Szentkozmadombja

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1986. november
Adatközlők:	(1.) 1. Peszleg Ferencné Horváth Mária, 1922. Szentkozmadombja, római katolikus
	(2.) Nagy János, 1921. Szentkozmadombja, római katolikus (3.) Nagy Jánosné Sifter Mária, 1906. Szentkozmadombja, római katolikus
Gyűjtötte:	R. Nagy Erzsébet
Wiki feldolgozás:	Tihanyi Anna
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Szentkozmadombja
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Élt régen két ember (talán szentek voltak), az egyiket Kozmának, a másikat Domának hívták. Innen ered a falu neve: Szentkozmadombja. A falu helyén volt egy domb, innen ered a falu neve. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Molnár, Nagy, Sifter. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A faluba betelepült családok: Kaszások, Kalaposok – bácskaiak (ma már nincsenek itt leszármazottjaik), Retekék – Bajáról (kihaltak már), Farkasok – Lendva környékéről beköltözött horvátok (egy unoka él még a faluban). (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Általában akik betelepültek azok a családok mentek tovább. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

Magukéhoz leginkább hasonlónak tartott falu Oroklán. Több faluval nem igen éreznek rokonságot. Oroklán szegényebb volt, Kozmadombja módosabb, ezért tudtak a kozmadombiak elköltözni, nagyobb településen, vagy a városban házat venni. Oroklánban inkább ott maradtak, mert nem volt pénz tovább költözni. (1,2,3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

A község talán Göcsejbe tartozik, de nem biztosak benne. Göcsej határát nem ismerik. (1,2,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Nem tudnak közeli tájegységekről. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Nem tudnak híres községekről. (1,2,3)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Szentkozmadombját „kaszabankónak” csúfolták, mert olyan volt a falu alakja régen. („Na, mi újság abban a kaszabankó faluban?!”) Ma már – az újabban épült házak miatt – nem ilyen az alakja. Ismernek néhány falu csúfolót, de nem tudják konkrét faluhoz kötni: kinőtt a haranglábon és a bikát húzták fel, hogy lelegelje: megúszták holdvilágnál a hajdinát, mert folyónak nézték. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

Oroklánból, Tárnokból nősültek, házasodtak inkább. Az összeházasodás szórványos volt. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Novára (évente 3-4-szer volt vásár, karácsonyi vásár is volt itt), Söjtörre (évente 2-szer volt vásár), Pákára (2), Egerszegre (ide csak állatvására jártak).

b) Piacra:

Piacra nem jártak el sehová, megtermeltek maguknak mindent.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Gutorföldére (Szentistvánkor), Zalatárnokra (Anna napkor), régen nem volt minden kisebb falunak külön búcsúja, mint ma Söjtörre (Jakab napi búcsúra). (1)

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Búcsúszentlászlóra (ősszel: Mária napira) – gyalog mentek, vagy vonattal, Vasvárra csak a háború után jártak el (1). Vasvárra eljártak a háború előtt is vonattal (3).

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Régen Somogyba jártak el summás munkára. (2) Cselédeskedni nem jártak el a faluból. Voltak a faluban uradalmak, de a faluból nem cselédeskedett ott senki, azok a „cselédnek születtek” máshonnan jöttek ide. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

Nem jöttek ide a faluba summás munkára. Ellátták a munkát maguk a falusiak. Mikefáról jöttek páran (nagyon kevesen) aratni. Az uradalmakba jöttek dolgozni máshonnan emberek, de nem tudják, hogy honnan. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Eladásra nem készítettek eszközöket, mindenki megcsinálta a magáét. Ellátta magát a község. (1,2,3)

a) kocsikasokat

n.a.

b) vesszőkosarakat

n.a.

c) szalmafonatú edényeket

n.a.

d) szövőbordát

n.a.

e) favillát

n.a.

f) fagereblyét

n.a.

g) faboronát

n.a.

h) egyebet?

n.a.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

n.a.

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

A cserépedényeket vándorárusoktól, gerencsérektől vásárolták. Jugoszláviából jöttek árusok. (1,2,3) Nován is vásároltak cserépedényeket. (3) Mikekarácsonyfán. (1)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Vándorárusok: gerencsérek (Jugoszláviából), teknős cigányok, rongyszedő zsidók (fehér tányért adtak a rongyokért). Mások nem jártak erre, mindent elkészítettek és megtermeltek maguknak. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

Jugoszláviából.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Gerencsérek, teknős cigányok, rongyszedő zsidók.

d) Mit árultak?

Kerámia edényeket, teknőt, rongyokat.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A falusiaknak 99 %-ban van szőlőjük a határban. A gutorföldi, a tófeji, a tárnoki határban.

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

A falu határában nincs szőlő. Régen volt a falu határában is „mezei szőlő”. (1,2,3)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A régi temető (adatközlők gyerekkorában) a falu közepén volt, ahol elágazik a postaút. A mostani temető, a falu elején van, emlékezetük óta létezik. Van benne 100 évesnél öregebb síremlék is. „Körtéles”-nek nevezték, mert sok vadkörte fa volt ott. (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

A régi temetőnél – emlékeznek rá gyerekkorukból – az út építése során sok emberi csontot és koponyát találtak.

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A falu fogadott ünnepei: Szentmihály napja – ősszel, kolera járvány miatt tartják. (1) Nem biztos, hogy kolera, de valamilyen járvány, abban megegyeznek. (2) Szentségimádás ima is van. Ez csak Szentkozmadombja ünnepe. Május 30. Jég-fagy miatt tartják. Ez az ünnep nem konrétan a falu ünnepe, hanem a fáráé. Tárnokon tartják meg inkább, itt nem nagyon. (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Régen egy levelű borona volt csak. (1,3) Volt régen két levelű borona is. (2)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Régen kézzel vetettek. Kézzel vetett inkább mindenki. (1,2,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

A gépi vetés nagyon ritka volt (1-2 volt csak a faluban).

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A c-vel jelölt rajzon láthatót használták: kampónak hívták, „gibati” (1), „cselánka” (1,2,3). Emberemlékezet óta ismerik a „cselánkát”, anélkül aratni nem lehetett.

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Igen, használtak ilyen kévekötőfát. Így nem vesztették el a kötőfát. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

21-et. (1,3)

17-et. (2)

Az összerakott keresztek neve volt a „kepe”. A terméstől függően rakták össze, 3-8-ig. Túl sokat nem raktak le összefüggően, hogy a villám ha belecsap ne égjen el az egész. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Ismerik a kepe szót. Meghatározatlan számú keresztet jelöl. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

A csép kb. 160-170 cm volt. (2) Nem tudják a csép hosszát. (1,3)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

A gazda állította a munkásokat, kölcsönben. Itt csapat nem járt a géppel. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Rúddal hordták a kicsépelt szalmát. Az uradalmakban használtak csak elevátort. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

Nem termeltek hajdinát. (1) Csak nagyon keveset termeltek. Most is vetnek az Állami Gazdaságban nagyon kevés hajdinát. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

A burgonya eke után való vetése kb. ezelőtt 25 éve kezdődött. (1,2,3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

Lekaszálták. Forgatták (ha nem ázott meg, elég volt egyszer forgatni). Igen, használnak szénaszárító állványt, kb. 5-6 éve. (2)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

„Köcöllében” hordták a napi száraztakarmányt. (1,2,3) Kosárban is hordták. (2)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igavonó

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg, rúdszeg

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (1,2,3)

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Ha elfogyott tavasszal a szalma, akkor összeszedték a leveleket. Kocsira feltiporták, úgy szállították. (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

n.a.

c) Melyik évszakban?

Tavasszal.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Igen. Mindig használtak szügyre erősített tartóláncot. Ma is használják, de ma már több a nyakon lévő tartólánc. (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

n.a.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

n.a.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A szekér, amit teherhordásra használtak, lovat és marhát is befogtak elé. A kocsi könnyű, kis kocsi, elé csak lovat fogtak be. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A hosszúszekér hossza 3,5 m volt. Vendégoldallal is szállítottak. (2) 1 sukk = 25 cm. Ma is számolnak sukkban. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórúd leszorítására régen láncot használtak. Utána a rudazókötelet használták, ami kb. 6-7 m hosszú volt. A szekér magasságától függött a kötél hossza. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

A saroglya – ritkán használták – ívelt volt. A saroglya helyett inkább „suber” volt a szekéren. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A szekérkas két széle rövidebb volt, elől magasabb. Mikor mit szállítottak, attól függően használták. (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

n.a.

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

A vonómarhát nem szokták patkolni. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejedény neve: zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Na! + odaütnek neki.

b) terelik jobbra

Hajde! És az állat nevét mondják.

c) és balra

balra: Hi! És az állat nevét mondják.

Böcce: így becézik a marhát. (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

A disznó hívogatása: „Hugyste!” (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

A tyúkok hívogatása: „Hösse!” „Höss!” (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

A kutyát a nevén hívják, vagy füttyentenek neki. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

A kender és a len törésére kendervágót használtak. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

Fekvő rokkát használtak. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

n.a.