Pölöskefő

Adatlap

Adatfelvétel ideje:
Adatközlők:	(1.)
	(2.)
Gyűjtötte:
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Az öregek elmondása szerint a régi Pölöskefő a Kisfalud hat részben terült el, ekkor Piliskének nevezték. Innen települt át a falu a mai Sarki utcának nevezett részbe. Kovács István (Kács István) háza körül alakult ki a település.

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Ősi családok: Vizlendvai, Pálfi, Gál, Máté, Papp, Kovács, Sziva. Később települtek: Cser, Dominkó, Cinki, Adorján, Koltai, Somogyi, Bence, Sável, Hajmási, Tislerics, Méhes.

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Idegen ajkúak a faluba nem települtek be. Szinmagyar község volt mindig. Slézinger kocsmáros volt, Heizinger vegyeskereskedők jöttek be a faluba, ők zsidó származásúak.

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Amerikában a 10-es években néhányan próbálkoztak szerencsével: Sziva, Kovács, Zsiga. Néhány év után vissza is jöttek. Az ott szerzett pénzből földet vásároltak. A két világháború között nem szöktek Amerikába, mint az I. világháború előtt, ahogy az adatközlők elmondták. Elmesélték még azt is, hogy kb. 7-8 hold föld árát kerestek össze Kanadába és csak utána gyüttek haza.

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Hasonló értékűnek tartják a környéken Pötrétét, Kacorlakot, mert szorgalmas, jó állattenyésztő emberek laktak ezekben a falukban. Itt az értékelés a birtok alapján történt részükről. Gelsét, Szentbalázst a dombos területeik miatt szegényebbeknek tartották.

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem fogadták el, ha göcsieknek nevezték őket, mert szerintük az odébb volt, a Válickán túl.

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Tájegységként sorolták fel Göcsejt, Őrséget (cserepeseknek nevezték az itt lakókat, mert minden faluban cserépégetéssel foglalkoztak a rossz földek miatt). Hetést a szőttesekkel kapcsolatosan emlegették. Ott se volt olyan jó föld, mint a pölöskefeji határban.

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

A környező községeket elsősorban vásáraik, másodsorban a település gazdálkodása alapján rangsorolták. Híres vásárok voltak Pacsán, olaszok jöttek oda az állatainkat megvenni. Vásárairól voltak híresek Zalaszentbalázs, Gelse, Téglaégetés alapján sorolták a híresebbek közé Pacsát, Zalaszentmihályt, Zalaszentbalázst a gőzmalom miatt sorolták a híresebbek közé.

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Csúfolkodó mondások nem jellemzőek a községre. Bicskás faluk közé sorolták a hahótiakat, rendetlenek közé a kacorlakiakat.

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A környék faluiból házasodtak. A legtöbb asszonyt Pötrétéről, Kacrolakról hozták, de néhányan elvetődtek más távolabbi községekbe is: Dióskál, Szentpéterúr, stb. Hoztak asszony Gelséről, Hehótról, Szentbalázsról is. Ide azért házasodtak, mert az asszonnyal szőlőbirtokhoz is jutottak a szentbalázsi és hahóti hegyen, mert Pölöskefőnek nem volt szőlőterülete, mivel sík a határ.

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Vásárra Pacsára, Kanizsára, Gelsére. Lóvásárra Somogyba is eljártak.

b) Piacra:

Piharcra Kanizsára gyalog jártak, fejen vékában hízott baromfiakat, tejtermékeket hordtak gyalog. Zsiga Gáspár vesszőputtonyt kötött a feleségének, hogy könnyebben szállítsa a piharci árut. Még ennivalóra sem adtak pénzt, úgy vitték magukkal, hogy minél több pénzt tudjanak összegyűjteni a föld vásárlására. Drága volt a vonat, 1 napszám ára.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsúkra a környékbe jártak a rokonsághoz.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Búcsújáró helyek közöl a pölöskefejiek csak Búcsúszentlászlóra szoktak menni batyukkal. Egy-kettő akadt, aki elment Sümegre és Vasvárra.

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak a faluból csak a Pintér és Magyar családok jártak Fejér megyébe. A pölöskefőiek a falu határában levő uraság földjeire szegődtek el hónaposnak, napszámosnak vagy arató munkásnak. Idegenek nem igen gyüttek ide az uraság földjeire hónaposnak, mert a cselédek mellett velük is meg tudták műveltetni födjeiket. Az I. világháború előtt kézi cséplésre jártak több éven keresztül a Tótok, akik jó zsupszalmát csinyátak a házak zsuppolásához. Ezt a munkát gabonáért végezték.

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Az adatközlők elmondása szerint idénymunkások az urasághoz csak a század elején gyüttek aratás idején a Vend vidékről és Hetésből. De ez csak néhány évig tartott.

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

igen

b) vesszőkosarakat

igen

c) szalmafonatú edényeket

igen

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Favillát vásárokon meg a botosoknál vették. Nagyon ügyes kosárkötők voltak a Kovácsok és a Tislerics családok. „Mások is értettek hozzá, de ha díszes kosarat vagy kocsikast akartunk csinátatni, akkor a munkát azok végezték el.”

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Cserépedényeket Szombatfáról és Sümegrül hoztak a göröncsérek ponyvás kocsikon. A piactéren rakódtak ki és „Jó sümegi edén”-t kiabálva járták végig a falut és hívták az asszonyokat a vásárba. Mindenféle terményt elfogadtak az edényekért cserébe. A kukoricának volt a legkisebb értéke, mert csak 4-szer tőtöttér adták a mázas edényt. A cserépedény szépségétől függően 2-szer, 3-szor töltött terménnyel fizettünk. A „parasztfazék”ócsóbb volt, a virágos, díszesebb drágább.

1.16.

b) Honnan jöttek?

Paprikások Szegedről és Kalocsáról. Meszesek Sümegrü meg Tapolcárul, A halasok a Balaton mellékéről, drótosok Trencsérből

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Paprikások, meszesek, bosnyákok („ócsó Jancsik”), drótosok

d) Mit árultak?

Paprikások Szegedről és Kalocsáról jártak a 20-as évekig. Bádogpoharakból mérték a pirospaprikát. Meszesek Sümegrü meg Tapolcárul gyüttek. Pénzért adták a darabos meszet. Bosnyákok „ócsó Jancsik” a Muraközbü gyüttek ollót, beretvát, kést és egyéb ilyen árut vásároltunk tőlük. A búcsúba is meg szoktak ők jelenni. A halasok a Balaton mellékéről gyüttek borért adták a halat. Drótosok Trencsérből jártak, a főzőfazekakat drótozták össze, de gyüttek üveges tótok is. Kb. az 1935-ös évekig jártak Pölöskefőre.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A helybelieknek csak a szentbalázsi és főleg a hatóti hegyen voltak a szőleik, nősülés útján és vásárlás útján jutottak a területhez. 1900 körül a Posta-hegyi területet birka legelőként vásárolták meg, kiparcellázták és úgy telepítették a területet be szőlővel. Az egyik hahóti zsidótól vásárolták. 600-800 négyszögölesek általában a szőleik. Egy-két családnak vót a gelsei hegyen szőleje.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

n.a.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A falu határában nem tudnak temetőről. Az új falu kialakulásakor a mai templom körül temetkeztek, amelynek használata a múlt században megszűnt. Az új temetőt a falu északi részében alakították ki a régiek.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A török időben a Kisfaludi határrészben nagy csata volt, ott találtak szántáskor emberi csontokat

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Fogadott ünnepe a falunak csak a Mária Magdolna napi búcsú volt. Egyéb fogadott ünnepek nincsenek, mint a karcolakiaknak, akik Szent Vendelt, mint az állatok védőszentjének ünnepét megünneplik. A II. világháború után a II. világháború utáni fogoly kiváltán ünnepét szokták szeptember utolsó napján megünnepelni.

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Kettő-három tagú boronát magtakarásra már az 1920-as évektől általánosan használtak. Néhány tehenes gazdának vót csak egytagú boronája. Kökény boronát simításhoz csak az uraság földjein használtak. ”Mi inkább a gurgót (hengert) hasznátuk a talaj elsimítására.”

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A két világháború között a gabonát abroszból (párfödél) kézzel „vették”, vékával hordták a vető után a vetőmagot.

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A vetőgép nagyon ritka volt. Egy-két gazdának vót csak. Az uraság földjein vetőgéppel vetettek. 1945 után terjedt el a vetőgép használata általánosan.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A villás típusú ún. villás kaszát nem használták aratásra. Gereblyés és kaszacsapus kaszát sem ismerték.

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Az egyik végén hegyezett kévekötőt használták.

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21 kévét raktak egy keresztbe: az indító kéve neve „talpalás”, a lezáró kéve neve „papkéve”. Egy kepébe 6-7 keresztet raktak, amennyit a szekérre egy alkalommal föl tudtak rakni. Ha széles vót a föld, akkor több keresztet is raktak egy kepesorba.

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Az összerakott keresztek neve a kepe.

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A kézicsép nyele 150 cm körül vót, a hadaró hossza 1 méter körül. A közszíjat vásárokon vagy a boltba vették, ha elszakadt, akkor rossz csizma- vagy bakancs-szárból csináltak újat.

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A két világháború között a kézi cséplés esetén kalákába állva (rokonok, szomszédok) csépeltek. A cséplőgépes csak az etetőt és a gépészt biztosította. Pölöskefőn nem volt géptulajdonos.

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát 1930 körül rudakon hordták a kazalhoz és villával rakták kazalba. Magasítás esetén létrán állva egymásnak adogatva adták a kazal tetejére a villára tűzött szalmakötegeket. Elevátert a faluban 1935-től alkalmaztak. Az uraságnál a cséplés eleváterrel történt.

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdinát 1940-ig termelték másodvetésként, házi szükségletre kb. 300-400 négyszögöles területen. A háború alatt megszűnt a termelése.

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke utáni ültetése a 40-es években kezdődött, de nem vált általánossá a faluban. Csak szórványosan ültettek ezzel a módszerrel a gazdák.

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Jó rétjeink vótak, ezért a kaszálás után a rendeket szétborzultuk, három nap után ágylásba toltuk, petrencébe raktuk, 10-12 petrencébül bagláztunk, mert ennyit tudtunk kocsival hazaszállítani, ezért nem raktunk többet egy baglába.

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A szálas takarmányt a pajtából villával vittük az istállóba, ha kifogyott a kazalból rudakon vittük a pajtába, csak azok hordták párfödéllel vagy villával a szalmát és a szénát az istállóba, akiknek nem volt pajtája.

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

A felső ívelt fa: igabőfa

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

Az igánál a rudat rögzítő szög neve: igazseg.

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

Az állat nyakát befogóé: nyakszeg,, az alsó hosszú fának a neve: iga alfa.