„Ostffyasszonyfa” változatai közötti eltérés
(→2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):) |
(→2.15.) |
||
| 230. sor: | 230. sor: | ||
====a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit? ==== | ====a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit? ==== | ||
| − | + | Nem használtak almozáshoz levelet. (2) | |
====b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)? ==== | ====b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)? ==== | ||
| − | + | n.a. | |
====c) Melyik évszakban?==== | ====c) Melyik évszakban?==== | ||
| − | + | n.a. | |
=== 2.16. === | === 2.16. === | ||
A lap 2014. április 2., 19:54-kori változata
Adatlap
| Adatfelvétel ideje: | 1987. április |
| Adatközlők: | (1.) Mesterházyné Mód Vilma, 1914. |
| (2.) Mesterházy Sándor, 1907. | |
| (3.) Dr. Ajkayné Kálmán Ottilia, 1929. | |
| (4.) Dr. Ajkay Aladár, 1920. | |
| (5.) Lukács Pálné Horváth Rozália, 1914. Ostffyasszonyfa, Ady u. 34. | |
| (6.) Bárány Mária, 1933. Ostffyasszonyfa, Kossuth L. u. 58. | |
| (7.) Niczky Gyula, 1923. Ostffyasszonyfa, Kossuth L. u. 55. | |
| Gyűjtötte: | Bíró Mónika, Ragán Katalin, Mihalics Hajnal, Gelle Erzsébet, Árvai László |
| Wiki feldolgozás: | Szakolczai Zsófia |
| A település a Wikipedián: | |
| weboldal: |
1. Külső kapcsolatok, történeti tudat
1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?
A település a honfoglalás idején szláv település volt. A XIII. századtól fordul elő a neve az okleveleken. (Azzonfalva, Azzonfalu, Ostfi). Az Ostffyasszonyfalva nevet a falu a reformáció idején a XVI. században kapta. A község az Ostffyak birtokához tartozott, akik IV. Béla idején kerültek a környékre birtokadományozás révén. A család 1250. körül várat építtetett a mai templom helyén. A várat 1403-ban Garai Miklós nádor, majd az újból felépített várat 1680-ban I. Lipót romboltatta le. (1680-ban rombolták le a templomot is, amelyből csak a sekrestye és a szentélyrész maradt fenn.) 1680-ban Ostffynak menekülnie kellett I. Lipüt seregei elől. Ebből az időből maradt fenn az a legenda, mely szerint: Ostffy fordítva verette fela lovára a patkót, hogy az őt üldöző császáriak ellenkező irányban keressék, mint amerre valójában menekült. Egy levéllel – amelyben szabadságot és büntetlenséget ígértek neki – csalták ki búvóhelyéről, a Bakonyból. De szabadság helyett a bécsi kaszaházba vitték, ahonnan egy gróf Czigánffy (?) nevű – a kaszaházban „dolgozó” – ember jóvoltából tért vissza épségben. Ugyanis ez az ember megsúgta Ostffynak, hogy az ajtó mögött van egy kis rés ahová, ha beáll nem érik el a kaszák. Ostffy tehát megmenekült a haláltól. Olyannyira megmenekült, hogy az 1681-es soproni országgyűlésen rehabilitálták a családot, s visszahelyezték az Ostffyakat birtokaikba. A várat – Kígyókővárnak hívták – nem építették újjá, de emlékét ma is őrzi a Csonkavár dülő elnevezés. A katolikus templom 1753-ban, az evangélikus iskola 1872-ben épült. Az evangélikus templom 1914-ben épült fel. A falut kastélyos falunak is szokták nevezni, bár a kastély elnevezés nemesi kúriát takart. A községben a XIX. sz. elejétől több híres személy is megfordult. 1839. májusától szeptemberéig Petőfi Sándor volt a falu vendége – nevét emléktábla, utcanév, a termelőszövetkezet, a művelődési ház neve őrzi. A szabadságharc idején az Ostffyak gyakran látták vendégül Batthyány Lajost. Az I. világháború a falu lakói közül is szedett áldozatokat, az emlékművön – az egykori harangtoronyból alakították ki – 66 hősi halott neve van feljegyezve. A II. világháború szintén követelt áldozatokat. A falu 1945. március 27-én szabadult fel. 1948. – egyházi iskolák államosítása Ostffyasszonyfán. 1960. – Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet megalakulása. 1962. – Petőfi Sándor Művelődési Otthon felépítése. 1968-1970. – Sütőüzem építése. 1970-es évek – gyógyszertár, posta, óvoda építése. 1950. – a község tanácsi irányításának kezdete. 1963. – az általános iskola közetesítése. 1984. – Általános Művelődési Központ létrehozása. (2) A falu az Ostffyak rezidenciája volt. Mai neve nem az eredeti neve, mert korábban Boldogasszonyfa, Asszonyfalva és Ostffyasszonyfalvaként emlegették. A falubeliek Ostffy Lajos bűnének rótták fel, hogy amikor a kiegyezés után megindult az országban a vasútépítés, nem haladhatott át a vasút Ostffyasszonyfán. A falu akkortájt azt beszélte, hogy a Pápáról Sárvár felé vezető vasút nem Nemesdömölköt (Celldömölköt) fogja érinteni, hanem Ostffyasszonyfát. Ostffy azonban nem engedte meg, hogy faluján áthaladjon a vasút, így mintegy 6 km-re a falutól épülhetett fel a vasútállomás. Ez azonban csak pletyka volt. (4)
1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.
Ostffy család (az utolsó Ostffy Lajos 1944-ben halt meg), Ajkay család Ajkáról (ma élő tagja Dr. Ajkay Aladár és családja), Erdélyi, Károlyi, Mesterházy Mesterházáról (ma élők: Mesterházy Sándor, Dr. Mesterházy Károly, Puskás Kálmánné Mesterházy Jolán), Pálffy, Vidos, Vörös, Czinder, Czencz, Fehér, Éberhardt, Ferenczy, Horváth, Makray, Mihátsi, Nagy, Novák (vendektől), Puskás, Smidéliusz, Szelestei, Tóth, Bodócsi. (2,4)
1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?
Nagyobb számban nem települtek be nemzetiségiek a községbe. Az 1930-as években települt be 3 zsidó család. (2,4)
1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?
Az 1900-as évek elején 80-an vándoroltak ki Amerikába, de ennek kb. 70 %-a visszajött hosszabb-rövidebb kint töltött idő után. 1956-ban, illetve utána Amerikába, Belgiumba, Hollandiába, Jugoszláviába és Svédországba vándorolt ki egy-egy személy, illetve egy-egy család. Ők ma is kinn élnek. (2) A TSZ megalakulását követően folyamatosan költöztek el az emberek a környező városokba. Elsősorban Szombathelyre, de sokan választották közülük Sárvárt és Celldömölköt. (4)
1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?
Csönge, Pápoc, Tokorcs, Kemenesmihályfa, Nagysimonyi. Elsősorban a környező falvakat, mert azonos tájon élnek, így azonos az életmódjuk, kultúrájuk. Gyakran járnak el a szomszédos falvakba az emberek – ünnepekkor, búcsúkor, bálok alkalmávasl, sokakat a munkahelyük is a szomszédokhoz köt – és ott sok mindent ellesnek egymástól az emberek, így a másolás útján hasonlókká válnak. (2) „Olyan, mint mink egy sincs, mert Offa csak egy van! De, ha már hozzánk hasonlatos falut kell keresni, akkor azért azt nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Csönge hasonlít Ostffyasszonyfához, mert az van hozzá legközelebb és mivel társközségünk is, ezért nagyon sok dologban kell egymáshoz igazodnunk, közösek a dolgaink, a gondjaink.” (4)
1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?
A falu a kemenesaljai tájegységbe tartozik (az Őrség mellett). Népcsoportba nem szokták sorolni. (2,4)
1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.
Őrség, Hetés, Kemeneshát, Kemenesalja, Vend vidék. (2,4)
1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?
Kemenesmihályfa. Ott járt Bercsényi Miklós 1706. január 27-én és két napig tartózkodott a faluban, ahol hűséget esküdtek neki a tanítók és a lelkész. (2) Nagysimonyi. A malomról híres, amit még nótába is foglaltak: „Simonyiba van egy malom, Búbánatot őrölnek azon. Nekem is van búbánatom, Oddaviszem, lejáratom.” (4)
1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?
Ostffyasszonyfáról nem tud csúfolódást. Nagysimonyiról: Simonyiba döglött zsiba (liba). Száján folyjék le a zsírja! Tokorcsról: A tokorcsiak ködmönből préselték az ecetet. A fanyar boruk miatt csúfolták őket. Rádócról: Aá! Rádóci?! Maga is keresztbe vitte a létrát az erdőben? (A rádóciakról az a hír járta, hogy keresztbe vitték a létrát az erdőben.) (2) Ostffyasszonyfáról: Asszonyfai morzsóka eláll ott a sarokba? Asszonyfán sok volt az apró termetű ember (morzsóka), akikről azt tartották, hogy nem sok vizet zavarnak. Simonyiról: Simonyiak karé’ba! Álljanak körbe. Könnyen lehetett a simonyiaknak parancsolgatni. (4)
1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.
Szoktak más falvakból házasodni, de nem volt olyan falu, amelyikből többször vagy kevesebbszer választottak volna párt maguknak a fiatalok. Volt olyan is, aki nem a szomszéd falvakból (Simonyiból, Kemenesmihályfáról, Csöngéről) választott, hanem az Alföldről – ennek a legénynek a rokonai választották ugyan a párját, mégis jól megvoltak aztán a házasságban. (2) Az Offaiak nem haragudtak más, környező falvakra, de az offaiakra sem haragudott senki, így szinten minden közeli faluból házasodtak a fiatalok. A faluk közti harag miatt nem maradt még el esküvő, de olyan volt, hogy a leendő anyós (Simonyiból való volt) nem adta a lányát, mert azt mondta, hogy: Billen a mérleg! (Nem egyenlő a vagyon, szegényebb volt a fiú, mint a lány.) (4)
1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?
a) Vásárra:
Offán is volt a felszabadulásig minden év július 13-án (ünnepnek számított, amikorra az aratást is abbahagyták).(2) Ostffyasszonyfán minden évben július 13-án volt vásár. De Sárvárra is eljrátak a Simon-Júdás vásárra, ami október 28-án volt.(4)
b) Piacra:
Cellbe jártak havi piacra minden hónap első csütörtökjén.(2) Cellbe vagy Sárvárra jártak. A celli havi piac a hónap első csütörtökjén volt.(4) Búcsú:
c) Búcsúra (Mikor, hova?):
Cellbe jártak, Mária napján, szeptember 12-én, de a szomszédos falvakba is eljártak. Mihályfára, Simonyiba, Pápocra.(2) A celli búcsúba szoktak menni az emberek régen, de a szomszéd falvakba is eljártak.(4)
d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?
Búcsújáróhelynek Cell számított. (2) Búcsújáróhelyre is Cellbe mentek. Az 1930-as évek elején a celli apátság, valamilyen jubileumán a község énekkara is énekelt, ezen az ünnepségen maga a hercegprímás is részt vett. (4)
1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)
Nem nagyon szoktak eljárni a falubeliek máshová munkába, mert a falun belül is akadt munka, kinek a saját földjén, gazdaságában, kinek a falu gazdagabb, tehetősebb emberinél. (Pl. Ostffyaknál, Ajkayaknál, Károlyi Endrénél, Takács Elemérnél, Pálffy Gézánál, Mesterházy Eleknél – 100 holdnál nagyobb, de 1000 holdnál kisebb birtokaik voltak még a 30-as évek első felében is. A faluban Mesterházy Eleknek volt elsőként cséplőgépe 1904-ben.) (2,4)
1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?
Nem jártak más falubeliek ide idénymunkára és állandó munkára sem. A környező falvakban mindig minden faluhoz tartozó embernek jutott munka. (2,4)
1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:
Nem készítettek árut eladásra a falubeliek csak saját használatra. Esetleg egy-két ügyesebb ember a szomszédainak, rokonainak szivességből vagy csekély fizetség fejében dolgozott.
a) kocsikasokat
n.a.
b) vesszőkosarakat
n.a.
c) szalmafonatú edényeket
n.a.
d) szövőbordát
n.a.
e) favillát
n.a.
f) fagereblyét
n.a.
g) faboronát
n.a.
h) egyebet?
n.a.
i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?
A fonott dolgokhoz, kocsikasokhoz, kosarakhoz a vesszőt általában a Rába parti füzesekből szerezték be, ami tulajdonképpen lopásnak minősült, mert a füzesek a Rába Szabályozó Társaság kezében voltak.
1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?
Elsősorban Sárváron készített cserépedényeket vásároltak, illetve használtak, amit a sárvári, celli és az ostffyasszonyfai vásáron és piacon vásárolták. A környéken a kettőspohár volt a jellemző (a Petőfi Múzeumban található is). Díszes, falra akasztható tányérokat a sági és tüskevári fazekasoktól vásároltak. (2) Elsősorban a sárvári piacon vásároltak cserépedényeket és főként egy Sleiner nevű fazekas család edényeit használták Offán (Sleinerék sárváriak voltak). (4)
1.16.
a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?
Köszörűsök, meszesek, edényfoltozó tótok, üvegesek, faszénárusok, drótos tótok, borosok, muzsikus cigányok
b) Honnan jöttek?
Köszörűsök – főleg cigány családok, meszesek - Simonyiból, üvegesek, edényfoltozó tótók a Felvidékről. A II. világháború után nem sokkal eltűntek. (2) Meszesek – Simonyiból és Bakonyból, faszénárusok – Bakonyból, drótos tótok – Felvidékről, borosok – zalaiak, üvegesek – a környező falvakból. Sok muzsikus cigány járt a faluban. A II. világháborút követően nem nagyon jártak már, de drótosokat még az 50-es évek elején is lehetett látni, meszesek meg még a mai napig is járnak erre lovaskocsival, a tehetősebbje meg kicsi teherautóval. (4)
c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?
Köszörűsök, meszesek, edényfoltozó tótok, üvegesek, faszénárusok, drótos tótok, borosok.
d) Mit árultak?
külön nincs n.a.
1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?
Voltak más falvak határában a helyieknek szőlei. A legtöbb embernek a Sárvár környéki falvak határában voltak. Főleg Sitke mellett – Felsőbüki Nagy György birtokai mellett, de a közelben Csönge határában (Csönge úti felső, Csönge úti alsó és Kómárlak volt a neve), Kemenesmihályfán (Táborhely) és Simonyiban voltak szőlők. Simonyi, Mihályfa és Csönge határában voltak nekünk offaiknak szőleink, meg hát a Sárvár melletti falvakban. Az Offai szőlők nevei: Kistag – a község keleti oldalán, Csöngei úti alsó és felső – a község északi oldalán, Bogaras – a község keleti, délkeleti oldalán, Szálas – déli oldal. A II. világháborúig voltak, de a 40-es évek második felében elvitte az offai szőlőt a filoxéria és alig vannak szőlei másoknak itt, sőt még nekünk is inkább messzebb, Sárvár környékén vannak. (4)
1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)
Régen, még a II. világháború előtt voltak itt is a faluszomszédoknak is szőlei, de 45-ben vagy pár évvel később tönkrementek az offai szőlők, mert elvitte a filoxéria. (2) A II. világháborúig voltak, de a 40-es évek második felében elvitte az offai szőlőt a filoxéria és alig vannak szőlei másoknak itt, sőt még nekünk is inkább messzebb, Sárvár környékén vannak. (4)
1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!
Összesen 4 temető volt: 1. Ótemető – ma már házak állnak a helyén. 2-3. – nevük nincs (a második folytatása a harmadik – ezek mai temetők) 4. – Most jelölték ki még csak a sírhelyeket. A faluban, a falu határában nem találtak emberi csontkat, de ha folytanának ásatásokat, talán az egykoir Ostffy-vár helyén, környékén találhatnának. (2,4)
1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?
A faluban, a falu határában nem találtak emberi csontkat, de ha folytanának ásatásokat, talán az egykoir Ostffy-vár helyén, környékén találhatnának. (2,4)
1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?
Nem tudnak arról, hogy lettek volna a falunak fogadott ünnepei. (2,4)
2. Termelés, munka
2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)
A faluban minden szántás után fogasoltak, nehogy kiszáradjon a talaj. Nem hengereltek hanem boronáltak. A boronát nyomatékkal is elátták (kő vagy tuskó). (2)
2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?
A faluban a vetőgép használata általános volt. Akinek nem volt, az kölcsönkért valakitől. A kézzel vetés nagyon ritka volt. (2)
a) kézi vetés: általános, ritka, nincs
ritka
b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.
általános
2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?
Fele, fele arányban használták a villás és a gereblyés kaszacsapót. (2) A kaszacsapót itt bogárnak is nevezik. (1)
2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?
Használtak kéve kötő fát. A fa kb. 50 cm hosszú volt. (2)
2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?
20 kéve tett ki egy keresztet. 5x4 kéve van a keresztben. 5-7 kereszt alkotott egy kepét. Több kepe pedig asztagot. (2)
2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?
Ismerik a kepe szót. 5-7 kereszt alkotott egy kepét. A kereszt kb. 50 kg volt, de bővebb termés esetén a 70 kg-ot is elérte. (2)
2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?
A cséphadaró 70 cm, a csép nyele változó. A csép nyelét bodzafából készítették. (2)
2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?
Legtöbbször a géptulajdonos állította ki a munkásokat. A kereset 60 %-a a munkásoké 40 %-a a géptulajdonosé. (1,2)
2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon
Nyárssal hordták kazalba a szalmát. (2)
2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?
Felszabadulás után egyes gazdák másodvetésként még vetették. Egészen az 50-es évek végéig. Pogácsát sütöttek belőle. (1,2)
2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?
Az I. világháború után nagyobb területen már az eke után vetették. De a kis földeket kapával, ami még napjainkban is megtörténik főleg a ház környékén. (2)
2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)
A szénát egy napig hagyták úgy ahogy lekaszálták. Majd megforgatták, 2 nap elteltével petrencébe rakták. Bizonyos mennyiséget bekészítettek a pajtába, a többit kazalba rakták. Állványt csak néhány háznál használtak, tehát a faluban nem volt jellemző. (2)
2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?
A takarmányt (széna) villával hordták be az istállóba. Lucernát kosárban. (2)
2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):
a) az iga felső fájának nevét:
járomszeg
b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:
vonószeg
c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:
igaszeg, nyakszeg (1,2,3)
2.15.
a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?
Nem használtak almozáshoz levelet. (2)
b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?
n.a.
c) Melyik évszakban?
n.a.
