Kisbucsa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1986. november
Adatközlők:	(1.) Zab Ferenc, 1910. római katolikus, Kisbucsa, Kossuth u.
	(2.) Zab Kálmán, 1924. római katolikus, Kisbucsa, Ady u.
	(3.) Gulás Ferenc, 1921. római katolikus, Kisbucsa, Kossuth u.
	(4.) Foki István, 1931. római katolikus, Kisbucsa, Kossuth u.
Gyűjtötte:	Foki Ibolya
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Kisbucsa
weboldal:	http://www.kisbucsa.hu/

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A mai falu helyére a török időkben menekültek az emberek. 25 család telepedett itt meg. Előtte a „Kastély-földön” éltek, annak közelében van egy gödör, amit Törökösgödörnek neveztek. (1) A mai falu a török idők után keletkezett. Először 7 ház volt a Nagy-gödör partján, utána pár ház a falu mai központja – az alsó artézi kút – körüli helyre épült. A török időket a Bunda-gödrökben vészelték át az emberek. Ezt megelőzően a ma Fölső-Bucsának nevezett hatérrészen helyezkedett el a falu. Tőle nem messze, a mai Kisbucsa északi oldalán, a jelenlegi 76. sz. főközlekedési úttól kb. 50 m-re délre – az út és a mai falu első házai közötti területen – állt egy urasági kastély. (2) A mai falu 1713-ban telepítéssel keletkezett. A bucsai határt ekkor a misefai Fábiánicsok birtokolták. Ezek 1713-ban 13 telepesnek 24 sessio-t adtak ki a jelenlegi falu helyén. Ezenkívül az uradalomtól még igénylés szerint kaptak földet, de az újonnan igénylett föld az 1 sessio-t nem haladhatta meg. Ezért 52 igás napszámot kellett teljesíteni. Szőlőt, erdőt és rétet a szántó arányában birtokolhattak. Így jött létre a Csirke-hegynek elnevezett szőlőhegy, ugyanis a jobbágyoknak csirkéket kellett beszolgáltatni, amelyeket a Kopasz-hegynek elnevezett szőlőhegen kopasztottak meg. Ez utóbbi helyen az uraság ősszel nagy szüreti bált rendezett, ahová mindenki hivatalos volt. 1713 előtt a 76. Sz. főközlekedési úttól északra, a mai faluval egyvonalban, a Kastély-tetőnek vagy másképpen Fölső-Bucsának nevezett határrészen állt a falu. Itt létezett egy major is, amelyen ma rajt van a műút. A kastély a műút fölött, a két mezei út közötti területen épült, grófi birtokosa volt. (3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Hegedűs, Hofer, Tóth, Kistóth, Módos, Zab, Pap, Hompó, Gál, Józsa és kettő Kis nevű család. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Kb. 1848 után jöttek a faluba telepesek, a jelenlegi főutca jobb oldalán voltak kiosztott házhelyek (a mai Foki család házával szembeni részen, illetve a Muszatics család háza környékén). (2) 1713-ban a mai falu keletkezésekor a misefai Fábiánicsok költöztettek ide 13 telepest, akik között Sopron megyeiek is voltak, pl. Himódról, mindanyian magyarok. (3) 1945 után kb. 1947-ig költöztek be a cselédek a faluba – valamennyien magyarok – Szenttamásról. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A TSZ szervezés (1959) után Egerszegre, máshova nem. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A közvetlen környéken egyik falu sem hasonlít, ezek ugyanis nemesi falvak voltak (Búcsúszentlászló kivételével) és lenézték Kisbucsát. A szentlászlóiak pedig „iparos község”-nek tartották magukat. Bucsa a távolabbi falvaktól is különbözött, mert „nem tapadt szorosan az uradalomhoz”, mint pl. Misefa, Pölöske. Talán inkább Orbányosfához, Felsőapátihoz lehetne hasonlítani. (1,3) Búcsúszentlászló kivételével mindegyik környező község hasonlít, mert mindenhol földművelő parasztemberek laktak. Szentlászlón iparosok éltek. (2)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Nem tartozik a falu semmilyen tájegységbe, vidékbe. (1,3) Az egykori nemes községek közé, illetve Kapornak környékéhez tartozik a falu. (2)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Göcsej, amelyhez a Gellénháza utáni falvak, a „szegek” tartoznak, még Egerszeg is az. (1,2) Göcsej, Hetés és Őrség. (3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Kapornak – egykori városi szerepe és a jezsuiták nagy birtoka miatt. Pacsa – a „véres vásár” miatt. Szentpéterúr – jó lovakat lehetett itt venni. (1) Ahol a közelben nagyobb urak voltak: pl. Nemesapáti, Pölöske, Kemendollár, Kapornak – városi szerepe és a jezsuiták miatt. Búcsúszentlászló – búcsújáróhely. (2) Nemeshetés – egyszer bement ide egy rabló török horda, akiket a falu eredeti lakossága, a rácok megvertek. Ezrét nemesi ranggal tüntették ki őket. Kapornak – egykori központi szerepe miatt, Egervár – vára miatt. (3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A bucsaiakat, mivel itt csak jobbágyok laktak, a nemes falvak lenézték és ezzel csúfolták: „Ha szűröm vóna meg tarisznyám Bucsára házasodnám.” A bucsaiak nem csúfoltak másokat. (1) Bucsát nem csúfolták semmivel. De a bucsaiak a hetésieket (Nemeshetés) konyhakötényeseknek nevezték, mert mindig ebben mentek mindenhova, sokszor piszkos is volt a kötény. A beszédjüket is utánozták, mert pl. ilyeneket mondtak: „Mááriska”, „máácsik”, „lyáán”. A sándorháziakról a bucsaiak azt tartották, hogy gödörben laknak, amit be kell födelezni, különben elviszi őket a víz. (2) Az öt községbeliek kölcsönösen szokták egymásról mondogatni: „Gidres-gödrös Hetés Dúsgazdag Szentandrás Két domb között gyönyörködő Sándorház’ Csiriznyaló Szentlászló Kaszakő Bucsa.” (Búcsúszentlászlón sok volt suszter, nem tudja, hogy Bucsát miért nevezték így.) (3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Talán Apátiból (Alsónemesapáti) házasodtak a legtöbben, aztán még Pölöskéről, Pacsáról, Rádóról, Kapornakról, Kemendollárról és Misefáról. Sándorházáról és Szentandrásról csak néhányan, Hetésből és Szentlászlóról szinte egyáltalán nem hoztak házastársat. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Kapornak, Pacsa, Egerszeg, Szentlászló. Nagyobb vásárok: Kanizsa, Keszthely, Vasvár, Körmend (ide főként lovat venni mentek).A távolabbi vásárokra inkább ebben a században, de főként a két világháború közötti időben jártak.

b) Piacra:

Csak Egerszegre.A közelebbi vásárokra, az egerszegi piacra, és búcsújáró helyekre már a múlt század második felében is jártak. (1,2,3)

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Szentlászló, Sümeg, Vasvár, Kapornak.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

A búcsújáró helyekre már a múlt század második felében is jártak. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Summásnak: Pölöskére Teleki grófhoz, aztán a sándorházi határba, Bebesbe, illetve Somogy megyébe 6 hónap, eladósodott urakhoz, akiket „bankosak”-nak hívtak. Aratni: Misefára Bosnyák Andorhoz. Cselédnek: Duzsnak-pusztára Csertán Elekhez. (1) Summásnak: Somogyba Nagyatád, Somogyszob vidékére, Baranyába Szigetvár környékére és Fejér megyébe Martonvásár felé. Aratni: Pölöskefőre, Dusnak-pusztára Cselédnek: messze nem mentek, leginkább Pölöskére, Dusnakra, Apátiba, Kemendollára szegődtek el. (2) Summásnak: Somogyba, egy Szentlászló nevű falu közelébe Szent Egyed-pusztára, amely egy Biedermann nevű báróé volt. Martonvásárra a Szent Miklós majorba, amit a cseh Dreher birtokolt. Aratni: Dusnakra, Pölöskére. Cselédnek: nem nagyon szoktak menni. (3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A falu mellé, Szenttamásra az 1920-as, 1930-as években szoktak jönni dolgozni nemeshetésiek Nagy Pálhoz. Mások nem jöttek. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Általában mindenki maga készítette a faluban a gazdálkodáshoz, háztartáshoz stb. szükséges eszközöket. Eladásra egyáltalán nem vitték ezeket. A bonyolultabb munkákat helybeli, ügyes, fafaragó embereknél vagy ugyancsak helybeli iparosnál rendelték meg. (1,3)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?

Előfordult, hogy jó igát, gereblyét, esetleg Bezerédről hoztak, vagy favillát és fagereblyét Göcsejből jött árusoktól vettek. (2)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A faluba szokták hozni őket kocsival, valahonnan Göcsejből. (1,2,3) Vásáron is vették. (1) Sümeg, Tapolca környékéről is hoztak. (2)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Meszesek pl. egy „Dejcs” nevű zsidó Szentlászlóról. Rongybegyűjtők. Tikász, aki tojást, baromfit vett, járt a kapornaki, az apáti (Bangó) és a kemendollári (Csuti) tikász is. Erdélyi ruhaárusok. Tekenős-cigányok, akik a környékbeli erdőkben tanyáztak. (1) Zománcosok valahonnan városról. Dinnyések Fejér megyéből, halasok a Balatonról. Göcsejiek, akik favillát, fagereblyét árultak. (2) Egy másik meszes Sümegről. Cserepesek Göcsejből vagy Sümeg, Tapolca környékéről. (2,3) Edényfoltozó és köszörűs cigányok. (1,2) Egy Nagy Imre nevű paprikás Bozsokról. Drótostótok a Felvidékről. (1,3) A háború után fokozatosan elmaradtak ezek. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Búcsúszentlászló, Kapornak, Felsőapáti, Kemendollár, Erdély, Fejér megye, Balaton, Göcsej, Sümeg, Tapolca környéke, Bozsok, Felvidék.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Meszesek, rongybegyűjtők, tikász, ruhaárus, tekenős cigányok, zománcosok, dinnyések, halasok, cserepesek, edényfoltozó, köszörűs, paprikás, drótostót.

d) Mit árultak?

Meszet, ruhát, teknőt, zománcos edényt, halat, favillát, fagereblyét, cserépedényt, paprikát.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A bucsaiaknak általában nem volt máshol szőlőjük, esetleg csak a kapornaki vagy a felsőapáti hegyen néhány embernek. (1,2,3), 1890 körül egy nemesszeri embernek volt 6 holdja a bucsai Csirke-hegyen, egy felsőapátinak is volt itt szőlője kb. ugyanekkor. (2)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Másoknak sem nagyon volt szőlője a bucsai határban (1,2,3), csak a Kopasz-hegyen a hetésieknek és szentlászlóiaknak. (1) 1890 körül egy nemesszeri embernek volt 6 holdja a bucsai Csirke-hegyen, egy felsőapátinak is volt itt szőlője kb. ugyanekkor. (2)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Van a mai, bucsai köztemető a falu végén és a régi szenttamási temető Kisbucsa és Búcsúszentlászló között. Ez utóbbi egy kiemelkedő domb a rét közepén, a vasút mellett.

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Ember csontok és más leletek (pl. tűzkő, kard, téglák, cserép, kis szobrok) a Kastély-tetőn (Fölső-Bucsán) kerültek elő. (1,2,3)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Október 20. Vendel napja: az állatok betegségektől való megvédéséért, május 4. Flórián napja: tűzvész ellen. (1,2,3) Január 20. Fábián Sebestyén: valamilyen betegség (talán kolera) ellen. (1,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Általában kettőt használtak néha előfordult, hogy hármat is. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A kézi vetés volt az általános, csak néhány nagyobb gazda rendelkezett vetőgéppel. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Csak néhány nagyobb gazda rendelkezett vetőgéppel.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?

A villás kaszacsapót használták leginkább, de ismerték a gereblyés kaszacsapót és a hajmókot is. Mióta ráemlékeznek, mindig ezzel arattak. (1,3) Inkább a gereblyés kaszacsapót használták, de ismerték a másik kettőt is. (2) Racsinak hívták. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, általánosan használatos volt. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Vagy 17 vagy 21 kévét raktak a mező keresztbe. Ha a föld hosszú és szűk volt, akkor 3-5 keresztet, ha széles, akkor 8-10 keresztet kapcsoltak össze. A fő szempont az volt, hogy a szekérre rakásnál ne kelljen messzire hordani a gabonát. Általában az előbbit 1 szekérre, az utóbbit 2 szekérre rakták fel. Az összekapcsolt keresztet kepének hívták. (1,3) A széles földön is legfeljebb csak 5-6 keresztet raktak egybe, mert féltek, hogy a villám belevág és így sok gabona megsemmisül. (3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Kepe: 3-5, vagy 8-10 összerakott kereszt. A termés mennyiségét nem a kepék, hanem a keresztek szalmával mérték. (1,2,3) Azt is meg szokták mondani, hogy keresztenként hány kg gabona termett. (1)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Kb. 150 cm. (1,2,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Mindkét eset előfordult, de inkább az a gazda adta a munkásokat, akinél csépeltek. Ekkor „kölcsönösök”-nek hívták őket. Ha a géppel állandó csapat járt, ennek tagjait is a faluból toborozták. Ők voltak a „részesek”. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A szalmát mindenki villával hordta kazalba. (1,2,3) 1938-40 körül egyszer Zalaszentivánról jött egy gép, azok hoztak nyársat magukkal, de a búcsaiak ezt soha nem használták. (2) Kicsi volt a hely elevátorhoz, nyárshoz. (1)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A TSZ megszervezésekor (1959). (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Kb. az 1930-as évek második felében. (2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Ha a rend vastag volt, akkor szétszórták, ha vékony, akkor nem mindenki terítette el. Általában egyszer forgatták meg, esetleg kétszer (ha nagyon esős idő volt, többször is). Petrencékbe gyűjtötték. Szárításra illért használtak. (1,2,3) Az illéren főként lóher, lucerna. (1,2), széna is (3) száradt.

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Nyél nélküli kaszával vágták le a kazalból a szükséges mennyiséget, ezt villával hordták be. Sokan venyigével nyütték ki a szénát. A venyige régebben fából, újabban fémből készült. (1,2,3) Régen néhány gazdának volt „tulipán”-ja is, melyet szintén a széna kiszedésére használtak. (1)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igavonó(1)vonófa(2)vonófa(3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

vonószeg(1)rúdszeg(2)igaszeg(3)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1)nyakszeg (2)igaszeg (3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Tavasszal sokan használták. Ekkor már elfogyott a szalma. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Sokan.

c) Melyik évszakban?

Tavasszal.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen, alkalmaztak, de ez nem volt azonos a képen látottakkal. A faluba használatos tartólánc (rajz). (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Szekér: tehenek után. Kocsi: lovak után. A kocsit a szekértől azonban elsősorban az különböztette meg, hogy a kocsinak hosszabb volt a rúdszárnya, amit keresztezett a gyohafa. Ez nem engedte leesni a rudat. A szekérnek nem volt gyohafája. (rajz) (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hossza: 4-4,5 m. Hosszú szekérrel szállítottak, vendégoldalt nem használtak. (1,2,3)

2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Vagy kötéllel, vagy csigával szorították le (rajz). (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya erősen ívelt volt. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

Igen, kétféle is létezett: szekérkas, ülőkas (rajz). (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Igen, főként az ökröket patkoltatták tavasszal, a munkaidény kezdetekor. Tehenet csak akkor patkoltattak, ha gyenge volt a körme és emiatt esetleg lesántulhatott. Ez a veszély elsősorban a köves utak megépítése után állt fönn. Általában csak az első lábaira tették a patkót (félpatkó). (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény neve: zséter. (1,2,3)