Kemenespálfa

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	1986. július
Adatközlők:	(1.) Vály Jánosné Kiss Olga, 1922. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Zrinyi u. 53.
	(2.) Vály Antalné Kiss Rozália, 1914. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Zrinyi u. 31.
	(3.) Rosta László, 1912, Kemenespálfa, evangélikus, Kemenespálfa, Kossuth u. 36.
	(4.) Rosta Lászlóné Kristyán Ilona, 1921. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Kossuth u. 36.
	(5.) Tungli Gyula, 1927. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Kossuth u. 34.
	(6.) Tungli Mária, 1931. Kemenespálfa, katolikus, Kemenespálfa, Kossuth u. 34.
	(7.) Pintér József, 1922. Izsákfa, de 1932-től Kemenspálfán él, katolikus, Kemenespálfa, József A. u. 5.
	(8.) Zámbó Zoltán, Kemenespálfa, Kossuth u. 12.
Gyűjtötte:	Balogh Balázs
Wiki feldolgozás:	Nagy Krisztina
A település a Wikipedián:	http://hu.wikipedia.org/wiki/Kemenesp%C3%A1lfa
weboldal:

---

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

A község keletkezéséről egy adatközlő sem tudott érdemlegeset mondani. (1,2,3,4,5,6,7)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

A falu legrégebbi és legnépesebb családja a Rosta család. Régiek még a Pethő, Kiss, Bella, Nagy családok is, olyannyira, hogy senki nem emlékszik, hogy más falvakból kerültek volna ide. Híres a gazdaságáról a Tungli család, amely kb. az 1800-as évek elején jött Kemenespálfára Izsákfáról. (1,2,3,4,5,6)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

A megkérdezettek mindegyike szerint soha nem települtek be a faluba egyszerre nagyobb számban. (1,2,3,4,5,6)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

A faluból soha nem költöztek el egyszerre sokan. (1,2,3,4,5,6)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A megkérdezettek azt mondták, hogy Kemenespálfához nem nagyon hasonlít egy község sem. (1,2,3,4) Egy informátor szerint Duka, Kissomlyó és Nemeskocs hasonlítanak Kemenespálfához, mert ezekben a falvakban közel azonos az emberek vagyoni helyzete. (6)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Kemenesaljához tartozik a község. (1,2,3,4,5,6)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Közeli tájként Kemeshátat említették az adatközlők. Idetartozó községként pedig Vasvárt és Alsóújlakot említették. (1,2,3)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Jánosháza híres az iparosairól és szép templomáról. Kissomlyó híres a hegyéről. (1,2,3,4,5,6)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

Kemenespálfát más falubeliek nem csúfolták. A kemenespálfaiak viszont csúfolták a bobai és a jánsoházai embereket. Ha a bobai emberek közül valaki valamit rosszult csinált, akkor azt mondták lenézően: „Mer’ bobai!” Állandó szólás az is: „Csak bobai ne vóna!” A jánosházai embert pedig „riszák”-nak csúfolták, mert a Kemenespálfán élők szerint a jánosházai nem tud jól fűrészelni. A mai napig verekedést eredményez, ha valaki egy jánosházainak azt mondja: „Te risza!”

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A Kemenespálfán élők csak ritkán házasodtak más falubelivel. Mivel szórványos volt csak a más faluból való házasodás, ezért egy-egy konkrét eset kapcsán jött szóba egy-egy falu neve. Így: Jánosháza, Zalaudvarnok, Boba, Kemend. (1,2,3,4,5)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Nagy állatvásár minden évszakban egyszer volt Jánosházán, Celldömölkön, Kertán és Türjén, ahová el-eljártak a kemenespálfaiak. Kisebb vásárra csak Jánosházára mentek minden hónap első szerdáján.

b) Piacra:

Piacra jóformán csak a közeli Jánosházára jártak minden héten szerdánként.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

Búcsúra főleg Bobára, Jánosházára és Kamondra jártak el. Bobán Pünkösdkor volt búcsú, Jánosházán és Kamondon nem tudták mikor, de valamikor szeptemberben zajlott a búcsú. Kemenespálfán is volt búcsú augusztus 15-én.

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Celldömölkre és Sümegre régen volt aki eljárt még, de mikor, azt már nem tudták. Búcsúszentlászlót is ismerték, mint híres búcsújáróhely, de oda régen se ment senki, a távolság miatt. (1,2,3,4,5,6)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Kemenespálfáról soha senki nem járt el máshova munkára a megkérdezettek szerint. (1,2,3,4,5,6,7)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?

A falu határán állt régen a Nagy Sándor uradalom, ide jöttek summásnak távoli vidékekről főleg szerbek. Néha Vejsz községből is jöttek az uradalomba dolgozni. (1,3,4,6,7)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

a) kocsikasokat

Nem készítettek.

b) vesszőkosarakat

Nem készítettek.

c) szalmafonatú edényeket

Nem készítettek.

d) szövőbordát

Nem készítettek.

e) favillát

Nem készítettek.

f) fagereblyét

Nem készítettek.

g) faboronát

Nem készítettek.

h) egyebet?

Nem készítettek.

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

A helybeliek sohasem készítettek ilyesmit, se eladásra, se saját használatra. Mindenki a jánosházai piacon szerezte be, vagy ritkán vándorárustól ezeket az eszközöket. (1,2,4,6)

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Mindenki Tüskeváron készített cserépedényeket használt a faluban, amit a jánosházai piacon szereztek be. (1,2,4,6)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Pest környékéről jöttek 1945 előtt bulgárok, akik paprikát árultak. Nem tudják, hogy honnan jött cigányok a mai napig járnak a faluban és edényfoltozást és köszörülést vállalnak, néha tollat vesznek. 1945 előtt Szentgálról jöttek meszesek. Ritkán Tüskevárról fazekasok is jöttek a faluba 1945 előtt.

b) Honnan jöttek?

Pest környékéről, Szentgálról, Tüskevárról.

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

Bulgárok,meszesek.

d) Mit árultak?

Paprikát, meszet, cserépedényt.

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

Kemenesfalva határában egyáltalán nincs szőlő. Az ittenieknek elvétve van szőlőjük más falu határában: Kissomlyón, Nagysomlyón néha a Ság hegyen. (2,5,6,7)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

Kemenesfalva határában egyáltalán nincs szőlő.

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

A falu határában 3 temető van: 2 régi, amelyek már beteltek és egy új, amelyet kb. 1950-ben nyitottak. (1,2,4,7)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

Egy adatközlő szerint a falutól nem messzire az 1940-es években találtak nagyszámú emberi csontokat. (6)

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

A megkérdezettek szerint a falunak egy fogadott ünnepe van, amelyet augusztus 15-én tartanak: Nagyasszony ünnepe. Ekkor tartják a búcsút. (1,2,3,4,5,6)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

Régen a szántás elegyengetéséhez majdnem mindenki egymáshoz erősített 2-3 boronát használt, amely vasból készült fogazatú volt. (1,3,5,7)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

A két világháború között a közepes gazdaságokban a megkérdezettek szerint fele-fele arányban vetettek kézzel illetve géppel. (1,2,3,4,5,6)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Tehát mindkét vetési mód általánosnak mondható volt.

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

Általánosan elterjedt volt a gereblyés (b) kaszacsapó, ilyet használt mindenki Kemenespálfán, „emberemlékezet óta”. (3,5,7)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Nem. Luk ugyan volt a kévekötő fa vastagabb felén, de abba a sarlót nem lehetett beledugni, csak egy zsinórt, amivel az eszközt fel lehetett akasztani. (1,2,3,4,5,6)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

20 kéve jelentett egy keresztet. 10 kévét hívtak egy lábnak. A mezőn 6 vagy 7 keresztet raktak összekapcsolva, ennek a neve kepe volt. A kévék száma az idők során nem változott. (1,2,3,4,5,7)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

A legtöbb adatközlő szerint a lábat és a keresztet használták csak a termés mennyiségének megjelölésére, noha ismerték a kepe szót is. (3,4,5,6,7) Két informátor szerint viszont használták a kepe kifejezést is a termés mennyiségének megjelölésére. (1,2) (A kepe szó a mezőn 6-7 összekapcsolt keresztet jelölt. Vö: II.5.)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

Sajnos Kemenespálfán csak egyetlen egy csépet találtunk, az 162 cm hosszú nyéllel rendelkezett. A megkérdezettek egybehangzó véleménye szerint a csép nyele 155 cm felett volt bizonyosan. (1,2,3,4,5,6,7)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Állandó csapat járt mindig a géppel a gépi cséplés esetén a két világháború között. Szerződtett munkások. (1,2,3,5,7)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

A kicsépelt szalmát „emberemlékezet óta” nyárssal rakták kazalba Kemenespálfán. Ez a módszer kizárólagos jellegű volt. Egy ember a 4 m hosszú rudat vízszintesen tartotta, míg egy másik segített a rúd vasalt hegyét átbökni a szalmán és minél több szalmát a nyársra húzni. Aztán a nyársat fogó ember a feje fölött vitte a szalmát a kazalhoz és ott a kazalra borította. (1,3,5,7)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

A hajdina termelés már kb. e század legelején teljesen megszűnt Kemenespálfán. (1,2,3,4,5,6,7)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

Hogy mikor kezdték a burgonyát az eke után a barázdába vetni, arra az adatközlők már nem emlékeztek, de véleményük szerint már az 1900-as évek legelején teljesen általános lehetett ez a vetési módszer. (1,3,5,6,7)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A szénát 4-5 nap alatt csak egyszer forgatták meg és a renden száradt. Utána boglyákba gyűjtötték. Eső esetén ahányszor esett, annyiszor újra forgatták. Állványt nem használtak. (2,3,5,6,7)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

A napi száraztakarmányt az istállóba általánosan „gazhordóruhával” vitték, ami egy négyszögletes vászondarab volt. Ez a módszer a legrégebbi a megkérdezettek szerint. Ritkán, később előfordult a „bakszekér” ugyanezen célra való használata is. (1,2,4,5,6)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

igafa vagy felsőfa (3,5,7,8)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

rúdszeg (3,5,7,8)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

igaszeg (3,5,8) vagy nyakszeg (7)

2.15.

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

Nagyon ritkán, csak a legszegényebbek, tehát kevesen használtak almozáshoz falevelet ősszel. (3,5,7,8)

c) Melyik évszakban?

n.a.

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

Nem használtak tartóláncot 1930 körül. (1,2,5) Az a) tipusút használták. (3,4,6,7)

b) Melyik mód régibb, újabb?

Nem használtak tartóláncot.

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

Nem használtak tartóláncot.

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

A ló után kötötték a kocsit és a marha után a szekeret. (1,2,3,4,5,6,7)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

A szálastakarmányt szállító szekér hossza 4-5 m volt. A nyújtott szekér volt a teljesen általános és a régebbi. A vendégoldallal való szállítás nagyon ritkán ha volt, akkor is csak 1945 után. (2,3,5,7,8)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

A nyomórudat kizárólag kötéllel szorították le. (1,2,4,6,7) Két adatközlő szerint is a faluban csak kötelet használtak erre a célra, de ők ismerték más falubeliektől a csigát is, bár azt errefelé nagyon ritkán használtak. (3,5)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Az ökrösszekér és a lovaskocsi saroglyája is enyhén ívelt volt. (2,3,5,7)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A b) típusú szekérkast használta kizárólagosan mindenki.

b) Használtak-e kettőt is?

Kettőt sohasem használtak. (3,5,7)

2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Nem évszakhoz kötötten talpalják nagyon ritkán a marhát, ökröt és tehenet is, de csak akkor ha kisebesedik a lábuk. (3,4,5,6,7)

2.23. A fejőedény régi neve?

A fejőedény régi neve: zséter. (1,2,3,4,6)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

A becce nevet ismerik, a kis borjút hívják így és nem kapcsolják egyetlen indítószóhoz sem.

a) indítják

Ne!

b) terelik jobbra

jobbra: Hi!

c) és balra

balra: Hajsz! (1,2,3,5,7)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

„Koca ne!” vagy „Cocám ne!” szavakkal hivogatják a disznót. (1,2,4,6)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

„Tyu-tyu” vagy „Pi-pi” szavakkal hivogatják a tyúkokat. (1,2,4,6)