Kemeneshőgyész
Adatlap
| Adatfelvétel ideje:
1992. március |
| Adatközlők:
1. Holbok József, 1907 2. Szűcs Lajos, 1922 3. Teke Lajos, 1923 |
| Gyűjtötte:
Kordé Tünde |
| Wiki feldolgozás:
Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
„Valami nő kapta a fejedelemtől, ezért lett Hölgyrész a falu neve, ebből lett Hőgyész.” Mivel e Kemenesalján van, hozzátették a Kemenest. (1,2,3)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Döbrönte, Szalóki, Nagy, Sinkó, Marton. (1,2,3)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
A cselédmozgáson kívül nem említenek semmit. (1,2,3)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nem volt kitelepülés a faluból. A cselédmozgást említik. (1,2,3)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Szergényt és Magyargencset mindhárman említik. Mindenhol csak ilyen szegényemberek, kisgazdák voltak. Mindhárom faluban volt uradalom és egyéni gazda is. (1,2,3) Említi még Mezőlakot, Békást és Kemenesszentpétert is. (1)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu Kemenesaljához tartozik. Az 1953-as megyehatár-rendezés óta tartozik Veszprém megyéhez, előtte Vas. (1,2,3)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Kemenesszentpétertől 2 km-re folyik a Rába. Onnantól már a Kisalföld van. (1,2,3)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Kemenesmagasi, Vönöck Börzsönyi Dánielé volt. Niklán lakott, de számot tartott ezekre a területekre. (1)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Magyargencs: Hőgyész, Gencs Isten ments! Közeleső falvak: Ahol Vág, ott Sebes, Szentpéter meggyógyítja. Ahol Szentpéter Vág, ott Sebes. Külsővat, Marcalgergelyi: Vinár, Vat, Gergelyi: az embert rosszra ingerli. Izsákfa: Akkorát ugrott Zsákfa, ma is nyögi Mihályfa. Kemenesmagasi: Magasiba döglött liba, szádon folyjon le a zsírja! Szergény, a neved is szegény – pedig gazdag falu volt. Ég mint Simonyiban a lúdkatróc. (1,2,3)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Gyakoribb volt a falun belüli házasság. Férfi csak ritkán ment ki a faluból. Lányt hoztak Magyargencsről, Marcalgergelyiből. Viszonylag nagy volt a lélekszám. (1,2,3)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Pápára és Cellbe jártak a leggyakrabban. Pápán minden pénteken volt vásár. Az országos vásárok keddi napon voltak, a nevezetesek a következők: Nagyasszony-, Kisasszony-, Gyertyaszentelő-, Miklós napi vásár. Ezek a vásárok két naposak voltak, kedden állatvásár volt, szerdán kirakodó. Jártak még Szanyra, Beledre, az ökrös gazdák Devecserbe, Somlóvásárhelyre mentek ökröket venni.
b) Piacra:
Régen Cellbe, utóbb Pápára jártak piacozni az asszonyok. Régen talán jelentősebb volt az asszonyok e tevékenysége, a kérdezettek idejében azonban már csak szórványos.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Ahol lányok voltak. Magyargencs Pünkösdkor, Acsád november 5-én, Szergény Szent István napján, Kemenesmagasi Szent Háromság napján, Nemesszalók Pünkösdkor, Mihályháza Pünkösdkor.
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
A katolikusok Cellbe mentek Szent Háromságkor. (1,2,3)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Békásra, Szergénybe mentek aratónak a férfiak. Békásra 7 arató ment, Szergénybe talán huszan is. Mindkét helyen uradalom volt. A falu határában lévő uradalomban is kellettek aratók, bár ezek többnyire állandó (konvenciós) cselédek voltak, akik nem váltogatták a helyüket, mert itt jó volt nekik. A faluból sokan jártak Szél-mezőre (uradalom). Itt kertészet és szárító volt. 20 valódi bolgárkertésze volt az uradalomnak. A fiatalok répát kapálni jártak ide. (1,2,3)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
„Ide ki gyütt volna, nem talált munkát, hiszen nekünk sem volt.” (1,2,3)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluba:
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
1-2 ember saját használatra kötött kosarat, de még ez sem jellemző a falu egészére. (1,2,3)
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A vásáron vették. (1) Tüskeváriaktól vették. (2,3) Talán sümegiek is árultak. (3)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Drótos-tótok járták a falut. Ezek tótok voltak, a „Fölvidéken” laktak. A hátukon batyut hordtak, ablakot is üvegeztek. Később aztán felváltották őket a cigányok. Szekéren tüskevári fazekasok hordtak cserépedényeket. Borotvás, köszörűs cigányok, az ugodiak meszet árultak, az Alföldről paprikát hoztak, Zalából borosok jártak, gyümölcsöt is árultak erről a vidékről, tyukászok. (1,2,3)
b) Honnan jöttek?
"Fölvidékről", Tüskevárról,Ugodról, Alföldről, Zalából.
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Drótostót, borotvás, köszörűs cigány, borosok, tyukászok.
d) Mit árultak?
Cserépedényt, meszet, paprikát,bort,gyümölcsöt.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Régen a faluhoz tartozott „zárt kert”, szinte mindenkinek volt ott szőleje a gazdák közül. Az uradalomhoz is tartozott 5 kat.hold szőlő. (1,2,3)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
n.a.
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Egy működő temető volt, illetve van a faluban. Ide temetkeznek a katolikusok és az evangélikusok is. A templom körül temető lehetett nagyon régen, mert kerültek elő csontok a templom körüli építkezések során. Valamikor a Kajmát-pusztán nagyobb település lehetett. Erről semmi határozottat nem tudnak. (1,2,3)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
Kerültek elő csontok a templom körüli építkezések során. Valamikor a Kajmát-pusztán nagyobb település lehetett. Erről semmi határozottat nem tudnak. (1,2,3)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nincs fogadott ünnepe a falunak. (1,2,3)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Két- és háromlevelű nehézfogast használtak. Utóbbit magtakarónak. (2,3)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
n.a.
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A nagyobb gazdáknak már volt abban az időben gépe. A gazdák 75-80 %-a már géppel vetett. (1,2,3)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Aratáshoz a b)-t használták, gráblás kaszának, kaszagráblának mondják. Lóhere, lucerna kaszáláshoz használták a c)-t, terelőfás kaszának hívják vagy terelőnek. (2,3)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Nem használtak olyan kötőfát, amelyikbe bele lehetett tenni a sarlót. A kötőfa csak át volt fúrva, hogy fel lehessen kötni. (2,3)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Különbözik a búza és a rozs, illetve a zab és az árpa kéveszáma. Búzából és rozsból 14 kéve volt egy láb, zabból és árpából 10 kéve ment bele a kepelába. Itt két láb volt egy kereszt. Tehát 20 kéve egy kereszt. Búzánál és rozsnál átszámolták. Ebben az esetben 10 láb volt 7 kereszt. A föld termését keresztben határozták meg. Sajátos kifejezésük a „rúdkepélés”. (1,2,3)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
7-8 (2), 6-10 (3) lábat folyamatosan leraknak – ez a kepesor. Mint látható a kepébe nem meghatározott számú láb került. Attól függött, milyen vastag volt a gabona, milyen széles a föld. (2,3)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
160-170 cm volt a csép nyele. (2,3)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
A 30-as évek legelejéig kalákában dolgoztak az emberek. Utána már részes cséplők voltak, akiket a gép tulajdonosa fogadott fel. (2,3)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal. A 40-es években viszont már volt eleváter. (2,3)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Az ő idejükben már nem termeltek hajdinát. A régi öregek mesélték nekik, hogy amikor vékony volt a termés, vetettek egyszer-egyszer hajdinát is. (2,3)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Amióta emlékszik mindig eke után ment az ültetés. A 30-as években már biztosan eke után ment, korábbra nem tudnak visszaemlékezni. (2,3)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A lekaszált fű renden száradt. Forgatás után már másnap lehetett gyűjteni. Volt, aki előtte még „börzötte” is. Jó idő esetén 4-5 napig száradt a földön. Ezután petrencébe rakták. A petrencéket petrencefával összehordták, ez lett a boglya. Általában 10 petrence ment bele egy boglyába, mert egyszerre ennyi fért fel a szekérre. Szénából készített kötéllel le szokták kötni a boglyát, hogy a szél ne kezdje ki. (2,3)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Villával, petrencefával. (2,3)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
vonyófa
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
körfőszeg, rúdszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg (2,3)
