Andrásfa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Andrásfa, 1987. július
Adatközlők:	(1.) Koczor János, 1899. római katolikus, Andrásfa, Béke u. 6.
	(2.) Koczor Istvánné, 1920. római katolikus, Andrásfa, Petúfi u. 34.
	(3.) Nagy Gyuláné Csákány Ilona, 1914. Petőmihályfa, római katolikus, Andrásfa, Rákóczi u. 8.
	(4.) Nagy Gyula, 1911. római katolikus, Andrásfa, Rákóczi u. 8.
	(5.) Bödei János, 1908. római katolikus, Andrásfa, Táncsics u. 18.
Gyűjtötte:	Balogh Balázs
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1sfa
weboldal:	http://andrasfa.lapunk.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Érdemleges választ nem tudtak adni az adatközlők, hogy mikor és hogyan keletkezett a falu. (1,2,4,5) A legidősebb adatközlő az édesapjától hallotta, hogy 1886-ban Andrásfa 32 házból állt összesen. Arra a kérdésre, hogy miért éppen 1886-os állapotokról beszélt az édesapja, nem tudott válaszolni az informátor. (1)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A község régi családjai a: Takács, Kantik, Szarka, Hantó, Simon és Bödei családok, amelyek olyan régóta Andrásfán élnek, hogy senki sem emlékszik, hogy mikor és honnan vándoroltak ide. Az 1899-ben született adatközlő (1) Koczor János dédapjáról tudják, Koczor Istvánról, hogy az 1800-as évek legelején Nagykutasról került Andrásfára. (1,2,3,4,5)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem települtek be a faluba soha nagyobb számban máshonnan. (1,2,4,5)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból soha nem költöztek el nagyobb számban máshová. (1,2,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A hasonlóságot a „nemesfalvak” egymás között és a „parasztfalvak” szintén egymás között mutatnak a megkérdezettek szerint. Telekes, Gersekarát, Kutas, Lakhegy, Andrásfa mind nemesfalvak voltak. Petőmihályfa, Hegyhátszentpéter és Győrvár pedig parasztfalvak voltak. (1,2,3,4,5)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Andrásfa beletartozik a „Hegyhát” tájegységbe. Ebbe a tájegységbe tartoznak még a megkérdezettek szerint a következő falvak: Gersekarát, Hegyhátszentpéter, Petőmihályfa, Telekes, Kutas, Győrvár, Hegyhátsál, Sárfimizdó és Halastó. Még más községek is tartoznak a Hegyháthoz, de az adatközlők ezeket emlegették csak. Hegyhát vidék arról volt híres, hogy az itteni emberek igen verekedősek voltak. (1,2,3,4,5)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nagyobb, más tájegységnek ismerik az Őrséget, ahova Őriszentpéter, Nagypankasz és Kispankasz tartoznak. Göcsejt is ismerik, de itt csak annyit tudtak mondani, hogy Göcsej vidék az Zalaegerszeg környéke, pontosan falvakat egyet sem neveztek meg. Ismerik még Hetést, ahova tartozik Kustánszeg, és az annál még messzebb eső falvak. (1,2,3,4,5)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községek mindenki csak Vasvárat emlegette. Vasvár a hírnevet annak köszönheti, hogy híres búcsújáróhelye. (1,2,3,4,5)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Petőmihályfára mondták (amely „parasztfalu” volt és Festetics birtok), mert szegény lakosai voltak, hogy: „Hosszú dülő, rövid kepe, nem ér újat a kenyere.” Andrásfáról pedig: „Rövid dülő, hosszú kepe, újat is ér a kenyere.” Az anrdásfaiak a petőmihályfaiakat csak „Mihályfai bondok!”-nak csúfolták. A környékbeliek pedig az andrásfaiakról mondták, hogy: „Rojtos gatyás nemesurak pártját fogják a parasztnak.” (1,2,4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Andrásfáról jelentős mértékben csak a környékbeli nemesfalvakba házasodtak: Gersekarátra, Telekesre, Kutasra. Előfordult – kevesebbszer ugyan –, hogy nem nemes faluból is házasodtak: Petőmihályfáról, Hegyhátszentpéterről, Győrvárról. (1,2,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vasvárra, Zalaegerszegre, Rumba, Körmendre, olykor-olykor Őriszentpéterre és Pacsára is. Sajnos időpontot nem tudtak mondani (minden adatközlő halványan emlékezett egy-egy időpontra, de ezek ellentmondtak egymásnak).

b) Piacra:

Szerdánként Vasvárra, kedden és pénteken Zalaegerszegre és Körmendre jártak. Szombathelyen szintén szerdán volt piac, de ide ritkán jártak.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Andrásfán augusztus 20-án volt búcsú. Eljártak még Hegyhátszentpéterre Péter-Pálkor, Petőmihályfára Szentháromságkor, Telekesre és Gersekarátra szintén Szentháromságkor, Lakhegyre Áldozócsütörtökön, Győrvárra és Egervárra Erzsébetkor, Hegyhátsálra és Sárfimizdóra Úrnapján, Halastón és Nagykutason már nem emlékeznek, hogy mikor volt a búcsú, de oda is el-eljártak.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Mária nevenapjára és Kisassznyi búcsúra Vasvárra, Celldömölkre és Sümegre jártak, Szentháromság és Mária nevenapja búcsúra meg Csatárra jártak búcsújáróhelyre a régiek. (1,2,3,4,5)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak félévre szegődtek a régiek Dunaadonya és Cikolára. Más helyekre is mentek még, de ezeken kívül már nem emlékeznek arra, hogy hova. Egyik adatközlő (1) emlékezete szerint 1912-ben Andrásfáról és a környékbeli falvakból 160 ember szegődött Cikolára félévi summás munkára. Ez azért emlékezetes, mert igen soknak számított ez a 160 ember elmenetele. (1,2,4,5)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Andrásfára csépelni jártak csak kb. 1930-ig. Rönökről az egyik adatközlő szerint, de csak elvétve. (2) Nem jártak ide dolgozni más falvakból. (1,3,4,5)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

A helybeliek nem készítettek eladásra más falubelieknek ilyen szerszámokat és eszközöket. Ők maguk ezeket a szerszámokat a vásárokon szerezték be (lsd. I.11.vásár) (1,2,4,5)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Az Andrásfán használt cserépedényeket Oszkón és Kotormányossenyeházán készítették. Vándorárusok szállították onnan Andrásfára. (Kotormányossenyeházaként emlegetett falu ilyen névvel nem létezik. Ma Bajánsenyének hívják, de régen több faluból vonták össze. Volt Felső- és Alsókotormány, Baján- és Senyeháza, valamint Dávidháza. Az andrásfaiak tudatában azonban Kotormányossenyeházaként él a falu, ahonnan cserepet szállítottak a vándorárusok. A kérdésre, hogy hol van ez a falu, azt válaszolták, hogy Őriszentpéter mellett, ami meg is felel a valóságnak. (1,2,4,5)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

A II. világháborút követő évekig cserépárus vándorárusok jártak Andrásfára Oszkóból és Kotormányossenyeházáról (lsd. I.15.). Sümegről és Zalalövőről még az 1970-es évekig jártak a meszesek. 1920-ig Horvátországból magukat „bálizs”-nak nevező árusok jártak a faluba és órát, láncot, borotvát, ollót árultak. Kb. 1940-is Szeged környékéről paprikások is jártak Andrásfán. Drótos és üveges tótok Trencsény megyéből jártak az I. világháborút követő időszakig. 1932-ig sonkolyosok is jártak a faluba mézet árulni, de róluk senki se tudta, hogy honnan jöttek. (Mindenki el is magyarázta, a megkérdezettek közül, hogy a sonkoly lépet jelent.) Magukat erdélyinek nevezők pedig deszkát árultak 1920-ig. (1,2,3,4,5)

b) Honnan jöttek?

Bajánsenye, Sümeg, Zalalövő, Horvátország,Szeged környéke, Trencsén megye, Erdély.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

meszesek, bálizs, paprikás, drótos és üveges tótok.

d) Mit árultak?

Cserépedényt, meszet, órát, láncot, borotvát, ollót, paprikát, mézet, deszkát.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Különösen a lakhegyieknek. Ugyanezen falvak határában az andrásfaiaknak is volt igen jelentős mértékben szőleje. Legnagyobb mértékben Petőmihályfa határában. (1,2,3,4,5)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A lakhegyi, kutasi, felekesi és mihályfai (Petőmihályfa) gazdáknak jelentős mértékben volt szőlőjük az andrásfai határban.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Andrásfa határában mindig csak egy temető volt. Ez a temető római katolikus temető. (1,2,3,4,5)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Nincs a falu határában olyan hely, ahol nagyobb számban emberi csontot találtak volna valamikor.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Erre a kérdésre azt felelték, hogy a falu a búcsút augusztus 20-án tartja. Az a falu ünnepe. Nem tudnak a fogadott ünnepről. (2,3,4,5) A jégverés ellen valamikor tartottak fogadott ünnepet, de nem tudta megmondani, hogy melyik napon. Halvány emléke szerint talán Úrnapján. (1)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A két világháború között általános volt az egymáshoz erősített 3 borona használata. Ezek vasból készült S (kígyó) alakú boronák voltak. (1,2,3,4,5)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A két világháború között a kézi vetés általános, a gépi vetés kezdetben egyáltalán nincs, az 1930-as évek legvégére volt 1 vagy 2 db Andrásfalván. (1,2,3,4,5)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Ritka.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A faluban a gereblyés, a villás kaszacsapó és a hajmók is használatos volt. Minden megkérdezett szerint a hajmók (kajmók) ősrégi eszköz, a gereblyés és a villás (gereblés és vellás) kaszacsapó pedig kb. 1920-tól ismeretes. (1,2,3,4,5) Egy, a legidősebb adatközlő szerint, aki 1899-ben született, szintén a hajmók a legrégibb, de a másik két kaszacsapónak az első itteni használatának az évszámát is meg tudta mondani. A gereblyés kaszacsapót 1915-től, a villás kaszacsapót pedig 1920-tól használják Andrásfán. A gereblyés kaszacsapót és a hajmókot használják a legtöbben, a villásat csak kevesen, ritkán. (1)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, használtak olyan kévekötő fát a faluban, aminek a vastagabb fel nyílás volt, ahova a sarlót be lehetett dugni. (1,2,4,5)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Rozsból és búzából is 17 kéve volt egy kereszt, de mindenki emlékszik még, hogy korábban 21 kéve jelentett egy keresztet. A váltás nem volt olyan éles és gyors, hogy évszámhoz lehetne kötni, de kb. az 1930-as évekre tehető. Meghatározatlan számú keresztet hagytak összekapcsolva a mezőn és ennek a neve kepe volt. (1,2,4,5)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szót ismerik és a mezőn meghatározatlan számú összekapcsolt keresztet jelöli. Nem használták ezt a szót a termés mennyiségének a meghatározásához. (1,2,4,5)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A faluban csak egy kézicsépet találtam. Ennek a nyélhossza 151 cm volt. A megkérdezettek szerint ez volt mindegyiknek pár cm eltéréssel a nyélhossza a faluban. Becslésük szerint 150-155 cm lehetett a csépek nyélhossza. (1,2,3,4,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között gépi cséplés esetén állandó banda járt mindig a cséplőgéppel. (1,2,3,4,5)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A nyárs használata kizárólagos volt a kicsépelt szalma kazalba hordásakor. A nyársat már a cséplőgép megjelenése előtt is használták. A nyársas a kb. 4 m hosszú vasalthegyű rudat vízszintesen tartva beleszúrta a szalma kupacba és egy ember segítette még a szalmát felhúzni a nyársra és segítette a nyársast, hogy terhét a feje felé tudja emelni. A nyársas aztán a nyársat a feje felett tartva elvitte a szalmát a kazalra. (1,2,3,4,5)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Kb. az 1950-es évek végéig, 1960-ig termeltek hajdinát a magántulajdonú földeken. (1,2,3,4,5)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való vetése 1928 körül kezdődött csak, viszonylag később. Ez az eljárás csak az 1940-es évek legvégére vált általánossá. (1,2,3,4,5)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénát a renden egyszer forgatták és boglába hordták kb. 3 nap száradás után. (1,2,4,5)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi száraztakarmányt az istállóba villával vagy burittóval (nagymértű kosár) hordták. Ez utóbbi használata volt a sokkal elterjedtebb. (1,2,3,4,5)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

vonyó és nyakfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,4,5)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Ősszel, október-november táján cser és bükk levelet, „csalétot” mentek gyűjteni az erdőbe, és tél végén tavasszal is volt alomnak való. (1,2,4,5)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Sokan használtak falevelet almozáshoz.

c) Melyik évszakban?

Tél végén, tavasszal használták.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

1930 körül a ló befogásához mindenki tartóláncot használt. A nyakló használata később jelent meg, a 30-as évek végén, de még akkor is ritka volt. (1,2,4,5)

b) Melyik mód régibb, újabb?

A tartólánc régibb.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A ló által húzott személyszállító készséget nevezték kocsinak és a marha húzottat szekérnek, a szekeret teherszállításra használták. (1,2,3,4,5)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálas takarmányt szállító szekér hossza kb. 3,5-4 m volt. Sukkban már nem emlékezett senki sem pontosan. A nyújtott hosszú szekér volt a kizárólagos kb. 1940-ig. A vendégoldallal való szállítás mindi (1940 után is) kevesebb volt. (1,2,4,5)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján kizárólag kötéllel, „rudazó kötéllel” történt. (1,2,4,5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Andrásfán enyhén ívelt saroglyát használtak. (1,2,4,5)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A b) ábrán látható kast használták általánosan, de ritkán, volt aki kettőt is használt belőle egyszerre. (1,2,4,5)

b) Használtak-e kettőt is?

Ritkán.

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Igen, a vonómarhát is patkolták (talpalták) évszaktól függetlenül, mikor fúrt a lábával és kisebesedett a talpa. Sokan talpaltatták a vonómarhát, sokszor tehenet is. (1,2,3,4,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve zséter volt. (1,2,4)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na! Mehetünk!

b) terelik jobbra

Jobbra: Humeg! vagy Humegha!

c) és balra

Balra: Nejde! vagy Nejdeha!

Ismerik a becce szót. A kis borjút nevezik így, és nem kapcsolják össze egy terelő szóval se. (1,2,3,4,5)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Cocám ne! Hoc-hoc! (1,2,4,5)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pitye-pitye! Pizsi-pizsi! Pi-pi-pi! (1,2,3,4,5)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát Eszle! vagy Le! szavakkal hívják, sokszor neve szerint Gyere ide! szavakkal. (1,2,4,5)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kendertöréshez tilótípusú „kendervágót” használtak. (1,2,4,5)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő rokkát használtak az asszonyok a faluban a fonáshoz, amit egyszerűen csak: „rokkának” hívtak. (1,2,4,5)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.