„Zalabér” változatai közötti eltérés
a (/* 3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezekne…) |
a (→3.12.) |
||
| 322. sor: | 322. sor: | ||
====a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon? ==== | ====a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon? ==== | ||
| − | + | Csak leszelve. (1,2,3,4,5,6) | |
====b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?==== | ====b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?==== | ||
| − | + | Káposztából egy fejet egészben, töltöttnek. (1,2,3,4,5,6) | |
===3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)=== | ===3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)=== | ||
A lap 2014. május 6., 17:44-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1987. április |
| Adatközlők: | (1.) Fekecs Pál, 1910. Zalabér, Ady E. u. 9. |
| (2.) Fekecs Pálné Déri Bernadett, 1910. Döbörhegy, Zalabér, Ady E. u. 9. | |
| (3.) Lohonya Mátyás, 1911. Aranyad, Zalabér, Dózsa Gy. u. 15. | |
| (4.) Lohonya Mátyásné Németh Rozália, 1913. Zalabér, Dózsa Gy. u. 15. | |
| (5.) Kovács Mária, 1908. Kaposhomok, Zalabér, Petőfi körút 11. | |
| (6.) Sorok József, 1906. Zalabér, Hunyadi u. 35. | |
| (7.) Csikós Ferencné Sorok Margit, 1931. | |
| Gyűjtötte: | Baksa Brigitta |
| Wiki feldolgozás: | Nagy Krisztina |
| A település a Wikipedián: | http://hu.wikipedia.org/wiki/Zalab%C3%A9r |
| weboldal: | http://www.zalaber.hu/ |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A tatárjárás idején a falu helyén mocsár volt, Aranyad felé volt egy rögtönzött település. (3,4,5) A törökök alatt a Zalától északra húzódtak, itt volt egy régi magyar vár. Zalaszentgrótról 80 harcos, Zalabérről 60-80 katona, a török agát csapatával együtt elkergették. (6,7)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Fekecs, Egyed, Kozári, Nagy, Borbás. (1,2,3,4) Sorok, Halász, Kis. (5,6)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nem. (1,2,3,4,5,6)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Nem. (1,2,3,4,5,6)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Pakod – gazdálkodásában Zalaistvánd – földrajzi viszonyok hasonlóak (1,2,3,4,5)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
Zalavölgye (1,2,6,7)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Badacsony – községeket nem tudnak. (3,4,5) Göcsej – Lenti, Letenye. (6,7)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Sümeg – van ott egy vár. (1,2,3,4,5,6)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Nem. (3,4,5,6) Türje – „svábok”. (1,2)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Szoktak házasodni más falvakból, de inkább csak szórványosan. Főleg: Zalavég, Pakod, Batyk. Tiltott falu nem volt. (1,2,3,4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Zalaszentgrót (minden hónapban), Zalaegerszeg (Szent Márton napján), Türje (dióvásár). (1,2,3,4,6)
b) Piacra:
Zalaszentgrót (csütörtök) (1,2,3,4,6)
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Batyk (Szent István), Pakod (Margit, Áldozó csütörtök), Zalavég (Szent György), Tüskeszentpéter (Péter-Pál), Zalabér (Szentháromság). (1,2,3,4,6)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Sümeg (Mária nap: szeptember 12.), Vasvár (Nagyasszony: augusztus 15.). (1,2,3,4,6)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Gróf Károlyi téglagyára, Zalaszentgrótra, ugyanide és Zalaegerszegre summásmunkára jártak, de nem volt nagyon nagy mozgás. (1,3,4,6)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szoktak jönni munkára?
Nem túl sokan jöttek. 1927-30 között a Guttmann báró erdeiben horvátok faragtak talpfát. Somogyból jöttek kubikusok, Kelédről summások, Zalavégről és Batykról szőlőtermelők. (1,3,4,6)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Kosarat fontak házilag, legfeljebb a faluban adták el egymásnak. (1,3,4,6)
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
Volt egy kovács és egy bognár (Beledi György), akik vidékre is dolgoztak, rendelésre. (1,3,4,6)
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszerezni?
n.a.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Sümegi „gerencsérek” hordták az árujukat kocsival. Tőlük vásároltak. (1,2,3,4,5,6)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
drótosok, üvegesek, bádogosok, meszesek, tyukászok, batyuzók (ruhaárusok) (1,3,4,5,6)
b) Honnan jöttek?
A Felvidékről, Trencsén megyéből jártak drótosok, üvegesek, bádogosok. Sümegről jött a meszes, de volt egy helyi árus is: Hasi-Rosenberg. Tyukászok Burgenlandból érkeztek, és felvásárolták a tyúkokat. Batyuzók (ruhaárusok) is jártak a faluban, valamint volt egy helyi zsidó bazáros: Lusztig. (1,3,4,5,6)
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
drótosok, üvegesek, bádogosok, meszesek, tyukászok, batyuzók (ruhaárusok) (1,3,4,5,6)
d) Mit árultak?
mész, ruha
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Kevés falubelinek van szőleje a csáfordi, pakodi, aranyadi határban. (1,2,3,4,6)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
A helyi szőlőhegyen volt szőlőbirtoka néhány zalavégi, tüskeszentpéteri, csáfordi, pakodi gazdának. (1,2,3,4,6)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Nemestemető – az volt a régi nagy temető
Csúszódombi temető – római katolikus
Zsidótemető. (1,2,3,4,5,6)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
n.a.
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Szent Antal: a hegy ünnepe, a szőlő védelmére fogadták, amikor a jég elverte a határt. Rozália: a kolerajárvány megszűnése után. (1,2,3,4,6)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
Általában 2-3 levelű vasboronát használtak, a magtakaró négylevelű volt. A kevésbé módos gazdák viszont az egyes boronát használták. (1,3,4,6)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
A kisgazdák kézzel vetettek. (1,3,4,5,6)
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
A faluban három módosabb embernek volt „soros gép”-je 1930-35 között. (1,3,4,5,6)
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismert?
Leginkább a villás kaszacsapót („takaró”) használták. A gereblyés kaszacsapóval a TSZ-ben találkoztak. A c) változat: kanügyes árpánál, zabnál (alacsony növésűeknél) volt használatos. (1,2,3,4,6)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Igen. (1,3,4,5,6)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
Búzából és rozsból is 18 kévét raktak egy keresztbe (ha a tetejére két papot raktak, akkor 19-et). Mezőtől függött, általában 8-12 keresztet raktak egy sorba, ennek neve: kepe. A 40-es években a tűzoltók rendeletére csak 3-4 keresztet kapcsoltak össze. (Egy kocsira 4 kereszt fért fel.) (1,3,4,5,6)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Kepe = keresztsor, benne meghatározatlan számú kereszt. A termés mennyisége általában keresztben vagy mázsában határozták meg. (1,2,3,4,6)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
Kb. 150-155 cm hosszú. Azt tartották, hogy akkor jó, ha az ember álláig ér. (1,3,4,6)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Korábban csak a család és az ismerősök segítettek egymásnak kölcsönösségi alapon (kaláka). Kb. a 30-40-es évektől kezdve lett gyakoribb a részesek munkája. (1,3,4,5,6)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Villával. Később, a 30-as évektől a részesek hordták nyárssal. (1,3,4,5,6)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
A II. világháború előtt, 1926-27 körül. (3,4,5,6)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Amióta visszaemlékeznek, a nagy földön mindig eke után vetették, a kertben pedig kapával ültették a burgonyát. (1,2,3,4,5,6)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A rendre kaszált zöld füvet hagyták „renden töppedni”. Ezután elterítették, és így száradt. Jó idő esetén egyszer forgatták (eső esetén többször), majd 3-4 nap után baglyába rakták. A baglya vagy petren 150-200 kg. (1,3,4,5,6)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
Korábbi változat: „vonyogóval” kihúzták, majd fűzfavesszőből készült kosárban hordták el. Később villával vagy ölben. Amióta emlékeznek, mindkettő élő gyakorlat. (1,3,4,5,6)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
nyakfa vagy vonó (1,2,3,4,5,6)
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
igaszeg, vonószeg vagy rúdszeg (1,2,3,4,5,6)
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
nyakszeg (1,2,3,4,5,6)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Igen. A háború előtt a csáfordi erdőbe jártak levélért. (1,3,4,5,6)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
Főleg a szegényebbek. (1,3,4,5,6)
c) Melyik évszakban?
Télen és tavasszal. (1,3,4,5,6)
2.16.
a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?
Igen, szügykarikán volt a tartólánc. Többnyire az uradalmakban használták. Előtte kötél volt. (1,3,4,6)
b) Melyik mód régibb, újabb?
n.a.
c) Ez utóbbit honnan ismerték?
n.a.
2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?
Szekér: marha húzta, rövidebb volt a „tyuha” (rúdszárnya). Kocsi: ló húzta, magasan volt a rúdja. (1,2,3,4,5,6,7)
2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.
Nyújtott oldal hossza: 350-380 cm. Vendégoldallal csak az uradalmakban vagy a nagyobb gazdáknál szállítottak. (1,2,3,4,5,6)
2.19. A nyomórúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.
A nyomórúd hátsó leszorítása kötéllel és „csigával” történt. Elől lánccal rögzítették. (1,3,4,5,6) Csiga csak néhány embernek volt. Ezzel húzták feszesre a kötelet. Kb. 40-50 cm-es rúd, a két végén kapocs. Tartozott hozzá két fa, amivel hajtották.
2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.
Enyhén ívelt. (1,3,4,5,6)
2.21.
a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.
Kevés gazdának volt, csak a gazdagabbaknak. Általában négyszögletes, elől lábtartóval, hátul támlával. (1,2,3,4,6)
b) Használtak-e kettőt is?
n.a.
2.22. Szokták-e a vonómarhát patkoltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.
Csak a köves úton járó ökröket és az erre befogott marhákat, de nem volt nagyon elterjedt. (1,3,4,6)
2.23. A fejőedény régi neve?
Zséter. (1,2,3,4,5,6,7)
2.24. A befogott marhát milyen szavakkal
a) indítják
nevét mondták + gyere!
b) terelik jobbra
jobbra: hí!
c) és balra
hajszt, najde!
Becce: a kisborjú neve. (1,3,4,5,6)
2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?
Koca ne, coci ne... (1,2,3,4,5,6)
2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?
Pi-pi-pi. (1,2,3,4,5,6,7)
2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?
A nevéről, vagy füttyentettek. (1,3,4,5,6)
2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tiló típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)
Kendervágó (tilótípusú). (1,3,4,5,6)
2.29.
a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?
Fekvő, egykerekű rokkát használtak. (1,2,3,4,5,6)
b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.
Egykerekű volt.
3. Ház és háztartás
3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?
a) Hogy hívták ezeket?
Különálló falurészek (a régi vasútállomásnál): Lepoty, Külsőbér, Bencsik. A falun belül nem különül el, de van külön elnevezése néhány résznek: Sarokutca, Domb, Hegyalja, Pinkóc. (1,3,4,5,6)
b) Miért volt így?
n.a.
c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?
Nem tudnak róla, hogy a falu régen máshol lett volna. (1,3,4,5,6)
3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.
Boronaház – az elnevezés a favázas sövényházat fedi. Az utolsót az 1930-40-es években bontották le, de a szőlőhegyen még ma is lehet találni ilyen épületet. (1,3,4,5,6)
3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?
A szabadkémény esetén lebontották a boltívet, építettek a fal mellé és a falba egyaránt kéményt. 1920-25 körül kezdték építeni a zárt kéményeket, először a mászókéményt (ajtós). (1,3,4,5,6)
3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)
Minden ajtó az udvarra nyílt. Ha valahol nem volt „pitar” (nyitott), akkor a két szoba ajtaja a konyhára, a kamra minden esetben az udvarra nyílt. (1,2,3,4,5,6)
3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?
Több „tömés” házon is volt keresztmestergerenda, alkalmazták sárfalra is. Emlékeznek, hogy 1947-48 körül bontották le Halászék házát, amely ilyen volt. (1,3,5,6)
3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?
1915-20 körül. Sokan úgy emlékeznek, hogy már gyermekkorukban volt. (1,3,4,5,6)
3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?
1930-40 körül kezdték inkább a négyzet alaprajzú házakat építeni, de 1950-60-ig is készültek még hosszú házak egyaránt. (1,2,3,4,6)
3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?
Az adatközlők szerint gyakori volt, majdnem minden háznál, de az elmondás alapján kemence alatt valószínűleg kívülről fűtött csempés kályhát értenek. (1,2,3,4,6)
3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára
kb. 50-60 cm magas padkára. (1,2,3,4,5,6)
3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.
Csak az egyenes alaprajzú pajták találhatók meg a faluban. Beosztása: 1. pajtafia (takarmány tárolására), 2. pajta (itt állt a szekér), 3. istálló (állatok részére). (1,3,4,5,6)
3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?
Ráakasztották a fazék nyakára, vagy alátolták és a fazekat lábbal együtt húzták ki. Neve: villa vagy vonóvilla. Kb. 80 éve használták. (Ismertek kapa alakú villát is.) (1,3,4,5,6)
3.12.
a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?
Csak leszelve. (1,2,3,4,5,6)
b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?
Káposztából egy fejet egészben, töltöttnek. (1,2,3,4,5,6)
