Nagyacsád
Adatlap
Adatfelvétel ideje: | Nagyacsád, 1992. július |
Adatközlők: | (1.) - |
(2.) | |
Gyűjtötte: | Kordé Tünde |
Wiki feldolgozás: | Szabó Gabriella |
A település a Wikipedián: | |
weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A török időben az egész terület nádas volt. 3-4 család lakott csak itt. Acsádi Bálinté volt a terület, az ő neve után kapta a nevét a falu. (1,2,3,4) Hárman voltak testvérek. Bálint, Ignác és egy lány. A lánytestvéré lett Kisacsád. (4)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Az ősi családok: Zámbó, Doktorics, Katona, Nagy, Magasi – ezeknek a családoknak a dülőkben volt tagja is. Régi család még: Gyenge, Győrffy, Buti, Dóczi. A Csepeli család 3-4 generációja is itt élt, de ők betelepültek voltak. (1,2,3,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Más nemzetiségű betelepülés nem volt. Az 1945-ös földosztásnál sok cseléd letelepült a faluban. (1,2,3,4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
1894-ben Esterházy gróf (aki református volt) Nagysármáson (volt Kolozs m.) falubeli református családoknak földet osztott. Nem volt nagyarányú az áttelepülés, és sokan vissza is jöttek közülük. Sok férfi ment ki Amerikába a század legelején. Ők dolgozni mentek el, legtöbbjük vissza is jött és utána földet vásárolt itthon. 1950-60-ig sok fiatal ment ki a faluból. (1,2,3,4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Nemesgörzsönyt (egykor Alsógörzsöny és Felsőgörzsöny) nevezik meg egyértelműen. „Erre jártak Pápára.” Ezek is ősi református falvak. „A Görzsönyökön túl már másfajta emberek laknak.” Régi refomrátus falvak még Egeralja, Adorjánháza, Mezőlak. (3) Takácsi is ide tartozik, mert ilyen a nyelvjárása. (4) (1,2,3,4)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
„A Kisalföld széle valahol itt van, de ez még nem tartozik oda.” (1,2,3,4)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Kisalföld. „Csaknem az egész pápai járás az” (1) „Szanyon túl már az.” (4) (1,2,3,4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Kisacsádon 500 holdnál nagyobb birtoka volt a Vargyasoknak. Egy idő után bérlője volt, majd a cukorgyáré lett. Mátyusháza (uradalom) az Esterházy-családé volt. Vaszaron élt egyszer egy országgyűlési képviselő. A közelben sok major volt, ezek: Mátyusháza, Ihászi, Pálháza, Sóspuszta, Szél-mező, Kisacsád. (1,2,3,4)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
A nagyacsádiakra mondták, hogy szőrös acsádiak. A magyargencsiek, kemeneshőgyésziek ide jártak „őlni” (őröltetni). Nagy volt a sor, sokáig kellett várni, így kiszőrösödtek. – Hát maguk hogy kiszőrösödtek? Hát acsádon lehet! Azt is mondják, hogy „Már leberetválták”. – Hány ulla van a gencsi (Magyargencs) kabátnak? – Hát két ulla, meg a hátulla. A beszédjüket csúfolták, mert vasiasan beszéltek. A lédeciek keresztbe vitték a létrát az erdőn. Minden útjukba kerülő fát kivágtak. Mondják is: „Ne úgy vidd, mint a lédeciek.” Acsád nem bolondság, Két Görzsöny a bizonság. Hőgyész, Gencs – Isten ments! Rátóton odébb akarták tolni a templomot. Valaki letette a kabátját, hogy odáig kell tolni. Csakhogy a kabátot ellopták. Erre azt mondták, hogy nem kell tovább tolni, mert már rátolták. – Húzd komám szaporán, kónyi bika kanyar ám. Kónyban felhúzták a község bikáját a templomtoronyra. (1,2,3,4)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Gyakoribb volt a falun belüli házasság. Azt mondták, hogy „régen a föld házasodott”, ezért a módosan, ha nem találtak a falun belül vidékre mentek lányért. Különösen gyakori a házasság Alsó- és Felsőgörzsönnyel. Szalók és Csögle gazdag református faluk voltak, így innen szívesen hoztak lányt. A falu három vallású, kb. egyenlő számban lakják katolikusok, reformátusok és evangélikusok. A katolikusok főleg cselédek voltak. (1,2,3,4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
„Minél messzebbre nézünk, annál nagyobb volt a körzet.” A régi öregek még Szlavóniába, Böhönyére, Vukovárra is eljártak. Pápára jártak leggyakrabban. Itt minden héten kedden és pénteken állatfelhajtás volt. Az országos vásárok közül a Gyümölcsoltó-, Gyertyaszentelő- és Miklós napi vásár volt nevezetes. Eljártak Zalaegerszegre, Sümegre, Devecserbe, Szanyba, Marcaltőre. Ide főleg állatot hajtottak ill. vettek.
b) Piacra:
Pénteken és kedden volt piac Pápán. Ide tejhasznot, csirkét, tojsát, kövér libát, kacsát vittek az asszonyok.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Görzsönyben két búcsú volt. Alsógörzsönyben Lajos napi, Felsőgörzsönyben utánavaló vasárnap. Takácsiban Péter-Pálkor, Mezőlakon szeptember 15. körül.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Nem jártak „szentes búcsúkba”. A régi családok reformátusok. A katolikusság főleg a cselédséggel szaporodott el. (1,2,3,4)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
A faluból leggyakrabban Mátyusházára jártak napszámba, de a többi uradalomba is eljrátak. 18-20 aratóember is járt az uradalmakba. Kisacsád, Pálháza. (1,2,3,4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
A faluba nem jöttek vidékről dolgozni, de az uradalmakban mindig voltak féléves summások. Zala megyei falukból, Mezőkövesd környékéről voltak nagyobb számban. A Győr melletti Nyúlról is voltak. (1,2,3,4)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Bognár és kovács volt a faluban. Eladásra nem, de saját szükségletre „somport” (zsombor) majd minden ember kötött. Az idős férfiak ma is tudnak. (Győrffy Károly) (1,2,3,4)
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
f) fagereblyét
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A cserépedényeket Pápán vették a piacon. Valószínűleg tüskevári fazekasoktól. (1,2,3,4)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Akinek kellett valami az Pápán vette meg, ezért nem él mélyen a vádorárusok emlékezete. A Bakonyból jöttek faszerszám készítők. Ugodról meszesek. Köszörűsök. Drótos-tótok a Felvidékről. (1,2,3,4)
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A falunak sosem volt szőlője sem saját határban, sem más falu határában. A kertekben lugasok vannak. (1,2,3,4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A Séd melletti homokbányánál kerültek elő csontok a 30-as években. Néhány éve régészek voltak kint a helyszínen. (1,2,3,4)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nincs fogadott ünnepe a falunak. (Református) (1,2,3,4)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Kétlevelű fogast szántás után használtak. Három levelű „lepkefogast” gabona, lucerna, lóhere betakarásához. (1,2,3,4)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
„Meg lehetne felezni.” Az 5-6 holdas gazdáknak nem volt gépük. Többen vettek egy vetőgépet. (1,2) 60 %-ban kézzel vetettek. (3,4)
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
A „c” fajtát használták, takarónak mondják. (1,2,3,4)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem volt nyilás a kötőfa vastagabb végén. A nadrágba dugták a kötözőfát, úgy vitték. (1,2,3,4)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
17 vagy 18 kévéből rakták a keresztet búzából és rozsból. A 18 kévésnél egyet lefektettek, így csak egy kévének volt a feje a földön, erre rakták a többit. A 18 kévét mondják papnak, amit gyakran le is kötöttek. Árpából 13, ill. 14 kévét raktak egy keresztbe. (1,2,3,4)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Nem meghatározott számú kereszt ment bele a kepébe. 2-3, de akár 8-10 kévéből is lehetett. „Ki mennyit akart.” Főként a föld szélességétől függött. A termést keresztben számolták. (1,2,3,4)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
180 cm. (1,2) 150 cm – az ember nyakáig ért. (3) 150-160 cm. (4) (Az adatok becsültek.)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A két háború között még összesegítettek egymásnak, kalákában csépeltek. A nagygazdák napszámost fogadtak. 1945 után részesek csépeltek, akiket a géptulajdonos fogadott. (1,2,3,4)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Eleváterrel. A 10-20-as években még hordták nyárssal. (1,2,3,4)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Nem termeltek hajdinát a faluban. (1,2,3,4)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
A 10-es évekbne már biztosan eke után vetették a krumplit. Minden 2. vagy 3. barázdába tettek. Akinek kevés volt, az mindig kapával vetette. (1,2,3,4)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
„Üdő is hordozta.” A lekaszált fű renden száradt. 4-5 nap múlva forgatták, újabb 1-2 nap múlva lehetett gyűjteni. Petrencébe gyűjtötték, majd petrencefával boglákba hordták. 7-8 petrence adott egy boglyát. (1,2,3,4)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Villával. Burittóval (ld. fénykép). Tragaccsal (ld. fénykép). Nagykosárral, szénahordó kosárral (ld. fénykép). (1,2,3,4)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
igaföle, járomfa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
középsőszeg, igaszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igazseg, járomszeg (A válaszok bizonytalanok, többszöri rákérdezés után.) (1,2,3,4)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Nem voltak erdők a környéken. Az udvaron lévő levelet behordták az állatok alá vagy a trágyadombra dobták. Nem jellemző a falura. (1,2,3,4)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
c) Melyik évszakban?
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Nyaklót használtak, abba akasztották a tartóláncot. (1) Szügyesszerszám volt. (3)
b) Melyik mód régibb, újabb?
1930-ban még volt szügyelőlánc, később felváltotta a nyakló. (4)
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
A szekeret ökör vagy tehéz húzta – ökörfogat. A kocsit ló húzta – lófogat. A kocsinak volt fölhénce és fenn állt a rúdja. (1,3,4)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Hosszú oldala a nagygazdáknak volt, de ez ritka volt. A szekeret karfával nyújtották meg és vendégoldalat használtak. A szekér 9 sukkos volt, vendégoldallal még két métert lehetett nyújtani. (1,3,4)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől láncot, hátul rudazókötelet használtak. A kötél egyik végét rögzítették, a másik oldalon csigán gördült. (1,3,4)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Elől-hátul használtak saroglyát. Enyhén hajtott volt. (1,3,4)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
A kocsikast egyben fel lehetett tenni, mert feneke is volt. Oldalai olyan magasak voltak, mint a szekér oldala, a háta magasabbra volt fonva. Eleje nyitott volt. Külön fonott ülést is kötöttek, melnyek háttámlája volt és két fiókja. Egyházaskeszőiek kötöttek eladásra. (1,3,4)
b) Használtak-e kettőt is?
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Amelyik ökör fúrt a lábával, azt meg kellett patkolni. Első láb külső körmére tettek vasat. Tehenet csak nagyon ritkán patkoltak, mert „nemnagyon hajtották őket”. (1,3,4)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3,4)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Na, menjetek, Mehetünk, Nee
b) terelik jobbra
Hossz, Hajsz, Nejde – az uradalmakban volt szokás, volt aki a faluban is átvette
c) és balra
Csálé, Vissza – az uradalmakban volt szokás, volt aki a faluban is átvette (1,2,3,4)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Cocám-ne-ne. Coci-coci-ne-ne-ne. Koca-ne. (1,2,3,4)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pitye-ne. Pityém-ne-ne-ne. Pipipipi. Tyutyu-ne. (1,2,3,4)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Le + a neve. Gyere ide. (1,2,3,4)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kendervágót vagy kendertörőt (ugyanaz) használtak. Kézzel mozgatós volt. (1,2,3,4)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Fekvő tengelye volt a rokkának. Seggen ülő rokka. A másik fajtájához rokkaszár tartozott, erre kötötték fel a babát. (1,2,3,4)