Rezi

Adatlap

Adatfelvétel ideje:
Adatközlők:	(1.)
	(2.)
Gyűjtötte:
Wiki feldolgozás:
A település a Wikipedián:
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község első okleveles említése 1236-ból származik. A község nevét Rezi Sándortól kapta, aki a község határában lévő Meleghegyen emelkedő várnak a kapitánya volt. (1,2,3,4,5,6)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Dencs, Gelencsér, Cserép, Lanc, Humpok, Pálfi, Ihász. (2,3,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Nem emlékeznek. (1,2,3,4,5,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

1945-ben a Somogy megyei Öreglak község határában lévő Kürtöspusztára. (2,4,5)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Cserszegtomaj. A sírkőfaragás és a szőlőtermesztés végett. Nemesbük. A betyárvilágból. Ugyanis a község határában lévő Gyöngyösi csárdából a betyárok vagy Rezi felé, vagy Nemesbük felé vették útjukat. (1,3,5,6)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A Balaton-felvidéki tájegységbe. (2,4,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

A Balaton-melléki borvidék. A tájegységükbe tartozik Cserszegtomaj, Várvölgy, Vállus. (3,4,5,6)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Híres községnek a sajátjukat tartják, ugyanis síremlékkő és köszörükő készítésük a környéken egyedülálló volt, mivel homokkő csak itt volt bányászható. Ezen tevékenységük mintegy 300 évre nyúlik vissza. A környéken található utcaszéli keresztek is a helyi kézművesek munkáját motíválja. A sírfeliratok és versek megfogalmazásában is kivették részüket. E mellett jó pár tréfás versike is megfogalmazódott. A régi időben szokás volt a síremlékre az elhunyt erényeit és halálának körülményeit felvésetni. (1,3,4,5,6)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A falut csúfolják: kőrágó reziek, rezi suffosok, kitolták a szecskavágót a rétre, hogy legeljen, megnyalták a mesgyekövet, mert azt hitték, hogy tejfeles. Ugyanis a mesgyekövek fehér mészkőből vannak. A várvölgyieket: zsidi bicskások zsidi baltások. (1,3,4,5)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Alsó-Felsőzsid ma Várvölgy, Vállus, Cserszegtomaj, Egregy, Karmacs, Nemesbük, Vindornyafok, Zalaszántó. Az összeházasodás szórványos volt. (1,2,3,4,5,6)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Keszthely hónap első csütörtökjén, Tapolca a hónap első szerdáján, Zalaszántó Pünkösd utáni kedden és Illés napján július 20-án, Karmacs május 1. és november 1. utáni keddi napon, Sümeg az év minden hónapjában volt vásár a következőket jegyeztem le. Januárban Szent Páli, februárban gyertyaszentelői, márciusban a böjtközépi, áprilisban nagyböjti, májusban áldozói, júliusban Sarlósi, augusztuban Bertalani, októberben Dömötöri, novemberben Erzsébeti, decemberben aprószenteki.

b) Piacra:

Keszthelyre szerdai napokon.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Rezi október hó Lukács napja utáni vasárnap, Várvölgy augusztus hó Domonkos nap utáni vasárnap, Zalaszántó szeptember hó Kozma és Dömjén napja utáni vasránap, Karmacs július hó Anna nap utáni vasárnap, Tomaj július hó Anna nap utáni vasárnap, Cserszeg október hó Teréz nap utáni vasárnap, Cserszeg-Tomaj két helység volt így két búcsú lett tartva. A tomaji búcsút tökös réteses búcsúnak is hívják.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Sümeg szeptember 12. Mária neve napi búcsú előtte vagy utáni vasárnapon. Szórványos járás volt Csatka, Vasvár, Cell búcsújáró helyekre az időpontokat nem sikerült feljegyezni. (1,3,5,69

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Nagybajom, Zalaszántó – Cserhát, Keszthely – Újmajor, Várpalota, Dénespuszta, Alsó-Felső Mánd, Hévíz – Dobogó. Sokan jártak el dolgozni. (1,2,3,4,5,6)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem volt szükség idegen munkaerőre. (1,2,3,4,5,6)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

A helyi szükségletnek megfelelően készült kocsikas, vesszőkosár, szalmafonatú edényeket, fagereblyét, ezek készítését vagy egymástól tanulták el, tudnak olyanról, hogy kosárfonó iskolán is tanulták helyben, mai értelmezésben tanfolyamon.

a) kocsikasokat

Nem.

b) vesszőkosarakat

Nem.

c) szalmafonatú edényeket

Nem.

d) szövőbordát

Nem.

e) favillát

Nem.

f) fagereblyét

Nem.

g) faboronát

Nem.

h) egyebet?

Nem.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

Szövőbordát és favillát vásárokon szerezték be. Más faluba készült a homokkőből készült kaszakő, köszörűkő, kilóm éterkő, síremlékkő, kőkeresztek. Ezek a kútfői bányából kerültek ki. A tevékenység az 1980-sa évek elejére megszűnt, a műkőből készült sírkövek kiszorították a piacról. A kútfői homokkőbányát leállították és mélyedéseit feltöltötték földdel, hogy a mélyen lévő terület veszélyt ne hordjon magával. (1,3,4,5)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedények Sümegi cserepesektől származnak. Vásárolták: vásáriokon, Lukács napi búcsúkor helyben. Alkalmanként a sümegi cserepesek árulták a faluban. (2,3,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Meszesek 1985-ig, tapolcai meszesek, 1960-ig, halárusok jelenleg is, borkővágó 1945-ig, cigánykovácsok 1940-ig, tót üvegesek 1944-ig, szitajavítók 1960-ig, fazekasok 1956-ig. (1,2,3,4,5,6)

b) Honnan jöttek?

Sümegi meszesek 1985-ig, tapolcai meszesek, 1960-ig, keszthelyi halárusok jelenleg is, borkővágó 1945-ig, cigánykovácsok 1940-ig, tót üvegesek 1944-ig, szitajavítók 1960-ig, sümegi fazekasok 1956-ig. (1,2,3,4,5,6)

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Meszesek, halárusok, borkővágó, cigánykovácsok, tót üvegesek, szitajavítók, fazekasok

d) Mit árultak?

n.a.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Cserszegtomajon volt több személynek szőlőbirtoka.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A rezi hegyben volt szőlőbirtoka a cserszegtomajiaknak, keszthelyieknek, hévizieknek, karmacsiaknak. (3,5,6)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A községben van egy temető. A Gyöngyösi csárda mellett zsidó temető. (1,2,4,6)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

n.a.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Szent Iván napja fogadott ünnep, mert ezen a napon verte el a jég a hegyet, illetve szőlőt. Június 24-én. Szent György napján a hegyi kápolnánál szentmise és hegbíró, hegypásztorok választása volt. Szent Donát a kápolna védőszentje augusztus 7. fogadott ünnep. (1,2,3,4,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Ritkán. (4,5,6)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Ritkán. (4,5,6)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

n.a.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Gereblyés és hajmókos kaszacsapót használtak. A hajmókot hajtoványnak nevezték. Lábonálló gabona aratáskor használták. (1,3,5,6)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem emlékeznek ilyen kévekötő fára. (1,2,3,4,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából, rozsból 18 kéve 1 kereszt az alábbiak szerint. 1 db rúdkéve, 4x4 db vállkéve, 1 db papkéve, zabból tavaszi árpából 14 kéve 1 kereszt, 1 db rúdkéve, 4x3 db vállkéve, 1 db papkéve. Több összekapcsolt gabonakereszt neve kepe. (1,5,6)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A kepe szó nem jelöl meghatározott számú gabonakeresztet. A termésmennyiség megállapítására nem használták. A termés megállapításának alapja a kereszt volt. (1,3,5,6)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

155 cm fölött. (4,5)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A géppel a gépész és etető járt, a gazda állította ki a cséplőcsapatot a rokonság, szomszédság köréből kalákában dolgoztak. A cséplőcsapat állt. 1 fő gépész, 2 fő etető váltották egymást, 2 fő kévevágó, váltották egymást, 1 fő zsákaggató, 2-3 fő törekhordó, 2 fő kéveadogató az asztagról, 3-8 fő szalmahordó és szalmakazalozó. (1,2,3,4,5,6)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Nyárssal nagygazdáknál volt a szalmahordás megoldva. A nyárs 150 cm hosszú, ovális keresztmetszetű, egyik végén kihegyezett kb. 5 cm átmérőjű szívós fából készült. A hosszának a felénél átfúrva és azon derékszögben 40-50 cm hosszú fa bot volt, hogy a szalma tovább ne csússzon rajta. Villával összeraktak egy kúp szalmát a nyársat beleszúrták és a fej felett vitték majd a kazalnak támasztott létrán állók egymásnak adogatták felfelé. Vízszintes rudakon – petrence rudakon – 2 db rudat alászúrtak a baglyának és 2 fő vitte. A rudak vége mindkét oldalon kihegyezett volt. Könnyű fából készültek hárs, fenyő, nyár. Elevátorral a faluból eljárók a nagybirtokokon dolgoztak. Gólyával – gémes kúthoz hasonló – az egyik végén kötéllel engedik és húzzák, fordítják. A másik végén rövid láncra 3 db 2-2,2 m-es hosszúságú kampó 40-50 cm-es karmokkal a baglyát körbefogják, alányomják, amely magával viszi a kazalra. (1,5,6)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1950-ben. Hajdinakásából véres hurka készült. (1,3,5,6)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

1940-196. (1,3,5,6)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítik, a rendet forgatják, eső esetén újból forgatják, ágylásba szedik, majd baglyába gyűjtik, ez 2-2,5 átmérőjű, köralapú, 3 m magas száraz széna tömeg. Vizenyős területen használták a szénaszárító állványt. Amely 3 db 2,5 m, 3 m hosszú rúdból állt, az egyik végüket összekötötték, a másik 3 db véget háromszög (egyenlőszárú) formájúra rákláb módjára széthúzzák, az így kapott kúpra vízszintesen 50 cm távolságra párhuzamosan rudakat erősítenek. Erre az állányra kezdik alólról felfelé rárakni villával a szénát. (1,2,3,4,5,6)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Törekes kosár, szecskás láda, villa. (1,2,3,4)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

iga

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdhúzó igaszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg

d) igabéfa f) igaaljafa (1,3,5,6)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Igen, használták az erdőn a völgykatlanokba összefújt száraz falevelet.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Őszi és tavaszi időszakban. (4,5,6)

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

n.a.

b) Melyik mód régibb, újabb?

A szügyre erősített tartólánc a régibb az újabb a nyaklóra erősített tartólánc. (1,2,3,4,5,6)

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekeret a marha húzza, a kocsit ló húzza. (1,2,3,4,5,6)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szekér hossza: 4,5, 4, 3,5, 3, 2,2 m. A vendégoldallal való szállítás az újabb, de általánosan nem terjedt el. (3,5,6)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A szekér hátulján álló csigával, amely 160-180 cm hosszú 10x10 cm négyzet alapú két végén hengeresre kialakított fa négyzetes oldalain 2-2 db téglalap alakú lyuk a lapockafák részére. A nyomórúdra átvetett kötelet a csiga két végébe akasszák és a lapockafák segítségével forgatják. Kötéllel a kocsioldal két végéhez húzzák le a nyomórudat és megkötik. Ennél a módnál a kötelet nyomórúdnál X-be teszik. (1,5,6)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén és erősen ívelt. (5,6)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Az üléskas a szekér oldalaihoz volt igazítva trapéz alakú fűzfavesszőből fonták. Háttámlája is fonott volt. Ülése alatti része üres volt, ahova az utipoggyászt tehették.

b) Használtak-e kettőt is?

Szüreti felvonuláskor és lakodalmas alkalmakkor még 4 db-ot is feltettek a kocsira. (5,6)

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Igen, szokták vasaltatni. Tavasszal, nyáron, ősszel, télen nem, mert csúszott a megpatkolt állat. Kevesen patkoltatták a teheneket. Az ökröket általában minden gazda megpatkoltatta. (1,4,5)

2.23. A fejőedény régi neve?

Séfő. (1,2,6)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Nee!

b) terelik jobbra

Hajszt!, vagy Hozzád!

c) és balra

Hii! Vagy Tüled!

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Ne! Ne! (2,3,4)

4. Család, közösség, világkép

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

[[Kategória:]]

[[Kategória:]] [[Kategória:]] [[Kategória:]] [[Kategória:]] [[Kategória:]]