„Mezőlak” változatai közötti eltérés

A lap 2014. szeptember 16., 08:32-kori változata

Adatlap

Adatfelvétel ideje:	Mezőlak, 1992. szeptember
Adatközlők:	1. Sári Kálmán, 1918, Mezőlak 2. Tóth Kálmán, 1910, Mezőlak 3. Gasztos Sándor, 1902, Mezőlak

Gyűjtötte:	Kordé Tünde
Wiki feldolgozás:	Szabó Gabriella
A település a Wikipedián:
weboldal:

1. Külső kapcsolatok, történeti tudat

1.1. Mit tudnak a község keletkezéséről? Hogyan jött létre?

Hagyomány nincs a falu keletkezéséről. (1,2,3)

1.2. Melyek a község régi családjai? Sorolják fel ezeket és azt is ha tudnak régen beköltözött s itt gyökeret vert családokról, feljegyezve, hogy honnét kerültek ide.

Tóth, Bolla, Baki – ők tették ki a falu nagyobb részét. Több család is volt ugyanazon név alatt, akik nem voltak rokonok. Régi családok még: Fejes, Sári, Simon, Ruzsás. (1,2,3)

1.3. Tudnak-e arról, hogy a faluban valahol, valamikor nagyobb számban települtek-e be,? Honnan, milyen nemzetiségűek?

Mátyusházáról nagyon sok cseléd költözött be a faluba. Bozótnak mondják a falutól mintegy 7 km-re lévő részt, amely valamikor a „Nagyárok” (Marcal) ingoványa volt. Ide többször költöztek a törökidőben, majd a veszély elmúltával vissza a faluba. Egy bányászati mérés megállapította, hogy 5 m mély a tőzeg és alatta cserépdarabok voltak és „bölényszarvak”. A cselédeket az uradalom telepítette le, de ekkor még nem az Esterházyaké volt a birtok. (1,2,3)

1.4. Tudnak-e arról, hogy a faluból költöztek-e nagyobb számba valahova? Hova, mikor?

Nem volt kitelepülés. (1,2,3)

1.5. Mely falvakat tartanak magukéhoz leginkább hasonlónak közelebbi vagy távolabbi vidéken? Miben áll a hasonlóság?

A válaszok eltérőek: Mihályháza, Kemeneshőgyész, Magyargencs – ezeknek a faluknak a határában is volt uradalom. Cselédség is lakta ezeket a falvakat. (1) Békés és Alsógörzsöny. (2) Mihályháza, Nyárád, Alsó- és Felsőgörzsöny – nagyságban hasonlítanak. (3)

1.6. Beletartozik-e a falu valamilyen tájegységbe, népcsoportba, vidékbe? Melyikbe?

Marcal-mente. Ide tartozik még: Nagyacsád, Nemesgörzsöny, Kemeneshőgyész (3), Vinár, Külsővát, Csögle, Adorjánháza. (2) Nem sorolja tájegységbe magukat. (1,3)

1.7. Milyen közeli tájegységről, csoportokról, vidékekről tudnak? Kérdezzük meg, hogy mely községeket sorolják a csoportokba.

Rábaköz: Malomsok, Szany. (1)

1.8. Milyen híres községekről tudnak, miről híresek ezek?

Szanynak a tánccsoportja, dalárdája már régen is híres volt. (1) Kemeneshőgyészen sok céh volt, és a céhleveleket is ott őrízték. (2)

1.9. Csúfolták-e a falut valamivel a környékbeliek vagy az itteniek mely más községekről tudnak-e csúfolódó mondásokat?

A várkeszőiek nem szerették valami miatt, hogyha bodzaággal csúfolták őket, ezért a máshonnan származó kocsisok gyakran bodzaágat tűztek az ülésbe, így bosszantották a keszőieket. (Okát nem sikerült tisztázni.) Kanyarít, mint a kónyi bika! Ég, mint Mesteriben a lúdkatroc. A lédeciek keresztül vitték az erdőn a létrát. A mezőlakiak szénát hordtak haza, igen ám, de eltörött a nyomórúdja. Ezért egy ruhadarabban fogták össze, „bebugyolálták”. Azóta mondják a mezőlakiakra, hogy eret vágtak a nyomórúdon. Kőgyész, Gencs – isten ments! Szentpéter, Vág, Hódoska, mind a k.....k faluja. – Ezekből a falukból sok napszámost hoztak az uradalmakba. Amikor este hazavitte őket a kocsis, nem mindig jött haza, mert beöstétedett, gyakran aludt egy-egy asszonynál. Gyulafirátóton belefingott a róka a kútba. (1,2,3)

1.10. Szoktak-e régebben más falvakból házasodni? melyekből gyakrabban, esetleg melyekből nem? Soroljuk fel az emlegetett falvakat, törekedve annak megállapítására, hogy az összeházasodás jelentős vagy szórványos volt.

A „múlt rendszerben” gyakoribb volt a falu belüli házasság. A falu három vallású: katolikus, református és evangélikus. A vallások régen nem keveredtek. Gyakori volt a házasság a következő falvakkal: Mihályháza (búcsúba, napszámba jártak ide), Nyárád, Borsosgyőr, Nemesgörzsöny, Kemeneshőgyész, Magyargencs. (1,2,3)

1.11. Hova szoktak régebben gyakrabban járni: a, vásárra,b, piacra,c, búcsúra. d, búcsújáró helyre?

a) Vásárra:

Pápára jártak leggyakrabban. Állatvásárra elmentek Zalaegerszegre, Körmendre, Devecserbe, Celldömölkre. Pápán sok iparos volt, akik távolra is mentek: Bécsbe, Sopronba. Ők a faluban fogadtak fuvarosokat, akik elvitték őket.

b) Piacra:

Pápán kedden és pénteken volt piac, ide jártak az asszonyok. Tejet, baromfit rendszeresen hordtak, sőt még házakhoz is vittek.

c) Búcsúra (Mikor, hova?):

A következő falukba jártak leggyakrabban: Borsosgyőr (István király), Mihályháza (Pünkösd), Kemeneshőgyész (Úr nap), Békás (Kisasszony), Magyargencs (Pünkösd), Nyárád (István), Mátyusháza (major volt – Pünkösd másnapján).

d) Hova szoktak régebben gyakrabban járni búcsújáró helyre?

Nem jártak a faluból, reformátusok voltak. Említik, hogy főleg a cselédség volt katolikus. (1,2,3)

1.12. Hova szoktak régebben innen munkába járni s milyen munkára? (summás, csépelni, cselédeskedni, stb...)

Pápára a húsgyárba, szövőgyárba jártak, de csak nagyon kevesen. Főként napszámba jártak a grófi birtokokra, Szél-mezőre, Mátyusházára, Asszonyfára, Cigány-majorba. A majorok között „Lóri-vasút” volt, közel 200 km hosszú volt. Ezzel jártak a távolabbi majorokba. (1,2,3)

1.13. Ide ugyanilyen célból honnan szokta jönni munkára?

A faluba nem jártak vidékről munkára. Az uradalmakban féléves summások voltak Mezőkövesdről, Somogy, Zala, Vas megyéből. 3-400-ra tehető a számuk. A szomszédos falvakból is jártak napszámosok az uradalmi földekre. (1,2,3)

1.14. Készítettek-e a helybeliek eladásra más faluban:

Semmit nem készítettek eladásra, csak saját szükségletre. Tevelről hoztak zsomborokat eladni. (2) (1,2,3)

a) kocsikasokat

b) vesszőkosarakat

c) szalmafonatú edényeket

d) szövőbordát

e) favillát

f) fagereblyét

g) faboronát

h) egyebet?

i) Ha ezeket helyben egyáltalán nem készítették, akkor melyik falvakban lehetett ezeket beszervezni?

1.15. Hol készített cserépedényeket használtak?

Pápán vették a piacon. (1) Szekérrel hozták. (2,3) Göcseji fazekasok hozták szekérrel. (2) (A tájegység valószínűleg nem pontos megnevezés, csak a nagy távolságot és talán az irányt jelöli.) (1,2,3)

1.16.

a) Milyen vándorárusok jártak a faluba?

Bakonybélből, Bakonyjákóról jöttek és faszerszámokat árultak; ostornyelet, talicskát, szénkihúzó kuruglát, kendervágót, stb. Kolompár cigányok, akik időnként letelepedtek a Sás-tónál, edényt foltoztak. Horvát tyukászok. Zalából bort, gyümölcsöt hoztak. Ostffyasszonyfáról, Simonyiból, Nyárádról gyümölcsöt hoztak, „egy kocsi almát, körtét”. – Mennyiért adja? – Kétszer töltve. Ugodi meszesek. „Szerbiából” gyümölcsöt hoztak. Fazekasok is jártak a faluban. (1,2,3)

b) Honnan jöttek?

c) Hogy hívják őket (licsések, kránicok, bosnyákok, paprikások, meszesek, faszerszám-árusok, sonkolyosok, deszkások, olaszok, üvegesek, edényfoldozók, fazekasok, stb.)?

d) Mit árultak?

1.17. a)A helybelieknek milyen más falvak határában voltak szőlői jelentősebb számban?

A határban nem volt szőlőhegy. Beltelken egy-egy lugas. (1) Valamikor nagyon régen volt egy-két embernek, de nem nagy területen, 2-300 négyszögölön. (2)

1.17. b) Volt-e a helyi szőlőhegyen más faluban lakónak szőlőbirtoka? (A községeket mindegyik esetben soroljuk fel, a méretekre ügyelve.)

1.18. a) A mai község határában hány egykori vagy mai temetőről tudnak? Soroljuk fel ezek neveit!

Mátyusháza és Ihászi (mindkettő major) között volt egy régi templom a Bakonyér (patak) mellett. Arról a templomról azt tartották, hogy az úgy süllyedt el. Volt ott temető is. Most már „csak szinben tér el ott a föld, más nem látszik”. Valamikor félkörívben voltak ott fenyőfák. A református templom északi részénél is temetkezhettek nagyon régen. Ezek az Ihászi csata halottai lehettek. (2) (1,2,3)

1.18. b) Tudnak-e a falu határában olyan helyet, ahonnan nagyobb tömegben kerültek elő emberi csontok?

1.19. Voltak-e a falunak fogadott ünnepei, melyek és miért?

Nem volt fogadott ünnepe. (Említik, hogy 1935-ben a falu 60 %-a leégett.) (1,2,3)

2. Termelés, munka

2.1. Használtak-e a két világháború között egymáshoz erősítve 2-3 boronát a szántás elegyengetéséhez? (ritkán, általános, kizárólagos)

A 20-as évek végéig fafogas volt. A kérdezett időpontban 2 levelű nehézfogast használtak. Háromlevelűt magtakarónak. (1,2,3)

2.2. Közepes gazdaságokban a két világháború között a gabonát milyen mértékben vetették kézzel és vetőgéppel?

a) kézi vetés: általános, ritka, nincs

Inkább a kézi vetés ment még, 30 % vethetett kézzel. (1,3)

b) a gépi vetés: általános, ritka, nincs.

Felesben már géppel vetettek. (2)

2.3. Használtak-e villás (a,) és gereblyés (b,) kaszacsapót vagy hajmókot (c)? Melyiket milyen sokan? Melyik mióta ismeretlen?

A „c”-t mondják előbb mindig, takarónak hívják. A „b”-t is használták, „akinek volt ereje” (1), „csak kevesen” (2). Ez utóbbit tartják a régebbinek. Mondják, hogy csak két foga volt. (1,2,3)

2.4. Használtak-e a faluban olyan kéve kötő fát, amelynek vastagabb végén lapos nyílás volt, amibe a sarlót is be lehetett dugni?

Volt lapos nyílás a kötőfán, bele lehetett dugni a sarlót. (1,2,3)

2.5. Az egyéni gazdálkodás idejében búzából és rozsból hány kévét szoktak a mezőn keresztbe rakni? Hány keresztet raktak összekapcsolva a mezőn és mi volt ennek a neve?

Búzából, rozsból 21 és 17 kévéből rakták a keresztet. A 17-es az elterjedtebb és valószínűleg a régebbi is. „Később rúdra kepéltek, ekkor 18 kévéből rakták.” A felső kévét papnak mondják. Árpából 13 kévéből rakták a keresztet. (1,2,3)

2.6. Ismerik-e a kepe szót és ez mit jelent? (Meghatározott számú összerakott kereszt vagy meghatározatlan számú kereszt.)Használták-e ezt a kifejezést a termés mennyiségének a meghatározására?

Nem meghatározott számú kereszt a kepe. A föls szélességétől függött. 3-tól 12-ig is mehetett bele a kereszt. (1,2,3)

2.7. Milyen hosszú volt a csép nyele: 140 cm alatt., 144-155 cm között, 155 cm fölött?

170-180 cm. (1) „Az mind attól múlott, hogy milyen magas az ember – az álláig ért.” (2) Kb. 160 cm. (3) (Az adatok becsültek.)

2.8. A két világháború között a gépi cséplés esetén állandó csapat járt-e a géppel, vagy a gazda állította a munkásokat - a gépészen és etetőn kívül - a rokonság, szomszédság köréből?

Két gép volt a faluban. Az egyiknél részes munkások voltak, akiket a gép tulajdonosa fogadott fel, a másiknál kalákában dolgoztak. Ez utóbbi oda ment, ahol kevesebb volt a gabona. (1,2,3)

2.9. A kicsépelt szalmát hogyan hordták kazalba 1930 körül? a, Nyárssal (3-4 m hosszú rúd, amire a szalmát felszúrták és a fej fölött vitték.) Tisztázzuk mikor és hogyan került a faluba és mennyire lett általános? b, Vízszintes rudakon c, Elevátorral d, Egyéb módon

Elevátorral. Előtte villával. A nyársat sokáig nem ismerték, „máshonnan hozták be”. A faluban nem is nyársaltak. (1,2,3)

2.10. Melyik évtizedben szűnt meg teljesen a hajdina termelése?

1928-ban nagy jégeső volt a faluban, amely teljesen elverte a gabonát. Akkor hajdinát vetettek és még utána egy-két évig „próbálkoztak vele”. Egyébként nem termeltek hajdinát. (1,2,3)

2.11. Melyik évtizedben kezdődött és mikor lett általános a burgonya eke után, barázdába való vetése?

„Aki akkora darabot ültetett, az mindig eke után rakta, amióta emlékszik”. (1) 1918-19 óta eke után. (2) A 10-es években már eke után. (3)

2.12. Írjuk le tömören a szénaszárítás munkamenetét (renden forgatatlan szárad, a rendet szétterítették, a rendet forgatták, szénaszárító állványt használtak - ez utóbbi formáját rögzítsük -, hányszor forgatták, milyen egységbe gyűjtötték.)

A lekaszált fű renden száradt. 4-5, 5-6 nap múlva forgatták. Újabb két nap múlva gyűjteni. A „Bozótban” hosszú, szalag kaszálók voltak. 5 rend volt egy kaszáló. A rendeket hajtásba húzták. A hajtást petrencébe tolták. Petrencefával 6-7 petrencét összehordtak boglyába. A boglyát sodrott kötéllel átkötötték. (1,2,3)

2.13. Mivel, milyen eszközzel hordták a kazalból a napi száraztakarmányt az istállóba (nagyobb méretű kosárban, villával hajdivánnal, - két íjszerű káva -)? Ha valamelyik új, akkor azt honnan ismerték meg?

Burittóval. A tetjét még át is kötötték, hogy ne potyogjon el. (1,2,3)

2.14. Jegyezzük fel az igánál (járomnál):

a) az iga felső fájának nevét:

járomfa (1,2), igavonó (3)

b) a rudat rögzítő szög nevét /gúzs/:

igaszeg (1,3), járomszeg (2)

c) a külső szegek /igaszeg/ nevét:

járomszeg (1), nyakszeg (2,3

2.15.

a) Almozáshoz használták-e a fák leveleit?

Nem használták, nem is tartották jónak. A szegény embernek is volt szalmája, mert az uradalmakban részt kapott az aratás után. „Csak mikor a TSZ-ben összekényszerítettek és nem volt föld, akkor mentek ki a nyárfa erdőre levelet szedni”. (2) (1,2,3)

b) Milyen mértékben (sokan, kevesen)?

c) Melyik évszakban?

2.16.

a) A ló befogásánál 1930 körül alkalmaztak-e szügyre erősített tartóláncot?

A szügyre erősítették a tartóláncot. A 30-as évekig még az uradalomban is így volt, de ekkor új bérlő jött, utána terjedt el a nyakló. (1,2,3)

b) Melyik mód régibb, újabb?

c) Ez utóbbit honnan ismerték?

2.17. Mit neveztek szekérnek, mit neveztek kocsinak (teherhordó szekér, lovasszekér, szénaszállító szekér, marhásfogat stb.)?

Kocsi – mereven áll a rúdja. Lovak húzzák. Szekér – a rúdját leteszik a földre. Ökröt, tehenet fogtak elé. (1,2,3)

2.18. A szálastakarmányt szállító szekér milyen hosszú centiméterben vagy sukkban (1 sukk = kb. 32 cm)? Ha egyáltalán van nyújtott hosszúszekér és vendégoldallal szállítás, akkor tisztázzuk, hogy melyik elterjedtebb és régibb.

Hosszú oldalast kocsit használtak. Volt olyan, aki ehhez is tett vendégoldalt. A hosszú szekér 3-3,5 m hosszú. A rövid szerkéhez mindig tettek vendégoldalt és karfát a szálastakarmányhoz. (1,2,3)

2.19. A nyomorúd leszorítása a szekér hátulján milyen eszköz segítségével történt? Írjuk le a formáját és a nevét, és azt is, ha a kötélen kívül nincs más eszköz.

Rudazókötelet. Kampót vagy csigát használtak az egyik oldalon. A kötelet duplán dobták át. (1,2,3)

2.20. Milyen a lovas szekér, lovaskocsi saroglyája: egyenes, enyhén ívelt, erősen ívelt, nem volt saroglya.

Enyhén hajtott volt a „srágla”. (1,2,3)

2.21.

a) Írjuk le, rajzoljuk vagy fényképezzük, hogy milyen volt a vesszőből készült szekérkas formája.

A kocsikas eleje nyitott volt, hátulja zárt. Fonott ülést tettek az elejébe. A páliak kötötték. (2) (1,2,3)

b) Használtak-e kettőt is?

2.22. Szokták-e a vonómarhát paktokltatni s melyik évszakban? Sokan, kevesen, csak ökröket vagy teheneket is.

Ökröt, tehenet is patkoltak, amelyiknek vásott volt a körme, „furt”. Főként az első patkolták, de ha repedt volt, akkor a hátsót is. (1,2,3)

2.23. A fejőedény régi neve?

Zséter. (1,2,3)

2.24. A befogott marhát milyen szavakkal

a) indítják

Ne; a nevén

b) terelik jobbra

Csáli/Csálé. Az uradalomban: Hü-mekk

c) és balra

Hajsz. Az uradalomban: Nejde (3) (1,2,3)

2.25. Milyen szavakkal hívogatják a disznót?

Coca-ne Koci-koci Coca-ne-ne. (1,2,3)

2.26. Milyen szavakkal hívogatják a tyúkot?

Pipi... Pipi-nee-nee, Pitye-nee-nee-nee. (1,2,3)

2.27. Milyen szavakkal hívogatják a kutyát?

Esz-le Gyere ide Nevéről. (1,2,3)

2.28. Kender és len töréséhez milyen eszközt használtak? (Tilót típusú törőt, lábbal mozgatott kötyüs törőt, törővályut, sulykot.)

Kendervágót. A gerebenre mondják, hogy „tilalló”. (1,2,3)

2.29.

a) Milyen típusú rokkát használtak s mi a neve: fekvő (a), ferde (b), álló (c)?

A kerék és az orsó képzelt tengelye egy magasságban van, vízszintesen. (1,2,3)

b) A két kerék egymáshoz viszonyított helyzete.

3. Ház és háztartás

3.1. A mai község határán volt-e korábban több egymástól elkülönülő házcsoport, aminek külön neve is volt (esetleg korábban önálló falú?

Ld. I/1 és I/8.

a) Hogy hívták ezeket?

b) Miért volt így?

c) Tudnak-e arról, hogy a községnek mindig itt volt-e a helye, vagy máshonnan települtek át a határ valamelyik részéről? Melyikből?

3.2. Melyik évtizedben bontották le az utolsó boronából készült lakóházat? Ahol ilyen nem volt, ott az utolsó favázas sövényházak végső megszűnését nyomozzuk.

Nem tudnak sem borona-, sem sövényházról. A sövényre mondják, hogy „homár volt ilyen”. Tömés és „föcskerakásos” ház volt régen a faluban. (1,2,3)

3.3. Hogyan alakították át a régi szabadkéményes és füstöskéményes házak füstvezetékét. (Hova helyezték a kéményt: falba, fal mellé? Szabad kémény esetén hogy történt ez? Mióta építenek (évtized) kizárólag zárt kéményt?

A konyhát lepadlásozták, a mászókéményt a fal mellé rakták. „Ebben füstölték a húst”. Két ajtós volt a kémény, nóthel ajtónak mondták. Falba épített kémény is volt. (1,2,3)

3.4. A legrégibb házakon a szoba + konyha + kamra résznek hány bejárata volt a szabadba? Hova nyíltak ezek az ajtók? (Pitvarba, tornácra, gangra, udvarra, stb.)

Nyitott gádor volt a régi házaknál. A 20-as évektől téglaláb tartotta. A füstöskonyhás házaknál minden ajtó a gádorra nyílt. Később a konyha ajtó a gádorra, a szoba és a kamra a konyhára nyílt. (1,2,3)

3.5. Állapítsuk meg azt, hogy volt-e a faluban kereszt-mestergerendás ház. (Ez esetben a padlásgerendák a ház hossztengelyének irányában feküdtek. Ha ilyent látunk, biztosra vehetjük a kereszt-mestergerenda egykori létét.) Előfordul-e földfalú házaknál mestergerenda?

Volt mestergerenda. A nagyméretű tömésházakban is. (1,2,3)

3.6. Melyik évtizedben lett általános a rakott sparheltek használata a faluban?

A 20-as, 30-as években rakott sparhelteket (itt falis porheltnek mondják) már kidobálták javarészt. 1935-ben nagy tűz volt a faluban. Aki akkor leégett már nem rakatott újat, hanem csikósporheltet vett. (1,2,3)

3.7. Melyik évtizedben lett általános a kontyolt tetejű, nagyjából négyzet alaprajzú „kockaházak” „tömbházak” építése? Mikortól kezdve nem építenek már egysoros (szoba+konyha+kamra+szoba, kamra egyvégtében) házakat?

A 2. világháború után közvetlenül divatja jött a sátortetős ház. (1) A nagy tűz után (1935) már ilyeneket építettek. (2,3) A 30-as évektől egysoros házat már nem építenek. (1,2,3)

3.8. Tudnak-e olyan régi házról, amelynek szobájában egykor a konyhából fűtött kemence volt és nem kályha?

Cserépkályhával fűtötték a szobát. A konyháról tüzelték. Sütőt is tettek bele. „Bubosnak” mondták. (3) (1,2,3)

3.9. A konyhai kemencét hova építették: a, a konyha padlószintjére b, alacsony 10-20 cm magas emelvényre, padkára c, normál magasságú 50-70 cm magas padkára

A kemencét a konyha szintjétől építették, de a szája 60-70 cm magasan kezdődött. Az aljában a hamunak külön ajtaja volt. Nem volt előtte padka. (1,2,3)

3.10. Volt-e kiugró középrészes (torkos) pajta, illetve L alaprajzú, sokszögű, továbbá leeresztett oldaltoldású pajta? (A fennálló pajtákról készítsünk egészen vázlatos alaprajzot, méretek nélkül, de az egyes részek nevének rögzítésével.

A pajta az istálló folytatásaként épült. Különálló pajták is voltak a „szürü” (szérű) végében. Torkos pajtáról nem tudnak. (1,2,3)

3.11. Kemencében, kályhában, nyílt tűzön főzés esetén hogyan használták a fazékkiszedő villát? a, Egyik ágát akasztották a fazék fülébe. b, Két ág közé fogták a fazekat. c, kerekes kiszedővillát alkalmaztak. Mi volt ezeknek a neve?

Volt kiszedő villa, „az edényt belefogták”. (1) Többiek nem emlékeznek rá. (2,3)

3.12.

a) Savanyítottak-e egészben tarlórépát törköly között vagy más módon?

Kerékrépát nem savanyítottak.

b)Savanyítottak-e egészben káposztafejeket?

A káposztát leszelték, aztán eltiporták. A káposzta elrakást 4-5 asszony együtt végezte. A hordó peremét, szélét hagymával rakták körbe. (1,2,3)

3.13. Melyik évtizedben szűnt meg általánosan a kenyér házi sütése? (Nem készítése!)

Az 50-es években szűnt meg a házi sütése. (1,2,3)

3.14. Régen milyen formájú kenyértartót használtak a kamrában: csillagos forma, vesszőíves, stb.? Egy faluban többféle is lehetett.

Az „a” és a „b” fajtát ismerik. A „b” csak „egyszintes” volt. (1,2,3)

3.15. Használtak-e füllel ellátott dongás vajköpülőt? Ha lehet, készítsünk rajzot vagy fényképet róla.

Volt dongás vajköpülő, de már nem minden háznál. Sok helyen üvegben köpültek. (1,2,3)

3.16. A fából készült hajdina- és kölestörők ütőjéről készítsünk vázlatrajzot! (Lehetett áttört nyelű, forgórészeknél keskenyített, stb.

Nem tudnak törőről. (1,2,3)

3.17. Hajdinából, ahol ez nem volt kölesből, liszttel sűrítve készítenek-e olyan kását, amit aztán kiszaggatva fogyasztottak? A készítés lényeges mozzanatait írjuk le. Mi a neve (ganca, gánica, stb.)?

Hajdinát nem termeltek. Mohart, kölest igen, másodvetésként, de csak az állatokkal etették fel. (1,2,3)

3.18. Milyen formájú töltetlen kalácsokat szoktak sütni: karácsonyra, húsvétra, mindenszentekre, lakodalomra? (pl. fonott hosszúkás, fonott kör alakú, sima kör alakú, kifli alakú, rácsos kör alakú. (Lehetőleg készítsük róla rajzot. Mi volt ezek neve?

Hármas fonású hosszú kalácsot. Említik a kuglit is, bár ez töltve volt. (Valószínűleg a formája miatt.) (1,2,3)

3.19. Mióta és hogyan készítenek gyakrabban lecsót? (A lényeg a lecsó összetételi arányának tisztázása: mennyi paradicsom, hagyma, krumpli, paprika került bele; milyen volt ezek aránya?

A lecsó „mostani divat”. A 30-as évek előtt lecsót csak kevesen és keveset készített, mert nem termeltek sok paprikát. Az 50-es évektől télire is tesznek el üvegben. Ekkor a paprika, paradicsom aránya 2:1. Ha frissen készül, még ennél is kevesebb benne a paradicsom és vöröshagymát tesznek bele. (1,2,3)

3.20. Mióta fogyasztanak (évtizednyi pontossággal) rendszeresen nyers paprikát és paradicsomot?

Mindig megették nyersen, „még az uborkát is”. (1) A nyers paradicsomot csak a 30-as évektől. (2,3)

3.21. Milyen sült tésztát tettek a „karácsonyi asztalra” (szenteste, ünnepi asztalra)?

Diós-, mákos kalácsot. (1,2,3)

3.22.

a) Régen viseltek-e a férfiak ünnepre széles gatyát felsőruhaként?

A 40-es években már ritkaságszámba ment, de a 20-30-as években még „a fél falu abban járt”. Ekkor még a templomba is elmentek gatyában, de az új volt és rojtos volt az alja. (1,2,3)

b) Hány szélből készült?

3.23. Melyik évtizedig viseltek az asszonyok derékban rögzített szoknyát réklivel vagy blúzzal? (Ennek ellentéte az egyberuha.)

A 20-as évekig (2), a 30-as évekig (1) az asszonyok szoknyában és rékliben jártak. Az öregasszonyok még később is. A századforduló és előtte született asszonyok még szoknyában és rékliben jártak. (1,2,3)

3.24. Szoktak-e a faluban az asszonyok is vásznat szőni, s melyik évtizedben szűnt meg ennek gyakorlata?

Asszonyok nem szőttek. 7-8 takács is volt a faluban. (1,2,3)

3.25. Melyik évtizedig volt „kötelező” az asszonyok számára az udvaron kívül a fejkendő viselete?

A 20-as években kendő nélkül nem volt asszony az utcán. Akkor kezdődött a „frizura”. (1) A II. világháború előtt nem jártak kendő nélkül az asszonyok. (2) „Sárga cipő, nyirett haj, a hasa meg tele van szeperával”.

3.26. Szokásban volt-e és meddig az, hogy a lakószobában két ágyat párhuzamosan egymás mellé tettek?

A 30-as években fordították egymás mellé az ágyakat. Azóta is van így. (1,2,3)

4. Család, közösség, világkép

4.1.

a) Melyik évszakban (hónapban) tartották 1910. körül a legtöbb esküvőt?

Tavasszal, Húsvét és Pünkösd között. (1,3) Farsangon. (2,3)

b) Melyik évszakban nem tartottak esküvőt?

Böjtön nem tartottak. (1,2,3)

4.2. Melyik nap volt a héten az esküvő megtartásának hagyományos napja?

a) 1910 körül:

szombaton.

b) 1930 körül:

szombaton. (1,2,3)

4.3.

a) Hol szokták tartani a lakodalmat? Csak az egyik fél házánál? Melyiknél?

A lányos háznál volt a lakodalom. (1) A legényes háznál tartották a lakodalmat, ritka eset volt, ha a lánynál. (2,3) A templomi esküvő után a lányos házhoz mentek, itt voltak vacsoráig, innen mentek át a legényes házhoz vacsorára. (2) (1,2,3)

b) Hol volt és mikor a főétkezés, illetve volt-e két egyenrangú étkezés?

c) Ha két helyen volt a lakodalom, hogyan oszlottak meg a vendégek?

4.4.

a) Hol zajlik le 1980 körül a lakodalom? (Figyelemmel az előző pontban foglaltakra.)

Jobbára a kultúrházban tartották, de előfordult már ekkor is, hogy éttermekben. (1,2,3)

b) Mennyire és mióta szokás a lakodalom nem otthon való tartása?

4.5. Meghívás módja a lakodalomban (kit hívnak /vőfély, szülők, vendéghívogatók, jegyespár, levél, stb./, hányszor, és a lakodalomhoz viszonyítottan milyen időpontban?)

a) 1910 körül:

Vőfények hívtak. 3 héttel előtte. (1) 2 héttel előtte, és a lakodalom előtti nap, tehát kétszer hívtak. (2) Egy héttel előtte és az előtte való nap hívtak, tehát kétszer. (3) (Ez valószínűleg generációs eltérés.) Vőfénypálca volt náluk és a kalapjukban rozmaring.

b) 1930 körül:

A menyasszony és a vőlegény hív személyesen, ill. meghívóval. (1,2,3)

4.6.

a) Volt-e a lakodalom során szándékolt tányér- (tál, cserép) törés és hol?

Nem tud róla, hogy lett volna. (3) A tányért esküvőről hazajövet a földhöz vágták, a vőlegénynek kellett összeszedni, ezzel bizonyítva rátermettségét. (2,3)

b) Ki, mikor és miért tört cserepet?

c) Volt-e valamilyen szövegmondás ezzel kapcsolatban? =

d)Meddig élt ez a szokás?

4.7. Tánczene. (A tánczene esetleges időbeli változásait rögzítsük!)

a) Általában honnan hoztak zenészeket: helybelieket, más falusiakat?

Valamikor volt a faluban is banda. Ezek parasztzenészek voltak. De jobbára Pápáról, ritkábban Cellből hoztak cigányzenészeket.

b) Milyen hangszereken játszottak?

c) Hány főből állott a zenekar?

5-6-7 ember volt egy bandában, prímás, kontrás, bőgős, cimbalmos, ritkán sipos.

d) Mikor lép a gombos és tangóharmonika a zenekarba?

Tangóharmónikás az 50-es évektől volt, de egyedül játszott. (1,2,3)

4.8. Lucázás

a) Volt-e lucázás és mely napon?

Lucázáskor nem volt köszöntés. A legények Luca előtti éjjel szalmáztak, főként a lányos házaknál. (1,2,3)

b)Írjuk le tömören a szokást (alakos - nem alakos, köszöntés, zene, szalma, törek, fatuskó stb. elemekkel). A kötött szöveget szó szerint írjuk le.

4.9. Regölés

a) Melyik napon szoktak regölni?

Nem volt regölés. (1,2,3)

b) Meddig élt ez a szokás?

c) Kik regöltek: legények, gyerekek?

d) Ha lehet, írjunk le teljesebb szöveget.

4.10. Vannak-e, voltak-e nagyobb számban öreglegények?

30-35 biztosan van. 1100 körül van a lélekszám. Régen kevesebb volt. 25-30 éves kortól számítják. (1,2,3)

4.11. X-el díszített tejesfazék

a)Ismeretes-e az X-el díszített tejesfazék?

Nem volt X a tejesfazekon. A nyakánál és az alján fehér csík volt. (1,2,3)

b)Hány X .- esetleg kereszt - volt rajtuk?

c) Hol szerezték be ezeket?

4.12

4.12.1. Szoktak-e az év valamelyik napján fáklyát, söprű vagy valami más tárgyat meggyújtva a levegőbe dobni?

Nem volt ilyen szokás. (1,2,3)

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.12.2. Szoktak-e valamilyen ünnepi alkalommal (pl. karácsony) szabadban (nem melegedés vagy társas összejövetel céljából) tüzet gyújtani?

a) Melyik napon,

b) miért,

c) kik végezték?

d) Meddig élt ez a szokás?

4.13. Írjuk le tömören, hogy Miklós-nap (december 6.) milyen szokások voltak régen? Jegyezzük le az alakoskodás kellékeit (öltözet, láncos bot, stb.)

Semmilyen szokás nem volt. (1,2,3)

4.14. Soroljuk fel a betlehemes játék szereplőit, nevükkel együtt.

Betlehemezés a 30-as évekig volt. „Kiskarácsony este”. Játszottak is, meg „hömbölögtek” a konyhában. A szereplők neveit nem tudják. (1,2,3)

4.15. Kiket tiszteltek az állatok védőszentként (Szt. György, Szt. Ferenc, Szt. Márton, Szt. Vendel, Szt. Antal, stb.) , ki melyik állaté?

Nem volt védőszentje az állatoknak. (1,2,3)

4.16. Mivel szokták ijesztgetni régen a kisgyermekeket?

Gyün a Kankus! (1,2,3)

4.17. Diódobálás

a) Volt-e valamelyik napon (karácsony, szenteste,- templomban, lakásban, stb.) diódobálás?

Nem volt diódobálás. (1,2,3)

b) Mikor, hol, miért?

c) Írjuk le tömören a szokást?

4.18. Milyen alakot láttak a régiek a holdban (fát, tüskét vágó embert, rőzsét szállító embert, szántó, trágyát hordó embert, stb.)?

Favágó embert. (1,2,3) [Kategória:Sopron]]

@@ 598. sor: / 598. sor: @@
 [[Kategória:Ugod]]
 [[Kategória:Nagysimonyi]]
+[[Kategória:Mezőlaki zenészek]]
+[[Kategória:Pápai zenészek]]
+[[Kategória:Celli zenészek]]