Radamos

Adatlap

Adatfelvétel ideje:
Adatközlők:	(1.)
	(2.)
Gyűjtötte:
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Ez már nagyon régi falu, már 1724-ben is voltak itt házak, egy régi házi mestergerendájába volt ez belevágva. (2,3) Radamos középkori eredetű falu. (5)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Bíró, Gál, Szabó, Tóth, Szomi, Kalamár, Rudas, Füle, Völgyi. Régen csak 3-4 szlovén család élt itt, de most már sokan bejönnek a faluba, sok a vegyesházasság. A szomszéd falu, Nedelica (Zorkóháza) már tiszta vend. Itt nem volt nagy betelepítés, csak Kámaházára és Hídvégre. (1,2,3,5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba soha nagyobb számban nem települtek be. A népesség természetes úton szaporodott, s a fiatalság általában falun belül vagy szomszédos faluból házasodott. Újabban azonban sok a szlovénekkel kötött vegyesházasság. (1,2,3,4,5)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Csak az 1920-as években vándorolt ki mintegy 10 család Dél-Amerikába: Brazíliába, Argentínába. Az utóbbi évtizedekben pedig néhány vendégmunkás Ausztriában vagy az NSZK-ba házasodott meg, s azok közül volt, aki ott is telepedett le. (5) Sokan Lendvára mentek a gyárba dolgozni és ott építettek. Az I. háború után többen elfutottak Dél-Amerikába: Brazíliába, Argentínába. Pénzt keresni mentek, de csak két család jött vissza. (2,3) 1905 után sokan kivándoroltak az itteni magyarok közül főleg Dél-Amerikába, Brazíliába. Kevesen tértek vissza. (4,6)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Göntérháza, Kámaháza, Zsitkóc és Dobronak hasonlít legjobban Radamoshoz. A viselete is, a gazdálkodás is, a beszéd is. Bánuta már nem egészen olyan min t mi, mert pl. azt mondják, hogy köcöle arra, ami nálunk fűhordóruha. Lakos még inkább más, azok már Lendvához tartoznak. Hídvég is. Ők ővel beszélnek: főmenök a högyre. (Radamos környékén viszont i-ző a nyelvjárás.) (1,2,3) Radamoshoz Dobronak nem nagyon hasonlít, mivel ott sok volt a purger, akik nem olyan parasztosan öltözködtek, mint a hetisiek. (4,5)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Igen. „Mi hetisiek vagyunk. Ahol –háza (falunév) van, azok mind hetisiek, mert minden héten egyszer mentünk a fárába templomba. Minden vasárnap gyalog ment mindenki és mezítláb, ott vettük föl a félcipőnket. Mikor az epörje fa már kihajtott, mezítláb jártunk.” (1,2,3) „Ez a Hetis. Dobronak, Zsitkóc, Kámaháza, Göntérháza, Szijártóháza, Gáborjánháza, Bödeháza, Zalaszombatfa tartozik szerintem Hetishez. Bánuta már ő-vel beszél, az szerintem nem.” (4,5)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Az összes adatközlő Göcsejt nevezte meg, mint szomszédos néprajzi csoportot. Egyesek (4,5 és bizonyalanul 2) Muraközt és a szomszédos vendvidéket is tájegységként vagy néprajzi csoportként említették, bár a fogalmakkal szemmel láthatóan nem voltak teljesen tisztában. Lakos, Hidvég, Gyertyános és Hosszúfalu Lendvavidékhez tartozik. (2,6)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Törzsökpörkülü Bödeháza. Bödeházán volt egy gazdag ember. Nem kapott aratókat, mert nagyon sovány kosztot adott. Hát korán reggel megpörkölte a törzsököt, hogy azt higgyék, hogy húst kapnak az aratók. (2,3) Radamos mindig mos, mégis mindig mocskos. Így csúfolják viszont a bödeháziak Radamost. (1,2,3 adatközlők tiltakoznak, mondván, úgy kell írni, hogy Radamos mindig mos, mégis aranyos.) Csikverrasztó Gáborjaháza. Mert a patakba kirakták a csikkosarakat, a társak meg kilopták a kosárból a csikhalat. A csikkosár vesszőből volt kötve, volt egy belső szája, olyan szükülete, hogy ne tudjon a hal kijönni. A Bedamona patakban volt ez. A csikoskáposzta igen jó volt, meg az ikrája, a tojása is az, sütvö (azaz sütve). (1,2,6) A dobronakiak a purgerek, mert az mezőváros volt. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Régen főleg a szomszédos magyar falvakból házasodtak. Leginkább Hídvégről és Göntérházáról. (1,2) Minden faluból házasodtak, ami hetisi volt. Most meg már a szlovén falvakból is. Régen nagy újság lett volna a vegyesházasság. De szoktak házasodni Hosszúfaluból és Lakosból is. (1,2,3,4,5) Radamos kis falu, azért nem sokan találtak a faluban házastársnak valót. Azért a szomszédos magyar falvakban kerestek e legények feleséget. (5,7)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Dobronakra, Lendvára, Csáktornyára, Perlakra, Bagonyára, Turniscséra és Cserencsócra jártak el. Ez a fontossági sorrend is. (1,7)

b) Piacra:

Lendvára. Fejen vitték a tejfölt, tojást a kocsmába. (1,2,3,4,5,6)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Lendvára jártak Szenthárosg vasárnapján a Szentháromság kápolnához és szeptember első vasárnapján az angyalok búcsújára.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Csáktornyára Porcinkulakor, augusztus 2-án mentek gyalog. Mária Bisztricére még most is mennek. Turniscsára Nagyasszonykor mennek. 1921 előtt gyalog, zászló alatt mentek Búcsúszentlászlóra és Vasvárra is. (1,2,3,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásmunkára jártak általában a fiatalok. Bácskába, Bánátba, Baranyába szerződtek 6 hónapos munkára a szegényebbek és 10 q búzát kerestek. („6-6 férfi 1920 előtt Sormásra járt csépölni az uradalomba. Amikor még nem volt cséplőgép a radamosi nagyobb gazdák zorkóházi vendeket fogadtak fel résziből csépölni. Minden 11. köröszt vót az övék.”) (1,2,3) Uradalmi cselédnek innét nem ment senki, de a szegényebb lányok örömmel mentek házi cselédnek a lendvai nagyságokhoz. (1,2,3) Ide csak csépölni és aratni jöttek a nagygazdákhoz a szomszéd vend falukból. (5,7)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

„Amikor még nem volt cséplőgép, a radamosi nagyobb gazdák zorkóházi vendeket fogadtak fel résziből csépölni. Minden 11. köröszt vót az övék.” (1,2,3) Uradalmi cselédnek innét nem ment senki, de a szegényebb lányok örömmel mentek házi cselédnek a lendvai nagyságokhoz. (1,2,3) Ide csak csépölni és aratni jöttek a nagygazdákhoz a szomszéd vend falukból. (5,7)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

Nem.

f) fagereblyét

Nem.

g) faboronát

Nem.

h) egyebet?

Kb. 1935 óta azonban sokan készítenek kukorica sasából cekkert eladásra. Az asszonyok és gyerekek kötögetik és elég jól keresnek vele még napjainkban is. Lendvai kereskedőknek adják el, azok meg másutt árusítják. Az asszonyok a fölös vásznat mindig eladták a lendvai vagy valamelyik közeli nagyobb vásárban. Amit kaptak érte, az övék volt, abból öltözködtek.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Favillát, csépet, gereblyét a közeli Nagypalinán készítenek eladásra a szlovén gazdák. Favillát az idén is árultak, Mopedre kötözve hozták tavasszal, 15-20 is volt egyiknél-másiknál. 150.000 régi dinárért adták. (1,2,4,5)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A faluban főleg a kebelei, dobronaki és filóczi fazekasok edényeit vásárolták. Egy időben volt két fazekas Hosszúfaluban is. A kebeleiek és filócziak minden vásárra elvitték az edényüket és adták pénzért is, de cserébe is: egy mázas tejesfazekat pl. 3-sor töltve búzával vagy rozzsal, egy leveses tálat ugyancsak. Ősszel hozták az árujukat, szekéren is, és a falu közepén vagy a házaknál árulták. Elmentek így talán 50 km távolságra is, amíg el nem fogyott az árujuk. (1,2,5,6) A filócziak a szekérről árult mázatlan edényeket egyszer vagy kétszer töltve árulták, a mázasat háromszor töltve. Minden terményt elfogadtak, még a babot, kölest, hajdinát is. (5,7)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Olcsó Jancsik, fütyülős zsidók, edényfoltozók, drótostótok, tikászok, kaszanyél és favella árusok.

b) Honnan jöttek?

Ócsó Jancsik bosnyákok voltak.A tikászok renkóciak voltak,a kaszanyél árusok pedig palinaiak voltak.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Olcsó Jancsik, fütyülős zsidók,edényfoltozók, drótostótok, tikászok(renkóciak),gráblát árusok(palinaiak).

d) Mit árultak?

„Az én gyerekkoromban Olcsó Jancsik jártak meg a fütyülős zsidók. Az Ócsó Jancsik egy láda félébe hoztak mindenféle csecsebecsét, borotvát, pántlikát. A zsidók meg réffel mérték a pántlikát. Azok már szekérrel jártak. Szedték össze a pusztarongyot és a pusztavasat és azért adtak valami pántlikát, melltűt, hajcsatot." Edényfoltozók, drótostótok ablaküveget foltoztak, cserép- meg vasedényeket fenekeltek. A renkóciak mind tikászok voltak. Már hajnalban kiabálták: csibehús, csibehús… A hátukon nagy ketrec volt, abba rakták a baromfcit. A palinaiak meg gráblát, kaszanyelet és favellát árultak, s árulnak még most is. (3,4,5,6)

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falu határában nincs szőlőhegy, azért a helybeliek más falvak szőlőhegyein művelik szőlőjiket. A legtöbb radamosi gazdának Lendvahegyen van a szőlője rajta présházzal, „pincével”. Kevesebbnek a dobronakin. Az átlagos szőlőbirtok 28-30 ár. Minden kisparaszt legfőbb vágya, hogy valamelyik szomszédos szőlőhegyen egy kis birtokhoz jusson. A szőlőbirtok ára legalább ötszöröse a legjobb szántóénak. (1,2,3,4,5,6)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A falu határában nincs szőlőhegy.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A radamosi temető még 100 éves sincs, 1890 körül létesült. Azelőtt Dobronakra hordták a halottakat, ott volt egy külön „hetisi temetü”. A Kebele felé vezető út mellett volt, de már a helye sincs meg, beépítették. A falu határában régi temetkezésnek nem találták nyomát. (1,2,3) A radamosiak Dobronakon a hetisi temetőbe temetkeztek. A dobronakiak nem oda, nekik volt külön temetőjük. De a többi hetési falu ugyanarra a helyre. „Árrul maradott vissza a halotti tor is. Olyan messzire el köllött vinni a halottakat, kocsin vagy szekéren, hogy mire visszaértek, megéheztek, köllött tort adni. (5,7)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A falu határában régi temetkezésnek nem találták nyomát. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falunak több fogadott ünnepe volt. A keresztjáró napok jeles fogadalmi ünnepek Hetésben. Ezek az áldozócsütörtök előtti napok. Hétfőn Kámaházának és Zsitkócnak, kedden Göntérházának, szerdán pedig Radamosnak volt a fogadott ünnepe. „Ezeken a körösztjáró napokon prosecció megy, megszentöli a pap búzát, a högyet, a termést.” Mindhárom falu tart prosecciót. (1,2,3,4,5) Június 28-án van a jégverési fogadalom ünnepe. Ugyanis 1921-ben az egész határt elverte a jég. (1,2,3,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Használtak. „Két borona bránnya volt egymás mellé téve és össze vót kapcsóva. Fa bránnya vót vas fogakke. Mindenki így húzatta tehenekkel vagy lovakkal, kinek mi volt. Egypár bránnyának mondták.” A szlovén falukban csak egy borona volt, szélesebb, mint a magyar és nehezebb is. (1,2,3,6)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Általános. Kb. 1930-ig mindenki kézzel vetett. Az első vetőgépet Bíró László vette 1930 körül. 1934-ben pedig vett egyet a Bagó Gyura is. „A férfiak nyakukba akasztották az asztalruhát és abból vetöttek. Mind kézzel vetöttünk, ruhábul.” (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Ritka. A Bíró Lászlónak volt az első vetőgépe a faluban, de a környéken már volt akkor másutt, és az uradalomnál is használták. Vállalt vele bérvetést, de nem nagyon volt jelentkező, sajnálták rá a pénzt. Most már csak zabot vetnek kézzel, azt is abroszból, asztalruhából. (5,7)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Itt – néhányan, amikor még kaszával arattak – villás kaszacsapót, régen pedig – s egyesek később is – hajmókot használtak. Utóbbi szót azonban nem ismerik, de magát a tárgyat 7. sz. adatközlő még meg tudta mutatni. „A villás kaszacsaput sok gazda maga készítette, majdnem mindenkinek volt kis faragókamrája. Az egyszerűbb kaszacsaput pedig volt, aki minden éven újra vágta, hogy rugalmas maradjon. Takaritufának hívtuk.” (2,5,7) Utoljára kb. 10 éve használták őket, mert azóta traktor vagy kombájn arat. Az a) ábrán látható villás kaszacsapót újabban használták csak, de nem három hanem két ágú volt. Szilfából készítették, használat előtt tűzben megpiritották. Általános a c) ábrán látható volt, ezt a takaritufát a nagyobb garzsa alatt költözték a nyélhöz. (7)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, használtak. „A kévekötüfába vót a sarló és úgy vitték.” Ismert azonban a lapos nyílás nélküli kévekötőfa is. Úgy mondják, kb. fele arányban használták az egyik, s a másik típust. Hogy melyik lehet a régebbi, adatközlők is vitatkoztak rajta. (1,2,3,4,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából is, rozsból is 21 kévét raktak a keresztbe. A legfelsőt nevezték papnak, mert azt kapta a plébános. Ha szélesebb volt a mezőn a föld 6-7 keresztet raktak egyvégtébe, ha szűkebb, ahogy gabona kiadta. (2,4,7) „Mindig 21 köröszt vót a mezőn csak ha az utolsó kepilisnél nem telt ki a 21, akkor lett kevesebb.” (6,7)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik. A kepe 21 kéve gabonából. Általában 21 kévét raktak, az utolsó volt a pap az az ő keresete. A mezőn három-négy vagy öt-hat kepét raktak egymás után, attól függően, milyen széles volt a birtok. Ha nagyon széles volt, két sorba is rakták a kepéket, de mindig úgy, hogy a szekér odaférjen közéjük. (2,5,6,7)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csépet a legtöbb gazda maga készítette. A csépfejet országos vásárban Dobronakon vagy Lendván vásárolták többnyire sintérektől. Az nyers marhabőrből készült, amit a tímárok kikészítette. Elpusztult marhák bőrét használták fel rá. A csépnyél hosszúsága 140 cm körüli, a hadaró kb. 60 cm. (2,5,6,7) Részeinek neve: nyel és hadarú. A lendvai múzeumban több csép is található, nagyjából azonos kivitelűek, de a nyél és hadaró hossza között 10-15 cm-nyi különbség is van. A házaknál, melyekben megfordultam, nem találtam csépet. „1930-ban már csak annyit csépültek el nálunk kézzel, amennyi zsupoláshoz vagy pók, szakasztu, véka kötéséhez kellett. Zsupot használtunk a kukoricaszár kötéséhez is. A kézi cséplésnél először petrencébe raktuk a szalmát, onnét meg kazalba.” (4,7) Pótgyűjtéskor Fölső Istvánnál 116 s. alatt talált csép hossza: 146 cm és bodzafa, a hadaru hossza: 84 cm, az gelegenye. A csépfej kutyabőr.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gépi cséplésnél mindig a gazda állította a munkásokat, csak a két etetőt fizette a cséplőgép tulajdonosa. „A Szomi Vendelé volt itt az első cséplügép, ő vót a gépész is. De nekem is vót vizsgám a gép kezeléséhez. Eljártam a Szomi Vendelhez etetni 17 nyáron. 5-6000 kilu búzát adott, aszerint, mikor, milyen vót a kerest. (7)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát a két háború között két vastag rúdon, „szómahordó” rúdon vitték. Ahogy a szalma jött ki a gépből, mindjárt rakták rá két-két rúdra és két férfi vagy nő vitte is. (1,2,3) „A kicsépelt szalmát 2-3 m hosszú, vastag szómahordó rúddal vitte két férfi, a cséplügép szájátul. A rudakat évről-évre gondosan eltettük. Még most is lehetne találni.” (5,7)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Hajdinát kb. 1942-ig termeltek rendszeresen rozs után a tarlóba. „A hajdinát toruba vettük a rozs után. A kölest is akkor szoktuk vetni, úgy mondtuk, hogy toruköles.” (1,3) A hajdina termelése kb. 15 éve szűnt meg teljesen, mert néhány éven át nem érett be. Kölest már akkor sem termeltek. Sem nyári kölest, sem torukölest. A nyári köles számára tavasszal meghagytak egy darab földet, a másikat meg a rossz után vetették. (4,7)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

1941-45 között kezdték el és hamar általánossá vált a burgonya eke után, barázdába való vetése. Úgy mondták, hogy „fogatásba vetöttük a krumplit. Amilyen szélességet az eke átfordított, az vót a fogatás.” Erről nevezték el régen a szántó szélességét is. „Nekem 12 fogatásos a földem” – mondták pl. A krumpli ütetés két fogatás távolságba történt vagyis minden második fogatásba került krumpli, mivel a már elvetett krumplira ráfordította az eke a földet. Kétszer járták meg ekével a földet. Sokkal gyorsabban ment, mint kapáve, azért hamar elterjedt. Az is előnye volt ennek, hogy amikor küket a krumpli, igliző ekével meg tudták járni a sorok közét és csak a krumplisort köllött kapálni. Külön eke és egyes iga kellett e célra. (4,6) Kb. 40 éve, hogy eke után vetjük a krumplit a barázdába. Előbb kapa után ütettük. Rendes szántóekével szántottunk és minden második fogatásba raktunk. Azért minden másodikba, mert a tehén húzta a prohálóekét és az is kapálta meg. Mikor kezdett a krumpli kelni, megboronálták, hogy porhanyóbb legyen a föld. Azután a sor közét porhálóekével megigliztük. És mikor már akkora volt a krumpli, hogy jól elhagyta a földet, akkor töttőekével megtőtüttük. Most a tehenek nincsenek betanítva igára és traktorral nehéz krumplit tölteni. (2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénaszárítás hagyományos menete: A lekaszált füvet először szétrázták, hogy lazábban álljon, majd ha megszáradt, favillával megforgatták. Amikor a másik fele is megszáradt, petrencébe hordták. Ha a széna a petrencében megázott, ismét szétrázták és megszárogatták. Ha ismét megszáradt, igyekeztek a szekérre rakni és mielőbb hazavinni. Nyomórúddal fogatták le, melyet elől leláncoltak, hátul pedig kötéllel rögzítettek. (1,2,4,7)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Általában horoggal – fa, vagy vashoroggal – húzzák ki a kazalból a szálas takarmányt és háziszőttes abrosszal, köcöllével viszik az istállóba. A modern gazdaságokban azonban már báláznak és egy-egy bála szénát visznek egyszerre az istállóba. (4,6) „Szómanyöjő haroggal. Vasbul van és fa nyele van. Avval nyőjjük. Ruhába tögyük és avval vigyük az istálluba. A négy végére kantárt, vásznat varrtunk és avval vittük. De akinek csak egy tehene volt, az néha csak vasvilláva vitte. Szénahordó ruha volt a neve nálunk, de Hosszúfalun túl már köcölének hívják. Kócból szöjték az asszonyok és ha éppen füvet vittek vele, fűjhordó lepedűnek mondták.” (2) A rajzon ábrázolt takarmány-hordót csak a szlovén gazdák használják.

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

Főfa, kokasfa.

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

Nyakszeg,igaszeg.

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

Küllük.

4. Család, közösség, világkép

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

[[Kategória:]]

[[Kategória:]] [[Kategória:]] [[Kategória:]]