Felsőlakos
Adatlap
Adatfelvétel ideje: | Felsőlakos, 1990. július |
Adatközlők: | (1.) Szarjas István, 1912. római katolikus, Gyertyános 72. |
(2.) Szarjas Katalin, 1910. római katolikus, Gyertyános 72. | |
(3.) Laj Etelka, 1910. római katolikus, Gyertyános 86. | |
(4.) Mód Ferenc, 1905. római katolikus, Felsőlakos 53. | |
(5.) Fehér István, 1910. római katolikus, Felsőlakos 56. | |
(6.) Tót Irén, 1938. római katolikus, Felsőlakos 93. | |
(7.) Vida István, 1920. római katolikus, Petesháza 508. | |
(8.) Vida Ilonka, 1923. római katolikus, Petesháza 508. | |
(9.) Gyurica Mária, 1909, római katolikus, Petesháza 77. | |
Gyűjtötte: | Halász Albert |
Wiki feldolgozás: | Kucsera Sándor |
A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Fels%C5%91lakos |
weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
Az adatközlők erről semmit sem tudnak. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
A község régi családjai: Szecsku (Taksonyból származnak), Dávid, Bot, Mursics (Taksonyból származnak), Csih (Bakovciból származnak), Vidonyák (Vas megyéből, 1895-96 körül telepedtek Lakosba), Mód (Lipovciból, 1892-ben telepedtek Lakosba). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A faluba nagyobb számban nem települtek be. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Előbb Észak-Amerikába szökte, 1928-29-től viszont hivatalosan is Dél-Amerikába költözhettek. Akik családostól mentek el, az állam biztosította részükre az „egyirányú” utat. Ekkor 30-40 (lehet többen) személy költözött ki a faluból. Mind magyarok voltak. 1951-52-ben sokan nyugatra szöktek (Ausztria, NSZK, Franciaország, stb.). Sokan hazatértek, de a zöme külföldön maradt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Egy faluhoz sem hasonlít Felsőlakos. (1,2,3,4,5,6) Alsólakoskban, Felsőlakosban és Gyertyánosban egyforma a beszéd. (7,8,9)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu nem tartozik egyetlen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe sem. (1,2,3,7,8,9) Muramentének nevezték valamikor e vidéket és falvakat (Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót). (4,5,6)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
A falu nem tartozik egyetlen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe sem. (1,2,3,7,8,9) Muramentének nevezték valamikor e vidéket és falvakat (Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót). (4,5,6)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Nem ismernek egy híres községet sem. (4,5,6,7,8,9) Lakosból volt valaki Prágában huszár. Ő mondta, hogy ott írtak az újságokban a verekedős lakosi betyárokról. A gyertyánosi és kóti betyárok is híresek voltak. (1,2,3)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
A falvakat nem csúfolták semmivel. (1,2,3,7,8,9) „Lót fogatú két Lakos („asu, fösü”). Nádnevelű Gyertyános. Sárképü Kapca. Pozsár fogú Kót. Hossziszoknya Hodiza. Rövidszoknya Palina.” Ennek magyarázatai: Valamikor Lakosban volt a legtöbb lovasgazda. A lendvai vasútállomásról fuvarozták az árut Muraszombatba, mert oda nem volt vasútvonal. A gyertyánosi tónál, ahol sok nád volt, kötötték az építkezéshez szükséges nádat. Kívül a házak falára és belül a mennyezetre szögezték és csak aztán tapasztották be sárral. Kapcának sáros utcái voltak. Kótban halászatból éltek. Hodiza és Palina viselet szerinti elkülönítése (két szomszéd falu). (4,5,6)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Magyarok egymás közt mindegyik faluból házasodtak. A vendekkel (szlvoénekkel), vagy más nemzetiségűekkel csak az utóbbi 5-10 évben. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Lendvára: Szent Pál – január 25-én; „Böjt közepi csütörtökön” – június 28-án; Katalin napján; Karácsonykor; Dömötör napján; január 25-én volt állatvásár. Más városokba is: Csáktornya, Muraszombat, stb. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
b) Piacra:
Minden kedden és szerdán a templomtéren Lendvárn. (1,2,3,4,5,6) Minden szombaton a lendvai templomtéren. (7,8,9)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
A környező falvakba: Alsólakos, Felsőlakos, Gyertyános, Kapca, Kót, stb. Csáktornya, Turnisče, Marija Bistrica, Szentháromság (Lendvahegyen)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Csáktornya, Turnisče, Marija Bistrica, Szentháromság (Lendvahegyen) (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Felsőlakosból Sopronba, Baranyába, Bácskába mentek szezonmunkára. Az I. világháború előtt és után Franciaországba, Németországba is mentek szezonmunkára. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Felsőlakosba sehonnan se jöttek munkára. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
A ruhákat általában minden háznál maguk készítették, szerszámokat, más használati tárgyakat piacon, vásáron szereztek be. Kovácsok, bognárok, stb. ugyan voltak egy faluban többen is, de csak javítottak, vagy a falu részére készítettek különböző használati tárgyakat. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
a) kocsikasokat
b) vesszőkosarakat
c) szalmafonatú edényeket
d) szövőbordát
e) favillát
f) fagereblyét
g) faboronát
h) egyebet?
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A cserépedényeket a lendvai vásárokon szerezték be. Az evengélikus templom előtt, az egész úton kirakodó vásár szokott lenni. Általában Keböléből hozták, útközben is árulták a szekerekről. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.16.
A II. világháború előtt szerbek, bosnyákok járták a falvakat, piacokat, vásárokat. „Ócsujancsinak” nevezték őket. Nyakukba akasztott dobozból árultak ceruzát, gombokat, ollót, szappant, borotvát, bicskát, stb. (1,2,3,4,5,6,7,8,9) „Még zödgö is vót rajta.” (1,2,3)
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
b) Honnan jöttek?
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
d) Mit árultak?
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
A közeli falvaknak így Lakosnak is, Lendvahegyen, Hosszúfalutól Pincéig voltak szőlői. Családonként 5-20 ár szőlője volt majdnem mindenkinek. A zsidóknak és a szőlőhegyen vagy közvetlen közelében lakóknak sem volt több, mint 1 hektár szőlőjük. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Csak egy temető van. (1,2,3,4,5,6,7,8,9) „A Királ komám Berökparton, itt a házunk mögött 200 méterre kőbaltát, rogyás kis kardot talát a foggyin.” (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
A falunak két fogadott ünnepe van: jégeső ellen július 7-én, fagy ellen június 7-én. E két nap ünnepe volt még: Gyertyánosnak, Kótnak, Kapcának, Alsólakosnak. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
A II. világháború előtt és után is használtak 2 boronát egymáshoz erősítve, de nem többet, mert az állatok nem bírták volna elhúzni. Ezt is csak akkor használták, ha elég puha volt a föld vagy vetés után (1 vagy 2 lóval a legszívesebben, mert kevésbé taposták a földbe a magot, mint a marhák). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
A két világháború között általában mindenki kézzel vetett. 1925-ben vette a község az első vetőgépet. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Kizárólag csak „takarittufát” használtak. A kasza „fejénél” és a nyél közepén egy nyílban hajlított vessző volt rögzítve. A „takarittufa” magasságát szabályozni lehetett. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Kévekötő fát használtak, de nem volt rajta nyílás. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
19 kéve = kepe 21 kéve = kereszt A kereszteket a föld szélességétől függően rakták össze a mezőn, meghatározó neve nem votl. 1-2, 4-5 keresztet tettek egy csomóba. Az eső mindig északról jön, ezért a kepe feje délnek nézett. A keresztek feje takarta egymást. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
A kepe szó jelentése határozatlan. 19 kéve = kepe (1,2,3) 16 kéve = kepe (4,5,6) A kévéket egymásnak támasztották, az volt a kepe. (7,8,9)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
Itt ún. „horvát” csépet használtak (értsd: vend csép). A magyar cséptől annyiban különbözött, hogy a hadaró és a nyél kapcsolása egyszerűbben volt megoldva. Igaz, így nehezebb volt vele csépelni, a cséplés technikáját tanulni kellett. Aki ügyetlen volt, megütötte a könyökét. A hadaró 1 méter hosszú volt, 30-50 centiméterrel rövidebb, mint a nyél. Ettől függetlenül a csép nagysága a cséplőtől függött. Ha elszakadt a bőr, hamar ki tudták cserélni, akár a helyszínen is. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A két világháború között a gépi cséplés esetén a gazda állította a munkásokat – a két etetőn kívül – a rokonság, szomszédság köréből. Általában „placcon” települt le a cséplőgép, csak a nagygazdákhoz mentek el külön. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
A kicsépetl szalmát szekérrel (ha „placcon” csépelték), vagy két 2-2,5 m hosszú rúdon hordták a kazalig. Kis baglát is csináltak, az egyik munkás az egyik oldalba, a másik az ellenkező oldalba szúrta a villáját – esetleg egy harmadik villával tolta is –, így húzták a kazalrakóig. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A hajdina termelése az I. világháború után kezdett megszűnni, teljesen 1965 körül szűnt meg. A vend falvakban még termelik. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Már régóta eke után vetik a krumplit, pontosan nem tudni mióta. (4,5,6,7,8,9) 1910 körül kezdték eke után vetni a krumplit. (1,2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Lekaszálták a füvet, szétterítették, időtől függően forgatták. Ha félig száraz volt, vastagabb rétegbe rázták, ezt „huzatnak” nevezik. Este a harmat, vagy eső előtt petrencébe (kisebb egység) rakták. Ha megszáradt a széna és nem vitték mindjárt haza, baglába rakták (a petrencénél nagyobb egység). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A kazalból a napi száraztakarmányt „köcöliben” („köcöle”) kb. 2x2 m széles vászonlepedőben, vagy hajdivánnal (ezt a nevet nem ismerik, más névre nem emlékeznek) hordták az istállóba. Ha a takarmány a padláson volt, villával vagy kézzel dobták a „fargyászuba” (farjászol). (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
a) az iga felső fája: „fösü fa”
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
b) a rudat rögzítő szög: „igaszëg”, „rudasszëg”
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
c) a külső szögek: „igaküllük” d) az iga alsó fája: „asu fa” e) a két függőleges fa: „béfa, befa” (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.15.
A falevelet csak a szegények használták almozáshoz. (1,2,3,4,5,6,7,8,9) „Berökfa, tölgyfa, vagy gyertyánfa” levelet használtak almozáshoz. (4,5,6) A csentei erdő leveleit is használták almozáshoz. (7,8,9)
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
c) Melyik évszakban?
2.16.
A lónak csak bőrből készült szerszáma vlt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
b) Melyik mód régibb, újabb?
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Szekér: nagyszekér, a legrégibb típus, teherhordásra használták. 2,5-3 m hosszú. Hosszúszekér: a szekeret (nagyszekeret) „Nyújtották” meg. A szekérnek olyan szerkezete van, hogy az alsó rudat hosszabbra, vagy rövidebbre lehet szabályozni. A rakoncákra mintegy 5 m hosszú oldalakat raktak. Csak száraztakarmányt, jószágot szállítottak rajta. Kocsi: kiskocsi (ló vagy tehén húzta), majdnem minden háznál megtalálható volt. Fű, személy, könnyebb dolgok szállítására használták. A szerkezete gyengébb volt, mint a szekéré. Oldalakat raktak rá, vagy vesszőből font kast tettek rá. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
A szálastakarmányt hosszúszekéren szállították. 4-5 m hosszú volt. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A „nyomurudat” elől lánccal, hátul pedig csak kötéllel erősítették le. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
A saroglyát nem ismerik. Ezt a „super” helyettesítette. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.21.
A szekérkasnak dőlt oldalai vannak, hátsó lapjának felső része ívelt, vagy egyenes. Eleje az oldalaktól egy kicsit alacsonyabb, hogy könnyebben be lehessen szállni. Szükségszerűen vesszőből font padka is volt benne. A két részből álló szekérkast is ismerték. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
b) Használtak-e kettőt is?
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Csak akkor patkolták a vonómarhát, ha elkopott a körme. Készítettek fél körömre is patkót. Patkolásnál azt évszak nem jelentős. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.23. A fejőedény régi neve?
A fejőedény neve: „föjkle, föjüke”. (1,2,3,4,5,6,7,8,9)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
tehén: a) Naaa! b) jobbra: Hokk!
balra: Csárli!
c) Hoheee! ló: a) Győőő! b) jobbra: Tüled!
balra: Hacc!
c) Hööö! (1,2,3)
tehén: a) Naaa! b) jobbra: Hokk!
balra: Csárli!
c) Höheee! ló: a) Győőő! b) jobbra: Hacc!
balra: Tüled!
c) Hööö! (4,5,6)
tehén: a) Naaa! b) jobbra: Csárli!
balra: Hokk!
c) Hoheee! ló: a) Győőő! b) jobbra: Tüled!
balra: Hacc!
c) Hööö! (7,8,9)
Böcce a kisborjú neve. Az inditó, terelő szavak változatokban élnek.
a) indítják
b) terelik jobbra
c) és balra
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
„Pujca ne, pujca” (1,2,3) „Boca, pojca” (4,5,6) „Ne, ne, pojca” (7,8,9)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
„Pitye ne” (1,2,3) „Pityi” (4,5,6) „Pi-pi-pi-pi, na-na” (7,8,9)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Nevéről. (1,2,3,7,8,9) Nevéről, „kuszi, kuszi, kusz-kusz”. (4,5,6)