„Pankasz” változatai közötti eltérés
a (→2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)) |
a (→2.29.) |
||
249. sor: | 249. sor: | ||
====a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)? ==== | ====a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)? ==== | ||
− | + | Fekvőt. Később állót. Pankaszon is volt egy ember, aki ilyeneket csinált, az adatközlőnek is volt ilyen. (1) | |
====b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.==== | ====b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.==== | ||
− | + | n.a. | |
==3. Ház és háztartás == | ==3. Ház és háztartás == |
A lap 2014. március 17., 21:38-kori változata
Adatlap
Adatfelvétel ideje: | |
Adatközlők: | (1.) |
(2.) | |
Gyűjtötte: | |
Wiki feldolgozás: | |
A település a Wikipedián: | |
weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A szájhagyomány szerint a falu régen máshol volt Árokköz néven ismert területen. Névmagyarázat (talán) pákász lehetett az eredeti neve. Határrésszel kapcsolatos monda: Bakoshely Pankasz területén nagy terület, rét, mező itt egy Bakos nevű vitéz harcolt a törökökkel. Itt is egy falu volt, mely a török háború idején elpusztult, a Beneháza. (1)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Páti, Baján, Fölnagy, Kisgazda Mihály. (1)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Próbakérdőíven ez a kérdés nem szerepelt.
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Próbakérdőíven ez a kérdés nem szerepelt.
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Kisrákos, Szaknyér, Nagyrákos, Szatta, Ispánk: egy Fárába tartoztak (templomkörzethez tartozó falvak összessége). 7 falu református községek. (1)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Pankasz az Őrséghez tartozik. (1)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Göcsejben is volt egy hasonló református lakta vidék, egy más fára Kustánszeg, Becsvölgye, Pajszeg stb. velük szorosabb volt a kapcsolat. Vendvidék Hososon túl tótság. Rábavidék (Rábamellék), Hegyhát (Szentjakab környéke). (1)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Híres községek a környéken: Nagyrákos régen itt még vámot is szedtek a Zala hídon. (1)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Tóbafingó pankasz. Pusztaszatta rex csordáskörte lesz (Szatta). (1)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Kisrákos, Nagyrákos, Szatta, Szaknyér, Viszák községekből, a templomkörzethez tartozó falvakból házasodtak. Aki nem kapott itt lányt, az Göcsejbe ment. A férfiak ide hozták a lányokat, a lányok helyben házasodtak a legények jöttek ide. Szatta azért híres, mert ott voltak a legszebb lányok. Jó tartású talpraesett jó termetűek voltak. (1)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Nagyrákoson 5 volt állat- és kirakodó. Őriszentpéter, Zalalövő
b) Piacra:
Nem jártak, nem volt.
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Bajánsenyén több volt Kisasszonyi, Nagyasszonyi; Nagyrákoson Kisasszonyi nyáron, Nagyasszonyi; Vasvárra a katolikusok „még gyalog is elmentek egy-egy keresztallával”. (1)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
n.a.
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Régen 1880-as évek körül innen és az Őrségből Zalába jártak kézzel csépelni. Nagybátyja is járt. Lementek Kanizsáig. Summásnak kevesen mentek „kevés volt itt a zsellér”. (1)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Pankaszra Kondorfáról cselédeskedni „szolgagyerekek” jöttek, 5-6 gyerek, kocsisok, szolgálók Lövőről, Zalából is néhányan. (1)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
a) kocsikasokat
Pankaszon volt kocsikaskötő Orbán József eladásra készített. (1)
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
Kisrákoson él még a bordakészítő. Muráról hozták a nádat, amiből kötötték.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
Szalafőn készítettek vékát eladásra. Tavasszal március elején hátukon összekötve vitték gyalog Zalába a vékákat. Kisrákoson, Szattán licsét csináltak eladásra (Bordacsináló kisrákos, licsekötő Szatta).
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
A cserépedényeket az őrségi gerencsérektől vették a vásáron. Nagyrákoson, Őriszentpéteren (veleméri, szombatfai gerencsérek) az asszonyok tejesfazekakért mindig elmentek Nagyrákosra, Szentpéterre a vásár az asszonyok, de még Lövőről is hoztak. Bugyigát, korsót, stb. Lövőn volt egy kályhás Lékai apja Lug Gyula kályhásmester, ő másféle edényeket készített mint az őrségiek, szerették az edényeket. (1)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Gerencsérek nem jártak. Lövőiek, illetve felsőjánosházi „meszes zsidó” járt. Puttonyos cigányok (erdélyiek?) ruhafélét árultak, köszörűsök minden évben jöttek. Vándorcirkusz „komodiások” kocsmába telepedtek le. (1)
b) Honnan jöttek?
Lövő, Felsőjánosháza
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Gerencsér, meszes zsidó, puttonyos cigány, köszörűs
d) Mit árultak?
Ruhafélét, meszet.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
n.a.
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Filoxéra előtt volt (a hegy ma is meg van). Másoknak nem volt itt szőlőjük. Külbirtok nem volt. (1)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Három temető volt, mindhárom a mai téglagyárhoz közel, illetve az elsőt az számolta fel. A második is erre volt, 4-5 éve szűnt meg, a falu végén voltak. (1)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nagyrákosi templomnak védszentje először Kisasszony vagy Nagyasszony volt, a mostani védszentje Boronai Szent Károly (ennek nincs búcsúja). Plébániába tartoztak: Csöde (Zala), Kisrákos, Nagyrákos, Szaknyér, Szatta, Ispánk. Fogadott ünnep: jégverés miatt. (1)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Két boronát összekötve használtak (kicsi kettes faboronát). A vasborona bevezetéséig ez a mód kizárólagos, de a vasboronát is kettesével használták. (1)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
Kézzel vetettek kizárólagosan, az 1920-as években elvétve egy-egy embernek volt vetőgépe. Ruhából vetettek (vetőruha) nagy négyszögletes vászonruha két sarkát megkötötték, nyakukba akasztották, úgy szórták kézzel lépésre. (1)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
nincs
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Mindkettőt használták, de a villás volt a gyakoribb. Villás takaró három és négy ágas volt. Villás volt a régebbi, mindkettőt emberemlékezet óta ismeri, állítása szerint ezeket a helybeliek maguk készítették. (1)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen (a kévetkötőfán volt egy kicsi fa) madzaggal hozzákötve a kévekötőfához, azt dugták a gatyába, hogy a kévekötőfa megálljon. (1)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
17 kéve = 1 kereszt (emberemlékezet óta). Búzából, rozsból is ugyanennyi. (1)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Ismerik a szót. 4-5 keresztet raktak egybe legfeljebb. Magyarázata: azért ilyen kevés keresztből áll, nehogy belecsapjon a villám, illetve ha belecsap a villám, ami állítólag gyakori volt, kevesebb pusztuljon. Termésmennyiség meghatározására nem használták a kepe szót. (1)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
155 körül. (1)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Századforduló környékétől van gépi cséplés. A géppel nem járt állandó csapat. A gazda állította ki a munkásokat „kőcsönbe” ment a cséplés a falusiak egymáshoz (segíteni) eljártak az emberek, rokonság, szomszédság + kölcsönbe mások is. Csépléskor nagy lakomát kaptak, sokan azért is szerettek elmenni csépelni, mert nagyon megvendégelték őket. Bor, pálinka, hús, stb. (1)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyársoltak kizárólag. Hosszú rúd, melynek a végén vas volt, ahogy a szalmát vágták az asszonyok, kettő vágta villával, ahogy lejött a gépből, egy meg egyengette elől, az volt a „szómavezető” (ezek együtt szalmavágók voltak), amikor gyönyörűen összevágták, akkor a nyársolók beledugták a nyársat, úgy vitték 3-4-en alajorján a kazalba. Bajánsenyén villával hordták a szalmát és rakták a kazalba. Emberemlékezet óta nyársaltak, az adatközlő a régiektől sem hallott más eszközt. (1)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
1950 körül inkább 1945 körül. A mésziszap (1947-ben már itt elterjedt talajjavító) megjelenése és a rozsföldek javítására használt tomasalak földbekerülése nem tett jót a hajdinának. Amikor először „megsalakozták” a rozst, jól többet nem lett hajdina (rozsföldbe vetették). Kikelt, gyönyörűen buján virágzott, de magot nem hozott. A hajdina jó mézlegelő volt az Őrségben. Híres volt az Őrségi hajdina. Ferenc Jóska idejében mindig őrségi hajdinamézet kért, azt vittek neki. Azért nem terem a hajdina most, mert fel vannak javítva a földek. (1)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
1945-50 körül, addig kapa alá ültették, luggatták. Ekekapa is ekkor jelent meg. (1)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
Rendet szétterítve. A rendet délután fölvágták gráblával, gereblyével, hogy száradjon, este petrencékbe rakták, másnap a petrencéket szórták szét (másnap elhintették, az ágyakat megforgatták). (1)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Szénásruhát használtak erre a célra – akkora mint egy lepedő szalma hordására használtak ilyet, de szalmahordó fának nevezték, nem volt általános. (1)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
A két szélső a hosszú igaszeg. (1)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
Középső a rövid igaszeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
n.a.
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Ősszel mikor lehullt a levél, kimentek az erdőre és összegyűjtötték. Sokan eladták a leveleket. Alomnak nevezték. Csarit: fenyőerdőben magasan növő növényzet – ezt is lekaszálták alomnak ezt hallotta, de itt nem használták. Mohát is használtak alomnak (aki nagyon meg volt szorulva). Mikor rosszabb volt a szalmatermés, csak akkor almoztak levéllel, kevesebben. (1)
c) Melyik évszakban?
Télen
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Nyaklós tartólánc is volt, de kevesebb
b) Melyik mód régibb, újabb?
Szügyhámhoz erősített tartóláncot ez az általános és régebbi.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
Inkább a fuvarosok használták a kumetes szerszámmal. (1)
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Szekér: teherhordó marhás fogat. Kocsi: lovas fogat. (1)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Vendégoldal nincs. Nyújtott szekér volt „hosszi nyújtóval” szabályozták a szekér hosszát (szénahordásnál a szekeret igazították). Erre jött rá a hosszú oldal (gabona-szénahordásra). (1)
2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
Elől hosszú lánccal. Hátul rudazó kötéllel (hosszú kötél) más nem volt. (1)
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Lovas kocsikon volt sarogja, szekéren nem volt. Az előbbieken díszített, ívelt volt. (1)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Hosszúkás gömbölyű, kettőt tettek össze. Tetejét díszítették is, nyírfavesszőből készítették, héját lehúzták. (1)
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Igen. Ha lesántult ritkán a tehén, akkor az első lábára tettek patkót (megvasalták) nem volt általános. (1)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zsieter. (1)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
Hee! Hikk!
b) terelik jobbra
Hikk!
c) és balra
Hoópp! Hóó, he, hoó! Becce: tehén (gyerekeknek mondták a tehénre) (1)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Coca ne, coca ne. (1)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pipii, ne, ne. Kevesen csicsi ne. (1)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
Füttyentéssel. Nevén hívták: Cézár ne! Füles ne! (1)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Törő sulok (az első töréshez). A megtört lent harmatra terítették, májusban hosszabb ideig mikor már megharmatut, akkor összeszedték szárazon, utána jött a tiló. (1)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Fekvőt. Később állót. Pankaszon is volt egy ember, aki ilyeneket csinált, az adatközlőnek is volt ilyen. (1)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
n.a.