Szemenye
Adatlap
Adatfelvétel ideje: | 1985. október |
Adatközlők: | (1.) Özv. Novák Józsefné Bársony Anna, 1914. Szemenye, Fő u. 70. |
(2.) Özv. Borsi Jánosné Bencsics Anna, 1911. Szemenye, Fő u. 5.
(3.) Márkus Istvánné Májer Mária, 1908. Szemenye, Béke u. 4. (4.) Márkus István, 1898. Szemenye, Béke u. 4. (5.) Borsics István, 1938. Szemenye, Fő u. 141. (6.) Borsics Istvánné Márkus Anna, 1946. Szemenye, Fő u. 141. (7.) Kránicz Antal, 1898. Szemenye, József A. u. 2. (8.) Auer Mihály, 1902. Szemenye, Fő u. 46. (9.) Auer József, 1927. Szemenye, Fő u. 46. (10.) Auer Józsefné Németh Ilona, 1934. Szemenye, Fő u. 46. (11.) Auer Antal, 1899. Szemenye, Fő u. 144. (12.) Rosta István, 1901. Szemenye, Fő u. 74. (13.) Rosta Istvánné Simon Teréz, 1903. Szemenye, Fő u. 74. (14.) Horváth Vince, 1924. Szemenye, Fő u. 21. (15.) Papp Tibor, 1942. Szemenye, Szabadság u. 1. (16.) Horváth Lajos, 1909. Szemenye, Hunyadi u. 10. | |
Gyűjtötte: | Hajba Sándor |
Wiki feldolgozás: | Tihanyi Anna |
A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Szemenye |
weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Az ősi Szemenye 1000 előtti 760 óta létezik. (7) Legrégibb a hamuházi rész. A falu keleti részét az I. világháború után építették. (4,5,8,9,11)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Papp, Bársony, Kránitz. (2,4) Léránt, Auer. (7)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem tudnak róla. (4,7,11)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
1906 körül sokan kimentek Amerikába. Volt, aki pár hold földre, házravalót összegyűjtött, s hazajött. (4,7,8)
1930-ban Nagylengyelbe, Újudvarra kb. 8 család költözött. Földparcellázás volt ott. (3,4,7,8) 1946-ban kb. 10 család költözött Rábafüzesre, az üresen maradt sváb házakba. Két család később visszajött. (3,4,7,8,9,14)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Építkezés szempontjából Szemenye, Egervölgy és Bejcgyertyános azonos építkezési módban. (14) A szemenyiek és az egervölgyiek egyformán szorgalmas, dolgos emberek. (12,16)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Hegyhátiak egészen Sótonyig. (2,3,4,5,6,7,8,9,10,11) Hegyhátiak Sárvárig. Káld, Hosszúpereszteg, Bérbaltavár, Gersekarát, Zala megye határáig, de a körmendi járásnak is nagy része Hegyhát. Sőt Zala megyébe is átnyúlik ez a hegyháti terület. (14)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Rábán fölüliek: Rum, Balozsameggyes, Ikervár. (4,5) Rábán túliak, Rum, Püspökmolnári, Ikervár. (14) Göcsejiek messzi Zalában. (2,14) Cser, Cserhát: pl. Kanota-puszta. (12)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Szemenye: szegény falu, ősrégi település. „Itt van a söprűgyár.” Ugyanis a szegény summások, 6 hónapos nyári munkából hazatérve nyirfaseprűket kötöttek, s azt szekerekkel szállították eladni az egész Rábán fölüli vidékre, hogy pénzhez jussanak. (8,9,14)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Szemenyiek: laskások (szemenyiek válasza: „Csak laska legyen, ha zsír nincs is benn”). Csipkerekiek: rétesesek: „Csipkerekbe elégett a riétes viége.” (A szemenyiek í-ző kiejtésssel, a csipkerekiek pedig nyújtott ié diftongussal beszélnek.) Egervölgy: „Ősszel gazdag Egervölgy, tavasszal meg szegín Nímetfalu.” Kámiakra: „Kám lapba van, (völgyben) minden bolond abba van.” (3,4,5,6) A kámiak lusta népek. (12) „A csipkerekiek tököt lőttek nyúl helett, abbú lett a tökös rétes.” „Laskások” szó eredete: régen, amikor a férfiak uradalmakba jártak dolgozni, az asszonyok annyi laskát raktak a tarisznyájukba, hogy egész héten át azt ették. (14)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Igen. Leginkább Egervölgyről, aztán Csipkerekből, Alsóújlakról. Rábán fölülről, Kámból nem (a kámiak lenézték a szegény szemenyeieket). (2,3,4,5,6,8)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Vasvárra Mihály vásár, szeptember 29., Rumba Lajos király vásárra augusztus 25., Teréz vásár október 15., Sárvárra Simon-Júdás vásárra október 30., Csipkerekbe február 13.
b) Piacra:
Vasvárra minden szerdán nagy disznópiac, fapiac, majorság, tejtermék, gabonapiac.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A szomszéd falvakba: Egervölgyre, szeptember 29. (Szent Mihály búcsú), Alsóújlakra Péter-Pálkor június 29., Oszkóba Szent Györgykor április 24., Csipkerekbe július 26. Anna búcsú, Kámba Szentháromságkor májusban.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Kis-Cellbe (Celldömölk) Pünkösdkor proseccióval 1952-ig, Sümegre Nagyasszonykor augusztus 15., Vasvárra Mária neve napján szeptember 12. (1,2,8,10)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Summás munkára: Vas megyébe: Csajta, Bogát, Vát, Acsád, Bakófa, Szentkirály uradalmaiba, Bögötére. Komárom megyébe: Bicskére, Veszprém megyébe Ötvösre, sőt Fejér megyébe is. Cséplőmunkára: évente legalább 10 brigád ment, elsősorban a Sorok-mentére. Gyanógeregye, Gutaháza, Nemesrempehollós helységekbe. Cselédnek nagygazdákhoz néhány fiatal kocsisnak, uradalmakba kommenciós cselédnek nem. Szolgálni, cselédlánynak nagyon sokan. Elsősorban Budapestre. Sokan ott is maradtak, férjhez mentek, letelepedtek. Szombathelyre kevesebben. (3,4,5,6,8,9,10,11)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Nem jöttek, Szemenye szegény község volt, nagybirtok itt nem volt. Rossz kavicsos talaja alig termett valamit. (2,4,7,8,11)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Egyéb használati tárgyakat csak saját vagy ismerőseik számára készítettek, eladásra nem.
a) kocsikasokat
Nem.
b) vesszőkosarakat
Nem.
c) szalmafonatú edényeket
Nem.
d) szövőbordát
Nem.
e) favillát
Nem.
f) fagereblyét
Nem.
g) faboronát
Nem.
h) egyebet?
Nyirfasöprűt nagy mennyiségben készítettek, s lószekérrel hordták. Szombathely-Kapuvár-Répcelak-Zalaszentgrót-Bérbaltavár körzeten belül. Néha 3 napba telt egy fuvar. Hordták 1960-ig. Jó seprűkötők voltak: Auer Mihály, Horváth József, Vámos János, Borsics Pál, Papp Ferenc. Szemenyében van a söprűgyár – mondták. (8,9,10,14)
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Sümegi cserépedényeket. Vásárban Vasváron, de néha szekéren jöttek, s árusították. (1,2) Az Őrségből is jöttek, szekérrel hozták, eladni. (14)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Meszesek Sümeg környékéről. Most is járnak. Fazekasok Sümegről, 1945 óta nem járnak. Tüzkő- és sacharin árusok Ausztriából csempészték a felszabadulás előtt. Gyuszi bácsi is hordott Vasvárról. (2) Gerencsérek Sümegről. Itt az utcán ki is rakodtak, és lehetett válogatni. (13) Az Őrségből is jöttek. Rongyos zsidók, tollas zsidók jöttek, vettek, cseréltek pl. játékért. Paprikások egy csehi emberre emlékszik, nevét nem tudja. (14) Tikászok Tamás tikász Bécsbe szállította a tojást, baromfit. (13) Sermon Lajos tikász, Csipkerek, Erdélyi Gábor tikász, Egervölgy. Pék Vasvárról pékinasok kerékpáron hátikosárban zsemlét, kiflit, a 40-es évekig. (14)
b) Honnan jöttek?
Sümegről, Vasvárról, Őrségből, Csipkerekről, Egervölgyből.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Meszesek, fazekasok, rongyos zsidók, tollas zsidók, paprikások, tikászok, pékinasok.
d) Mit árultak?
Meszet, kerámia edényeket, tűzkövet, sacharint, rongyot, tollat, paprikát, baromfit, tojást, zsemlét, kiflit.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Szemenyieknek a kámi, szemenyei hegyben szintén házasság utáni örökségként. Nem jelentős. (2,8,9,11)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Régen más falusiaknak itt nem volt, ma házasság utáni örökségként van néhány kámi, egervölgyi lakosnak. (2,8,9)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
A mai tetemtőtől nem messze, a Fő u. 137. sz. telken, Joó László tulajdonában lévő területet „töröktemető”-nek nevezik.
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Csontok, koponyák, haj került onnan elő. Tárgyakról nem tudnak. (4,5,8,12) Máig megmaradt monda: „Katica, Marika, gyertek elő, ementek má a törökök! Előgyüttek, s a törökök lemetéték a mellüket, vagy rabszijra hurcuták őket.” (3,6)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nem volt. Nem tudnak róla. (8,9,10) Vendel napján nem fogták be állataikat. Fogadalom volt, a szent Vendel iránti tiszteletből. (12)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Nem, faboronát használtak, egyet. (4,8,11)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Általában kézzel.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A gépi vetés nehezen terjedt. A II. világháború előtt mindössze 6 vetőgép volt a faluban. (4,8) Tréfa, beszélgetés: „– Szemenye szegín kössíg, keveset terem itt a főd. – Nem így van, iszen sok embernek terem egy vagon gabonája.” Elszármazott szemenyei ember mondta, amikor hazajött: „Szemenyeiek kötínbü (kötényből) vetnek.” (4,11)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Gereblyés csapót régóta. Ez volt a legelterjedtebb. De a villás és a kajmókos is előfordult. (2,4,8,11) Majori béresgazda mondása: „Akkor van jó termés, amikor egy vágás egy marok, két vágás egy kéve.” (4,11)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen, általános volt. Lukas kötőfának nevezték. (2,4,8,11)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kéve egy kereszt. 4-5-6 keresztet raktak össze egy kepébe. Többet nem, nehogy villámcsapás esetén nagy legyen a kár. (3,4,8,10)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Kepe meghatározatlan szám kereszt egymáshoz kapcsolva. A termésmennyiség meghatározója mindig a keresztek száma volt. (4,8,11)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
150 cm. (4,8,11)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Állandó cséplőcsapat járt, részesmunkások. (2,3,4,8,9)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Kizárólag nyárssal, régóta. Elevátor csak uradalmakban volt. (2,4,8,11) Csak a század elején hordták villával, a kézzel hajtott cséplő mellől. (3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
1945-ig termeltek, azután már nem. Hajdinaprószáról, hajdinapogácsáról hallottak, de többet nem tudnak róla. (9,10)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1920 körül kezdődött, de csak 1950 óta vált általánossá. Ma már csak a kis kertekben „likónak” (kapával vágnak fészket a burgonyának). (6,8,10)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Rendre vágták a füvet, szükség esetén szétszórták kaszával a vastag rendeket. Annyiszor forgatták, ahányszor kellett. Ha megszáradt, összegereblyézték, boglyákba rakták. Ha nem száradt meg teljesen, akkor petrencékbe rakták. Egy boglyányi széna lehetett 4-6-8-10 petrence is. A következő napokon – az időjárástól függően – a petrencéket szétszórták boglyahelybe, és ismét forgatták, többször is, ha kellett. Amikor úgy megszáradt, hogy boglyába lehetett rakni, összerakták, s mielőbb vitték haza. Szénát állványon nem, de lucernát szárítottak a kertekben. (4,8,9,11)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Fűhordó ruhával, burittóval is, de leggyakrabban bakszekéren. (Más vidéken talán targonca.) (4,8,9,11)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
az iga felső fája vagy vonó
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
igaszeg, rúdszeg, vonószeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
nyakszeg, igaszeg (4,8,11,16)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen, sőt hordanak ma is.
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Használták, hordták, aki csak tehette.
c) Melyik évszakban?
Használták, hordták száraz időben, ősztől tavaszig az erdőkből.(2,8,9)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Igen, alkalmaztak, mert dombos vidéken szükség volt rá. (11,14,16) A rajzok nyaklószíjak, azokat is ismerik, de ritkán alkalmazzák. (11,16)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Szekér: munkaeszköz. Ló-, tehén- vagy ökrösszekér, aszerint, milyen állat számára készíteték. Kocsi: parádéra, vásárokra. Finomabb kidolgozás. Csak ló után. 3 volt a faluban. (4,7,8,11)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Általános és régóta használatos a nyújtott hosszú szekér. Hossza: 400-450 cm, de a TSZ-ben 500 cm hosszút is használnak. (4,7,8,9) Vendégoldalt régebben nem ismerték, az utóbbi években azonban előfordult. (8,9)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől lánccal kötötték le, hátul rudazókötéllel, más eszköz nincs. (4,7,8,9)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Volt, van is, az első enyhén ívelt, 40-50 cm közötti, a hátsó 80-90 cm közötti magassággal. Itt srágnak nevezik. Nagyon elterjedet itt az ún. suberos szekér, amely deszkaoldalas elől, hátul suberral függőlegesen lezárt szekér. Mindkét suber kissé ívelt alakú. Hátránya az, hogy a sok deszka miatt nehéz. (8,12,16)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Fele-fele arányban használtak kocsikast és subert (a szekérkas neve itt kocsikas).
b) Használtak-e kettőt is?
Volt első, hátsó, sőt végigkocsikas (egészkocsikas) is. (7,8,9,11)
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Igen. Amelyik marhának gyenge volt a körme, hamar lesántult. Azt tavasztól őszig megpatkoltatták, amikor kellett. (8,9,10,12,14)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (3,4,8,10)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Na! Na, ne-e!
b) terelik jobbra
Jobbra: Hik! Hi! Hikk, ne!
c) és balra
Balra: Hakk! Hakk-hakk! Hakk, nejde! Hakk, nejde ne!
Becce kisborjú, még nincs neve. Kisborjú tereléskor mondják: Becce, ne! Becce, ne-ne! (4,8,10)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Koca, koc-koc, koc! Kocane, ne-e! Kocám, ne-ne! Malacnak: Coca, ne-ne! Picim, ne! (3,8,10,13)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Ne, ne, nee! Pitye, ne, ne-e! Tyutyóm, nee! Csibéknek: Pipi ne, pipi, pipi! (2,3,10,13)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Csöpi, le! (A kutya nevéhez a „le” hívószót kapcsolják. Lion! (vadászkutya, elég csak a nevét mondani.) (12,13)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kézi mozgatású kendervágót, utána finomításra tilalót, ezt is kézzel mozgatták, végül „gyaratót (gereben) a fésüléshez”. (3,6,8,10)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Talán a ferde rokkát, de bizonytalanok a válaszok. (2,8,13,14)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.