Kerkáskápolna

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1990. június
Adatközlők:	(1.) Spilák Józsefné, 1908. Kerkáskápolna
	(2.) Keserű Lajos, 1919. Kerkáskápolna
	(3.) Keserű Lajosné, 1929. Kerkáskápolna
	(4.) Császár Györgyné, 1914. Nagyrákos
	(5.) Koczor Bálint, 1899. Kerkáskápolna
	(6.) Cseke Sándor, 1904. Szentgyörgyvölgy
Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	hu.wikipedia.org/wiki/Kerkáskápolna‎
weboldal:	www.kerkaskapolna.hu

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A falu egyike a 18 őrségi településnek. A régi falu valamivel feljebb volt, a grófság területén. (2,3,5)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu szinte összes családja ősi família. Mindenhol legalább a nagyszülőkig kimutatható, hogy itt éltek. Keserű, Szép, Varga, Dara, Koczor, Gál. A Batthyány utca később keletkezett. (2,3,5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A grófságban dolgozó cselédek az 1920-as években területet kaptak a faluban. Egyéb betelepülés nem volt. (2,3,4,5)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A TSZ megalakulásakor sok fiatal elköltözött. A TSZ-en kívül egyéb munkalehetőség nem volt a faluban. 1952-ig egész családokat telepítettek ki. Később ezek vissza tértek. (2,3,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A falu az őriszentpéteri jegyzőséghez tartozott. A környéken minden falu mezőgazdasági munkát végzett. Ramocsa és Magyarföld szorosabban kapcsolódik a faluhoz. Egyrészt, mert ide jártak az említett falvak gyerekei iskolába, másrészt földjeik vannak Kerkáskápolna határában (2,3,4,5,6)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Kerkáskápolna az Őrséghez tartozik. Az Őrséghez eredetileg 18 falu tartozik. Ide sorolják a Jugoszláviában lévő Őrihódost és Kapornakot, valamint a burgenlandi magyar településeket. (2,3,4,5)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Szinte egyforma távolságra esik Göcsej, Hegyhát és Vendvidék. (2,3,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Az őrségi híres fazekas falvak: Magyarszombatfa, Gödörháza, Velemér. (2,3,4,5)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Szép lány nevelő Bajháza – Bajánházát nevezték így (ma Bajánsenye része). A faluban sok azonos vezetéknevű ember élt, ezért őket anyai nevük után különböztették meg: Szép József – Józsi Margit, Szép Elemér – Elemér Margit. Egy időben 5 Keserű lakott a faluban – közülük Simonoknak hívták az egyiket. Avas János családja egykor 18 emberből állt – ezt a családot Kis Jankó családnak hívták. (2,3,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A lakosság 95 %-a református a környéken. A leggyakrabban Ramocsából, Senyeházáról, Bajánházáról házasodtak, de a környező más falvakból is (2,3,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Őriszentpéter, Nagyrákos, Zalalövő. Lovat Körmenden, Zalaegerszegen vettek.

b) Piacra:

Házi piac Őriszentpéteren volt. Nagy piac Körmenden, Zalaegerszegen volt, de innen senki nem járt piacozni.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Bajánsenye – május első vasárnapja, Nagyrákos – aratási búcsú, október, Dávidháza – szeptember elsején.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Nem jártak sehova (református falu). (2,3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

A 40-es évekig néhány család eljárt Tolnába, Fejérbe, Baranyába summásnak. Ezek főleg betelepített cselédek voltak, akik nem rendelkeztek földdel. Erdei munkára télen Zalába, Somogyba jártak. A falura egyébként nem jellemző, hogy eljártak volna máshova idénymunkára. (2,3,4,5)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A faluba nem jöttek sehonnan. A Batthyány-birtokon állandó cselédség dolgozott, onnan néhányan nyáron dolgoztak a faluban béresként. (2,3,5,6)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A parasztember a maga részére megcsinálta a szerszámot.

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

A megszőtt vásznat egy ideig használták, hogy megpuhuljon meg kifehéredjék, utána az asszonyok bevitték Körmendre a vásárba eladni. (2,3,6)

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A magyarszombatfai, veleméri gerencsérek portékáit vásárolták. (1,2,3,4,5,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Cigányok jártak valaha, még a háború előtt. Mostanában megint járnak. Meszet minden tavasszal hoztak a faluba. Ruhát, szőttest Sopron megyeiek hoztak. (2,3,4)

b) Honnan jöttek?

Sopron megye.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Cigányok, meszesek.

d) Mit árultak?

Meszet, ruhát, szőttest.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A Berki-hegyen Kerkáskápolnának, Magyarföldnek, Bajánházának (ma Bajánsenye) volt szőlője. A Kishegyen Dávidházának és Kotormánynak. A falunak zalai területeken is volt szőlője. Régen a falu 70 %-ának volt szőlője, most fordított az arány. (2,3,6)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A Berki-hegyen Kerkáskápolnának, Magyarföldnek, Bajánházának (ma Bajánsenye) volt szőlője. A Kishegyen Dávidházának és Kotormánynak. (2,3,6)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A falunak egy temetője van.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Az 1920-as években találtak embercsontokat a mai falu közepén. Ez temető lehetett, mert 5 sírt tártak fel. Olyan régi volt, hogy még a plébánián sem találtak írást a létezéséről. Ma épület van rajta. (2,3,5)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem volt. (2,3,4,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Kettőt használtak (hármat nem). (2,3,6)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A két világháború között szinte mindenki kézzel vetett. A szegényebbek közül még a háború után is jónéhányan kézzel vetettek. (2,3,6)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A módosabb gazdák a 30-as évek végén kezdtek géppel vetni, de a szegényebbek közül még a háború után is jónéhányan kézzel vetettek. (2,3,6)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

A villás fajtát használták, takarónak hívták. (2,3,6)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, mindenki használta a kézi aratásnál. (2,3,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kévéből rakták a keresztet, de előfordult, hogy 17-ből, főleg a zabnál, a 21. kéve a pap. (2,3,6)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A régebbiek használták a kepe szót. A 30-as években már nem rakták kepébe a gabonát, hanem a tövire állították sátor alakba. 4-5 keresztből rakták a kepét. Szegényebb termésnél vagy ha keskeny volt a föld, hogy ne keljen messze menni 2-3 kereszt volt a kepe. Ez azért is hasznos volt, mert villámcsapás esetén kevesebb veszett el. (2,3,6)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A cséphadaró nyele 150 cm, a hadarója 50-80 cm . (2,3,6)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Nem volt állandó, fogadott csapat, a családok besegítettek egymásnak. (2,3,6)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Villával. (2,3,5,6)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A 40-es évek második felében. (2,3,5,6)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

1935-36-ban kezdték, s rá néhány évvel már általános volt. (2,3,6)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A füvet rendre vágták, elhintették. Jó idő esetén kétszer-háromszor megforgatták. Első este összetakarták, másnap a petrencéről levették. Elhintették, megint megforgatták néhányszor. Este behordták. Később annyi volt a változás, hogy első nap még nem forgatták. (2,3,6)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Villával vagy szénásruhával. A szénásruha négy sarkán „farok” volt, hogy könnyebben lehessen összefogni. (2,3,6)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

járomfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

nyakszög

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaküllő (2,3,6)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Tölgyfa- és bükkfa levelet használtak almozáshoz még az 50-es években is.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Kezdetben a TSZ nem adott szalmát. Akkor megetették a szalmát az állatokkasl és levéllel almoztak. A fenyvesekben mohát szedtek, azzal is almoztak. (2,3,6)

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Használtak. Kumetes szerszámot nem használtak. (2,3,6)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Teherszállításra szekeret használtak. Hívták lőcsös szekérnek is. A kocsi kisebb, csak személyszállításra használták. Mindig ló vontatta. (2,3,6)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szekér 250-300 cm hosszú, ezt zöldtakarmány szállításra használták, hosszú nyújtós oldal 400-500 cm hosszú. Vendégoldalt nem használtak. (2,3,6)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Hátul rudazókötelet, elől láncot használtak. (2,3,6)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Nem volt saroglya. (2,3,6)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Alakja olyan volt, amilyent „a kocsi oldala kívánt, azt mintázta”. (2,3,6)

b) Használtak-e kettőt is?

Használtak 2 szekérkast is.Egyet akkor, amikor nehéz anyagot (kavics, homok) szállítottak.

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Csak azt az állatot patkolták, amelyiknek nem bírta a lába. Az állat első két lábát patkolták, főleg a külső körmöket. (2,3,6)

2.23. A fejőedény régi neve?

A 40-es években még föjkének, föjőkének hívták, később már zséternek. (2,3,6)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Naa! Na hajj!

b) terelik jobbra

Hikk!

c) és balra

Hokk! Hopp! (2,3,6)