Andrásfa
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | Andrásfa, 1987. július |
| Adatközlők: | (1.) Koczor János, 1899. római katolikus, Andrásfa, Béke u. 6. |
| (2.) Koczor Istvánné, 1920. római katolikus, Andrásfa, Petúfi u. 34. | |
| (3.) Nagy Gyuláné Csákány Ilona, 1914. Petőmihályfa, római katolikus, Andrásfa, Rákóczi u. 8. | |
| (4.) Nagy Gyula, 1911. római katolikus, Andrásfa, Rákóczi u. 8. | |
| (5.) Bödei János, 1908. római katolikus, Andrásfa, Táncsics u. 18. | |
| Gyűjtötte: | Balogh Balázs |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1sfa |
| weboldal: | http://andrasfa.lapunk.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Érdemleges választ nem tudtak adni az adatközlők, hogy mikor és hogyan keletkezett a falu. (1,2,4,5) A legidősebb adatközlő az édesapjától hallotta, hogy 1886-ban Andrásfa 32 házból állt összesen. Arra a kérdésre, hogy miért éppen 1886-os állapotokról beszélt az édesapja, nem tudott válaszolni az informátor. (1)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A község régi családjai a: Takács, Kantik, Szarka, Hantó, Simon és Bödei családok, amelyek olyan régóta Andrásfán élnek, hogy senki sem emlékszik, hogy mikor és honnan vándoroltak ide. Az 1899-ben született adatközlő (1) Koczor János dédapjáról tudják, Koczor Istvánról, hogy az 1800-as évek legelején Nagykutasról került Andrásfára. (1,2,3,4,5)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem települtek be a faluba soha nagyobb számban máshonnan. (1,2,4,5)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
A faluból soha nem költöztek el nagyobb számban máshová. (1,2,4,5)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
A hasonlóságot a „nemesfalvak” egymás között és a „parasztfalvak” szintén egymás között mutatnak a megkérdezettek szerint. Telekes, Gersekarát, Kutas, Lakhegy, Andrásfa mind nemesfalvak voltak. Petőmihályfa, Hegyhátszentpéter és Győrvár pedig parasztfalvak voltak. (1,2,3,4,5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Andrásfa beletartozik a „Hegyhát” tájegységbe. Ebbe a tájegységbe tartoznak még a megkérdezettek szerint a következő falvak: Gersekarát, Hegyhátszentpéter, Petőmihályfa, Telekes, Kutas, Győrvár, Hegyhátsál, Sárfimizdó és Halastó. Még más községek is tartoznak a Hegyháthoz, de az adatközlők ezeket emlegették csak. Hegyhát vidék arról volt híres, hogy az itteni emberek igen verekedősek voltak. (1,2,3,4,5)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Nagyobb, más tájegységnek ismerik az Őrséget, ahova Őriszentpéter, Nagypankasz és Kispankasz tartoznak. Göcsejt is ismerik, de itt csak annyit tudtak mondani, hogy Göcsej vidék az Zalaegerszeg környéke, pontosan falvakat egyet sem neveztek meg. Ismerik még Hetést, ahova tartozik Kustánszeg, és az annál még messzebb eső falvak. (1,2,3,4,5)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Híres községek mindenki csak Vasvárat emlegette. Vasvár a hírnevet annak köszönheti, hogy híres búcsújáróhelye. (1,2,3,4,5)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Petőmihályfára mondták (amely „parasztfalu” volt és Festetics birtok), mert szegény lakosai voltak, hogy: „Hosszú dülő, rövid kepe, nem ér újat a kenyere.” Andrásfáról pedig: „Rövid dülő, hosszú kepe, újat is ér a kenyere.” Az anrdásfaiak a petőmihályfaiakat csak „Mihályfai bondok!”-nak csúfolták. A környékbeliek pedig az andrásfaiakról mondták, hogy: „Rojtos gatyás nemesurak pártját fogják a parasztnak.” (1,2,4,5)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Andrásfáról jelentős mértékben csak a környékbeli nemesfalvakba házasodtak: Gersekarátra, Telekesre, Kutasra. Előfordult – kevesebbszer ugyan –, hogy nem nemes faluból is házasodtak: Petőmihályfáról, Hegyhátszentpéterről, Győrvárról. (1,2,4,5)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Vasvárra, Zalaegerszegre, Rumba, Körmendre, olykor-olykor Őriszentpéterre és Pacsára is. Sajnos időpontot nem tudtak mondani (minden adatközlő halványan emlékezett egy-egy időpontra, de ezek ellentmondtak egymásnak).
b) Piacra:
Szerdánként Vasvárra, kedden és pénteken Zalaegerszegre és Körmendre jártak. Szombathelyen szintén szerdán volt piac, de ide ritkán jártak.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Andrásfán augusztus 20-án volt búcsú. Eljártak még Hegyhátszentpéterre Péter-Pálkor, Petőmihályfára Szentháromságkor, Telekesre és Gersekarátra szintén Szentháromságkor, Lakhegyre Áldozócsütörtökön, Győrvárra és Egervárra Erzsébetkor, Hegyhátsálra és Sárfimizdóra Úrnapján, Halastón és Nagykutason már nem emlékeznek, hogy mikor volt a búcsú, de oda is el-eljártak.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Mária nevenapjára és Kisassznyi búcsúra Vasvárra, Celldömölkre és Sümegre jártak, Szentháromság és Mária nevenapja búcsúra meg Csatárra jártak búcsújáróhelyre a régiek. (1,2,3,4,5)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Summásnak félévre szegődtek a régiek Dunaadonya és Cikolára. Más helyekre is mentek még, de ezeken kívül már nem emlékeznek arra, hogy hova. Egyik adatközlő (1) emlékezete szerint 1912-ben Andrásfáról és a környékbeli falvakból 160 ember szegődött Cikolára félévi summás munkára. Ez azért emlékezetes, mert igen soknak számított ez a 160 ember elmenetele. (1,2,4,5)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Andrásfára csépelni jártak csak kb. 1930-ig. Rönökről az egyik adatközlő szerint, de csak elvétve. (2) Nem jártak ide dolgozni más falvakból. (1,3,4,5)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
A helybeliek nem készítettek eladásra más falubelieknek ilyen szerszámokat és eszközöket. Ők maguk ezeket a szerszámokat a vásárokon szerezték be (lsd. I.11.vásár) (1,2,4,5)
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Az Andrásfán használt cserépedényeket Oszkón és Kotormányossenyeházán készítették. Vándorárusok szállították onnan Andrásfára. (Kotormányossenyeházaként emlegetett falu ilyen névvel nem létezik. Ma Bajánsenyének hívják, de régen több faluból vonták össze. Volt Felső- és Alsókotormány, Baján- és Senyeháza, valamint Dávidháza. Az andrásfaiak tudatában azonban Kotormányossenyeházaként él a falu, ahonnan cserepet szállítottak a vándorárusok. A kérdésre, hogy hol van ez a falu, azt válaszolták, hogy Őriszentpéter mellett, ami meg is felel a valóságnak. (1,2,4,5)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
A II. világháborút követő évekig cserépárus vándorárusok jártak Andrásfára Oszkóból és Kotormányossenyeházáról (lsd. I.15.). Sümegről és Zalalövőről még az 1970-es évekig jártak a meszesek. 1920-ig Horvátországból magukat „bálizs”-nak nevező árusok jártak a faluba és órát, láncot, borotvát, ollót árultak. Kb. 1940-is Szeged környékéről paprikások is jártak Andrásfán. Drótos és üveges tótok Trencsény megyéből jártak az I. világháborút követő időszakig. 1932-ig sonkolyosok is jártak a faluba mézet árulni, de róluk senki se tudta, hogy honnan jöttek. (Mindenki el is magyarázta, a megkérdezettek közül, hogy a sonkoly lépet jelent.) Magukat erdélyinek nevezők pedig deszkát árultak 1920-ig. (1,2,3,4,5)
b) Honnan jöttek?
Bajánsenye, Sümeg, Zalalövő, Horvátország,Szeged környéke, Trencsén megye, Erdély.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
meszesek, bálizs, paprikás, drótos és üveges tótok.
d) Mit árultak?
Cserépedényt, meszet, órát, láncot, borotvát, ollót, paprikát, mézet, deszkát.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Különösen a lakhegyieknek. Ugyanezen falvak határában az andrásfaiaknak is volt igen jelentős mértékben szőleje. Legnagyobb mértékben Petőmihályfa határában. (1,2,3,4,5)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A lakhegyi, kutasi, felekesi és mihályfai (Petőmihályfa) gazdáknak jelentős mértékben volt szőlőjük az andrásfai határban.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Andrásfa határában mindig csak egy temető volt. Ez a temető római katolikus temető. (1,2,3,4,5)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Nincs a falu határában olyan hely, ahol nagyobb számban emberi csontot találtak volna valamikor.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Erre a kérdésre azt felelték, hogy a falu a búcsút augusztus 20-án tartja. Az a falu ünnepe. Nem tudnak a fogadott ünnepről. (2,3,4,5) A jégverés ellen valamikor tartottak fogadott ünnepet, de nem tudta megmondani, hogy melyik napon. Halvány emléke szerint talán Úrnapján. (1)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
A két világháború között általános volt az egymáshoz erősített 3 borona használata. Ezek vasból készült S (kígyó) alakú boronák voltak. (1,2,3,4,5)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
A két világháború között a kézi vetés általános, a gépi vetés kezdetben egyáltalán nincs, az 1930-as évek legvégére volt 1 vagy 2 db Andrásfalván. (1,2,3,4,5)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
Ritka.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A faluban a gereblyés, a villás kaszacsapó és a hajmók is használatos volt. Minden megkérdezett szerint a hajmók (kajmók) ősrégi eszköz, a gereblyés és a villás (gereblés és vellás) kaszacsapó pedig kb. 1920-tól ismeretes. (1,2,3,4,5) Egy, a legidősebb adatközlő szerint, aki 1899-ben született, szintén a hajmók a legrégibb, de a másik két kaszacsapónak az első itteni használatának az évszámát is meg tudta mondani. A gereblyés kaszacsapót 1915-től, a villás kaszacsapót pedig 1920-tól használják Andrásfán. A gereblyés kaszacsapót és a hajmókot használják a legtöbben, a villásat csak kevesen, ritkán. (1)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen, használtak olyan kévekötő fát a faluban, aminek a vastagabb fel nyílás volt, ahova a sarlót be lehetett dugni. (1,2,4,5)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Rozsból és búzából is 17 kéve volt egy kereszt, de mindenki emlékszik még, hogy korábban 21 kéve jelentett egy keresztet. A váltás nem volt olyan éles és gyors, hogy évszámhoz lehetne kötni, de kb. az 1930-as évekre tehető. Meghatározatlan számú keresztet hagytak összekapcsolva a mezőn és ennek a neve kepe volt. (1,2,4,5)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szót ismerik és a mezőn meghatározatlan számú összekapcsolt keresztet jelöli. Nem használták ezt a szót a termés mennyiségének a meghatározásához. (1,2,4,5)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A faluban csak egy kézicsépet találtam. Ennek a nyélhossza 151 cm volt. A megkérdezettek szerint ez volt mindegyiknek pár cm eltéréssel a nyélhossza a faluban. Becslésük szerint 150-155 cm lehetett a csépek nyélhossza. (1,2,3,4,5)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A két világháború között gépi cséplés esetén állandó banda járt mindig a cséplőgéppel. (1,2,3,4,5)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A nyárs használata kizárólagos volt a kicsépelt szalma kazalba hordásakor. A nyársat már a cséplőgép megjelenése előtt is használták. A nyársas a kb. 4 m hosszú vasalthegyű rudat vízszintesen tartva beleszúrta a szalma kupacba és egy ember segítette még a szalmát felhúzni a nyársra és segítette a nyársast, hogy terhét a feje felé tudja emelni. A nyársas aztán a nyársat a feje felett tartva elvitte a szalmát a kazalra. (1,2,3,4,5)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Kb. az 1950-es évek végéig, 1960-ig termeltek hajdinát a magántulajdonú földeken. (1,2,3,4,5)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A burgonya eke után való vetése 1928 körül kezdődött csak, viszonylag később. Ez az eljárás csak az 1940-es évek legvégére vált általánossá. (1,2,3,4,5)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát a renden egyszer forgatták és boglába hordták kb. 3 nap száradás után. (1,2,4,5)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A napi száraztakarmányt az istállóba villával vagy burittóval (nagymértű kosár) hordták. Ez utóbbi használata volt a sokkal elterjedtebb. (1,2,3,4,5)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
vonyó és nyakfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
rúdszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (1,2,4,5)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Ősszel, október-november táján cser és bükk levelet, „csalétot” mentek gyűjteni az erdőbe, és tél végén tavasszal is volt alomnak való. (1,2,4,5)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Sokan használtak falevelet almozáshoz.
c) Melyik évszakban?
Tél végén, tavasszal használták.
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
1930 körül a ló befogásához mindenki tartóláncot használt. A nyakló használata később jelent meg, a 30-as évek végén, de még akkor is ritka volt. (1,2,4,5)
b) Melyik mód régibb, újabb?
A tartólánc régibb.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A ló által húzott személyszállító készséget nevezték kocsinak és a marha húzottat szekérnek, a szekeret teherszállításra használták. (1,2,3,4,5)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálas takarmányt szállító szekér hossza kb. 3,5-4 m volt. Sukkban már nem emlékezett senki sem pontosan. A nyújtott hosszú szekér volt a kizárólagos kb. 1940-ig. A vendégoldallal való szállítás mindi (1940 után is) kevesebb volt. (1,2,4,5)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján kizárólag kötéllel, „rudazó kötéllel” történt. (1,2,4,5)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Andrásfán enyhén ívelt saroglyát használtak. (1,2,4,5)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A b) ábrán látható kast használták általánosan, de ritkán, volt aki kettőt is használt belőle egyszerre. (1,2,4,5)
b) Használtak-e kettőt is?
Ritkán.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Igen, a vonómarhát is patkolták (talpalták) évszaktól függetlenül, mikor fúrt a lábával és kisebesedett a talpa. Sokan talpaltatták a vonómarhát, sokszor tehenet is. (1,2,3,4,5)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény régi neve zséter volt. (1,2,4)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Na! Mehetünk!
b) terelik jobbra
Jobbra: Humeg! vagy Humegha!
c) és balra
Balra: Nejde! vagy Nejdeha!
Ismerik a becce szót. A kis borjút nevezik így, és nem kapcsolják össze egy terelő szóval se. (1,2,3,4,5)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Cocám ne! Hoc-hoc! (1,2,4,5)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pitye-pitye! Pizsi-pizsi! Pi-pi-pi! (1,2,3,4,5)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A kutyát Eszle! vagy Le! szavakkal hívják, sokszor neve szerint Gyere ide! szavakkal. (1,2,4,5)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
A kendertöréshez tilótípusú „kendervágót” használtak. (1,2,4,5)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Fekvő rokkát használtak az asszonyok a faluban a fonáshoz, amit egyszerűen csak: „rokkának” hívtak. (1,2,4,5)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
n.a.
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
A falu határában soha nem volt elkülönült házcsoport, sem korábban önálló falu. A község mindig a mostani helyén állt. (1,2,3,4,5)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Meglepő módon erre a kérdésre egyetlen adatközlő sem tudott válaszolni érdemben. A legtöbben azt mondták, hogy borona- és sövényfalu ház csak parasztfalvakban volt. Andrásfalva „nemesfalu” volt, itt csak sárfalat építettek. (1,2,3,4,5)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A régi szabadkéményes házak füstvezetékét a konyha födém szintjén lepadlásolták és tégla „mászókéményt” építettek félig a fal mellé. Kb. az I. világháború utáni időszaktól zárt kéményeket építettek a faluba. (1,2,4,5)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
A megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint 3 db ajtó nyílt a legrégebbi házakon a szabadba, a „pitarba”. (1,2,3,4,5)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Igen, volt a faluban mestergerendás ház, amelynek a padlásgerendái a ház hossztengelyére merőlegesen álltak. Keresztmestergerenda a földfalu házakon is volt. (1,2,4,5)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
Mindegyik adatközlő szerint az 1900-as években építettek először rakott sparheltet Andrásfán (viszonylag későn), de az 1920-as évek elején és az 1930-as évek végé vált általánossá. (1,2,4,5) A legidősebb adatközlő az édesapjától hallotta, hogy az első rakott sparheltet 1906-ban építették a faluban. (1)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
A kontyolt tetejű, négyzet alaprajzú kockaházak az 1950-es években váltak általánossá. Az 1930-as évek legvégétől nem építenek régi, egysoros házat. (1,2,4,5)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Nem tud senki sem olyan régi házról, amelynek a szobájában konyhából fűtött kemence lett volna. (1,2,4,5)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
A konyhai kemencét normál c) kb. 50 cm-es magasságú padkára építették. (1,2,4,5)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Volt régen torkos és hajlított pajta, valamin a még most is álló téglalap alaprajzú háromosztatú pajta. Ezeket túlnyomórészt úgy építették, hogy vastag fa lábakon nyugodott a tetőszerkezet és nem volt zárt fala a pajtának, ezért csak „lábas pajtának” hívta mindenki. A meglevő háromosztatú pajták alaprajza. (1,2,3,4,5)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
A fazékkiszedő villa egyik ágát akasztották a fazék fülébe a). (1,2,4) Nem emlékeznek a fazékkiszedő villa használatára. (3,5)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Az élők már csak a gyalulva eltett és kovászolt savanyításra emlékeznek. (1,2,3,4,5)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Az egészben eltett (savanyított) káposztának és répának olyan halvány emléke él csak, hogy a tényen kívül, a körülményekről már semmit sem tudnak mesélni az adatközlők. Az élők már csak a gyalulva eltett és kovászolt savanyításra emlékeznek. (1,2,3,4,5)
3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)
A kenyér házi sütése 1960-ra teljesen megszűnt a faluban. (A TSZ megjelenésével összefüggésben.) (1,2,3,4,5)
3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.
Az egész falu a b) ábrán látható kétsoros kenyértartót használta. Más kenyértartót nem is ismertek. (1,2,4,5)
3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.
Igen, használtak egy darab füllel ellátott fából készült dongás vajköpülőt. Sajnos a faluban egy darab vajköpülő sincs már, de emlékük elevenen él a lakosokban. (1,2,3,4,5)
3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.
A fából készült hajdinatörő ütője forgórésznél keskenyített volt. Két típusa volt honos, az a) és a g) ábrán látható ütőfajták. Sajnos már egy sincs belőlük a faluban. (1,2,4,5)
3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?
Készítettek hajdinából és kölesből is liszttel sűrítve, tejben főzve olyan kását, amit kiszaggatva fogyasztottak. Pluszka volt a neve. (1,2,4) Nem emlékeznek ilyen ételre. (3,5)
3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?
Töltetlen kalácsot az ünnepekre sütöttek. Ennek csak a fonott hosszúkás változatát ismerték a), amit fonyott kalácsként hívtak. (1,2,4,5)
3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?
Lecsót kb. az 1920-as évek óta készítenek, de gyakrabban csak a II. világháború utáni időszaktól. A lecsóban a legtöbb a paradicsom és a paprika volt, és ezt egy-két fej hagyma dúsította. Krumplit csak a legutóbbi időszakban (1960-tól) tesznek bele. (1,2,3,4,5)
3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?
Az I. világháború utántól előfordult, hogy valaki nyersen ette a paprikát és a paradicsomot, de általánosan erről a szokásról csak az 1940-es évek végétől beszélhetünk. (1,2,3,4,5)
3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?
Az ünnepi karácsonyi asztalra töltött (mákos, diós, lekváros) kalács került mindig. (1,2,3,4,5)
3.22.
a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?
Igen, viseltek régen a férfiak széles gatyát felsőruhaként ünnepekre. Arra viszont már senki sem emlékszik, hogy ezek a gatyák hány szélből készültek. (1,2,3,4,5)
b) Hány szélből készült?
n.a.
3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)
Kb. 1940-ig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát blúzzal. (1,2,4,5)
3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?
A faluban nem szőttek az asszonyok soha az informátorok emlékezete szerint. Csak fonalat fontak. (1,2,3,4,5)
3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?
Az 1960-as évekig nem ment ki egy asszony se fedetlen fővel (fejkendő nélkül) az utcára. (1,2,3,4,5)
3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?
Nem volt szokás az ágyak párhuzamos egymásmellé tétele a lakószobában, bár előfordult az ágyak ilyetén való elrendezése egy-két háznál. (1,2,3,4,5)
4. Család, közösség, világkép
4.1.
a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?
Farsangkor, februárban tartották a legtöbb esküvőt. (1,2,4,5)
b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?
Böjti időszakban viszont soha nem tartottak esküvőt. (1,2,4,5)
4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?
a) 1910 körül:
1910 körül vasárnap
b) 1960 körül:
1960 körül szintén a vasárnap (nagy ritkán szombat) (1,2,3,4,5)
4.3.
a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?
A lakodalmat mindig a lányos háznál tartották.(1,2,3,4,5)
b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?
Itt két egyenrangú főétkezés volt: az ebéd és a vacsora. (1,2,3,4,5)
c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?
n.a.
4.4.
a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)
Kb. az 1970-es évek második felétől a lakodalmakat kultúrházban vagy étteremben tartják. Ez a szokás már kizárólagos. Most már viszont csak egy főétkezés van ezeken a helyen: a vacsora. (1,2,4,5)
b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?
Kb. az 1970-es évek második felétől.
4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)
a) 1910 körül:
1910 körül: 2 vőfény három nappal a lakodalom előtt végigjárta a faluban azokat az embereket, akik hivatalosak voltak a lakodalomra, és egyszer hívta meg őket.
b) 1980 körül:
1980 körül: a jegyespár személyesen elmegy a közeli rokonokhoz 1-2 héttel a lakodalom előtt és egyszer meghívja őket. A többi vendéget csak postai úton hívják meg a lakodalomra (természetesen csak egyszer). (1,2,3,4,5)
4.6.
a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?
Nem emlékeznek olyan szokásra, hogy a lakodalom során valaki cserepet tört volna össze szándékosan. (2,3,4,5) Igen, volt. (1)
b) Ki, mikor és miért tört cserepet?
A násznagy a vacsora előtt a földhöz vágott egy tányért, azért, hogy a házasok között békesség legyen, mert az engedetlen asszonyt így vágja majd szájon a férje. (1)
c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =
n.a.
d)Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)
a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?
A lakodalom során cigányzene volt. A zenészeket Győrvárról vagy Telekesről hívták. A tangó és a gombos harmonikát nem tudta megkülönböztetni senki sem, de nem is volt a lakodalomban harmonikazene csak nagyon ritkán. A legutóbbi 10 évben divat a pop zene. (1,2,3,4,5)
b) Milyen hangszereken játszottak?
1 prímás, 1 kontrás, 1 cimbalmos, 1 sípos és 1 bőgős.
c) Hány főből állott a zenekar?
Általában 5 zenész volt a zenekarban
d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?
n.a.
4.8. Lucázás
a) Volt-e lucázás és mely napon?
December 13-án reggel.
b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.
December 13-án reggel mentek a legények lucázni. A lucázás nem alakos szokás. A legények csak egy köteg szalmát vittek magukkal. Ha beköszöntöttek, hogy: „Szabad-e kotyolni?” és nem engedték be őket, akkor azt mondták. „Egy csibéje legyen, az is vak legyen!” Ha beengedték őket, akkor hangos: „Dícsértessék Jézus neve!” köszönéssel léptek be. Mindenki más szöveget mondott a megkérdezettek szerint, volt, aki a „disznóbb” malacságokat szerette inkább mondani, volt aki kihagyta ezeket a részeket. Főleg azokhoz a házakhoz mentek szívesen a legények, ahol eladó lány is volt. Az elmondott szövegek a következők voltak: „Luca Luca kity-koty Tojjanak a tikjuk, lúdjuk Luca, Luca három A pálinkát várom. Ha nem adnak pálinkát Elhajtom a disznaját. Luca, Luca kity-koty Olyan vastag szalonnájuk legyen, Mint az ajtószálfa. Annyi tejek, szalonnájuk legyen, Mint az égen a csillag. Kendtek lányának akkora csöcse legyen, Mint a bugyigakorsó. Kendtek lányának akkora valaga legyen, Mint a kemence szája. Úgy álljon meg a balta feje a nyelibe, Mint a tököm a helibe.” (1,2,3,4,5)
4.9. Regölés
a) Melyik napon szoktak regölni?
Karácsony másnapján.
b) Meddig élt ez a szokás?
Ma is él.
c) Kik regöltek: legények, gyerekek?
Legények.
d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.
Karácsony másnapján regölnek a legények. A szokás még ma is él, de ma már csak gyerekek regölnek. Utoljára 1940 körül volt „tisztességes” regölés. (1,2,3,4,5) A szövegre sajnos már csak a legidősebb adatközlő emlékezett, ő se a teljes szövegre, mert a „maiak” akik ma regölnek, azok csak egy-két szót mondanak. Az általa elmondott szöveg: „Haj regö-rejtem Azt is megengedte Nékünk a nagy Úristen Adjon az Úristen Ennek a gazdának Egy hold földön Száz kereszt búzát Egy hold földön Száz kereszt árpát A kisebbik béresnek Arany ostornyelet A nagyobbik kocsinak Arany ostornyelet Adjon az Úristen Ennek a gazdának Csingős-pöngős szekeret…” Sajnos a szöveg többi részére már nem emlékezett a legjobb adatközlő sem. (1)
4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?
A faluban mindig kb. 3-4 öreglegény volt, ami nem teszi ki a falu lakosságánask a 1 %-át. (1,2,3,4,5)
4.11. X-el díszített tejesfazék
a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?
Használtak régen három X-el díszített tejesfazekakat a faluban. (1,2,4,5)
b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?
Három X-el díszített.
c) Hol szerezték be ezeket?
Oszkóban készítettek és vándorárusok hozták Andrásfára. (1,2,4,5)
4.12
4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?
a) Melyik napon,
A lakodalom során, ha igen magas volt a mulatók kedve, akkor az út közepére beszúrtak egy seprűt nyéllel a földbe, és meggyújtották a seprűt, azt táncolták körül és a cigány húzta kint az udvaron. (1,5) Előfordult, hogy a menyasszony és a vőlegény felmászott ez idő alatt a fára és ott „ki tudja mi történhetett, mert igen mozgott a fa”. (1)
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
Lakodalmas vendégek.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?
a) Melyik napon,
Nem melegedés céljából tűzgyújtás nem volt. (2,3,4
b) miért,
n.a.
c) kik végezték?
n.a.
d) Meddig élt ez a szokás?
n.a.
4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)
Miklós napon (december 6-án) a gyerekek kipucolták a cipőiket és kitették az ablakba, amibe a Mikulás ajándékokat tett. A Mikulás kifordított kabátot hordott, belisztezte az arcát és láncosbotja volt. A gyerekektől számon kérte, hogy tudnak-e imádkozni. (1,2,3,4,5)
4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.
A betlehemes játék alkalmából 4-7 gyerek gyűlt össze. Pásztorok voltak és vezetőjüket öregpásztornak hívták. A szokással kapcsolatban másra nem emlékeztek a megkérdezettek. (1,2,4,5)
4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?
Szent Antalt tisztelik az állatok védőszentjeként. Tudják azt is, hogy a marhák patrónusa sok más faluban Szent Vendel. (1,2,3,4,5)
4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?
Erre a kérdésre érdemleges választ nem kaptam. „Elvisz az ördög/farkas/patkány/csendőr/kéményseprő!” (1,2,3,4,5)
4.17. Diódobálás
a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?
Nem volt soha szokás sem a templomban, sem a szobában szenteste a diódobálás (1,2,4,5)
b) Mikor, hol, miért?
n.a.
c) Írjuk le tömören a szokást?
n.a.
4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?
A Holdban egy cigány van, vállán fejszével. Azért áll a Holdban, mert újholdvasárnap kökénybokrot vágott és büntetésből az Isten a Holdba állította, hogy mindenki lássa, hogy jár az, aki vasárnap dolgozik. (1,2,3,4,5)
