként szokták termeszteni.
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Hajdinából kását csináltak, gánicát kukoricalisztből készítettek (az szokott lenni a vacsora). A gánicát kukorica- vagy búzalisztből készítették. A hajdinát kásának ették, de mióta nincs, azóta rizst fogyasztanak. Hurkába szoktak venni hajdinát.
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Patkó alakú kalácsot szoktak készíteni húsvétra, karácsonyra; fonottat kevésbé. Körbefonott kalácsot szokott sütni vagy patkó alakút, de azt dióval, mákkal, lekvárral töltve. Töltetlent nem nagyon szokott szütni, inkább diósat, mákosat, lekvárosat. Régen a töltetlen kalácsot 4 ágra szokták fonni, „kőtt perecnek” mondták.
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): A 60-70-es évektől főznek lecsót. Paprikát, paradicsomot, rizst tesznek bele. Lecsót kb. 30 éve készít, gyerekkorában csak sül,t paprika volt. 2 kg paprikát, fél kg paradicsomot, 1-2 hagymát, egy szál kolbászt, néha rizst, vagy tojást tesz bele, esetleg krumplit főz mellé. Ha félig megsült a paprika, akkor teszi bele a paradicsomot és a kolbászt. Úgy emlékszik, mindig csináltak nyaranként lecsót vagy tojásos paprikát. Egy kalán zsírba beleaprít egy fej hagymát, majd 1 kg paprikát, 2 db paradicsomot. Héjában sült vagy főtt krumplit szoktak mellé enni, de előfordult, hogy rizzsel csinálta. Ha tojást rak hozzá, akkor nincs benne paradicsom.
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Kb. a 60-as évektől fogyasztanak nyers paprikát, paradicsomot. Ö nem szokott nyers paradicsomot, paprikát enni, de a fia és a menye szeretik. Nem szokott régebben nyersen paradicsomot enni, csak mióta a unokái fogyasztják, 5-6 éve, azóta eszi ő is.
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Lekváros, mákos, dióskalácsot sütnek karácsonyra és csokoládéval leöntött „kuglit”. Édesanyja diós-mákos kalácsot, mézest, zsíros linzert szokott sütni. A karácsonyfára is raktak linzert. Ő mézespuszedlit, begilit, linzert süt karácsonyra. Beiglit, diós, mákos vagy kakaós kalácsot szokott sütni és édes süteményeket.
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat):
A 20-as években viseltek még széles gatyát, nagyapjának volt. 2-3 m vászon kellett hozzá. Mikor idekerült, akkor már senki nem hordta, csak fiatalokon látott színpadon. Már édesapjának sem akkor.
b) Hány szélből készült?
n.a
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): A 40-es évekig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát. Most is van egy-kettő, de kevés. Galambok, Kiskomárom, Magyaród ugyanilyen volt (ti. viselet szempontjából): selyemréklit, bársonyszoknyát, rojtos kendőt hordtak. Az 1920-30as években született korosztálybeliek viselik még. 50-60 év körüliek közül egy-kettő még indig „bőrruhás”.
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
Nem szőttek az asszonyok. Galambokon volt egy szövő, oda vitték az asszonyok a fonalat. Ők már nem is fontak, legfeljebb édesanyjuk.
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Nem tudja, kötelező volt-e a kendőviselet, de nem szólták meg, ha egy asszony anélkül mutatkozott. Inkább hordták az asszonyok a kendőt, bár most már nem sok hosszú hajú van a faluban. Nem volt kötelező, „neccet” (fityula a hajon) viseltek, de templomban azért a kendő volt az illendő viselet.
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): A 30-40-es években volt divat az, hogy két ágyat egymás mellé tettek. Kb. 1940-50-től jó 10 évig volt divat, kinél hogy. 1955-ben vettek új szobabútort: „páros” szekrényt, „páros” ágyat, tükröt, széket, az ágy végébe asztalt – ez volt a szobaberendezés. Az ágyakat egybe vetették be, díszpárnákat tettek rá. 3-ban, mikor a fia nősült, kirakták, hogy a nászajándék, a szekrénysor elférjen. Utána már nem került vissza, „rekamét”, fotelt vásároltak.
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Farsangkor tartották az esküvőket, karácsonytól húshagyóig.
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Csak böjtön nem tartottak esküvőt.
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
Régen vasárnap tartották a lakodalmakat.
b) 1930 körül:
Mostanában szombaton van az esküvő.
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
Először a menyasszonynál volt a lagzi, majd 10 óra körül elvitték a menyasszonyt a vőlegényes házhoz és a vacsora már ott volt. Előtte való nap volt a polgári és a templomi esküvő.
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
n.a
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
Ld.: a pont.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
n.a
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
Most már nem családi házban tartják, hanem többnyire a városban, nagy épületekben pl. kultúrházban. Étteremben tartják, a fiaiké is ott volt.
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat):
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
Régen volt egy „kuszúri” a rokonságból, az hívott lakodalomba, de már az ő idejében is inkább apa vagy a család.
A menyasszony, vőlegény vagy a szülők hínak lagziba.
b) 1930 körül:
Meghívót küldenek. Nem régóta, talán a hatvanas évektől kártya is van de többnyire azt is személyesen adják át.
4.6.
Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Nem volt szándékos cseréptörés a lagziban. Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat):
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
Komárváros egy része ebből élt, hogy lakodalmakban muzsikáltak.
b) Milyen hangszereken játszottak?
Hegedű, bőgő, cimbalom volt a zenekarban.
c) Hány főből állott a zenekar?
n.a
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
Tangóharmonika a 70-es évektől jött divatba.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
Igen, december 13-án.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
December 13-án gyerekek, barátok tarisznyával mentek kotyolni: „Szabad-e kotyolni?” Egy fűrészelő bakot odavittek az ajtóba, majd rákezdték: „Luca, Luca, kitykoly, kitykoty,/ gelegenye kettő-három,/ a pálinkát várom,/ ha nem adnak szükücsöt,/ meggyújtom az üstököt!/ Kendtek tikjának annyi csirkéje legyen, mint égen a csillag, földön a fűszál! Kendtek tikja tojjék, a másik meg csatázzék! Kendtek disznajának annyi malaca legyen, egyik ólból kifusson, a másikba befusson, harmadikba száz jusson! Kendtek disznajának olyan vastag szalonnája legyen, mint a mestergerenda! A kendtek lányának akkora cicije legyen, mint a bugyogós korsó! Adjon Isten bő bort, bő búzát, békességet!” Száraz gyümölcsöt, később pénzt kaptak érte. (55-60-tól már pénzt vártak a gyerekek.) Apró szentekkor, december 28-án jártak a lányokat korbácsolni. 12 ágú korbácsot fontak fűzvesszőből. „Hála Isten megértük aprószentek napját!” Megkorbácsolták a lányokat, miközben ezt mondták: „Keléses ne légy, porzsávás ne légy, vizér küdnek, borér menny, borér küdnek, vízér menny!”
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Január 8-án vagy 13-án, illetve karácsony előtti héten szoktak regölni járni.
b) Meddig élt ez a szokás?
A 40-es évekig jártak.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
10-13 éves gyerekek.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
Bőrdudával kummogattak, láncosbotot csörgettek. Énekeltek: „Három királyok napján...”
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
Van 4-5. Régebben nem volt ennyi, mint most. (Kb. 2 %, de a falu is nagyon kicsi!)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Nem díszítettek x-szel tejesfazekat.
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
n.a
c) Hol szerezték be ezeket?
n.a
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
Nem szoktak tüzet gyújtani jeles napon.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
Nem szoktak tüzet gyújtani jeles napon.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Korábban volt egy középkorú ember, aki felöltözött bundába, kenderből kötött szakállat magának, a sapkáját is bevonta vele. A szülők megvették az ajándékot, odaadták neki, és ő adta át a gyerekeknek, mint Mikulás. Mióta meghalt, nincs már ilyen.
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
Mindegyik adatközlő mást mond(a bekezdések választják el a különálló válaszokat): Felnőtt férfiak jártak betlehemezni. Be voltak öltözve bundába. Egy közülük dirigált a többieknek, és énekeltek. A 70-es évekig a tanító és a plébános úr tanította be a gyerekeket, de mióta nincs iskola, betlehemezés sincs. Kb. az 50-es évekig hordták a betlehemet, karácsonyi énekeket énekeltek. Nem volt nagy színjáték. „Szabad-e bevinni a tisztességes házakhoz a betlehemet?” Volt szentcsalád-járás is, amiben résztvettek a lányok és a gyerekek is. Karácsony előtt 13 nappal Jézus és Mária képét elvitték egyes házakhoz, egy napig ottmaradt, majd következő este vitték tovább. Közben rózsafűzéreket mondtak, énekeltek. Utoljára a templomba vitték.
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Az állatok védőszentje Szt. Vendel, október 20. Ha megdöglött egy állat, azt mondták: „Elvitte a Szent Vendel.”
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Gyerekijesztő: „Elvisz a bagó!” (bagoly) „Jön a mumus!”
4.17. Diódobálás
Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Nem volt diódobálás.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
Favágó van a Holdban, egy batyuval.
